Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-18 / 218. szám

1973. szeptember 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A Katona József Megyei Könyvtár és a Petőfi Nyomda kiállítást rendezett a magyar könyvnyomtatás 500 éves évfordulója alkalmából. A kiállítás legkisebb és legna­gyobb könyve egymás mellett A magyar sc‘-fi nemzetközi sikere Filozófiai vitánkon nresszus Minivizor az asztal alatt A Minivizor az asztal alá' kerül, /mert máshol nincs számára hely. A Dolgozók Általános Iskolájának ugya­nis Szolnokon mindössze egyetlen helyiség áll ren­delkezésére. Ebben az in­tézményben nincsenek okta­tást elősegítő korszerű esz­közök, — tárolásukra úgy sem volna lehetőség'. Tár­sadalmilag igen hasznos sze­repet töltenek be a dolgo­zók iskolái, több figyelmet és támogatást érdemelnek a jövőben, annyi bizonyos. Kezdrmrnyeznek a vállalatok A Központi Bizottság ok­tatáspolitikai határozata alapján egy sor intézkedés látott napvilágot. Bevezet­ték például a 16 hetes kép­zési formát, magánvizsgára előkészítő tanfolyamokat szerveztek. A Dolgozók Ál­talános Iskolája Szolnokon a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzemben, valamint a vízügyi igazgatóságon szervezett ilyen magánvizs­gára előkészítő tanfolyamot az elmúlt tanévben. ílymó- don mindössze 4—5 hétre zsugorodott a képzési idő. Ezek a tanfolyamok bentla­kásosak voltak, a vállalatok biztosították a felmerülő költségeket, s a tanulók ad­digi átlagbérüket is megkap­ták a tanfolyam idejére. A vállalati vezetők szerint megéri a kiadás, mert csak így lehet a szóban forgó embereket szakmunkássá ké­pezni. Ebben a tanévben újabb ilyen tanfolyamokat szerveznek az említett mun­kahelyeken. Más munkahelyeken is megnőtt a felnőttoktatás be­csülete. A hivatali szervek Ki tud ró uh? A megdöbbenés és az iszo­nyat szorítja a torkunk, mi­közben Rick Nóra és Gácsi Sándor dokumentumdrámá­ját hallgatjuk. Egy tizenegy éves kisfiú egy pestközeli falu határában könyörtelen brutalitással végzett két óvo­dáskorú kislánnyal. A két szerző-riporter elsősorban nem a történtek hiteles fel­elevenítésére törekszik, — ezért nem is színészekkel, hanem szemtanúkkal. csa­ládtagokkal készítették el a műsort — ez előzményeket, az oxokat untatják. Ki a tettes valójában? Lehet-e egy tizenegy éves gyereket felelősségre vonni ? S ha nem. akkor kit? A műsorban megszólaló or­vos-szakember azt mondja, a rosszra való hajlamért az örö­költ tulajdonságok alapvetően nem hibáztathatok. S ahogy a tényeket, a gyerekek kör­nyezetét a hang játék elénk tárja, ahogy Rick Nóra és Gácsi Sándor egy-egy hang- felvételt jó szerkesztői ér­zékkel, szinte bizonyítékként megismételnek, mi magunk is meggyőződhetünk róla, milyen hatással van a min­denre fogékony gyerekre a szülők rendszeres veszekedé­se, a felelőtlen indulat, a Züllött és züllesztő életmód. Van a hangjátéknak egy nagyon elgondolkodtató mon­data: a szülők mindentől és mindenkitől féltik gyerekü­ket — kivéve önmagukat. Pedig milyen gyorsan ki­szalad a szánkon: agyonvág­lak. te kölyök... A dokumentumdráma, kü­lönösen. ha nem rekonstru­áló jellegű, hanem a meg­történt esemény valóságos szereplőinek hangját hasz­nálja fel, nehezen tud el­szakadni saját anyagától: könnyen válik esetlegessé, már-már kuriózummá. A szerzőpár helyzetét most még a történet sajátosan egyedülálló volta is nehezí­tette. Mindezek ellenére ez a dráma messze túlmutat a sajnálatos eseten. Képes ar­ra, hogy a megdöbbenésen túl elgondolkodtasson mind­arról, ami minden gyerme­ket nevelő felnőtt köteles­sége ... kötelessége lenne... — trömböczky — Hazaérkezett a magyar íroküldöttség a poznani nem­zetközi találkozóról, ahol a szocialista országok tudomá­nyos-fantasztikus irodalmá­nak képviselői gyűltek össze. A küldöttség vezetője Feke­te Gyula, tagjai Murányi Beatrix, Kuczka Péter és Csemai Zoltán voltak. A küldöttségek képvise­lőiből alakult nemzetközi zsűri, amelynek elnökévé Murányi Beatrixot válasz­tották, díjakkal tüntette ki a tudományos-fantasztikus „Európai iskola" Székest eher váron Jelentős képzőművészeti esemény színhelye volt va­sárnap a székesfehérvári Csók István képtár: Gegesi Kiss Pál akadémikus ünne­pélyesen megnyitotta az „Európai iskola” című tár­latot, amely a „XX. század magyar művészete” sorozat nyolcadik kiállítása. Az 1945—48 között működött „Európai iskola” elnevezésű művészcsoport tevékenységét mutatja be. A csoport ala­pítói Gegesi Kiss Pál orvos- professzor, Kállai Ernő, Me­zei Árpád és Pán Imre mű­vészeti írók voltak, tagjai pedig festőművészek és szob­rászok. A vasárnap megnyílt kiál­lítás több mint kétszáz alko­tással mutatja be az „Euró­pai iskola” művészetét. irodalom terén kiemelkedő munkát végző írókat és könyvkiadóidat, amelyek kö­zül a két fő díjat a moszk­vai MIR és a budapesti Mó­ra Könyvkiadó kapta, az utóbbi a Galaktika című sorozatáért. Kuczka Pétert a lengyel kulturális és művé- szetügyi minisztérium nagy­díjával. Fekete Gyulát arany plakettel, a nemzetközi zsű­ri különdíjával tüntették ki. Tegnap délelőtt Várnában megkezdte munkáját a 15. filozófiai világkongresszus. Todor Pavlov akadémikus, a kongresszus bolgár szer­vező bizottságának elnöke megnyitó beszédében üdvö­zölte a világ minden részé­ből érkezett csaknem három­ezer társadalomtudóst, és hangsúlyozta, hogy a szer­vező bizottság mindent meg­tett a központi téma: „a tudomány, a technika és az ember” nyílt megvitatása fel­tételeinek biztosítására. Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Állam­tanács elnöke a kongresz- szus fővédnökének minősé­gében szólt a résztvevőkhöz. Rámutatott, hogy a tanács­kozás jelentőségét tekintve túlnő a filozófia keretein. Todor Zsivkov hangsúlyozta, hogy mmjl^n ország felada­ta az' embér es íeritiészétf- technikai környezete egyen­súlyának és összhangjának megteremtése, és ismertette az ezzel kapcsolatos bulgá­riai eredményekét. A marxista-leninista ideo­lógia és a burzsoá filozófia alapvető ellentét nem lehet akadálya az alkotó vitának, az eredményes munkának, amely hozzájárulhat a né­pek közötti megértés és bi­zalom növeléséhez — jelen­tette ki Todor Zsivkov. Leo Gabriel, a Filozófiai Társaságok Nemzetközi Szö­vetségének elnöke beszédé­ben annak a meggyőződésé­nek adott hangot, hogy di­namikusan fejlődő korunk­ban a különböző társadalmi rendszerű országok képvise­lői közötti dialógus csak hasznos lehet. Persze, számításba kell venni, hogy fejlesztésük nemcsak jószándék, hanem mindenekelőtt az anyagiak függvénye, s ezért, az álla­mi támogatás mellé jól jön a közületek segítsége. A hordozható tv árának előte­remtésében is. Az építőipari vállalat ötezer, a járműjaví­tó női szocialista brigádja hatszáz, az Építési és Javí­tó Vállalat ezer forintot jut­tatott ilyen célra. ilyen intenzíven soha nem foglalkoztak vele ennyit, mint most. A Tiszamenti Vegyiművek, a Volán Válla­lat, a Járműjavító, a ME­ZŐGÉP igen nagy buzga­lommal szervezi és segíti a dolgozók képzését. Más üze­mek vezetői — így a Má­jus 1. Ruhagyáré, a Közle­kedési Építő Vállalaté — is jó szándékról, reménytel­jes segítőkészségről tettek tanulságot. Sokan jelentkeznek a Dolgozók Általános Iskolá­jába egyénileg is. Indokuk: a szocialista brigádokban tett vállalásukat akarják va­lóra váltani, s később szak­munkásképzésben részt ven­ni. A tanári kar kiváló ösz­tönző és szervező társakra lelt az üzemi párt- és KISZ- szervezetekben és a szak- szervezetekben. Az ilyen előzmények könnyítették a munkát, elő­segítették, hogy Szolnokon a felnőttoktatás megkezdésé­re lényegében 24 tagozat in­dulásra kész. Közülük tíz rövidített, 16 hetes képzési időben biztosítja a tananyag átvételét. Uj kísérletek A Dolgozók Általános Is­kolájában a napokban le­zajlott a tantestületi érte­kezlet is, mélyért tartalmi kérdésekkel mélyrehatóan foglalkoztak a névelők. Meg­állapodtak például abban, . hogy az új tanévben több érdekes, új kísérletet végez­nek ' a nevelőmunka haté­konyságának növelése érde­kében. Így például ők is összehívják a diákparlamen­tet, KISZ-csoportokat hoz­nak létre, a szabad idő he­lyes eltöltése érdekében be­vezetik a fakultatív nevelési programot. Ez utóbbi lényege: a Dol­gozók Általános Iskolájában nemcsak a tananyagot, ha­nem .a tanítási órák számát is csökkentették. Az így fel­szabadult időből 48 órát le­het fordítani például szín­házlátogatások szervezésére, a látottak megbeszélésére stb. A társadalmi szervek és az üzemek segítségével gyer­mekvédelmi napokat szer­veznek, amelyek végső so­ron azt a célt szolgálják, hogy tanköteles korban vé­gezze el lehetőleg mindenki az általános iskolát. Ifjúsági tagozatok Száztíz fiatal bevonásával öt ifjúsági tagozat lesz a szolnoki Dolgozók Általános Iskolájában ebben a tanév­ben. Ezek a tanulók 14. életévüket már betöltött, de még tanköteles korban lé­vő fiatalok. Képzésükre, ne­velésükre megkülönböztetett gondot fordít a tantestület. A gyermekvédelmi intézet­tel együttműködve például az üzemek segítségét kérte egy ifjúsági könyvtár létesí­téséhez. Eddig a Vörös Csil­lag úti fiókkönyvtár, a Jár­műjavító, az Élelmiszer-, illetve az Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat segítségé­vel több mint ötszáz kötet gyűlt már össze. A Moziüzemi Vállalattal együttműködve megszerve- zik a filmbarátok körét, az MHSZ segítségével szakkö­röket s lövészklubokai hoz­nak létre. Ez jól szolgálja a honvédelmi nevelés érde­keit. A megyei művelődési központ is hatékony támo­gatást ígért az ifjúsági ta­gozatok neveléséhez. A MEZŐGÉP Vállalat juta- lomkirándulásra autóbuszt biztosít számukra. A társadalmi segítség te­hát egyre inkább sokoldalú s mind gyümölcsözőbb. Szükség is van rá, hiszen a tanári kar lelkes buzgal­ma csak így járhat mind nagyobb eredményekkel. A legutóbbi népszámláláskor Szolnokon 18 ezer ember nem rendelkezett általános iskolai végzettséggel, és igen számottevő volt az analfabéták száma is. A nők közül manapság is igen kevesen kapcsolódnak még a felnőtt oktatásba. Van tehát munkája, megoldandó feladata a Dolgozók Álta­lános Iskolája tantestületé­nek. Nemes célt szolgálna!« az üzemek, ha mind na­gyobb részt magukra vál­lalnak ebből. S. B. Sz. Lukács Imre: A fekete ruhás néni Őszült. A Gödrökközben hidegebb lett a- víz és es­ténként haza igyekeztünkben lábunk alatt kihűlt a por. Libasorban mentünk. Hosz- szú, elnyújtott vonalban a libáim, utánuk én. Bizonyá­ra ostorom is lehetett, csak már elfelejtettem. Aztán nem hajtottam ki többé. Kukoricát törtünk. Előre­ültetett anyám, a vázra. Há­tára gyékényből font kötél­nek valót kötött. A falutól messze esett a földünk. A csuhé j megvágta ujjam. Anyám megsímogatta. Éj­szakára kint maradtunk, csutkakúpban vetettünk ágyat. Fenyegetően zörögtek a sötétben a levelek. — Félsz? — kérdezte anyám. — Nem. Aludni nem tudtam. Vala­hol az égen vadlibák száll­tak. , — Nekik könnyű — szólt anyám. Hajnalra a kukorioaszér megpuhult. Harmatos lett a mező. mintha sírt volna. Anyám már letört négy sort. Homlokán is csillogott a harmat. Akkor este haza­mentünk. Főzni kezdett. Állt a kályha mellett, szeme le­lecsukódott. Később leült. Lábához kuporodtam. Ügy aludtunk el, észre sem vet­tük. A libákat tömte. Petróle­umlámpa égett állandóan a falon. Hajnali sötétben kez­dett, s késő este lett, mire befejezte. Anyámnak mindig egy ru­hája volt. Egy fekete, el- nyűhetetlen. Vásárban vet­ték. Eladták a lovakat, s megálltak a sátor előtt. — Válassz magadnak ru­hát! — mondta apám. — Melyiket akarod? — Inkább másra adjuk a pénzt. Kevés, annyira kevés, szinte el se tudjuk költeni. — Válassz! — erélyeske- dett apám. S azóta hordta és mosta. Mosott! Felgyűrte karján a ruhát könyékig. Látni lehe­tett. hogy megvastagodott erek fonták be karját. Egy­szer megfogtam jobb kezét. Végigsimítottam rajta, a ráncokkal barázdált tenyé­ren is egészen az ujjak he­gyéig. — Ugye csak fekete ru­hája van? Hallgattunk. A teknő szé­léről apró szappanos csep­pek hullottak a földre. — Lesz majd másik is — nevetett erőltetve. A tanyában lévő gyerekek — a kukoricaföldünk mellett — hangosan kiabáltak, ami­kor megpillantották: — Megjött a fekete ruhás néni... Mindenkinek néni, nekem anyám. Észre se vettem, hogy megöregedett. Mióta emlé­kezni tudok rá: ráncos kis teremtés, s nyáron mezítláb jár. Munkájában, fáradhatat­lanságában őrzöm legszebb emlékeimet. Ritkán hallottam nevetni. S akkor sem tudtam meg­őrizni. megfigyelni kacagá­sát. Színtelen, lényegtelen lehetett, mintha nem is az övé lett volna. Hiszem: a legtartósabb emlék, a kéz és az arc. A kéz. Érés. repedezett. Nyá­ron ilyen a föld, ha hóna­pokig nem , kapott esőt. És nagy. A munka naggyá, erős­sé teszi a szerszámot. Ha fe­jemet simogatta, tenyerével csaknem egészen betakarta. Mindig úgy köszöntem ne­ki: — Csókolom. De még egyszer sem csó­koltam meg a kezét. Az arc kicsi, s földszínű. Felszántott föld. Ha látom, azt hiszem, rég elmúlt hat­vanéves. Pedig még ötven sincs. Csak egyszer vitt el engem mosóba. Egyetlen egyszer. Álltunk az előcsarnokban. Képek, plakátok lógtak a fa­lon. Kis bódékban cukorkát és egyéb édességet árusítot­tak. Kérni se mertem. De ő maradék pénzen vénni álcáit valamit. Álltun 1c ügyefogyot- tan a bódé előtt. Szomjas lehetett. Űtközben meghaj­tottam a kutat, de mégis szomjas lehetett. — Egy málnát — ismétel­te az elárusító. Megszámolta a pénzt, s meg két stolverkot is adott. Anyám nyúlt a pohárért. Szinte elfelejtkezett rólam. Nagyon szomjas lehetett, nem is nézett rám. Szálához emelte a poharat s lenyelte az első kortyot. Néztem. Felfele néztem rá és talán haragudtam. A málna piros színe izgatott. Iriggyé tett. Szorosabban markoltain meg a szoknyáját. — Nesze — mondta ak­kor. Egy kortyot akartam in­ni. Esetleg kettőt. És visz- szaadni, ami megmarad. Anyámnak. Mire észhez tér­tem, üres volt a pohár. Cso­dálkoztam. Alig hittem el, hogy megittam az egészet. Keserű lett a málna íze. Lesütöttem a szemem. Egyik kezével megsímo­gatta a fejem, a másikkal visszaadta a poharat. Nem szólt. S kis idő múlva be­csöngettek. Nincs a faluban másik olyan asszony, mint ő. Igaz, nem is asszony, inkább né­ni. Agyonráncosodott terem­tés, elnyűtt kis lélek. S az \ anyám. Ha jól vélekszem, egyszer se mondtam, kevés­szer mutattam, hogy szere­tem. Ha hazaszorítanak az évek látogatóba, majd hogy mindenkinek kerül valami ajándékba, s a legkevesebb neki. Máig sem mondhat többet magáénak egy ber­liner kendőnél, egy naovka- bátnál. amit tőlem kapott: kedves szót, ennél is keve­sebbet. Mondják: amikor beteg voltam, annyit sírt. hogy megromlott a szeme, a szí­ve. Ű erről dehogy beszél­ne! Inkább kedveskedik. Ha otthon vagyok, körű Írepe -;. Le nem ülne egy pillanat­ra sem. Megtörli a széket, amelyre leülök, végigsimít az asztalterítőn és kiszalad a konyhába. — Mit csináljak kisfiam? Sütök rántottát, vagy lecsót akarsz? — szól be hozzám. A következő pillanatban már előttem az étel. bor is hozzá. Ö meg szegénykén csak áll ott, mellettem. Ke­zét összekulcsolja, nézi. egy. re csak nézi, ahogy eszem. — Jó-e? Vagy hozzak szalonnát? Ugye itthon ma­radsz néhány napig? — kérdi. Búcsúzáskor is sokszor megfigyeltem. Állunk a vo­nat mellett, ö. mint szárnya- szegett madár. S mindig úgy köszön: — Vigyázz magadra! írjál azonnal! Aztán megindul a vonat. Ablakából parányinak tű­nik anvám. mint a mesebe­li jóság. Pedig régebben id tudtam, ma is. o'togyhtent- lam belőle a szeretet, a ló­ság. örökéletű.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents