Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-10 / 263. szám
1973. november 10. SZOLNQK MEG VEI NÉPLAP Győr fejlődő ipara mind több fiatal szakembert vonz a városba. A fiatalok lakásgondjain a város vezetői úgy igyekeznek segíteni, hogy házgyári elemekből tízemeletes garzonházat építettek számukra. Az Ady-városrészben felépült garzonházban 130 összkomfortos kis lakást adtak at November 17—18 Amatőr filmszemle Szolnokon Jól halad a hónap közepén, 17—18-án Szolnokon megrendezésre kerü- 'lő III. Tájegységi Ama- tőrfilm-szemle előkészítése. Az öt megye amatőr-filmeseinek találkozójára a szervezés eredményeként eddig huszonhét nevezés érkezett és még újabb filmklubok jelentkezését várják. A filmszemle kapcsolódik a nyáron rendezett amatőr- filmes alkotótáborhoz, melyen a pályázó megyék, Heves, Hajdú-Bi- har, Szabolcs-Szatmár, Békés és Szolnok filmesei vettek részt a Ságvá- ri Endre Megyei Művelődési Központban. A kétnapos eseménysorozatban bonyolítják le a „Fiknkamerával a megye művelődési házaiban” pályázat zsűrizését és díjnyertes filmjeinek nyilvános bemutatását is. Az életmód forradalma Ahányan vagyunk, annyiféle az életmódunk. Mégis ami lényleges, jellemző benne, a közös. A társadalom haladása nem öncél, minden józan cselekedet egyén és közösség azonos útját szilárdítja, s mély árkok, tág szakadékok fölött ver hidat. Marx' azt írta: egy társadalom „természetes fejlődési szakaszokat sem át nem ugorhat, sem parancsszóval el nem tüntethet. De megrövidítheti és enyhítheti a szülési fájdalmakat.” Ez életmód-váltásunk esetében is így igaz. Mcd(J;<i a múlt? Bonyolult rajzolatú térkép kellene ahhoz, hogy feltüntethessük rajta, leolvashassuk róla mindazt, ami életmód változásunkban végbement, végbemegy. Nézzünk a „messzi” — csupán négy évtizednyi — múltba? 1930- ban ötszáz család földjén 400 000 cseléd és napszámos dolgozott, családtagjaikkal együtt 1,5 millió ember. Ezer élveszületettből 131,4 halt meg egy éves kora előtt — ma 33 —, 75 000 munkás’ nem talált kenyéradóra, azaz tartósan munkanélküli Volt- Adatok. Kapaszkodók, hogy e sötétségbe, feledésbe süly- lyedt világ ábrázatát az egyéni sorsok tömegén is fölfedezhessük, fölidézhessük. Mert hisz’ akik átélték, nem szívesen emlékeznek rá; a kiszolgáltatottság, a meg- alázottság fájó, mély sebeket szakított S akik nem élték át a keserű éveket, azoknak annyi, mint bármi más a tankönyvekben. Lecke. Mindig a múlt? Életmódunk meghatározott társadalmi viszonyok terméke. Ahhoz, hogy életmódunk forradalma bekövetkezhessék, a gazdasági, társadalmi berendezkedés alapvető forradalmi folyamatainak kellett lezajlania. Ezek nyitottak kapukat, döntöttek le áthághatatlannak tűnő falakat. Romboltak, hogy építhessenek. S ez az, építés átformálta, átformálja valameny- nyiünk életmódját. Egy-egy adatba örömök, szenvedélyek, sikerek, kudarcok légiója fér. Jellemzi életmódjukat, hogy a huszas években a férfiak átlag életkora 41 év volt, s ma 66,3, a nőké 43,1, ma 72,1? Vagy inkább az, hogy 1930-ban száz keresőből 51-nek a mezőgazdaságban szelték, ha szelték a kenyeret, mert hetven százalékuk föld nélküli cseléd, napszámos, egy katasztrális holdnál többet nem birtokló szegényparaszt volt Esetleg arról szóljunk, hogy míg 1965-ben a termelőszövetkezetekben ezer hektár kukoricásból átlagosan csak kilencben takarították be a termést gépek, idén már 730 hektáron teszik ezt? Talán az győzné meg jobban az olvasót, amit életmódunk fontos jellemzőjéről, a fogyasztásról sorolunk? 1960- ban 339 millióért vásároltak kárpitozott bútort az országban, tavaly kétmilliárdért; egy ember ma kétszer annyi húst, háromszor any- nyi cukrot, 93 helyett 260 tojást fogyaszt, mint 1938- ban... Ne ragadjunk meg az anyagiaknál, inkább hivatkozzunk a középiskolások 342 ezres seregére — 1938: 52 000 — a felsőfokú tanintézetek 91 000 — 1938: 12 000 — hallgatójára? Amire nincs biztosítás Sok minden keveredik a fenti bekezdésben. Mert életmódunk is ezerféle dolog keveréke, összegezése munkánk jellegének, lakásviszonyainknak, a települések közművesítésének, a fogyasztásnak, tanulásnak, a szórakozás lehetőségeinek, a csa- lúd belső állapotának. S mert nemcsak mennyiségüket nézve, hanem minőségüket tekintve is gyökeresen megváltoztak életmódunk fő meghatározói, a forradalom kifejezés nem túlzás. Nem, mert gyorsuló tempóban tökéletesítjük környezetünket, s bár mesz- szebb még, mint karnyújtásnyira a szellemi, anyagi bőség kosara, de vesszőfonata már erős; magunk csináljuk, magunknak csináljuk. Ma nem különleges, megcsodálni úaló „jótétlélek” a közösségért fáradozó ember. Mindenütt fellelhető ti-, pusa az önmagát és környezetét újjáteremtő társadalmunknak. Ma nincs abban semmi rendkívüli, hogy felbomlik a családban a régi, hagyományos munkamegosztás, s hogy szülő—gyermek életpályája egészen más. Ahogy sajnos az életmód- váltás árnyoldalainak sincs Különlegessége; a több válásnak, bizonyos, elsősorban ér- és idegrendszeri betegségek terjedésének, a nagyobb városok peremén kialakuló, a bevándorlók benépesítette övezetekben tapasztalható állapotoknak, a közlekedési balesetek gyakoriságának, a társadalmi méretű túltápláltságnak, a víz- és a levegő szennyezésének. .; Igaz, ma száz állampolgár közül 99 igénybe veheti a társadalom szociális és egészségügyi gondoskodását, de arra nincs „biztosítása”, hogy az életmód forradalma mindig és mindenben csakis örömet ad számára. Gazdag a munkavállalási lehetőség, de nem okvetlenül helyben, azaz vonatra, buszra kell ülni, utazva órákat tölteni el. Több a kereső a családban, de nem könnyű beosztani, ki megy az óvodás gyerekért, ki felügyel a kisiskolás házifeladatámk elkészítésénél; növekszik az ipari foglalkoztatottak száma, de velük azoké is, akik ingáznak, azaz sietnék, nem törődnek igazán a munkahely dolgaival, mert indul a vonat. Gyarapszik a kocsitulajdonosok tábora — 1960-ban 18 499, 1972-ben 314 321 magángépkocsi volt forgalomban —, S vele a turizmus lehetősége, de gyarapszik a karbantartás, javítás, olykor még a tankolás gondja is... Életmódunk tükör, változó gazdasági, társadalmi állapotaink, viszonyaink tükre, amely visszaveri a fényeket és nem rejiá él az árnyakat. Ut és cél: Az ember Vajon anyagi javakkal dúsabban terített élet-asztalunk körülülése ösztökél bennünket? Minden bizonnyal ez is. Ám köze van-e az anyagiaknak ahhoz, hogy színházba megy a szocialista brigád, önzetlen vöröskeresztes aktívák gondoznak magukra maradt öregeket, szakszervezeti bizalmiak vitatkoznak társaikért, kommunista szombatot szervez a ifjúsági szövetség? Ahogy az sem csupán az anyagiak közé besorolható gyarapodás, miszerint száz fölépült lakásból 99-ben ott a villany, s százból. mindössze nyolc — 1949-ben még 60! — az egyszobás. Az emberibb, gazdagabb élet tere, eszköze a tágasabb lakás, a villanynyal táplálkozó, de a világot kitáró rádió, televízió. S mert nincs dolgunk, cselekedetünk. ami láncszemként ne kapcsolódna, végül is az összegeződés, az életmód forradalma azt állítja középpontba, ami a legfontosabb: az embert, ö az, aki egyszerre út és cél, tettek és tervek formálója, aki mind jobban érzi, érti a Marx megfogalmazta igazságot: „Radikálisnak lenni annyi, mint a dolgot gyökerénél megfogni. Az ember gyökere azonban maga az ember. Mészáros Ottó Orvos'ovíbb-véüzés 1 „raenelreni” szer nt Napirenden a nepessesrOiUihai határozat v°&Tehi'tása Alig két hónap múlva — január 1-én — lép életbe az egészségügyi miniszter rendelete a terhességmegszakítás új rendjéről. A készülő jogszabály végrehajtási utasítása csak november 30-án jelenik meg. A rövid határidő miatt azonban a rendelet végrehajtásában érintett orvosok és egészségügyi dolgozók továbbképzése már megkezdődött és pontos menetrendszerint — csaknem az év végéig tart. Az Egészségügyi Minisztérium vezetői részletesen tájékoztatták a megyei főorvosokat a kormány népesedéspolitikai határozatáról és az azzal kapcsblatos tennivalókról. A megyei főorvosok a tájékoztatón megkapták a felkészülési ütemtervet is. A továbbképzésben elhangzottakról már tájékoztatták területük szak- igazgatási apparátusát, valamint a tanácsok egészségügyi osztályainak dolgozóit, a városi és járási szakigazgatás embereit és a kórházak, rendelőintézetek, KÖJÁL-ok igazgatóit. Az eligazításnak ez a szakasza október utolsó napjaiban fejeződött be. A közelmúltban újabb továbbképzés indult a rendelet végrehajtásában érdekelt szülészek, nőgyógyászok tájékoztatására: november 1- én és 2-án az Egészségügyi Minisztériumban a megyék vezető szülész-nőgyógyász főorvosainak és területi helyetteseiknek. valamint a megyei egészségügyi osztályok anya-, csecsemő és gyermekellátással foglalkozó orvosainak tartottak eligazítást. A tájékoztatón a családtervezés legfontosabb demográfiai és szakmai kérdéseiről esett szó, a megyei főorvosokkal azonban azt is közölték, hogy milyen ütemterv szerint kell felkészíteniük a rendelet végrehajtására a területükön dolgozó körzeti és üzemorvosokat, akik korábban nem vettek részt a családtervezés egészségügyi feladatainak ellátásában. Ezzel párhuzamosan november 23-ig a megyei szakfőorvosok tájékoztatják a kórházak osztályain dolgozó szülész-nö- gyógvászokat, valamint a család- és nővédelmi tanácsadók dolgozóit a rájuk váró feladatokról. A Központi Egészségügyi Továbbképző és Szakosító Intézet tart eligazítást a megyei vezető védőnők részére. amelyről otthon ők is beszámolnak a városi, . járási és a körzeti védőnőknek. Január elejétől azonban — a kormányhatározat értelmében — meg kell kezdeniük működésüket a terbességmegszakitási kérelmeket elbíráló bizottságoknak is. November közepén az Egészségügyi Minisztériumban a fellebbviteli megyei és fővárosi AB-bizottságok vezetőit tájékoztatják feladataikról. Az eligazítás anyagát valamennyi bizottság minden tagja még ebben az évben írásban is megkapja, s közben elkészülnek azok az útmutató-tájékoztató nyomtatványok is, amelyek a körzeti- és üzemorvosoknak nyújtanak segítséget a családtervezéssel összefüggő új feladatok ellátásában. Amatőr néprajzkutatók Díjkiosztás Nyíregyházán A nyíregyházi Jósa András Múzeumban tegnap kiosztották a díjakat az 1973. évi megyei néprajzi és honismereti pályázat nyerteseinek Az országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat részeként meghirdetett megyei felhívásra 27 tanulmányt küldtek be, jóval többet, mint az előző években. Az egyéni szerzők mellett egyfe több a kollektív munka. Szakkörök, csoportok dolgozták fel, írták meg iskolájuk. községük, termelőszövetkezetük történetét. A bizottság külön- külön díjazta a felnőtt és ifjúsági, továbbá a néprajzi és honismereti pályaműveket. A nyerteseket összesen 15 ezer forinttal jutalmazták. Fába vésett arcképek. Parat.anu érd alces voiiaiü ozás A Szigetváron élő Zágon Gyula képzőművész, nyugalmazott rajztanár páratlan érdekességű munkába fogott: történelmi arcokat farag „történelmi fába” — egy félezer éves kapugerendába. Csatornázás közben került napvilágra az épségben maradt 5 méter hosszúságú rönk, amely csaknem ötszáz éve pihent a mocsaras földben, mint Szigetvár városkapujának egyik tartópillére. Zágon Gyula megszerezte a ma is szinte vaskeménységű rönköt, amelynek színe évszázadok alatt sötétté vált, helyenként ébenfeketébe hajló. S nyomban megszületett a terv is: a középkori fából stílszerűen a magyar közénkor — a XV— XVII. század — nagy alakjainak arcképét formálja meg. A vaskos tölgyrönk mintegy huszonöt portré kifaragásához szolgáltat anyagot. A művész alkotószobá- jábán egymás mellett sorakozik Hunyadi János. Mátyás király. Janus Pannonius, Hess András, Dózsa György, Kanizsai Dorottya, Balassi Bálint. Dobó István, Szondy György, Tinódi Lantos Sebestvén, Bethlen Gábor, a hadvezér és a költő Zrínyi Miklós, s a többiek portréja. A hajdani kapuoil- lér ilymódon nemzetünk nagyjainak vonásaiban új életre kelt. Szegediek vendégjátéka Szabadkán Tegnap délelőtt Jugoszláviába utazott a Szegedi Nemzeti Színház hetvenöttagú prózai együttese, Gi- ricz Mátyás Igazgató vezetésével. A szegedi művészek a jugoszláviai testvérvárosban, Szabadkán Gárdonyi: Ida regénye című művét mutatják be. A vendégszereplés viszonzásaként a szabadkai színház szerb-horvát tagozata érkezik a hét végén hazánkba. A vendégek szombaton Baján, vasárnap pedig Hercegszántón Trifkovic: Válogatós lány című zenés vígjátékét mutatják majd be. Száz politikai plakát Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban A vörös zászlót ragadó matróz „Fegyverbe, fegyverbe” kiáltása. A szuronytsze- gezó munkás lendületes lépése. A megláncolt, lesújtani készülő proletár hatalmas vasökle. A királyi trónt felborító vörössapkás ereje. Csupa hatalmas, szuggesztív indulat, feszülő erők. kirobbanó kiáltások. Az immár klas'l.iíussá vált tanácsköztársasági plakátokkal indul az a kiállítás. amely századunk sorsfordulóiról száz politikai plakáttal ad számot. Ismert, sokszor reprodukált plakátok, a kor neves művészeinek alkotásai. Be- rény Róbert. Uitz Béla, Bíró Mihály. Vértes Marcell, Dankó Ödön. Pólya Tibor agitatív. meggyőződést sugalló. ellenállhatatlan erejű grafikái. Aztán a háború. 1945-ben Ék Sándor hitte, hogy „saját barlangiéban végzünk a fasiszta fenevaddal!" Az újjáépítés, az államosítás, a földosztás, a munkásegység gondolatai szövik át közvetlenül felszabadulásunk után politikai plakátjainkat. Téglát fogó kezekkel teli Filo (Fischer Ilona) plakátja, rombadöntött szerelvények felett fut Bortnyik Sándor újjáépített mozdonya. Izzó vasra sújt Konecsni György kalapácsa, hirdetve hogy a tettek pártja a Magyar Kommunista Párt. Mintha hatalmas hídszerkezetekből Egy 1919-es plakát épülne Macskásy Gyula plakátján a hároméves terv egész teret loetöltő hármasa. Békevágyunk, a háború elleni tiltakozásunk, az ag- resszorok tetteinek elítélése plakátjainkon. Filo grafikáján a horogkeresztes cipő- talp lép felénk alatta egy szó: nem! Kemény Éva békeplakátja is rendkívül szemléletes, a fekete háttérből bomba sárgállik elő, s mellette e forma negatívja- ként felkiáltójel, ugyancsak egy szóval: Indokína. Ä jelképek,, a tiltakozások fortisszimója mellett a báj, a női szépség, gyengédség is helyet kap plakátiainKon. Hincz Gyula vietnami leánya bájosan törékeny, az 1970-es nemzetközi nőnap lila sugárkévébe fogott asz- szonya Sclimall Károly plakátján okos, bizakodó. Reich Károly/ anyák napját köszöntő rajza kedvesen ünnepélyes. Politikai évfordulók, események. ünnepeink is plakátokat kívánnak. S születik is köztük néhány olyan — egyszerűségében hatásos, kifejező — mint Sós László és Kemény Éva piros-nemzeti- színű római tízese, amely a tizedik pártkongresszus szép szimbóluma. Vagy Zala Tibor raszterpontokból öszse- álló Lenin portréja, a népviseletbe öltözött szőlőt, kenyeret tartó, augusztus húszadikát köszöntő leány Würtz Adám lapján. Több mint ötven év száz legsikerültebb politikai plakátja. Színesek, cselekvésre ösztönzők, tettre késztetők — s a nlakátműfai követelményei szerint ielképszerű- ek, de könnyen érthetők. K. M.
