Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-01 / 178. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. augusztus 1. Emancipálódó apácák Bemutatjuk Mihail Poszohin főépítészt A látogatók hiába kopogtatnak a palermói Boccone del Povero apácazárda kapuján. Az apácák egyik napról a másikra eltűntek, és a zárda ezentúl üresen Jog állni. S nem ez az egyetlen. A közeljövőben az olasz zárdák lakói egyre nagyobb számban hagyják majd el közös otthonukat. Világi nővéreikhez hasonlóan ők is elhatározták, hogy emancipálódnak. Az egyháznak pedig szembe kell néznie ezzel az immár feltartóztathatatlan mozgalommal. A fekete leplekbe bújt apácák alázatosan lesütött szemmel adták elő mondanivalójukat, amikor a közelmúltban felkeresték Pellegrino bíborost Torinóban. A 38 szicíliai apáca közölte a bíborossal: ragaszkodnak egyenjogúságuk mielőbbi megvalósításához. A Boccone del Povero apácazárda lakói olasz sorstársnőik többsége nevében beszéltek. Ki akarnak szabadulni a zárda mindennapi monotóniájából, hivatást szeretnének választani. s mindenekelőtt meg akarnak szabadulni az egyházi férfiak gyámkodásától. A fiatal apácák — egy részük már le is érettségizett — szellemileg is sokat vártak a zárdái élettől, s ezért súlyos csalódások érték őket. Nem elégítette ki őket sem a „csendes elmélkedés”, sem az ima, sem az egyéb ájta- tos tevékenység. Nagyon sok apáca azon túlmenően, hogy úgy érzi, gyámkodnak felette, meg van győződve róla, hogy a szó legszorosabb értelmében kizsákmányolják. Sokan neurotikussá válnak, és egyre több apácával találkozunk a pszichiáterek várószobáiban. Nemzedéki összeütközésekre kerül sor, mert az idősebb apácák képtelenek megérteni, miért nem tudnak beilleszkedni a fiatalok az apácaélet ritmusáMosihra városképe 2000 ben Mihail Poszohin 1910ben, Tomszkban született, 18 éves korában építőmunkásként került a Kuznyecki Kohászati Kombinát építéséhez. Ez volt az első ötéves terv egyik legnagyobb szibériai létesítménye. A munka mellett tanult, építészmérnök lett, de a fiatal embert igazán a tervezés vonzotta. Az első lépéseket e téren a kuznyecki építkezés tervezőirodájában tette. 1935-től Moszkvában Suszev akadémikus tervezőintézetébe került. Az alkotó munka mellett a moszkvai Építészeti Főiskolán folytatta tanulmányait és 1938-ban végzett. Poszohin tehetsége, hihetetlen energiája rövid idő alatt a vezető moszkvai építőművészek sorába emelte. Ö tervezte a magasépítésű lakópozíciós elv szerint tervezett sugárút nemcsak közlekedési szempontból jelentős, hanem művészeti feladatot is teljesít a városközpont új arculatának kialakításában. A világ közvéleményének figyelmét is felkeltették a Poszohin tervei alapján készült pavilonok az 1967-es montreali és az 1970-es osakai világkiállításon. Munkásságának újabb eredményeit jelzik a Feketetenger kaukázusi partvidékén létesült Picunda nyaralótelep és az 1966-os földrengés után helyreállított Taskent tervei. Legjelentősebb munkája azonban a 2000- ig szóló moszkvai rekonstrukciós tervet előlanak, ezek további 30—70 ezer lakosú alkerületekből tevődnek össze, ahol kulturális és szolgáltató létesítmények, sportpályák, parkok lesznek. Így minden övezetben biztosítják a megfelelő élet-, munka- és pihenési feltételeket. Ezzel jelentősen csökken a tömegközlekedés utasainak száma és csökken a „közlekedési fáradtság”. A rekonstrukciós terv rendkívül nagy figyelmet szentel a lakásépítésnek. Most készül az egységesített építőipari elemek katalógusa, és ennek alapján tervezik a lakóházakat és a középületeket. A katalógus