Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-04 / 206. szám

1973. szeptember 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Irodalmi színpadok a I VM-bcn Szombaton és vasárnap a Tiszamenti Vegyiművek művelődési házában szak- szervezeti irodalmi színpa­dok találkozójára került sor. A rendező szervek — a Vegyipari Dolgozók Szak- szervezete, a Szakszerveze­tek Szolnok megyei Taná­csa, a Szolnok megyei Ta­nács művelődési osztálya és a Tiszamenti Vegyiművek — négy irodalmi színpadot hívtak meg. A résztvevők bemutatták önálló produk­ciójukat. majd a színjátszó­mozgalom céljáról, felada­tairól tartottak vitát, be­szélgetést. Ezen többek közt a színjátszók és a közön­ség kapcsolatáról, a modern­ség és az érthetőség kérdé­séről esett szó. A bemutatott darabok közt szerepelt, a Koldusope­ra, amelyet, a Fővárosi A TIT Szolnok megyei Szervezete az elmúlt évek­hez hasonlóan idén is szep­tember 15-én indítja nyelv- tanfolyamait. A jelentkezők számától függően angol, francia, német, olasz és orosz nyelvekből kezdő, közép-haladó, haladó és társalgási fokú, orosz és német nyelvekből nyelv­vizsgára előkészítő tanfo­lyamokat is szerveznek. Az előző évekhez viszo­nyítva újdonság, hogy a ha­ladó tanfolyamokra jelent­kezők felvételi teszteket töl­tenek ki. Így próbálják biztosítani, hogy a tanfo­lyamokon résztvevők közel Szerdán a kísérleti 2-es műsorban kerül sor a ljub- janai televízió estjére. A 20 órakor kezdődő prog­ramban Ljubjanai variációk címmel a város nevezetes­ségeiről, lakosainak min­dennapi életérő] mutatnak be 20 perces kisfilmet. Ezt a Temetés című tv-film kö­veti. Könnyűzenei film is kép­ernyőre kerül Találkozás Ditka Háberllel címmel. SZ. LUKACS IMRE: AZ ÚT KEZDETÉN 27. Rozika visszajött a kony­hába. megkívánta a gyulait. A tűzhelyen lábasban bab­leves Totyogott, Major Já­nos abból szedett — Szerencsétek van — mondta boldogan az any­juk, gyerek áll a házhoz, pénz is. — Idegen előtt — szabad­kozott Bandi —, holnap fúj­ják. — Násznagyotok. Amúgyis megtudná. Jó szívű iránta­tok. biztos állást kínál — oldódott derűsebbé Majomé arca —. havi fixet. — Amíg hozzám jár a lánya. És kitűnő lesz. — Mi bajod? Jó tanuló, hallanád, hogy dicséri apja fűnek-fának — mondta apó­sa és félre tolta a tányért —. orvost csinál belőle. — Hármast kapott tőlem. — Lerontod a jegyét? — csaptta össze félelmében Ma­jomé a kezét, és a kővé me­Gázművek Aquincum stú­diószínpada adott elő. A másik két meghívott együt­tes a kazincbarcikai műve­lődési ház és a százhalom­battai művelődési ház iro­dalmi színpada volt, amely a „Kegyetlen emberi ének” illetve az „Uram nem látta Magyarországot?” című produkcióval szerepelt. A vendéglátó Híd Irodalmi Színpad „Kérdések” cím­mel mimetikus oratóriumát mutatta be. A találkozó nem verseny- jellegű volt. helyezéseket nem állapítottak meg, de a résztvevő együtteseket em­léktárggyal jutalmazták. Az együttesek megállapodtak abban, hogy ezentúl két­évenként találkoznak, tehát legközelebb Szolnok város fennállásának 900 éves ju­bileumán. azonos szintről induljanak. Amennyiben lesz elég ér­deklődő, idén először meg­próbálkoznak homogén gyer­mekcsoportok szervezésével is. Főleg az orvosegyeteme­ken, tudományegyetemek jogi karán, biológia és tör­ténelem szakokon továbbta­nulók érdekeit szem előtt tartva latin nyelvtanfo­lyam indítását is tervezik. A tanfolyamokra szeptem­ber 10-ig lehet jelentkezni a TIT megyei Szervezeté­nél (Szolnok, Kossuth tér 4. I. em.). i Ezt képzőművészeti kisfilm követi, amely Dolenski tör­ténet címmel a jellegzetes jugoszláv vidék fafaragói­nak művészetével ismerteti meg a nézőt, tánc és zenei betétekkel. A televízió egyébként a tervek szerint októberben a Bolgár Népköztársaság tele­víziójának estjét rendezi meg, novemberben pedig az OSZSZSZK ünnepi műsorát iktatja programba. revedett fájdalom ismét meg­jelent arcán. — Ezt érdemelte, nem töb­bet. nem kevesebbet — mondta Bandi. „Sajnállak téged, szegény­kém — gondolt anyósára —, de ez már az én harcom.” — Nehéz eldönteni, ki mit érdemel — szólt Maior János, és felkelt az