Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-23 / 300. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. december PROPAGANDISTÁKNAK AJÁNLJUK A klasszikus kolonializmus Jelképnek is beillő ese­mény volt, amikor nemré­gen a világ legrégibb gyar­matán kikiáltották a világ legfiatalabb köztársaságát. Nyugat-Afrikának ezen a pontján több, mint félévez­red óta leng a portugál zászló, még a kalandor­kedvű luzitán hajós, Nuno Tristao tűzte ki először 1446 nyarán. De Portugál-Gunie- át ma már Bissau-Guinea Köztársaságként említi a vi­lág; az ENSZ-ben a tagálla­mok többsége a fiatal ál­lam elismerése mellett, szállt síkra: s az első hivatalos küldöttség is útrakelt, a magasszintű delegációt Luis Cabral köztársasági elnök vezette Moszkvába. Ugyan­akkor hadijelentések is ér­keznek a guineai partokról, a portugál gyarmati hadse­reg heves utóvédharcokat folytat, kegyetlen terrorral próbálja visszaszorítani a szabadságért harcolókat. Megkonduit a lélekharang A küzdelem továbbra sem könnyű, de mindenképpen megkondult a lélekharang - az utolsó nagy „klasszikus” kolonializmus felett is. Por­tugália gyarmatbirodalma végóráit éli, s Bissau-Guinea mellett folyik a harc Ango­la és Mozambik felszabadí­tásáért is. A sors furcsa iróniája, hogy jelenleg egyet­len portugál kolónián van igazi nyugalom: a Kína tes­téből kihasított Macao vá­roskában, Hongkong iker­páriában. .. A gyarmati rendszer ösz- szeomlá-sa kétségkívül a má­sodik világháborút követő korszak egyik legfontosabb politikai folyamata. .Messze tűntek azok az idők, amntor a térképet a brit királyi ró­zsaszín, a francia Imperium lila jelzése s más gyarma­tosító hatalmak színárnya­lata, töltötték be. Az impe­rializmus kúrában az euró­pai tővárosok külügyminisz­tériumaiban. vonalzóval húz­ták meg a távoli kontinen­sek határvonalait, népek, törzsek, országok sorsáról alkudoztak és egyezkedtek. Ha ellenállás bontakozott ki, lesújtott a nagy bunkós­bot , s a „két naszád politi­kai” érvényesült, a hadiha­jó raj tüzelésre készen vo­nult fei a partoknál. 1960 Afrika éve Az elmúlt negyedszázad során azonban alapvetően megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok s ezzel együtt a világ képe. A Szovjetunió és a szocialista világrendszer léte, erősödése, befolyásának növekedése új feltételeket teremtett a gyarmati sorban sínylődő országok szabad­ságküzdelméhez. Egyre ne­hezebb volt a régi eszközök­höz folyamodni, a friss áramlatokat nem lehetett többé feltartóztatni. Afriká­ban, Ázsiában és Latirrt Amerikában egymásután vívták ki függetlenségüket a gvarmatok. Az ötvenes­hatvanas esztendők forduló­ján különösen gyors ütem- íren peregtek az eseménvek. Volt olyan esztendő, amikor kéttucatnyi új nemzeti ál­lam iratkozott fel a függet­len országok egyre jobban bővülő listájára. 1960 jog­gal vonult be Afrika éve­ként a történelmi feljegyzé­sekbe. Az Egyesült Nemze­tek Szervezete — a Szovjet­unió kezdeményezésére — tör­vénytelennek nyilvánította a kolóniái izmust, azóta is külön ENSZ bizottságok kí­sérik .nyomon e határozatok megvalósulását. A bekövetkezett változá­sok szinte felbecsülhetetlen jelentőségűek. ,(áin .éppen «r nék tudatában kell megvizs­gálnunk az érem másik ol- ' dalát is. A viharos fejlődés, átalakulás során új problé­mák jelentkeztek és jelent­keznek, a világ nem huny­hatja be szemét. Burkoltabb formák A régi gyarmatosítás kénytelen volt meghátrálni, feltűntek viszont a neokolo- nialista, újgyarmatosító irány­zatok. Tudomásul veszik az egykori kolóniák független­ségét de a súlyos örökséget, a gazdaság elmaradottságát kihasználva, megpróbálják hatalmukat burkoltabb for­mában fenntartani. Erre sok­féle mód és lehetőség kínál­kozik; gazdasági függésbe taszítják a javarészt egy vagy néhány terméken ala­puló nemzetgazdaságokat, nyugatbarát vezetőréteget segítenek a kormányrúdhoz, katonai segéllyel és tanács­adókkal „puccskéoes” had­seregeket állítanak elő. stb. Érdekes volt. hogy amikor recsegett-ropogott a gyarma­ti rendszer, Franciaország vagy Anglia szinte „elébe* ment” a függetlenségi köve­teléseknek, hogy megfelelő^ időben, a számára kedvező vezető rétegnek adhassa át a hatalom stafétabotját. így alakult ki a „francia-afrikai közösség” neokolonialista for­mációja. Nemcsak a régi közösség” neokolonista fór- gyarmatosítók nyergeitek át az új gyarmatosítás többet ígérő lovára, hanem több más imperialista hatalom is igyekszik betörni a koráb­ban mások által kisajátított érdekterületekre. Az Egye­sült Államok, Japán, az' NSZK gyakran úgy közele­dik a fiatal államokhoz, hogy „tiszta lappal”, nem-gyar­matosító múlttal kérkedik. Ez legtöbb esetben ténybeli* leg sem igaz, szándékaikban, pedig különösen távol állnak az önzetlen segítségtől. A tőkés országok részéről kol­lektív törekvések is tapasz­talhatók: a Közös Piac pél­dául társulási szerződések útján szeretné magához lán­colni Afrika és Ázsia szá­mos országát. Fajgyűlölő rezsimek Sajátos feszültséget okoz olyan országok kialakulása, amelyek fórma szerint füg" getienek. valójában azonban gyarmati iga alatt tartják sa-át lakosságuk túlnyomó töb’ ségét. Dél-Afrikában és Rhodesiában olyan telepes rendszerek jöttek létre, ahol az afrikaiaknak kényszerlak­helyet jelölnek ki; elszige­telt appartheidek beszorít­ják őket; az egyenlő mun­káért nem biztosítják az egyenlő bért; nemzeti szer­vezeteiket illegalitásba kény­szerítik. van példa rá, hogy tizennégy fajta igazolvány szüksége« ahhoz, hogy át­menjen az utca másik olda­lára. Nyilvánvaló, hogy a lakosság többsége nem érez­heti magát szabadnak és függetlennek, tiltakozik az elnyomás ellen, sőt egyes vidékeken a partizánháború megindításáig jutott el. A fajgyűlölő rezsimek egyelő­re tartani tudják magukat, mivel jőlf elszerelt katonai erőkre, a gazdasági és poli­tikai kulcsállásokat kézben- iartó fanatikus kisebbségre és a külföldi, főleg amerikai és angol támogatásra számít­hatnak. A szocialista országok támogatása Az igaz barátot mindig a nehéz órákban ismerni meg- a nemzeti felszabadulás és függelenség harcosai a ma­guk tapasztalatából győződ­hettek meg róla, kik vannak velük és kik ellenük. A szo­cialista országok közvetve és közvetlenül, politikai, diplomáciai, gazdasági és katonai eszközökkel támo­gatják azt. A sokoldalú szo­lidaritás valóban kézzel ta­pintható valósággá vált Vi­etnamban, Banglades-ben, Szíriában. Egyiptomban, Dél- Jemenben és sorolhatnánk hosszan a példákat. A cse­lekvő rokonszenv nemcsak kormányzati szintű tenniva­ló. hanem társadalmi fel­adat is. A szocialista orszá­gokban s a nyugati államok haladó köreiben egyaránt megnyilvánulnak ezek az érzések s a Békeszerető Erők Moszkvai Világkong­resszusán — hogy a közel­múltra utaljunk — külön bi­zottság foglalkozott a nem­zeti felszabadulás, a függet­lenségi harc időszerű kérdé­seivel. « Peking aknamunkája A pozitív mérleg mellett ismét nehéz lenne elhallgat­ni, hogy negatív jelenségek is mutatkoznak. A pekingi politika szántszándékkal összezavarja a frontokat és a valóságos ellentétvonalak helyébe a „szegények” és .«gazdagok”, a Dél és Észak konfrontációját kívánja ál­lítani. A függetlenségükért küzdőket éppen leghívebb szövetségeseiktől próbálják elválasztani, miközben a ré­gi és új gyarmatosítóknak kedveznek. A kínai politika azonban önmagát leplezi le: elegendő arra emlékeztetni, hogy Peking máig" is áka- . dályozza Banglades ENSZ- felvételét, titkos gazdasági szálak szövődnek Kína és Dél Afrika között, s a Biz­tonsági Tanácsban a kínai magatartás mindent szolgált csak nem az arab népek érdekeit. A kolonializmus teljes ősz- szeomlása ma már feltartóz­tathatatlan. A harc azonban változatlanul bonyolult és nem könnyű. Ám ennek a harcnak útjait mindenütt végig kell járni. Palackba tárt hajók Mihail Mihajlov moszkvai újságíró szabad idejében több mint száz érdekes ajándék- tárgyat készített: palackba zárt hajókat. Az ügyeskezű orosz mesterek üvegedények­be épített figurái már régóta híresek. Sok ilyen remek al­kotás látható a moszkvai Kreml Fegyvertárában. Hogyan lehet egy hajót a palackba bejuttatni, annak zűk nyílásán keresztül ? igen ->pró darabokból építik fel F különböző hajómode1]-' ~ amelyekhez 500—700 külön­féle alkatrészt használnak feli. Egy-egy ilyen ajándék- tárgy elkészítése hónapokig tart. Mihajlov munkáira a pontosan kicsinyített mére­tek és a hajómodellek tör­ténelmi hűsége jellemző. Gyűjteményeiben megtalál­hatók a világ leghíresebb ha- iói. A művész-újságíró több modelljét díjakkal jutalmaz­ták a különbőz» kiállításo­kon. Mihail Mihajlov munka közben Üzemanyaghiány az olajmonopóhumok bombaüzlete William Simon, a közel­múltban létesített Washingto­ni energiaügyi hivatal főnö­ke csütörtökön a benzin „ön­kéntes fejadagolására” hívta fel az amerikaiakat, de nem zárta ki a kötelező erejű ben- zlnfejadagolás „végszükség­ként” való bevezetésének es­hetőségét sem. Mint mondot­ta, a benzinjegyrendszer be­vezetésének szükségességét illetően egy héten belül aján­lásokat terjeszt döntésre Ni­xon elnök elé. A Fehér Ház energiaügyi főnöke bejelentette, hogy a jövőben a benzinkutak egy- egy fogyasztónak esetenként legfeljebb 10 gallon benzint (10 amerikai gallon — 37.8 li­ter) szolgálhatnak ki. Arra kérte az amerikaiakat, hogy a 10 gallon üzemanyagot önkéntes takarékossággal osszák be egész hétre. Szocialista országok együttműködése a mezőgazdaságban A szocialista országok me­zőgazdasági termelése terén való együttműködés kiter­jesztése és a szakosítás elmé­lyítése kérdéseit vitatták meg a KGST Mezőgazdasági Ál­landó Bizottságának Moszk­vában pénteken véget ért 38. ülésén, amelynek munkájá­ban Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Ma­gyarország, Mongólia, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság, Románia és a Szovjet- , unió küldöttei vettek részt. Megfigyelői minőségben je­len voltak Jugoszlávia és a Vietnami Demokratikus Köz­társaság képviselői is. A bizottság jóváhagyta a nagyüzemi állattenyésztés to­vábbi fokozására irányuló ajánlásokat, és megvizsgálta a tagországok gép- és felsze­relés-szükségleteit a tudomá­nyos-kutatóintézetekben fo­lyó munka gépesítése érdeké­ben. Elkészüh az egymilliomodik Zsiguli A Jubileum egybeesett egy másik jelentős eseménnyel: befejeződött az üzem teljes felépítése, a V. N. Novikov miniszterelnökhelyettes ve­zette illetékes szovjet állami bizottság átvette a Szovjet­unió fennállásának ötvenedik évfordulójáról elnevezett Vol­gái autógyárat. Az üzem el­érte a tervezett kaDacitását, és ezentúl évente 660 ezer Zsigulit gyárt majd. Az SZKP Központi Bizott­sága és a Szovjetunió Minisz­tertanácsa üdvözletét küldte az autógyár építőinek, szere­lőinek és dolgozóinak az üzem teljes elkészülte alkal­mából. A volgai autógyárat és az építésben részt vett Kujbi- sev—Gidrosztroj és Nyeftye- himmontazs trösztöket ered­ményes munkájukért a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak elnöksége a Munka Vö­rös Zászló érdemrendjével tüntette ki. A volgai autógyár gépko­csi iái meghódították a nvu- gati piacot is. A Lada néven forgalmazott Zsigulik a ka­pitalista világ számos autó­szalonjaiban is megtalálha­tók. Amerikai szakértők látszat- intézkedésnek tekintik a kor­mány csütörtöki felhívását, önkéntes fejadagolásra. A tipikus amerikai személygép­kocsi ugyanis átlagosan mindössze 140—160 kilomé­tert tesz meg 10 gallon ben­zinnel és a tipikus peremvá­rosi dolgozó — nagyvárosi tömegközlekedés hiányában —■ napi 40—50 killométert tesz meg csak azért, hogy munkahelyére, ill. hazajus­son. Túlnyomó többségük te­hát szükségképpen kevésnek fogja találni a heti 10 gallo­nos fejadagot ég kötelezőere­jű korlátozás hiányában akár a következő benzinállomáson további 10 talonnal töltethe­ti fel kocsiját, amennyiben meg tudja fizetni a szédüle­tes tempóban emelkedő üzemanyagárakat. Az „ön­kéntességre” appelláló lát­szat-intézkedéssel szemben ugyanis a kormány előző na­pi bejelentése, amelynek ér­telmében 1 dollárral, vagyis 24 százalékkal emelik az USA-ban kitermelt 1 barrel kőolaj árat, annál valóságo­sabb húsbavágó rendszabály. A finomított kőolajter­mékek fogyasztói ára no­vemberben — egyetlen hónap alatt — 35 százalékkal emelkedett. Ezt a példátlan arányú drá­gulást követi a most bejelen­tett 24 százalékos nagykeres­kedelmi áremelés, ami már januárban átgyűrűzik a fo­gyasztói árakra. A kedvezőt­len visszhang ellensúlyozá­sára Nixon elnök szükséges­nek tartotta szerdán hangsú­lyozni, hogy „nem lenne mél­tányos, ha az amerikai milli­ók áldozathozatalából túlzot­tan nagy profitot húznának a kevesek”. Az; elnök megígér­te, hogy januárban törvény- javaslatot terjeszt elő az ár­emelésekből származó „túl­zott profitok” megadóztatá­sára. Kilátásba helyezte azonban, hogy az olajmono­póliumok adómentesen meg­tarthatják a fogyasztók zse­béből lecsapolt extra-profitot, ^ amennyiben azt „új energia- források” feltárására fektetik be, ami gyakorlatilag azt je­lentené, hogy az energiahi­ány címén adagolt árdrágítás révén kisajtolt dollármiliiár- dokkal a foevasztók finanszí­roznák az olajipar minden új tőkebefektetését. A kormány szakértői, akik lényegében azonosak az olaj­ipar embereivel, azzal érvel­nek, hogy az olajtársaságok­nak az eddiginél nagyobb „anyagi ösztönzésre” vaj» szükségük új energiaforrások kifejlesztésére. Az üzleti mérlegek tanúsága szerint azonban az arab olajembar­gótól függetlenül s azt jóval megelőzően fellépett energia- hiány már eddig is bomba­üzletnek bizonyult' az’ őíájef v.b .monopóliumok számára. Az ~ amerikai olajipar profitja 1973. harmadik harmadában 63 százalékkal emelkedett az előző év megfelelő időszaká­hoz képest. A legnagyobb olajtársaság, a Rockefeller érdekeltségű Exxon profitja ugyanebben a harmadban 80 százalékkal, a harmadik leg­nagyobb olajkonszern, a Gulf profitja pedig 91 szá­zalékkal szökött fel az előző évihez képest. Ugyanakkor a legutóbbi egy év folyamán 90 százalékkal emelkedett a fi­nomított kőolajtermékek kis­kereskedelmi ára, lényeges elemét alkotva a fogyasztói árindex elmúlt évi 9 száza­lékos növekedésének. Az arab olajembargóra hi­vatkozva az olajszakértők máris elő­készítik a közvéleményt ar­ra, hogy a benzin ára a je­lenlegihez képest is meg­kétszereződik a legközeleb­bi hónapokban. William Simon, aki egyéb­ként civilben, multimilliomos Wall Street-bankár, a — Fe­hér Ház nevében arról igye­kezett meggyőzni az amerikai közvéleményt,, hogy a maga­sabb üzemanyagárak elke­rülhetetlenek ahhoz, hogy — a nagyközönség „önkéntes ta­karékossága” esetén — elke­rülhető legyen a „nagyobb rossz” vagyis a benzin-jegy­rendszer bevezetése. Ennek az érvelésnek azonban ellent­mondani látszik az a tény, hogy az energiaügyi hivatal főnöke egy héten belülre ígért állásfoglalást a kötele­ző ereiű fejadagolás szüksé­gességét illetően, holott leg­alább 1 hónap tapasztalatai ra lenne szükséges önkéntes fejadagolásra most elhang­zott felhívás hatékonyságának felmérésére.1 Ez a különös ellentmondás megerősíteni látszik sokak gyanúját, amely szerint az egymást kö­vető áremeléseket —• a kö­telezőére jű fejadagolás állí­tólagos alternatíváját — ha­marosan követni fogja a ben- ziniegvrendszer bevezetése is, természetesen az időköz­ben életbeléptetett magasabb árakon mérve a fejadagot, é* még magasabb áron a ..„SsaH bad piaci”: benzint,

Next

/
Thumbnails
Contents