Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-01 / 204. szám

1973, szeptember 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Hétfőn már iskola Hétfőn tanévnyitó, kedden megszólalnak az iskolacsen­gők, s az általános és középiskolákban megkezdődik a taní­tás. Az utóbbi években, iskolakezdet előtt megszokott kép az írószerboltokban, ruházati áruházakban: óriási forgalom, tumultus a pultok előtt... Az idén valamelyest változott a kép. Az újságok hasábjain, plakátokon még a nyár köze­pén megjelentek a figyelmeztető hirdetések: „Időben sze­rezze be az iskolaszereket”, „Most vásárolhat iskolakö­penyt”. És sokan meg is fogadták a tanácsot. Van iskolaköpeny sokféle Öröm a zagyvarékasl gyerekeknek Rövidesen elkészül a kibővített övoda Szolnokon is, úgy látszik, hallgattak a felhívásra, ke­vés diák és szülő hagyta az utolsó pillanatra az iskolai bevásárlás gondját. Leg­alább is ezt tapasztalhattuk tegnap az üzletekben. A 33- as ruházati szaküzletben S. Tóth László boltvezető el­mondta, hogy a nyári vásár óta a forgalom zömét isko­laköpenyek, tornacipők, me­legebb őszi ruhák jelentik. A művelődésügyi miniszter új rendelete, amely szerint középiskolákban kötelező a köpeny viselése, felkészül­ten érte az üzletet. Az idén A martfűi Tisza Cipőgyár boltjában néhány cipő már­is hiánycikk. A sötétkék te­niszcipők csak egyes mére­tekben kaphatók, sőt fehér­ben ezt a modellt egyálta­lán nem lehet kapni. A ma­gasszárú kosárlabdacipő sincs minden nagyságban. Előfordult, hogy olcsóbb tor­nacipőket hétvégén néhány számban már nem lehetett a martfűiek boltjában kapni. A Diadal Sport- és Játék­boltban minden méretben, az óvodáskorúak cipőmére­tétől kezdve 46-os, 48-as nagyságig vásárolható tor­nacipő, sőt többnyire a Ti­sza Cipőgyár terméke. Ma­gasszárút kevesebbet árul­nak ugyan, de ebből is lát­ható a polcokon iráni és magyar gyártmányú sportci­pő. Az üzletben kisdobos és úttörő egyenruha minden korosztály részére kapha­tó. Általános és középiskolás 25. Bandi boldog volt. Jól in­dult az életbe. A régi keser­vek elenyésztek, elhullajtott évek sikert hoztak, magasra emelték. Kinőtt fajtájából. Mi válhatott volna belőle? Fogatos, állattenyésztő, trak­toros? Szakmunkás. Arra szánták. Több lett öregeinél. Boldog. Csúcsra jutott, szé­dül, ha letekint. Pedig a mélység is az övé, számít, nem engedi. Micsoda utat építget. Sziszifusznak szüle­tett. Asztal végin István-apánk, kese-szemöldökű Berci igaz­gató úr. Major Jancsi, Mar­git néni, á falu egyik arca. Hatalom, pénz. Asztal dere­kán feszesen ülő szülei, a képzeletében jelenlévő No- vák, szavakban, mozdulatok­ban ülepedett múlt, Novák Józsi, Nemes Lajos, akiknek félbemaradottságát sajnálja. Szolgálni és segíteni. Várják. Hogyan? „Szegénység kilábolói, tő­lem reméltek csodákat? — kérdezte gondolatban Bandi. — Észreveszik-e egyálta­lán?” István-apánk, Berci igaz­gató úr szintén vár. „Ki taníttatott? Az állam — gondolták. — A mi köly- künk gyereke vagy, nem le­hetsz háládatlan.” Osztódik, mint az őszi mag. A fiatalok? Addig szeretik, míg el nem árulja őket. Erővel, ésszel győzi-e? Szülei elnehezült kezét látta, elnehezült örömüket. 