Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-01 / 204. szám
1973. szeotcmixrr i. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Törvényerejű rendelet a közoktatás továbbfejlesztéséről (Hírmagyarázatunk) AZ ELNÖKI TANÄCS most elfogadott törvényerejű rendelete az oktatási rendszer továbbfejlesztéséről, amely az 1961. évi törvény egyes rendelkezéseit újonnan fogalmazza, s ezzel — a törvény keretjellegének megfelelően — megteremti a jogalapot a továbbfejlesztéshez. A módosítások elsősorban az egyes oktatási intézmények képzési célját pontosítják: néhány túlhaladott rendelkezést a mai állapotokhoz igazítanak. Az 1961. évi harmadik törvény például kimondja, hogy a diákoknak a VIII. osztály sikeres elvégzéséig, legkésőbb azonban annak a tanévnek a végéig kell járniok iskolába, amelyben a 16. életévüket betöltik. Mostantól kezdve viszont arra is lehetőség nyílik, hogy a 14. életévét betöltött gyermek —■ a változatlanul 16. életévig terjedő tankötelezettségnek — a dolgozók általános iskolájában tegyen eleget. Ez lényegében feloldja azt a megkötöttséget, hogy a gyermeket 16. életévének betöltéséig mindennapi iskola-látogatásra kötelezte. Az alsófokú oktatási intézmények közül a törvény- erejű rendelet külön foglalkozik a gyógypedagógiai intézményekkel, ezek képzési céljaival. Ügy rendelkezik, hogy ezekben az intézetekben a képzés időtartama a fogyatékosság jellegéhez igazodik. A rendelkezést az indokolja, hogy emelkedik a gyógypedagógiai intézmények száma, növekedik jelentőségük, s jellegük eltér az általános is kólától. A tanácstörvénnyel összhangban a törvényerejű rendelet a gimnáziumok és a szakközépiskolák, valamint a középiskolai kollégiumok és diákotthonok létesítését, válamint mindezek fenntartását a tanácsok kizárólagos hatáskörébe utalja. Kivételt csupán a felső- oktatási intézmények gyakorló iskolái és az egyházi gimnáziumok jelentenek. Az Elnöki Tanács törvény- erejű rendelete a gimnáziumok képzési céljainak megjelölésében figyelembe veszi a kettős feladatot: a felsőfokú tanulmányokra, illetve közvetlenül a gyakorlati életre való felkészítést. A gimnazisták a négy év sikeres elvégzése után érettségi vizsgát tehetnek, s ez jogosítja őket a jelentkezésre felsőoktatási intézményekbe. Ugyanakkor a gimnáziumok négy évfolyamának sikeres elvégzése — az érettségi vizsga létété nélkül is — képesít általános irányú középfokú iskolai végzettséghez kötött munkakörök betöltésére. Az érettségi tehát mindinkább a felsőfokú tanulmányok folytatásának — a külön felvételi vizsgát kiszorító — előfelvételi lesz. A szakközépiskolák elvégzése után is lehetőségük nyílik a tanulóknak az érettségi vizsga letételére, ha felsőfokú intézményekbe kívánnak jelentkezni. A szakközépiskolának felsőfokú tanulmányokra felkészítő szerepe annyiban módosul, hogy nagyobb súlyt kap a szakirányú felsőfokú tanulásra való előkészítés. Érettségi vizsga nélkül — a gimnáziumokhoz hasonlóan — a négy évfolyam elvégzése képesítést nyújt a középfokú iskolai végzettséghez kötött állások betöltésére. A szakemberek véleménye szerint az ilyen diákok részére azt is biztosítani kell, hogy a szakmunkás-képzés célját szolgáló szakközépiskolában a szakmunkásvizsgát érettségi vizsga nélkül is letehessék. Az 1961. évi III. törvénynek az a rendelkezése, hogy felsőfokú intézetet a Minisztertanács, egyetemet és főiskolát pedig az Elnöki Tanács létesíthet, illßtve szüntethet meg, nem változik. A most elfogadott törvényerejű rendelet lehetőséget biztosít arra, hogy a szakmunkásképesítéssel rendelkezők középiskolai végzettség nélkül is felvehetők felsőoktatási intézményekbe ha a később, külön meghatárolt feltételeknek megfelelnek. Rendelkezik arról is, hogy az egyetemeken és a főiskolákon az egyetemi, illetve a főiskolai végzettségnél alacsonyabb szintű szakképesítés is szerezhető. A TÖRVÉNYEREJŰ rendelet pontosabban megfogalmazza a felnőtt oktatás kereteit. Lényeges, új rendelkezés, hogy — külön jogszabályokban meghatározandó keretek között — az általános iskolák és gimnáziumok mellett a jövőben egyes szakközépiskolákban és a felsőoktatás területén is lehetőség nyílik a tananyag egyéni tanulással történő elsajátítására. A felnőttoktatás továbbfejlesztése érdekében tehát lehetőséget nyújt arra, hogy a tanköteles koron túl lévők tanulása igazodjék a felnőttek oktatásának sajátos , követelményeihez. Módot ad így arra is, hogy egyes iskolatípusokban, illetve szakokon egyéni tanulással, az előírt vizsgák eredményes letételével is megszerezhető legyen a végzettség. „Otthon 74" A Belkereskedelmi Minisztérium, a Könnyűipari Minisztérium és az Iparművészeti Tanács közös szervezésében nyolcadszor rendezik meg az „Otthon” elnevezésű lakberendezési kiállítást. Az egy hét múlva nyíló, szeptember 7—17. között megtekinthető „Otthon ’74”, széles keresztmetszetet ad bútoriparunk jövő évi kínálatáról. A kiállításon a nagy bútoripari üzemek mellett 19 szövetkezet, valamint csehszlovák, jugoszláv, lengyel, szovjet, osztrák és olasz cégek mutatják be termékeiket, s résztvesznek a lakás kiegészítő berendezéseit, felszereléseit és tartozékait árusító kereskedelmi vállalatok is. Olcsóbbak a laminált kabátok Mától egyes ruházati cikkeket' olcsóbban ad az Elegant Május 1. Ruhagyár. Ügy határoztak, hogy a laminált — habszivacsos — kabátok árát 8 százalékkal véglegesen leszállítják. Szeptember elsejétől elsőként a Május 1. saját boltjaiban — a fővárosban a József körúton és a Bartók Béla úton, vidéken pedig Karúdon, Szolnokon és Martfűn — lesz olcsóbb az Elegant emblémájú laminált kabát. „Óriás hörcsögök” A hódmezővásárhelyi MEZŐGÉP Vállalat az ausztriai Steyr Művekkel kooperálva évek óta gyártja a 18 köbméter befogadóképességű rendfelszedő, önrakodó mezőgazdasági pótkocsikat. A „Hamster” — magyarul hörcsög — nevű egytengelyes kocsikat a hódmezővásárhelyi üzem szakemberei a hazai viszonyoknak megfelelően tovább fejlesztették, módosították, teljesítményüket növelték, s most megkezdték az „óriás-hörcsögök” első sorozatának gyártását. Ezek már negyven köbméter lucernát, silókukoricát, burgonyaszárat, répalevelet, szénát vagy más hasonló takarmányt raknak fel saját felszedő, rakodó és tömörítő szerkezetükkel, illetve a vontató traktor segítségével. Egyelőre negyven, jövőre pedig ezer ilyen nagyteljesítményű önrakodót gyártanak. Búcsúzó bá Asztal körül a tíz ünnepelt. Tegnap Szolnokén, a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat központjában szépen kezdődött az idei, a huszonharmadik bányásznap, öregek köszöntésével, nyugdíjasok búcsúztatásával. Négy bányászmo- nogramos aranygyűrű és hat értékes óra várta gazdáját. Három éve határoztak úgy az olajbányászok vállalatánál, hogy 30 évi bányászélet vállalásáért aranygyűrűt adnak minden hűséges emberüknek. Harminc év. A kőolaj- és földgáziparban most a lehető legtöbb. Ennek az iparnak nincs évszázados múltja, mindössze három évtizednyi története van, és jövővel biztotó jelene. Ebben a szakmában még az első generáció vallatja a földet. — Mikor, merre, ki tudja még. Fél országot már bejártuk. Hogy a geológusok istene hol bök egy-két jó, újabb lyukat, ki tudja. Tréfásan mondja az asztalfőn Varga Béla igazgató, de a legkomolyabban gondolja. Így igaz. Az asztal körül ül négy olajbányász, aki harminc éve kezdte ezt a sorsot. Legtöbben zalaiak, Lovásziról, Lentiről, Nagykanizsáról, Egerszegről szólnak, ha a régmúltra terelődik a beszélgetés. Mező- keresztest, Hajdúszoboszlót emlegetik, ha az ötvenes éveket idézzük. Szegedet, Al- győt, ha a legutóbbi tíz év munkájára kerül a sor. — Már kérem én úgy mondom, ahogyan gondolom. Ágrólszakadt ember Ünnepélyes pillanat voltam világéletemben, mígnem a mezőkeresztesi búzamezőkről elszegődtem a mezőkeresztesi olajmezőkre, aztán tovább. Ásóval, kapával, kétkezi munkával kerestem a vállalatnál a megélhetést. Most a tavaszon huszonegy évi munka után elbúcsúztam, azóta nyugdíjas vagyok. De hogy engem idehívtak, nekem ilyen szép emléket adnak... — Barczi András kazánfűtő, azaz már nyugdíjas küszködik az érzéseivel. Előtte a búcsúzoknak kijáró szép óra, oklevél. Sorban fénylik négy ember kezén az aranygyűrű. És nem búcsúznak még harminc éves szolgálat után sem a vállalattól. Az olajiparban kezdték a munkáséletet. Most Kollár János, Takács István és Bozóki János fúrómester Orosházáról utazott Szolnokra a gyűrűért. Cseke Lajos művezető Szegedről. Ö kér szót a gyűrűsök nevében. — A hátralévő éveket becsülettel leszolgáljuk. A harminc év alatt összegyűlt tapasztalatainkat pedig nemcsak saját munkánkban hasznosítjuk ezután, hanem átadjuk a fiataloknak is. ről. Így kezdődött tegnap délelőtt a huszonharmadik bányásznap Szolnokon, az olaj- és földgázipar nagyalföldi központjában. Az első ünnep a munkában — tisztességben megőszült idős bányászoké. — sóskúti — Cikkünk nyomán Kár a búzáért A megyei tanácselnöbhelyettes válasza Á Szolnok megyei Néplap 1973. július 12-i , számában megjelent „Kár a búzáért” című cikkben foglaltakat megvizsgáltattam. Sajnos a vizsgálat hosszú időt vett igénybe — több vállalatnál, illetve szervnél kellett eljárni — ezért csak most tudom közölni annak eredményét. Az öt és fél milliárd forint költséggel épülő lenin- városi Olefinmű nyersanyagellátását részben az a vegyipari benzinvezeték fogja biztosítani, amely Százhalombattától — több település érintésével — Lenin- városig vezet. A nagy távolCserkeszőlői mozaik Nagy esemény előtt állnak a községben. Készülnek a vízmű átadására, amely 1970 óta épül. A hárommillió forint költséggel épülő vízmű nyomáspróbái a tervek szerint a héten megkezdődhetnek. .Megváltozott körülmények fogadják az iskolásokat és az óvodásokat. Több mint 35 ezer forint ráfordítással rákötötték a vizet a magas- nyomású hálózatra, és a jövőben hideg-meleg vízellátást biztosítanak a fiataloknak, azonkívül feljújították a mellékhelyiségeket. Tovább emelkedett a község idegenforgalma. A camping kihasználása száz százalékos, a fürdőszezonra lekötöttek minden helyet. A legtöbben Bács-Kiskun, Pest és Csongrád megyéből keresik fel a híres cserkeszöllői fürdőt, külföldről pedig főleg az NDK-ból, Csehszlovákiából és Jugoszláviából. Tavaly összesen 108 ezer vendéget fogadtak, az idén jóval többen lesznek. Eddig 95 ezren fordultak meg a fürdőhelyen húszezerrel többen, mint tavaly ilyenkor. A kereskedelmi ellátottságra nem volt különösebb panasz, vif (Tudósítónktól) 1 A szolnoki vasúti csomóponton megkezdődött a felkészülés az őszi csúcsfor* galomra. Sőt: már az őszi csúcsforgalom is a küszöbön van- a Kunságban megkezdődött a cukorrépa átvétel és szállítás. Szolnokon, Közép-Európa legkorszerűbb, automatizált rendező pályaudvarán már augusztusban napi átlagban 2500—2800 vasúti vagont továbbítottak üresen, vagy áruval megrakodva. Ez még főleg gabonaszállítás ideién volt, hiszen az aratás kezdetétől mostanáig naponta csak külföldre 20—30 búzával megrakott kocsit indítottak. Az idei bőséges cukorrépa termésből 50 ezer vagon szállítása vár a vasúti csomópont dolgozóira, 10 ezer vagonnal több mint tavaly. Az Alföld körzeteiből ezért naponta négy cukorrépa-irányvonat érkezik majd a szolnoki cukorgyárba. Képünk' a kunmadarasi vasútállomáson készült, ahová a karcagi termelő* szövetkezetek a héten megkezdték a cukorrépa szállítását. ságot áthidaló nyomvonalas létesítmény kiépítése, a fogadóállomások elhelyezésétől függően, több szakaszban történik. Az újságcikkben jelzett csővezeték a második — Cegléd—Szajol között húzódó — szakasz. Beruházója az ÁFOR, kivitelezője a Mátraaljai Szénbányák Vállalat. A két szerv között 1973. június 11-én létrejött fővállalkozói szerződés szerint az utóbbi vezetékszakasz kiépítésének költsége 85,2 millió forint. Helytálló a Néplap ama megállapítása, miszerint a vezeték építése közben nemcsak a Vörös Mező Tsz-ben keletkezett kár. A nyomvonal nagy területen húzódik, így számos tsz, illetve állami gazdaság termőterületét érinti, ezeknek a beruházó kártalanítást fizet. Tény az is, hogy az ezen a jogcímen kifizetett összegek a népgazdaságnak nem csekély veszteséget jelentenek. A veszteség azonban néha elkerül- hetelen, még akkor is, ha a munka jól szervezett és valamennyi érdekelt együttműködik. A kár ebben az esetben is szükségszerű. Az Olefinmű üzembe helyezéséhez feltétlenül szükséges vegyipari benzinvezeték építését a Nehézipari Minisztérium, a Leninvárosi Beruházási Kormánybizottság és több más szerv között — 1973. január 8-án — létrejött megállapodás szerint 1974. szeptember 30-ig be kell fejezni. Ahhoz, hogy a károkat elkerüljük, a benzinvezeték építését a . vetéstől a betakarításig szüneteltetni kellene. A Vörös Mező Tsz képviselői az újságcikkben úgy nyilatkoztak, hogy ha ők ősszel már tudnak a beruházásról, akkor korábban betakarítható terményt vetnek. A kormánvbizottság azonban csak 1973. január 8-án hozott döntést. A benzinvezeték Cegléd—szaioli szakasza nyomvonalának kijelölése, helyszíni bejárás alapján, 1973. február 6—9. között (tehát jóval a vetés után) történt meg. A tsz tehát hamarabb nem is szerezhetett tudomást földterületének igénybevételéről. Különben is — bár a beruházó a bejárásra minden érdekeltet meghívott — a Vörös Mező Tsz nem képviseltette magát, és írásban sem tett észrevételt. A kivitelező Mátraaljai Szénbányákat sem lehet elmarasztalni. A Cegléd—sza- joli szakasz építését június 5-én kezdték meg, de előtte jóval — április 18-án — értesítették erről a Vörös Mező Tsz-t is. Azonkívül, hogy az építés közben a lehető legkissebb kárt okozták, ennél többet ők nem tehettek. Az eddig leírtakból következik az is, hogy a szolnoki Városi Tanács sem követett el mulasztást. A vezeték építéséről csak a tsz-szel egyidőben értesült. A vezetékszakasz építésének befejezési határideje 1973. október 30. Az időpont betartása a beruházónak, illetve a kivitelezőnek, érdeke és kötelessége. Nem utolsó sorban népgazdasági érdek is. Mindezek ellenére el kell ismerni, hogy a legszorosabb koordinációval — a beruházó, a kivitelező és a tsz között — esetleg csökkenteni lehetett volna a veszteséget. Az eset ilyen tanulságát tehát a jövőre nézve le kell vonnunk, erre az érdekeltek figyelmét fel is hívtuk. A tárgyhoz tartozik, hogy az ÁFOR — mint a vegyipari benzinvezeték üzemeltetője — évente átalánydíjas kártalanítást fog fizetni a nyomvonalat érintő terület tulajdonosainak. A vezeték ugyanis meghibásodhat, és — a súlyosabb károk elkerülése érd-kében — ismételten le kell taposni a vetést. SoA« István a Szolnok meeyei Tanács elnökhelyettese i—
