Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-23 / 300. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. december PROPAGANDISTÁKNAK AJÁNLJUK A klasszikus kolonializmus Jelképnek is beillő esemény volt, amikor nemrégen a világ legrégibb gyarmatán kikiáltották a világ legfiatalabb köztársaságát. Nyugat-Afrikának ezen a pontján több, mint félévezred óta leng a portugál zászló, még a kalandorkedvű luzitán hajós, Nuno Tristao tűzte ki először 1446 nyarán. De Portugál-Gunie- át ma már Bissau-Guinea Köztársaságként említi a világ; az ENSZ-ben a tagállamok többsége a fiatal állam elismerése mellett, szállt síkra: s az első hivatalos küldöttség is útrakelt, a magasszintű delegációt Luis Cabral köztársasági elnök vezette Moszkvába. Ugyanakkor hadijelentések is érkeznek a guineai partokról, a portugál gyarmati hadsereg heves utóvédharcokat folytat, kegyetlen terrorral próbálja visszaszorítani a szabadságért harcolókat. Megkonduit a lélekharang A küzdelem továbbra sem könnyű, de mindenképpen megkondult a lélekharang - az utolsó nagy „klasszikus” kolonializmus felett is. Portugália gyarmatbirodalma végóráit éli, s Bissau-Guinea mellett folyik a harc Angola és Mozambik felszabadításáért is. A sors furcsa iróniája, hogy jelenleg egyetlen portugál kolónián van igazi nyugalom: a Kína testéből kihasított Macao városkában, Hongkong ikerpáriában. .. A gyarmati rendszer ösz- szeomlá-sa kétségkívül a második világháborút követő korszak egyik legfontosabb politikai folyamata. .Messze tűntek azok az idők, amntor a térképet a brit királyi rózsaszín, a francia Imperium lila jelzése s más gyarmatosító hatalmak színárnyalata, töltötték be. Az imperializmus kúrában az európai tővárosok külügyminisztériumaiban. vonalzóval húzták meg a távoli kontinensek határvonalait, népek, törzsek, országok sorsáról alkudoztak és egyezkedtek. Ha ellenállás bontakozott ki, lesújtott a nagy bunkósbot , s a „két naszád politikai” érvényesült, a hadihajó raj tüzelésre készen vonult fei a partoknál. 1960 Afrika éve Az elmúlt negyedszázad során azonban alapvetően megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok s ezzel együtt a világ képe. A Szovjetunió és a szocialista világrendszer léte, erősödése, befolyásának növekedése új feltételeket teremtett a gyarmati sorban sínylődő országok szabadságküzdelméhez. Egyre nehezebb volt a régi eszközökhöz folyamodni, a friss áramlatokat nem lehetett többé feltartóztatni. Afrikában, Ázsiában és Latirrt Amerikában egymásután vívták ki függetlenségüket a gvarmatok. Az ötveneshatvanas esztendők fordulóján különösen gyors ütem- íren peregtek az eseménvek. Volt olyan esztendő, amikor kéttucatnyi új nemzeti állam iratkozott fel a független országok egyre jobban bővülő listájára. 1960 joggal vonult be Afrika éveként a történelmi feljegyzésekbe. Az Egyesült Nemzetek Szervezete — a Szovjetunió kezdeményezésére — törvénytelennek nyilvánította a kolóniái izmust, azóta is külön ENSZ bizottságok kísérik .nyomon e határozatok megvalósulását. A bekövetkezett változások szinte felbecsülhetetlen jelentőségűek. ,(áin .éppen «r nék tudatában kell megvizsgálnunk az érem másik ol- ' dalát is. A viharos fejlődés, átalakulás során új problémák jelentkeztek és jelentkeznek, a világ nem hunyhatja be szemét. Burkoltabb formák A régi gyarmatosítás kénytelen volt meghátrálni, feltűntek viszont a neokolo- nialista, újgyarmatosító irányzatok. Tudomásul veszik az egykori kolóniák függetlenségét de a súlyos örökséget, a gazdaság elmaradottságát kihasználva, megpróbálják hatalmukat burkoltabb formában fenntartani. Erre sokféle mód és lehetőség kínálkozik; gazdasági függésbe taszítják a javarészt egy vagy néhány terméken alapuló nemzetgazdaságokat, nyugatbarát