Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-04 / 232. szám

I SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. október 4. 5 Ki a példaképe? A kérdésre válaszolnak... Munkatársaink másodszor tesiik fel ezt a kérdést a legkülönfélébb területeken dolgozó embereknek. A válaszok sokféle­ségéből nagyon is erőteljes tendencia bon­takozik ki: a megkérdezettek szinte kivé­tel nélkül közvetlen környezetükből, is­merőseik köréből választották példaké­peiket, akik tehát nem valamiféle elér­hetetlen ideált, hanem a hétköznapi élet­ben érvényes mércét jelentik. S mást is jelez ez a tény: azt, hogy fejlődő éle­tünk felgyorsult ritmusában sem tör­vényszerű az emberi kapcsolatok lazulá­sa. Odafigyelünk egymás munkájára, em­beri értékeire. ...a jászberényi 129. számú Csemeseüzlet eladói Virág Andrásné: — Nem­rég kerültem ide a csemege­üzletbe dolgozni. Sikerült azonban gyorsan beilleszked­ni a munkahelyi kollektívá­ba. Kezdem egyre jobban megismerni a kollégáimat. Ha közülük kellene példa­képet választanom, Sass Er­zsébet lenne az. — Munkájában igyekszik a legjobbat, a legtöbbet nyúj­tani. Fiatal, mégis bármelyik munkaterületre osztják be, mindenütt megállja a he­lyét. ÁltalábaA a pénztárban van, de eladóként is dolgo­zik.. Ügy látom, hogy a vá­sárlók is szeretik, hiszen, mindenkihez kedves, udvari­as. Ez fontos követelmény nálunk. Munkáját, szakmai tudását főnökei is elismerik. Nem elégszik meg azzal, hogy három évig tanulta az eladói szakmát. Most is ké­pezi magát. Egységvezetői tanfolyamra jár. A munka­társaival jó a viszonya. Tisz­teli idősebb kollegáit, jó ta­nácsaikat minden esetben megfogadja. Sokat segít a tanulók szakmai oktatásában. Igazi közösségi ember. ☆ Pethő Rozália: — Nemrég még iskolás voltam. Az osz­tálytársaimmal néhányszor beszélgettünk a fiatalok ide­áljáról. Legtöbben táncdal- énekeseket. külföldi film­színészeket, futballistákat te­kintettek példaképnek. Ritka volt, aki írót, költőt vagy po­litikust említett volna. Ami­óta dolgozom, rájöttem, hogy nemcsak a híres emberek közül lehet választani példa­képet. hanem a dolgozó, a „hétköznapi” ember is le­het az. — Én Molnár Jánosné pénztárost nagyon jó szak­embernek tartom. Elég ne­héz a munkája, nagy figyel­met igényel, hiszen pénzzel bánik. Az nagyon tetszik ne­kem benne, hogy nem hozza magával a munkahelyére az otthoni gondjait. A kereske­delemben sajnos sokszor elő­fordul, hogy ha az eladónak rossz a kedve, akkor mor­cos a vevőkhöz is. Ö min­dig vidám, és mindenkihez van egy-két kedves szava. A munkája mellett társadalmi feladata is van. Szakszerve­zeti ügyekkel foglalkozik. Nagyon jól végzi ezt a mun­kát is. Bármilyen dologgal, bárki odamehet hozzá, kész­ségesen segít. ..a törökszentmiklósi MEZŐGÉP Vállalat dolgozói Nagy Sándor technolóaus: — Ha környezetemben pél­daképet keresek, úgy vélem, nem sokat tévednék, ha He­gedűs Istvánra szavaznék. Előre is határozottan kije­lentem, nem stréberségből. — Hegedűs István ugyan­is a főnököm, a műszaki osz­tály csoportvezetője. Huszon­hét éves és fontos beosztása mellett ő a vállalat KISZ- szervezetének titkára. Nem­csak a kora miatt „fiatalos”, hanem úgy él. gondolkozik, mint akármelyik KISZ-fia- tal. Szereti a kirándulásokat, csapatnak, és ő harcolta ki. hogy másfél éy után végre klubjuk legyen a MEZŐGÉP« fiataljainak Törökszentmikló- son. Az ifjúsági mozgalom­ban végzett munkája azon­ban nem szorítja háttérbe üzemi teendőit. Sőt, az ő irá­nyításával dolgoztuk ki an­nak a festőüzemi berende­zésnek a technológiáiét, ame­lyet a rosztovi komba m gyár­ban szerelnek majd fel. it Cyányi László marós: — A mi műhelyünkben példaké­pet- főleg az idősebbek kö- , isöt; találunk. Én magáimnak Szilágyi János meóst válasz­tanám. Nem valami nagy tettéért; hanem egyenletes, jó munkájáért, becsületessé­géért. Ö a közvetlen munka­átvevőm, de eszemben sincs ilyen úton jó pontot szerez­ni. És azt hiszem nála nem is lehet így eredményt el­érni. A meósok sokszor le­becsült munkájában ugyan­olyan. mint szakmájában volt. Precíz, pontos, szigo­rú követelményeket szab velünk szemben, olyanokat, amelyeket esztergályos korá­ban saját magától is megkö­vetelt. Negyvenéves lehet, tehát még fiatal. Érdeklődési köre is szerteágazó. Bárki mehet hozzá nemcsak szak­mai, munkahelyi problémá­val, hanem családi. vagy egyéb kérdéssel is.-&• Murányi Károly esztergá­lyos: — H. Tóth István szak­munkásként kezdett vállala­tunknál dolgozni és fokoza­tosan „emelkedett” a rang­létrán. Dologozott mint la­katos. napi munkája mellett elvégezte a gépipari techni­kumot és sikeresen leérett­ségizett. Munkáját, szaktudá­sát Izórán felismerték az üzem Vezetői és még techni­kumba járt, amikor kinevez­ték művezetőnek. Harminc­éves korban, ez olyan jó ér­telemben vett karrier, amely bármelyik fiatalnak követés­re méltó példa lehet. Kap­csolata munkatársaival azon­ban továbbra is nagyon jó maradt. Kölcsönös a megbe­csülés, hiszen évek óta mind­annyiunk megelégedésére, 5 látja el a gyáregység szak- szervezeti titkári teendőit. ~.az autószerelő szakmunkástanulók Miletár Miklós, a szolnoH 606. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet tanulója: — Én itt az iskolában találtam meg a példaképem. Nagyon szeretem és főleg sokra be­csülöm tanáromat. Bozsó Pé­ter szakoktatót. Nagytudású szakember, szereti a munká­ját, és velünk, tanulókkal is nagy szeretettel bánik. Az órákon olyan légkört tud te­remteni. hogy a diákok jól érzik magukat. Nem szigorú, de azért a tanulást, a tudást megköveteli. Főként azt sze­retjük benne, hogy a mi nyelvünkön beszél. Bármi­lyen kéréssel vagy kér­déssel fordulunk hoz­zá. ő készségesen segít. Ö nem az a tanár, aki óra után leakasztja a kabátját a fo­gósról és elmegy, hanem so­kat dolgozik társadalmi mun­kában is. Tudása mellett emberi magatartásáért tar­tom példaképnek. Pataki Attila, harmadéves tanuló: — Régebben a Szol­noki MÁV-ban sportoltam, nemrégen kerültem át az Olajbányász csapatába, A régi sportegyesületemben is­mertem meg Tatár Andrást, aki „civilben” olajmérnök, egyébként tájékozódási futó. Sok munkája ellenére elvál­lalta a többiek szakmai irá­nyítását. a sportegyesületben., ‘pedig lényegében ő a szi­lárd, összetartó kapocs. Emel­lett rengeteget dolgozik. Iá­jár a fúrásokhoz, sokat van vidéken. Mégis össze tudja egveztetni időben is. ener­giában is a két dolgot. Cso­dálom benne az akaraterőt és kitartást. Nagyon jólesik nekem és tudom a többiek- ről. hogy nekik is, amikor leül velünk beszélgetni, és mindenkihez egyformán szól, közvetlen modorban. Beszél­getésünk során derült ki, hogy miért érdemes valaki­nek tovább tanulnia, és én is nagy kedvet kaptam hozzá. Ha sikerülne tovább tanul­nom. a tanulásban, maid ké­sőbb a munkában és persze a sportban is szeretnék őrá hasonlítani. Bolyhos László szakmunkás- tanuló, a gyakorló idő alatt a 15. sz. Autójavítónál dol­gozik: — A munkahelyemen találtam meg azt az embert, akiről, úgy érem. hogy tu­lajdonságai alapján elmond­hatom, példaképemnek te­kintem. Gábor Ferenc, az AFIT diszpécsere a munká­ját válóban mindenkiért vég­zi. Hogy mennyire a munká­jának él. azt áz is bizonyít­ja, hogy a műszak után túl­órázik, vagy ha kell. társa­dalmi munkában vállal el különböző feladatokat. Min­denkihez egyformán kedves. Nemcsak politikáról, művé­szetről, hanem egyszerű hét­köznapi dolgokról is el lehet vele beszélgetni. Legutóbb például a chiltei események­ről vitatkoztunk, és nagyon i jólesett nekem, hogy amiben nekem volt igazam, azt ő elfogadta. Én őt tekintem példaképemnek az édesapám mellett, akiről ugyanezeket el lehetne mondani. ...a karcagi egészségügyi szakközépiskola diákjai Lénárt Ibolya, IV. d. osz­tályos tanuló: — Lehet, hogy meglepő, de személyesen még sosem találkoztam az általam ajánlott példakép­pel. Persze sokat hallottam, Olvastam róla. Angela Davis, mert ő az, úgy vélem, min­denki példaképe lehet, tehát idősnek, fiatalnak egyaránt. Művelt, politikailag képzett, de ami számomra a legfonto­sabb: bátor. Talán felesleges mondani, de én a bátorság alatt nem vakmerőséget ér­tek. A bátorság számomra vállalkozókedvet. kitartást, közéleti aktivitást jelent és persze azt, hogy nem riad vissza a nehézségektől, az akadályoktól. Angela Davis ilyen.... Bessenyei Ilona IV. d. osz­tályos tanuló: — Példaképe­met én a közvetlen környe­zetemben találtam meg. Bán- hidai Gizella a szülőfalum­ban szomszédom. Húszéves, iggzi mai fiatal, ahogy mon­dani szokták. Két éve érett­ségizett, jelenleg a tiszafü­redi postán dolgozik. Igaz, orvos szeretne lenni. Sajnos, nem vették fel az egyetem­re, de ez nem törte le. Hi­hetetlen szorgalommal, aka­raterővel már most újra a felvételire készül. Pedig bő­ven van dolga. Idős. beteg szülei vannak, otthon sokat segít. Jó ideig versenyszerű­en sportolt, és az ifjúsági klubnak is egyik vezetője volt. Tetszik nekem, hogy ő mindenkihez egyformán ked­ves, neki soha kincsen rossz napja. Nemcsak én. hanem aki ismeri, mindenki sze­reti, tiszteli. Szerintem ilyen egy „igazi mai fiatal”. ☆ Soós Erzsébet TV. d. osz­tályos tanuló: — Vélemé­nyem szerint nagyon fontos, hogy a választott, vagy aján­lott példakép reális, követ­hető. egyszóval „földközeli” legyen. Angela Davist, akit egyébként is tisztelek, talán ezért nem mondanám. Hogy akkor helyette kit? Mond­juk a KISZ-titkárunkat. Vi­rág Ibolyát. Igazi közösségi ember. Mindenkinek szíve­sen segít. Az apró feladato­kat éppen olyan leleménye­sen. ügyesen oldja meg, mint a nagyobbakat. Sokat vállal, de vállalásait mindig telje­síti. Határozott célkitűzés ve­zeti. Tudatosan készül vá­lasztott élethivatására is, pszichológus szeretne lenni. Akaraterejét, szorgalmát fel- készültségét ismerve, terve biztosan sikerülni fog. Meg­érdemli. Szekeres Edit Veres Emma Hérész Dezső Hajós László Ih i;i Na«v Istvánra emlékezik Háromnapos képzőmű­vészeti program kereté­ben emlékeznek meg ok­tóber 17—19. között Nagy István festőmű­vészről Baján, ahol az erdélyi származású mű­vész életének utolsó év­tizedét töltötte. Születésének 100. év­fordulója alkalmából nagyszabású emlékkiál­lítást rendeznek, a mű­vész özvegye által ko­rábban Bajának adomá­nyozott festményekből, továbbá a magángyűj-. tőktől, valamint Romá­niából és Jugoszláviából kölcsönzött Nagy István- művekből. A város ta­nácsa felállítja a festő­művész szoborportréját, életművét pedig hazai és külföldi művészettör­ténészek méltatják majd a sorra kerülő tudomá­nyos tanácskozáson. A Nemzeti Múzeum restaurátor műhelyében, a múzeum profiljába tartozó — őskori, római kori középkori és újabb kori — leleteket restaurálják és konzerválják. Res­taurálnak fát, kerámiát, üveget, vasat és nemesfémet. Ké­pünkön: Ásatások során előkerült római kori üvegeket tar­tósítanak Hívó jel: HA 7 Rádiós klub Jászberényben A szűk csigalépcső mere­deken kanyarog felfelé. A korlát mozog, a félhomály­ban nehezen találni a kö­vetkező lépés helyét. Ütött­Trinidod és Bent gyorsan változik a kép. Az egymásba nyíló ap­ró szobák mindegyike más meglepetést tartogat. Az el­sőben pöttömnyi srácok mor- zét körmölnek szorgalmasan, a második egy valóságos barkácsműhely, fúrógép, kö­szörű, lemezvágó sorakozik rendben, de a legérdeke­sebb, tagadni is kár: a har­madik, az utolsó szoba. A tájékozatlan idegen rá­diós szervizműhelynek, vagy kisebbfajta automatikus ve­zérlőközpontnak vélné. Bármerre fordul, adó- és ve­vőkészülékek, fülhallgatók, kábelrengeteg látványa fo­gadja. Az egyik sarokban, szemmel láthatóan a legfél­tettebb helyen, egy vadonat­új készülék csillog. „FT 250” — böngészem bizonytalanul a feliratot. — Nyugatnémet adó-vevő készülék — világosít fel ke­zelője, Mizsei Kálmán, aki Diplomavadászok Míg beszélgetünk, Nagy Imre klubtitkár toppan be. Hóna alatt okleveleket szo­rongat ... Két év alatt kiegészítőszak a tanárképző főiskolákon Miniszteri utasítás a levelező oktatásról kopott az ajtó is, ha a „rá­diós klub” felirat nem csá­bítana, talán be se nyitna sen^i. Gibraltár a jászberényi Déryné Műve­lődési Központ rádiós klub­jának egyik vezetője. — Se­gítségével a világ bármely pontjával kapcsolatot tudunk teremteni, Trinidaddal épp­úgy, mint Gibraltárral. Bizonyításként az egyik fiókból apró kártyákat bo­rít az asztalra. Írország, Li­banon, Ciprus, Kuwait, An­dorra, Irán, Brazília — bön­gészem a feliratokat. — Ha sikerül a rádiós összeköttetés, s a morze se­gítségével „beszélünk” pár szót egymással, ilyen iga­zoló lapot teszünk postára. A jászberényi klub igazo­ló kártyáján legfelül a hí­vójel betűi: HA 7 KLF... — A HA, természetesen Magyarországot jelenti, a hetes Szolnok és Pest me­gyét, a K, a klub rövidí­tése, míg az LF, az egyéni megkülönböztető jel — ma­gyarázzák. — Nem oklevél, hanem diploma — javít ki mind­járt. — Ez bizonyos számú és minőségű rádióösszekötte­A művelődésügyi minisz­ter utasításban szabályozta a tanárképző főiskolákon, a tanítóképző és óvónőképző intézetekben folyó levelező oktatást. (Az utasítás hatá­lya nem terjed ki a gyógy­pedagógiai tanárképző főis­kolára.) A rendelkezés szerint a ta­nárképző főiskolákon kétéves tanulmányi idő alatt kiegé­szítő szakos (egyszakos), négyéves tanulmányi idő alatt pedig kétszakos általá­nos iskolai tanári képesítés szerezhető. A tanítóképző in­tézetekben hároméves tanul­mányi idő alatt általános is­kolai tanítói képesítést, az óvónőképző intézetekben két­éves tanulmányi idő alatt óvónői képesítést kaphatnak a levelező tagozaton vég­zők. A tanárképző főiskolák kiegészítő szakos képzésére azok jelentkezhetnek, akik­nek általános iskolai vagv középiskolai tanári oklevelük van. akik tanítóképző inté­zetben (középfokú vagy fel­sőfokú tanítóképző intézet­ben), illetve felsőfokú óvó­nőképző intézetben szerez­tek pedagógus képesítést, to­vábbá. akik egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. A művelődésügyi osztályok felügyelete alá tartozó ok­tatási és nevelési intézmé­nyek dolgozóinak a jelent­kezési lapot a munkáltató­juknál kell benyújtaniok, amely azt szolgálati úton továbbítja az illetékes me­gyei — fővárosi — művelő­désügyi osztályhoz, illetve fő­osztályhoz. A képesítés nélkül műkö­dő pedagógusok jelentkezési lapjait január 20-ig, a ki­egészítő szakra jelentkező pedagógusok jelentkezési lapjait szeptember 15-ig kell a megyei fővárosi — mű­velődésügyi osztályoknak a területileg illetékes pedagó­gusképző intézményhez ösz- szesítve megküldeniök. Más munkaterületen dolgozók — és közénfokú végzettséggel rendelkezők — a jelentkezé­si laoot május 15-ig, egvéb felsőfokú végzettséggel ren­delkezők rindig szeptember 15-ig személyesen, közvetle­nül küldik meg a körzetileg illetékes pedagógusképző in­tézményhez. tés megteremtéséért jár. A diplomafokozatok — arany, ezüst, bronz — rangot je­lentenek a szakmában. Ahogy a falat körös-kö­rül beborító diplomákat né­zem, a jászberényieket ugyancsak tisztelhetik ... — Szeretnénk a diploma­vadászok nemzetközi klub­jának tagjai lenni — árul­ja el a klubtitkár a dédel­getett álmot. — Ehhez per­sze még sokat kell dolgoz- ni. Mizsei Kálmán közben új­ra a készülék elé ül. Hívó­jelére előbb egy angol, majd egy kanadai amatőrhívás válaszol. „Jó napot, magyar rádióamatőr vagyok Jászbe­rényből... Milyenek a hal­lási viszonyok...” — folyik a morzés beszélgetés. Bár nem zavarunk, szinte ész­revétlen halkabbra fogjuk szavunkat. Ki tudja, talán ez a kapcsolat is diplomát jelent. Csak hobby? — Sokan csak hobbynak tartják a klub munkáját — kapcsolódik a beszélgetésbe. Völgyi Imre. — Pedig sok­kal több annál. A legfonto­sabb célunk előkészíteni az ifjúság honvédelmi nevelé­sét. Aki hozzánk jár, nálunk lesz rádiótávirász, az kato­nának bevonulva sorra kap­ja az elismerést. Mi erre va­gyunk a legbüszkébbek. A klubnak jelenleg több mint ötven tagja van. Üzem­mérnök, tanár, rádiószerelő, általános és középiskolai di­ák egyaránt jár ide. Szinte mindennap összejönnek. A munka három szakosztály-, bán • folyik. Az adásvétel technikai csoport rádióösz- szeköttetéseket teremt, a technikai barkácsol és javít, míg a legfiatalabb az irány­mérő tevékenysége a sport és a rádiótechnika kapcso­latára épül. Lényege, hogy terepen, picinyke rádióvevő­vel futva eldugott adókat kell megkeresni. — Az iránymérő szakosz­tály fiataljai már szép si­kereket értek el — büszkél­kedik Nagy Imre. — A te­rületi versenyről első, má­sodik és harmadik helyezés­sel tértek vissza az úttörők és az ifjúságiak. Tehetsége­sek, - szép jövő áll előttük. A klub jó híre természe­tesen vonzza a fiatalokat. Az új jelentkezők részére ép­pen a napokban indítottak egy távirász tanfolyamot. Bár az oktatás már megkez­dődött, jelentkező még min­dig akad. — Szeretünk idejárni — fogalmaz magabiztosan egy tíz év körüli szőke legény. — Engem a rádiózás min­dennél jobban érdekel. Ha nagy leszek, odaengednek a „kétszázötveneshez” is. Az egész világgal beszélhetek. Már alig várom ... H. V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents