Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-13 / 214. szám
1973. szeptember 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A jubi’eum jegyében Négy ki§páha elkészült Vándorgyűlés Ejtőernyős világbajnokság Szolnok 900. évfordulójának előkészítésében különösen érdekelt intézmények vezetői tanácskoztak tegnap délelőtt a megyei pártbizottságon. Boros Ottóné, a megyei pártbizottság osztályvezetője megnyitó beszédében ismertette a megyei pártbizottság állásfoglalását. Hangsúlyozta, hogy Szolnokot nem úgy kell kezelni, mint egyet a hét város közül, hanem mint a megye székhelyét. Nevezetes jubileuma ezért az egész megye közügyé, méltó megünneplése kifejezi szűkebb hazánkhoz, 'a Jászkunsághoz való kötődésünket, a szocialista haza- fiság erősítését szolgálja. Boros Ottóné a továbbiakban arról szólt, hogy most már a tervek, a jubileumi felajánlások valóraváltásá- nak ideje érkezett el. Ezután Fenyvesi József, a városi pártbizottság Osztályvezetője az évfordulóra való felkészülés helyzetét, eddigi eredményeit, a várható nevezetesebb eseményeket ismertette. Többek között szólt arról, hogy a megye- székhely fejlesztésére felajánlott 7,5 millió forintból báromat már átutaltak a járások, városok. A „kilenc- száz év — kilenc kispálya” akció során négy kispálya elkészült. A huszonöt témában kiírt pályázatra több pályamű beérkezett, elbírálásuk folyamatban van. November 7-re elkészül a Szolnokot bemutató film első húsz perces része. Befejeződött a jubileumi emlékmű pályázat első fordulója. Az évfordulóra való készülődés nagy lökést adott a társadalmi munkának Szolnokon. Értéke tavaly 19 milliót, az idei első félévben 7 milliót tett ki. A jubileumi emlékműhöz a lakosság eddig több mint egymillió négyszázezer forinttal járult. A Fenyvesi József beszámolója utáni vitában többen fejtették ki véleményüket, fejezték ki egyetértésüket azzal, hogy a jubileumi készülődésnek határozott politikai célkitűzése kell hogy legyen, — nevezetesen a szocialista hazafiság erősítése. Szolnok egy-egy intézmény, illetve jubileumi szak- bizottság terveiről, Szolnok fejlődését elősegítő tevékenységükről. Elhangzott például, hogy 1975-ig a MÉSZÖV kétmÁllió forinttal segíti a megyeszékhely kulturális életének kibontakozását. Törekszik a MÉSZÖV a városközpontban egy új áruház létesítésére is. Erre a célra 23 millió forintot már biztosított. Szó volt arról is, hogy a Zagyva-parti szövetkezeti áruház építésének megkezdése lehetséges- . nek tűnik már ennek az évnek a végért. Az igen sokoldalú vitában elhangzott az is, hogy jövőre Szolnokon rendezik az ejtőernyős világbajnokságot. Hatvankilenc országba küldtek meghívót. Nemzetközi mesterek részvételével sakkversenyt is rendeznek majd Szolnokon. Több országos jelentőségű sportverseny szolnoki lebonyolítása a sportcsarnok építésének függvénye. A jubileumi készülődés jegyében Szolnokon rendezik, meg jöNyitás előtt a karcagi múzeumban A napokban volt a Győrffy István Nagykun Múzeum Nagykunsági krónika című állandó kiállításának szakmai átadása. Az átadáson felvett emlékeztetőben a következőket olvashatjuk: A bizottság a kiállítást egyhangúlag megnyitásra alkalmasnak találta. Megállapította, hogy színvonalas, mind tartalmi, mind esztétikai tekintetben az átlagkiállítások felett áll. Lehetővé tette ezt a módszeresen gyűjtött, nagyszámú és kiváló minőségű tárgyi anyag, ami hosszú évek szorgos munkáján a múzeum gyűjteményében rendelkezésre áll. Alig több mint egy hónap alatt készült el a múzeum állandó kiállítása. Rekordidő — mondja Hámoiy László diszpécser a kiállítást rendező csoport vezetője. — Hasonló jellegű kiállítások elkészítési ideje három — négy hónap, Karcagon azért sikerült ilyen rövid idő alatt, mert a kiállítási anyag kifogástalan minőségben jól előkészítve állt rendelkezésünkre. A rendezés alatt egyszer sem fordult elő, hogy utólag kellett volna restaurálni. A forgatókönyv szerint haladtunk, hátráltató tényező nélkül. — Mit tartalmaz a szakmailag igen értékes kiállítás? — kérdeztük dr. Bellon Tibor múzeumigazgatót. — A kiállítás az 1969-ben elfogadott forgatókönyv megvalósítása. Három nagy témát ölel fel: a rétgazdálkodást. az állattartást, a földművelést. Az árvízmentesítések előtt a nagykiterjedésű réteket sokféleképpen hasznosították. Halásztak, nádat vágtak, gyékényt fontak, szénát kaszáltak, mé- hészkedtek, vadat fogtak. A legelőkön nagyszámú jószág élt, a földművelésre a szemtermelő monokultúra volt’ a jellemző. Ez utóbbi kettőt fogta össze a tanya, mint mezőgazdasági üzemhely. Célunk az volt, hogy anyagi kultúrájában gazdagon mutassuk be a Nagykunság hagyományos népi kultúráját. — Mikor láthatják a város lakói ezt a gazdag kiállítást? — Október 4-én lesz az országos múzeumi hónap keretén belül a múzeum avatása és az állandó kiállítás megnyitása. Az állandó kiállítással együtt az időszaki kiállítóteremben a Nagykunság népi bútorait mutatjuk be. Remélhetőleg addig az épület külseje is a belső tartalomnak megfelelően átalakul. A jelek igen kedvezőtlenek. Jelenleg áll a munka. — Hallhatnánk valamit a távolabbi tervekről is? — Október 11-én a karcagi múzeum ad otthont a megyei honismereti találkozónak. Október 20-án országos néprajzi találkozót szervezünk, itt köszöntjük a múzeum nyugalomba vonult igazgatóját, a hetven éves Szűcs Sándort. Október 27- én a karcagi Kertész Nyomda történetét mutatja be az a kiállítás, amelyet a magyar könyvnyomtatás 500. évfordulójának tiszteletére rendezünk. Novemberben képzőművészeti kiállítást láthatnak az érdeklődők, Kál- tai Mihály karcagi születésű, Egerben élő festőművész anyagából. Még ez évben Karcagon is bemutatkoznak, a Szolnokon oly nagy sikert aratott Bolyós András és Kovács Pálma ifjú népművészek kékfestő kiállításukkal. — ím —5 vőre a Magyar Néprajzi Társaság vándorgyűlését. A vitából kiragadott példák is bizonyítják, hogy. lelkesedésben, kezdeményezőkészségben nincs hiány. Most már az a fontos, hogy a tervek mielőbb megvalósuljanak, a megye minden városában és járásában közüggyé téve Szolnoki jubileumát, hiszen a megyeszékhely sorsa, fejlődése meghatározóan hat ki az egész Jászkunságra. — sb — Őszi napsütésben. A szolnoki Tisza-parton vidáman játszadoznak az óvodások Fotó: Nagy Zsolt Volt egyszer egy tanyai iskola — Az elmúlt tanév végéig egy osztatlan iskola működött Kungyalun két tanárral, huszonnyolc taunló- val. A 128-as miniszteri rendelet értelmében azokat az iskolákat, amelyekben a tanuló létszám nem éri ,el a harmincért:, körzetclsíteni kellett — mondja Farkas József igazgató, majd hozzáteszi. — A mostam körzetesítés csak az alsó tagozatosokat érintette, a felsősöket már korábban behoztuk az iskola kollégiumába. — Nem volt tehát ismeretlen az intézkedés, mégis hogyan fogadták a szülők? — Júniusban az évzárón szülői értekezletet tartottunk, közöltük elképzeléseinket. A szülők fele már az értekezlet után behozta gyerekét a kunszentmártoni iskolába, a többi a nyár folyamán. Gyakorlatilag szeptember 3-án az utolsó kungyalui tanuló is beiratkozott a Mátyás király úti iskolába, — Ezek szerint az idei tanévben már kollégiumban laknak a most körzetesített iskola tanulói? — Nem egészen. Szűkösen vagyunk nagyon. A kollégiumban nyolcvankettő helyett most kilencvenen laknak. Azokat a tanulókat, akik már korábban igényelték, elhelyeztük hétközi diákotthonban, a többiek busszal járnak be és napközis elüli táts ban részesülnek. Természetesen a busz költségeit az iskola fedezi. Naponta jár ki értük, késő délután viszi vissza a gyerekeket. — Említette, hogy a felsősöket már korábban „kör- zetesítették”. Nem okozott a tanulmányi átlagban nagy visszaesést a nyilvánvaló szintkülönbség? — Általában az a tapasztalat, hogy 1—1,5-öt süllyed a gyerekek eredménye bekerüléskor, de 8. osztályra elérik a régi szintet, úgyhogy a továbbtanulók ugyanannyian kerülnek ki közülük. mint azok közül, akik itt jártak végig. — Ön, mint a körzetesítés végrehajtásának, egyik felelőse, mit tud a többi kisközség iskoláinak sorsáról? — Örömmel mondhatom, hogy nyolc tanyasi iskolát számoltunk fel. Telekpart, Veker, Ugar, Jatoson, Ist- vánháza, Gyalualsó, Kungyalu, Kungyalu—Zsiger tanulói már magasabb színvonalú oktatásban részesülnék, kedvezőbb körülmények között sajátíthatják el az iskolai tudnivalókat, készülhetnek választott szakmájukra. s egy igényesebb életre. Sz. Gy. Film hészült az ezeréves Fszteroomról Érdekes 1tv-dokumen turn- film forgatását fejezték be Esztergomban. A politikai főszerkezstőség munkatársai Vámos Judit rendező irányításával, egy hét alatt 14 helyszínen készítettek felvételeket. A felvételezést több hónapos előkészítő, gyűjtő munka előzte meg. Az ezer éves jubileumát ünneplő Esztergomnak nem- csat örökbecsű értékeit, műkincseit, építészeti rémé-’ keit örökítették meg, hanem a város mai arculatát, lakóinak, üzemeinek életét is bemutatják. Az ezeréves Esztergom című műsort rövidesen sugározzuk. Az összefogás eredménye lószalsószentgyörgyön minden gyerek jói hat óvodába Társadalmi munka — Anyagi támogatás Az óvodai helyhiány Jász- alsószentgyörgyön is —akárcsak megyénk sok más községében — nagy gond, tavaly például harminc óvodai felvételi kérelmet kellett elutasítani. A községi tanács felhívással fordult a lakossághoz, és a gazdasági szervekhez: nyújtsanak segítséget az óvoda bővítéséhez. A felhívásra a jászsági község lakói és a gazdasági szervek, mint az elmúlt évek során annyiszor ismételten bizonyították, hogy szeretik községüket szívügyük annak fejlődése. Az óvoda bővítéséhez szükség volt a régi mozi lebontásából nyert építési anyagokra. A lakosság társadalmi munkában lebontotta az épületet, ezzel 30 ezer forint értékű munkát végzett el. Hozzájárult ezenkívül a nemes akció megvalósításához 15 ezer forint készpénz befizetéssel is. A helyi ÁFÉSZ, a vegyesipari KTSZ és a budapesti Bútorlap KTSZ jászalső- szentgyörgyi üzeme 20—20 ezer forintot, a Petőfi Tsz pedig 30 ezer forintot adott. Példás volt a tsz segíteniakarása: 30 ezer forintot adott és vállalta, hogy építőipari részlegével a több mint 100 ezer forint költségű építési munkálatokat — jelentős engedménnyel — 70 ezer forintért elvégzi. Jászalsószentgyörgyön no-* vember elejére befejezik '1 félmillió forintos költségű óvoda bővítését. A község összefogása tette lehetővé, hogy az eddig száznyolc személyes intézménybe száz- hatvan óvodást vehessenek fel, és így az idén egyetlen család kérelmét sem kellett elutasítani. — ülés — E zerkilencszáznegy- venkettő telén, Vo- ronyezs közelében Xssambajev-nek, a Vörös Hadsereg hadnagyának, különös élménye volt. Issambajev, aki szovjet-ázsiai kozák, azt a megbízást kapta, hogy kémlelje ki egy magyar ezred állásait egy bizonyos erdőben. Feladata végezté- ; vei visszafelé indult, saját egységének állásai felé, de egy gödörbe lépve kificamította a lábát. Heves fájdalmat érzett, amint a lábát kihúzta: barna arca a kiálló pofacson- : tokkal, s mongolos metszésű szemeivel megmerevedett. Köröskörül ellenség, — Hitler csatlós-hadserege, — és ő még lépni sem tud! Alighogy számotadott ön- : magának súlyos helyzetéről, a hó megroppant a közelben. Ott... a bokor mögött... Issambajev felismerte egy magvar katona alakját. A hadnagv kihúzta a revolverét és halkan sziszegte: „Fel a kezekkel!” A magyar katona csak ekkor vette észre. Azonnal eldobta a puskáját és felnyújtotta a két karját. Amint ijedten nézte azt a keményarcú, mongol-szemű tisztet, akinek foglya volt, a félelem nőttön-nőtt benne. VaBalázs Béla: „Magyar nyelvészet?” „Igen”. A fogoly nemigen értette, mire jó ez a beszélgetés. Mit tudhat egy ázsiai vadember a filológiáról? „Hallgattad Németh professzor előadásait?” — folyROKONOK jón igaz-e, amit a német tisztek mondanak, hogy a vörösök minden foglyot lelőnek? És ez a vörös méghozzá egy félvad ázsiai! Lehet-e megértést, vagy kegyelmet várni egy ilyen embertől? Közben a kozák azoíi gondolkodott, hogyan leplezze saját tehetetlenségét ellensége előtt? Hogy időt nyerjen, kérdezgetni kezdte: — ..Ki vagy,” „Budapesti egvetemi hallgató” — hangzott a válasz. „.Melvik fakultásról?” „Nyelvészet”. tatta a kérdezgetést Issambajev. Most már a magyarnak elállt a lélegzete. „Hogyne —■, hogyne!" — hebegte. „De honnan ismeri...?” Halvány mosoly vonult át a kozák arcán. Csendesen felelte: „Két hónappal a háború kitörése előtt kaptam az utolsó levelet Németh professzortól. Magam is nyelvész vagyok, az alma-atai kozák egyetem professzora. A kozák ég magvar nvelvi rokonságot tanulmányozom”. Most Issambaiev foglya kezdett mosolyogni. „A magyarság gyökerei Közép-ázsiába nyúlnak, — bólintott. — Azaz mi...” Hirtelen megállóit. Suhogó zaj támadt a közelben, mintha vízesés lenne. A magyar ágyúk kezdték meg a támadást. Egy gránát robbant melletük. A magyar gyorsan lelapult. A hadnagy is megpróbált lehasalni, de fájó lábától nem tudott. Foglya most észre kellett, hogy vegye: azzal a lábbal baj van. Egy percig mindketten hallgattak. Majd a diák szólt csendesen: „Németh profesz- szor szerint a kozákok és a magyarok rokonok. Ha ön nem tud járni, engedje meg, hogy segítségére legyek”. Már esteledett, amikor a vöröskatonák a hadtestoa- rancsnokság felé szaladtak, hogy a különös jelenetet nézzék: egy magyar hadifogoly cipelte hátán a szovjet tisztet, aki elfogta. „Ki cipelt téged. Issambajev?” — kérdezték nevetve.. „Egy rokon” — hangzott a nyugodt válasz.
