Szolnok Megyei Néplap, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-02 / 282. szám

6 SZOLNOK MFOYF1 NÉPLAP 1973. december 2. A zért ez mégiscsak sok! Ha csak ki­segítő vagyok is, mert csak a nyári szünetben tudok dolgozni, azért ez mégis túlzás! Én nem várom el azt. hogy úgy bán­janak velem mint egy szak­munkással. Az nem is len­ne méltányos — még akkor sem. ha már a második nyaramat töltöm is az üzemben. De azért ez még­iscsak sok! Beérném én az­zal. ha úgy bánnának ve­lem. mint egy betanított segédmunkással. Vagy vennék legalább te­kintetbe azt hogy mégis­csak nő vagyok. Nekem iga­zán a könyökömön Jönnek ki a brossúraszövegek. hogy így a nők felszabadítása, meg úgy a nők egyenjogú­sága, de hát mégsem va­gyok cseléd! Vagy vennék tekintetbe, hogy nekem is van szak­mám Egyetemi hallgató va­gyok. Jövőre nem is jövök vissza. Ilyenkor már jelent­kezni megyek az iskolámba. „Bemutatom az új kollegi- nát” — ezt mondta az igaz­gató, mikor Julika tavaly jelentkezett Kollegína. Mert okleveles tanár leszek. Ehhez kéDest azért ez még­iscsak túlzás! „Szaladj, lányom le a konyhára, mondd meg a Mari néninek, tegyék ei az ebédemet, mondd, haev az öreg Jani üzeni a nagyol­vasztóból. .. Szaladj, lá­nyom. hozz nekem egy cso­mag Munkást, de ne legyen kemény, mond. hogy az öreg Janinak lesz. a nagyolvasz­tóból. Ismernek azok en­gem...” Engem nem úgy hívnak, hogy ..szaladj lányom!” Rendben van. Az öreg Ja­ni tudja a dolgát Azt sen­ki sem érti úgy. hogy mi az öntés. Azt is láttam ami­kor azon a különös dupla­tárcsán előliheg egy rop­pant izzó acéltömb: ő tud­ja a legjobban, mit kell csi­nálni vele. Még azt sem mondhatom, hogy megtartja magának a tudását. „Na gyerekem, idenézz...” — mondja, és elmagyarázza, hogy kell alácsúsztatni. De a Sőtér prof is tudja, mit keli csinálni Arany Já­nos epikájával, mégsem szá­lait le öt deka szalonnáért, „de legyen benne két hús­csík, mondd, hogy a Sőtér akadémikusnak kell. a har­madik irodalomtörténeti tanszékről!” Mit mondtam! „Szaladj, lányom, a he­gesztőbe. mondd, meg Bor- bás Lacinak, hogy a sihta után várjon meg. Nem is­mered? Nem baj lányom, én sem ismertem harminc évvel ezelőtt, mert még ki sem jött az anyjából, most mégis ismerem Mindentől eltekintve: mi­ért tünk el. hogy uralkod­jék? És: nem hiszem, hogy a munkaerők takarékos ki­használásához tartozik, hogy én — ppn-vforma szerint — segédmunkás vagyok, és közben liven szaladilányom- féle munkát végzek, „Mire vársz, lányom, sza­ladj a hegesztőbe, aztán nézz jól körül ám. ott úgy­se jártál, hasznát veszed az egyetemen, ha tudod, hogy hegeszt a dolgozó nép. Us- gyé!” Azért ez mégis túlzás! Mi lenne, ha szóvá tenném a szakszervezetben. Elvtársak, én nem tudom, mi a szokás az üzemekben... ez jó be­vezetés lenne. Meg kell mondanom azt is. hogy en­gem nemcsak az hoz ide nyaranta, hogy a politech­nikai oktatásban részt tud­jak venni, hogv üzemi gya­korlati ismereteket szerez­zek. és itt mégis azt ta­pasztalom. .. „Aztán tói nézz ám körül a sben Ián vom hogv antul iohhan menjen *■ mi­csoda. hogy is mondod te, a politechnikai oktatás, te, I nem valami politikai tekni- ka az, mert azt ne tanuld meg, szóval mit mondol? Hogy a Bordás Lacj várjon meg váltás után. mert be­szédem van vele.” A fene egye meg az öre­get! Az öreg Janit! Jövőre úgyse jövök visz- sza. Julika azt írja, hogy nem is olyan borzasztó a vidék, az ember ott jobban jön ki a fizetéséből, már húsz könyvet vett Érdekes hogy olyan absztrakt ».leve­leket ír. soha egy emberről, soha egy férfiról egy szót sem. Csak nem szerelmes megint?! Azért a nagyolvasztóból jó kiszaladni. A fordulónál megigazítja az ember a ha­ját abban a törött ablak­ban. amelyik mögött a szek­rény háta van. Iszonyú me­leg van benn. pedig ő csak a vorplatzon dolgozik. Mi,-, lyen érdekes, hogy ezek a német nevek itt még min­dig élnek, pedig a budafoki elvtárson kívül senki sem tud németül, az is csak svá- bozik. Iszonyú meleg van bent. igazán csoda, hogy bírja ki az öreg. pedig őott áll az öntésnél. 1 „Hova fut kisanyám, Tiajt- ja a vére?” Remélem, most egy újabb lovagtípust isme­rek meg az öreg Jani jóvol­tából. — „Hova, hova. kislány, ez nem leányiskola?’ Pimasz. — Bordás László elvtár­sat keresem, Jancsin János elvtárs küldött hozzá a nagyöntőbői — ez elég hi­degen, méltósággal hang­zott. „Várjon csak, mert bele­vakul.” — Várjon, aki ráér! Jaj! igaza volt a pimasz­nak. De ha a szemem elé is kell kapnom a kezemet: gyönyörű! gyönyörű! kék és ezüst, kék és ezüst szikrázó csillagok! Ez olyan szép, mint az öntés volt először, v csakhogy azt az öreg Jani elkozmálta. „Ontja már!” — mondta vidoran, mikor megindult az öntés, és az­óta ezerszer hallotta, hogy az öreg a nagy kiöntőt Lu- ciper segginek nevezi, s már ő is úgy hívja magá­ban. De ez! ez sokkal gyö­nyörűbb! És ezek a furcsa maszkok. ezek a furcsa fényben úszó ruhák, tele csillagfénnyel! Ezek a fény­BŐKA LÁSZLÓ: Diniz királynő és Lancelot lovag „Hova fut kislány, hajt­ja a vére? Az ilyen pimaszságra nem szabad felelni. „Na ne szaladjon, elvesz­tett valamit? Önkéntelenül is visszané­zek. Nem látok semmit. A pimasz meg röhög: „Akkor tévedtem. Hát még nem vesztette el? Csudálom, mert oltári csinos.” Pimasz, pimasz! Az ilyen­nek vasat kéne sütni a nyel­vére! Ebből áll az egész, sza­ladj. lányom, meg a fiata­lok pimaszsága. De futni jó, nagyon jő ebben a melegben, mely mégsem meleg most a vor- platzhoz képest. Mit izga­tom magam, mi közöm az egészhez. Még három hét, aztán itt a beiratkozás. Azt a kis maradékot a szoknva- anyagból megcsináltatom mellénynek, fehér piké sze­géllyel. Jó lett vona a nyá­ron szakdolgozatot csinálni, meg lemenni Mari nénihez Akarattvára. egv kis strand, egv kis dansz. Volna, volna, jő volna... és még miket mond mindig az öreg Jani, ha az üzemi étkezőben ar­ról beszélnek, hoey mit vol­na 1ő most enni. Nem tö­rődik azzal, hogy mi nők Is , ott ülünk az asztalnál Egy folklorista kéne az öreg mellé, vagy egv nyelvatla­szt«. Azok hozzá vannak szokva az ilyesmihez. Ez a hegesztő? Képzelem, micsoda va­gány hulcsi lehet az a Bor- bás Laci. akinek az öreget meg kell várni a.sihta után. Azért szólni kéne a német szakosoknak. irt kereshet­nek német jövevényszava­kat. „kü’önös tekintertel” a szakszók! n rare. Andreának kéne édeiönni az ő lelki fi­nomságával me^ a külföldi útjaival, ő persze a magvar narasrtház barokk orna­mentikájáról szakozik. Én. marha, a portugál lovagi priflra ma<*vínr p1e»rvn©?r*lf C7q- mart ccak titkom müvének lehettek a lova­gok. Az üzemben külön ok­tatás van a lovagiasságból. dárdák, amint nekifutnak az anyagnak! A lovagok, a lovagok most törnek rá az ellenségre, sisakban, ezüst dárdával! Mit ordít ez az alak a fü­lembe? Bánom is én? Most ez is maszkot húz, és már ő is sisakos lovag, és nagy bátran közéjük magy. biztosan megkeresi Bordást, mert én, a portu­gál királynő, én. Diniz ki­rály hitvese megparancso­lom neked, rossz modorú lovag, hogy a nemes Lan­celot de Bordás lovagot utasítsd, hogy jelenjék meg színünk előtt Melyik lehet az? Jobbágyunk biztosan ha­lad a csatatéren át nem rettenti meg a szikrázó fegy­verek fénye, mert királynői föl-éhünktől jobban fél, mint a fegyverektől. Melyik lehpt az? Csak nem az a hórihorgas alak? Ahhoz megy. ahhoz megy! Megbö­ki. mutogat neki. Most az elindul felém. Mekkora! Miiven erős lehet! Müven lomha biztonsággal lépeget végig a hegesztőn, mintha lóról szállt volna le. A lo­vasok járnak így gyalog. Most kiért a tüzvonalból. és leemel! a sisakiát Sző­ke. csanzott szőke haja van. Trisztán. Bosszús az arca. Fólia fnt magát Most meg. látott. Most elmosolyodik. Gvorsabhan lén. Nem leket kitv'rai. Kifutok a hegesztő­ből. Kint várom meg. Ahogy csaoőaitő megleng, látszik. ho»v siet 6 is Mi­ivon kibírhatatlan a meleg ideklrrt A hegesztőben nincs olvan meleg, mint a nagvöntőben De gvönvörű! gvönvöró' És ez a Bordás olvan mint a Komtur a .TmmTnnn a mándv a mint a Joviczky a Loheng- rinben. Megleng az ajtó. Most elém állt. Két feiiel magasabb. Aranvszőke. Most le kéne térdelnie elém. vagv nekem elé? De áll mint a hűlve és nem szól in ok rnint t-ntre --c nem szólok. Erő és méltó­ság. fenség és hidegség, lo­vag elvtársam, I — Jani bácsi a nagyol­vasztóból azt üzeni, hogy az elvtárs várja meg a sih­ta után Olyan a hangja, mint a régi Burán-lemez Angélá- éknál. Enzo de Muro Lo- manto-hangja van. Mit mond? „Megvárom, köszönöm. Szóval maga segít Jancsin elvtársnak? Vigyázzon az öregre. Mint a szeme fényé­re.” Mit locsog ez az öregről? De csodálatos hangja van, és napon olyan a haja, mint az arany. „Vigyázzon az öregre. Tudja ő nem ismeri a mér­téket. Ne hagyja, hogy tu- lizzon. Legyen mindig ita­la. Rég nyugdíjban kéne lennie De az istennek se megy Örülök, hogy valakit mellé adtak.” Mit locsog ez, hogy en- •gem mellé adtak? „Tudja tizenkilences az öreg. ö volt a vörös őrség parancsnoka. Apámmal együtt védték az üzemet Együtt voltak a Markóban, aztán Hajmáskéren. Majd­nem agyonverték őket, apám később abba halt be­le. Az öreg később öt évet vert le a Csillagban. De ké­sőbb is ült. még sokszor. Vigvázni keli rá. Ilyenkor, mikor nem volt segítsége mag- szokott kiszaladeální. Mindig féltjük, hogy meg- hűti magát. Nem vigyáz magára. Nehéz vele? Most röhög. Mit röhög? Biztosan ez' is tudja a Lu- cipert — Nem nehéz, á, nagyon drága ember. Ezft. én mondtam, én fú­vói áztam? én rebegtem? én turbékoltam? Meg vagyok- hülvülve egészen. „Szép. hogy ezt mondja. De én ismerem az öreget Engem is folvton kuszpitol. pedig ő nevelt föl, hogv az apám meghalt. Mindent ne-i ki köszönhetek. De néha engem is kihoz a sodrom­ból De azért én tudom... Tudja, beiül arany.” — Aranyember — mako­gom, szajkózom hülyén. De miért mosolygok erre az alakra, mint egy agyalá- gyult? Vigyorgok, bűvölöm. Pedig én Diniz király fele­sége vagyok, portugál ki­rályné, magyar királyasz- seony, apám kilenc gályá­val küldte hozományomat a portugál lovagtörténetek magyar tengerén. „De azért egyszer magát is megvárnám sihta után. Nemcsak az öreget Holnap például. Van egy kis vitor­lásom, a hajógyári öbölnél el leliet vele csúszkálni a vízen. Ne hozzon semmit, ott föntebb van egy kis he- paj, ott ehetünk is valamit Jó? — Igen — sóhajtom. Nem tudom — teszem hozzá óva­toséul. „Szóval igen. Akkor vi­szontlátásomra Megyek vissza, mert lemaradok, és nem lesz mit ennünk. Hol­nap fejramtnái a kapuban várom.” Most visszamegy. Már az ajtóban a fejébe húzza a sisakot, és nekiront a pogány móroknak. Szűz Anyám, térden állva kérlek, hogy Lancelot lovagot, aki vállán viseli ' szalagomat, óvd meg a dühös pogánvok fegyvereitől. hogy diadalt arasson, és elnyerhesse mél­tó jutalmát királynői ke­zemből! U * gy futok, mintha kergetnének. „Te meg férhől men­tél. lányom, hogy ilyen soká jössz!? Na, szaladj csak az étkezőbe és mondd meg Marj nénédnek. hogv n-Vem tegyenek félre valamit de zsír is legyen ralta. az anvluk keserűt. De szebb a lábad, mert mindiárt kezdjük az öntést No, szaladj mán?! Fáéi Mihályt A CIQÁNYLÁNY Egy rég elhamvadt nyáron láttam a cséplések arany porában. Ment fe! a porszínű mertnybe. szalma felhővel gömvedezve. Az ostorrá font sugaraktól a bőre ki-kicsottant olvkor. Ment fel a szőke kazalra, ő, a szomorú barna. Szipogva táncolt a törekben, térdét hús vödrökkel törette. A pelyvahordó nvele két sebbé csókolta tenverét. Ha ő váeta fel. mintha élne, úgy bomlott vállára a kéve És irgalomért a kalászos rozs-szál mind lehajolt hajához éj-arca körű! olyan tűz lett, mint a czesztohovai Szűznek. A hajába pergett magoknak fényei este föl ragyogtak, s a kontyára hullt kalász pelyhe fejét éjjel körülderengte. Könnyű, szép kicsi melle, mintha madárka lenne, az inge alatt félve, verdesve bújt a szívére. Ha férfinép kikacagta. tenyerét remegőn odakapta. A szeme kék volt mintha belőle vadgerlice inna Soká a falombra ha nézett — a galamb odarakta a fészket Ha fáradtan ült le. a forró sfcél is kikerülte, s lábainál, mint a komondor, lihegett, fulladva a portól. Ha jól tudom, talán még utána is ment a faárnyék. Hazafelé zöld hűvösök cirógatták a fű között. A holdat nézte —. mendegélt,-s mennybevitték a jegenyék. Az egész nem igaz: — álom. Fekszem és kitalálom, csakhogy valamj fájjon. Ladányi Mihályt PÁNSÍPON Nyisd ki kapudat, szerelem, itt ácsorgók, harminckét éves leszek. orromba már felcsap az ősz szaga, elmegy a nyár, de nem mondtam le rólad, szép madár! Ülök ligetedben, szőröm hullatom, nem oly friss a kedv ma már. nem olv friss a dal se ámde gazdagabb, tíz ujjam még mind-mind terajtad gyönyörű sípon játszogat, csak nyisd ki kapudat! Ó. szép mellek ragyogtak mindenütt, amerre mentem, bőkezű volt a kéz, bővérű volt a száj! De valami lélekről beszélek, .mitől a szenvedély múltában is fel-felragvog — Nvisd Jci kapudat szerelem, kopottan itt téblábolok1 Milyen a színed formád miiven a lélek combbailata Elmegy a nvár. orromba n ár felcsap az ősz szaga, a sípon szuszogás lesz a dal. körülvihognak a szüzek... Nyisd ki Kapudat szerelem, már melegedet is akarom, nemcsak a tüzed! Könyvjelző t Hic^mackó — Wc'mic\ó kuckók A Százholdas Pagonyban, a Bánatos Bozótosban és a Hét Fenyőfa körnvékén — a két klasszikussá vált me­seregény emlékezetes állat­szereplőkkel benépesülő színhelvén — minden meg­történhet Mert a vidék leg­okosabb embere. fkinek a címszereplő is mintha kive­tített énje lenne) ..csun^n csak” eev kisfiú. Hozzá. Ro­bert feidához fordul a min­dentudó hatalomnak kiláró tisztelettel a menazsérfa minden állata. Mert vitás ügyek itt is akadnak. Ugyan­is Robert Gida minden ba­ráttá pw^níség. g ez bony©- fjatn-iakat okoz. Az állandóan «értődött kletistü füIm. Tlerls a ma­gabiztos a tannsrtal itlansá- dg* folytán ezánmivaMp a&r bezhető, kicsiny Zsebibaba, Nyúl. „aki” számtalan üz­letfele azaz mindenki, ü eves-balos dolgait intézve nem ér rá tör"' .1 senkivel, és társaik története - sokkal többről mesél mint a ' ' hi- tűsée. a h'ótág, di süreölődés. T'<»-*ánotnk válás? a yvppnaVI érzet, a gvermekl é!»«iá»á« által kimondatlanul feltett kérdésekre. S ezt a választ Mrtne. az író közel sem didaktikus tanmese-nvelven adja meg. Varázslatot és evermeklogi kát mectaWen ötvöző látás-' módja, különleges groteszk nvelvl fordulatokkal tördelt stílusa teszi fetert»«»*nrt»nné a Csekélvértelmfl Medve- bocs és (Sással lírai történe m \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents