Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-16 / 268. szám

1973. november 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Műit, felen, fövő Megjegyzések a megye munkásmozgalmi történetének kutatásához Tegnap délután és este a Szigligeti Színházban a kecskeméti Katona József Színház társulata nagy sikerrel mutatta be Shakespeare ritkán játszott darabját, a Troieus és Cressidát, melyet Ruszt József rendezett. A címszerepet Farády István és Szakács Eszter játszotta. Képűnkön: Jelenet az előadásból Hát igen.», a fát nem eszik meg / * / Találkozás egy fafaragóval Kunszentmártonban, a múzeumnak is beillő helytörté­neti gyűjtemény bejáratánál kemény bükkfából faragott kubikos-szobrot láttam. Karjai megfeszülnek, lábizmai ki­dagadnak, rádől a talicskára, görbült hátába belevág a nyakló. Tisztelettel adózom az ismeretlen alkotónak, akiről akkor még csak annyit tudok, hogy nyugdíjas, Kovács Ká- rolynak hívják és a közelben — Cserkeszöllőn — lakik. Fogalmazom magamban az elismerő gondolatokat: az em­bernyúzó munkában megfáradt ember, sorstársait, önma­gát örökítette me.g a közvetlen élményen alapuló megfi­gyelés nyomán. Nem is születhetett ez a faragás másutt, csak itt a Tiszazugban, a zsellérek, summások, kubikosok hajdani hazájában. Glazurból egy egé*z állatkertet Befejeződtek a múze­umi, műemléki és honisme­reti hónap rendezvényei. A különböző előadássorozatok, ankétok, kiállítások tükrében a megye munkásmozgalma kutatásának és az eredmé­nyek publikálásának hely­zetéről szeretnénk képet adni. A megye munkásmozgal­mának kutatása az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején bontakozott ki. Ezt megelőzően is megjelent már néhány érdemleges publiká­ció — pl. Kemény Csabáné: A megye munkásmozgalmi múltjából című. 1955-ben megjelent tanulmánya — de az akkor uralkodó hibás tör­ténelemszemlélet nem adott lehetőséget a tudományosság elvének maradéktalan érvé­nyesülésére. E torzításokon már túllép a Szolnok megye 1918—19-ben című 1960-ban megjelent tanulmánykötet, de inkább csak a tények rög­zítésére szorítkozik, magán viseli még a helytörténet út­keresésének minden problé­máját. Az első publikációk főleg történelmi évfordulókhoz — a felszabadulás 25 évfordu­lója, a Tanácsköztársaság 40. évfordulója, stb. — kötőd­tek. Ezidőben még hatott, az egyébként sehol meg nem fo­galmazott szemlélet, hogy egy-egy történelmi, politikai munka elsősorban az évfor­dulók ünnepségek dokumen­tálására készül. Ennek ez­után az lett a következménye, bogy a jeles ünnepségek be­fejeztével alább hagyott a kutatók inspirálása. a publi­kációk száma csökkent. A forradalmi munkás- mozgalom történetét feltáró tanulmányok, ismeretterjesz­tő vagy szépprózai munkák a szocialista öntudat erősíté­sének a szocialista hazafiság- ra és az irrtemacionalizmus- ra nevelésnek hasznos eszkö­zei lehetnek. A megyei pártbizottság 1973. szeptember 21-i. a szo­cialista hazatiságra és a pro­letárinternacionalizmusra ne­velés tennivalóiról szóló ha­tározatában kiemelten foglal­kozott ezzel a nagyon fontos kérdéssel. A szülőföld szeretete, a ha­za fiság érzése szorosan össze­fonódik szocialista társadalmi rendünk igenlésével — álla­pította meg — széles körű vizsgálat alapján — a párt­bizottság. Vigyük úgy tovább e gon­dolatsort. hogy azt kérdez­zük: az emberek tudatában hogyan él a forradalmi múlt és a jelen egysége? Gazdag, dicsőséges örök­séget kaptunk a forradalmi múlttól. De ismerjük-e elég­gé ezeket a haza földjében gyökerezett szellemi értéke­ket? Az említett múzeumi, mű­emléki és honismereti hónap keretében a Jászság mun­kásmozgalmi történetének kutatásáról ankétot tartott a Hazafias Népfront Jászbe­rényben Az ankét meghívott Jan Szczepanski célkitűzé­sei egybevágnak a méltán híres jelenkori lengyel szo­ciológus generáció program­jával: széles olvasóközönség előtt bemutatni e meglehe­tősen ifjú tudomány kuta­tási területeit és metodológiá­ját népszerűsíteni, eredmé­nyeit, és mindezek mellett, de nem utolsó sorban meg­világítani a többi társada­lomtudományokhoz fűződő sokoldalú, ám nem mindig kellőképpen tisztázott kap­csolatait. Ez a célkitűzés azonban csonka maradna anélkül a történeti vizsgálódás nélkül, amelyet A szociológia tör­ténete című művében úttö­rő módon, sikerrel végez el, mégpedig úgy, hogy monda­nivalója világos, érthető a nem szakképzett olvasók szá­mára is. Pedig a feladat csöppet sem volt könnyű: ,,A társadalomtudományok általában, s a szociológia különösen az európai társa­dalmak hosszú fejlődése so­előadója dr. Gecsényi Lajos. az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos munkatársa a megyében megjelent, a forradalmi mun­kásmozgalom egy-egy esemé­nyét, korszakát bemutató tu­dományos és ismeretterjesztő publikációkról elismerően nyilatkozott. Jól esett hallani az orszá­gos helyzet ismeretén alapu­ló elismerést, — de túlságo­san elégedettek azért nem lehetünk. Igaz. hogy csupán az el­múlt öt-hat évben több mun­kásmozgalmi témájú tanul­mány jelent meg a megyé­ben. mint az elmúlt két év­tizedben összesen. — de a publikációk száma ne bűvöl­jön el bennünket. Ahhoz képest amennyit tennünk kellett volna, még nagyon keveset tettünk, messzire elmaradtunk saját lehetőségeink mögött is. A megye forradalmi múlt ja kötelez, tehát nem le­het megnyugtató senkinek, hogy más megyékben, váro­sokban még annyira sem folyt szervezett kutatás mint nálunk s az érdemi publiká­ciók száma ;s kevesebb. Bor­sod. Fejér és Csongrád me- gve példája mást mutat: fel­fokozott munkára serkent. A mi megyénkben a forra­dalmi munkásmozgalom je­lentős eseményeinek számot­tevő része még nem kellő­en feltárt, publikálásra vár. A példaként említett me­gyékben a forradalmi mun­kásmozgalom történetét fel­táró és bemutató munkák egész sora jelent meg! Ne­künk sincs szégyenkezni va­lónk az eddigi publikációk miatt, de a feltáró munka arányait nézve messzi elma­radtunk az optimálistól. Csak jelzés képpen: Vagy két éve szerkesztőbi­zottság alakult a megyei munkásmozgalmi lexikon el­készítésére. Hol tart jelenleg ez a tudományos munka? Még a szervezeti kereteit sem sikerült megteremteni. Mikor készül egy átfogó, teljességre törekvő mű a Ta­nácsköztársaság megyei ese­ményeiről? Nem tudunk ilven jellegű kezdeményezés­ről. A kun városok agrárszoci­alista mozgalmairól tudunk-e a közeljövőben akárcsak rész- tanulmányt is megjelentetni ? A jelenlegi helyzet ismere­tében azt kell megállapíta­nunk — bár tévedjünk! — hogy a megye forradalmi munkásmozgalmát egészében bemutató tanulmány megje­lenése is szinte beláthatatlan időkre tolódik. Hogyan lehetne előbbre lépni mit kellene tenni, hogy forradalmi munkásmozgal­munk története az itt élő em­berek tudatában még job­ban kötődjék a jelenhez és a felnövekvő generációk ér­telmi és érzelmi közkincse legyen, s hogy a ma élők még- inkább tudják, hogy apáik. Könyvjelző A szociológia törlénete rán kristályosodtak ki. Ez a folyamat rendkívül érde­kes, és noha feladatunk a szociológia XIX. és XX. századi fejlődésének ismer­tetése, mégis fő vonalakban be kell mutatnunk azt az átmenetet, amely a közép­kori teológiai szintézisektől a szociológiáig ível’’ — írja a szerző. A szociológia történetének főbb fejlődési csomópontjait tömören, ám rendkívüli plaszticitással jeleníti meg. Képet ad e kötet a marxiz­mus klasszikusainak szoci­ológiai koncepcióiról, a marxi szociológia módszer­tani alapjairól és arról, hogy nagyapáik forradalmi örök­ségétől mennyire gazdagok? A honismereti mozga­lom szép eredményeket tud a megyében felmutatni, ez kétségtelen, de ennek kereté­ben évekre szóló, tudományos igényű kutatási és kiadási programot nehéz elképzelni. Szervezeti lehetőséget kell te­hát teremteni a kutatómun­ka koordinálására. Jó lehető­ség lenne erre egy rendszere­sen, megjelenő, a mai Jász­kunságnál terjedelmesebb társadalomtudományi folyó­irat létrehozása. örvendetes, hogy a mun­kásmozgalom történetével tu­dományos igénnyel foglalko­zó hivatásos és nem hivatá­sos kutatók jelentős feltárt és rendszerezett tanulmány­anyaggal rendelkeznek. — mindez a honismereti moz­galom érdeme is — de szo­morú, hogy ezeknek csak egy része láthat a közeljö­vőben napvilágot. 1975-ben minden bizonnyal megjele­nik az Értünk éltek kötet második, javított és bővített kiadása, s készül a Jászság munkásmozgalmát bemutató dokumentumkötet is, — hogy csak a leglényegesebbeket említsük. De ezekkel még mindig mögötte vagyunk a lehető­ségeinknek. Bizonyításul ta­lán az is elég, ha a Kunszent- mártonban rendezett honis­mereti tanácskozáson elhang­zott előadásokra utalunk: csaknem mind megérdemel­né a nyomdai kiadást, hiszen az agrárproletárok életmód­ját tudományos alapossággal mutatják be. Az utóbbi években számos, érdektelen — vagy önös cso­portérdeket szolgáló — áltu- dományos helytörténeti mun­ka jelent meg. főleg egyes gazdasági egységek működé­séről. Szigorúbb mércét alkal­mazva a jövőben ezek he­lyett valódi értékű művek kerülhetnének kiadásra. Ügy hisszük a hazaszere­tetre, a szocialista öntudatra és az internacionalizmusra nevelés tartalmi eszközei­nek, a forradalmi munkás- mozgalom történetét bemu­tató műveknek kell minde­nek előtt zöld utat kapniuk. A pedagógusok a leg­jobb megmondhatói, hogy a különböző helytörténeti vo­natkozású könyveknek, tanul­mányoknak milyen nagy sze­repük van a nevelésben. Mi­előbb el kellene érnünk, hogy szűkebb hazánk min­den jelentősebb' forradalmi eseményéről, a kiemelkedő személyiségek életútjairól szóló új könyvek sora a pe­dagógusok. diákok kezében legyen. Ez pedig csak úgy való­sulhat meg. ha az idézett pártdokumentum útmutatása alapján mielőbb szervezett és széles körű kutatómunka bontakozik ki a megyében, és megteremtődnek az érté­kes. hasznos művek megje­lenésének feltételei. Tiszai Lajos miként épülnek ezek a „dialektikus és történelmi materializmus ontológiai és metodológiai alapjaira”. A liberális szociológia által ko­rán elparentált marxista szociológiai gondolat helyét és jelentőségét Szczepanski röviden így határozza meg: „A marxizmus megalkotta a társadalmi jelenségek ér­telmezésének általános el­méletét, a kMSkusainak és ellenfeleinek *rninden erő­feszítése ellenére ez a szel­lemi áramlat az emberi gon­dolkodás minden területén fejlődőben van.” A mű befejező részében — mely kissé vázlatosra si­került — a szerző a modern polgári szociológiai iskolá­kat taglalja, az átfogó rend­szerektől a specializálódás felé haladó ellentmondásos fejlődési útjukon. (Kossuth Kiadó) Bu L Ha sokáig egyedül mara­dok a szoborral, talán ódát is írok róla, de bejött két idős ember. Az egyik isme­rős: Horpácsi Sándor bácsi, a mesterszállási faragó. Fel­emeli a szobrot. — Hát ez nagyon fajin munka! iMaga Kovács bácsi egy kimondott művész. így még én se tudnám megcsi­nálni. _ Ne mondja már, maga jo bb faragó. Míg körbedicsérik egy­mást. szemügyre veszem az alkotót. Magas, szemüveges, kerekarcú ... hm nem. nem így képzeltem agy kubikost. — Kubikos? Cukrász vol­tam én kérem, iparos ember! Attól még csinálhattam eb­ből a fából kubikost is. Kifa­ragtam. Faragok, mert tetszik. Mindig szerettem a szépet, egy virágot, egy állatot, egy díszítőmintát megformálni. Nincs annál felemelőbb ér­zés, mint amikor a munká­ban kifáradt, deres hajú emberek a karvezető inté­sére lágyan, majd egyre erősebben, ércesebben éne­kelnek forradalomról, haza­szeretetről. A Járműjavító férfikórusa 1975-ben lesz 100 éves. Egyidős ez az éneklő együttes a Szolnokon lejátszódó ipari változások­kal, a munkások mindjob­ban erősödő harcával és győzelmükkel. 1951-ben vette át a kórus vezetését Buday Péter, aki rövid kihagyás után ma is vezetője a férfikarnak. Egy­szer volt törés az énekkar életében. A fűtőház kórusá­val közösen létrehozták az Egyesített Vasutas Kórust, sajnos a próbák idejét egveztetni nem tudták. így 1962-ben az énekkar fel­bomlott. A korábbi jó kö­zösség azonban nem tűrte hosszabb időn keresztül a ..törést”. így 1964-ben újra kezdték a közös dalol *st. A kollektíva, az öt—h’t fia­talt kivéve azonos az 1945- ös gárdával. Sokan közü­lük már nyugdíjasok. Har­minckét tagú az énekkar« Annyi kedves dolgot alkot­tam már életemben! De hát nincs belőle semmi. Meget­ték. —. És most a fában bízik? — Hát igen, a fát nem eszik meg. így majd marad utánam valami. — Mióta farag? — Hetven óta. Későn kezdtem, mintha most jöt­tem volna rá. hagy ilyet is tudok, legalábbis vésővel, meg bicskával, mert mon­dom, „amúgv” sok mindent csináltam már. Glazurból kinyomok egy egész állat­kertet, ha kell. Mestercuk­rász voltam én, jöjjön el, majd mutatok otthon arról is valamit A Gyuszi eyerek, meg a daru Bízva benne, hogy a fa­ragásról sem feledkezik meg, A férfikórus eddigi leg­nagyobb sikereit a külön­böző díjak is igazolják. Bó- di Sándor, a kórus újkori alapító tagja büszkén so­rolja az eddig kapott ki­tüntetéseket. Megkapták az SZMT művészeti díját, a Vándor Sándor munkásdal­fesztivál nívódíját, az or­szágos minősítő verseny ezüst koszorú diplomáját és legfrissebb díjuk a Szolnok megyei Tanács közművelő­dési díia. A kórus munkájának im­már „évszázados” célja a munkásdalok felkutatása, a hagvomínvok ápolása, az úi és régi dalok terjesztése Az üzemben, a különböző termelési osztályokon ha van valamilven ünnep, év­forduló. a férfikórus dalai el marad hatatl a nők. A szo­cialista brigádoknak is gya­kori vendégeik. Ugyanakkor megfordultak már az őrs-'"'’ mind^n területén. Ezen a ^ t­3 r|v'níÍT*t’M1i 90V 'fNorviiit'W kéuyisolve az alföldi ének­karokat. ses veres elmentünk Cserkeszöllőre. A karamell rózsák, tragant- és marcipán szoborremekek fényképei után előkerülnek az „ehetetlen” alkotások is. Míg faragásait kirakja a szekrényből, mesél. — Bihamagybajomban, a cukrászüzemben, aha) dol­goztam, volt egy tanuló, a Gyuszi gyerek. Kitalálta, hogy díszíti a lakását, és fa­ragott egy darut fából. <3 legalábbis azt mondta, hogy az, én libának néztem, mert igen rövid volt a lába. Mér­ges lettem, és kifaragtam én is. Azóta nem hagy nyugod­ni, és mindig eszembejut va­lami. Ismeri a Szűcs Sán­dort, azt a néprajzost, aki Karcagon volt igazgató? No hát Bajomban sokat beszél­tem vele. ö mondta, nekem, hogy csak csináljam ezeket a munkákat. Ehol vannak ni! Fakulacs tekeredő szőlő­indákkal, leveles fürtökkel, egy másikon borivó pa­rasztember, díszdobozok íz­léses, egyszerű virágokkal, növénymintákkal, diófagyö­kérből vésett virágtartók, összehajtható tükrös, egy megroggyant öregember, agy ládika. melyen a honfogla­lás. a kalandozások képeit faragta ki, és még számolni is nehéz lenne, hányféle kör­te, dió, cseresznye, bükkfa alkotás. Engedelmes anyag a fa Kovács Károly — divatos kifejezéssel — uralja a tech­nikát, az anyagot. Mondhat­nám egyszerűbben: azt csi­nál a fával, amit akar. A szebbnél szebb, soha nem lá­tott virágok, bevésett és ki­domborodott diszek, a tiszta motívumok mellett virtouzi- tást bizonyító szinte öncélú munkák is akadnak. Méteres lámoaállvánv. mint kétoldalt egymásba csavarodó inda — eev darabból Cukordoboz, a fedelén csóknlózó galambok, a cukrász korszak emlékei. Papírvágókés eev hölggyel — úgy van felöltözve, hogy nincs rajta semmi. Ilyen is volt. bár kis szám­ban a szemet-lelket gyönyör­ködtető művészi faragások­kal együtt. Kovács Károly nem ..Népművészet meste­re”. művészeténpV kategóriá­ba sorolása a szakemberek deiea. A7+ azoub*,r? tudom: (S—sorppQ rá. és b-'ztatni a jóra, az igaz mun­kára. I. Zs. Két év múlva 100 éves A szolnoki Járműjavító férfikórusáról... !

Next

/
Thumbnails
Contents