bevezetése nagy gazdasági megtakarítást eredményez és jelentősen javítja az építkezés minőségét. A MODERN MOSZKVA ba. Úgy látszik, Pellegrino bíboros megértette a Szicíliából érkezett küldöttséget. A kolostorból elmenekült apácák hasznos munkát végeznek Torinóban. Egyesek közülük népjóléti tevékenységet folytatnak, mások ápolónőként dolgoznak, megint mások fiatal lányokat tanítalak. Mindenféle korlátoktól mentesen, • szabadon élhetnek. Becslések szerint mintegy 165 ezer nő él Olaszország apácazárdáiban, és ezek nagy figyelemmel kísérték palermói sorstársnőik torinói útját. Egyélőre nem lehet felmérni, hányán követik közülük a palermóiakat, de számuk előreláthatólag napról napra növekszik. (Christ und Welt) házat a Felkelés téren, s ezért a munkáért Állami-díjat kapott. A szovjet építőművészet történetében a 60-as évek az új megoldások keresésének időszaka volt. Az útkeresés fontos állomása lett a Kongresszusi Palota építése. A terveket Poszohin vezetésével készítették. A méretek és a kompozíció helyes megválasztása révén az új épület szervesen illeszkedik a Kreml panorámájába. A szovjet városépítészet jelentős alkotása — a moszkvai rekonstrukciós terv egyik fontos szakasza — a Kalinyin sugárút megteremtése, amelyet ugyancsak Mihail Poszohin vezetésével építettek. Az egységes komÉVENTE 300 ezer kerékpárt ad el külföldre az UNIVERSAL lengyel külkereskedelmi vállalat, amely többek között a sport- és turistacikkek exportőre. A Made in Poland jelzésű kerékpárok iránt egyre nagyobb a kereslet, az export csak részben fedezi a közel ötven országból beérkező megrendeléseket készítő tervező kollektíva irányítása. E terv alapvető vonásai közül kiemelkedik, hogy milyen nagy figyelmet szentel az ipar fejlődésének. Moszkvában az ezredfordulóig 65 nagy ipari csoportot alakítanak ki. Így azonos termelőcsoportokká egyesíthetnek egy sor gyárat és üzemet, megoldhatják a lehetséges kooperációt az alapvető és a kisegítő termelőegységek között. A rekonstrukciós terv másik fontos vonása, hogy csak a város jelenlegi alapterületével, az autókörpályán belül fekvő 87,5 ezer hektárral számol, a lélekszám pedig Zelenográdot és a parkerdő övezet településeit is beleértve 8 millió lesz. A hagyományos egyetlen városközpont helyett a több központú városfejlesztési elképzeléseket vették alapul. Moszkvában 8 övezettel számolnak, amelyeket városközpont rendszer köt össze egymással. Minden egyes övezetben mintegy 1 millió ember él majd. Az övezetek 250—400 ezer lakost magukban foglaló kerületekre oszUgyanesak fontos helyet foglal el a rekonstrukciós tervben a közlekedés. Ez ma a világ minden nagy városának egyik legnagyobb problémája. Moszkvában ez kétségtelenül kisebb gond, de létezik. A rekonstrukciós terv ezt alapvetően figyelembe veszi. Előirányozza a meglévő főútvonalak felújítását, új gyorsforgalmi útrendszer építését a központból a város minden övezetébe. Külön útvonalakon kívánják lebonyolítani a Moszkván átmenő forgalmat. Nagy tárlatokat nyit a terv a tömegközlekedés fejlesztésében is. Külön terv készül a Metro gyorsított ütemű fejlesztésére, hiszen ez a legkényelmesebb és leggyorsabb közlekedési eszköz. A moszkvai földalatti vonalainak hossza a jelenlegi 140-ről 450 kilométerre növekszik. Mihail Poszohin alkotó erejének teljében dolgozik. A moszkvai főépítészeti és tervezési igazgatóság élén nagy építészcsoport munkáját fogja össze. Nissz Pékárévá Tervi éljesítés a bolgár népgazdaságban Bár a bolgár népgazdaság összességében teljesítette az 1973 első félévére vonatkozó