600 fiú és leányka köpenyt rendeltek, kétszer annyit, mint a tavalyi iskolasze­zonra. A köpenyek ára, a legkisebb hatos mérettől a 16-os nagyságig, 129 és 211 forint között változik. Míg a 33-asban csak a bakfisok vásárolhatnak köpenyt, a szemközt lévő Dáma Divat­házban fiúk részére is kap­ható köpeny. Az áruellátás egyenletes iskolaköpenyek­ből, 150—160 fogy naponta. A divatos leánykaköpeny ára 111—170 forintig változó, azonban a legkedveltebb nylon anyagú köpenyekből már elfogyott a készlet. füzetcsomagot az idén osz­tályonként 1200-at állítottak össze a Bagoly Papír- és Irószerboltban. Ezek 85 szá­zaléka elfogyott, de a jövő hét elején még számítanak az utolsó „rohamra”. Mint az üzlet vezetője elmondta, július 15-én kezdték a fü­zetcsomagok árusítását, és azóta folyamatosan lehet kapni. A nyári vásár ideje alatt nagy sikerrel zárult az első táskavásár akciójuk. Egy hétig 30 százalékkal ol­csóbbal} adták a különféle akta- és iskolatáskákat. Nem fordult még elő ná­luk, hogy a napi bevétel meghaladta a 100 ezer forin­tot. Jó vásár volt, a szülők is jól jártak. Fiú- és leányköpenyekből Jászberényben is gazdagabb a választék, mint a korábbi években. Legkeresettebbek a drágább nylon és műszá­las iskolaköpenyek, alig akad vevője az olcsó ma­Avatásra vett ünneplőjükben feszelegtek. Félrehúzta apja és ötezer forintot tett zsebé­be. — Több tán az égvilágon sincsen. Előleg — nevetett agyonrafüstölt, vastag hang­ján —. a Csillag jótékonyko­dott. „Éget a pénz — gondolta Bandi. — Végkielégítés, ki­taszítás a szűkösebb világból. Nagyvonalú elbocsájtás, me­hetsz isten hírével, mi szük­séged ránk, mindened van, velünk piszkolódj ? Keser­ves segélykiáltás, józan ösz­tön. Akkor az új ruhának jobban örült, pedig megkés­ve vitték avatásra, a nadrág hónaljig ért. szíjjal kötöget- te, a kabát újjá félkönyékig. Hová tűnhetnek a régi örö­mök? Gyilkolásszuk napon­ta! Nem a szeretetükből lett áru, életükből. Mi visz el tő­lük bennünket, gyerekeket? Az idő? Megújúlásaink?” Kozika vígan látott. Víg- ságot. Szülei mögötte álltak életében, ezután se hagy­ják. vállaltak vendéklátást. Fényesben a vacsora, mula­tozás költségeit. Mások Ban­di szüleinél. Apja kedvenc mondása: „Nem a szemét­dombon szedtelek fel”. Nem is. István-apánk. Berci igaz­gató úr megtisztelte őket, külön szerencse. könnyebb lesz, Bandit segítik. Aranyo­sak, igazán. Szegény anyja, takaríthat. Még csak Novák hiányozna, nem munkás—pa­raszt találkozó ez. rokkói köpenynek. Tornaci­pőből ugyancsak jó az el­látás, egyformán keresett az albán és a martfűi gyártmá­nyú tornacipő. Az áruház­ban és az iparcikk kiske­reskedelmi vállalat boltjai­ban hiánytalanul ki tudják elégiteni a vásárlók kérését, mind a méreteket, m.ií*d pe­dig változatos színüket te­kintve. Nem ilyen zavartalan az ellátás a papír és írószer­boltban. Gyakran hiányoz­nak a pultokról a csehszlo­vák import ceruzák és ra­dírok. Érthetetlen módon akadozik az ellátás olyan hazai iskolaszerekből is, mint a gyurma, a kismére­tű rajztábla. A korábbi éveknél gazdagabb viszont a választék táskából, színes ceruzákból, műanyag vonal­zókból és füzetekből. Tás­kát 18 félét lehet kapni. jó hírek Karcagról A karcagi ÁFÉSZ író­szerboltjában június 29-től árusítják az iskolaszereket, és a bolt még most is meg­felelő készlettel rendelkezik. Minden szükséges iskolaszer megvásárolható, egyedül az előrenyomott betűtípusokból nem érkezett meg a rendelt mennyiség. 25 féle iskola­táskából válogathatnak a vásárlók, 130—250 forintos áron. Augusztus 28-ig a havi forgalom 500 ezer forint volt, 30 ezer forinttal több, mint tavaly ilyenkor. A fogyasztási szövetkezet bolt­jaiban iskolaköpeny minden nagyságban, háromféle mi­nőségben kapható. Kivételt csupán néhány nagyméretű fiúköpeny jelent, amely még a nyári vásár ideje alatt el­fogyott. A sportfelszerelések közül hiánycikk a magas­szárú tornacipő. H, L. — F. M. — I. A. Elteltek. Autókba ültek, tanácsházához hajtottak, új­ra fordultak a kocsin. Hoz­ták a fiatal párt. A házasság- kötő teremben megilletődtek. Az asszonyok könnyel mos­ták arcukat, áztatták a vas­tag szőnyeget, örömüket si­ratták, Majomé gyűrögette kezét, gyűrűtlen ujján fe­hérlett a szorítás. Aláírták nevüket. Kopasz Berci és István-apánk is. Nászinduló szólt. A virág­gal borított szőnyeg két ol­dalán úttörők sorakoztak, lejöttek a lépcsőn, kíváncsis­kodón villogtak, gratuláló arcok, kezüket szorongatták, a fényképész szövetkezetben; „tessék mosolyogni, közelebb a menyasszonyhoz, köszönöm, kész”. A Fényesben terített asz­talok, virág, zene. A fenti részt foglalták el. Alul po- harazgattak. köhögés Gu­lyás Imre, Jós Sándor, Bugyi Laci és néhány traktoros. A tánc, a nóta ideje tartott, megizzadtak, oldódott a han­gulat. leugrálták a lakodalmi ebédet, az ünnepélyesség me­revségét. Pincérek vacsorát hordtak, birkapörköltet, rántott húst. savanyúságot, bor, sör, pezsgő az asztalon. Hangosan ettek. Mosoly rándult arcukon, hangjukat felszították, az öröm megnövelte őket. Al­jasul törleszkedett az este, ritka arcával, elkábította a silányabb napok emlékét. Potornaiban hatalmasan áradt az ünnep, keserű«“*?'5’’ Eme kedik a tanulók létszama a dolgozók iskoládban (Tudósítónktól) Az elmúlt években tapasztalt visszaesés után ismét nő Szolnok megyében a dolgo­zók általános iskoláiba be­iratkozott felnőttek száma: az elmúlt tanévben kétezerhá- romszázan, az idén pedig várhatóan kétezerötszázan kezdik meg a felső tagozatot. Az év elején a Művelődés- ügyi Minisztérium megköny- nyítette a dolgozók számára az általános iskola elvégzé­sét, s az új szervezeti for­mák kedvező hatása máris érezhető. Szolnok megyében a nyár elején vizsgáztak először a 16 hetes tanfolyam hallgatói: elsőként szervezték meg az oktatást a tiszaugi Tisza- gyöngye Termelőszövetkezet­ben tizenöt dolgozói számára, akik ősszel a nyolcadik osz­tályban folytatják a tanu­lást. A tanfolyam költségeit a termelőszövetkezet vállal­ja, az előadásokat pedig munkaidőben tartják. A Nagyalföldi Kőolaj és Föld- gáztermelő Vállalat, a Kö- zéptiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság és a jászberényi Hű­tőgépgyár az új tanévben is szervez dolgozói számára az általános iskolai végzettség megszerzését elősegítő rövidí­tett idejű tanfolyamokat. A martfűi Tisza Cipőgyárban az idén százhúszan jelentkez­tek a hetedik és a nyolca­dik osztályba. Mivél az általános iskola elvégzése alapfeltétele a szakmunkásbizonyítvány megszerzésének, várhatóan a vállalatok szakmunkásgond­jai is enyhülnek. A vízügyi igazgatóság és a kőolajter­melő vállalat például a nyol­cadik osztályt elvégző dol­gozói számára azonnal meg­kezdte a bentlakásos szak­munkásképző tanfolyam szer­vezését. A magasabb órabé­rek, a jobb kereset mellett, egyes vállalatok, termelőszö­vetkezetek pénzj utal makikai, jutalom-kirándulásokkal is elősegítik az általános isko­la élvégzését dolgozóik szá­mára. el pergette, szeme fénylett, táncba hívta, akit csak ér­hetett, elkapott, megforgat­ta, kezét föl-földobálta, jóko­rát dobbantott a parketten. Fényesen nyelte a söröket, fiatalabb éveinek erejét érez­te, apadhatatlan hitét két karjában. Eltörpültek koráb­bi aggályai, kicsinylően pil- lamtgatott István-apánkra, a kopasz Bercire. „Ki az erősebb? — gondol­ta fitymálva —, telecsinál­tam jófarkú gyerekkel a vi­lágot, micsoda kölykök, vi­szik valamire, ráncbaszedik az efféléket, ellátják utód­dal a szocialista tábort. Hányszor megkoppintottam az asszonyt, este, reggel, istállóban vagy a házban, amikor megkívántam. Élvez­tem életemet. Bercinek gye­reke,sincs, minek él az ilyen? Kutyát tart a lakásban? Ist­ván-apánk kettőt kapart ösz- sze, nem a legjobban sike­rültek, kevés ahhoz az elnöki tisztség. Nékem még megjön játszadozásra a kedvem.” Potornainé eltörődött, meg­viselte az izgalom. Nem gon­dolt a tegnapokkal. Gyere­kei szétrebbentek, saját éle­tüket élik. Irigység, sértődött­ség nincs benne, szíve tiszta, mint újszülötteké. Nem tu­dott többet elképzelni sor­sáról. Bandinak jó, a többi se panaszkodhat, ami öröm gyerekeit éri. őt éri. kell en­nél több? Anyának lenni mégse nehéz. Bandi örömét tetőzte. Jó­zanságát őrizgette, a legtelje­sebben sikerült minden, könyvekben sem találni kü­lönbet. Uralkodott a szesz, ettől féltette esküvőjét, ap­ját nézegette, testvéreit, ré­szeg örömükkel ne piszkít- sanak életébe. „Ha megúszom — gondol­ta —. világszám.” Feketéket hordatott kan­naszámra. (Folytatjuk) — Eredményeket csak ak­kor tudunk elérpi, ha össz­pontosítjuk az erőket — magyarázta Kiss Béla, a zagyvarékasi tanács elnöke, miközben az óvoda építé­séhez invitált. — Itt van mindjárt példának az óvoda bővítése. Hiába volt a ta­nácsnak kétszázezer forint­ja, ebből még n»?m sokra mentünk volna. De meg tud­tuk venni a szükséges anya­got, a Béke Tsz pedig el­vállalta a teljes felépítést. A magán-kisiparosok sem húzták ki magukat — je­gyezte meg az elnök. — Na­gyon sok szakipari munkát, közte festést és mázolást vállaltak. Bár még nincs kész az óvoda, de máris megállapít­ható, hogy nagyon szép. Egy tanteremmel és egy folyosó­val, összesen 110 négyzetmé­ter alapterülettel bővítették. Olajtüzelésre térnek át, mos­dót, vízöblítéses mellékhe­lyiséget és fürdőkádat sze­relnek be. A tágas, parket­A hagyományokhoz híven az idén is megrendezi a bol­gár kultúra hetét a magyar rádió. Szeptember 3-án, hét­főn este bolgár könnyűze­tázott, nagy ablakokkal el­látott termekbe ömlik be a napfény. Valóban csodálni való, bármelyik nagyváros becsületére válna. Sok társadalmi munkát végzett a község lakossága is. Nyolcvanhárom szemé­lyes az óvoda, de száz gye­reket is el tudnak helyezni. Ősztől a jelenlegi öt óvónő helyett hatot alkalmaznak, s a három csoportra két-két óvónő vigyáz. Az új tanterem berende­zésére a megyei tanács öt­venezer forintot adott. Az átalakítás költsége eléri a 600 ezer forintot. Ahogy hal­lottuk, a tsz meglepetést is tartogat a szeptember 5—10 között tervezett átadásra. Az anyagi erők egyesítése, a gazdasági eredmények így is megmutatkoznak egy község életében. S mindezekért ju­talom, a szülők, a gyerekek arcáról sugárzó öröm lesz. (pataki) nei felvételek csendülnek fel a Petőf:-adón. Kedden a Kos- suth-adón a bolgár rádió és televízió népi együttesének programjából hallhatunk vá­logatást. Saját áru hiánycikk a gyár boltjában SZ. LUKACS IMRE: AZ ÚT KEZDETÉN Ifjúsági kazamata? b elrecsúszott jó szánd kok nyomában Néhány évvel ezelőtt „ta­lajvizet korbácsoló” pince­klub vihar söpört végig vá­rosainkon, sőt a falvainkon is. A szélsőséges lelkesedők egyenesen a pinceklubok lé­téhez kötötték az ifjúság művelődésének színvonalas szórakozásának ügyét. Ha­mis mítosz keletkezett a „pince” körül — nyilván tájékozatlanság miatt — és pinceklubot igyekeztek csi­nálni még a krumplisver­mekből is. Ott is, ahol egészségesebb megoldás is kínálkozott. Nem általában a pinceklubok létjogosultságát vitatjuk, hanem az ésszerűt- letnség ellen emelünk szót. Tiszafüredre három-négy évvel ezelőtt ért el a pince­klubok romantikája és ott is pinceklubot avatott a KISZ, — egy kiérdemesült volt krumplisveremben, a könyv­tárépület pincéjében. A klub azóta a járási mű­velődési központ gondozásá­ba került, — és kiszenve­dett. Népszerűsége csökke­nésére, elhagyatottságára először a füredi KlSZ-fiata- iokt.ól kértem magyarázatot. Néhány válasz: „az egy ka­zamata”, „rontja a tüdőn­ket éppen eléggé a cigaretta, nemhogy még azt a dohos levegőt is szívjuk”, „meg­rozsdásodtak lent a csont­jaim”, „az egy várbörtön”, stb. Megnéztem a klubot. A látottak után találóbb a ka­zamata szó használata... A bejárat ajtófélfáján pókhá­ló. Jó, öreg pókháló. A me­redek lépcső a homályos előtérbe vezet. Jobbra büfé. Csak kosárból lehetett árul­ni, a cigarettát, csokoládét, süteményfélét nem lehetett tárolni, mert néhány nap alatt magpenészesedett. A párnázott székek szét- hullóban a nedvességtől. A „nagyteremben”, az előadói pulpitus előtt, „csepeg a mennyezet”. A bal oldali klubszobában (a középkor szemlélete a veszélyesebb rabokat lökte be az ilyen odúba) áll a víz. A bolt­íveken gyilkos, finom pára. A tv néhány hónapon belül megrozsdásodott. Az elek­tromos vezetékek átnedve­sedtek! Csak ,némelyik égő világít A főutcára „dolgozik” a szellőzőberendezés. Jó han­gos, de a klub légköbméte­réhez alulméretezett. Ezzel a nedvességű levegővel sem­miféle ventillátor nem bír­hat el. A falak nincsenek szigetelve. A víz az úr. A nagyterem végében szép cserépkályha. Csak szép, de nem jó. A rossz huzat miatt orrán-száján jön a füst, mondják a. KISZ-fiatalok. A bal oldali kazamatában, bocsánat: klubszobában, olajkályha. Fekete kormot terjeszt me­leg helyett. Negyedórája sincs, hogy itt vagyok, de már levegő után kapkodok. Mi lehet itt, amikor a két kályha „ég”, amikor a fiatalok táncolnak, cigarettáznak, amikor meleg testpárát kap­nak a nyirkos falak? Kime­nekülök a jó, friss levegő­re. Nem véletlen, hogy a nagyközségi tanács vb az elmúlt hetekben olyan ha­tározatot hozott, hogy a klu­bot értő műszaki szakembe­rek vizsgálják meg, — s tegyenek javaslatot további sorsára. Ha lehetséges — ha nem kerül nagyon sok­ba. ha megéri — a tanács fedezi a szükséges műszaki megoldások (szigetelés, leve­gőzés, stb.) költségeit, ha pe­dig nem... akkor a klubot végleg meg kell szüntetni. Ez utóbbi persze csak for­maság: a klub már meg­szüntette jelenlegi önmagát. Dicséretes, hagy a nagyköz­ség vezetése segítő jószán­dékkal foglalt állást. De mennyivel jobb lett volna ha a szakértők már koráb­ban megvizsgálták volna a könyvtárépület pincéjét, mi­előtt a jóindulatú dilettán­sok hozzá nem fogtak a klub kialakításához, — a súlyos százezrek elköltéséhez. Ha a pinceklubra eltéko- zolt pénzt a siralmas fel­szerelésű járási művelődési központ „civilizálására” for­dítják az illetékes megyei járási és nagyközségi szer­vek, jobban jártak volna a füredi fiatalok. Ebből a dohos pincéből mennyire jó az aranykoszo­rús ifjúsági klubjaink so­rára gondolni, — amelyek a „föld felett” vannak, jó levegőn... Tiszai Lajos A bolgár kultúra hete a rádióban * t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents