Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-21 / 298. szám

1973. december 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Befejezcdölt az országgyűlés téii ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) el.vek általános hangoztatása van napirenden. Az üzem- és munkaszervezés nem kam­pányfeladat, azt a vállalati vezetés mindennapi > tevé­kenységének részévé kell tépni. Az üzemi demokráciáról beszélve Tímár Mátyás alá­húzta: a munkások érdemi bevonása a műhely, az üzem, a vállalat irányítását olyan lehetőség, amellyel minded­dig nem éltünk eléggé. Ele­mi érdeke gazdaságunknak az. he gy vállalataink a munka- és üzemszervezés proolé máinak megoldásába is be-oniák a rátermett munkásokat. Tfmir Mátyás így fejezte be a kormány nevében el­mond )tt beszédét: /' — Az ipar és az államház­tartás között rendkívül szo­ros a kapcsolat. Eddigi ered­ményeink szilárd alapot te­remtettek a jövő évi felada­tok sikeres végrehajtásához. Ügy vélem, magabiztősan munkálkodhatunk a IV. öt­éves terv, az 1974-re kijelölt feladatok megvalósításán. A Magyar Népköztársaság kormánya nevében kérem a tisztelt országgyűlést, hogy az 1974. évi költségvetésről szóló törvényben javasolta­kat, amelyek megfelelnek szocialista céljainknak, fo­gadja el. A miniszterelnök-helyettes beszéde után folytatódott a parlamenti vita. Több kép­viselő felszólalása után szü­netet tartottak. Ezután Apró Antal elnök­letével folytatta tanácskozá­sát az országgyűlés. Szurdi István belkereskedelmi mi­niszter emelkedett szólásra. J wore még jobb áruellátás A miniszter bevezetőben -5mutatott, hogy a lakosság áruellátása 1973-ban tovább : avult. Az árukínálat jobban i tkalmazkodik a lakosság kü­lönböző jövedelmű rétegei­nek vásáriókéoességéhez, igé­nyéhez. Ügy készülünk fel, hogy az áruellátás 1974-ben még tovább javuljon — fűz­te hozzá. A miniszter a továbbiak­ban az élelmiszerfogyasztás fokozatának változásairól be­szélt, majd rátért a zöldség­éé gyümölcsellátás kérdé­seire. — Friss gyümölcsből és zöldségből nem tudjuk teljes mértékben kielégíteni az igé­nyeket. A gyümölcs és zöld­ségárak pedig hosszú idő óta, évről évre emelkednek. A lakosság összes fogyasztásá­ban — értékben számítva — körülbelül 4 százalék a friss zöldség- és gyümölcsfélék aránya, az élelmiszerfogyasz­tásban «pedig mintegy 10 százalék. Élettani szerepük azonban lényegesen fiagyobb az élőbb említett arányoknál A zöldség- és gyümölcs­félék a lakosság alap- mölCsfélék a lakosság alap­vető táplálékai, naponta nagy tömegek vásárolják. Érthető tehát, hogy akár időleges hiá­nyuk is mindenkor élénk társadalmi visszhangot vált ki. — Ezekből az élelmiszerek­ből elsősorban azért nem tudiuk kielégíteni a lakosság szükségleteit, mert termőte­rületük évről évre csökken, a termésátlagok nem emel­kednek. A kormány megje­lölte a tennivalókat a hazai zöldség- és gyümölcsfélék termelésének növelésére; megadta a hozzá szükséges anyagi feltételeket is.­A burgohyaellátás gondjai­ról szólva megemlítette: a kormány növeli a behozatalt a szocialista országokból. A téli és tavaszi ellátáshoz hiányzó burgonyamennyiség nagy része már beérkezett az országba, így az ellátás ^ megoldottnak telethető. A vendéglátás és az id-venfor- galom alakulásáról szólva ki­emelte. hogy hiányoznak még azok a vendéglők, amelyek­ben az átlseiövedelmű la­kosság higiénikus, kulturált követelménvek között, és ol­csón ét.k»->-het. Ezért önki- szolgáló éttermeket hoznak létre, központi támogatással. A ruházati cikkek forgalmát ei-mezte. maid a tartós fo­gyasztási cikkek elterjedése és a javító-szolgáltató háló­zat elégtelensége közötti el­lentmondást érintette. Szólt a bútorellátásról is. Felszólalásának záró ré­szében a kereskedelmi dol­gozók helyzetéve] foglalko­zót! A munkaidő-csökken­tésről a következőket je­gyezte meg: A kereskedelmi dolgozók — úgy vélem nagyra érté­kelhetik, hogy bár jelentős terhek nehezednek az állam- háztartásra. a kormány 1974-ben 185 millió forint állami hozzájárulást nyújt a munkaidő-csökkentés anyagi feltételeinek megteremtésé­hez. A rövidebb munkaidő bevezetése felelősségteljes, gondos előkészítő, szervező munkát kíván a kereskedel­mi vállalatoktól — a szövet­kezetektől és a tanácsoktól. A munkaidő-csökkentés Az országgyűlés vitájában felszólalt Szurdi István bel­kereskedelmi miniszter ugyanis még átmenetileg sem okozhat zavarokat a la­kosság áruellátásában. Meg­említem, hogy a 44 órás munkahét bevezetése követ­keztében kieső munkaidő körülbelül 33 ezer kereske­delmi dolgozó egy évi teljes munKáidejénes felel meg. A munkaidő-csökkentést foko­zatosan fogjuk bevezetni: a fővárosban 1974. április el­sején vidékén 1974. július elsején — miután a vállala­tok és a szövetkezetek meg­teremtenék a szükséges és előírt feltételeket. Szurdi István beszéde után többen feltették ki vé­leményüket, közöttük Krasz- nai Károlvné. megyénk or­szággyűlési képviselője. A nagyüzemi munkások megbecsülése A képvlslőasszony fel­szólalásában többek között bérpolitikai kérdésekkel fog­lalkozott. Elmondta, hogy a Tisza Cipőgyár munkásai is örömmel , fogadták az idén végrehajtott köznonti bérin­tézkedéseket. Ebből a nagy­üzem! munkások iránt mea- nvilv^nniö Mcoreti megbe­csülés*- érezték. Sainos ? marifűi (Izen-b^n aznnb"”' ezek - sesífő in*év"°dé«",r sem oid'Vt-'k m»g a nroblé­mát. A T^sza C’nőnvárban a dolgozók 15 százaléka ne­hézipari munkát végez, A gumigyártásnál, a szerszám- és alkatrészgyártásnál dol­gozik. Ha ezek bérszínvona­lát a vállalati átlagból kive­szik. akkor kiderül, hogy a cipőgyártással foglalkozók bérszínvonala még ma is nemcsak a könnyűipari de az attól is ielentősen elma­radó bőr- és cipőipari mun­kások átlaga alatt van Ugvaniiven kedvezőtlen a "várban az alkalmazott! bérszínvonal, az iparágon belül ott a legalacsonyabb. Krasznaf Kárqlyné hangsú­lyozta, hogy a cipőiparban Felszólalt Krasznai Kánlyné megyénk országgyűlési kép­viselője is dolgozók bérszínvonalának további javítására szüksé­gesnek tartja a bérpreferen­cia biztosítását. Beszélt a gyári lakótelep, illetve Martfű község ellá­tásáról, hangsúlyozta, hogy a hiányos áruválasztékkal, a kevés üzlettel, a meglevő boltok korszerűtlenségével elégedetlenek az üzem mun­kásai Kérte, hogy központi szerveink fordítsanak foko­zottabb figyelmet a kisebb településeken — így a Mart­fűn élő — nagyüzemi mun­kások ellátási színvonalának javítására. Legyünk szigorúbbak a karácsotokkal szemben S2)ünet után Péter János elnökieiével folytatódott a tanácskozás. Dr. Dabronaki Gyula ál­lamtitkár, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke emelkedett szólásra. Bevezetőként a termelés és ' gazdálkodás, az üzem- és munkaszervezés kérdéseiről beszélt az államtitkár, majd gazdasági életünk néhány káros jelentőségéről mondott véleményt. — Állami- és gazdasági életünkre általában az a jel­lemző, hogy a gazdálkodó egységek és az állampolgá­rok nagy többsége a törvé­nyes keretek, a szabályozók és rendeletek által megsza­bott határok között keresi saját és az állam érdekelnek érvényesítését. Vannak azon- . ban, akik a dolgok megfelelő mederben való naladása lát" tán olykor hajlandók egy kicsit „elengedni” mágusát. Egyik-másik helyen tanyát ver a nagyvonalúság. Agad­nak vezetők, akik úgy érzik, rájuk más törvények vonat­koznak, egyesek nem mindig tudnak különbségeit tenni az „egyén” és a „miénk” között, eltűrik vagy szándékosan megteremtik maguk körül a rendetlenséget, szétzilálják a számadásokat. Ilyen környe­zetben a fillérnek nincs „be­csülete”, a „fillérekből nem lesz forint”, a takarékosság ritka vendég. Nem egyszer otthonossá lesz a cimbora- ság, az elvtelen személyes kapcsolatok, a kispolgári ön­zés és a harácsolás. Az ilyen jelenségek indító oka nem egyszer a személyi presztízs, a hivatali büszke­ség, rátartiság. a hatalom megjelenítése. Ilyen „státusz­szimbólumok” a luxus kivi­telű irodaberendezések, egyes beruházások erőnk feletti lu­xus megoldásokkal való tar- kftása, a mértéket nem isme­rő reprezentáiás. Az államtitkár megemlí­tette. hogy mintegy 2 mil­liárd forintnak átlag 14 szá­zalékát (300 millió forintot) fordítják — a szükségességét nagyon is vitathatóan — ajándékozásra, s ennek na­gyobbik része inkább repre­zentáció, mint reklám. Relc- lám címén még mindig elő­fordul, hogy itt-ott nagv fo­gadásokat adnak, „reklám- dáridó”-kat csapnak. — A gazdasági életünkben előfor­duló ilyen és ehhez hasonló esetek közvetlen összefüggés­be hozhatók a számviteli és bizonylati rend megsértésé­vel. — Osak örülni lehe* an­nak, bogv szorgalmas mun­kával kiváló drúgozóínv mű­szakjaink. értelmisZaieink — szemeled tu'a’'don”kat is <*va- raníriák. hétvéri házat éoít- he*nek vsgv vénkoerit vesz­nek. Ez termZs"rie«. és vele­járója szocialista énPéshnk- nek is. Azonban akad né­hány olyan ember is. aM szo­cialista törszzn-veinke* VHefszr va, megkerülve, mások kárá­ra. az állam kárára kíván jogtalanul és munka nélkül előnyöket szerezni. Amennyi­vel jogtalanul többet vesz el valaki a közösség, az állam javaiból, annyival csökken­ti azokat a juttatásokat (csa­ládi segély, alacsony nyugdíj emelése, bérrendezés, kom­munális építkezések, lakás, Felszólalt az országgyűlés téli iiléssz.. kának vitájában dr. Dabronaki Gyűl«, á/lam- titkár, a KNEB elnöke is iskola, óvoda, bölcsőde, kór­ház, stb-). amelyeket kormá­nyunk megtervez, vagy szű­kíti a szorgalmas munka eredményeképpen a túltelje­sítés lehetőségét. Ezért le­gyünk szigorúbbak a népgaz­daság rovására harácsolok- kai széniben! Ezzel a ma­gunkét, a dolgozó milliók munkájának eredményét védjük. — A törvénytelenül, vagy a törvények kijátszásával meggazdagodók száma nem nagy. Talán éppen ezért ki­rívó és felháborító a szorgal­mas, törvényeket betartó dol­gozó milliók szemében. Szo­cialista törvényeinknek meg­felelően az ilyen „megté­vedt”. a közösség javaiból élősködőkkel szemben talán nem bűnükkel arányban álló felfüggesztett büntetés kisza­bását kellene elsősorban gya­korlattá tenni, mert a felfüg­gesztés lejártával •- úgyneve­zett törvényi mentesítés áll be. tehát az illető most már nem büntetett előéletű, csak vili-tulajdonos, stb. Helye­sebb volna törvényeink alap­ján a joggyakorlatnak azt az oldalát erősíteni amely bíró­sági ítéletben elsősorban a törvénytelenül harácsolt vil­lák. gépkocsik stb. elkobzá­sát mordia ki ég emellett a bíróság — ha a cselekmény súlvát úev ítéli — a törvény­nek megfelelően alkalmazza a felfüggesztett büntetést is. Befejezésül ezeket mondta­— A masam és a néni el­lenőrzés sokezres tábora ne­véhez, ígérhetem, hogv segítő jellegű ellenőrzéseinkkel és ki-ki a «aját munkn+erü'etén tanúsított helytállással a költsé-ve+éshen kijelölt cé­lok végrehajtásán fogunk dolgozni. A pénzügyminiszter összefoglalója Ezután több képviselő kéri szót majd a költségvetési ‘örvény’avnílat fölötti vit­ézé ruit. Szünet következe' maid az elnöklő Aoró Ant-' Faluvégi Lajos oénzügvmi nisz'ernek adta meg a szót. A miniszter a • fel-z*-al-*so- kat összegezve megállapítot­ta, hogy a vita nemcsak azo­kat a témákat ölelte fel. ame- yek közvetlenül összefü"ae- nek az államháztartással, a énzügvekkel, hanem azok-t - amelvek gazdaság-'-'^ tár- --dalmunk égés-ének fejlő­désével kapcsolatosak. — Nagv b’zmnságot lelent ez a gaz-i-sáenolitikai és a gyakorlati gazdasági vezetés számára, mert kifejeződik benne a kormány munkája feletti társadalmi ellenőrzés, ami nékülözhetetlen ahhoz, hogy biztonságosan dolgozhas­sunk, — hangsúlyozta. Örömmel nyugtázta, hogy a felszólalásokból, a vitából kicsendült: — a képviselők egyetértőnek a költségvetési javaslattal, — azt reálisnak tartják. Felvetődött a vitában a szerződéses munkaviszony­ban álló kismamák gyermek- gondozási segéllyel kapcsola­tos problémája. Erre vála­szolva nemcsak a maga. ha­nem a munkaügyi miniszter nevében is közölte: a prob’é- mát néhány napon belül megoldják, s ezek a kisma­mák a második gyerek után is élvezhetik a gyermekgon­dozási segélyt. Felülvizsgál­ják a szociális kedvezmé­nyekkel kapcsolatos rendele­tet. s ahol a jelenlegi szer­ződéses rendszer keretében biztosított szociálpolitikai kedvezmény, azt biztosítják újabb gyerek esetén is. Több olyan kérdéscsopor­tot említett, amelyekben a rendezés, a felgyülemlett problémák megoldása az V. ötéves terv Időszakában ke­rül napirendre. Ezek közé sorolta az egészségügyi in­tézmények, az iskolák, a la­kóházak felújítását, a köz­műépítéseket. a belkereske­delem fejlesztését és a me­gyék gazdasági fejlettségi színvonalának kiegyenlítését célzó intézkedéseket Faluvégi Lajos válasza után szavazás köve'’-ér­zett. Az országgyűlés a Ma­gyar Népköztársaság 1974. évi költségvetéséről szóló tör­vényi avaslatot — általános­ságban és részleteiben, be­terjesztett eredeti végössze­gével a terv- és költségveté­si bizottság javaslatával — egyhangúlag elfogadta. Ezután napirend szerint az interpellációk következtek. Interpellációk Elsőként az aszódi üzem­anyagtöltő állomás tárgyában hangzott el interpelláció. . Válaszában dr. Szekér Gyu­la nehézipari miniszter elmondta, hogy az új kút tervezése hosszadalmas volt, mert különféle vitás kérdések merültek fel a műemléki felügyelőséggel, a vízügyi szervekkel, a községi tanáccsal, s a Közlekedés és Postaügyi Minisztériummal is. Már ez év tavaszán azon­ban intézkedett, hogy az új, korszerű aszódi üzemanyag- töltő állomás 1974 októberé­re elkészüljön. Az interpelláció kapcsán dr. Szekér Gyula elmondotta, a harmadik ötéves tervijen 80 töltőállomás létesült, a negyedik ötéves tervben en­nek két és félszerese. ,200 töltőállomást énítenak fel. Az ÄFOR 650 millió forinttal rendelkezik a jelenlegi öt­éves tervben töltőállomások létesítésére. Egyetlen benzinkút építés* — mondotta — mintegy 50 millió forintba kerül, hi­szen a kút létesítéséhez szük­séges „összeg-háttér” magá­ban foglalja az olajfinomító és nyerso'aiyezeték énítését. s más egyéb szükséges tasi beruházást is. A miniszter válaszát az interpelláló képviselő és az országgyűlés egyhangúlag el­fogadta. Schpmeth János (Bu­dapest 46-os vk.) a zuglói pártbizottság első titkára a lakótelepi építkezésekkel ösz- szefüggó járulékos beruházá- soik, valamint a költségvetési intézmények és lakóházak felújítása, karbantartása tár­gyában az Országos Tervhi­vatal elnökéhez, a Miniszter­tanács elnökhelyetteséhez in­tézett interpellációt. Elmondta, hogy az emlí­tett létesítmények — közöt­tük például a lakótelepi gyer­mekintézmények, kereskedel­mi egységek stb. — nagysá­gát, befogadó képességét a lakásszámhoz viszonyított kulcsszámok, normatíváit szabják meg. s ugyancsak ezen kulcsszámok alapján ál­lapítják meg a költségvetési intézmények felújítási és kar- kantartási kereteit is. Ezeket a normatívákat az élet már túlhaladta, szükség lenne módosításukra. Az interpellációra dr. Lé­zár György, az Országos Tervhivatal elnöke a Minisz­tertan á-s elnökhelyettese vá­laszolt. Elismerte az inter- nelláció jogosságát, s elmond­ta: a negyedik ötéves terv időszakában a központi erő­forrásokból eredetileg is igen jelentős összeget irányzott elő a kormány a lakásépítés komplex tervének megvalósí­tására. S mivel időközben különböző tényezők hatására a költségek emelkedtek, a kormány ezekre pótlólagos pénzforrásokat biztosított. így együttvéve központi erőfor­rásokból lakásépítésre és a hozzá kapcsolódó létesítmé­nyekre a mostani tervidő­szakban körülbelül 70 milli­árd forintot fordítunk. Részben ennek, de még !n- kább a nagy arányokban ki­bontakozó társadalmi akciók eredményeként néhány fevü- leten — mindenekelőtt az említett ellátó intézmények vonatkozásában — az eredeti tervet nemcsak teljesítjük, hanem várhatóan lényegesen túl is teljesítjük. — Nagvfontosságú feladat az is — fűzte hozzá —, hogy a meglevő éoületeket, intéz­ményeket, lakóházakat meg­felelően karbantartsuk, fel­újítsuk. Ebből a célból a ne­gyedik ötéves terv időszaká­ban a költségvetési intézmé­nyek és a lakóházak felújítá­sához kénződő pénzügyi ala­pokat a költs 4gvetés mintegy nyolemiPiárd forinttal egé­szíti ki Ennek ellenire ezen a terO’eten a javulás nőm ki­elégítő. — A mostani tervidőszak hátralevő rés'éhen a fő erőt arra kell összoontositani, hogy a jelenlegi lendület ne törjön meg, s hogv az ötödik ötéves terv előkészítéséhez minél jobb feltételeket te­remtsünk. Bizonyos, hogy a következő ötéves tervidő­szakban is az első helyre kell sorolni a lakásépítkezést, s természetesen az ezzel össze­függő járulékos létesítmé­nyek megépítését is ennek megfelelően kell rangsorolni. — mondotta többek között válaszában a miniszter. A választ az interpelláló képviselő és az országgyűlés is egyhangúlag elfogadta. Ezt követően interpelláció hangzott el a murakeresztúri állomás és a nagykanizsai vasúti csomópont felújításá­ról, a Mískolc-tiszai pálya­udvar átépítéséről, a nyugdí­jas pedagógusok munkavál­lalásáról, az Eötvös Lóránd Tudom ány egy etem épületei - nek műszaki felújításáról, amelyekre a megfelelő tárca minisztere adta meg a vá­laszt Az elnöklő Apró Antal ez­után kellemes ünnepeket, eredményekben gazdag, bol­dog újesztendőt kívánt a kénviselőknek, s az üléssza­kot berekesztette.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents