Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-23 / 223. szám
1973. szeptember 23. f SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 ule j dóriképpen nagyon ártatlanul indult az egész. A vállalatnál ugyanis nemcsak szocialista, hanem totóbrigádok is működtek. S az egyiknek szerencséje volt. Amikor a nyereményt elosztották, minden tagnak háromezer forint jutott fejenként. Nem vagyon ez. De azért nem, is lebecsülendő summa. Bl is határozták, hogy meg- ünneplik a szerencsét. Tagonként két darab százas voltba beugró. Ezért vacsora és ital járt. A kaja minősége' nem lehetett vitás. Becsületes magyar totózók voltak ők mind- valahányan. Marhapörkölt krumplival, uborkasalátával. Kevés krumpli, sok szaft, még több kicsontozott szín- hús. Ahogy már a szokás járja. De hogy ki a fenének az ötlete volt .a francia pezsgő, azt az ünneplés zűrzavarában senki nem tudta sem akkor, sem később eldönteni. Persze még ez sem lett volna nagy baj. Ha este tíz órakor elő nem kerül valakinek az aktatáskájából egy literes üveg skót pálinka. — Viszki! — kiálltottak fel a totózók, hiszen mindegyikük kapatos volt már kissé az eladdig elfogyasztott kvantum töl. Aztán a pezsgő kacéran sistergő tavába kezdték bele- löttyinteni a skót pálinka ravaszul sárgás, kábé fél-fél decinyi adagjait Fura egy lötty kerekedett ki belőle, annyi bizonyos. De azért ízlett. Igaz, ebben az állapotban tán még a sózott toocsisbort is megittálk volna. Ez meg olyan különös jókedvet csinált mindenkinek. Nem csapta őket földhöz. Ellenkezőleg. Ügy érezték, akárha répülnénék. valami Skülönös bódulatban lebegve, mintegy fölötte a valóságnak, ■Ám még innen az álmon. Ilyen állapotban kerekedjek föl és indultak el hazafelé éjfélkor, amikor dárvát- ♦dozásuk színhelyén a főpincér eléggé rideg hangon jproklamálta a zárórát Bár »ők nem túlzottan észlelték, a »zenekar ennek ellenére tust Jbózott tiszteletükre. '1 ■ t Gáspámé lefelkvéshez készülődött. Ami nála annyit jelentett, hogy eloltotta már a rádiót de még a nagy szo- > bábán volt Tett-vett, rendet csinált Épp az ablakot akarta becsukni, amikor meghallotta, hogy az előszoba kövére hullott, nagyot csőröm-, /pölve a lakásajtó kulcsa. Ilyenkor, ebben az éjfél utáni csöndben már a szú- nyogzöngés is hegedűszónak: hangzik. El lehet képzelni, milyen zajt csapott a kulcs. Gáspárné nem volt éppen gyáva asszony. És rögvest el is • határozta, hogy elsikítja magát aztán segítségért kiált, ám a félelem teljesen megbénította. Szinte elalélva bukott bele az asztal melletti fotelba és megnémulva várta, hogy bekövetkezzék az, ami a legrettenetesebb dolog az életben. i,. i. _, i- h* ' H Y»~ Bundik határozottan megbocsátó hangulatban volt Máskor káromkodott volna, hogy az asszony benne felejti a zárban a kulcsot De szerencsére vízszintesen állt a wertheimkulcs tolla, így aztán nem kellett csöngetni, minden nagyobb nehézség nélkül ki tudta tolni a zárból. Felgyújtotta, majd eloltotta az előiszobad villanyt, és a közlekedőfolyosón át mindjárt a kisszobába ment. Halkan, szinte maoskaléptekkel járva, mert semmi kedve nem volt hozzá, hogy ebben az emelkedett hangulatban ringatózva vitába elegyedjék nejével, ha netán vigyázatlanságában felébresztené őt Ezt ebben az állapotban persze nem gondolta át tüzetesen. Csupán ösztöneinek engedelmeskedett. Hiszen, a védekezés, afféle tökéletesült feltételes reflexként már rég vérébe, idegedbe ivódott — Persze biztos a nőknél voltál! — ripakodott rá ilyenkor a nej. — És már megint bűzlesz az alkoholtól. Pedig nem volt igaz. Bun- dik a jó férjek sorába tartozott. Csak ritkán maradt' ki, más nőkhöz pedig egyáltalán nem járt. Noha lett volna rá némi oka. Hitveséről ugyanis az esküvőt követően igen viharos gyorsasággal lekopott a lánykori báj, amiből tizenöt év elteltével a világon semmi nem maradt. A domborulatok eltűntek róla, valósággal kiszikkadt. Bundik azonban türelemmel, sőt bölcs beletörődéssel viselte nem éppen könnyű sorsát A fölösleges összecsapásoktól azonban — mint például most is — jól felfogott érdekből mindenképpen óvakodott 3. Gáspámé aléltan hevert a fotelban. Még a lélegzetét is igyekezett visszafojtani. Azon kívül, hogy felkészült a legrosszabbra, semmi épkézláb dolog nem jutott eszébe, ami ötletet adott volna ahhoz, hogy borzasztó helyzetéből kimenekülhessen. A másik szobában minden lépés után vészjóslón meg- csikordult a parkett. Majd a fürdőszoba felől kezdtek be- szüremleni a zajok. Mintha valaki hosszasan gargarizált volna. Később vízcsobogás hallatszott. t , i . Aztán egyszer csak megcsi- kordult a rekamié..; í ’ ‘ ' I 4. Bundik levetette magáit a rekamiéra, és kéjesen eümyújtózott Azt azért meg kell hagyni — morfondírozott magában, még mindig a szesz keltette eufória hatására, amely sok mindent illetően megbocsátásra serkentette ilyen pillanatokban —, hogy nejem azért rendes asszony. Most is milyen szépen megágyazott! Még a lámpát is meggyújtotta az ágy mellett. A szobában különben melegebb volt néhány fokkal, mint kint a levegőn. A tem- peratúra-különbség hatására a francia pezsgő és a skót pálinka második fokozatra kapcsolt Bundik fejében. Előbb gondolatai, majd képzelgései kezdtek teljes mértékben elszakadni a valóságtól, aztán néhány perccel később — mintha valaki ollóval nyisszantotta volna ketté ébrenléte fonalát — mély, ám felettébb nyugtalan álomba merült. 5. Gáspámé továbbra is a fotelban kuporgott. Miközben egyre azon töprengett, miféle módozatokkal tör majd rá a lakásban tartózkodó idegen. hogy végezzen vele. Elképzelte, amint kinyílik az ajtó és egy torzonborz alak rohan feléje hatalmas konyhakéssel. Vagy: lassan közeledik, két inas keze fojtásra felkészülten előrenyújtva. Az ajtó azonban nem nyílt ki, nem jött be rajta senki. A percek ellenben egyre teltek. Már egy óra is elmúlt. Sőt, majdnem negyed kettő volt, amikor felhangzott az a különös zaj. Felhangzott, aztán szabályosan megismétlődött. Ha Gáspárnál nem bénítja el olyannyira a félelem, talán hamarabb rájött volna az igazságra. így azonban csak sokszori ismétlődés után tudta met>"Mlapítani a zaj mibenlétét. Valaki horkolt a másik szobában. Jóízűen, nem túl hangosan, de azért jól kivehetően. Még az is áthallatszott, amikor egy-egy horkantás után ßzinte megnyugodva, kissé sziszegő hangot hallatva kipréselte magából az elhasznált levegőt. PAPP ZOLTÁN: ÉJSZAKA S k j PALICZ JÓZSEF RAJZA # í f Megnyugtató, már-már családias volt ez a horkolás, amely szinte a háborítatlan béke hangulatát csempészte e falak közé. Nem volt vad, nem volt agresszív, nem volt félelmetes. Egyszerű, hétköznapi horkolás volt, egy háton fekvő ember tudattalanul prezentált produkciója. Amikor a férje még élt, Gáspárné is sokszor hallott ilyet. S amikor már úgy érezte, hogy ki akar futni végleg szeméből az álom, megbökte az ura vállát, és addig nem hagyta nyugton, míg át nem fordult az oldalára. 6. Talán az ura emlékének fel- idéződése okozta, talán csak az. hogy tényleg olyan békésen hasogatta az éjszakai csöndet ez a másik szobából átszüremlő horkolás, Gáspár- néből mindenesetre elszállta félelem. Elhatározta, hogy mielőtt segítségért kiáltana — megnézi ... Dobogó szívvel nyitotta ki az ajtót. A közlekedőfolyosón ment át, akár a jóélőbb a férfi. A kis szoba ajtaja nyitva volt, és Bundikot olyan hirtelen kólihtotta fejbe az álom, hogy már a hangulatlámpát sem volt ideje eloltani. Gáspámé megállt az ajtóban. Keze reszketett, lélegzetét visszafojtotta, így szemlélte az eléje táruló látványt Egyik cipő a rekamié előtt másik az ablaknál. A zoknik gombóccá összecsomósodva. Széken a zakó, de elbillentem hogy egyik szárnya a földet érte. Vállára dobva az ing, arra a csíkos nyakkendő. És azok a szagok. Az italé, a dohányé, meg kiváltképp a cigarettafüsté. Amilyenek a férfit szokták körűi bu/rkolni egy éjszakai csatangolás után. Gáspámé átlépett a küszöbön. Most már látta az arcát is. Bundiknak távolról sem volt olyan képe, amely rablógyilkos ábrázatnak lenne nevezhető. Sőt. Inkább kisfiús volt ahogy nagyokat szusszantva, kissé nyitott szájjal békésen fújta a kását, miközben szökés hajából egy tincs izzadt homlokára hul' ■-'I'" t; Bundik álmodott. Azt álmodta, hogy egy puha és hideg női tenyér simul áthe- vült, lüktető homlokára. Könnyű volt ez a kéz, akár a pille, és bizsergető jóérzést keltett minden apró simogató mozdulata. Akárhogyan erőlködött te, nem tudta megpillantani a nő arcát. Csak a kezét érezte, ott homlokán. Amikor folytatódott az álom, összeszedte erejét és utánanyúlt. A karját fogta meg. A karját, amelyet nem takart a hálóing. Azt érezte, ruganyos, és hogy a bőre milyen finom. Aztán mintha a nő suttogott volna valamit. De egy szót sem értett belőle. Csak valami hirtelen támadt bátorsággal húzni kezdte maga felé, és érezte, hogy a test lassan, centiméterről centiméterre közeledve ugyancsak feléje, de azért engedelmeskedik. Amikor a nő hozzásimult, hirtelen elöntötte a forráság. Ami az asszonyból áradt. Bundiknak sose volt még ilyen nagyszerű álma, így aztán még az sem csoda, hogy szinte felnyögött a gyönyörűségtől, amikor álmában szembefordult vele, és hirtelen gyors, erőszakos mozdulattal magához ölelte. 8. Kint javában nyújtózkodott még az őszi éjszaka. A kissé párás levegőn is jól átsütött azonban a holdfény, és bevilágította a békésen hallgató nagy lakótelepet. Ügy szórta a fényt ez a nagy, égboltra illesztett ezüst tányér, hogy nagyszerűen látszott, mint sorakoznak egymás mellett ezek a hatalmas házgyári épületek, mint a testvérek, mint az ikrek, RENATO GUTTUSO ILLUSZTRÁCIÓJA Geo Milev: Szeptember Jön a fény, hegyőrömről az éjt leszabja. Napraforgók figyelnek föl a napra! Álmában a hajnal níegremeg megrettentik a gépfegyverek. Távoli lankák halmok közül dörej dörejre —• ideröpül őrjöngve a golyó — az ólom. A dombon elefántként ormányt feszítve bőgnek az ütegek... Rettenet, a táj letarolva. Napraforgók zuhannaká porba*:: Megindul a nép — kalapáccsal rohan előre, csupa pernye, sziporka a bőre, — sarlója süt a mezőre, a gönce nyirok, didereg, fekete robot-sereg, tűrt — s nekikeseredik — (nem a zsenik titánok tiltakozók szóhadarók ígérgetők haszonszedők nem a pilóták s pipiskedők nem is írócskák s tábornokok lokálés bártulajok nem is zenészek spekulánsok). Mások: munkások földművesek gorombák, együgyűek örökké prédák analfabéták vagányok profánok vadkan-pofások — baromi sorsú sereg: százezrek a nép a tömeg: Százezer vágy — vágy a szabadulásra százezer akarat világos lét akarása százezer megvadult szív — tűzvészek vad robogása százezer fekete kéz kuszálja a vérszínű mennyet mennybe lökődik, egyre feljebb lobogója pirosán kibomolva felkúszik úszik röpköd a megrendült haza felett, íme a viharnak gyümölcse lett: százézerek a nép a tömeg.;! Részletek a szerzőnek a szeptemberi felkelés ötvenedik évfordulójára magyarul megjelent kötetéből. A verset Nagy László fordította. J