Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-27 / 277. szám

1973. november 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Indul a mezőiv! Szerény műsor a Petőfi*- adón, mindössze fél óra, mégis szót érdemel. Fiatal pályakezdőkről van szó; azokról, akik helyüket Karesik közöttünk. A Jelen- Időben vasárnapi adásában Mogyoró Katalin és B. Koncz Gábor riporterek valamint Gerencsér Ferenc szerkesz­tő arra kerestek választ, si- kerül-e a fiatal diplomásnak a szakmát hivatássá váltani, önállóan gondolkodó, alkotó emberré válni. Közhelyszámba menő mon­dat: a napi munka Jé 1 éle­tünk, nem mindegy* mivel, hogyan töltjük el. Nem mindegy az egyénnek, hi­szen közérzetét határozza meg, s ném mindegy a köz­nek. Mégis vannak olyanok, diplomások is, akik dolgoz­nak, teszik azt, amit elvár­nak tőlük, végrehajtják a feladatot, úgy hogy senki Sem találhat benne kivetni­valót, csak. . j csak éppen ők maguk valahogy kimarad­nak az egészből. Az a rész. az a többlet, mely a saját­juk lehetne, az önálló alko­tás elmarad, mert vagy ma­ga a munka nem is igényli, vagy az egyéni ambíciók nem találkoznak- testresza- bott feladattal. Könnyebb a „szerencsé­seknek”. Akik egyből oda­találnak. ahová valók, akik­nek kerül segítő kéz a hó­nuk alá, akiknek nem kell kockázatot vállalniuk, akik az anyagi hátrányt is jól vi­selik, hátuk mögött a „jól- szituált” családdal. Közismert tény, hogy egy- egy gyár, egy jó téesz gyor­sabb anyagi gyarapodást, la­kást, gondtalanabb . életei, ígérhet, csak épp az nem biztos, hogy a kezdő fiatal ambícióinak megfelelő fel­adatot is tud adni. (Érde­mes lenne megvizsgálni — s ez a műsorforma talán a legmegfelelőbb erre — hány olyan vállalat van, ahol a diplomások csupán azért kellenek ,hogy a vállalat rangját növeljék.) Kevésbé közismert tény. hogy például kutatóintéze­teinkben alig akad munkás, vagy parasztszármazású dip­lomás fiatal. A műsor szá­mokkal és tényekkel bizo­nyítja, hogy a „mezőny” nem azonos feltételekkel startol. S itt már nem a megszerzett tudás az, ami elsősorban determinál. Az összeállítás — maga mondja magáról — nem tö­rekedhetett teljességre, még­is sok, megszívlelendő gon- latot vetett fel. Annyit, hogy a műsort folytatni kellene. A pályakezdőkből hamar „pályafolytatók” lesznek. Problémáikról — s nemcsak a diplomásokéról — érde­mes többet beszélni. I . trömböczky — Fürst Sándor hetvenedik születésnapján 1932. JÚLIUS 19-E pén- . tekre esett. Ez volt az a nap, amely egy szégyenle­tes, világszerte tiltakozást kiváltó bírósági ítélet miatt „gyilkos péntek” néven sze­repel azóta is a magyar történelemben. Ki volt Fürst Sándor, hogy Horthyék bírósága a törvényesség látszatát is fél­adva, lázas sietséggel halál­ra ítélte? Születésénél, osz­tályhelyzeténél fogva élete nem úgy indult, hogy a pro- letárforrádalom. a mun­kásosztály; ügyének kiemel­kedő harcosa lesz. Kispol­gári családban nőtt fel, ké­sőbb pedig tisztviselőként dolgozott. Még tizenhat esz­tendős sem volt. amikor a Magyar Tanácsköztársaság nagyszerű hónapjainak ese­ményei a haladás, a forra­dalom. a munkásosztály mellé állították. A marxiz­mussal a szociáldemokrata párt baloldalának ellenzéki mozgalmában, majd a Ma- gvarországi Magántisztvise­lők Szövetségének baloldali vezetői ' révén ismerkedett meg. A Tanácsköztársaság bukását követő terror évei acélozták meg a fiatalember jellemét és meggyőződését, s amikor kevesen vá’lalták az életveszély kockázatát, a gyakorlati harcot, ő az . il­legális kommunista oártba jelentkezett, amelv 1926-ban fogadta tagjai sorába. Ebben az idős7,akban különös je­lentősége volt a legális és az illegális lehetőségek ki­használásának. csak így le­hetett eredményekre számí­tani a néptömegek forradal­mi nevelésében. Fürst Sán­dor az illegális tennivalók mellett minden lehetséges legális alkalmat is kihasz­nált a munkástömegek moz­gósítására. 1929. tavaszán már az illegális kommunis­ta párt titkárságának tagja­ként dolgozott. Akik ismerték, egybe­hangzóan úgy jellemezték őt. mint aki számára a küz­dés, a bátor harc az elnyo­mottak igazságáért oly ter­mészetes volt akár lélegez­ni, élni. Amikor első ízben került rendőrkézre, majd bíróság elé, bíráinak sze­mébe vágta, hogy ügyében dönteni nem Illetékesek. Csaknem két esztendőt töl­tött börtönben s paláit is szüntelenül az újabb fel­adatokra készült. Kiszabadulása után ott folytatta, ahol bebörtönzése előtt abbahagyta. 1931 ta­vaszán ezer veszély között is késedelem nélkül nekilá­tott, hogy segítséget nyújt­son a súlyos veszteségeket szenvedett nárt újjászerve­zéséhez. Szóban és írásban is leleplezte a biatorbágvl vasútrobbantás igazi hátte­rét, nem sejthette, hogv maga is a fasiszta provoká­ció ürügvón elrendelt sta­tárium áldozatává válik. A kőbányai gyűjtőfo.gház udvarán végezték ki. idő­sebb elvtársával és harcos­társával, Sallaí Imrével egvütt. A bitófa alatt is olyan bátran viselkedett, mint egész életében. Utolsó szavai ostorcsapásként ér­ték a gyilkosságra össze­gyűlt úri hóhérokat: — A proletariátus bosz- szút áll értünk! És 1945 végén csakugyan lezajlott egy ipásik tárgya­lás, amelynek végén igaz­ságos, törvényes Ítéletet mondtak ki Sallaí és Fürst egvknri v'’vái, hóhérai fölött. GYŐZÖTT AZ IGAZSÁG, győzött a nagv ügy. ame­lyért Fürst Sándor az éle­tét áldozta. A szabad füg­getlen .Magyarország, a nép­hatalom természetes való­sággá vált. Árkos József filmjegyzet Egv srác feli :r levon Most a postáit a sor A mintegy 12 ezer új előfizető kiszolgálása nem kia feladat A filmben egy derék négy­lábúról, egy lóról álmodozik Szabó György, huszonéves csepeli villanyszerelő. Hihe­tetlennek tűnik, de ezek sze­rint ilyen is van. A huszadik században,- az űrhajók és a tengeralattjárók, a technikai csodák korában akad olváh legény, aki nem motorra vagy autóra vágyik, hanem egy békés pacira. Kétségkí­vül kóros eset A fiú ment­ségére csak mostoha életkö­rülményeit említhetném. Oh hon a spajzban lakik. 5 a legkisebb gyerek. Bo-lyia la­kására gyűjt s erre szerin­te Gyurinak is áldoznia kell. Az áldozat, soha nem lehet elég. Gyurit házasítani sze­retnék ... Az alkotó. Palá3thy György vitathatatlan érdemeket szer­zett a magyar gyermekfilm megteremtésében. Attól tar­tok viszont, hogy e felnőt­teknek szánt filmet, talán megszokásból, a gyermekal­kotások már jól bevált mód­szereivel készítette. A for­gatókönyv naivitását, gyer- metegségét ugyanis aligha tudom mással magyarázni. Érdekes módon a történet szerzőjét ezúttal a rendező (mindkettő Palásthy) „buk­tatja le”. Az „Egy srác lo­von” „filmileg” szinte hibát­lan alkotás, azonban az árul­kodó mesterségbeli tudás ez­úttal csak növeli a néző hi­ányérzetét Palásthy a kispolgári élet­forma visszásságait akarta megörökíteni. Nem egy ré­szét annak hanem az í egé­szét. Megállapításai ezért felszínesek, a felsorakozta­tott példák döntő része pedig megmarad az esetlegesség szintjén. Bizonyára ő maga is megérezte ezt. A feltűnő ellentmondásokat szélsősé­ges. más műfajba kívánkozó elemekkel próbálta feloldani — eredménytelenül. Célta­lanná, funkció nélkülivé vá­lik így még a fehér ló figu­rája is, mely az eredeti ren­dezői szándék szerint az el­vágyódást jelképezi. A húsz­percenkénti száguldozás csak elnéző mosolyt fakaszt a né­zőtérál ... Mit tudunk a film erénye­ként említeni? Mindössze ap­ró epizódokat, egy-egy rész- jelenet sikeres, művészi meg­oldását. A színészek szem­mel láthatóan zava-bah van­nak. Ahányan, annyi 'éle lá- tékstílust képviselne*, néha úgy érezni, Ositer Sándor, Koncz Gábor, Csákányi László. Bodnár Erika. Gór Nagy Mária és a többiek: nem is egy filmben szerepel­nek. Forgács Ottó kamerája fő­leg az üzemi környezetben * érzékeny. A rendezővel együtt az operatőr is jobb foirgatókönyvet érdemelne. Remélhető, hogy ezt már a következő próbálkozásnál megtalálják. Gótikus ablak a XV. századból A jászberényi építőipari szövetkezet dolgozói tárták fel tf íme, ísy élnek a budapestiek« _ Ez lesz a cfme annak a k iürpöcnak. amo,yet 1974— 75-ben rendez a B'Hapes*1 Történeti Múzeum. Ez a na®v téma három részre osz­lik majd: kettőnek a feldol­gozására 1974-ben. a har­madikra nedie 1975-ben ke­rül sor. A tárlatokat kizáró­lag tárgvj anvagokból kí­vánják összeállítani. ame­lyekhez csuoán kieeés/.''óú’ szolgálnak majd a fotók A kiállítás bemutatta a (óvá­ros lakóit a naoi munkában Otthon és szórakozás közben A iövö%évben az Országos Levéltár fenn^'kásának 75 évfordulója alkalmából szin­tén lesz tárlat, amelyen a legrégibb időktől napjainkig szemléltetik majd az érde­kesebb levéltári anyagokat. Már többször adtunk tá­jékoztatást olvasóinknak, hogy á' megyében milyen eredménnyel folyik pártlap- feilésztési akciónk. Ebből a munkából elsősorban a párt­ós tömegszervezeti aktivisták veszik ki részüket, de ebben igen sok segítséget nyújt a oostások helytállása és erő­feszítése is. A megye postás dolgozói a meglevő előfizetők Dontos névsorát összeállították. ami sokat jelentett a konkrét szervezésben A oostak sok helven segítség nélkül is tel­jesítették a tervezett elő­irányzatot. Ez a feladat meg­értését és a postai dolgozók politikai érettségét mutatja. De a szervező munkán túl a postás kézbesítőknek lé­nyeges többletfeladatot ad az is. hogy a szervezett új előfizetők dííának beszedése pontos legyen. Egyes helyeken nemcsak a duplájára nőtt, hanem még ennél is több lett az új előfizető: ugyanakkor a kézbesítés létszámnövelés nélkül történik. Az új előfizetők nyilvántar­tásba vétele kartonozása, az adatok egyenként és pontos számbavétele elsősorban a hivataloknak ad lényeges többletmunkát. A hírlapfele- lősök többsége a szervezés ideje alatt, és ez után is alig tud lépést tartani az ál­landó szervezési kampány- nval. A hiva’a’ok vezetőinek is igen megnőtt a munkája. Nemcsak az állandó és nap­rakész tájékozódás, és ennek alapján teendő intézkedések, hanem a megfelelő és gyors postai információ-hálózat ki­építése. mozgásban tartása is az ő hatáskörük. Elég sok új előfizetés tör­tént a fejlesztés időszakában a kii'te-fl'eten. ahová a kéz­besítő körülményesen és n^m t« naponta tud csak el- Mitni. És ez sok probléma vet feL A lehetőség szerint bizto­sítani kell a napi kézbesí­tést, hiszen az új előfizető itt is naponként szeretné olvasni előfizetett lapját. Már említettük, hogy a postának ez a 20%-os felfu­tás milyen lényeges többlet- munkát jelent, de nem sza­bad figyelmen kívül hagyni, hogy a jelentős munkatöbb­lettel megoldott lapértékesí- tós. postai bevételi többletet is hoz, és ebből az alapból nagyobb lehetőség van mind a bérek emelésére mind a szolgáltatás feltételeinek to­vábbi iavítására. Az új előfizetők növekedé­sével együttjáró feladat az árusítás színvonalának növe­lése. Tudjuk, hogy a nagy­arányú előfizetés-szervezés bizonyos mértékig csökken­tette az árusnál dán vt Ez azonban csak ideiglenes je­lenség. Rövid időn bel i! ugyanis jelentkezik az úi vásárló. A kézbesítők el­adási tevékenységét is erősí­teni kelt 4 További feladat hárul az árusítást végző főfoglalko­zású dolgozókra a hírlap- pavilonok. utasellátók, va­lamint a különféle önki- szolgáló egységek áruste­vékenységére. most jobban oda kell figyelni. Most többet kell foglalkozni az új vásárlókkal, az utcai és^ belső árusítást kulturál­tabbá kell tenni és minden vásárlót tártős olvasóvá kell nevelni. Ez figyelmesebb ki­szolgálást igényel. Nem sza­bad elfeledkezni arról hogy az árusítás volumene erősen befolyásolja az olvasott­sági szintet. Sok helyen további gond a kézbesítők hiánya. Toboroz­ni kell az arra alkalmas sze­mélyeket. szorgalmazni mun­kába állításukat. A hivatal- vezetők önkezdeménvezésén múlik a legtöbb, és ezért is szükséges, hogy megfelelő intó-rt-^ósoket teayenek. A jelen feilecz*és eredmé­nyei a közös munkától füg­genek. Nehéz, de megtisztelő mun­ka mindenkor a ttárt po­litikájának megfelelőé» tenni, egy kicsit erőn felül is. Nagy feladattal indul­tunk, hogy a megyei lap olvasóinak tábora jelentős mértékben növekedjék és hogy több ezer új olvasót nyerjünk meg lapunknak. Ügy tűnűc, hogy ez sikerül. A cél az. hogy a mostani előfizetési kampánnyal a megyei lap példánvszáma rendszeresen növekedjék, és hogy a mintegy 50 ezres ol­vasótábor tudatosan és jól informált legyen. v—! Jászberényben tavaly szárnyra kelt a hír, hogy a város 500 esztendős Feren­ces-templomának felújítása­kor egy ismeretlen eredetű csúcsíves ablak került elő a levert vakolat alól. Az ér­dekes lelet most újból az érdeklődés középpontjába ke­rült. Sáros András gimnáziumi tanártól, a város műemléki albizottságának titkárától a következőket tudtuk meg: — A befalazott ablakok gyakran rejtenek valamilyen műemléki érdekességet, az épület korát, eredetét igazo­ló adatot. Ilyen adatokat sejtettünk ennél az érdekes jpip+néi is. az ablak teljes kibontásához azonban nem volt pénzünk. Gondjainkon a Jászsági Építőipari Szö­vetkezet dolgozói enyhítet­tek, akik a műemlékek irán­ti megbecsülést bizonyítva társadalmi munkában vál­lalták az ablak kibontását, majd fülkeszerű helyreállí­tását. Munkájukat nagy gon­dossággal, az Országos Mű­emléki Felügyelőség szakem­bereinek Irányításával vé­gezték. A feltárás során ki­derült: az ablak a XV. szá­zadból való, ablakbélésének eredeti vakolata — bár az ablak teljes kibontásától el kellett állni, mivel a fal bel­ső felébe szobor részére fül­két véstek — kiegészítések­kel megtartható. A feltá­rással és a helyreállítással újabb műemlékkel gazda­godott városunk. A dolgozó ember festője idősebb Hátai Mihály tárlata Karcagon Karcag hazahívta öreg fiát, a hatvanhét esztendős Kátai Mihályt: mutassa be földi­jeinek „őszlkéit”. legszebb vásznait A mester — ki 1941 óta Egerben él — lelkes iz­galommal készült a látoga­tásra. „különös, érzés, öröm és izgalom számomra, hogy Karcag és múzeuma alkal­mat adott, segített szülővá­rosomban — több évet átfo­gó munkáimból — tárlatot rendezni. És ha ez az éle­tem alkonyán valósulhatott is meg — méms csodás öröm, mert szülőföldem, fia­talságom -—'"kü helyén újra elmondhatom: iftx-''~ vagyok. Így vall a talál ko? zás reményeiről a mester, a kiállítás szerény meghívójá­nak lapján. A múzeum kistermébe életművének ékességeit h Zi­ta eL Pályájának két fő vonulatáról mesél kepéin: a Nagvkunság, a karcagi táj olykor fájdalmas virtgőról és Ege--, a hevesi vidék *r‘~- rnészeti szépségen ól. Ügy tűnik, mindenét hazahozta kedves városába, lássák, mi­re vitte, hoevan kamatoztat­ta talentumát. Tájat és embert énekel meg. a színek, forrnak Hang­jain. A természet az ő mű­veiben a dolgozó ember ké­zié nyomát viseli magán, még Cseh István megnyitóját mondja. Középen, bottal a ke­zében a mester _ akkor Is, ha maga az em­ber egy-egy vásznán nincs is jelen. S ha ott van, miként a Karcagi szolga tanyás cí­mű képén: ő maga is szolga- tanyássá válik általa. A dol­gozó ember szemével tekint a világra, úgy fest, ahogyan a munkás paraszt szemében tükröződik vissza a valóság. Ez az ő talentumának ka­matja — hatvanhét eszten­dősen. A karcagiak sokan és nag- szeretettel fogadták ót A kis terembe nem a kíván­csiság. hanem inkább a ro­koni büszkeség hozta el a látogatókat, és a vendégeket, köztük dr. Majoros Károlyt. a megyei pártbizottság tit­kárát Zagyi Jánost a városi pártbizottság első titkárát. Cseh István, a Heves me- gyei pártbizottság munka­társa — milyen nemes gesz­tus — megnyitó beszéde szép n:él tatása volt a mester al­kotó életének. A fiatál Kátai Mihály első tártaiénak Karcag adott ott­hont. Most alkalom kínálko­zik arra. amire akkortájt nem: azok tekintsék meg al­kotásait, akikről és akiknek festette — a dolgozó embe­rek. F. F <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents