Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-07 / 183. szám

197S; ímguszfús 1,

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Évfolyamtársak — nehéz pályán

— Nézzétek lányok, ventillátort is szereltek a terembe. Most már nem mondanátok nekem, Pernyész nyisd ki az ablakot! — kiabálja a nagy zsivajban egy dundi, haját rövidre vágva viselő fekete asszony. Nagy a hangzavar az első emelet hármas számú teremben. „Emlékeztek, amikor anatómia vizsgára készültünk, ráírtuk a csontváz minden csontjára latinul a neveket ... hát amikor azt mondtad, hogy lányok a puska a második padban van... Teri felelete a vizsgán, hogy a gyulladást az összes Cilinek, midiinek gyógyítják...” A nagy vidámságnak, nevetgélésnek akkor szakadt vége, amikor az iskola igazgatónője — Udovecz Miklósné — megáll a tanári asztalnál és azt mondja:

— Üdvözlöm önöket, kedves lányok, ezen az osztály- főnöki órán. Kezdjük a munkánkat névsorolvasással.

Arra azonban még várni kell egy kicsit. Briglovics Erzsébetnél eltörik a mécses. Könnyes szemmel segélykérőén néz körül: „Ne

haragudjanak, de olyan nehéz a szívem ..." Erzsébet, ma már Zámbóné volt az osztály vezető tanára, tíz évvel ezelőtt. Mert ugye kitalálták már:, találkozó színhelye volt az első emeleti tanterem, a szolnoki egészségügyi szakiskolában. Tizenegy éve hogy az akkor új tanintézetben megkezdődött az oktatás és tíz esztendeje, hogy első tanfolyam — a csecsemő és gyermekgondozónői — befejezte tanulmányait. Zámbóné azóta a szolnoki Városi Tanács V. B. egészségügyi osztályán dolgozik mint bölcsődei felügyelő. A tanítványai? Ba- csa Aranka az első aki vall magáról a névsorolvasásnál:

— Az iskolából Jászalsó- szentgyörgyre kerültem, a bölcsődébe. Közben férjhez mentem, van két gyerekem, aztán hazamentünk Jánoshi- dára. Egészségi okok miatt kellett otthügynom az egészségügyi pályát, könyvtáros vagyok a faluban, most végzem a főiskolán könyvtárosnépművelő szakot. Azért nem lettem egészen hűtlen, mert Jánoshidán a vöröskeresztes titkár vagyok.

Következnek a többiek: Dóra Illésné, a megyei kórház újszülött osztályáról került tíz évvel ezelőtt a tanfolyamra, oda ment vissza vizsga után és ma is ott dolgozik; Fehér József né a szolnoki Szigligeti utcai bölcsődében vigyáz a kicsinyekre; Lovász Erzsébet közben elvégezte esti tagozaton a gimnáziumot, van egy 8 esztendős kislánya, most szülési szabadságon van, nemrég kisbabája született. Gondozónő a jászalsószentgyör- gyi bölcsődében; Molnár Erzsi is férjhez ment, a ceglédi kórházban kapott munkát; Fodorné is mesél az életéről „kiöregedtem a bölcsődéből, gondoltam egy nagymama korú asszony kezébe a pólyásbaba jobban illik, ezért mentem át a megyei kórház újszülött osztályára ...”

Vallomások — tíz munkával, örömmel, boldogsággal és emberi tragédiákkal terhes esztendőről. Akkor negyvenhármán végeztek. Volt közöttük, aki akkor indult annak az útnak, amit „Életnek” neveznek, volt aki már szürkülő hajjal ült be az iskolapadba, mert tudta feltétlenül meg kell szereznie a szakképesítést. Nehéz volt akkor a tanulás, de ápolónőnek lenni kórházi újszülött osztályon, gondozónőnek a bölcsődében még nehezebb.

Pelyhes Miklósné mondja: „Idegileg fárad el az ember, és azt nem a bölcsődében éreztetjük a kicsinyekkel, hanem otthon a családunkkal. Pernyész Márta vitatkozott: „Nem én nem így vagyok. Egyre jobban szeretem a munkámat."

Mi az oka annak, hogy mégis olyan sokan elmennek az egészségügyi pályáról? Miért keresnek mindig ápolónőket, gondozónőket a kórházak, az intézetek?

lm, Dóráné véleményé: „Minket is a munka, a gyerekek szeretete tartott a helyünkön, bár én már érzem nem sokáig bírom. Idős koromra kell majd munkahelyet változtatnom. Miért? Az osztályunkon 40 újszülött van, hivatalosan. De szerencsére egyre több kisbaba születik, így mindig többről kell gondoskodnunk, van úgy, hogy hetven apróság van az osztályunkon. A létszám tizenkét gondozónő, de valóságban most is kilencen vagyunk, mert három állás betöltetlen. így azután éjszaka kettő, nappal háromhárom gondozónő van szolgálatban. Nyolc műveletet teszek egy babával attól a perctől, hogy szopásra viszem a mamához és vissza a kis ágyba. Aztán fürdetés, tisztázás. Tessék kiszámítani a babák három óránként szopnak, hányszor kell nekünk azt az ötven — hetven csecsemőt napjában fölemelnünk. A fiatalok, ha jönnek, hamar odább állnak, t vagy egyáltalán nem vállalják ezt a munkát, a három műszak miatt. Nekünk egy hónapban csak egy szabad vasárnapunk van.”

Matalin Jánosné ezeket hallva így szól: „Hát akkor

mi a jászberényi kórház újszülött osztályán mit szóljunk, amikor hivatalosan öt gondozónőnek kellene dolgoznia, de sohasem vagyunk annyian. Néha éjszaka és nappal — egy-egy gondozónő van csak szolgálatban 28—30 kisbaba mellett. Igaz, az osztály nálunk is 20 ágyas, de gyerek mindig több van. Nem egyszer tizenkét órázunk, nem hetet, mint ahogyan a rendelet előírja ...” '

Szóba kerül a szabad szombat: hogyan lehetne

megoldani, amikor így sincs elegendő létszám? És ha a mai stabil emberek is kiállnak a sorból, akkor mi lesz?

— kérdik. A szolnoki szülészeten az újszülött osztályon egyetlen 30 éven aluli gondozónő sincs. A fizetés — két esztendeje, hogy rendezték — az ágymelletti pótlékkal együtt 2.100 forint körül van. Ez nem is olyan rossz kereset — vallják, még sincs elegendő munkaerő.

A bölcsődei gondozónők

— a szolnokiak — elégedettek: a fizetésük mellett minden évben kétszer kapnak jutalmat. Példának említik a Szigligeti úti bölcsődét, ahol minden gondozónő kapott már főorvosi dicséretet is. Persze a munka ott is nehéz, de könnyebb szívvel végzi az ember, ha érzi, hogy becsülik a munkáját. Éppen ezt a megbecsülést hiányolja Lovász Erzsi: a

jászalsószentgyörgyi' bölcsődében nyolc év alatt egyszer kapott 400 forint jutalmat. Felszisszen erre a szóra a találkozó minden résztvevője: hogy lehetséges ilyen? És megegyeznek abban, „sok múlik azon, milyen a felsőbb vezetés!” Megjegyzik: a községekben az az általánosabb, hogy az állásokat inkább szakképzetlen gondozónőkkel töltik be, mert nekik kevesebb fizetést kell adni. Az alsószentgyörgyi bölcsődében a nyolc gondozónő közül öt szakképzet- len.

Sokszor hangzik el: több megbecsülést várnánk. Gondolkodásra késztet egyik idősebb asszony megjegyzése: „Ha az ember más pályát kényszerül választani megromlott egészségi állapota miatt, nem kérdezik meg, mi lesz veled, hová mégy?"

Régi évfolyamtársak vallanak egymásnak őszinte szóval a tízéves találkozón. Van aki sietve távozik: szolgálatba kell mennie. A többiek együtt vacsoráznak. A halászcsárdában már ott vannak a férjek, a gyerekek is. Vidám szavak röppennek, kacagás gyöngyözik a levegőben.

Mégsem tudok szabadulni a gondolattól: eléggé megbecsüljük őket?- •-■'yü' i Varga Viktória

SZ. LUKACS IMRE:

AZ ÚT KEZDETÉN

4.

— Nem adott a Csillag szalmát, nem vót mivel fűteni, nádat vágott hajnalban a kanális partján, a köly- köket meg otthon hagyta egyedül. Gyufáztak — sorolta Potornai hűségesen, fia szemébe nézett, nehéz kezében emelgette a villát. — Mire kihozta ükét a tűzbűl, kettő meghalt, vagyis hogy megfulladt, ezért osatán felakasztotta magát.

— Csak - a szalmán múlott? — kérdezte Bandi megrökönyödve. — Lehetetlen.

— Csak azon. -■•»*#**

„Hiszen ez a gyilkosságnál rosszabb — gondolta a fiatal fiú —, ennyire István- apánk mégsem vetemedhet.”

— Mit szólt az elnök? — kérdezte 1 , jjet

— Semmit — tárta > szét kezét Novák, zömök testével közeledett Bandihoz —, törődik is ü ilyenekkel?

— Megkérdezte? ■

— Mikor, fiam? — vonta össze busa szemöldökét Potornai. — A munkától élni se tudunk, nemhogy haragudni. — Dühében belevágta a villát a legközelebbi ganécsomóba, majd Bandi vállára ejtette elhasznált kezét. — Tán jobb is, mert vér folyhatott vóna.

— Megkérdezem — mondta. Sebesen indult kerékpáron a téesz irodába.

— Ezt tényleg te csináltad — mondta melegen Novák és fényesen csillogott a szeme. — Nem viseli el az igazságtalanságot. , ^

— Meggyűlik a baja í — bólintott Potornai megadó- an. Szándékosan lassította

beszédét —, másoknak is vele. Gerincre sikerült igazá- bul.

Bandi egyenletes tempóban haladt. A könnyű tél pirosította az arcát, kesz- tyűtlen keze vörhenyes színűre gyűlt. Friss felháborodását hűvösen csillapítgatta a távolság, eltökéltségét lágyította.

„Elvette a bánat az eszüket — gondolta —, szekér szalmán nem múlhatott.”

Nővére, aki az irodán dolgozott, éppen új tw,edd szoknyáját mutogatta kolléganőinek.

— Vastag, fenékben erős vagy.

•— Állandóan terpeszkedek, attól dagadt — nevetett Zsuzsa. — Téged mi szél hozott? — kérdezte a belépő

Szegedi szabadtéri játékok

Az Ukrán Állami Táncegyüttes műsora

Szeged fesztiválhangulata a napokban tetőzik. Ha nagyságát, mint egykor az árvizek mértékét épületen mérnénk, a célra alighanem

Vasárnap szerencsénk volt. Talán a természet is a néptánc kedvelője, mert kedvezőbb időjárást rendelni sem lehetett volna. A nap

népművészének, az együttes művészeti vezetőjének „fiai- lányai” produkáltak, a; csaknem egyedülálló a néptáncművészetben.

Részlet az Ukrán Állami Táncegyüttes műsorából

a híres Fogadalmi templom valamelyik tornyát — 92

méteres! — kellene igénybe vennünk.

Szombaton) a Porgy és Bess búcsúelőadásának megtartását az időjárás nem engedélyezte. Az első rész végét, és a teljes másodikat egész egyszerűen elmosta az eső.

csúcspontja természetesen az Ukrán Állami Táncegyüttes szabadtéri színpadi előadása volt. „A tánc művészei” — ezzel a címmel tudósított a szegedi Délmagyarország című lap a pénteki első bemutatóról. Nos, ezúttal a jelző nem jelent semmi túlzást. Amit Pavel Virszkij, a Szovjetunió Állami-díjas

Amit külön kiemelnénk, az a hihetetlen sokszínűség, ötletgazdagság, amely az együttes műsorét jelemezte, no és azok a kitűnő szólótáncosok, mint B. Koltjár, V. Ananyiev és Ananyieva, valamint J. Averjanov, akik kitűnő teljesítményükkel a bemutató színvonalát meghatározták.

Pavel Virszkij, a bemutató előtt adott rövid , nyilatkozatában az együttes műsoráról a következőket mondotta:

— Legjobb számainkat hoztuk el, Los Angelesben és a New York-i Metropoli- tanban szinte ugyanezzel a műsorral szerepeltünk. Repertoárunkra jellemző ukrán tematikát állítottunk össze, természetesen folklórelemekből. Akad Uarabunk, melyet már másfél évtizede műsoron tartunk, de vannak új számaink is. Terveink között szerepel néhány magyar néptánc feldolgozása, ebben Balog Klára, ungvári vendégkoreográfus lesz segítségünkre.

Szeged nemcsak a napfény, hanem egyre inkább a tánc városa is. Az Ukrán Állami Táncegyüttes szereplését megelőzően július 14. és 21. között került sor a IV. Nemzetközi Szakszervezeti Néptánc Fesztivál lebonyolítására, melyen hat külföldi — szovjet, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, román és bolgár — valamint hét magyar együttes szerepelt. (A fesztivál gálaestje „Hegyenvölgyön lakodalom” címmel ugyancsak a szabadtéri műsorán szerepelt.) Nagy-nagy bánatunkra a szolnoki „Tisza” táncegyüttes nevével nem találkoztunk e rangos seregszemlén. Talán majd legközelebb...

H. D.

KITT Egylet - Szolnokon

A szombat esti hűvös, borús időben sok szolnoki fiatal nézte az eget. Elmarad-e a KITT Egylet műsora a rossz idő miatt vagy kibírja az eső azt a másfél órát? — ez volt a kérdés. A természet kegyes volt, a KITT Egylet műsorát nem zavarta meg semmi a szabadtéri színpadon, sőt a végére még a csillagok is kibújtak a felhők mögül.

Mi is az a KITT Egylet? KITT annyit jelent, mint Koncz Zsuzsa, az Illés-együttes, valamint Tolcsvayék és a Trió — együttesen.

Nem írhatjuk azt, hogy átütő siker volt, bár a nézőtér megtelt. Tetszett a fiataloknak a „klasszikus beat” izét adó, kiművelt hangszeres játék, Koncz Zsuzsa szép hangja, és egy-két bemutatott új szám. A kellemes jasszos humor is „feldobta” a közönséget. Nem hiányoztak a dobbhártya re- pesztö hangerősítők, és kitűnő fényjátékkal tették érdekessé, újszerűvé a színpadi megjelenést. Tizenegy ember fáradozott azon, hogy jó hangulat legyen a kicsit hűvös nézőtéren. Bedobtak régit és újat, mind sikeres volt. A KITT Egylet valóban lelkesen dolgozott. A közönség mégis mérsékeltebb, sőt úgy is mondhatnánk, józanabb volt, mint az Illés-együttes, „hőskorában". Igen találó megjegyzést hallottunk egy tizennyolc év körüli lánytól: lehet hogy már öregszem, de nekem ez nem megy ...

Hát igen, nem megy. Nemcsak a zenei stílus vált ko- pottabbá, hanem az Illés-együttestől, a régi vezető együttestől is átvette a „stafétabotot’’ más hazai együttes. Kicsit erősíteni kellene Illéséknek. A Tolcsvayék és a Trió által meg- nagyobodott és felfrissített zenekar talán visszaszerzi majd régi népszerűségét.

Koncz Zsuzsa viszont a régi. Kellemes, tiszta hangjával, kitűnő előadókészségével már évek óta hódít. Az énekesnő népszerűsége sokat adott a kultúrált körülmények között megrendezett est sikeréhez.

■/"L.-. V. E.

— Á fájdalmas búcsú, nővérkém. Estére indulok.

— Áldásom rád és testvéri üdvözletem.

— István-apánktól is elköszönök — mondta a tanárjelölt határozottan, s kopogtatás után benyitott hozzá.

Az elnök szeme megéledt, kicsi, keskeny ajkán mosoly éledezett,. örült a fiúnak.

„Értetek még tehetek valamit” — gondolta.^

— Foglalj helyet — mutatott a kárpitozott, barna székre —, sajnálom, hogy ritkán látlak.

„Micsoda gennyes udvariasság — gondolta Bandi —, mintha én nem a cselédházakban nőttem volna. Vagy őszintén érezné?”

Megnézte jól az elnököt. Középmagas, barna hajú, fiatalos, kedves arc, ami nehezen törik meg, későbben gyúrja össze az öregség. Sárgának tűnt a rolettával megszűrt világosságban. Haja már ritkult, előrefésülve, rö- vidrevágva viselte, barna szemöldöke dúsnak tetszett,

Beszéd közben ezüst foga

látszott.

„Szinte hihetetlen — gondolta Bandi —, fiatalos tudott maradni, annyi kínlódás után.”

— Láthat majd unásig,' . tanítani hazajövök.

— Meggondoltad? Rosz- szul áll a szénád? Város a divat.

— Hazajövök, ez a legszebb az egészben.

— Hol súlykolták az agyadba?

— Maga is ezt várta, nem?

— Ezt.

„Zöld még a fiú irtózatosan — gondolta István- apánk —, a végén kisül, hogy világmegváltóval van dolgom.”

— Elfelejtettem a cselédkedéseket.

— Vonzó program, én is így indultam, közben sérvet kaptam az erőlködéstől, ne félj, a tiéd se késik.

„Puhány lettél, zsíros szájú — gsndolta Bandi —, a húsos fazékon ücsörögsz.”

',Kisfiam, ne játszunk ólomkatonát — gondolta az

elnök —az álomvilág iskolában maradhat.”

— Van időm és ez a legfontosabb. Hiszen, hogy akaratban sem leszek szűki- ben.

— Ugyan, fiam, időnk van a legkevesebb. Ügy elrohansz az élet mellett, észre se veszed. Az akarat meg elkopik, mint a sokat használt cipő.

„önmagáról beszél — gondolta Bandi —, alibi filozófia, az egyetemen is ilyenek virágoznak.”

— Nem hiszem — mondta a fiú —, nagy célokhoz kell az egész élet.

„Ez tényleg megváltónak képzeli magát — gondolta az elnök —, még csak ő hiányzik. Irigykedhetnék, íme itt a példám szakasztott mása, az igazságok tapasztalatlan bajnoka, a jóért küzdő nemes hevület. Nehezen mászok már a falra. Özönével láttam ilyeneket, akiknek az első húsos falat megakadt a torkukon, azóta csak rágódnak rajta. Kisfiam, az első napokon bele-] taposnak a sárba.”-Z'“** (Folytatjuk) 1T ,^’L