Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-09 / 185. szám

1973. augusztus. 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Vasutasoknak Szívkórház, reuma-szanatórium épül fíminew ugyan , de... Alig néhány ilyen szép régi ház áll már csak Karcagon, mint a képünkön látható épület a Madách utcában A IV. ötéves tervben 250 millió forintot, 1973-ban 63 milliót fordítanak a MÁV- nál a dolgozók egészségügyi ellátásának javítására. Az összeg nagyobb részét a költségvetés biztosítja, de jelentős a félszázalékos egészségügyi hozzájárulás is, amelyet a vasutas dolgozók fizetésükből önként adnak erre a célra. Az év végére tető alá ke­rül a MÁV kórház és a központi rendelőintézet új létesítménye. Az új rendelő­intézeti rész 1975-re készül el, s lehetővé teszi a kór­házi és rendelőintézeti funk­ciók szétválasztását. Nagy­kanizsán hat munkahelyes üzemi rendelőt adnak át az év végére, amelyben kor­szerű szakorvosi ellátásban részesülnek a kanizsai vas­utasok. Szeptember 15-ével új fe­jezet kezdődik a Margitsziget történetében. Mint ismere­tes, úgy szabályozzák a szigeti közlekedést, hogy a természeti kincsekben gaz­dag, páratlan értékű park el­sősorban. a fővárosiak pihe­nését, üdülését szolgálja. Hasonló korszakváltás — a Fővárosi Levéltár tucatnyi korhű dokumentumai sze­rint — volt már a sziget történetében. Az előzményekhez tarto­zik, hogy a Margitsziget már az Árpádházi királyok ide­jében királyi birtok volt. IV. Béla az akkor Nyulak szige­tének nevezett Duna-szige- tet szerzetes, illetve apáca- rendeknek adomán yozia. A XVIII. század végén II. Jó­zsef feloszlatta a szerzetes- rendeket és a szigetet Sán­dor Li pót főherceg nádornak ajándékozta. Ezután majdnem 120 évig a főhercegi családhoz fűződ­nek a sziget eseményei. Sán­dor Lipót halála után öccse, József nádor lesz a sziget birtokosa. Ö a természet-ala- kította szárazföldet a Duná­ban parkká varázsoltatja. A nádortól 1847-ben legidősebb fia. István főherceg örökli a szigetet, aki 1849 szeptembe­rében elhagyja az országot. Ekkor a Margitszigetet bér­beadják. 1867-ben az idősebb József főherceg lesz a sziget tulajdonosa, aki megkezdi a pihenőterület fejlesztését. (A szigetit hasonló nevű fia örökli majd.) Jóllehet, a Margitszigetet a fővárosiak a tulajdonos (idő­sebb József főherceg) enge­délyével közkertként használ­hatták, a múlt század végén A III. negyedévben készül el a budakeszi MÁV tüdő­gyógyintézet 150 ágyas reha­bilitációs pavilonja. A 41 millió forintért épült léte­sítményben megkönnyítik a. volt betegek visszatérését a mindennapi munkába. Mű­ködik már a szőnyegszövő részleg és lesz többek között könyvkötészet is. Még ebben az évben elkezdik Balatön- füreden egy 80 ágyas szív­kórház építését. Hévízen pe­dig egy 130 ágyas reuma­szanatóriumét. November 1-től fogadja a betegeket a zalakarosi gyógyház. A 80 ágyas szál­lodaépületet a MÁV mint­egy 30 millió forintért meg­vásárolta a tanácstól. Októ­ber 15-ig téliesítik, így egész évben elláthatja majd a vasutas betegeket. napirendre került a sziget köztulajdonba adása. 1894- ben a főherceg három és fél millió forintért kínálta meg­vételre a fővárosnak, de a törvényhatósági bizottság az ajánlatot elutasította. 1905- ben idősebb József főherceg meghalt, a sziget tulajdono­sa hasonló nevű fia lett, aki 1908-ban megegyezett a Köz­munkatanáccsal a sziget el­adásában. Az állam ekkor felhatal­mazta a kormányt a Margit­sziget megvásárlására, s 1909. január 1-én a megbízás alapján a Fővárosi Közmun­kák Tanácsa kezelésébe vet­te a szigetet. A törvény — amely a főváros-fejlesztésről ázólt — külön kiemelte, hogjr „...az egész sziget örök idők­re nyilvános kertként tartan­dó fenn, benne levő nagy ér­kékeinek kiaknázásával együtt.” (A Margitsziget be­csült értéke megvétele ide­jén meghaladta a tizenegy millió koronát.) A sziget tu­lajdonosa a telekkönyvi be­jegyzés szerint — 23 800 és 23 802 helyrajzi számon — a főváros közönsége. Az államosítások során a Margitsziget kezelése a Fő­városi Margitsziget Községi Vállalat kezébe ment át, amely két év után megszűnt. Azóta lényegében a Margit­sziget első fokon a XIII. ke­rületi tanács, másodfokon pedig a fővárosi tanács ha­táskörébe tartozik. Érdekesség még, hogy a szigetnek nemcsak sok gaz­dája, de sok neve is volt: Nyulak szigete. Nádor-sziget, Ür-sziget, Felső-sziget. Alsó- sziget, Palatinus-sziget. ÍJ HLMEfí Történelem, szerelem, krimi Gazdag választékot kínál­nak a mozik a nyár hátra­levő részére. A közeljövő­ben közönség elé kerül Maár Gyula és Zimre Pé­ter filmje, Ártatlan gyilko­sok — Várkonyi Zoltán ren­dezésében. Színes szovjet—lengyel produkció a Legenda, amely 1943 telén játszódik Len­gyelországban. Színes, szink­ronizált szovjet film a Za­har Berkut, amely a tatár­járás korába kalauzolja a nézőket. A vietnami nép hősi har­cának egyik jelentős epizód­ját idézi fel a Szülőföldem, hazám című vietnami film. Színes lengyel alkotás A szerelem anatómiája. Falusi környezetben játszódik az Aranylakodalom című szink­ronizált csehszlovák film. Kalandos partizántörténet A Szent Teréz és az ördögök című román alkotás. A Buck és a prédikátor című színes szélesvásznú amerikai film a felszabadí­tott néger rabszolgák és ül­dözőik izgalmas történetét eleveníti fel. Elsősorban a művészfilmek kedvelőinek ígér élményt a Valerie cí­mű produkció és a Szágul­dás a semmibe című alko­tás, amely egy 15 órás ha­lálos hajsza nyomonkövetése. Rádióköz vetítés Salzburgi ünnepi játékok A Magyar Rádió a közel­jövőben több egyenes köz­vetítésben számol be a salz­burgi ünnepi játékok ese­ményeiről. Augusztus 12-én a londoni szimfonikusokat Seiji Ozawa vezényli. A szó­lista Leonyid Kogan, a hangverseny műsorán Jo­hann Christian Bach, Sosz- takovics és Sztravinszkij művei szerepelnek, augusz­tus 15-én a zenekart Claudio Abbado vezényli, szólista Janet Baker. Ezúttal Haydn, Mahler, Mozart és Richard Strauss művek hangzanak el. Augusztus 26-án Lórin Maazel dirigálja a bécsi filharmonikusokat, a közre­működő művész pedig Ale­xis Weissenberg. 27-én a berlini filharmonikusokat Herbert von Karajan vezény­li. Az utóbbi két hangver­seny műsorán Beethoyen, Csajkovszkij, Bach, Berg és Brahms művek szólalnak meg. Bellon Tibor karcagi mú­zeumigazgató régi terve, hogy városa jellegzetes népi épí­tőipari stílusát megörökítse. A nagyszabású munka azon­ban nemcsak elhatározás kérdése... S hogy a terv mégis testet ölt, az Bellon Tibor jó ötletének köszön­hető. Az történt o'^'anis, hog” Karcag népművészeti remekeit néhány hónappal ezelőtt bemutatták Budapes­ten, az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán. Á kiállí­tás rendezésében segítettek a főiskola hallgatói. A múze­umigazgató megkérdezte tő­lük; mit szólnának egy néoi építőipari felméréshez. Ök szívesen vállalkoztak rá, a dicséretükre legyen mondva, állták is szavukat, pedig egy vasat sem kapnak érte, csu­pán kollégiumi szállást és kosztot a tanács jóvoltából. Ennyi az előzménye annak, hogy a főiskola nyolc hall­gatója — valamennyien a fotószakkör tagjai — két hetet tölt most Karcagon. Már több régi lakóházat és gazdasági épületet örökítet­tek meg rajzban, s több száz fotót is készítettek ró­luk. A 'dokumentumanyag a múzeum tulajdonába kerül. Az épületek belsejében ké­szült felvételek az életmód­ra is utalnak, ezért is érté­kesek. Ha megfelelő anyag zeum egy kötetet szerkeszt belőle. A múlt népi értékei­nek őrző emlékezeteiként a jövő számára. A szabadkézi, a műszaki rajzok és fotók készítése mel­lett néprajzi tárgyak gyűj­tésével is fogállkoznák a hall­gatók. Könnyen elképzelhető, hogy újabb kiállítás lesz majd a főiskolán a Karca­gon töltött hetek eredménye­ként, ilymódon is erősítve azt a szálat, amely Zuglót megyénkkel már hosszú évek óta összeköti. A főiskolai csoportból Sza­bó József így vélekedik mun­Lajdonképpen, s egyben kol­lektív munka, hiszen egy ember képtelen ilyen nagy feladat megoldására. Az épí­tészet eleve érdekli a főisko­lásokat, ez a munka meg különösen. Szakmai szem­pontból gond a mai családi­ház-építkezés. Alaprajz és formai tekintetben egyaránt alacsony színvonalon van. A széppel párosult praktiku­mot őrző hagyományt csali a szakemberek tudják ápolni az építészetben, — ezért is jó egy ilyen „kirándulás”, hiszen e csoport tagjai csa­ládi házakat is tervező üzem­mérnökök lesznek. • Waelsa Márta szerint: —• Izgalmas feladat ez. Régeb­ben sokkal praktikusabban építkeztek, mint most. Logi- kusabb a belső elrendezés is, néhány ódon épület megte­kintése után úgy vélem, még félálomban is eligazodnék bennük, annyira a legmeg­felelőbb helyén van min­den. Tegyük hozzá: most még így van. Néhány éven belül azonban eltűnnek a népi épí­tészet emlékei, s a lakások­ból is a régi bútorok, hasz­nálati eszközök. — Eddig azért maradtak meg hosszú évtizedekig a régi berende­zések. — mondotta égy kar­cagi öreg, — mert a föld­re, jószágra költöttek min­den fillért, a lakásra meg úgyszólván semmit. Most vi­szont senki sem kuporgat már földre... A néprajzi tárgyak gyűj­tése manapság jó üzletet je­lentő divat lett. A népi épí­tészet felmérésében, a jövő­nek való megőrzésében vi­szont nincs „business”, — legfeljebb egy vállveregetés- sel párosult jó szó a juta­lom. amit nagyon megérde­melnek az Ybl Miklós Épí­tőipari Műszaki Főiskola Karcagon táborozó diákjai. S. B. A Margitsziget történetéből hajukról: — Tanulás ez tu­Á főiskolások pontosan lemérnek mindent, apró részlete­ket is megörökítenek. Képünkön: Váczi Katalin és Vö­rös Ottó munka közben. gyűlik össze,' a karcagi mú­SZ. LUKÁCS IMRE: AZ ÚT KEZDETÉN 6. „Olyan a kendője, mint a koporsó” — gondolta Bandi. Anyja újra az ölébe vette a kosarat, kezében szorította a kopott kést. hámozta to­vább a krumplit. Potornainé alacsony, bar­na asszony volt, állandó fe­ketében, hasa erőteljesen megdagadt, arcán hordozta életét. Ráncai külön éltek, szemét körül ölelték és álla hegyéig nyomultak kemé­nyen. Kicsi kontya volt, ezüstmezőt hordott már a fején. Hangja elmélyült a bánatokban, érdesen tört elő, sohasem hallották ne­vetni. Tekintete lágy volt és bizakodó. A harag és az el­keseredés perceiben a szigo­rúság és a szomorúság együtt két fájdalmas állan­dó vonással ékítette arcát, amit nem tudott sohasem so­káig nézni Bandi, szíve el­szorult és nagyon elérzéke- nyedett. — Amikor úgy maradt, még az esküvőjük előtt és a szomszéd Novák yéresre verte, könyörögtem eleget az anyjának, hajlítsa el attól a fiútól, nem lesz annak a fának gyümölcse, ámékrül zölden leverik az ágat... Bandi berakodott bőrönd­jébe és hallgatta anyját. Megelevenedett, pergett No­vák Böske tragédiája. Kijárta az iskolát, nyáron kombájnszérűn dolgozott. Teherautók, vontatók hord­ták a termést/ özönlött a szem, forgatták, szárították, tisztították. Izzadtság ömlött rajtuk, por tapadt. Állandó­an zúgtak a gépek, nehéz munka volt, de ott a major­ban, asszonybrigádban. Ke­resetéből ruhát, cipőt vett és bálba ment. Az első bál­ba. szüretkor. Böske készülődött. Kurta lábú, széles fenekű, húsos lány volt, szeplős arcú, se- színű haját fonatban hordta. Ovális arcából szalmaszínű szemöldöke,kékes-szürke szeme, pisze orra tűnt fel. Szemfogai egymásra nőttek. Fehér blúzt, sötétkék szok­nyát csináltotott a bálra, fe­hér, magassarkú szandált vásárolt. Elkérte nővérétől, Novák Tercsitől a fehér re- • tiküljét, aki táncolás helyett a baromfitelepen tartott ügyeletet. Előkereste a Fe­kete macska nevű kölnit, bőségesen locsolt magára. Anyja ámulva nézte. — Ezzel fogod meg a fiú­kat? — kérdezte. — Korai még. — Kellenek is nekem — pirult fülig a lány —, ki nem állhatom űket. — Minden lány ezt mond­ja, de mást gondol. A termet feldíszítették, színes szalagokat húztak, drótokat, szőlőfürtöket, al­mákat, teli üvegeket, kol­bászt aggattak rá. Négy sa­rokból szőlőcsőszök figyel­ték a táncolókat, aki felug­rott és szakított a jóból, megfogták, vitték a bírő elé­be, pénzbeli bírságra. Vir­tuskod tak a legények. Éj­félre csupasz maradt a drót, megszakított szalagok csüng­tek tehetetlenül, megcibált lampionok, szőlőcsumák, ál­macsutkák, kolbászhéjak ék­telenkedtek a padlón, félre­lökve a sarokba. Böskét cselédháziak, Po- tornai Béla, Potomai Ferkó táncoltatta. Sima-arcú, kö­zépmagas fiú, Bugyi Laci kérte el, fekete haja olajtól csillogott, fekete szemöldöke összenőtt, alacsony homlokát tompa, ütött orr tartotta, ritka foga látszott, ha bam­bán vigyorgott. — Elkísérlek — mondta —■, járjunk együtt. Ital érzett száján. Nagy fekete szeme volt, húsos szája. Távoltartotta tánc közben a lányt, zsíros arcát ellepte a verejték, egyenes, merev kézzel lökdösődtek, fordulásoknál más párokba botolva. — Kivel vagy? — Anyámmal! — Mehetek? — Annyira akarod? Közelebb simultak. Nőtt bennük az izgalom. Böske illatozott, tetszett neki a fiú. Szünetben megálltak a te­rem közepén, hagyta, hadd fogja a kezét. Tánc közben hozzádőlt. Nem bánta. Zse­bét teletömködte, keményen combját birizgálta. — Nyerjünk szőlőkosarat — mondta Laci. Tombola­jegyeket vett, pirosat, sárgát, kéket. Mutatta. — Szeret­néd? — Nem bánnám. — Gyere ki — húzta kar­ját erőszakosan —, veszek neked málnát. — Anyám nem enged. Laci ment. Várakozhatott a lány anyja előtt, a falnál. Ajtóra rebbent tekintete, a zsongás elveszítette hangula­tát, a díszítés idétlennek tűnt, nem volt olyan jó, mint a fiúval. — Iszik — mondta No- vákné. — Csak be ne rúg­jon, részeges embernél az ördög százszor jobb. — Nem olyan. — Te aztán tudhatod. — Tudom. Szólt a zene, Böske piro­sodott És várt. Amikor megjött a fiú, érezte lehel- letén a bor szagát — Sokat iszol ? — Egy-két pohárral. Boldogan dőltek ossza Laci remegett. Hűvös hajnalban igyekez­tek a cselédházakhoz, No- vákné elől. Az éjszakából alig maradt valami, a mula­tozás és a fáradhatatlanság tábláit maguk mögött hagy­ták. Harmatba, mozdulatlan­ságba merevedett a vidék, ijesztően friss volt és józan. Böskét melegségbe pólyái ta a szerelem. Szerelem? Lép- ten-nyomon, megálltak, csó- kolóztak, minden természe­tesnek tűnt, megmásíthatat- lannak, mintha örökké léte­zett volna, csak eddig nem vette észre. A táj úgy sora­kozott előtte, hogy addig so­hasem látta. Pedig a fák fák maradtak, a szőlőtőkéket sem cserélte el senki. a dinnyések földkunyhói söté­ten guggoltak. a pusztuló kápolna szürkéiért, ö válto­zott? Gazdagabb lett vagy szegényebb? (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents