Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-01 / 178. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. augusztus 1. Emancipálódó apácák Bemutatjuk Mihail Poszohin főépítészt A látogatók hiába kopog­tatnak a palermói Boccone del Povero apácazárda ka­puján. Az apácák egyik nap­ról a másikra eltűntek, és a zárda ezentúl üresen Jog áll­ni. S nem ez az egyetlen. A közeljövőben az olasz zár­dák lakói egyre nagyobb számban hagyják majd el közös otthonukat. Világi nő­véreikhez hasonlóan ők is el­határozták, hogy emancipá­lódnak. Az egyháznak pedig szembe kell néznie ezzel az immár feltartóztathatatlan mozgalommal. A fekete leplekbe bújt apácák alázatosan lesütött szemmel adták elő monda­nivalójukat, amikor a közel­múltban felkeresték Pelleg­rino bíborost Torinóban. A 38 szicíliai apáca közölte a bíborossal: ragaszkodnak egyenjogúságuk mielőbbi megvalósításához. A Bocco­ne del Povero apácazárda la­kói olasz sorstársnőik több­sége nevében beszéltek. Ki akarnak szabadulni a zárda mindennapi monotóniájából, hivatást szeretnének válasz­tani. s mindenekelőtt meg akarnak szabadulni az egy­házi férfiak gyámkodásától. A fiatal apácák — egy ré­szük már le is érettségizett — szellemileg is sokat vár­tak a zárdái élettől, s ezért súlyos csalódások érték őket. Nem elégítette ki őket sem a „csendes elmélkedés”, sem az ima, sem az egyéb ájta- tos tevékenység. Nagyon sok apáca azon túlmenően, hogy úgy érzi, gyámkodnak felet­te, meg van győződve róla, hogy a szó legszorosabb ér­telmében kizsákmányolják. Sokan neurotikussá válnak, és egyre több apácával ta­lálkozunk a pszichiáterek várószobáiban. Nemzedéki összeütközésekre kerül sor, mert az idősebb apácák kép­telenek megérteni, miért nem tudnak beilleszkedni a fia­talok az apácaélet ritmusá­Mosihra városképe 2000 ben Mihail Poszohin 1910­ben, Tomszkban született, 18 éves korában építőmun­kásként került a Kuznyecki Kohászati Kombinát építé­séhez. Ez volt az első ötéves terv egyik legnagyobb szibé­riai létesítménye. A munka mellett tanult, építészmérnök lett, de a fiatal embert iga­zán a tervezés vonzotta. Az első lépéseket e téren a kuznyecki építkezés tervező­irodájában tette. 1935-től Moszkvában Suszev akadé­mikus tervezőintézetébe ke­rült. Az alkotó munka mel­lett a moszkvai Építészeti Főiskolán folytatta tanulmá­nyait és 1938-ban végzett. Poszohin tehetsége, hihetet­len energiája rövid idő alatt a vezető moszkvai építőmű­vészek sorába emelte. Ö ter­vezte a magasépítésű lakó­pozíciós elv szerint tervezett sugárút nemcsak közlekedé­si szempontból jelentős, ha­nem művészeti feladatot is teljesít a városközpont új ar­culatának kialakításában. A világ közvéleményének fi­gyelmét is felkeltették a Po­szohin tervei alapján készült pavilonok az 1967-es mont­reali és az 1970-es osakai világkiállításon. Munkásságának újabb eredményeit jelzik a Fekete­tenger kaukázusi partvidé­kén létesült Picunda nyara­lótelep és az 1966-os földren­gés után helyreállított Tas­kent tervei. Legjelentősebb munkája azonban a 2000- ig szóló moszkvai re­konstrukciós tervet elő­lanak, ezek további 30—70 ezer lakosú alkerületekből tevődnek össze, ahol kulturá­lis és szolgáltató létesítmé­nyek, sportpályák, parkok lesznek. Így minden övezet­ben biztosítják a megfelelő élet-, munka- és pi­henési feltételeket. Ez­zel jelentősen csökken a tömegközlekedés utasainak száma és csökken a „közle­kedési fáradtság”. A rekonstrukciós terv rendkívül nagy figyelmet szentel a lakásépítésnek. Most készül az egységesített építőipari elemek katalógu­sa, és ennek alapján terve­zik a lakóházakat és a köz­épületeket. A katalógus be­vezetése nagy gazdasági megtakarítást eredményez és jelentősen javítja az építke­zés minőségét. A MODERN MOSZKVA ba. Úgy látszik, Pellegrino bí­boros megértette a Szicíliá­ból érkezett küldöttséget. A kolostorból elmenekült apá­cák hasznos munkát végez­nek Torinóban. Egyesek kö­zülük népjóléti tevékenysé­get folytatnak, mások ápoló­nőként dolgoznak, megint mások fiatal lányokat taníta­lak. Mindenféle korlátoktól mentesen, • szabadon élhetnek. Becslések szerint mintegy 165 ezer nő él Olaszország apácazárdáiban, és ezek nagy figyelemmel kísérték paler­mói sorstársnőik torinói út­ját. Egyélőre nem lehet fel­mérni, hányán követik kö­zülük a palermóiakat, de szá­muk előreláthatólag napról napra növekszik. (Christ und Welt) házat a Felkelés téren, s ezért a munkáért Állami-dí­jat kapott. A szovjet építőművészet történetében a 60-as évek az új megoldások keresésé­nek időszaka volt. Az útke­resés fontos állomása lett a Kongresszusi Palota építése. A terveket Poszohin vezeté­sével készítették. A méretek és a kompozíció helyes meg­választása révén az új épü­let szervesen illeszkedik a Kreml panorámájába. A szovjet városépítészet jelentős alkotása — a moszkvai rekonstrukciós terv egyik fontos szakasza — a Kalinyin sugárút megterem­tése, amelyet ugyancsak Mi­hail Poszohin vezetésével építettek. Az egységes kom­ÉVENTE 300 ezer kerékpárt ad el külföldre az UNIVER­SAL lengyel külkereskedelmi vállalat, amely többek kö­zött a sport- és turistacikkek exportőre. A Made in Po­land jelzésű kerékpárok iránt egyre nagyobb a ke­reslet, az export csak részben fedezi a közel ötven országból beérkező megrendeléseket készítő tervező kollek­tíva irányítása. E terv alap­vető vonásai közül kiemel­kedik, hogy milyen nagy fi­gyelmet szentel az ipar fej­lődésének. Moszkvában az ezredfordulóig 65 nagy ipari csoportot alakítanak ki. Így azonos termelőcsoportokká egyesíthetnek egy sor gyá­rat és üzemet, megoldhatják a lehetséges kooperációt az alapvető és a kisegítő terme­lőegységek között. A rekonstrukciós terv má­sik fontos vonása, hogy csak a város jelenlegi alapterüle­tével, az autókörpályán be­lül fekvő 87,5 ezer hektárral számol, a lélekszám pedig Zelenográdot és a parkerdő övezet településeit is beleért­ve 8 millió lesz. A hagyományos egyetlen városközpont helyett a több központú városfejlesztési el­képzeléseket vették alapul. Moszkvában 8 övezettel szá­molnak, amelyeket városköz­pont rendszer köt össze egy­mással. Minden egyes öve­zetben mintegy 1 millió em­ber él majd. Az övezetek 250—400 ezer lakost maguk­ban foglaló kerületekre osz­Ugyanesak fontos helyet foglal el a rekonstrukciós tervben a közlekedés. Ez ma a világ minden nagy városá­nak egyik legnagyobb prob­lémája. Moszkvában ez két­ségtelenül kisebb gond, de létezik. A rekonstrukciós terv ezt alapvetően figyelembe veszi. Előirányozza a meg­lévő főútvonalak felújítását, új gyorsforgalmi útrend­szer építését a központból a város minden övezetébe. Kü­lön útvonalakon kívánják le­bonyolítani a Moszkván át­menő forgalmat. Nagy tárlatokat nyit a terv a tömegközleke­dés fejlesztésében is. Külön terv készül a Metro gyorsí­tott ütemű fejlesztésére, hi­szen ez a legkényelmesebb és leggyorsabb közlekedési esz­köz. A moszkvai földalatti vonalainak hossza a jelen­legi 140-ről 450 kilométerre növekszik. Mihail Poszohin alkotó erejének teljében dol­gozik. A moszkvai főépíté­szeti és tervezési igazgató­ság élén nagy építészcsoport munkáját fogja össze. Nissz Pékárévá Tervi éljesítés a bolgár népgazdaságban Bár a bolgár népgazdaság összességében teljesítette az 1973 első félévére vonatkozó tervelőirányzatokat, az ered­mények nem felelnek meg a lehetőségeknek — állapítja meg tegnapi vezércikkében a Rabotnicseszko Delo. Az egész népgazdaság si­keres erőfeszítései ellenére egyes ágazatok és fontos nagyvállalatok nem valósí­tották meg a kitűzött fel­adatokat, s ezzel nehézsége­ket okoznak a gazdasági élet egészének. A BKP központi lapja különösen sainálatos- nak tartja, hogy három igen fontos ágazatban, a gépipar­ban, az építőanyag-iparban és a szállításban nem tel­jesítették a tervet, s a la­kásépítés üteme is elmaradt a tervezettől. Biztatóak az év első fe­lének eredményei: a munka termelékenysége az előző év hasonló időszakához képest 6,4 százalékkal, az ipari ter­melés 9.2 százalékkal növe­kedett és a kedvezőtlen ta­vaszi időjárás ellenére a mezőtfrzdaság terméskilátá­sai is jók. Mindazonáltal a hátralévő időszakban ko­moly erőfeszítésekre lesz szükség az éves terv teljesí­téséhez — állapítja meg a Rabotnicseszko Delo. AÍÍÜ képernyője ELŐTT Berlin — Tompere Akik a kellemetlen idő kö­vetkeztében a szombat dél­utánt a képernyő előtt töl­tötték, aligha bánták meg. hiszen két világraszóló ese­ményen „lehettek jelen”. Az­zal az érzéssel követhették a képernyőn látottakat, mint­ha egyenesen ott lettek vol­na az NDK fővárosában, vagy Tamperében, a kajak­kenu világbajnokság színhe­lyén. Jó megoldásnak bizo­nyult a két színhely ritmu- sos váltogatása ezen a délutá­non, mert így mozgalmasabbá vált a többórás közvetítés. Egyébként a televízió látha­tóan alaposan felkészült a V1T eseményeinek továbbí­tására, erre vall a külön er­re a célra életre hívott VIT- stúdió. és már a vasárnap esti összefoglalóban is ta­pasztalhattuk, a két gálából adott ízelítő is bizonyította, hogy a tévé jóvoltából mi itthoniak sem maradunk le a berlini találkozó egyetlen jelentős eseményéről sem. Igaz, egy kicsit még döcö­gött a hatalmas gépezet — minden kezdet nehéz — a gépezetben itt-ott csikorog­tak a riporteri kerekek, és itt-ott a technika szereplői is kiütköztek a közvetítés arculatán, de az első két nap eseményeiről adott tele­víziós kép jól tükrözte: for­ró hangulatban, lelkes ba­rátságban találkoznak Ber­linben a világ haladó ifjúsá­gának képviselői. Tamperé­ről pedig csupán annyit: a nagyszerű magyar győzelme­ken érzett örömünkben ki törődött képminőséggel, ri­porteri bakikkal és egye­bekkel. Jó érzéssel tapasz­talhattuk. hogy a mieinknek szinte bérelt helyük volt a dobogón, á legmagasabb fo­kán is. Mi is történt az állomáson? Harminc év előtti sláge­rek csendültek fel kissé megkopott hangon, a Csak egy nap a világ és társai. Közben háborús képek kora­beli híradófelvételekről. Dal és pusztítás, illetve pusztu­lás éles kontrasztba állítva. Így indult pénteken este a Salamon Pál írta és vizsga­munkaként Edelényi János rendezte tévéjáték, az Állo­más. Ügy indult, mintha va­lamiféle háborús történet következnék a képernyőn, de aztán gyors vágással egy fiatalember jelent meg — a drámai szabályok értelmé­ben afféle narrátor — aki arra figyelmeztetett bennün­ket. hogy amit látni fogunk, a történet, az se nem iö- vészárkokbán. se nem harc­tereken játszódik, hanem egy vasúti csomóponton. S máris ott voltunk a színhe­lyen, az állomáson. Igaz, még arra is figyelmeztetett a jó­szívű narrátor, hogy lesz azért majd robbanás itt is. kettő is, de nem kell meg­ijedni. És hogy megóvjon a felesleges ijedelemtől azt is közölte, mi lesz az a bizo­nyos jel. ami után az a bi­zonyos robbanás következik. Ja, és még el ne felejtsem, okításul az is elhangzott, ugyancsak a narrátor jóvol­tából. hogy mi lesz ebben a történetben a lényeges. A narrátor receptje szerint: bi­zonyosfajta emberek mit tesznek az élet nehéz hely­zeteiben. Nem háborús tör­ténet tehát, hanem magatar- tásdráma erkölcsi tanulsá­gokkal — így szólt az ígéret. És mit láttunk a képer­nyőn? Vázlatosan előadott históriát, balladai félhomály- lyal, amely egy dunántúli állomáson játszódik, valahol Székesfehérvár és Sopron között, s amelynek közép­pontjában bizonyos Lázár György nevezetű őrmester, sebesült karpaszományos ál­lott aki állítólag a frontról érkezett, s akiről ellentmon­dásos megnyilvánulásaiból következtetve csak annyit sejthettünk, hogy talán va­lami köze lehet azokhoz a robbanásokhoz. amelyekre figyelmeztettek bennünket. S része lehet talán abban a „bűntényben” is. amely után Schnell Arnold főhadnagy úr nyomoz. Közben pedig kide­rült a házigazdáról. Szilasi állomásfőnökről, hogy ő af­féle gyáva, gyenge, nyim- nyám ember, hogy inkább Goethét imádja, semmint ra- jongana a nagy társadalmi cselekedetekért. Ezért aztán felesége, a szép szomorú asz- szony Győr-Sopron megye vasútvonalán, aki férje éle­ténél aktívabb életre vágyik, gyűlöli, sőt meg is veti hites társát. A képernyőn olyannak tűnt az állomásfőnöki lakás, a cselekmény színhelye, mint valami elátkozott kastély. A háziakon kívül két idegen, az őrmester és egy állítóla­gos rokonfiú. mint valami kísértet, úgy járt-kelt a fa­lak között. Hol eltűntek, hol megjelentek. Főleg az íír- mester, aki már-mór oly tö­kéletesen színlelte a háborús becsavarodottat. hogy nem­csak a háziakat tévesztette meg, de bennünket nézőket is. végül már azt sem tud­tuk igazában, hová is te­gyük. Egyszer éjszaka is el­tűnt a házból, állítólag ak­kor. amikor a vasúti csomó­ponton valami szabotázs tör­tént. Állítólag, valami, talán ezek a bizonytalanságot, ha­tározatlanságot kifejező sza­vak, amelyek minduntalan előkerülnek, amikor szeret­ném megragadni, hogy mi is történt a képernyőn, talán ezek is mutatják, hogy szán­dékosan. vagy szándék nél­kül túlságosan sok volt a homályos pont ebben a té­véjátékban. Az alkotóknak olyan mértékben sikerült el­ködösíteniük Lázár őrmester viselt, igazi dolgai körül a terepet hogy a végső kér­désre. amelyet a játék végén Szilasi állomásfőnök is fel­tett. hogy valójában mi is történt itt csaknem kilenc­ven percen át, egyértelmű választ nem tudtunk adni. De miért is várták tőlünk ezt az alkotók, hisz az ő fel­adatuk lett volna világos, egyértelmű válasszal szolgál­ni, vagy ők sem voUak egé­szen biztosak a dolgukban? Egyébként a színészek iól játszottak, panasz a rende­zésre sem lehet, és dicsére­tesnek mondható az opera­tőri munka is. csakhát a kérdés az maradt: tényleg mi is történt? Röviden Buda. Újpest, Piripócs, ez­zel a kissé elidegenítő cím­mel sugározta a televízió Zelk Zoltán újabb műsorát, amelyben szemérmesen val­lott Kosztolányihoz fűződő kapcsolatairól, amelyben a pályatárs jogán igazságot szolgáltatott „költői módon” a méltatlanul elfelejtett Na- dányi Zoltánnak, a hajdani trubadúrok egyenes, husza­dik századi leszármazottának. és amelyben szíves szavak­ból font babérkoszorút Ber- da Józsefnek, a lovak, a ku­tyák. a verebek, az elhagyot­tak halhatatlan költőjének. Zelk prózájának költészete csak úgy sugárzott a képer­nyőről. De jó is hallani az ilyen míves, szép beszédet! És természetesen n csodála­tos verseket. Zelk Zoltán műsora nagyszerű élményt jelentett. Csak valahogy a formája nem illett bennső- séges tartalmához, hangula­tához. A kerti fotelek és ben­nük a közreműködő színé­szek — egy kerti asztal kö­rül — ez a környezet — úgv gondolom — inkább feszé­lyez, semmint közvetlenségei: áraszt _ .V, BL

Next

/
Thumbnails
Contents