Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-01 / 204. szám

Mezőgazdasági gépmodelleket mutat be az AGROKER Kiállítási kalauz (Folytatás a 3. oldalról) fürediek akkori nagy „újí­tását”, az 1880-ban alkalma­zott állólétrát. A szolnoki önkéntes tűzoltóság 1926-ban saját erőből egy 1000 li- ter/perces Teudloff-Diltrich gyártmányú lófogatú benzin- motoros fecskendőt szerzett be. Minden felszerelés elle­nére a tűzvész leküzdése nem egyszer hősies helytál­lást követelt az önkéntes tűzoltóktól. A kezdetleges felszerelés és főként a víz­hiány gyakran nehezítette az oltást. Szolnokon például an­nak ellenére, hogy a Tisza és a Zagyva folyó termé­szetes vízforrásul szolgálnak, mégis vízhiánnyal küzdöt­tek, mert a folyóból nem tudták felhozni az oltáshoz szükséges vizet. A városban csak 1905-ben kezdték meg a vízvezeték építését és csak 1911-ben szabályozták a Ti- sza-partot. Ez volt az, ami később segítséget adott az önkéntes tűzoltók munkájá­hoz. Ne menjünk el a követ­kező tablók, tárlók mellett anélkül, hogy ne nézzük meg a különböző tűzoltó érmeket, jelvényeket, okleveleket, versenydíjakat, amelyeket az önkéntes tűzoltók nyer­tek a különböző versenye­ken, vagy amelyeket szolgá­latukért kiérdemeltek. A tűzoltó versenyek rendezésé­nek ugyanis akkor az volt az alapvető célja, hogy a tűzoltóságot felkészítsék a mezőgazdasági termények védelmére. Az első országos tűzol tóversenyt 1893-ban rendezték meg, egységes ver­senyszabályzat alapján. Min­den egyes versenydíj az ak­kori időből becses emléke az Országos Tűzoltó Mú­zeumnak. Kétségtelenül a tűzoltás technikai fejlődésének egyik legjelentősebb eseménye a tömlős fecskendő feltalálása volt. Tablón ennek működé­sét is megismerhetik a né­zők. És most vessünk egy pillantást a kiállítás főfalá­ra: a tűzoltó testületek régi és új zászlóit, köztük a kar­cagiak és a törökszentmik- lósiak lobogóit láthatjuk ott. Aztán tárlókban különböző modelleket; kocsifecskendő, lófogatú létramodellt, gőz- fecskendőmodellt, régi típu­sú kismotorfecskendőt. A terem másik oldalán már a mai tűzvédelmet lát­hatják az érdeklődők. Képek bizonyítják, hogy országszer­te korszerű tűzoltólaktanyák épültek, ezek közé tartozik a szolnoki is. És újabb tab­lók, tárlók a mai felszerelé­sekkel: Csepel D—710-es fecskendő modellje, műanyag sisak és mentőkötél, kismo­torfecskendő, műszálas nyo­mótömlő, kárhelyrádió, mélyszívó, légzőkészülék, porral oltó jármű és gépe- zetes létra modellje. Az állami tűzoltóság 1948- ban alakult meg Szolnokon is és ez kedvezően hatott a tűzvédelem fejlődésére. Tab­lókon mutatják be, hogy Szolnok megyében is jól fel­készült tűzoltóegységek őr­ködnek mindannyiunk va­gyona felett és látják el a tűzvédelemmel, a kárelhárí­tással kapcsolatos feladato­kat. Több fotó dokumentálja az önkéntes tűzoltóságnak a községekben, nagyközségek­ben és városokban végzett megelőző és mentő tűzren­dészet! tevékenységét. Doku­mentum bizonyítja azt is, hogy a megyei tűzoltóságok egyes versenycsapatai kül­földön is bebizonyították ügyességüket, rátermettségü­ket. Így például fotó mutat­ja be a karlováci nemzetkö­zi versenyen felvonuló ma­gyar csapatot. Ismerteti a kiállítás a vál­lalati tűzoltóság munkáját is és felhívja a figyelmet if­júsági tűzoltóink tevékeny­ségére. A fiatalok nemcsak versenyeken, hanem a gya­korlati életben is bebizonyí­tották már tudásukat, ráter­mettségüket. Üjabb tablókon, tárlókban gzakkönyveket, szolgálati szabályzatokat, különböző tűzvédelmi propagandaanya­got állítottak ki. Ezek is mutatják, hogy ma már a sokoldalú elméleti és gya­korlati ismeretek elsajátí­tása nélkülözhetetlen a min­dennapi tűzvédelmi felada­tok ellátásához. Végül néhány érdekesség