vezetőréteget segítenek a kormányrúdhoz, katonai segéllyel és tanácsadókkal „puccskéoes” hadseregeket állítanak elő. stb. Érdekes volt. hogy amikor recsegett-ropogott a gyarmati rendszer, Franciaország vagy Anglia szinte „elébe* ment” a függetlenségi követeléseknek, hogy megfelelő^ időben, a számára kedvező vezető rétegnek adhassa át a hatalom stafétabotját. így alakult ki a „francia-afrikai közösség” neokolonialista formációja. Nemcsak a régi közösség” neokolonista fór- gyarmatosítók nyergeitek át az új gyarmatosítás többet ígérő lovára, hanem több más imperialista hatalom is igyekszik betörni a korábban mások által kisajátított érdekterületekre. Az Egyesült Államok, Japán, az' NSZK gyakran úgy közeledik a fiatal államokhoz, hogy „tiszta lappal”, nem-gyarmatosító múlttal kérkedik. Ez legtöbb esetben ténybeli* leg sem igaz, szándékaikban, pedig különösen távol állnak az önzetlen segítségtől. A tőkés országok részéről kollektív törekvések is tapasztalhatók: a Közös Piac például társulási szerződések útján szeretné magához láncolni Afrika és Ázsia számos országát. Fajgyűlölő rezsimek Sajátos feszültséget okoz olyan országok kialakulása, amelyek fórma szerint füg" getienek. valójában azonban gyarmati iga alatt tartják sa-át lakosságuk túlnyomó töb’ ségét. Dél-Afrikában és Rhodesiában olyan telepes rendszerek jöttek létre, ahol az afrikaiaknak kényszerlakhelyet jelölnek ki; elszigetelt appartheidek beszorítják őket; az egyenlő munkáért nem biztosítják az egyenlő bért; nemzeti szervezeteiket illegalitásba kényszerítik. van példa rá, hogy tizennégy fajta igazolvány szüksége« ahhoz, hogy átmenjen az utca másik oldalára. Nyilvánvaló, hogy a lakosság többsége nem érezheti magát szabadnak és függetlennek, tiltakozik az elnyomás ellen, sőt egyes vidékeken a partizánháború megindításáig jutott el. A fajgyűlölő rezsimek egyelőre tartani tudják magukat, mivel jőlf elszerelt katonai erőkre, a gazdasági és politikai kulcsállásokat kézben- iartó fanatikus kisebbségre és a külföldi, főleg amerikai és angol támogatásra számíthatnak. A szocialista országok támogatása Az igaz barátot mindig a nehéz órákban ismerni meg- a nemzeti felszabadulás és függelenség harcosai a maguk tapasztalatából győződhettek meg róla, kik vannak velük és kik ellenük. A szocialista országok közvetve és közvetlenül, politikai, diplomáciai, gazdasági és katonai eszközökkel támogatják azt. A sokoldalú szolidaritás valóban kézzel tapintható valósággá vált Vietnamban, Banglades-ben, Szíriában. Egyiptomban, Dél- Jemenben és sorolhatnánk hosszan a példákat. A cselekvő rokonszenv nemcsak kormányzati szintű tennivaló. hanem társadalmi feladat is. A szocialista országokban s a nyugati államok haladó köreiben egyaránt megnyilvánulnak ezek az érzések s a Békeszerető Erők Moszkvai Világkongresszusán — hogy a közelmúltra utaljunk — külön bizottság foglalkozott a nemzeti felszabadulás, a függetlenségi harc időszerű kérdéseivel. « Peking aknamunkája A pozitív mérleg mellett ismét nehéz lenne elhallgatni, hogy negatív jelenségek is mutatkoznak. A pekingi politika szántszándékkal összezavarja a frontokat és a valóságos ellentétvonalak helyébe a „szegények” és .«gazdagok”, a Dél és Észak konfrontációját kívánja állítani. A függetlenségükért küzdőket éppen leghívebb szövetségeseiktől próbálják elválasztani, miközben a régi és új gyarmatosítóknak kedveznek. A kínai politika azonban önmagát leplezi le: elegendő arra emlékeztetni, hogy Peking máig" is áka- . dályozza Banglades ENSZ- felvételét, titkos gazdasági szálak szövődnek Kína és Dél Afrika között, s a Biztonsági Tanácsban a kínai magatartás mindent szolgált csak nem az arab népek érdekeit. A kolonializmus teljes ősz- szeomlása ma már feltartóztathatatlan. A harc azonban változatlanul bonyolult és nem könnyű. Ám ennek a harcnak útjait mindenütt végig kell járni. Palackba tárt hajók Mihail Mihajlov moszkvai újságíró szabad idejében több mint száz érdekes ajándék- tárgyat készített: palackba zárt hajókat. Az ügyeskezű orosz mesterek üvegedényekbe épített figurái már régóta híresek. Sok ilyen remek alkotás látható a moszkvai Kreml Fegyvertárában. Hogyan lehet egy hajót a palackba bejuttatni, annak zűk nyílásán keresztül ? igen ->pró darabokból építik fel F különböző hajómode1]-' ~ amelyekhez 500—700 különféle alkatrészt használnak feli. Egy-egy ilyen ajándék- tárgy elkészítése hónapokig tart. Mihajlov munkáira a pontosan kicsinyített méretek és a hajómodellek történelmi hűsége jellemző. Gyűjteményeiben megtalálhatók a világ leghíresebb ha- iói. A művész-újságíró több modelljét díjakkal jutalmazták a különbőz» kiállításokon. Mihail Mihajlov munka közben Üzemanyaghiány az olajmonopóhumok bombaüzlete William Simon, a közelmúltban létesített Washingtoni energiaügyi hivatal főnöke csütörtökön a benzin „önkéntes fejadagolására” hívta fel az amerikaiakat, de nem zárta ki a kötelező erejű ben- zlnfejadagolás „végszükségként” való bevezetésének eshetőségét sem. Mint mondotta, a benzinjegyrendszer bevezetésének szükségességét illetően egy héten belül ajánlásokat terjeszt döntésre Nixon elnök elé. A Fehér Ház energiaügyi főnöke bejelentette, hogy a jövőben a benzinkutak egy- egy fogyasztónak esetenként legfeljebb 10 gallon benzint (10 amerikai gallon — 37.8 liter) szolgálhatnak ki. Arra kérte az amerikaiakat, hogy a 10 gallon üzemanyagot önkéntes takarékossággal osszák be egész hétre. Szocialista országok együttműködése a mezőgazdaságban A szocialista országok mezőgazdasági termelése terén való együttműködés kiterjesztése és a szakosítás elmélyítése kérdéseit vitatták meg a KGST Mezőgazdasági Állandó Bizottságának Moszkvában pénteken véget ért 38. ülésén, amelynek munkájában Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjet- , unió küldöttei vettek részt. Megfigyelői minőségben jelen voltak Jugoszlávia és a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselői is. A bizottság jóváhagyta a nagyüzemi állattenyésztés további fokozására irányuló ajánlásokat, és megvizsgálta a tagországok gép- és felszerelés-szükségleteit a tudományos-kutatóintézetekben folyó munka gépesítése érdekében. Elkészüh az egymilliomodik Zsiguli A Jubileum egybeesett egy másik jelentős eseménnyel: befejeződött az üzem teljes felépítése, a V. N. Novikov miniszterelnökhelyettes vezette illetékes szovjet állami bizottság átvette a Szovjetunió fennállásának ötvenedik évfordulójáról elnevezett Volgái autógyárat. Az üzem elérte a tervezett kaDacitását, és ezentúl évente 660 ezer Zsigulit gyárt majd. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa üdvözletét küldte az autógyár építőinek, szerelőinek és dolgozóinak az üzem teljes elkészülte alkalmából. A volgai autógyárat és az építésben részt vett Kujbi- sev—Gidrosztroj és Nyeftye- himmontazs trösztöket eredményes munkájukért a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége a Munka Vörös Zászló érdemrendjével tüntette ki. A volgai autógyár gépkocsi iái meghódították a nvu- gati piacot is. A Lada néven forgalmazott Zsigulik a kapitalista világ számos autószalonjaiban is megtalálhatók. Amerikai szakértők látszat- intézkedésnek tekintik a kormány csütörtöki felhívását, önkéntes fejadagolásra. A tipikus amerikai személygépkocsi ugyanis átlagosan mindössze 140—160 kilométert tesz meg 10 gallon benzinnel és a tipikus peremvárosi dolgozó — nagyvárosi tömegközlekedés hiányában —■ napi 40—50 killométert tesz meg csak azért, hogy munkahelyére, ill. hazajusson. Túlnyomó többségük tehát szükségképpen kevésnek fogja találni a heti 10 gallonos fejadagot ég kötelezőerejű korlátozás hiányában akár a következő benzinállomáson további 10 talonnal töltetheti fel kocsiját, amennyiben meg tudja fizetni a szédületes tempóban emelkedő üzemanyagárakat. Az „önkéntességre” appelláló látszat-intézkedéssel szemben ugyanis a kormány előző napi bejelentése, amelynek értelmében 1 dollárral, vagyis 24 százalékkal emelik az USA-ban kitermelt 1 barrel kőolaj árat, annál valóságosabb húsbavágó rendszabály. A finomított kőolajtermékek fogyasztói ára novemberben — egyetlen hónap alatt — 35 százalékkal emelkedett. Ezt a példátlan arányú drágulást követi a most bejelentett 24 százalékos nagykereskedelmi áremelés, ami már januárban átgyűrűzik a fogyasztói árakra. A kedvezőtlen visszhang ellensúlyozására Nixon elnök szükségesnek tartotta szerdán hangsúlyozni, hogy „nem lenne méltányos, ha az amerikai milliók áldozathozatalából túlzottan nagy profitot húznának a kevesek”. Az; elnök megígérte, hogy januárban törvény- javaslatot terjeszt elő az áremelésekből származó „túlzott profitok” megadóztatására. Kilátásba helyezte azonban, hogy az olajmonopóliumok adómentesen megtarthatják a fogyasztók zsebéből lecsapolt extra-profitot, ^ amennyiben azt „új energia- források” feltárására fektetik be, ami gyakorlatilag azt jelentené, hogy az energiahiány címén adagolt árdrágítás révén kisajtolt dollármiliiár- dokkal a foevasztók finanszíroznák az olajipar minden új tőkebefektetését. A kormány szakértői, akik lényegében azonosak az olajipar embereivel, azzal érvelnek, hogy az olajtársaságoknak az eddiginél nagyobb „anyagi ösztönzésre” vaj» szükségük új energiaforrások kifejlesztésére. Az üzleti mérlegek tanúsága szerint azonban az arab olajembargótól függetlenül s azt jóval megelőzően fellépett energia- hiány már eddig is bombaüzletnek bizonyult' az’ őíájef v.b .monopóliumok számára. Az ~ amerikai olajipar profitja 1973. harmadik harmadában 63 százalékkal emelkedett az előző év megfelelő időszakához képest. A legnagyobb olajtársaság, a Rockefeller érdekeltségű Exxon profitja ugyanebben a harmadban 80 százalékkal, a harmadik legnagyobb olajkonszern, a Gulf profitja pedig 91 százalékkal szökött fel az előző évihez képest. Ugyanakkor a legutóbbi egy év folyamán 90 százalékkal emelkedett a finomított kőolajtermékek kiskereskedelmi ára, lényeges elemét alkotva a fogyasztói árindex elmúlt évi 9 százalékos növekedésének. Az arab olajembargóra hivatkozva az olajszakértők máris előkészítik a közvéleményt arra, hogy a benzin ára a jelenlegihez képest is megkétszereződik a legközelebbi hónapokban. William Simon, aki egyébként civilben, multimilliomos Wall Street-bankár, a — Fehér Ház nevében arról igyekezett meggyőzni az amerikai közvéleményt,, hogy a magasabb üzemanyagárak elkerülhetetlenek ahhoz, hogy — a nagyközönség „önkéntes takarékossága” esetén — elkerülhető legyen a „nagyobb rossz” vagyis a benzin-jegyrendszer bevezetése. Ennek az érvelésnek azonban ellentmondani látszik az a tény, hogy az energiaügyi hivatal főnöke egy héten belülre ígért állásfoglalást a kötelező ereiű fejadagolás szükségességét illetően, holott legalább 1 hónap tapasztalatai ra lenne szükséges önkéntes fejadagolásra most elhangzott felhívás hatékonyságának felmérésére.1 Ez a különös ellentmondás megerősíteni látszik sokak gyanúját, amely szerint az egymást követő áremeléseket —• a kötelezőére jű fejadagolás állítólagos alternatíváját — hamarosan követni fogja a ben- ziniegvrendszer bevezetése is, természetesen az időközben életbeléptetett magasabb árakon mérve a fejadagot, é* még magasabb áron a ..„SsaH bad piaci”: benzint,
