Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-04 / 259. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. november 4. SZABÓ PÁL: LÉPÉS MEZ •? H I Andrej Voznyeszewzkij: I Érdő. liget § Erdőcske* ne bántsd az embert, ne gyújtsál benne tüzet! Anélkül is annyit szenved- el se hiszed! Madár, te sé lőj rá. Értsd meg: nincs törvény még, hogy ritkítsák a vadat. Mind mélyebb, csöndesebb körözésed. Ami ismeretlen — mélyebbre szalad. Ügyetlen még kétlábú barátod. Nyest, mókus — a bokrok alól szedd össze a hurkot, a hálót — meg ne fojtsa szívét valahol! Múlt, orvul rá ne vadássz — ő rólad mit se tehet. Erdő, ne gyűlöld, mert védi ház, kínáld neki rejtekedet! Olyan árnyas vagy, nyugodalmas! Lombüstököd szemedig leborul. Te hatalmas, szeretetből meg ne öld botorul! Vasárnap add neki zölded, gombádat, vad gyümölcseidet. Váltsd meg előbb, úgy öld meg, erdő, liget! Andrej Voznyeszenszkij, szovjet-orosz költő. A fiatal szovjet költőnemzedék egyik legjelentősebb képviselője. Magyarul eddig két önálló kötete látott napvilágot, „Fémszirén” és „Oza” címmel. Verseivel gyakran találkozunk folyóiratokban és antológiákban is. I Petri Csatóh Ferenc: 1 Etűd : 2 5 B H Szomjúságomban megitattál I előttem mégis I aszályok útja porlik tm ™ ■* s I Kezem sebesedik | ínyem lobosodik í derengő testedig 1 térítő borodig I lábamat utak őrlik m —• J» m B Nélküled csavargóban | szomjazom szoknyák I harangzúgásában bővizű " hideg tóban | * B B B ^i:!llllill!llillli|HIII|ltl!ll!llltt1tllllltlllll!|!l|ll|ltlllfllllll!l|llllllllfi!|tllll|lllll|tllllfll|l!lll|lllll|lllllll.* Könyv jelző Háború és politika K omoly, jó darab szőlője van Bon- dár Lőrincnek, és elég takaros lakóháza, pérhá- za, pincéje. Két fia, lánya már beléáradtak a világba. A szőlőt persze nem ő munkálja, csak irányítja, de inkább parancsolja,. és Jóljárt Dániel, szombatista prédikátor a munkása. Az kötözi, kacsozza, a gépkapa után igazgatja, a permetezésnél segít, de világos, hogy a borospincében, a hordók kezelésében, leszűrésében, átfejtésében szintén segít. De most nincsen itten Jóljárt Dániel, mert beteg, és fekszik odahaza. Nem érez különösebben semmi fájdalmat, csak valami nagy gyengeséget, tán fel se tudna emelni egy üres vékát sem, és bármelyik oldalára fordul, annyira reszket, hogy csaknem lötyög alatta az ágy. És a gondo- . tata úgyszólván semmi, csak a felesége, a felesége, akörül jár az esze folyton-foly- vást, hogy jaj, szegény asz- sZony. Most őhelyette dolgozik a Kurucz András szőlőjében . o. a kedves... a jóságos... Az 6 tanyája lent van a vonulat alján, öreg, szánté ráncos, kis nádas ház, de bezzeg a Bodnár Lőrincé! Módos, rangos porta, különb a présház, mint a környékbeli régi lakók háza. Viszont... Bondár Lőrinc már kész aggastyán, ő meg még fiatal... fiatal... Ezzel és hasonló gondolatokkal vigasztalta magát. Majd, ha ő is betelepíti ezt a két és fél holdnyi homokot! Meg aztán... új házat épít! S most * hirtelen fel üti fejét, az ablak nyitva, drótrece van rászögezve a legyek és a szúnyogok ellen, így be- hallik távolról a Mici éneke. Az ének zeng, zeng, és gyermekek hancúrozása is behallik odábbról, a dűlők kereszteződésétől. Jól járt Dániel mindezt hallgatja, és így, hanyatt fekve, annyi minden eszébe jut. Csak az nem jut eszébe, mert egyáltalán nem gondol rá, hogy miért is lett ő beteg tulajdonképpen. Na, de miért lett? Azért, mert a gazda nyitva felejtette a pincét, és Jóljárt Dániel, mint a tanya, vagyis a kis telep gondozója, felelőse (havi százötven forinljért, de ha dolgozik, külön napszámot vagy órabért kap), annyi bort ivott, hogy beteg lett tőle. Az ajtón kopognak, és meg is nyílik, anélkül, hogy feleletet várt volna az, aki kopog. És bejön a védőnő, Gizi, utána Acs Károly, a környék országgyűlési képviselője. — Jó napot kívánok, Dani bácsi! Hát mi a baj megint? Jól járt Dánielnek a gyomrában hirtelen felkavarodik az, ami lerakodott benne, és rátapadt a belére, mint penész a hordó dongájára. Valami mást mondani, valami mást, mert... egy prédikátornak csak akkor lehet igazán beszélni, amikor túl- világi üdvösségről van sző. — Én nem tudom, kérem, én nem tudom, de... igen rosszul érzem magam ... Azt hiszem, hogy... megfázhattam a minap, amikor az az eső volt... —- Megmérjem a lázát? — Minek? — kérdezi rí- adozva. — Hát, hogy tudjak beszámolni az orvosnak. — Nem, nem elmúlik -ez reggelre, biztosan. — Jól van, Dani bácsi érzi. Mici néni hol van? — Kint van a Bondár gazda szőlőjében, kötözni. — Ügy! Hát akkor ő énekel ottan! Milyen jó hangja van. Csak úgy zeng az egész táj. — Igen, nagyon szépen rúd énekelni a kedves. Ezért tódulnak be mihozzánk széliére az új hívek. Megnövünk. Nagyok leszünk. A mienk lesz a jövendő, nem a másoké! — lelkendezik. — Igen. Aztán szétosztjuk igazság szerint — mondja Gizi. — Mit tetszik széjjelosztani? — Hát a mennyországot. Ez ennyit érdemel belőle, ez meg annyit, amennyit... — s kicsit nevetgél, és széjjelnéz a szobában. És szemével Ács Károlynak int. Hogy nézzen csak ő is, nézzen. Már van öt gyermek meg a két szülő, és ebben az eléggé szűk, de igen gyatrán bebútorozott szobában lakik, alszik az egész család. Jól járt Dániel felül az ágyon, és valamit magyaráz, de Gizi már nem is hallja, hogy mit, hozzászokott nagyon ezekhez az egészen süket és tartalmatlan, értelmetlen magyarázkodásokhoz, ahogyan ezek a szektások a vallást és az istenhitet és a megérdemelt és elkövetkező boldogságot magyarázzák. A mohamedánizmust sokkal színesebben és izgalmasabban magyarázza, de inkább fogalmazta ugyanezt. Lehet, hogy onnan is vettek át ezek a szektások egyet-mást. Köszönnek és elmennek. Jóljárt Dániel felesége, Szúnyog Mici, pedig az imént még kötözte a szőlőt. Derekán rafia volt, kezében jó éles bicska. Az éneke messze hangzott, de egyszer csak elhallgat, mert a gazda kilép elébe a szőlősor mögül. (Felhajtotta a drótot, ágat, levelet, s általbújt.) — Hiába! rimánkodsz, mert... soká lesz az még, amikor te végképp elalszol — mondja neki. Szúnyog Mici elég nagy darab fiatalasszony, s most szélesen kinyílva bázsalyog. —" Hászen ... reméljük, hogy úgy lesz, de... nem is azért, csak ... tudja, olyan jó dalolni. Vagy énekelni. Mert a kettő az én számomra ugyanegy. Most már, amióta az uram bedi- lizett, azazhogy ennek a gyülekezetnek a feje lett, hát nem dalolhatok. Tehát énekelek. Nincsen igazam, tessék mondani? — S megáll a gazda előtt. Nincsen más rajta, mint az inge és szál kombiné. Csupasz a válla, karja s az eléggé dús melle is jórészt. Babrálgat a bicskával, és csak nézi a gazdát, csak nézi, mozdulat- lanuL — Gyere a-a-a-eee... — mekeg a gazda — most tudok adni megint egy kis friss lépes mézet. Most szedtem ki. Jó lesz az uradnak, meg is gyógyul tőle, ne félj. — Köszönöm szépen, de.„ adott mán máma egy keretet, nem lesz az sok egyszerre? — Nem egyszerre van az, te, hanem egymás után. Na, gyere. .— S megindul elől, és az asszony koporcol utána. Eltűnnek a présházban, finoman, olyan előkelőén. Aztán kulcs csikorduh előkelőén, olyan mintha nem is a présház ajtajának zárjában csikordulna, hanem valami ájtatos gyülekezetében. Aztán csönd. A napfény, mintha jobban ragyogna, a szőlősorok közt meg gyenge kis szellő rezegteti a szőlők levelét meg a barackfákét, és ekkor egy autó fordul a présház elé. Bondár Lőrinc a ruháját rendezgette már ekkor, és most meglehetősen bárgyú arccal bámul ki az eléggé kicsi, alacsony ablakon: — Ülj fel hamar! Ülj fel hamar! — hadarja ijedten, és megfogja a Mici kezét, felrántja, aztán lelöttyenti egy székre, s hirtelen lerántja a szoknyáját a térdére, és hangosan mondja: — Ugyan, hova is lett mán a’izé... — Hol az egyik harisnyám? Hol az egyik harisnyám? — kapkod az asz- szony ide-oda, de éltkor már valaki lenyomja a kilincset, aztán kopog az ajtón. Nincs mit tenni. Az ajtót ki kell nyitni. S a gazda odamegyen, kinyitja, és csak bámul a kintlevőkre. Al- mássy Gizire meg Ács Károlyra. Akit egyébként ismer jóL — Jó napot, Bondár bácsi. Nem zavarjuk? — kérdezi Gizi, és már be is lép. Megáll és széjjelnéz. Aztán kacagna, de a szájára szorítja tenyerét, de ebből pukkant ki aztán az a jó hangos röhögés. — Egy pillanat, csak... hova is lett már az a lépes méz, ugyan na! — kapkod a gazda ide-oda. Mici, az nem kapkod. Mici, az szótlanul feláll, és egyik lábán harisnya, a másikon semmi, suttyog kifelé, de menetközben felveszen egy keret mézet az ablak melletti állványról, és azt se mondja, nyekk, és máris kint van az ajtón. — Az ura beteg. Annak viszi — mondja az öreg Bondár lemondóan, bele- nyugvón. — Jő, jő, én is voltam fiatal... — mondaj Acs Károly, és nézi a gazdát bazsa- lyogva, nézi, hiszen egyidősök, szóval az is hetvenhét éves ... és még most is... cserélgeti a lépes mézet. — De hiszen... neked gyermekeid is vannak. Tudom. hogy a feleséged oda van velük a fővárosban, melyikkel van? Valamelyik fiával vagy a lányával? — kérdi és mondja Ács Károly. — Hun evvel, hun avval. Mikor milyen ándungja van. Húsvétkor volt legutoljára itthon, azóta csak egyszer láttam. Akkor is én mentem utána — restelkedik még mindig a gazda. — Szép tőle, hogy befogadott. De hol vannak hát a gyerekeid? — folytatja Ács Károly. — Kettő Debrecenben, egy Pesten, vagyishogy... Gödöllőn, az agráregyetemen. Kicsit túl van már az idején, de... csak felvették, az utolsó tanévet járja. — Ügy mondja, hogy: tanév. Meg sok mást is. Mintha ezeket a kifejezéseket idehordta volna valamerről a szél. — Igen. Az agráregyetemen. — S Ács Károly fantáziája máris nekilódul, mint mindig, ha valami fellobban benne a jövendőből. Hiszen sokkal, de sokkal könnyebb a tanyavilág egyre sötétedő kérdésére a válasz, mint ahogy ez az író és politikus számára tetszik, hiszen ezek a fiatalok, mint a Bondár fiú is, elmennek néhány évre, és majd visz- szajönnek, és visszajövete- lükkor nyomban derűs, ragyogó lesz az ég, dúsan termő a föld. És nemcsak több ezer éves melódiáit csendülnek meg a szőlősorok között, hanem az élet diadalmas himnusza is. Itt is egy üzemegység formálódik ki, kultúrházzal, könyvtárral, villanyvezetékkel, telefonnal és fürdőmedencével, és... — nincs vége a gondolat áradásának, meg kell szakítani, ketté kell vágni pontosan ott, ahol van: — na és... a fiának van valami terve, ha elvégzi tanulmányait? — Hogyne. Épper! a múlt héten írott erről egy levelet... Amott a... Kölcsey- üzemagység, itt meg lesz izé, mán na... a... Kisía- ludy-üzemegység... — s úgy néz Ács Károlyra, mintha azt akarná mondani, hogy... látod, milyen okos emberek ezek a Bondárok? Látja, persze hogy látja. Valami olyasmit is érez, hogy ez tökéltes időbe való visszazuhanás, ami itt, ezekkel a szektákkal és szektán- kívüliekkel történik (az öreg Bondár is szektán kívüli), bizonyos értelemben és történelmi vonatkozásban még valami hasznot, valami megtartó erőt is jelenthet a jövendő számára. Ezen a tanyavilágon túl meg a másik, harmadik meg a többi tanyavilágon túl, kívül autók száguldoznak, és benne az orvos meg a felesége meg kutyája, és főként azon a pénzen, amit a meg nem született gyermekek adnak, nem is borravalóként, hanem autóravalónak. Világos, hogy nem minden orvos száguldozik ilyen autóval, mert kivételek vannak szép számmal, vannak orvosok, akik minden erejükkel, tehetségükkel akarják jóvátenni mindazt, amit kartársaik, kollégáik, alig reperál- hatóan elrontottak. Itt nem száguldoznak autók. Itt gyermekek özöne hancúrozik a dűlőkön, kerteken, és egy része elröppen innen, hogy majd felnőtt korában visz- szahozza felelőssége és lelkiismerete. — Gyerünk csak, Giziké! Menjünk tovább! — níondja Ács Károly. — Menjünk... Pá! Bon- dár bácsi. Pá! — köszön a lány valami egészen elképesztő, kaján kedvességgel és már megyen is kifelé. Ács Károly is köszön, aztán ő is megyen. Az autó felzúg, és belé- libbén a két oldalon gyepes dűlőbe. A második világháború kirobbanása óta több mint három évtized telt el. Ez idő alatt olyan könyvek ezrei láttak napvilágot, amelyek szerzői a hatalmas és folyamatosan előkerülő dokumentumok feldolgozásával újabb és újabb összefüggéseket tártak fel. A háború alatt megjelent nyugati szakirodalom egyértelműen elismerte a Szovjetunói döntő szereoét a fasizmus felett aratott győzelemben. Ugyanakkor az elmúlt években megjelent nvugati szakirodalom már eevre inkább a történeti ténvek meghamisítását mutatia. Akadnak történészek, akik Hitlert és tábornokait igyekeznek mentegetni, mintegy vé'etlen tényezőnek tulajdonítva a Wehrmacht vereségét. V. A. Szeldsztov közelmúltban megielent Háború és politika című könwe tulajdonképpen ezek ellen a hamisítások ellen íródott. A szerző a háboríts események pontos kronológiai eseményeit követi, űsv mutatia be a nvusat-euróoai és a fö’d- közi-ten geri medence térségében folyó had itevékenvséget, és egyben annak alapos katonai és politikai elemzését is adja. A hat fejezetből álló műben a szerző könnyen követhető és megérthető módon tárja fel az imperialista manőverek mögött rejlő valóságos szándékot. Az első fejezetben bemutatja a nyugati hatalmak müncheni politikáját és a Szovietuniónak a békéért és a kollektív biztonságért folytatott küzdelmét. A második fejezetben a nvugat-euróoai .furcsa háborút” míg a harmadikban a Hitier-ellenes koalíció létrejöttét értékeli. A továbbiakban elemzi, hogy miért halogatták a szövetségesek az 1942-re Ígért mésedik front megnyitását myd az lfMg évi hadi AC SZÓI V“?(ii az 10d4 év' nert- raszáPás politikai előzményeit és katonai előkészítését vázolja. Mindezeket meggyőző érvekkel, dokumentumokkal bizonyltja és olvasmányosán, izgalmasan tárja az olvasó elé. Mint katona, állandóan mérlegeli az erőviszonyok alakulását, s nnevon tanulságos az is, ahogyan ismerteti a katonai események politikai hatását. ¥. G> * PALICZ JÓZSEF RAJZA , J f i d
