Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-25 / 276. szám
Szülői kímélet Becsület — Beleláttál a lapomba. Nem fizetek. — Nem igaz, oda te néztem. — Még hazudsz Is, nemcsak csalsz, aljas gazember vagy. — Te meg az előbb eldugtad a tökcsikót. Tolvajt — Vigyázz, hogy mit beszélsz, mert belevágok a képedbe. — Szégyelld magad, ilyen kultúrálatlanul beszélni. Képes vagy azért a 40 fülérért az embert sértegetni? Te utolsói Na fizessl — A pénzemre törsz, te senkiházi hamiskártyás. Nesze itt van. Fulladj meg a pénzedtől. — Kösz. Te miért vagy itt? — Félmilliót sikkasztottam. És te? — Én csak loptam. Ugyanannyit. — Na osztunk még egy kört? — Ha nem csalsz. ■— Én? Soha. Fő a becsület. — Jól beszélsz. Az a legfőbb. (X. ZS.) Piacon — Hogy a tojás? •— Miért? Sokallja? Vendéglőben — Kitűnő csigáink vannak uram! — Tudom. Tegnap az szolgált fel. Énekesnők beszélgetnek — A hangom az este betöltötte az egész színházat. — Igen. és a nézők voltak olyan udvariasak, hogy helyet adtak neki? Tárgyalás után ■— Miért kérdezte tőled a bíró, hogy nős vagy-e? — Mit tudom én! Talán van neki egy eladó lánya. Pályaválasztás — Mi lesz a fiacskájából ha megnő? — Tanító. — Érez a pályára valami hivatást? — öh igen. Nagyon szereti a vakációkat. Foghúzás — Most üssél jól a korongba... Humor a Kroküdil-ból — Vegyen lottószelvényt! A főnyeremény Volga személygépkocsi ! — Azt hiszi, nekem szükségem van arra a személy- kocsira? — Tökéletesen mindegy, hogy van-e rá szüksége, vagy nincs. Különben is: a lottón sem nyer minden szelvény! T?r Nilson. olyan letört ábrá- zattal érkezett be munkahelyére, az ellenőrzés} osztályra, hogy munkatársai azonnal észrevették búját. Hogy meg ne sértsék, tapintatosan érdeklődtek bánata iránt: — Mondd, Nilson! Neked valamiféle kellemetlenséged támadt? — Igen. Képzeljétek: Hanson tegnap olyan részeg volt, hogy sikerült neki eladni a központi vasúti pályaudvart. — Minek izgatod magad ilyen ostoba ügyekkel? Kár a szót is fecsérelni, nem még bánkódni miatta. — Általában igazatok van, de konkrétan nincs. A pályaudvart ugyanis én vettem meg. ☆ Péter hazaérkezett a vizsgáról. A mamája megkérdezi: — Mik a benyomásaid a vizsgáztatóról? — Igen istenhívő ember. Minden egyes alkalommal, amikor én mondtam valamit, égre emelte tekintetét és ezeket hajtogatta: „Szent isten! Szent isten!” ☆ A vizsgáló orvos igen ostoba szokást vett fel. A vizsgálat egész ideje alatt többesszám első személyben beszélget a beteggel: — Baj van a gyomrunkkal, igen rossz állapotban vagyunk. Ezenkívül tuszkolunk is. Mit tudjak, lenni? — Ügy gondolom, hogy legjobb lesz. ha együtt elmegyünk egy • ideggyógyászhoz — jegyezte meg a beteg. ☆ •___ — Zbiselv, én olyan szomorú vagyok ... Ma van a házassági évfordulónk és te erről teljesen megfeledkeztél. — Mit? Hogy én megfeledkeztem? Ez egyszerűen nem igaz! Mit gondolsz, miért nem rendeztem jelenetet az odakozmált tejért? ☆ Egy kisfiúcska az utcán megszólít egy hölgyet: — Kérem, legyen szíves, adjon nekem tíz frankot, hogy összekerülhessek a szüleimmel. , — Kérlek, parancsolj, fiacskám! És hol tartózkodnak a szüleid? — A moziban. ☆ — Ebben a lakásban korábban egy kémikus lakott. És éppen ebben a szobában folytatta a kísérleteit. — Igen? Akkor valószínű, hogy a mennyezeten a foltok a kísérletezés nyomait tartalmazzák? — Nem. Magát a kémikust. Farmer FÁZWK Fázós természet 4z idill vége.,.