asztal­tól. — Ellenőrzőkönyvét szét­szaggatta. — Fejét veszed, hiszen még gyerek? Magadra haragíta­nád István-apánkat — töp­rengett Majomé —. mégse való az. „Magát se az eszéért sze­retem — gondolta Bandi —. hanem kőszobor arcáért.” — Igazságban nevelem őket. ha becsapom az osz­tályt ki hisz többé nekem? — kérdezte élesen a tanár. — Istennek isten a barát­ja. Berci igazgató úr úgy Ür népség Pusztaszeren A Csongrád megyei Puszta­szer határában lévő mil­lenniumi emlékműnél, va­sárnap megtartották a ha­gyományos emlékünnepsé­get és nagygyűlést. ’ Az emlékmű előtt emelt dísztribünön délelőtt tíz órakor Péter János külügy­miniszter emelkedett szó­lásra. Ünnepi beszédében méltatta az Anonymus fel­jegyzése szerint ezen a he­lyen tartott első magyar or­szággyűlés, majd az orszá­gosan ugyanitt megkezdett „második honfoglalás” a földosztás jelentőségét. Ez­után Péter János a külpo­litikai helyzetről beszélt. Győri Imre, a megyei párt- bizottság első titkára el­mondotta, hogy ezen a tör­ténelmi nevezetességű he­lyen nemzeti emlékparkot alakítanak ki. SZOT irodalmi pályázat A SZOT kulturális, agi- tációs és propagandaosztá­lya pályázatot hirdet a szakszervezeti mozgalomban alkalmazott irodalmi és művészeti propaganda-tevé­kenység módszereinek fel­dolgozására. A pályaművek fogalmazzák meg azokat a módszereket, szóbeli és írá­sos propagandaformákat, amelyek egy-agy munkahe­lyen, munkaközösségekben eredményesen segítették elő az irodalom, a film- a színház, a zene, valamint a képző- és iparművészet leg­értékesebb alkotásainak megismerését, az irodalom és a művészetek iránti ér­deklődés felkeltését. Előny­ben részesülnek azok a pá­lyaművek, amelyek más munkahelyen is hasznosít­ható tapasztalatokat tartal­maznak. Az írásos pálya­művek terjedelme maximá­lisan húsz gépelt oldal le­het. A három pályadíj 5000, 3000, illetve 2000 fo­rint, ezen túlmenően az ér­tékes pályaműveket 1000 forinttal jutalmazzák. A munkahelyi művészetpropa­gandában' hasznosítható ta­nulmányok nyilvánosságot kapnak, a megjelent pálya­művek szerzői honorárium­ban részesülnek. A pálya- lyaműveket névvel és pon­tos címmel a SZOT kulturá­lis és agitációs és propa­gandaosztályára december elsejéig kell beküldeni (1415 Budapest, Dózsa György út 84/b.) a díjakat 1974. janu­árjában osztják ki. nyalja, mintha cukor lenne — hÚ2®a félre vállát Rozika. — Rájuk tartozik. — Legyen eszed, fiam, sze­gényembernek szegény a sze­rencséje. jaj, ha elszalajtod — mondta a tört asszony és idegességében a kendőjét babrálta —\ bizony nagy ba­jod. — Tanár vagyok, nem üz­letember. A feleségemet se árulom. — Többé iskoláról szót se szólunk, csak kérünk, fon­told meg — mondta hatá­rozottan apósa. felemelte mutatóujját —, & ahhoz tarstd magad. — Nem kell iroda, megszü­löm a gyereket, aztán me­gyek munkába — mondta Rozika. Szeme sűrűn lecsu­kódott. Bandit felkavarta az estf Világmegváltásról szó sincs, mégis talán ezen múlik jö­TlT-nyelvtanfolyamok Orosz, angol, francia, n-met, olasz, latin Nemzeti estek a Magyar Televízióban Holnap Ljubjana mutatkozik be A megye általános és középiskoláiban tegnap tartották az ünnepélyes tanévnyitót. Ké­pünkön a tiszaföldvári ószőllősi általános iskola kis elsősei (Foto: Nagy Zsolt) 4 kilencvenedik születésnap Czóbel Béla festőművész köszöntése 1883. szeptember 4-én szü­letett Budapesten ... így kezdődik a lexikonokban Czóbel Béla, Kossuth-díjas festőművész életrajza. Kilenc évtizednyi élet! Kimondani sem könnyű, hát még végigélni! S a kilenc­ven esztendőből hetven az alkotásé. Erről beszélget­tünk a napokban szentend­rei műteremházában, — Nagybányán kezdtem, aztán München, majd Pá­rizs következett... — idézi a régmúltat. Szivarra gyújt, úgy foly­tatja tovább az emlékezést. — Már akkor elköteleztem magam Párizzsal. Az lett a második otthonom. Hosszú évtizedeken át a közelitő tél mindig oda hívott. A ta­vaszok azonban haza, Szent­endrére. A párizsi hónapok alatt általában hat-nyolc ké­pet festettem. Itt, Szentend­rén, húszat, huszonötöt. Közbekérdezek: — Mikor járt Párizsban utoljára? — Tavaly ősszel. A' kiállí­tásom megnyitójára voltam hivatalos. — Hányadik párizsi ki­állítása volt a tavalyi? — önálló tárlatom talán a tizedik... vője. Próba, választóvíz. Nem szégyenkezhet. István-apánk lánya feltű­nően viselkedett. Mutatta az ellenőrzőjét, gondosan ra­gasztotta. aláíratta. — Te csináltad? — Igen.-— Máskor ne történjen ilyen, megértetted? — Igen. Potomai Zsuzsa megtanult vezetni. Autóskesztyűt vásá­rolt, a Csillag irodájába ko­csin járt. Porolt a főtéren, együgyü Veréb utána for­dult — Ágyban kerested? Tő­lem mást kaphatnál. Zsuzsa Bandiékhoz ment, a Kurázsi mamá-t játszotta a városi színház, szaladjanak el hármasban. Örömmel fo­gadták. Kezdő pedagógus fi­zetés, beosztás, filléres taka­rékosság, Majoréknak kö­szönhették létüket. ingyen lakás, ingyen koszt, rakos­gatták párezer forintjukat, a gyereket csupaszon ne vár­ják. nem iártak sehová, a Fé­nyes nem érdekelte őket, mo­zi helyett televízióztak. Ban- idejét elrabolta az isko- -,''z;káét a terti»>s°g kap- iz ajánlaton. (Folytatjuk.) — És másutt? — Chicago, London, To­kió, Genf, Velence, Genova, Amsterdam, Berlin... De lehet, hogy volt még másutt is. A kilencven év nagyon hosszú idő.., Műtermében ma is négy­öt megkezdett alkotás. — Talán furcsán hangzik — magyarázza, — de az a módszerem, hogy egyszerre több képen dolgozom. Ha belefáradtam az egyikbe, pihentetem a képet s foly­tatom a másikat. Hogy mi­ért? Minden kép más világ, más hangulat. Más meglá­tás és más elképzelés. Ez számomra állandó alkotó fe­szültséget jelent, ami véle­ményem szerint, elengedhe­tetlen a művészember szá­mára. Nézem a készülő műveket: Interieur, Csendélet, Ülő lány több változatban is... A formák nem pontosan kö­„Iskolánk életében mindig felemelő érzés volt egy-egy tanévnyitó ünnepség, és kü­lönösen az ma, amikor a tanév kezdésével egyidőben iskolánk tantérmeiben — 67 esztendős fennállásunk óta először — kigyulladnak a villanyok.” Sas András, a homoki tanyai iskola veze­tője nvitotta meg tegnap e szavakkal a tanévet. Az ünnepség valóban fel­emelő volt. Az 1906-ban épült tanyai iskolában több mint 6 évtizeden át pislá­kolt szemet rontó, gyér fé­nyével a petróleumlámpa. A Posta, Rádió és Televízió Igazgatóság jászberényi rá­dióállomása — a városba települése után — elhatá­rozta, hogy enyhít a ho­mokiak gondjain. Szocialis­ta szerződést kötött a jász­berényi Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztályával, és annak alapján az állo­más dolgozói a nyári szü­netben — mintegy 160 ezer forint értékben — „villamo­sították” az iskolát. Több Túlírtak, a színek áttörik, erőszakosan elnyomják és hevítik egymást és valami halk bensőség árad a szem­lélő felé. Ahogy egyik francia kriti­kusa írta: „Megkapó őszin­te líraiságán keresztül Ózó­bei egyre tisztább és egyre áttetszőbb dalt hallat. A nyugalom és a szelídség — s ezt elkeseredett korunk túlságosan kész elfeledni — íme ez a két dolog, ami gyakran az erő bizonyos­sága”. Bárki méggyőződhet róla. hiszen ezekben a napokban egyszerre két újabb kiállítá­sa is nyílik. Az egyik az Emst Múzeumban, ahol ta­valy és idén készült huszon­öt olajfestménye s több gra­fikája látható. A másik szűkebb pátriájában, Szent­endrén — grafikáiból. P. P, mint 1500 órát áldoztak fel szabad idejükből, és mint­egy 500 órát dolgoztak mun­kaidőben. Bevezették a vil­lanyt az iskola négy tan­termébe. a tanműhelyekbe és a tanári szobába. Ugyan­akkor villanyt kapott az is­kola melletti posta és az egészségház is. A villanyfényt két zajta­lan áramtermelő-agregát biztosítja. Az agregátorok- nak és az üzemeltetésükhöz szükséges üzemanyagnak a rádióállomás dolgozói gép­házat és üzemanyag-tároló­helyiséget építettek. A vil­lamosítást úgy oldották meg, hogy az iskolát bármi­kor — amikor kiépítik majd a vezetéket — a hálózatra lehessen kapcsolni. A tanévnyitó ünnepségen Mátics Béla, a jászberényi rádióállomás vezetője átad­ta a Posta, Rádió és Tele­vízió Igazgatóságának aján­dékát is, két nawkénernyős televíziót és egy sztereo rádiót — illés — Kigyulladt a villany a homoki iskolában

Next

/
Thumbnails
Contents