Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-04 / 206. szám

fßt szeptember t. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Belépő a jövőbe Kezdő szakemberek a megye mezőgazdaságában Jubilál a Közgazdaságtudományi Egyetem (Folytatás az 1. oldalról.) ben a hatalmas munkában döntő szerepet szánt pár­tunk a közgazdászoknak, az egész nép közgazdasági szemlélete fejlődésének. — Hosszú távon igazoló­dott politikánk, igazolódott a marxizmusnak a gazda­ságot középpontba állító szemlélete. Űj világot csak új elmélettel és új szemlé­lettel lehetett építeni. Ez fejeződik ki abban, hogy az egyetem marxista alapon jött létre, hogy Marx Ká­roly neve fémjelzi munká­ját. — A marxizmus azt igényli tőlünk, hogy Marx és Lenin szellemében ön­állóan elemezzük korunk valóságát, és önállóan a gya­korlat tényeit, követelmé­nyeit figyelembe véve — alkalmazzuk az elméletet — hangsúlyozta a Központi Bizottság titkára, majd így folytatta: — A szovjet példa és a szovjet tapasztalat döntő szerepet játszott 25 eszten­dős fejlődésünk sikerében. Enélkül a gazdaságépítés­ben, a társadalomépítésben, de a közgazdaságképzésben sem jutottunk volna előbb­re, nem léphettünk volna a helyes útra. A felszaba­dulás időszakában a magyar nép élesen, húsbavágóan érezte a kapitalizmus tűr- hetetlenségét, és arra is el volt szánva, hogy ennek vé­get vet. De a szocializmus felépítéséhez nem volt sa­ját tapasztalatunk, nem le­hettek módszereink sem. Ezt a szovjet példa nyújtot­ta számunkra, és nyújtja sok tekintetben ma is. Igaz, a dogmatizmus időszakában nem éltünk mindig jól a szovjet példa erejével. Az is igaz, hogy néha végleges­nek tekintettünk átmeneti megoldásokat: a szovjet va­lóságot magát nem fejlő­désében, nem történetiségé­ben fogtuk fel. Helyenként a gyakorlati szükségmegol- dásokat az elmélet rangjára emeltük, és ebből tévedések, károk következtek. A sze cialista elvek átültetését he­lyenként és időnként a for­ma lemásolásával véltük megoldani. Mindez nem homályosíthatja el azt a tényt, hogy a szovjet példa anyagi erővé válik orszá­gunkban. Nyers Rezső ezután ki­emelte: — Most és a jövőben pár­huzamosan kell munkálkod­nunk a szocializmus politi­kai gazdaságtanának tovább­fejlesztésén, megismerteté­sén és megértésén; dolgoz­nunk az ágazati gazdasági tudományok fejlesztéséért és elterjesztéséért. Együtt kell munkálkodnunk a népgazda­ság központi tervezésének fejlesztéséért, minőségi szín­vonalának emeléséért és a vállalatok gazdasági tevé­kenységének, üzemgazdasági színvonalának emeléséért. Egyidejűleg kell dolgoznunk a fejlődő emberi szükségle­tek jobb megértéséért és jobb kielégítéséért is — egyaránt figyelembevéve a piacon jelentkező kereslet és a piacon kívüli szükség­letet. Erőteljesen kell mun­kálkodnunk a belső mun­kamegosztás és népgazdasá­gunk nemzetközi munka- megosztásának fejlesztéséért: azért, hogy a jövő nagy nemzetközi munkamegosztá­sában a magyar népgazda­ság megtalálja megfelelő helyét. Befejező szavaiban a Köz­ponti Bizottság titkára kér­te: legyen a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem a jövőben is a szoci­alista közgazdaságtudomány szilárd bástyája, nagyhatá­sú alkotóműhelye a marxis­ta közgazdaságtannak. „Eddig mindent másként néztem* Tanácstag Kuncsorbán Most és a következő évek­ben is szinte százával kel­lenek a megye termelőszö­vetkezeteibe és állami gaz­daságaiba a szakemberek. S ezt elérni nincs más mód, minthogy a fiatalokból, a kezdőkből toborozzanak a gazdaságok. Hány száz kell még belőlük? Nem lehet egész pontosan kiszámítani. Van ugyan utánpótlási terv, de ennél is többet mond a valóság. Az, hogy 116 ter­melőszövetkezetünk 464 szakvezető beosztásában (fő­mezőgazdász, főállattenyész­tő, főkönyvelő, főmérnök) még csak kétszáztízen dol­goznak munkakörüknek megfelelő felsőfokú képesí­Magyarországon ma átla­gosan hét felsőfokú képzett­ségű szakember dolgozik üzemenként a mezőgazda­ságban. Szolnok megyében, az állami gazdaságokban ti­zenhét, a termelőszövetkeze­tekben nyolcon felül. Ez azt is jelenti, hogy vannak sok­kal jobban ellátott megyék is Szolnoknál. Az iparszerű élelmiszer- gazdaság, a növénytermesz­tés zárt rendszerei, a sza­kosított állattenyésztő tele­pek, az egyenként négymil­lió forintos gépsorok, a mindinkább nélkülözhetet­len tudományos üzemszerve­zés megköveteli a jól kép­zett szakembereket. A megye termelőszövetke­zeteiben ezer mérnök, üzem­mérnök dolgozik. Munkáju­kat másfélezer középfokú végzettségű szakember segí­ti. Az állami gazdaságokban — tíz állami gazdaság és száztizenhat tsz van me­gyénkben — újabb kétszáz mérnök tevékenykedik. Év­ről évre többen vannak, mé­gis egyre kevesebben. Mit kell tépni, hogy a helyzet lényegesen, és gyorsán ja­vuljon? ­Az állami gazdaságokban éveken át az volt a szokás, mint a termelőszövetkeze­tekben, hogy tanév vége előtt elküldték pályázati hir­Tavaly ősszel már lát­szott, ha évenként húsz-hu­szonöt fiatallal gyarapszik csak a szakgárda, a terv­ből aligha lesz valóság. Gyorsan véget vetettek hát a kényelmes, pályázatkiírá- sos módszernek. Helyette — pontosabban azontúl — a főosztály személyzeti vezető­je elment az egyetemekre. Történetesen a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karára is. Ott megismerkedett a kari KISZ-szervezet titkárával. Megegyeztek, Szolnok me­gyei klubdélutánt tartanak Gödöllőn. Erre meghívták a megyéből ott tanuló negy­venkilenc fiatalt, ott volt ezen a Középtiszai-, a Nagy­kunsági-, a Tiszasülyi és a Szolnoki Állami Gazdaság főmérnöke is. A siker egyértelmű volt. Sokan adtak igenlő választ a gazdaságok hívására. Ezekután ugyanígy szemé­lyes kapcsolatot épített ki a Ha az idén kialakult jó módszerekkel folytatódik a kezdő szakemberek idehívá- sa, akkor néhány éven be­lül a jelenlegihez képest lényegesen jobb lesz a hely­zet. A gazdaságok eme szán­dékának jó segítői vannak. A Szolnok megyei Tanács szocialista szerződést kötött tavasszal a Debreceni Ag­rártudományi Egyetemmel. Nagy ígéret a mezőtúri fő­iskola. Még csak ebben az évben bocsátotta ki az első üzemmérnököket, de már csak a tsz-ekben helyezke­dett el tizenhét fiatal, s a többiek is jórészt a megye állami gazdaságaiban, élel­miszeripari vállalatainál vál­laltak munkát. ,^ téssel. Főképpen a főköny­velők között alig találni fel­sőoktatási intézményben végzett embert. Nagyon kevés a közgaz­dász is. Kevés a gépész kép­zettségű szakember, holott milliós értékű gépek, gép­rendszerek áramlanak a mezőgazdaságba. Nincs elég növényvédő, noha szinte a kemizálás „ipari forradal­mát” éli a mezőgazdaság. Nincs elegendő állattenyész­tő szakember, üzemi állat­orvos, miközben iparszerű- en termelő szakosított te- nyésztelepeket építünk, ser­tés-, és szarvasmarha-prog­ramot valósítunk meg. detményeiket a felsőoktatási intézményeknek. Megírták, milyen feltételekkel, hová, milyen végzettségű kezdő szakembereket várnak. Volt is mindig jelentkező: 1971- ben huszonnégy, 1972-ben huszonegy fiatal mérnök lé­pett munkába. Az idén már eddig ötvenhármán foglal­ták el helyüket, de még ez sem végleges adat, hiszen az Állatorvostudományi Egyetemen, a Közgazdaság- tudományi Egyetemen, a Számviteli Főiskolán szep­temberben lesznek az ál­lamvizsgák, ezért innen még várnak végzősöket. Vagyis háromszor annyi fiatal szak­embert alkalmaznak a me­gye élelmiszergazdaságában az idén, mint tavaly. Még 1970-ben szakember utánpótlási tervet készített az állami gazdaságok me­gyei főosztálya és a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya. Eb­ben — 1971 és 1975 közötti időszakra — rögzítették, hány szakvezető megy nyugdíjba, milyen új terme­lési egységek élére kelle­nek szakirányítók. Pontosan meghatározták, hogy 1975- ben, az állami gazdaságok­ban például már kétszázhet­vennyolc felsőfokú képesíté­sű szakembernek kell dol­gozni. főosztály a gödöllői egye­tem növénytermesztési kará­val, az Állatorvostudományi Egyetemmel, a Közgazda­ságtudományi Egyetemmel, a szarvasi, a hódmezővásár­helyi főiskolával, stb. Külön is sikernek tartják, hogy az idén munkát kezdő fia­talokból tízen közgazdá­szok, mert éppen az ilyen képzettségűek hiányzanak nagyon a megye állami gaz­daságaiból. A megye termelőszövetke­zetei is újítottak. Két év óta a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya nyilvántartja; hány Szolnok megyei fiatal tanul az egyetemeken, főiskolá­kon. Áz osztály elsősorban őket hívja, hozzájuk irá­nyítja a tsz-ek vezetőit. Nem is sikertelenül. 1971- ben például 97, 1972-ben 69 fiatalt fogadtak, ebben az évben pedig százhuszonöt kezdő szakembert várnak a szövetkezetek, hatvannyolc már meg is érkezett. Más dolog azonban az, hogy hány fiatal jön és hány marad itt. Az átlagot tekintve ezzel nincs baj. A múlt évben munkát kezdő fiatal szakemberek 90 szá­zaléka a megyében maradt. Csakhogy a távozó 10 szá­zalék esetében sem mindig alkalmatlanságról van szó. A megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tályán úgy tartják nyilván a kunhegyesi Lenin, a ken- deresi Vörös Csepel, a Ti­sza j enő—vezsenyi termelő- szövetkezeteket: ahány szak­ember jön, szinte annyi el is megy tőlük. Nyilván ez összefügg azzal, hogy az em­lített tsz-ek évek óta stag­náló gazdaságok. __t S ajnos ilyen példa is van. A jellemző mégis az, hogy szeretettel fogadják a szö­vetkezetekben a fiatalokat. A tiszaföldvári Lenin, a ci- bakházi Vörös Csillag Tsz- ben, a Középtiszai Állami Gazdaságban, s még sok he­lyen a pályakezdők egész sora nőtt fel az utóbbi évek­ben. Elsősorban azokon a helyeken, ahol képzett szak­vezetők dolgoznak, és szíve­sen foglalkoznak a fiatalok­kal. Sajnos, az ellenkezőjét is tapasztalni, de a jellemző az, hogy megértőén, biza­lommal fogadják a kezdő­ket. A mezőtúri Béke Tsz négy berendezett szolgálati legénylakás felajánlásával keres fiatal szakembereket. A kisújszállási tsz-ekben előbb vezetőségi ülésen, majd közgyűlésen mutatják be az odaérkező kezdő szak­embereket. Sok jó példa van a megye termelőszövet­kezeteiben arra, hogy ko­molyan ott is akarják ma­rasztalni a fiatalokat. A szervezettebb, tervszerűbb szakembernevelésre azon­ban az állami gazdaságokat lehet követendő példaként állítani. A kezdők nevelése A megye minden állami gazdaságában lakást, ellátást kapnak a kezdő szakembe­rek. Ezt ugyan körülményei miatt nem minden tsz tud­ná még megvalósítani. De azt már igen, ahogyan a nevelésükkel törődnek. Min­den állami gazdaságnak van egy szabályzata, ami tartal­mazza, mit kötelesek tenni a gazdaságvezetők, mit kö­veteljenek a fiataloktól. A Nagykunsági Állami Gazdaságban például azzal kezdik a 6 hónapos próba­időt: bemutatják nekik az üzemet, beosztják vezető­szakember mellé őket. A ve­zetőszakember feladattervet