Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-04 / 259. szám
• é Ügyvédnél — És egy Ilyen kis összekoccanás miatt válni akarnak? ^ (A Wochenpresse-ből) Simon Lijos: Bűneim Remélem, még nem ettem meg a kenyerem javát, korai lenne megírni emlékirataimat, ez az írás is csak azért készült, hogy könnyítsék a lelkemen. Ezek a bűnök súlyosak, csúfak, már- már égbe kiáltanak. Eddigi életem során két ember veretett meg helyettem, miattam. Juhász Karesz gyerekkori cimborámra kerítésből tört bottal vertek vagy huszonötöt, Cirinkovics Lajos nyomdai gépszedőnek pedig ököllel vertek az állára, az orrára, a szeme alá. a füle tövére, a gyomrára meg ki tudja még hová, ki tudja, mennyit. Juhász Karesz miattam ‘ történt megverése tízéves koromban történt, egy füllesztő nyári délután. Abban az évben először főztünk gyenge kukoricát, amit igen-igen kedveltem akkoriban. Duhaj örömömben egy jókora csutkát be is röpítettem a gépészek udvarába, fejbe is sújtottam vele az irtózatosan kövér gépésznét, aki ruhákat teregetett éppen. Erre úgy felsikoltott a szegény asz- szony, hogy én rémülten lapultam a kerítés tövéhez, mert azt hittem, menten összecsődül a környék. De mit tesz a sors! Gyanútlanul baktatott arra Juhász Karesz, a jó cimbora. A gépész meg a fia szegény Kareszt pillanatokon belül lekapta a tíz körméről, s a már említett vesszővel pá- holni kezdték a dereka alatt. Mire észbe kaptam, Karesz kapott vagy tíz vesszőcsapást, s mivel már jócskán benne voltak a dologban, nem láttam értelmét, hogy magamra vállaljam tettem következményét. Hanem délután loptam két zseb kockacukrot, s az egészet, az elsőtől az utolsó szemig a mártír Karesz barátomnak adtam. Cirinkovics Lajos gépszedő pedig cirka tíz esztendő múlva veretett meg helyettem. Akkor már nem a gyenge kukoricát, hanem a tintát fogyasztottam, s írtam egy híres búcsújárő faluról egy nem egészen dicsőítő riportot. Persze, nem tudtam, hogy ott Cirinkóv icsnak rokonsága él, s hogy Cirinkovics Lajos búcsú napján a rokonságnál tiszteletét teszi. De elment a jámbor, kicsit szórakozni, kicsit poharazni. Poharazgatás közben egy tagbaszakadt legény megkérdezte az én druszámtól, hogy mi a foglalkozása. ■— Nyomdász vagyok — düllesztette ki a meliétt Cirinkovics. — Nyomdász? — kérdezte zordan a legény. — Akkor maga szerkesztette ki a mi falunkat. — Én... hebegte Cirinkovics. De a legény belefojtotta a szót. — Maguknál jelent meg. — De nem én írtam... — Az nekünk mindegy — mondta a legény. — Maga tette bele. Mert hiába írják azt a cikket, ha maga nem teszi bele... S a legény ököllel rontott Cirinkovicsra. Majd a többiek is ököllel rontottak szegény Cirinkovicsra. A fél falu ököllel rontott rá. Állítólag még a távoli rokonok is ütötték. Végül a kertek alatt menekült ki az állomásra, mint olykor a futballbíró. Hát, Cirinkovicsot hogyan rehabilitáltam? A véletlen segítségével. Nem sokkal később írtam egy verset, ami igen-igen tetszett nekem akkoriban. A verset közlés végett odaadtam a szerkesztőnek, a szerkesztő, bár nem tetszett neki annyira, mint nekem, nyomdába adta, egyenesen Cirinkovics kezébe. ö pedig, a nyomdai szabályoknak megfelelően a hasáb élére szedte a nevét, azután pedig kiszedte a verset. Ügy hozta a véletlen, hogy a vers korrigálatlanul tördeltetett az oldalba, fölötte nem az én nevem volt, hanem Cirinkovicsé. Persze, azonnal nyakoncsíptem a nyomdg ördögét, de hirtelen észbe kaptam, hagytam, s nem szóltam róla nekik. Ügy jelent meg a vers, akkori legkedvesebb versem, mintha Cirinkovics írta volna. Neki ajándékoztam, mint Juhász Karesznak a két zseb kockacukrot. De csuda tudja: Cirinkovics egyáltalán nem örült az ajándékomnak. sföjbic i Az alapokkal kell kezdeni — Biztos, hogy újságíró-tanfolyamra jársz te, Jenő!? „Kiküldött tudósító” Az óiulkodó A cirkuszban szenzációs új számot mutatnak be. Az akrobata a kupola alól leugrik és egyenesen egy közönséges félliteres üvegbe pottyan. Viharos taps csattan fel. Alighogy elcsitul, feláll az egyik néző és odakiáltja: — Tisztelt Dublikum! önöket becsaoták! Sfyját szememmel láttam, hogy ez az ember, mielőtt az üvegbe pottyant volna, egy tölcsért dugott belel