tervelőirányzatokat, az eredmények nem felelnek meg a lehetőségeknek — állapítja meg tegnapi vezércikkében a Rabotnicseszko Delo. Az egész népgazdaság sikeres erőfeszítései ellenére egyes ágazatok és fontos nagyvállalatok nem valósították meg a kitűzött feladatokat, s ezzel nehézségeket okoznak a gazdasági élet egészének. A BKP központi lapja különösen sainálatos- nak tartja, hogy három igen fontos ágazatban, a gépiparban, az építőanyag-iparban és a szállításban nem teljesítették a tervet, s a lakásépítés üteme is elmaradt a tervezettől. Biztatóak az év első felének eredményei: a munka termelékenysége az előző év hasonló időszakához képest 6,4 százalékkal, az ipari termelés 9.2 százalékkal növekedett és a kedvezőtlen tavaszi időjárás ellenére a mezőtfrzdaság terméskilátásai is jók. Mindazonáltal a hátralévő időszakban komoly erőfeszítésekre lesz szükség az éves terv teljesítéséhez — állapítja meg a Rabotnicseszko Delo. AÍÍÜ képernyője ELŐTT Berlin — Tompere Akik a kellemetlen idő következtében a szombat délutánt a képernyő előtt töltötték, aligha bánták meg. hiszen két világraszóló eseményen „lehettek jelen”. Azzal az érzéssel követhették a képernyőn látottakat, mintha egyenesen ott lettek volna az NDK fővárosában, vagy Tamperében, a kajakkenu világbajnokság színhelyén. Jó megoldásnak bizonyult a két színhely ritmu- sos váltogatása ezen a délutánon, mert így mozgalmasabbá vált a többórás közvetítés. Egyébként a televízió láthatóan alaposan felkészült a V1T eseményeinek továbbítására, erre vall a külön erre a célra életre hívott VIT- stúdió. és már a vasárnap esti összefoglalóban is tapasztalhattuk, a két gálából adott ízelítő is bizonyította, hogy a tévé jóvoltából mi itthoniak sem maradunk le a berlini találkozó egyetlen jelentős eseményéről sem. Igaz, egy kicsit még döcögött a hatalmas gépezet — minden kezdet nehéz — a gépezetben itt-ott csikorogtak a riporteri kerekek, és itt-ott a technika szereplői is kiütköztek a közvetítés arculatán, de az első két nap eseményeiről adott televíziós kép jól tükrözte: forró hangulatban, lelkes barátságban találkoznak Berlinben a világ haladó ifjúságának képviselői. Tamperéről pedig csupán annyit: a nagyszerű magyar győzelmeken érzett örömünkben ki törődött képminőséggel, riporteri bakikkal és egyebekkel. Jó érzéssel tapasztalhattuk. hogy a mieinknek szinte bérelt helyük volt a dobogón, á legmagasabb fokán is. Mi is történt az állomáson? Harminc év előtti slágerek csendültek fel kissé megkopott hangon, a Csak egy nap a világ és társai. Közben háborús képek korabeli híradófelvételekről. Dal és pusztítás, illetve pusztulás éles kontrasztba állítva. Így indult pénteken este a Salamon Pál írta és vizsgamunkaként Edelényi János rendezte tévéjáték, az Állomás. Ügy indult, mintha valamiféle háborús történet következnék a képernyőn, de aztán gyors vágással egy fiatalember jelent meg — a drámai szabályok értelmében afféle narrátor — aki arra figyelmeztetett bennünket. hogy amit látni fogunk, a történet, az se nem iö- vészárkokbán. se nem harctereken játszódik, hanem egy vasúti csomóponton. S máris ott voltunk a színhelyen, az állomáson. Igaz, még arra is figyelmeztetett a jószívű narrátor, hogy lesz azért majd robbanás itt is. kettő is, de nem kell megijedni. És hogy megóvjon a felesleges ijedelemtől azt is közölte, mi lesz az a bizonyos jel. ami után az a bizonyos robbanás következik. Ja, és még el ne felejtsem, okításul az is elhangzott, ugyancsak a narrátor jóvoltából. hogy mi lesz ebben a történetben a lényeges. A narrátor receptje szerint: bizonyosfajta emberek mit tesznek az élet nehéz helyzeteiben. Nem háborús történet tehát, hanem magatar- tásdráma erkölcsi tanulságokkal — így szólt az ígéret. És mit láttunk a képernyőn? Vázlatosan előadott históriát, balladai félhomály- lyal, amely egy dunántúli állomáson játszódik, valahol Székesfehérvár és Sopron között, s amelynek középpontjában bizonyos Lázár György nevezetű őrmester, sebesült karpaszományos állott aki állítólag a frontról érkezett, s akiről ellentmondásos megnyilvánulásaiból következtetve csak annyit sejthettünk, hogy talán valami köze lehet azokhoz a robbanásokhoz. amelyekre figyelmeztettek bennünket. S része lehet talán abban a „bűntényben” is. amely után Schnell Arnold főhadnagy úr nyomoz. Közben pedig kiderült a házigazdáról. Szilasi állomásfőnökről, hogy ő afféle gyáva, gyenge, nyim- nyám ember, hogy inkább Goethét imádja, semmint ra- jongana a nagy társadalmi cselekedetekért. Ezért aztán felesége, a szép szomorú asz- szony Győr-Sopron megye vasútvonalán, aki férje életénél aktívabb életre vágyik, gyűlöli, sőt meg is veti hites társát. A képernyőn olyannak tűnt az állomásfőnöki lakás, a cselekmény színhelye, mint valami elátkozott kastély. A háziakon kívül két idegen, az őrmester és egy állítólagos rokonfiú. mint valami kísértet, úgy járt-kelt a falak között. Hol eltűntek, hol megjelentek. Főleg az íír- mester, aki már-mór oly tökéletesen színlelte a háborús becsavarodottat. hogy nemcsak a háziakat tévesztette meg, de bennünket nézőket is. végül már azt sem tudtuk igazában, hová is tegyük. Egyszer éjszaka is eltűnt a házból, állítólag akkor. amikor a vasúti csomóponton valami szabotázs történt. Állítólag, valami, talán ezek a bizonytalanságot, határozatlanságot kifejező szavak, amelyek minduntalan előkerülnek, amikor szeretném megragadni, hogy mi is történt a képernyőn, talán ezek is mutatják, hogy szándékosan. vagy szándék nélkül túlságosan sok volt a homályos pont ebben a tévéjátékban. Az alkotóknak olyan mértékben sikerült elködösíteniük Lázár őrmester viselt, igazi dolgai körül a terepet hogy a végső kérdésre. amelyet a játék végén Szilasi állomásfőnök is feltett. hogy valójában mi is történt itt csaknem kilencven percen át, egyértelmű választ nem tudtunk adni. De miért is várták tőlünk ezt az alkotók, hisz az ő feladatuk lett volna világos, egyértelmű válasszal szolgálni, vagy ők sem voUak egészen biztosak a dolgukban? Egyébként a színészek iól játszottak, panasz a rendezésre sem lehet, és dicséretesnek mondható az operatőri munka is. csakhát a kérdés az maradt: tényleg mi is történt? Röviden Buda. Újpest, Piripócs, ezzel a kissé elidegenítő címmel sugározta a televízió Zelk Zoltán újabb műsorát, amelyben szemérmesen vallott Kosztolányihoz fűződő kapcsolatairól, amelyben a pályatárs jogán igazságot szolgáltatott „költői módon” a méltatlanul elfelejtett Na- dányi Zoltánnak, a hajdani trubadúrok egyenes, huszadik századi leszármazottának. és amelyben szíves szavakból font babérkoszorút Ber- da Józsefnek, a lovak, a kutyák. a verebek, az elhagyottak halhatatlan költőjének. Zelk prózájának költészete csak úgy sugárzott a képernyőről. De jó is hallani az ilyen míves, szép beszédet! És természetesen n csodálatos verseket. Zelk Zoltán műsora nagyszerű élményt jelentett. Csak valahogy a formája nem illett bennső- séges tartalmához, hangulatához. A kerti fotelek és bennük a közreműködő színészek — egy kerti asztal körül — ez a környezet — úgv gondolom — inkább feszélyez, semmint közvetlenségei: áraszt _ .V, BL