készít arra, hogyan akar foglalkozni hat hónapig a fiatallal. Ámde a kezdő szakember is köteles hat hónapig munkanaptárt ve­zetni, feljegyezni, melyik nap mit csinált, mi az ész­revétele, javaslata. Félév után minősítik a fiatalem­bert, megmondják mire tart­ják alkalmasnak, milyen előrelépési lehetőségei van­nak. Ha elégedettek a fél­évvel meg is jutalmazzák, úgyszintén a vezetőszakem­ber is kap egy havi fize­tésének megfelelő jutalmat, ha odaadóan végzi e mun­káját. Valahogy így kell ezt. A megye mezőgazdaságának jövője nagyban függ a most felnövő szakembernemze­déktől. A gazdaságokban százával várják őket a kö­vetkező években, arról nem is szólva, hogy milyen fon­tos szerepet tölthetnek be a falu társadalmi életének alakításában. Borzák Lajos (Tudósítónktól.) A Közép-Tisza vidékén — a sokéves átlag szerint — általában szeptember 10-ig tart az öntözési idény. Az idei rendkívüli helyzetben, amikor a talaj hasznosítható vízkészlete még az 50 száza­lékot sem éri el, kitolódik az öntözési szezon. Mint a vízügyi szakemberek, az ön­tözőművek ötnapos őszi be­járásán' megállapították, a nagyüzemek változatlanul igényt tartanak a vízre. A Nagykunságban, Cegléd és Szolnok környékén, még erő­teljesen öntözik azokat a cukorrépatáblákat, amelyek­ről a második ütemben ta­karítják be a termést. A ka­pásokból és a takarmánynö­vényekből a vízügyi igazga­tóság területén 63,5 ezer hektárt láttak el mesterséges csapadékkal. Ez az arány Vidáman lépett be az iro­da ajtaján. Gondtalan diák­lányhoz hasonlított, pedig már nem iskolás. A húsz­éves Bodnár Mária, a kun- csorbai Kossuth Termelőszö­vetkezet bérelszámolója és április 15-e óta a 15-ös ke­rület lakóinak érdekeit kép­viseli a községi tanácsban. — Elég furcsa eset volt az én tanácstagi jelölésem — mondja. — Mit sem sejtve mentem el a jelölőgyűlésünk­re. Bemutatták körzetünk ta­nácstag-jelöltjét. egyszer csak felállt egy idősebb néni, és azt mondta, indítsunk még egy jelöltet, de az a kerület lakosa legyen. Engem aján­lott. mert sokat pörög a nyelvem, biztosan jól fogom képviselni illetékes helyeken az érdekeiket. Elfogadták. Így kerültem fel a jelölőlis­tára. — Jelölőként ment el a gyűlésre, és je­löltként tért haza. Mi­lyen érzés volt? — Nehéz lenne szavakkal kifejezni, örültem is, meg izgatott is voltam. Szükség volt néhány napra, hogy ala­posan átgondoljam, mi is tör­tént velem. — Megvolt a válasz­tás, az eredményt tud­juk. Gondolkodott-e már azon, hogy miért esett éppen magára a választás? — Természetesem nagyon sokat töprengtem rajta. Arra szeptemberben sem csökken, mert az öntözőrendszereket fokozatosan átállítják az őszi másodvetések és kalászosok kelesztő öntözésére. Tiszafüred, Kisújszállás, Tiszakécske térségében, vala­mint a Nagykunsági Főcsa­torna mentén teljes ütemben dolgoznak a vízszolgáltató művek és telepítik át a hordozható rendszereket a később öntözésre kerülő te­rületekre. A vízügyi szakem­berek javasolják az üzemek­nek, hogy ahol lehet, alkal­mazzák az őszi tározó ön­tözést is amely a tavasszal kamatozik majd. Szeptem­ber 10-től megkezdődik a rizsföldek lecsapolása. Erre a munkaműveletre külön programot készítettek, hogy a lecsapol ássál egyi dóben a kelesztő öntözővíz is eljusson a, nagyüzerry táblákra. ; a gondolatra jutattam, hogy talán azért szavaztak rám, mert kicsi korom óta na­gyon jól ismernek az itt la­kó emberek, én is ismerek mindenkit a kerületben. Biz­tosan meg is bíznak bennem. :— Korábban mit tu­dott a tanácstagi mun­káról? — Ügyszólván semmit. Azt tudtam, hogy elintézik a la­kosság ügyeit, meg hogy részt vesznek a tanács ülésein. Né­gyen vagyunk a községben, akiket most választottak meg először. Közöttük én vagyok a legfiatalabb. A választások után a tanácsnál tartottak egy tájékoztatót, amelyen be­széltek a tanácstag munkájá­ról, a község gondjairól, a távolabbi tervekről. Ekkor kezdtem ismerkedni a mun­kánkkal. Aztán tanulmányoz­tam az új tanácstörvényt is. — A négy hónap alatt volt-e már, aki panasszal kereste fel? — Az én kerületem a legjobbak közé tartozik. Van járda, rendes vízhálózat, minden házba bevezették a villanyt. Ezzel meg vannak elégedve a lakók. Más té­mákban azonban már meg­kerestek, amit majd elmon­dok a legközelebbi tanácsülé­sen; például, hogy rossz a kenyérellátás, a moziban nem lehet élvezni a filmet, mert nem hallani a hangot, a ke­rületünkben van egy elha­nyagolt épület, mikor bont­ják le stb. — Milyen munka- programot állított ösz- sze saját magának? — Könnyű volt a progra­mot összeállítani, mert ha a kerületemben jelenleg nincs is gond, a községben annál inkább akad. Elsősorban sze­retném, ha a gyerekeknek lenne játszóterük. A tanács mögötti erdős rész erre a célra nagyon megfelelne. Van művelődési házunk, de nagyon elhanyagolt a kör­nyezete. Meg akarom szer­vezni. hogy a KISZ-fiatalok társadalmi munkában rendbe hozzák. Természetesen ebben a munkában én is segítenék. A művelődési házban van egy ifjúsági klub, de azt is mondhatnám, hogy minek, hiszen semmi különöset nem csinálnak, csak játszanak. Jó lenne, ha közösen kialakíta­nánk a programokat. Javasol­ni fogom, hogy rendezzünk irodalmi esteket, vetélkedő­ket. politikai tájékoztatókat, filmvitákat. Tudom, hogy ez nem tartozik szorosan a ta­nácstagi munkához, de én is fiatal vagyok, és a szívemen viselem ezeket a dolgokat — Milyen a kapcso­lata az emberekkel? — Ügy érzem, jó, de min­dent megteszek, hogy még jobb legyen. A munkahelye­men nagyon sok emberrel ta­lálkozom, így megismerem őket. Ha bajuk, gondjuk van, engem bárhol megtalálnak. Ügy érzem, eddig másként néztem mindent. Mert más az, ha valaki csak ott la­kik, és más, ha felelőssége is is van a környékért, a kör­nyezetért, az emberekért..: — Szekeres — Nemzetközi vásár Lipcsében és Plovdivban Vasárnap délelőtt 10 óra­kor Horst Solle, az NDK kül­gazdasági minisztere ünnepé­lyesen megnyitotta az idei lipcsei őszi vásárt. A korábbi évektől eltérően az eddig fő­ként fogyasztási cikkeket be­mutató vásáron szép szám­mal mutatnak be beruházási javakat is. A lipcsei őszi vá­sáron 52 ország 6275 kiállí­tója vesz részt Magyarországot 24 kiállító képviseli 150 vállalat legki­válóbb termékeivel. A HUNGEXPO által szervezett magyar árubemutatón 3000 árucikk látható 2555 négyzet- méter területen. Az arany­érmekért indult versenyben 31 magyar termék verseng majd a hagyományos erős nemzetközi mezőnyben. SZÓFIA Ugyancsak vasárnap dél­előtt Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke ünnepé­lyesen nyitotta meg a 29. plovdivi nemzetközi vásárt. A megnyitón jelen voltak a 36 külföldi kiállító ország képviselői, közöttük dr. Bíró József magyar külkereske­delmi miniszter, aki a vásá­ron való részvétel mellett az ez évre szóló magyar—bolgár árucsereforgalmi jegyzőkönyv előírásainak eddigi teljesí­téséről, a gazdasági kapcso­latok bővítéséről és az integ­ráció elmélyítéséről tárgyal Iván Nedev bolgár külkeres- Isedeljmi miniszterrel; Többen és mégis kevesebben Kapcsolat az egyetemekkel A fiatalok többsége marad A kelesztő öntözésre váltanak át a nagyüzemek /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents