Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-11 / 264. szám
1973. november 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Táncolunk-e eleget? Erre a kérdésre — felelet helyett — ellenérvek sokaságát szögezik szembe á kérdezővel. Szülők, nevelők véleménye: a fiatalok túlterheltek, a tánc elvonja a figyelmüket komoly kötelességeiktől. A táncparketten fokozott szex-hatásnak vannak kitéve. Művelődési otthonok, ifjúsági klubok vezetőinek véleménye ellenben: az évi programok közül legnagyobb látogatottsága a táncos rendezvényeknek van. Már a kérdés jogosságát sem értik. Az általános közvélemény: aki akar. az táncol. Kell erről beszélni egyáltalán? Dr Kaposi Edit tánctörténész, a Népművelési Intézet munkatársa szerint: — Kell. Szerencsére, és majdnem a huszonnegyedik órában, felismerték a mozgás szükségességét azok, akiknek módjukban áll rendeletekkel szabályozni a nemcsak helytelen, de súlyos következményekkel járó köz- gondolkodást. Ezt a problémát azonban nem lehet csak szabályzatokkal megoldani. Még sokat kell tenni azért, hogy az egyének és a felelős irányító szervek vezetői egyaránt megértsék: az egészséges. harmonikus ember jobban tanul, jobban végzi munkáját — Hol látja a legnagyobb hiányosságot? — Nem lehet elégszer hangsúlyozni: — a szemléletben. Elsőként a szülők felelősségéről szólnék. Ha egy gyereknek romlik a tanulmányi előmenetele, a szülő legelső büntetése az, hogy eltiltja csemetéjét a játéktól. a különböző szórakozási lehetőségektől mindenekelőtt a tánctól. Jóllehet, éppen ezek a lazító tevékenységek •segítenék hozzá a jobb eredmény eléréséhez! De a világért nem tiltanák el a gyerekeket az esti televízió nézésétől — Az iskolai szemlélet tévedései között legbosszantóbb az a nézet, hogy feleslegesen idő-pénzpocsékolás- nak tartanak minden , olyan' foglalkozást, amelv látszólag nem mérhető eredménnyel. Való igaz. egy fizikaszakkör résztvevői előbb szerezhetnek iskolájuknak dicsőséget, mint egy táncszakkör tagjai. Az ostoba szex-hatás kifogásról pedig kár is szólni, hiszen a modem táncokat egymástól „tisztes” távolságra ropják a fiatalok. — A munkahelyi nézetek: „Mozgok ón eleget a gép mellett”. Vagy: „Mozogjon, aki fiatal.” Hogy az egyoldalú mozgás az izmoknak egyenlő a nem-mozgással, ezt ma még lehetetlen megértetni. — A művelődési otthonok és klubok viszont — sajnálatos módon — szemethun» nak a rendezvények „minősége” felett. 1961 óta miniszteri rendelet írja elő. hogy minden művelődési centrumban, ahol 100 főt meghaladóan rendeznek táncos összej övete leket, kötelesek táncpedagógust alkalmazni. Mondanom se kell. hogy ezt a rendeletet úgyszólván sehol nem tartják meg. Ahol igen, a táncpedagógus a ..kidobó ember” szerepét tölti be. — És most tudok csak rátérni a beszélgetésünk fő kérdésére, a társastánc problémájára: — Senki nem tartja fontosnak, ezért tenni sem hajlandó az érdekében. — ön szerint a társastánc mennyiben járul hozzá a jó közérzet kialakításához? — A tánc, a ritmikus mozgás az ember legősibb ösztöne, amellyel megpróbálta „Kifejezni önmagát”, azaz megmutatni érzéseit. Ma ez a szó. hogy tánc — produkciót jelent, vagy a szórakozásnak egy olyan formáját, amelyről felesleges szót ejteni. Pedig érdemes lenne elgondolkodni azon. vajon miért hallgatják a fiatalok — a természetes ösztön ellenére — órákon keresztül ülve a tánczenét? Nem beszélve arról, hogy milyen elszomorító látványt nyújtanak a különböző rendezvényeken, vagy nyilvános szórakozóhelyeken látható, görcsösen, félszegen, szánalmasan rángatózó „táncolok”. És ők még előnyben vannak társaikkal szemben, mert gátlástalanok. Van. aki csak Ital hatására „mer” táncolni, van, aki