Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-01 / 256. szám
1973. november 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jászberényben Társulás a vízhálózat fejlesztésére Jászberényben a Rákóczi úti általápos iskola egyik tantermében a minap, felnőt tek foglalták el pár órára az iskolapadokat, hqgy választói gyűlésen a város ivóvízellátásának helyzetéről tanácskozzanak. A gyűlésen a 6-os számú választókörzet lakói vettek részt, és dr. Fekete Zoltán, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára tartott hagy érdeklődéssel kísért tájékoztatót. Beszélt a tanácsra várt feladatokról, q gondokról és arról hogy miben • kérik a lakosság segítségét, a rr.eei’vő gondok megszűntétekét m. Flmc ndta, hogy Jászberényben jó ütemben folyik a 2-es számú vízmű építése. A kői zerű, 27 millió forin- , tos költséggel épülő v létesítmény mélyfúratú ártézi kút- jaival, víztisztító berendezéseivel. földalatti víztározóival és víztornyával a IV. ötéves terv végére teljes kapacitással bekapcsolódik a város ivóvízellátásába. A gazdag vízhozamú létesítmény a vízmennyiséget tekintve alkalmas lesz majd arra, hogy hiánytalanul kielégítse a lakosság és a kö- zületek igényeit A víztermelő üzem önmagában azonban nem szüntetheti meg az ivóvízellátási gondokat. Ahhoz, hogy az egészséges, jó ivóvíz eljusson a város minden utcájába, a legtávolabb lakó családokhoz is, sok gerincvezetékre, bekötőcsőre, több kilométer hosszúságú árok kiásására van szükség. Ezeket a feladatokat a tanács csak a lakossággal együtt tudja megvalósítani, ehhez kéri a segítséget. Az egyik lehetőség: ahol közel van a gerincvezeték, a Víz- és Csatornamű Vállalatnál megrendelik az utca vízvezeték-hálózatának kiépítését. A költségeket az utca lakói akár kéezoénz befizetésével. akár társadalmi munka hozzájárulással fedezik. Másik lehetőség — és ez a legelőnyösebb — a város lakossága, az üzemek és a vállalatok összefogásával vízfeilesztési társulást hoznak létre. A társulás előnye, hogy a szükséges, de igen költséges fejlesztési feladatok megvalósításához — gerincvezeték, csatornarendszer stb. kiépítéséhez — az államtól jelentős támogatást kapnak Előnye továbbá, hogy a vízellátás javításában érdekelt üzemek és vállalatok is segítik a fejlesztési célkitűzések megválósítását A 6-os számú választókörzet lakói — a választói gyűlés résztvevői — megértve, hogy a vízvezetékhálózat bővítését, illetve kiépítését társulásba tömörülve tudják legkönnyebben megvalósítani, egyhangú szavazással kérték: a városi tanács végrehajtó bizottsága intézkedjék. hogy a városban vízfejlesztési társulást hozzanak létre. Jászberényben a kővetkező napokban újabb választókerületekben tartanak választói gyűléseket. A napirend ugyanaz: a város vízellátásénak javítása, a víz- fejlesztési társulás megalakítása. A várható eredmény: a 2-es számú vízmű építésének befejezése után már a társulásban rejlő erők, lehetőségek segítségével jut el az ivóvíz minden jászberényi lakoshoz. — illés — A Magyar Hajó- és Darugyár óbudai gyáregységében szovjet megrendelésre elkészült az első 16 tonnás vízsugárhajtású, önjáró tengeri úszódaru. A hatalmas berendezés különleges anyaga teszi lehetővé, hogy a daru mínusz 40 fokos hidegben is dolgozhasson. Az óriásdaru anyakikötője a Fekete-tengeri Keres lesz. Miért gazdaságos - miért nem ? ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK sorakoztathatók fel amellett, hogy egy-egy termék gyártása klflzetődik-e vagy sem, s ha nem, akkor vajon miért. milyen okok miatt kellett gazdaságtalannak minősíteni — hogy konkrét példát mondjunk — a hazai traktorgyártást? S éppen a traktorgyártás példája — s az e körül dúló sok éves vita bizonyítja, hogy az esetek többségében felesieees, hosz- szantártó és aprólékos elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni: a felhasználók, a vásárlók viszonylag gyorsan és bizony kíméletlenül közlik az ítéletet. Ez törént többek között a magyar mag- netofcm-evártással is. amelynek termékei nem tudták felvenni a versenyt a Grundig- ÜCenc alánján gyártott lengyel készülékekkel és sorolhatnák tucatnyi más oéldát Is annak illusztrálására, hogy van. amit nem szabad gyártani. mert nem éri meg. Vagy, mert nem tudjuk gyártani. s itt nem annyira a műszaki felkészületlenségre, a taDasztalariansi^Al adódó hozzá nem értésre, hanem inkább a szervezetlen termelési körülményekre gondolunk. Ebből a szempontból éles különbséget kell tenni gazdaságtalan és gazdaságos termékek között. Az ipari tárcák a közelmúltban alaoos vizsgálatot végeztek a kihasználatlan gyártási kaoa- citások körül, s ennek során többé-kevésbé megbízható kép alakult ki a gazdaságos termékekről, illetve azokról, amelyek gazdaságtalanok ugyan, de műszaki, beruházási s főleg üzem- és munkaszervezési intézkedésekkel gazdaságossá tehetők. Ez az utóbbi termékcsoport jelenti ma az egyik legnagyobb gondot. Itt nem kivédhetetlen külső tényezők — például a csökkenő piaci kereslet. vagy a magas világpiaci árak. stb. — miatt kell veszteségesen dolgozni. hanem túlnvomórészt a vállalati gazdálkodás belső problémái miatt. Mert igaz ugyan, hogv a gazdaságos termékstruktúra kialakítását esetenként megnehezítik a szűkös beruházási lehetőségek, a soványka fejlesztési alapok, ezeknek is csak sok-sok kötöttséggel való felhasználása. de az is igaz. hogy az esetek nagv részében már elemi munkaszervezési feladatok elvégzésével is jelentős gazdaságossági eredményeket lehetne tvodnkálni. S ez nem annyira idő- és oénz- Igánves munka, csupán elhatározás. hozzáértés és némi gondolkodás kérdése. A OATOASAG^ABAN termékek visszaszorítása központi program. Kormányhatározat s az ennek nyomán kidolgozott véarehaitási utasítások íriák elő a tennivalókat. ám. a gyakorlati munka még a kezdet kezdetén t->rt csak. A Könnyűipari Minisztériumban ezzel kapcsolatban meBieevzik: „szervezés- fejlesztési programot dolgoztunk ki és megindítottuk annak végrehajtását. Az előkészületi szakasz feladatainak a könnyűipar eleget tett, de az eltelt egy év alatt jelentős fordulat még nem volt elérhető.” Nemcsak a könnyűiparban, másutt sem! A gazdaságosság javítását célzó vállalati programok, ahol egyáltalán készítettek ilyeneket — bár „helyes irányúak”, de sokszor túl általánosak, nélkülözik a konkrét intézkedésekét, a követelményeknek &SK! Helyeseljük ;,Az iskolai sportoktatás, testnevelés fontosságára több hozzászóló is kitért: nem találták megnyugtatónak a heti harmadik tornaóra bevezetéséről intézkedő rendelet végrehajtását Elhangzott az is, hogy az iskolák egy része még ma is tanteremhiánnyal küzd, sok általános iskolában még mindig délelőtt-délutáni, váltakozó tanítás folyik ... A képviselők úgy vélték, hogy sok olyan falusi kultúrotthon akad, amelynek létezése nem indokolt, hasznosabban szolgálna óvodaként, iskolai tornateremként” — olvashatjuk a fenti mondatokat az országgyűlés kulturális bizottsága üléséről közreadott tudósításban. Tehát másutt is hasonlóak a gondok. mint a mi megyénkben, nyilván ezért foglalkoznak it megoldásukkal a kulturális bizottság tagjai. A javaslat életre való. ha még az óvodások nem is vonultak be a falusi művelődési házakba, de a kisdiákok — már akad rá példa —, hogy szükség törvényt bont alapon, birtokukba vettek olyan helyiséget, amely nem tornaterem céljaira létesült. A mesterszállási kezdeményezést követendő példaként lapunkban is megírtuk, de azóta sem hallottunk hasonlóról. Pedig napközben üresek a községi művelődési házak nagytermei. többnyire még esténként is. Sok iskolának nálunk sincs tornaterme, ezért kézenfekvő a javaslat, ahol lehet, a testnevelési órákat tartsák a művelődési házakban. Tudjuk, ennek az ötletnek hívei és ellenzői is akadnak. Meg azután a két intézménynek, ha közös is gazdája, de nem azonos a vezetője, szóval bonyolultnak tűnik a dolog, de ettől sokkal nehezebb problémákat is megoldottunk már. Mi támogatjuk az illetékeseknél a képviselők ajánlatát Ha másutt elképzelhetőnek tart iák megvalósítását, úgy vél- flük, a mi megyénkben is lehetséges. “ Ia «s Moszkva után Szolnokon Piros munkaruhás emberek Bármerről közeledünk Szolnok felé. már messziről lehet látni a VÍZIG, pontosabban a 111. számú irodaházat. Akik viszont közelebbről veszik szemügyre a hatalmas betonkolosszust, azt is látják, hogy piros munkaruhás emberek dolgoznak az állványokon. — Nálunk mindenkinek ilyen a munkaruhája. A vezérigazgatónk azt mondta, hogy az ország, vagy a világ bármely részén is dolgozunk, tudja mindenki: ezek a FÉMMUNKÁS Vállalat munkásai — magyarázza Szőllősi József csoportvezető. A jó munka jellemző rájuk Persze nemcsak a piros öltöny, hanem még __ inkább a jó munka jellemző rájuk. Szolnokon is többször dolgoztak már, de ennek a vállalatnak az emberei készítették például Moszkvában a KGST Palota „nyílászáró szerkezeti homlokzatát” is — ahogyan szaknyelven a csoportvezető megfogalmazta. — Most tizenkilencen vagyunk az építkezésen, tulajdonképpen itt is ugyanazt a munkát végezzük. Ilyen technológiát csak a mi vállalatunk alkalmaz az országban, és az alumínium szerkezetek is a mi gyárunkban készülnek. Miközben beszélgetünk, az egyelőre gyéren világított lépcsőházban fölérünk a harmadik emeletre. Az ablaküreg előtt, a függő állványon hárman dolgoznak. Szerelik az ötszáz keret egyikét. Pénzes Ferenc pár percre leteszi a hegesztőpisztolyt. Néhány mondat után kiderül, hogy Nyíregyházára való, 8 éve dolgozik a vállalatnál. — Csak a pénzért csinálja? •— Talán... azt hiszem... nem egészen. Hogy is mondjam. Az országban nem igen van olyan város, ahol ne dolgoztam volna, amelyiket ne ismerném. Egy kicsit romanttkus munka a miénk. Nem könnyű, de szép. Pénzes Ferenc szavaira a 19 éves Illés Béla, akinek lakatos a szakmája csak bólogat. — Én csupán júliusban Jöttem a vállalathoz, de nem bántam meg. Igaz én sokkal könnyebb helyzetben vagyok, mert még nem nősültem meg. Otthnn Tárfák a levelet — És mit csinálnak esténként? — Ha nem vagyunk nagyon fáradtak, elmegyünk valahová szórakozni. Megiszunk egy-két üveg sört, aztán „hazamegvünk” az IBUSZ-lakásba. Mert levelet is kell íjrni. Azt mindenkitől várja vagy a feleség, vagy a szülők. Az épület másik oldalán az ablakkerethez biztonsági övvel kikötve dolgozik a csavarhúzóval Fehér L. József. ö most szerencsés helyzetben van, mert Martfűn lakik és naponta hazajárhat. Egyébként 54 évével a rangidős. — Persze csak most vagyok Ilyen közel a családi tűzhelyhez, mert előtte például Szegeden dolgoztunk. — Ügy tudom, hosszú évekig a cipőgyár volt a munkahelye. Itt jobb? — Megvan a pénz. Minden második szombaton és vasárnap is dolgozunk, azt a túlórát meg duplán fizetik. Szóval nem panaszkod- hatom. — Nem nehéz, fárasztó ez a fizikai munka? — Ugyan kérem. Tizennyolc évesnek érzem magam. Az ütemterv szerint A hideg, huzatos betonfalak után jól esik leülni az irodában. Szőllősi József az ütemterveket mutatja: — Látja az „A” szekciónak teljesen, a „B” szekciónak 80 százalékra, a „C” szekciónak meg 10 százalékra kellett készen lenni október 20-ig.. Készen is lett. Pedig volt egyszer az a viharos szél, ami még a pallókat is lesodorta. Az a tervünk — ha csak az időjárás jobban bele nem szól —, hogy decemberben befejezzük ezt a munkát, be is üvegezzük az ablakokat, és akkor nyugodtan dolgozhatunk bent. Közben megrakott, pirosbetűs teherautó érkezik az udvarra. Szőllősi József búcsúzik : — Ne haragudjon, mennem kell. Meghozták a lépcsőkorlátokat ... — zámbó — csak részben felelnek meg. Arra persze nincs külön határozat, hogy az úgynevezett „előkészületi szakaszban” mit kell tenni. Csak éppen felötlik az emberben, hogy az előkészületi szakasz általában a konkrét munkára való felkészülést jelentené. Ez pedig nehezen képzelhető el a tennivalók réális felmérése, s az ehhez kapcsolódó intézkedések nagyon is konkrét meghatározása nélkül IGAZ: NEM KÖNNYŰ a vállalatok dolga, hiszen hosz- szú évekig elhanyagolt, sőt, gyakran ismeretlen gazdasági feladatokat kell megoldaniuk a gazdaságosabb termelés érdekében. Íme egy rövid kis lista a nehézipari vállalatoknál tervezett — az üzem- és munkaszervezéssel szorosan összefüggő — programok általánosítható elemeiből: a termelőgépek kihasználásának rendszeres ellenőrzése: a teliesftőképesség és az üzemeltetési költségek összefüggésének elemzése, a gépi állásidők csökkentése és naprakész nyilvántartása: az üzemek közötti kooperáció javítása: az ütemesebb alapanyag- és csomagolóanvag- ellátás: kísérleti üzem létrehozása az alkalmazkodóké- nesség növelése érdekében; a létszámigényes termelés korlátozása; tervszerű piackutatás és propaganda. Megannyi szervezési feladat s közöttük sok olvatt is, amellyel bizony a vállalatok többsége egyedül nem. birkózhat meg. Mert hiába ha- ' tározzák el például az ütemesebb termelést, és ennek érdekében az alkatrészellátás javítását, ha közben krónikus anyaghiánnyal bajlódnak. Vagy hiába fáradoznak a munkaerőgazdálkodás reformján, ha közben — éppen az állandósult létszámhiány miatt — minduntalan szükségmegoldásokhoz kell folyamodniok. A TERMELÉS gazdaságossága tehát nemcsak vállalati belügy. Sok múlik a gazdasági környezeten, a vállalati gazdálkodás feltételein is. Nagyon jó lenne azonban, ha már csak ezeknek a feltételeknek a javításában kellene a további tennivalókat megjelölni. Egyelőre sajnos, ott tartunk, hogy a gazdaságosság javítását szolgáló belső tartalékok jószerével még mindig ismeretlenek, s a vállalatok meglehetősen ködös programokkal próbálják letudni mindazt, amit a gazdaságos termékszerkezet kialakítását szorgalmazó határozatok előírnak a számukra. Vértes Csaba Munkavédelmi őrök tanácskozása Szomokon (Tudósítónktól) A Nagy alföldi Kutató és Feltáró Üzem október 31-én ötvenöt társadalmi munka- védelmi őr részvételével tanácskozást tartott Szolnokon. Értékelték az alföldi szénhidrogén-kutatásban dolgozó több mint kétezer fizikai munkás biztonsági helyzetét, megtárgyalták azokat a követelményeket. amelyek a balesetek megelőzését fokozottabban biztosítják. A fúró és Ivukbefejező berendezéseknél folyó tevékenység baleset ve'-zíl ve lényegesen meahslad'a az átlagos ioari átlövőt. A bale-etek számának csökkentését az üzem vezet*s*ee elsősorban a társadalmi munkavédelmi őrök: aktív közreműködésétől vár-j i* . J.