a frankfurti nemzetközi tűz­oltó kiállítás magyar anya­gából: tabló, amely a ho­roglétra gyakorlatot szemlél­teti; működő tabló a roham­pályáról. Menjünk most fel az épü­let emeletére, ahol Ezt véd­jük címmel megyei kiállítási anyagot láthat az érdeklődő. Tablókon, modelleken, tár­lókban mutatják be az ipar, a kereskedelem, az építőipar, a mezőgazdasági és élelmi­szeripar, a közlekedés mun­káját, tűzvédelmét. A negy­vennégy tabló mintegy 90 négyzetméter alapterülete számos érdekes, figyelemre­méltó adatnak adott helyet. Reméljük, ha végignézték a tűzvédelmi kiállítást, nem­csak azt mondják majd, jól szórakoztunk, sok érdekeset láttunk, hanem azt is: so­kat tanultunk. Szakmai napok a Tisza moziban A tűzvédelmi kiállítás felhasználásának tű zvéd el- $ ideje alatt Szolnokon a Ti- me. Előadó: az ÁFOR IV.$ sza moziban tűzrendészetisz. tájegységi telepétől, szakmai napok lesznek. A , „ , , i program a következő: 4 Szeptember 12-en 9-tol 12 óráig: A tűzveszély es J 1. Szeptember 4-én 9-től munkák (gumigyártás, he-j 12 óráig: A festési el- gesztés, egyéb nyílt längs járások, technológiák (szó- használat) tűzveszélyei és} rópisztolyos, vízfüggönyös, azok tűzvédelme. Előadó:? elektrosztatikus) tűzvédel- a Tisza Cipőgyártól. me. Előadó: a jászberényi 5. Szeptember 12-én 9-től J ° ' 12 óráig: A mezőgazdaság-? 2. Szeptember 6-án 9-től ban alkalmazott forróleve-♦ 12 óráig: Épületgépészeti gős terményszárítók hasz-| kérdések a famegmunkáló nálatának tűzvédelme. Elő-i és bútoriparban, a megelő- adó: a Szolnoki MEZŐGÉP* ző tűzrendészet szempont- Vállalattól. A szakmai napokon al fenti időben a résztvevők} a kiállítást is megtekin-| tik, amelyhez vezetőt a| megyei tűzoltóparancsnok-* jából. Előadó: a Tisza Bú­toripari Vállalat szolnoki gyáregységétől. 3. Szeptember 10-én 9-től 12 óráig: A tűzveszélyes folyadékok tárolásának, ? forgalombahozatalának és ság ad. Í — Ki hogyan kezdte a tűzoltó hivatást? — Gyermekkoromban vé­letlenül odavetődtem a szolnoki csarnoknál egy tűz­höz. Egy kisiparos műhelye égett. Mentett ott egy tűz­oltó, bátor ember volt, mert berohant a lángok közé, hogy fecskendővel megsem­misítse a tűz fészkét. Ez a látvány nagy hatással volt rám. Akkor határoztam el, ha megnövök és ha letöltőm a katonaidőt, tűzoltó leszek — válaszolt Urbán József alezredes, a megyei tűzoltó- parancsnokság előadója. — Én egy hirdetményre jelentkeztem 1948-ban, Bu­dapesten. Akkor szeptem­berben már az újoncképző iskolán tanultam, egy év múlva pedig a kispesti pa­rancsnokságon teljesítettem szolgálatot — mondja Ku- I sera Károly őrnagy, a szolnoki járási- városi tűz­oltóparancsnok. — Üzemi munkás voltam, ismerősöktől hallottam, hogy van felvétel a tűzoltósághoz. Jelentkeztem. Abban a szol­gálati csoportban szereltem fel 1958. január 16-án, és teljesítettem szolgálatot, amelynek ma a parancsnoka vagyok — magyarázta Sin- kó Miklós főhadnagy, a szolnoki járási- városi tűz­oltóparancsnokság őrségpa­rancsnoka. — Közben azonban tör­tént egy és más életük­ben ... — Például az, hogy ket­ten, Kucsera elvtárs és én levelező úton elvégeztük a hároméves tűzoltótiszti aka­démiát. Bizony nem volt könnyű munka mellett ta­nulnunk — vette át a szót Urbán József. — Én szerencsés ember vagyok — szólt közbe Sinkó Miklós. — Itt a testületben tanultam tovább, leérettsé­giztem, majd elvégeztem nappali tagozaton a Belügy­minisztérium tűzoltótiszti akadémiáját, kitűnő ered­ménnyel, így hadnagyként tértem vissza állomáshe­lyemre, Szolnokra. Termé­szetesen ma is tanulok: a marxizmus-leninizmus esti egyetem hároméves tagoza­tának hallgatója vagyok és 1970 óta alapszervezeti párt­titkár. — Tehát évek hosszú so­ra kellett ahhoz, hogy tisz­tek legyenek. Vajon ahhoz, hogy valakiből jó tűzoltó legyen, mennyi idő szüksé­ges? — Legalább három év. Rendelkezünk a legmoder­nebb technikai eszközökkel, amelyek a tűzoltásnál ma már nélkülözhetetlenek: vi­szont a gépek kezeléséhez, általános műveltség éppúgy kell, mint a szakmai tudás. Ma már nem úgy van,.mint harminc-negyven évvel eze­lőtt, amikor a kezdetleges felszerelés nem igényelt kü- lösösebb felkészültséget, csak bátorságot, fizikai erőt. Kezdődött 1885-ben Ezt mondta Urbán József is és állításának bizonyítá­sára a szolnoki tűzoltóság történetéről beszélt. Urbán alezredes szenvedélye a szakma történetének kutatá­sa: „Nekem könnyű, mert A felszabadulás előtt a szolnoki tűzoltók ilyen lóvontatá­sú készenléti szerrel rendelkeztek Tűzoltók, mint menlőszolgálatosok — Itt vannak a régi ké­pek is, elkértem ezeket az akkori tűzoltóparancsnok, Puskás Ede özvegyétől — mondta Urbán József. — Érdemes megnézni ezeket. Azután itt van egy másik újság a Szolnok és Vidéke. 1942. augusztus 1-i száma. Abban cikket közöltek a megyei tűzoltószövetség köz­gyűléséről. Érdemes beleol­vasni: „ ... Puskás Ede 1927 óta Alit városunk tűzrendészeté­nek élén. Egyéves működése után a tűzesetek évi átlaga százhúszról (!) negyvenre, majd fokozatosan a mai húsz-huszonnégyre esett (Folytatás a 6. oldalon) én együtt nőttem fel a pa­rancsnoksággal!” Tehát ho­gyan is kezdődött? A Szolnoki önkéntes Tűz­oltóegylet 1885-ben alakult meg, de valójában csak 1891-ben láttak munkához. A hivatalos tűzoltóság 1927- ben jött létre. A tűzoltó­ság a felszabadulást meg­előzően inkább csak men- tőtűzrendészeti feladatokat látott el, amelyet 1936-ban külön rendeletben írt elő a belügyminiszter. Akkoriban a tűzoltóság a városi tanács udvarán kapott helyet. A Jász-Nagykun Szolnok megyei Lapok 1939. augusz­tus 1-i számában cikket kö­zölt Hogyan dolgoznak a szolnoki tűzoltók címmel, íme néhány idézet abból: „...Az udvaron áll az ... autó, amit már olyan régen óhajtottak. A város képvise­lőtestülete a régi mentőko­csit a tűzoltóknak adomá­nyozta. Nem ismerne rá ajándékára. Pirosra lakko­zott erős kocsi, ami nyolc- tizenkét embert tud percek alatt szállítani a tűz szín­helyére úgy, hogy vontatja a légoltalmi nagy fecsken­dőt, vagy másik fecskendőt. Az egész kocsi 800 pengőbe került, de csak azért, mert új motor kellett, illetve jó motor, olyan ami belevaló. Különben az utolsó csapá­gyig a tűzoltók maguk ké­szítették el és állították ki a pompás járművet. Vasár­nap teherautópróbát csinál­tak. Nyolc ember Török­szentmiklósi 27 perc alatt járta meg, Cibakházát és vissza Szolnokot 38 perc alatt... Az udvar végén új meglepetés van. Nem kell már keresni, melyik ajtó a városgazdáé s melyik a tűz­oltóké. Egyvonalban vannak a tűzoltók. Épül a nagy szertár... ... Készül két légoltalmi fecskendőnek a hatalmas alváza. Most már három ko­csira szerelhető légoltalmi fecskendő lesz. Két autót ígért már a képviselőtestü­let a tűzoltóságnak szeptem­Magirus—Csepel 710 gépjár­mű tolólétra: a hathengeres Cssepel motor teljesítmény« 145 lóerő. A létra négyrészes, a vele elérhető magasság 30 méter. A mentőkosarat egy­szerre két személy vagy 170 kilogramm súly szállítására lehet használni bérré. Azt éppen úgy átala­kítják, mint a régi mentő­autót s akkor három von­tató lesz és harminc sze­mélyt tudnak percek alatt szállítani. Mondanom sem kell, hogy a tetőkön tűzol­tó és ács, a műhelyben tűz­oltó üti a vasat, mindenütt ők dolgoznak ... Így épült fel kevés pénzzel, sok lelke­sedéssel az új tűzoltó felsze­relés előfutárja, egy nagy szertár s benne a szükséges szerszámok. Még mindig nem sok.. 1 A lófogatú fecskendőtől, a Magirus tolólétráig

Next

/
Thumbnails
Contents