soha életében meg sem kísérli, helyette elméletet gyárt, magyarázatképpen. hogy gátlását leplezze. Ha ilyen helyre betéved véletlenül egy-egy hivatásos, vagy altár csak amatőrtáncos is. produkcióval ér föl a mozgása,^ pedig ugyanazt a táncot járja ő is. Csak éppen magabiztos. Tud mit kezdeni kezével, lábával. A testkultúra biztonsága jó fizikai közérzetet is teremt. Igaz. ezt az érzést sehol sem díjazzák, sehol nem kamatoztatható látványosan. Ez „csak” az egyén gazdagsága. Miben látja a megoldást a mozgás, a testkultúra széles körű fejlődésére? — A táncoktatás területén Is követni kellene azt az utat. melyet zenei nevelé- sürík. immár világhírűén megvalósított. Módszeresen kellene kidolgozni minden korosztály részére a megfelelő mozgást, ehhez módszeresen kénezni tanárokat. Magyarországon, az amatőr- táncmozgalomban — néptánc—társastánc-csoportokban és balett-tanfolyamokon körülbelül 800 000 fiatal vesz részt. Szép eredményeket produkálnak. De mellettük, másfél millió fiatal semmit sem csinál! Olyan épülethez tudnám hasonlítani a mozgalmat. amelynek gyönyörű csúcsa van, de nincs alapja. — Mit tart leghatásosabb módszernek ahhoz, hogy valaki aktív résztvevővé váljon az amatőr < táncmozgalomban? — Mindezek a problérr" amelyekről beszéltem, csak addig jelentenek gondot, ameddig a mozgás örömének élményét ki nem próbálta valaki. Attól kezdve keresni fogja, és meg is találja az alkalmat az újbóli élményszerzésre. László Ilona Galambos Laios ÓCSKAVAS Könyvjelző • üiüaiiiiiiHifiaiiiniMiiiiitinitiiiiiuiftiuiniiiiiii \eoyvcn prédikátor Moldova György történelmi regényének cselekménye a XVII—XVIII. század fordulóján játszódik, a protestáns prédikátorokkal leszámolni kívánó katolikus ellenreformáció korában. Az eseményeket Kocsi Csergő Bálint, hányatott életű prédikátor összegezi 77 éves korában, jövőnek szóló célzattal : „tartozunk figyelmeztetni az eljövendőket mert a Hatalom nekik is felteheti azokat a kérdéseket, melyekre mi az életünkkel válaszoltunk”. Születésétől fogva tárja elénk sorsát, kocsi gyermek- , korát, debreceni tanulóéveit későbbi konfliktusait. Igazi megpróbáltatásai 1670-től kezdődtek, amikor a Wesselé- nyi-féle felkelts ürügyén megkezdődik a protestánsok elleni harc legkíméletlenebb szakasza. Hősünk és társai élete ekkortól kezdve valóságos rémregény: hamis vádakkal elítélik, őket; sínylődnek Pozsony. Komárom, Theátó várában; túlfeszített munka, gyalogos erőltetett menetek, éheztetés, verés stb. jut osztályrészül nekik; megízlelik a gályarabságot is. A testi kínokat morális megpróbáltatások tetézik, állandó - kísértések érik őket az áttérésre, s látniuk kell számos társuk árulását is. Szabadulásuk és hazatérésük után új formában folytatódnak kínjaik. A vallási ellentí.llás kudarcában és elégedetlenségén töprengő idős prédikátor az 1700-as években a kurucok táborába siet. hogy fegyverrel is harcoljon vallása és népe ellenségeivel. A sokat író, az ábrázolt eseményeket gyakran felületesen roman tizálő Moldova ezúttal kitűnő művet alkotott. A megalkuvás és a helytállás, az érdekek és a meggyőződés, a hatalom és az elhivatottság erőit szembesítve egyszerre mozog a realitás és a jelképesség 'lkján, ehhez képest az ábrázolt jellemekben is korhűség és időtlenség, a regény Nyelvében pedig enyhe archaizá- lás és keresetlen modernség ötvöződik. D élután bevanszoltaik az acélgyár roncstelepére egy tankot. Nem volt már azon se festék, se jelzés, az idő lemart róla mindent. Kötöny József mégis megismerte. Tudta, milyen tank ez. látott annak idején éppen eleget. — Honnan szedtétek elő? — kérdezte a szállítókat. — Kölykök találták egy régi uradalmi trágyaszarvas alján. — Német tank ez. — Hát aztán? Nem mindegy a Martinnak, milyen ócskavasat kap? — Lényegében mindegy — mondta Kötöny József. Mert hisz ócska kell a nyersvashoz, hogy acélt lehessen csinálni. Anélkül nem megy. Csak neki nem volt mindegy ez az egész. Körüljárta a trágyától évtizedeken át érlelt szörnyeteget, rágyújtott, és állt. ott mellette sokáig. Lángvágó pisztolya kihunyva lógott a kezében. Már olyan sokáig állt mellette, hogy odament hozzá a csoportvezető. — Hát te. Jóska? — Csak állok itt. — Nehogy felvegyél már te is ilyen szokásokat. Hová leszünk? Jó munkásnak ismerlek húsz éve. Azért csak hadd álljak még itt. — Elfáradtál? — A sok limlom közt húsz év alatt elfáradhat az ember. — Százalékosunk le? Küldjünk nyugdíjba? A kezed miatt bármikor lehet. ötöny megpárásodott szemmel nézett vissza a csoportvezetőre, s egy pillanatig azt gondolta: meg kellene ütni. Ámbár hogyan? Hiszen ez a Hell Miska hozta be őt ide. a gyárba, őtőle tanulta, hogyan kell kezelni a lángvágót, neki köszönheti tulajdonképpen a családját, a kenyerét. Felszívta az orrát, eldobta a cigarettáját, aztán azt kér dérié Hell Mihálytól: — Nekem adnátok ezt? — Mit? — Eri a tankot. Hogy én daraboljam fel. — Te? f — Én. — Holnap négykor ennek a kettes kemencében kell lenni. — Na és? — Én mindig igyekeztem könnyű munkát adni neked. A te kezeddel ezt holnap négyre? öregem! — Nagyon kérlek. Adjátok nekem. Hell Mihály sokáig nézte őt: — Hát majd meggondoljuk — mondta. — Dolgozz csak az aprólékon tovább nyugodtan. — Én már nem dolgozok addig, amíg ezt szét nem vághatom. — Ne hülyéskedj. Ha a Futó-brigád reggel nekiáll, két óra alatt miszlikre aprítja. — Holnap négyre miszlikre aprítom egyedül. Álltak még ott egymással egy kicsit, aztán a csonort- vezető elment. A munkaidő végén Kötöny József' a többiekkel együtt kiment a gyárból. Kérdezték tőle a munkatársai, megiszik-e egy korsó sört vagy egy nagy- fröccsöt a szemközti kocsmában; ő .azt mondta, nem. Otthon a két nagy kamasz a nyakába ugrott; ~ Jaj. apa. olyan éhesek vagyunk! És anyu nem ad addig onni. amíg asztalhoz nem ülsz. — Jő. hát odaülünk. A nagyobbik gyerek lány volt. a kisebbik fiú. A lányt már nem szerette megölelni: nőnek látszott. Meg egyáltalán, odahaza, a paraszti * világban ő soha nem tapasztalta ezt a pu- szilkodást. Mire való? Együtt élünk, együtt vagyunk, elég a jó köszönés, a jó szó. a jó mosoly Nem kell több. A többi már cigánykodás. Az asszony behozta a babgulyást. Nagyon jól nézett ki az étel, minden szem pa- szüly külön állt. s a paprikás zaft mögül az aprított' csülök bőrkéi pirosán kandikáltak ki. A gyerekek mohón szedtek, hatalmas karéj kenyereket vágtak, és haraptak ésy faltak. — Egyél —- mondta az asszony. —- Majd. Olyan nehéznek érzem magam. A gyomrom. A fejem. — Mi van veled? Nem szoktál panaszkodni. — Feküdni kívánnék. — mondta Kötöny József. Ott pedig, a sezlonom, ahová ledőlt rápillantott mindkét kezére, és azt gondolta: jaj! Az ő két kezén csak két ujjon volt köröm, a két hüvelykujján, A többi nyolc ujjáról az utolsó ízek hiányoztak. Odakint a fronton. Voro- nyezs alatt előző este kaptak egy kis rumot, decinyit fejenként Jólesett, bemelegedtek tőle. még daloltak is: „Muszka földön lassan jár a posta.. .” Aztán titkos utakon új italt szerezve a végtelenségig ismételték: „Valahol Oroszországban, valahol Oroszországban.. Másnap, menekülés közben csak ári érezte: pontosan a tökömig ér a hó. És; nagyon hideg van. Megfagyok A valamennyire kitaposott, a negyvenfokos hidegben kőkeményre érett földúton német tankok menekültek. A szétvert és szétszórt magyar katonák is szerettek volna felkerülni egy ilyen menekülő iárműre. Kötöny József is szeretett volna felkerülni. Mert félt. Mert fázott. Mert szeretett volna hazakerülni. Hát felugrott egy tankra. Megkapaszkodott a beszállónyílás peremében. S akkor a csapóajtó kinyílt, és kivont ba- jonettel egy német őrmester ordított rá: — Disznó. Le. Le innen. Nem magyarul mondta. Kötöny József nem érthette. Nyomorult baka volt. senkiházi. semmi. De a nyomorúságos baka is élni akar, éppúgy, mint a németek vagy a tisztek. Hát csak kapaszkodott ottan. — Disznó. Le. Le innen. És minthogy ő nem, mert nem értette, és mert ha értette volna, akkor is csak nem lett volna a szava, a német őrmester fölemelte a bajonettet s lecsapott az ő kapaszkodó ’ két kezére. Nyolc ujjáról az utolsó ízek ott maradtak. Ö lehullott a hóba. Valamelyik kórházba ébredt. oroszok között. Azok gyógyították, azok adtak neki enni. Majd dolgozott is, persze, valahol délen, Ogyesz- sza környékén mint hadifogoly. Főleg ácsmunkáknál, ahol csak szögeket kellett remi a deszkákba. Aztán hazajött.-— jaj — mondták később, amikor nősülni akart —, hát miféle ember ez, akinek csököttek a kezei? Kinek kell az ilyen? El kellett menekülni a faluból Valamiféle rokon, aki szintén rokonságban volt Hell Mihállyal, beajánlotta őt a mostani csoportvezetőhöz. Hell magához vette, ágyat adott neki. munkába vitte, ne/elgette. S volt a Hellék udvarában egy lány. Már bizony nem szűz. mert átment a háború rajta is, de Kötöny József jólelkűnek ismerte meg őt. Egyszer ennek a lánynak, aki szövőgyárban dolgozott, azt mondotta: — Csőkött kezű ember vagyok, de nem rossz. Ha hozzám jönnél, megtapasztalhatnád. hogy semmiképpen nem vagyok rossz. Azóta lakás lett. két nagy gyerek lett, a lány már anyányi, egyetemre készül, de jaj... Kötöny József a sezlonón ruhástól aludta végig az éjszakát. Csak akkor ébredt s akkor eszmélt tudatára mindennek, amikor már munkába kellett indulnia. — Egyél — mondta kedvesen az asszony. — Megmaradt a gulyásból az esti részed. Megmelegítem. Tudom. hogy szereted a melegített ételt. — Nem — mondta Kötöny. — Most nem. Sietett a gyárba. Nem ment be a gyárral szemben fevő kocsmába sem a reggeli féldecit meginni. Odabenf a csoportvezető! kereste mindjárt: — Mihály bátyám, «hát akkor? — No. csaÉ ne tüzelj, ne tüzelj — mondta a csoport- vezető. — Namron jól tudod te azt. hogy a biztonság biztonság. Az acélműnek délután négyre mindenképpen kell ez a tank. — Szóval? — Könnyű munkát kapsz, mint eddig is. Kötönynek már a kezében volt a lángvágó. Rádőlt a tankra, és behunyta a szemét. — Ezt a tankot az isten se veszi el tőlem — mondta. — Az isten se. És megnyomta a lángvágó gombját. Nagy László: Bartók Ünnep nem élég, hogy megtartsa őt, az irgalmatlan tiszta szeretőt — Ügy szeresd: magadat el ne vétsd. Nevében ha lucsog a dínom-dánom: már világgá ment egy fűszálon s vért izzad az óceán partjain. Ítélkező, ki nem alszik, s nem altat, kimeríthetetlen kényes alkat, igézi a Tündért, a jövőt. Érte tücsökhangból niagarát sűrít, a napraforgó spiráljain a napkoronáig felküzdi magát. Ó. hány remek mén dühe benne! Diadala mégis a fegyelme,' nem csitul mégse, virrasztani hív — Lüktet éjszakámban tündöklete — Aranyalmánk dérvert Árgilusa, te, mikor nyughatsz meg végleg a szívemben! Lorca Álmodom a csodák korát i hol a halál se halál ' ? kaszabolt fejek ti dicsők " véres hó suhog alá- hol a szalagok közt tovább dalol a metszett torok I zsugorodnak zsoldos-pofák- rogynak a ló-tomporok I hol a tépett haj s hó-zene- seregre tébolyt hozó " tábortüzek fulladnak el I - s nem tud elállni á hó- királyi arc attól bomoi fekélye minden pehely | £ hol naív álom teljesül f bűnös a bűnért felel
