Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-06 / 208. szám
1973. szeptember 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A 7. érem löbb oldala Vízműépítés bonyodalmakkal Az algyői közúti híd építése fontos szakaszához érkezett. A Tisza-meder felett helyére illesztették az utolsó, ötödik hídtagot, és ezzel átívelték a folyót. A két mederpilléren több mint kétszáz tonna vasszerkezet nyugszik Tornaterem, zuhanyozó, úttörőszoba felújították a kuncsorbai iskolát Néhány éve még csak egy- tantermes iskolában tanulhattak Kuncsorbán a gyerekek. Az évek során egy-egy termet „ragasztottak” a régiekhez. Tavaly már az öt osztályterem is kevésnek bizonyult. A nevelőknek és a gyerekeknek is nagy gondot okozott a zsúfoltság. A községi tanács ezért az idén — 700 ezer forintos költséggel — újabb három tantermet építtetett az iskolához. Az új tanévét már a szépen rendbehozott, felújított iskolában kezdhették a gyerekek. Minden osztályteremben van vízcsap. A régi széntüzelésű vaskályhák helyett olajkályhák fűtik majd a tágas, világos termeket. Az úttörőfoglalkozásokat mindig más-más helyiségben kellett megtartani, mert nem volt még egy kis kuckó sem, amire szükség ne lett volna Ezután külön szobát kapnak az úttörők is. A berendezésre és a játékok vásárlására több mint nyolcezer forintot adott a járási úttörőelnökség. A szemléltető eszközök száma is gyarapodott. Most kaptak 60 ezer forint értékű kísérleti eszközöket, magnetofont, lemezjátszót és vetítővásznakat. Egy-egy tornaóra előtt csatatérhez hasonlítottak az osztályok. A padokat, szekrényeket félre kellett húzni, hogy mozogni lehessen. Most megyei segítséggel — 160 ezer forint költséggel — tornaterem is épült. Az órák után fürödhetnek a tanulók, mert a fürdőszobában a vízcsapokon kívül négy hideg, melegvizes zuhanyozó is van. A szülők is segítettek- az iskola megfiatalításában. Társadalmi munkában — 20 ezer forint értékben — elkészítették és megépítették az iskola kerítését, rendbehozták az udvart és kitakarították a tantermeket. i Uj Orff-operct Salzburgban a most véget ért ünnepi játékokon tartották Carl Orff új operájának világpremierjét. Játék az időknek végéről — körülbelül így fordíthatnánk le a mű címét: De Temporum Fine Comoedia. A Carmina Burana most 78 éves világhírű szerzője e művében is vegyíti a régi és a modern nyelveket, ez esetben a görögöt, a latint és a németet. A művet hatalmas szcenikai és zenei apparátussal mutatták be a .kölni rádió szimfonikus zenekarával, Karajan vezényletével. Zrínyi emlékére Zöld mezőben várszihielt Idén 140. alkalommal emlékezik meg Szigetvár Zrínyi .Miklós várkapitányról és hős társairól. Szeptember 9-én egésznapos ünnepség lesz a városban. Ünnepi tanácsülést is tartanak, ahol leleplezik Szigetvár új címerét. A címerben kék, illetve fehér alapon arany oroszlánok állnak szemben egymással. A felső zöld mezőben ötágú vörös csillag van, az alsó zöld mezőben vörös tornyos vársziluett. Aki szomjas, aki nem bír fürödni, mosni, mert a csapból nem folyik a víz — könnyen elveti a sulykot. A méreg rossz tanácsadó. A dühös ember könnyen elfogulttá válik, helytelen következtetésekre jut. Szerkesztőségünkhöz hónapok óta dühös levelek érkeznek . Tiszai oldvárról: nincs víz! Miért nincs...? !. Megnyitok egy-egy csapot a felvégen, alvégen: zubog a víz. Most már van, néhány napja, mondják a panaszko- dók. De nem volt... így igaz, súlyos vízellátási zavarok voltak a nagyközségben. A régi kutak kiapadtak. Miért az utolsó pillanatban kapkodott a tanács fű- höz-fához? — vágták ki a kérdést. Igen, a tények egyoldalú ismerete nélkül ezt a kérdést is fel lehet tenni. De az is tény ám, hogy a vízügyi szakemberek már az 1960-as évek elején figyfel- meztették a községi vezetőket, hogy a meglévő kutak hamarosan elapadnak, s a tanács már akkor kezdeményezte a vízmű társulás élet- rehívását, de az akció anyagi okokból megbukott. Sokan úgy vélték Földváron, hogy a meglévő kutak élettartama végtelen —, nincs szükség új kutatkra víztoronyra. Nem léptek be a vízműtársulatba. Az akkori tanácsi vezetés felelőssége legfeljebb abban van, hogy nem szorgalmazta jobban az életbe vágóan fontos vízműrekonstrukciót! Évek múlván mégis megalakult a vízműtársulás. Családonként 4 ezer 500 forinttal kellett hozzájárulni a vízmű építéséhez. 'Eít az ősz- szeget tíz év alatt kell törleszteni. A vízműtársulat tisztviselőnője: „...hogy mit álltam én ki az emberektől, hogy miért kell ezt a pénzt fizetni, ott vannak a régi kutak, adják azok a vizet, mire kell ez a sok pénz, hová tesszük?” 2. A vízmű beruházása eredetileg 29 millió forint volt. Ennek több mint felét a lakossági hozzá iárulásból ' fedezik. A vízmű generál kivitelezője a szolnoki ÉPSZER Vállalat. A munkát 1970 tavaszán kezdték meg. az átadást 1972 júniusára tervezték. A vízmű csak most próbaüzemei. Jó egyéves késéssel Miért? Az ok, okozati összefüggések nagyon összetettek. Ráadásul — annak ellenére, hogy a víztornyot, a működtető, a Víz- és Csatornaművek, műszaki fenntartások- kal, átvette, — a víztorony . csepeg, folyik. / Részlet a műszáki átadás jegyzőkönyvéből: „Az üzemeltető kéri a beruházó és kivitelező vállalatot, hogy alakítsanak szakértői bizottságot, amely hivatott lesz felülvizsgálni a jelenleg csepegő, illetve folyó piztor- nyot... A megépített 5 00 köbméteres víztorony jelen állapotában nem tudja biztosítani a szükséges 500 köbméter vízmennyiséget, mert szigetelési és vízáteresztési hibák jelentkeztek nagymérvű mennyiségben.” Tehát a víztorony késve készült el és műszakilag jelenleg sem kifogástalan. Meg kell keresni tehát a felelősöket, hogy miért, miért...?! A kérdés nem ilyen egyszerű. Pletykák terjengenek a faluban: összedűl a víztorony, rossz benne a beton. A torony csúszózsaluzását a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat végezte. A műszaki napló bizonysága szerint a munka az előírásoknak megfelelően folyt. A műszaki átvételi bizottság sem állapított meg hibát a betonváz építésénél. Ez tehát „kacsa”. A beton különben sem vízzáró, a torony csupán tartóváz. Miért késett az építkezés? Elsősorban a menetközben szükségessé vált tervmódosítások miatt. Kiderült, hogy a kutak vize gázos, — így gázelvonó (kicsapó) berendezést is készíteni kellett. Hónapokig tartó kilincselés következett: melyik szakvállalat vállalja el a gázkicsapó elkészítését. Egyik sem vállalta. Végül is a helyi Vegyesipari Szövetkezet készítette el. Más: a víztornyot fóliával bélelték volna, de menetközben a Víz- és Csatornaművek ezt a műszaki megoldást megvétózta. A vízügyi szakemberek ekkor már nyilván * tudtak arról a később megjelenő rendeletről, hogy nem szabad — valamiért? — fóliaszigetelést alkalmazni. Űjabb szaladgálás, ki, melyik vállalat rendelkezik a vízszigeteléshez szükséges anyaggal, amivel a víztornyot belülről bevonják. A pilismaróin Lenin Tsz I építőipari üzeme vállalta el a munkát. Nagynehezen beszerezték a szükséges anyagot és elvégezték a szigetelést. A tornyot feltöltötték, a víz „nem állt meg” a tározóban. Űjabb szigetelés, és megint újabb szigetelés... A krautoxin nevű nyugatnémet anyag jelenleg is átereszti a vizet. Pontosabban: a torony szigetelése 350 köbméter vizet megtart, többet nem. A beruházó ragaszkodik — joggal — a torony teljes, 500 köbméteres kapacitásához, s a műszaki átadáskor visszatart egymillió forintot a javításra. Miért is ereszt tehát a földvári víztorony? Vagy a krautoxin nevű szigetelő anyag rossz, vagy, nem a megfelelő technoló-i giával használták fel. i A javítást a pilismarótiak- nak az év végéig kell elvégezniük. A munkálatok a vízszolgáltatást nem befolyásolják. Tehát a továbbiakban már lesz víz a nagy» községben. \ 4. Űjabb panasz: nagyon kló- ros a víz. Az igazság az, hogy az új vízmű vize most vizsgázik a KÖJÁL-nál. Ezért kidobol- tr'ták, hogy a KÖJÁL még nem véleményezte a vizet, addig ne „használják ivás- ra”. Persze, mindenki ezt issza. Mert mit is igyanak? Az üzemeltető — ezt tudván — természetes, hogy klórozza a vizet. De a próbaüzem után vélhetően kitűnő és bőséges vizük lesz a földváriaknak. Hisszük, hamarosan mindenki meggyőződhet arról, hogy az új vízmű „megérte a befektetést”. Tiszai Lajos Köznapi találkozások 4 kukások gyerekei Volt kukása a Bogdány uraságnak, és volt kukása a Borsaimon , lakó földbirtokosnak is. Á két család más-más nagybirtokon dolgozott, de a munka egyforma volt: a dohány földet művelték hajnaltól napestig. A keresetük is egyforma volt (mindegyik uraság tudta mennyit fizet a másiky — Mi arra az időre nem emlékszünk, én nagyon kicsi voltam, a feleségem meg akkoriban született, amikor a front már közel volt ide, Ti szagyen dához. A szegénységet viszont sokáig éreztük, mert nem fordult egyszerre jóra a parasztember sorsa. Tulajdonképpen már el is árultam, hogy a két kukás rokonságba került egymással: egyikük fia, Ignácz István. feleségül vette a másik lányát, Reviczki Máriát 1962. november 22-én. — A miénk volt a második KISZ esküvő a faluban. A kultúrház nagytermében tartottuk,. — mondja a férj. — Nem szólták meg magukat a faluban, amiért nem mentek pap elé? — Nem: Űjdonság volt, szenzáció. Én akkoriban, mint KISZ-titkár dolgoztam Tiszagyendán, így láttam helyesnek. Mindig azt hallottam a szüleimtől, az a szép, ha rezesbanda muzsikál egy lakodalomban. Hát hozattunk is egyet Tomaj- monostorról, fújták egész éjjel. — Szőnyeget terítettek végig a termen, szólt lemezről a nászinduló. Olyan sokan voltak, hogy be se fértek a kultúrházba. A tsz-től, meg a KISZ-től szőnyeget kaptunk ajándékba, — emlékezik a fiatalasszony. — Sokba kerülhetett az a lakodalom. — Sokba, a szülők állták a mennyegző árát. Megadták a módját. A nagybirtokról a szövetkezeti tagságig nem volt könnyű az út. A szülőknek sem, a gyerekeknek sem. Ignácz István édesapja például először rizsőr lett az állami gazdaságban, az anyja választotta a szövetkezés útját, ő vitte be a közösbe a néhány hold juttatott földet. A fiú 16 éves korában már ott zsákolt az emberek között —, aztán volt kocsis, Zetoros, ült az MTZ nyergében, ve?etett teherautót. Most 33 esztendős korában gépkocsivezető a szövetkezetben. Marika a feleség, 14 esztendős, amikor anyja szavára először kér munkát, helyet a szövetkezetben. Most már két nagy fiú édesanyja: Istvánka októberben lesz 10 éves, Zolika most múlt öt. — Még csak vártam Zolikát, amikor ezt a házat építettük. Bizony nem volt könnyű időszak az... — Ez az első közös szerzeményük? — Édesanyám mert, apám közben meghalt, vett bútort, adott dunyhát. A többit magunk szereztük. Sokáig spóroltunk a házra. A testvérek is segítettek építeni, vettünk fel 40 ezer forint kölcsönt, így lett meg ez a hajlék. A ház szép, nagy: két szoba, konyha, egy padlásfeljáró van benne, amit kamrának használhatnak, meg külön helyiség fürdőszobának. Igaz, még nincs vízvezeték a faluban, de ők már aláírták az ívet, amellyel a vízműtársulatot szervezik Tiszagyendán. Sok minden keltene még: férj és aszszonya egymás szavába vágva sorolja. Be kellene kőporozni a házat, kerítésre is szükség van, jó lenne gázpalackot is venni, dohát mindenre egyszerre nem telik. Vásároltak televíziót, az is sokba került és az egy fizetést nagyon be kell osztani. — Marika nem jár dolgozni már a szövetkezetbe? — Nem, itthon vagyok a gyerekekkel. Azért van mit csinálnom: jószágot nevelek; most is van egy anyakoca, 4 süldő, 40—50 csirke, kacsa. Vállaltam földet is művelésre, cukorrépát, kukoricát, 3 hold babot. Nyáron nagyon sok a munkám, télen lehet egy kicsit pihenni. — Miért vállal ennyi területet megmunkálásra? — Ha az ember haladni akar, dolgozni kell. Amikor én kislány voltam, az anyá- mék nem tudtak kelengyére gyűjteni: be kellett szolgáltatni ami termett, meg sok volt az adó. Nem lehetett igényünk, még vágyunk se. Fordul egyet a szó: ismét az emlékezés erdejében bolyongunk hármasban. „Én tizennyolcéves tegény voltam, amikor megláttam azt a tizennégy esztendős kislányt, aki a feleségem lett”, „Akkoriban sűrűbben voltak bálák, mint most, ma klubba járnak a fiatalok, mi táncpróbára mentünk a kultúrházba, meg szerepet tanulni egy-egy előadásra.” „Beiratkoztam az ezüstkalászos gazdatanfolyamra, Marika is odajárt...” „Aztán mindig leveleztünk óra alatt.. — Elmondhatják, hogy elégedett emberek? A házaspár összenéz, majd a férfi mondja ki a döntő szót: — Nem nagyon. Ha azt akarom, hogy növekedjék a fizetésem, tanulnom kell. Jelentkeztem a karcagi mezőgazdasági technikum gépészeti szakára. Pedig én, amióta az iskolából kikerültem, mindig tanultam: politikai tanfolyamon, aztán szakmát szereztem, voltam 5 hónapos pártiskolán, én vagyok ugyanis a szövetkezetben a párttitkár helyettese. Amikor gépkocsivezető voltam, kevesebb gonddal, felelősséggel jóval töbhqj; kerestem, mint most. Hát újra iskolapadba ülök, hogy gyarapodjon a tudásom, meg a keresetem. Nézegetem a szoba falain a képeket, aztán megakad tekintetem a vitrin polcain: — A könyveinket nézegeti? — szól Marika. — Nem sok van még, úgy negyven— ötven kötet. Pista veszi egy ügynöktől részletre. — Mit olvasnak? — Van ott Rejtő is, meg Móricz is. Jókai, Veres Péter. Vannak verses könyveink is, azt inkább a gyerekeknek szánjuk. Újságot azt sokfélét olvasunk. — Mostanában szoktunk rá inkább az olvasásra. Otthon a szülőknél nem volt könyv, dehogy is tellett arra. Most, ha nem tetszik a műsor a tévében, a könyv után nyúlunk. Ezt is inkább télen teszik, mert nyáron a férjnek nincs nagy kedve, meg ideje olvasni: hajnalban fél négykor kel és csak késő este vetődik haza, amikor a család már alszik. Ősszel meg sokszor éjszaka is kint van a határban: éjszaka is szántanak a traktorok. Mindketten fiatalok még. A szabad idő? — Itt Tiszagyendán nincs hová menni szórakozni, azért így könnyebben is megy a spórolás. De ha rendben lesz teljesen a ház, meg túl leszek a tanuláson, másként élünk majd. Legalábbis télen. mert az embersek az a legfontosabb, hogy helyt álljon a poszton, ahová állították, és helyt álljon a családért is. Varga Viktória
