Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-12 / 188. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. augusztus 12. 4 Ibériai jegyzetek Díszlép és a katedrálisban Andalúziáról csak világnyelven lehetne beszélni. A parkokat, utcákat, házakat elöntő lila és kék virágokról, a pipacsmezőkről, Granada, Malaga, Sevilla pálmáktól és narancsfáktól árnyas utcáiról. Csak virágnyelven. És virágnyelvű embereknek, ha volnának ilyenek. De nincsenek. Még ott sem, még Andalúziában sem, ahol a 40 fokos melegben a hófödte Sierra Nevada csúcsai őrködnek a völgyek olajfáinak békéjén. S ahogy így együtt jelentkeznek a természet ellenpólusai, ilyen a valóság is. Maga a történelem, maga az élet. Mert a spanyol diktatúra napirendjén szerepel ugyan az elnyomás, a szabad eszmék és képviselőinek üldözése, de a fajelmélet mint olyan, — és ezt az igazság kedvéért meg kell mondani — nem funkcionál. Legalábbis a múltat, a spanyol történelmet illetően nincs jelen. Az idegenvezetők nyíltan és nem kevés nemzeti büszkeséggel hivatkoznak arra, amikor csak tehetik, hogy a keleti gondolatvilág miképpen testesül meg spanyol földön a granadai Alhambrától a cordobai mecsetig az arab Mindentől függetlenül a spanyolok a síremléket Kolumbusz végső nyughelyeként tisztelik, s Amerika felfedezésének napján fényes ünnepségeket rendeznek tiszteletére. A síremlékét Peru és az Antillák faanyagából készítették, s a díszítmények arany és ezüst anyaga ugyancsak a tengerentúlról származik. Találkozásom Kolumbusz- szal nem volt zavartalan. Alighogy megtaláltam, a katedrálisban elkezdődött a katonai parádé, tiszti iskolások díszlépése dübörgött tam kívül Kolumbusszal már senki nem törődött... Én viszont sírjánál emlékeztem előző napi sevillai élményemre, arra a házra, amelyet Cristobal Colón, azaz Kolumbusz, mint az adósok börtönét ismerte meg. A sors és talán az idő iróniája, hogy az épület most bank, és tőkéjét, financiális alapjait, mint egész Spanyolországét, annak a Kolumbusznak köszönheti, akinek felfedezése nyomán a conquisdátorok végigrabolták Dél-Amerikát és kincseit Spanyolországba szállították. S most itt a bankház, amely nem üzletkötéseiről, hanem arról híres, hogy itt ült Kolumbusz az adósok börtönében. Az épületet elhagyva mesélt az idegenvezető — micsoda ötlet! — a spanyol- magyar „rokoni” kapcsolatokról. Természetesen a Habsburgokról van szó, minthogy, a történelmi múltban voltak uralkodóink közös dinasztiából és így talán vannak kölcsönös taEgy-egy hétvégén harminc-negyven család keresi fel a jászszentandrási kempinget. Ök Nagykátáról érkeztek. 900 kilométer kerékpáron A VELOC1PED ÖRS Jászberényi úttörők túrája Romániában Cordoba, utcarészlet műemlékekben és hogyan járultak hozzá a spanyol zsidóság filozófusai az ország szellemiségének gazdagításához. Talán nem is' véletlen, hogy Cordobában nem messze a híres mecsettől áll Maimonides szobra. El kell ismerni, tiszteletben tartják történelmüket. el Kolumbusz sírja mellett, ügyet sem vetve rá. San Fernando ünnepe volt, a tisztelgés III. Ferdinánd királynak szólt, a Királyok Kápolnájának elnevezett templomhajóban, s talán méginkább a piros selyembe öltöztetett szűzanyának. Rajpasztalataik is. Lehet, de az is lehet, csak vigasznak szánta, hogy azért valahol mi is ott vagyunk a nagy spanyol történelemben. Andalúzia A szó dallamos, akárcsak a vidék. És mégsem egyedül a táj volt az, ami oly közismerten szépséges és jellegzetes. Talán méginkább a .,patio”-k. Nincs rá magyar szó: az udvar és a szalon keveréke. Félig fedett udvar, andalúz virágokkal, márvánnyal, antik spanyol bútorokkal. Arabeszk díszítésű, kovácsoltvas kapu zárja el a külvilágtól, de be lehet tekintem. Azt hiszem, a ház büszkesége a patio, több mint utca és több mint lakás. A szebbnél szebb pa- tiok százait láttam és valahogy az az érzésem, — ha jól értettem, amit láttam —, hogy a spanyol valahogy így gondolja: nézd meg a pattomat, és tudd meg ki vagyok... Mai nyelven is kifejezhetném: a patio volt és marad az andalúz családok státusz szimbóluma. Csakhogy ez nem mai találmány, hanem valahol ez is ott van a spanyol történelemben. (Folytatjuk) Kerekes Imre 1973. július 27., Románia. A Királyhágó meredek lejtőin egy kis kerékpáros csapat kapaszkodik fölfelé. Hat aprócska srác, a sor elején pedig bizonyára a tanárnő halad. Ö sem magaslik ki a sorból. Az újságíró, bízva a véletlenek játékában: kihajol a kényelmes Skodából, s megkérdi: — Törökszantmiklósiak vagytok srácok? — Nem, jászberényiek ... — hangzik a válasz kórusban. Hát így ismerkedtünk meg. * A túra közben befejeződött. A gyerekek, Nagy Győző, Guba Imre. Becskei Károly. Szabó István, Pékár Attila és Szarka Attila, — bőrük színe után ítélve hat indián — már újra Jászberényben vannak. Néhány kiló mintha a kaptatókon maradt volna, de a jókedv a régi. Most éppen körtét rágnak, s a vendéglátó Nagy Győző mamája nem győzi a csutkákat eltakarítani. — Kell a kalória — magyarázza Pékár Attila. — Jövőre az Alacsony Tátrába készülünk, természetesen újra biciklivel. Engem már most ijesztgetnek, azt mondják: az az „alacsony” írtó magas... A jövő tehát rendben, leKolumbusszal a sevillai katedrálisban találkoztam. A kereszthajó baloldalán négy bronzfigura — állítólag négy király — tartja a vállán Kolumbusz koporsóját. Ez a síremlék. Kolumbusz földi maradványai majdnem annyiszor tették meg az utat az óceánon át, mint életében maga a tengernagy. A spanyolországi Valladoliban halt meg, on- aan San Domingo szigetére vitték, ott van az a talpalatnyi hely, ahol először lépett rá az újvilág földjére. De San Domingot a spanyolok elvesztették, Kolumbusz sírját el kellett költöztetni onnan, átvitték Kubába. De Kuba is elveszett a spanyolok számára, Kolumbusz hamvait újra hajóra rakták és így került a sevillai katedrálisba. A hazahozatal jelképezte, hogy a tengerentúli területekből minden elveszett. Vannak kutatók, akik azt állítják, hogy Kolumbusz hamvai is. Mert, akit átszállítottak, már nem ő volt, csak fiának, Diegonak hamvai. Lehet valami nagyobb tisztesség egy apának, mint az, ha a' dicsőségért a hálát, amit az emberiségnek szerzett, a fiának róják le? Aki körülhajózta a világot Hazatért Lengyelországba június 22-én több mint egy évig tartó magányos útjáról Krzysztof Baranowski lengyel újságíró és hajós, aki „Polonez” nevű jachtján körülhajózta a világot. Az elmúlt évben, a magányos vitorlások atlanti-óceáni regattáján induló Baranowski tovább hajózott, megkerülte a Horn-fokot, átjutott a vitorlások számára legveszedelmesebb déli csendes-óceáni vizeken és ez év áprilisában befejezte földkörüli útját az Atlanti-óceánon. Egy esztendő leforgása alatt ez rendkívül impozáns eredmény. A jacht Lengyelországban, a Leonid Teligáról elnevezett gdyniai jachtépítő gyárban készült. Képünkön: Krzysztof Baranowski üdvözlése Szczecinben. galábbis ami a terveket illeti. Viszont a múlt... ' A múlt? Kérdez vissza Győző — Imádunk biciklizni, ennyi az egész. V alameny- nyien a Tanítóképző Intézet gyakorló általános iskolájába járunk, s a 4663. számú Háy Mihály úttörőcsapat tagjai vagyunk. A „Vejoci- péd őrs” alkalmanként jön össze. A létszám attól függ, kit engednek el otthonról egy-egy túrára. Először Fegy- vernekre kerekeztünk — ez Háy Mihály szülőfaluja — aztán lassanként bejártuk a környéket. Voltunk már Tá- pióbicskén. Kiskőrösön, Jász- szentandráson és a Hortobágyon is. — Honnan a Velocipéd név? — Az első kerékpártípusok egyikét nevezték így — hangzik a szabályos válasz. — A romániai út ötlete? — Tanárnőnk, Literáti Erzsébet javasolta, mi persze egyből benne voltunk. Július 25-én indultunk, s az úticél Segesvár volt. Elkísért bennünket Faragó László, a csapatvezetőnk is, ö hozta az autójával a sátrakat. — Miért éppen Segesvár volt az úticélotok? — Szeretjük Petőfit — válaszolják szinte kórusban. — Valami jó történetet az útról... • — Egyszer karamboloztunk — kezdi mesélni Imre. — Persze csak egymásközt. Pékár nekiszaladt Becskeinek, Becskei Győzőnek, ő meg nekem. Volt nagy esés. Különben megúsztuk. Két defekt és két géphiba — ez minden. — Melyik volt a legszebb város az út során? Pillanatnyi csend, aztán óriási hangzavar. Győző Nagyszebenre, Imre Kolozsvárra, Karcsi Dévára szavaz. — Ne vitatkozzatok, Segesvár a legszebb! — dönt Szarka Attila, majd elgondolkozva hozzáteszi: — Engem Kőszegre emlékeztet... Fényképek járnak kézről kézre aztán előkerül az útinapló is. „Vigyázz, mert a visszaút mindig ■ hosszabb, számíts rá!” — olvassuk az első oldalon. — Izomláz? — érdeklődünk tapintatosan. — Nincs — válaszol határozottan Szabó István —. Pedig 900 kilométert bicikliztünk. Sokan el sem hiszik — figyelmeztet. — Mit csináltok a szünidő hátralévő napjaiban? — Megyünk a Balatonra — hangzik újra a kórus, majd Szarka Attila részletezi: — Zánkai jutalomüdülés, tíznapos. Az úttörőcsapattól kaptuk. — Utazás, természetesen biciklivel? — Sajnos vonattal... — szomorodik el hirtelen a társaság. de Győző már újra vidám: — Jövőre a Tátárában találkozunk — mondja — Egy újságírót igazán elvinnénk magunkkal, — de csak akkor, ha biciklivel jönúe. II. D. Mesterséges hold te vételek a magyar földtani kutatásban Érdekes küldeményt kapott a napokban az Eötvös Loránd Tudományegyetem térképtudományi tanszéke: néhány kópiát azokból a felvételekből, amelyeket az ÉRTS—Earth’s Resources Technological Satellite — mesterséges holdak készítettek Magyarország egyes területeiről. 900 kilométeres magasságból. A felvételek olyan adatokat szolgáltatnak a földtani szerkezet jobb megismeréséhez. amelyeket a földfelszínről vagy repülőgépről észlelni és rögzíteni lehetetlen. A képeket jól lehet hasznosítani a hidrológiában. az emberi környezet vizsgálatában. a levegő szennyezettségének megfigyelésében, sőt például bizonyos járványos növénv- oetegségek fellépésének felismerésére már akkor, amikor a növényeken még semmi jele nem látszik a megbetegedésnek. Segítséget nyújthatnak ezek a felvételek a nyersanyagkutatáshoz is, hiszen ezen a réven földtani szerkezetre. sőt egyes kőzetek „személyazonosságára” is lehet következtetni 500—600 méteres mélységig. A már Magyarországon (evő első felvételek tanulmányozását az érdekelt magvar tudósok már megkezdték. hogv megállapíthassák, milyen eredmények várhatók a mesterséges holdfelvételek felhasználásátóL1 .
