Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-03 / 258. szám
1973. november 3. \ SZOLNOK MEGYEI NtFLAE A karcagi Agyagipari Szövetkezet kerámiafalat készített a londoni repülőtérre. Szolnok jubileumára szintén egy kerámiafalat ajánlottak fel a Vízügyi Szakiskola kollégiumához. Képünkön: részletek a karcagiak Londonba küldött munkáiból Emberek a városhatáron Jubileumi vándorzászló a városért Valamikor itt állt egy kopott kis vámház, előtte két tábla is. Az egyik a megye határát, a másik a városét, Szolnokét jelezte. De sok víz lefolyt azóta a Bútorgyár mögött az öreg Tiszán. Hol van már a vámhatár, s lassan Tószegig ér a városhatárt jelző tábla is. És hol volt még akkor Bútorgyár Szolnokon? Még áll egy-két épület a régi járványkórházéból, s kicsit sajnálom, amikor mondják, hogy jövőre > az egykori vámházat is lebontják. (Talán emlékeztetőnek hagyhatnának belőle.) * * • A felszabadulás után 1950-ig ládákat szegeitek, a mostani, konyhabútorairól lassan országszerte híres Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki, 4-es számú gyáregységében. Huszonhárom éves még a gyár. — A fiatal gyár és az alig több mint ötszáz munkás azonban éppúgy készül a város szép jubileumára, mint a legrégibb és legnagyobb üzemek — mondta dr. Szilassy József igazgató. Mert érdekes > hír jött a Bútorgyárból. Azt javasolta a munkáskollektíva, hogy társadalmi munkában is olyat vállaljanak, amihez jól értenek. — Nekünk természetes már a társadalmi munka. Az azonban már nem, hogy a bútorgyári munkás például csöveket hajlítson, acélt idomítson: óvodának, játszótérnek csúzdát csináljon. Azt mondják a mi munkásaink, van az ő szaktudásukra, gyakorlatukra és jó gépeinkre, berendezéseinkre szüksége a közösségnek. Csak jól meg kell szervezni, űkosan a társadalmi munkát. Szeptember 29-én kommunista szombat volt a Bútorgyárban. Negyvenkétezer- négyszáz forintot fizettek be a város csekkszámlájára, ennyi volt az emberek keresete. — Később megbeszéltük a munkásközösséggel, hogy jövőre két kommunista szombatot szervezünk. Főleg a szocialista brigádok, — huszonegy ilyen kollektívánk van, — örültek a kommúnista szombatoknak. Már az olyannak, amilyet mi szeretnénk szervezni. Roppant egyszerű dolog. Csak vegyük a mostani, szeptember 29-i összeget. Tegyük fel, hogy a városi tanács úgy tartja jónak, ebből a pénzből vásárol tíz-tizenöt köbméter fenyőfát, s abból mi készítsünk Iskolapadokat vagy könyvtári polcokat vagy akár mi mást, amit tudunk, amihez berendezésünk van. Nem mindegy ugyanis, hogy a társadalmi munka is mennyire hatékony. Nyilvánvaló, hogy amíg egy gépeihez jól értő asztalos megcsinál tíz asztallapot, nem biztos, hogy ez idő alatt kifest például egy óvodatermet. Van már rá idei jó példánk is. A városi tanács megbízott bennünket, hogy társadalmi munkában a tiszaligeti sportkombinát ülő alkalmatosságait készítsük el. Hétezerkétszáz ülés, ötvenhatezer csavar. Éppen a napokban fejezzük be, szakemberek mondják, szépen megcsináltuk. A Május 1 szocialista brigád és Csatári Sándor szakoktató vezetésével ipara tanulóink munkája. — Ez, az -egy iskola, egy üzem mozgalom jó. De jó lenne, sokkal jobb, ha szervezettebben csinálnánk. Ha például nekünk nem azt mondanák, hogy most három iskolapad kell, vagy két könyvespolc, hanem jól szétnéznének a város minden iskolájában, s megmondanák, mennyi iskolabútorra, felszerelésre van szükség. Mi azért adjuk a kommunista szombatokon megkeresett bérünket, hogy egyúttal a társadalom tulajdonát is erősítsük. Mert anyagot, ez nyilvánvaló, ml ' nem adhatunk egy iskolának sem. Legfeljebb selejtet, amiből nem bizonyos, hogy jó bútor lesz. Sőt, egyáltalán nem. Ezért hát megkeressük az anyag árát, s utána a következő kommunista szombaton feldolgozzuk az anyagot annak, aminek a köz kívánja. • • • A Tisza partjához közeli gyár szépen fejlődik, „emberesedik”. Mint a város, leleveti magáról kinőtt gúnyáját. Szép csarnokai, korszerű bemutatóterme és — a szolnokiak nagy örömére, — a gyárkapu mellett jó kis bútorboltja van már a vállalatnak. Szívesen járnak hozzájuk más megyékből, nemcsak tapasztalatokat cserélni, hanem vásárolni is az emberek. Szívesen beállnak az ünnepre készülődő szolnokiak sorába. A társadalmi munka, úgy mondják, természetes náluk. A társadalmi munkában is igényesebbek, eredményesebbek szeretnének lenni. Ezért javasolják, szakmájában, iparában hasznosítsák sok vállalat dolgozóinak tett- rekészségét. És ebben nekik igazuk van. Aki csak tud, ott és úgy segítsen, ami neki is, a közösségnek is a legcélszerűbb.- sj Az első nyertes a Tallinn körzeti A tatános Iskola úttörőcsanata Az ’MSZMP Szolnok városi Bizottsága a jubileumi felkészülés során határozta el, hogy vándorzászlót alapit, melyet évente ítél oda a város legeredményesebb munkát végző úttörőcsapatának. A vándorzászló első birtokosa a Tallinn körzeti Általános Iskola 4581. sz. Kilián György úttörőcsapata lett, megelőzve tizennégy vetélkedő társát. A vándorzászlót a nyerteseknek ma délelőtt ünnepélyes csapatösszejövetelen adja át Túróczy Fe- rencné, a városi pártbizottság titkára. Hpgy miért éppen a Tallin körzeti iskolások őrizhetik egy évig a zászlót? A döntést megelőző felmérés szinte mindegyik vizsgált területen kiváló eredményeket állapított meg. A kiliános úttörők — több mint hatszázam vannak — élen járnak a tanulmányi munkában. sokat tesznek szabad idejük célszerű és hasznos eltöltéséért, s a városért végzett közhasznú társadalmi munkavégzésben is a legjobbak között találni őket. A csapatnál következetes és céltudatos munka folyik a további színvonalemelkedésért. Szervezettségük 97,3 százalékos. Negyvennyolc pártoló tagjuk van, s az ifi- vezetők száma is meghaladja a harmincat. Nagyszerűek a területi és a testvérkapcsolataik. Sport és kulturális eredményeik szintén elismerésre méltók. Külön említést érdemel jubileumi tevékenységük. Intézkedési tervükben egymást követik az események. Vetélkedő. fotó és várostörténeti pályázat, akadályverseny, hulladékgyűjtési akció, képeslap és reprodukciógyűjtés — hogy csak néhányat említsünk ízelítőként. Terveik között szerepel az is, hogy sportudvart és városi szánkópályát építenek. Nem túlzás azt állítani, hogy a verseny következő szakaszának is esélyesei. Igaz, ebbe azért a vetélkedő társak-''tifluiiiViiiiiiiiittiüiitiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiitiiiiiiiitfutiiiitiiiiüiitiiiiiiinitiiüfn', ■ A szolnoki vízügyi székház mutatós alumíniumburkola- ! tot kap Épül a Pelikán szálló Szolnokon még beleszólnak... i
