Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-30 / 229. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 1973. szeptember 30. TÚRKEVEI VÁLTOZÁSOK Elkelt a bakterház Négyszáz holdon termeltek cukorrépát a jászapáti Alkotmány Tsz-bcn. A betakarítást gépek segítségével végzik Téglát vegyenek! ü Ilyen sem volt még Túr- fcevén: dobra ütötték, eladták a bakterházat. Tóth Imre, a városi pártbizottság titkára gondterhelt: — A vasútvonal megszüntetése úgyszólván hónapok kérdése. A város közvéleménye beletörődött ebbe, de nem, fogadja el. Azt mondják az emberek: a régi kortesbeszédekben mindig szerepelt a Kisújszállásra vivő vasútvonal megépítése. Nem lett meg soha. de legalább a mezőtúri szárnyvonalat meghagyták. Koszna Mihály városi tanácselnök sem valami derűlátó: — Túrkeve lesz az ország első vasút nélküli városa. Nyolcvanhárom közül az egyetlen. Sérelmezik is a helyiek. Azt tartják: a vasút mégis csak rangot ad, mint egy megyeszékhelynek az egyetem. Hallgatom a tanácselnököt, nem vitatkozom vele. Tudom. úgy is kibújik a szög a zsákból: nem a rang izgatja ókét. Sokkal józanabb megfontolást rejt a vasú tért érzett aggodalom. Így is van: — Drágább a busz. Meg aztán kórházi látogatási napokon — pedig akkor kisegítő járatok is vannak — virágcsokorral, süteménnyel felesleges buszra szállni. Szétmorzsálódik a csomag a nagy tumultusban. Félő, hogy a vasút leállásával minden nap ilyen áldatlan állapotok uralkodnak majd. Szerencsére még nem teljesen mai gond a közúti forgalom uralkodóvá válása. Kerekes Ferenc, a 7. sz. Volán Vállalat igazgatója így vélekedik erről: — Mi jifbb helyzetet szeretnénk teremteni Túrkeve közlekedésében a mostaninál. Azt is figyelembe kell azonban venni, hogy az ottani vasútvonal megszüntetésének igen nagy anyagi kihatásai vannak. Kellene építeni például Túrkevén is, Mezőtúron is egy autóbuszpályaudvart. Ez kb. 20 millió forintot emésztene fel. Szükség volna közúti rekonstrukcióra is, aminek pénzügyi ráfordítását nem ismerem. Be kellene állítani 8—10 tehergépkocsit és öthat új autóbuszt. Azok is belekerülnének 8—10 millió forintba. Nem véletlen tehát, hogy a túrkevei vasútvonal megszüntetését eltolták a jövő év végére, őszintén szólva annak a határidőnek betartásában sem hiszek. Nemcsak a személyforgalom, hanem az áruszállítás miatt is aggódnak a keviek. Az építőanyagot, a homokot, sódert, szenet a mezőtúri vasútállomásról kell majd vitetni, s ez kétségen kívül drágítja a szállítást. Egy köbméter kavics például 96 forinttal lesz drágább. Három évig az árkiegészítés miatt nem érzi ezt a vásárló... A város egészét tekintve nem kicsi a tét. Azt mondja Kelemen Imre, a túrkevei vasútállomás főnöke: — Évi hatvanezer tonnát jelent a teherforgalom. A súly azonban nem az egve*- len mérce, nem tükrözi teljesen a mennyiséget, mert rengeteg a könnyű áru. Gondot okoz a városnak, hogy a darabáru fuvarozást megszüntette a MÁV. ezt a szolgáltatást átadta a 7. sz. Volán Vállalatnak. Az így előállt helyzetre jellemző a nagylóki tsz elnökének esete. Túrkevére vetődött, vett egy jó két mázsa súlyú fűrészgépet. Annak szállítását a MÁV nem vállalta, darabáruval viszont a Volán Vállalat is csak egy mázsáig foglalkozik. Azt tanácsolták neki: vegyen igénybe egv hat tonnás kocsit, azzal szállítsa el a fűrészgépet. Potom háromezerért megússza. Ilyen áldatlan, mindenképpen megoldásra váró állapot alakult ki a vasútvonal tervezett megszüntetése miatt Túrkevén. Eredetileg úgy volt, hogy most. az év végén teljes egészében közútra terelik mind a személy, mind az áruforgalmat. Készben a Szolnok—Lőkösháza közötti vasútvonal korszerűsítése miatt azonban a kevi A Budapesti Vegyiművek dolgozói a termelés korszerűsítésével és volumenének növelésével több terméküknél megteremtették a gazdaságosabb gyártás feltételeit. Az önköltségcsökkentéssel elért eredményt árengedményként érvényesítik. Nemrégiben a Safidon 40 WP rovarölőszer és az Olit" ref EC kertészeti és szántóföldi gyomirtószer árát csökkentették. s most újabb hászámyvonal megszüntetése eltolódik. Hogy meddig? Pontos választ erre senki sem tud adni. — Egyszerűsített - korszerűsítéssel meg lehetne menteni a vasútvonalat — meditál az állomásfőnök. — E módszer lényege: a fővonalakról felszedett síneket a talpfákkal együtt erre a szárnyra raknák.. Így a nagyobb teherbírású vagonokat is be lehetne vontatni Túrkevére, nem kellene az árut, sok esetben Mezőtúron átrakni. Így „menekült” meg a Mu- rony—Békés, valamint a Kisújszállás—Kisköre közötti vasútvonal is. Igaz, ez is költséges munka, hiszen 750—800' ezer forintba kerül kilométerenként. A helybeliek számára minden bizonnyal rokonszenves elképzelés ez. A realitás viszont az, hogy Mezőtúrra tervez a MÁV egy, áruátrakót Túrkeve számára. Hogy miért éppen Mezőtúrra? Ezt se tudja senki, hiszen az áruk zöme északról (például a szén) és keletről (így a legnagyobb üzembe, az AFIT- ba a motorok) érkezik a városba, ezért az volna kézenfekvő, hogy a különben is jól kiépített kisújszállási állomáson fogadnák a túrkevei szállítmányokat. A város lakói többségének ez már nem számít. őket csak a helyi vasútvonal léte érdekli. Az pedig megpecsételődött, hacsak újabb döntés nem születik ebben az ügyben. A MÁV ugyanis kimutatta. hogy a forgalom közútra terelése országosan — a beruházásokat tekintve —' 580,5 millió forint megtakarítást jelent Simon Béla Következik: „Szomszédolás” szüléskor. rom termékük árát mérsékelték 10—15 százalékkal. Elhatározásukról megállapodást kötöttek az Agrotröszt- tel. s így október 1-től lép életbe az árcsökkentés a Wuxal permettrágya. a Ba- sudin 5 G.. a Basudin 10 G. árusításánál. Az éves forgalom alapján a csökkentés 10—11 millió forintos megtakarítást jelent a mezőgazdasági termelőknek. Szokatlan hirdetés jelent meg a napilapokban. Több megyében arra buzdítják a közületi és magánépíttetőket, hogy a jelenleg szükséges és a jövő évben felhasználandó téglát sürgősen vegyék meg. Az ember a szemét dörgöli, jól lát-e, majd arra gondol, hátha csak egy téves közlemény olvasója. Aki az utóbbi évtizedekben építkezett, az tudja, hogy hányszor kellett elmennie az építőanyag-telepre, amíg végül elegendő anyagot kapott. Fuvarosok, spekulánsok, olykor üzérkedő eladók mellékútjain kellett járnia, borravalóval. felárral fizetve azért, hogy az építkezés elkezdéséhez, vagy a félig felhúzott falak befejezéséhez megfelelő anyagot kapjon. Hiány volt három évtizeden át, ami tulajdonképpen nem is csoda, hiszen először a háborús nyomokat kellett eltüntetni, majd a .társadalmi, gazdasági fejlődés nyomán példátlan építkezési láz tört ki országszerte. Az ú j gyárak, városnegyedek. s a falvak megújuló utcasorai falták az építőanyagot, s a tégla- és cserépgyárak hiába termeltek egyre többet, az ellátás mégis akadozott. A kisemberek házatáján elsősorban a tégla, a cserén és a cement hiányzott. Ezek híján nem lehet viszont a családi házakat megalapozni, felhúzni az új lakájok falait, s tetőt ráírni a félig kész otthonok fajé. S az építőanyag-hiány egyben politikai probléma is volt, hiszen anyag nélkül nincs új lakás, s a lakásviszonyok az .életnívó egyik legfontosabb meghatározói. Az építőanyag-ipar több mint két évtizedig versenyt futott az igényekkel. A nagy beruházások, a tizenöt éves lakásfejlesztési program , követelményeinek egv pillanatig sem tudott volna megfelelni, ha nem bővítik nagy mértékben a tégla- és cserép-, valamint a cementgyárak termelő kapacitását. Igaz, ez a fejlesztés nem volt olcsó mulatság. Csupán ebben az ötéves tervben 2,5 milliárd forintot költenek a téglaipar korszerűsítésére, az agvagbánvák új gépeire, a szállítószalagokra és az égetőkemencékre. A közelmúltban felépült — a többi között. — Egerben egy cserépgyár. Tatán egv tégla- és cserépkombinát. Felépült az évi 1 millió tonna kapacitású Beremendi Cementmű is. S az egész korszerűsödött inarág idén megdönti minden eddigi rekordját, ugyanis ebben az évben. 2 milliárd 100 millió darab tégla és 166 millió cserép kerül ki a gyárakból. A cementipar termelése 3 millió 400 ezer tonna lesz. Az idén már a 14 milliárd forint értékű építőanyag több mint egvharma- da a kiskereskedelemnek, tehát közvetlenül a lakosságnak jut. A hiánygazdálkodást olyan árubőség váltotta fel, hogy az első félévben a szerződésekben lekötött 615 millió téglából csak 558 milliót, a 83 millió cserépből pedig 72 milliót vett át a belkereskedelem. Végre a cementipar is teljesítette minden kötelezettségét, nemcsak laszállította a tervezett 310 ezer tonna cementet, hanem pótolta a múlt évi 30 ezer tonna adósságát is. A most létrejött árubőség Szolnok megyében is kedvezően érezteti hatását, a 14 állami TÜZÉP-telepen egyetlen fontos építőanyagból sincs hiány. Tavaly nyáron például másfél hónapig nem lehetett cementet kapni, most a telepeken ötezer ötszáz tonnát(!) raktároznak. Van bőségesen mész — 600 tonna — tégla. — 600 ezer darab — cserép — 800 ezer darab — és tetőfedő pala — 25 vagonnal — is. Ha bármelyikből váratlanul nagy lenne a kereslet, problémát az sem okozna, mert egy héten belül tudnák szállítani a hiányzó mennyiséget. Az említett, és az építők számára végre tényleg nagyon kedvező adatok azonban mégsem jelentik azt, hogy a tavasszal mindenütt zavartalanul kezdődhet, vagy folytatódhat az építkezés. A Szolnok megyei TÜZÉP ugyanis a vállalat pénzügyi nehézségei miatt ismét csak 4—5 millió téglát tud tárolni télire. 12 millió helyett. Így valóban előfordulhat, hogy a jövő év elején — mint a cikk kezdetén említettük — azok közül, akik most ősszel nem veszik meg a téglát, sokan hoppon maradhatnak. Másrészt ma is akad olyan telep, ahová pontatlanul szállítanak, vagy maguk a kereskedők nem akarják — köz- gazdasági okokból —. mértéktelenül megduzzasztani a készleteiket. Nincs elég megfelelő raktár a cementnek, biztonságos tárolóhely a téglának és a cserépnek. S itt-ott megmaradtak a hiánygazdálkodás idejéből a kényelmes módszerek is, amikor ..eszi. nem eszi, nem kap mást” alapon azt vett a vevő. amit éppen kapott. Csakhogy az árubőség és a választék sokfélesége a kereskedelmet is új módszerekre, a vevő megnyerésének versenyére ösztönzi. Az áru elosztása helyett valóban kereskednie kell. S bár a közelgő tél a mhgán- építkezéseken a holtszezont jelenti, most mégis hirdetik, reklámozzák, hogy vegyünk téglát és egvéb építőanyagot. Mert a gyárak a szokásos téli rekonstrukció után minden bizonnyal még nagvobb kapacitással kezdenek majd dolgozni. Már bővítik a he- jőcsabai cserépgyárat, nemsokára befeiezik az új békéscsabai cserépgyár építését, s hamarosan termelni kezd az ország legmodemebb. legnagyobb cserép- és téglagyára Bátaszéken. A mostaninál is több lesz az építőanyag. K. S. A sokgazdás ház Épül Nagykörűben egy ház a Tisza gát tövében. Ez most a legismertebb utca a faluban. Még a község szélén lakó ember is odairányít az első szóra. A talpig fekete, összement öregasszony meg csapást taposott már oda. Minden este eljön, álldogál a porta végében, nézi mit haladtak aznap. Mondogatja csak úgy magának, vagy az őszi csendnek: — Szép lesz... de a gazda hiányzik belőle __ A Pista f iam... • • • Kiss István szűkszavú, gyorskezű ember volt. Dolgozni akármeddig benn maradt, ha úgy hozta a munka, de utána iparkodott haza. Egy pohár borra is ritkán maradt el. — Nem szórhatom a pénzt — mondogatta — lakásra gyűjtünk. Minden fillérnek helye lesz. Néztek is telket maguknak a feleségével a Tisza- part alján, a/Kossuth Lajos utca 3-ban. Nem adta a tulajdonos. Akkor Kiss István gépkocsivezető benevezett a Volán társasházba, Szolnokon, a Gerle utcában. — Mindegy, hogy melyik sikerül. Csak meg lenne már, tizenhárom éve házas vagyok. Lassan felnő a fiam is, níióta küszködünk abban a vityilóban — hajtogatta. — A lakás nagy kincs — mondta akkor is, mikor szóba jött, hogy Diós András munkatársuk házat épít Rá- kóczifalván. Összehívta a szocialista brigádot, ő volt a vezetője. „Gyerünk fiúk, bele apait — anyait, jól jön a segítség ilyenkor”. Mentek sokszor, felhúzták a Diósék házát. Nagyon örült Kiss István, említette is: — Még az ősszel, én is nekivágok, ötvenezret már összekuporgattunk rá. 1971-ben volt ez. Kiss István, a Volán teherautó vezetője, D-kategóriás jogosítványt szerzett. Átült a buszra, a személyforgalmi részlegnél. Szó nélkül vállalta a legmesszebbi utakat is. Különjáratra osztották, eljáró munkásokat vitt haza Tolnába. Már hazatartott. Baja közelében belerohant egy teherautó. „Nem életveszélyes sérülés” — őrzik még mindig a távmondatot a szolnoki Volánnál. Két hét múlva meghalt. Munkatársai, a buszvezetők, a kalauzok megrendültén temették el. A Volán társasház szépen épült a Gerle utcában. Leendő lakói izgalommal tervezgettek. Valakinek eszébe jutott a Kiss István háza. Özvegy Kiss Istvánná, a nagykörűi ipari szövetkezet segédmunkása, nemsokára örömmel lépett ki a vállalati központ kapuján: — Azt mondták fogjak hozzá, de már itt is voltak alapkiásásra. Tornai Sebestyén, a maszek vállalkozó hamarosan búcsút is intett az egésznek. A reggeli járattal, a 6 órás busszal mindennap kiállított egy csapat ember. Tíz szocialista brigád a II. Rákóczi Ferenc, a Gagarin, a Mün- nich Ferenc, a többi kollektíva tagjai, buszvezetők, kalauzok. Este visszautaztak 17.40-kor, de másnap újabb váltás érkezett. A kőműveseket kivéve. Peszeki István, Dénes Tihamér buszvezetők, Gonda Elek, Majercsik János. Peszeki István kalauzok. Csupa por, csupa malter, mész rajtuk az egyenruha. — Dehát maguk se kőművesek — csodálkozom el gyakorlott mozdulataikon. — Muszájkőművesek vagyunk — nevetrek. — A honvédségnél, itt-ott szedtük össze a „tudományt”. Egy napot, két napot mindenki vállalt szabad idejéből, akár az irodán, akár a járműveken dolgozik a személyforgalomnál. Mindennapra 6—8 ember jutott. Jöttek a munkásőrök, a II. raj tagjai. Kiss István nem volt pedig munkásőr. A szorgalmas, derék munkást tisztelték benne. Kétszoba összkomfortos szép lakás, teljesen társadalmi munkában. Az önzetlenség tanította „kőműveseket” a vállalat fizeti, mivel ők, míg a ház kész nem lesz, itt dolgoznak. • • • Két ház van most az udvaron. A régi nádtetős, egyszobás vályogkunyhó küszöbén áll özvegy Kiss Istvánná: — Hogy tudom én ezt meghálálni? Sehogy. Mert még csak ez a sok munka, de az anyagvétel, a szállítás. meg minden. A vásárlást szinte teljesen Dub- csák István intézte a vállalatnál, még Dunaújvárosról is hoztak építőanyagot. Még ma reggel is úgy fordult be a Szolnokról érkező busz, falazó téglát hozott a kocsi elején. Az utasok rossz szemmel is nézték a sofőrt, mit maszekot ez? • • • Teli van az udvar gyerekekkel, összeverődtek tanítás után. Nem játszanak, a sódert szitálják. — A fiam meg az iskolatársai — simítja végig őket az asszony tekintete. — Sokan megnézik ezt az épülő házat a faluban. A munkahelyemen is szóltak az asz- szonyok: mondjam meg, mikor lehet már meszelni, festeni. Üj látogató érkezik. Gregor Balázs nyugdíjas, az özvegyasszony apja. — Fajin ház lesz, aki ebbe hibát talál az rossz ember. Kocsi Sándor, Hám József, Hagyák László „a vo- lánosok” bólogatnak. — Ilyet még mi se csináltunk. Segítettünk már másnak is. Egy tiszaföldvári hétgyermekes társunknak 29 ezer forintot adtunk össze, hogy háza legyen. De ez teljesen a mi két kezünkkel épült. Elsorolják, kik alapozták, kik húzták fel a falat, kik rakták fel a tetőt. Sok név, sok munkás téglája. — Tulajdonosa csak egy van a háznak, de sok gazdával — mondja valaki a falubeliek közül elismerően. Nem hallatszik el messzire a szó a hűvös őszi estén. Az udvar sarkában tipegő szikár kis öregasszonyka hazaindul a magataposta úton. Mintha nyugodtabban szedné a lépteit. Borzák Lajos Vegyszerek csökkentett áron
