Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-04 / 181. szám

1973. augusztus 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nagy JW hlós művelődésügyi miniszter életrajza Nagy Miklós 1932-ben született tanító családban, a Hajdú megyei Kábán. Kö­zépiskoláit Debrecenben vé­gezte. 1959. óta a párt tag­ja. 1954-ben a miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetemen gépészmérnöki diplomát szerzett. Egyetemi éveiben az ifjúsági mozgalom egyik helyi vezetője volt. 1954-től 1963-ig oktatóként dolgozott a miskolci egyetemen, s ez alatt különböző felelős párt­funkciókat töltött be. 1963- ban az MSZMP Központi Bizottságának apparátusába került. 1970, az MSZMP X. kongresszusa óta a Köz­ponti Bizóttság tudomá­nyos, közoktatási és kultu­rális osztályának vezetője. A Vil JEGYESEM Rendezvénysorozat a kunszentmártoni járásban Hétszáz magyar fiatal utazott a berlini VIT-re. A művészeti bemutatókon, po­litikai vitafórumokon ők képviselik hazánk ifjúságát. Nem tétlenkednek az itt­hon maradók sem. A nagy nemzetközi találkozó tiszte­letére július 29-én kis VIT-et rendeztek Öcsödön. A KISZ-szervezetek ke­rékpáros és motoros túrá­kat szerveztek, több hely­ről pedig gépkocsival és mikrobusszal utaztak a ta­lálkozóra Délelőtt 11 óra­kor már ezernél több fiatal szorongott az öcsödi sport­pályán. A műsor repülő bemutatóval kezdődött. Utána az öcsödi szövő­üzem és a kunszentmárto­ni cipőüzem női labdarúgó- csapatai mérték össze tu­dásukat kispályán. Az öcsö- diek győztek. Nagy érdek­lődés követte a motoros ügyességi versenyt, a lég­puska lövészetet és a Szol­noki Kilián—Öcsödi TSz SK bai-átságos labdarúgó-mér­kőzését. Ebéd után a József Attila ligetet vették birtokukba a fiatalok. A délutáni prog­ram ifjúsági nagygyűléssel kezdődött, majd kultúrmű­sor volt. azután éjszakába nyúló táncrendezvény zár­ta a jól sikerült találkozót. , A kunszentmártoni já­rásban a X. VIT tiszteleté­re rendezett eseménysoro­zatok befejező akkordja­ként ifjúsági nagygyűlés lesz Cibakházán ma dél­után 6 órakor. P. F. r Uj felügyeleti rend a közművelődésben Minisztériumi utasítás A közművelődési könyvtá­rak és a művelődési ottho­nok munkájának felügyele­tét — egyetértésben az ér­dekelt főhatóságokkal — újonnan szabályozta a Mű­velődésügyi Minisztérium. Az utasítás hatálya — tekin­tet nélkül az intézmények fenntartóira — kiterjed va­lamennyi közművelődési könyvtár, továbbá művelő­dési otthon általános fel­ügyeletére és szakfelügyele­tére. A felügyelet célja: az egységes művelődéspolitikai célok, valamint az intézmé­nyek munkájára vonatkozó jogszabályok és szakmai ál­lásfoglalások érvényesülésé­nek segítése, gyakorlati meg­valósulásuk ellenőrzése. A felügyelet egyúttal az intéz­mény vezetésének munkáját is támogatja, előmozdítja az intézményekben folyó mű­velődésügyi tevékenység fej­lesztését. Az intézmények általános felügyeletét a megyei váro­si, városi, továbbá a fővárosi kerületi tanácsok illetékes szervei, illetőleg a járási hi­vatalok látják el. A szak- felügyelők megbízása és munkájuk irányítása — va­lamennyi intézményre vo­natkozóan — a megyei (fő­városi) tanács végrehajtó bizottsága művelődésügyi feladatot ellátó szakigazga­tási szervének a feladata. Az utasítás hatályba lé­pett. A szakfelügyelet meg­szervezéséről 1994. január 1-ig kell gondoskodni. Nyáresti szórakozás A Magyar Rádió zenei főszerkesztősége Nyáresti szórakozás címmel az idén is megrendezi — augusztus 6—12 között — a Magyar Rádió Szórakoztató Zenei Hetét. A változatos prog­ramban egyaránt megtalál­ják a kedvükre valót a tánczene, a szimfonikus könnyűzene, a sanzonok, az örökzöld melódiák, a ma­gyar nóták kedvelői. Első­ként hétfőn este nyilvános tánczenei bemutató hang­versenyt tartanak a József Attila Színházban, „Tessék választani” címmel. Az idei „Táncdalfesztivál pótlékon” 28 dal hangzik fel közked­velt énekeseink közremű­ködésével. Augusztus 7-én ugyan­csak a József Attila Szín­házban nemzetközi dixieland találkozó lesz Kiss Imre szerkesztésében. Fellép a prágai traditional stúdió zenekara, az Old Metropo­litan Band, valamint a Molnár dixieland és a Ben- kó dixieland együttes. Augusztus 8-án múltszáza­di , dalok, nóták csendülnek fel a József Attila Színház­ban. A „Magasan repül a daru” című műsorban töb­bek között Béres Ferencet, Mozsár Imrét, Szalay Lász­lót, Urbán Katalint hallhat­juk. Kísér a Magyar Rádió Népi zenekara, Boros Lajos vezényletével. Szimfonikus könnyűzenei hangversenyt tartanak augusztus 9-én a 6-os stúdióban. I A tanév rendjében lényeges változás lesz, hogy ezentúl nem szeptember 1-én kezdődik a tanítás, hanem szeptember első hétfőjén — az idén tehát 3-án, hét­/ Ízléses öltözködés A diákok sok vitát kivál­tó öltözködésében is állást foglalt a Művelődésügyi Minisztérium. A szoknya hosszát, a nadrág szárának bőségét, s a ruha fazonját nem kívánja szabályozni. Az iskolákban azonban meg kell követelni minden ta­nulótól a tiszta, kultúrált, a jóízlést nem sértő öltöz­ködést. A minisztérium kü­lön felhívta a figyelmet ar­ra. hogy — elsősorban ne­veléssel, de szükség esetén egyéb eszközökkel is — el kell érni: ne forduljon elő a szülők jó anyagi helyze­tével visszaélő, ízléstelen, a szocialista erkölccsel ösz- szeegyeztethetetlen, másokat sértő és megalázó vetélke- ' dés a ruházkodásban. Eh­hez a szülők segítségét és megértését is kérik az ok­tatásügy vezetői. A legjobb megoldásnak látszik az iskolaköpeny vi­selése. Az alsófokú oktatási intézményekben általános­sá kívánják tenni, a közép­H AZ AFELÉ (Fotó: Nagy Zs.) iskolákban pedig kötelező­vé. A minisztérium termé­szetesen megérti, hogy a fiatalok szeretik a modern ruhákat, sőt azt is tudja, hogy a köpenynek is van ízlésformáló hatása. Ezért még a tavasszal felkérte a Belkereskedelmi Miniszté­riumot, hogy terveztessen és hozzon forgalomba új, modernebb fazonokat. Azó­ta a televízió is hírt adott róla, hogy az új modellek elkészültek, az üzletekben bővült a választék. Ami pedig az ékszervi­selést és a különböző szé­pítőszerek használatát ille­ti: ezeket nem tiltják kate­gorikusan az iskolákban, de azt igenis elvárják, sőt megkövetelik a tanulóktól, hogy óvakodjanak a túlzá­soktól, ízlésesen, korukhoz illően szépítkezzenek. Szeptembertől kezdve a középiskolákban is tilos a tanulóknak dohányozni. A tilalom nem vonatkozik a KISZ-rendezvényekre, va­lamint a sok tekintetben családi szerepet betöltő kol­légiumra. De a tanítás ide­je alatt, az iskola épületé­ben, még szülői engedély- lyel sem dohányozhatnak a tanulók, s a meggyőzés minden eszközét fel kell használni arra, hogy az is­kola falain kívül is minél kevesebben hódoljanak e ká­ros szenvedélynek. Ugyancsak az idei tan­évtől kezdve tilos a tanu­lóknak az összes alkohol- tartalmú ital fogyasztása az iskola falain beiül. Ebben nincs kivétel, még az isko­lai klubban, vagy a diák­bálokon sem ihatnak sze­szes italt. Jó lenne, ha a szülők is megtennék a ma­gukét a gyerekek dohány­zását és szeszesital fogyasz­tását illetően, mert az ő' segítségük nélkül nehéz lesz az iskolában fordulatot el­érni. A tornafelszerelés A testnevelési órák szá­ma ősztől minden iskolatí­pusban heti kettőről há­romra emelkedik. E har­madik órát összevonva sportdélutánokkal, csapatjá­tékokkal, esetleg kirándu­lással is eltölthetik a gye­rekek. Az a legfontosabb, hogy több időt töltsenek a szabad levegőn, mégpedig testmozgással összekötve. Egyébként az utóbbi években sok vita volt a tornafelszerelés körül —• ezért ebben is állást fog­lalt a minisztérium. Tulaj­donképpen csupán önma­gában a testnevelés kötele­ző. Ha a szülő anyagi gond­jai miatt nem tud megven­ni bármilyen felszerelést, csinálhat maga is, ezért nem szabad a szülőt zak­latni. Különösen vonatkozik ez a kötelező iskolatípusra, az általános iskolára. Ter­mészetesen a minisztérium is feltételezi, hogy ilyen anyagi körülmények között csak elvétve akad szülő, ezért az előbbiek figyelem- bevételével úgy határozott, hogy mezt, tornanadrágot, tornacipőt és zoknit igé­nyelhetnek a szülőktől a ta­nárok. Ami pedig a mez, a nad­rág, a cipő és a zokni szí­nét illeti: nincs semmiféle megkötés. Természetesen szebb, esztétikusabb, ha egy- egy osztály tornafelszerelé­se egyforma színű, de er­ről csak a szülők beleegye­zésével dönthetnek a test­nevelő tanárok. Tájékoztató a szülőknek Az új, tanév a tananyag­csökkentéstől, az új rend­tartásig és egyéb intézke­désekig, sok változást hoz. A Művelődésügyi Minisz­térium abból kiindulva, hogy tájékoztatni kell min-' den új intézkedésről a szü­lőket, külön kiadványt je­lentet meg. Az 1 forintért árusított füzetet a szülők megvehetik a tankönyvek­kel együtt. Ez a füzet az új intézkedések ismerteté­sén kívül tartalmazza az általános iskolákban hasz­nálatos tanszerek jegyzékét is. T. L. — AZ AFIT XVII. sz. túr- kevei vállalata csereüdülte­tést szervezett a csehszlovák Tátra céggel. Augusztus 1-től 14-ig 24 dolgozó üdül Po­zsonyban. A pozsonyiak pe­dig a túrkeveiek répáshutai és békéscsabai nyaralójában töltenek két hetet. — JÁRDAÉPÍTÉS társa­dalmi munkában. Tomajmo- nostorán a Gagarin utcában a lakosság összefogásával több mint 120 méter beton­járdát építettek. Az útépítés­ből kivette részét a Szolnok megyei Vízügyi Igazgatóság Zalka Máté szocialista bri­gádja is. SZ. LUKaCS IHRE: AZ ÚT KEZDETÉN 2. Kocsiba vágódott és őrült iramban száguldott a sze­rencsétlenség színhelyére. Kisvártatva felhangzott a szirénázás háta mögött. A tanyát ismerte, Nemes La­jos kérésére adták az egyik Novák lánynak, aki három gyereket szült a részeges Bugyi Lacinak, a sertésgon­dozónak. Hirtelen megeleve­nedett előtte a kicsi asszony alakja, amint szalmáért kar­doskodott. Ott állt két napja íróasz­tala előtt. Fiatalságát elhul- lajtotta a szegénység, elrej­tette lötyögős, használt ru­hája. Gumicsizmában. pa­mutharisnyában, bő, sötét színű szoknyában, magas­nyakú szürke pulóverben, azon szürke kardigán, — lépett az irodába. Barna haját kontyba kötötte. Isme­rős volt rajta minden. Avult, erősen használt. — Szalmáért jöttem — szólt. — Nincsen. — Férjem a sertéstelepen dolgozik. Nem hagyhatja a jószágot, fűteni meg kell, fáznak a gyerekek, elfogyott a szalma. — A közösnek sincs, gyen­gén termett. Mindenki vin­né járandóságát, várjanak — tárta szét kezét az elnök —, veszünk valahol. — Mivel fűtsek? Nem mondaná meg? Oda az eszem egészen. — Nem segíthetek. — Lopjak? — kérdezte kétségbeesetten két mélyre- bújt, riad szemével Böske. — Honnan? — Ha tud. — Férjem kiüldöz a vi­lágból. semmivel se törődik, legyen ennivaló, ital, meleg. Miből? A rohadt szalmát sajnálják? — Nem sajnáljuk, nincsen. — Egy szekérrel meglát­szana? Hányszor beíűthet­nék azzal három gyerekem­re? — Hiába, nem adhatok — babrált az iratok között István-apánk —, mert nin­csen. — Lelkére veszi, ha meg­fagyunk? — Ne legeltessen ilyenek­kel! Böske elment. Harapós kedvében volt. Kihez for­dulhatna? Pénze nincs. a cselédházakhoz hiába kerül, apjáék nem segítenek, báty­jától, Novák Józsitól kunye- ráljon? Nem ad, Zsuzsa ül a fején. Keserves világ. A szülőotthonnál haladt. Szégyen és fájdalom egy­szerre járta át, kínjában ki­gyalogolt a tanyára. István-apánk a kövesútnál hagyta kocsiját. A csúffá,' hamuvá lett tanyánál Vára- diné zokogott irgalmatlanul. A földön kabátokkal takarva feküdtek az égett gyerekek, kemény pergament bőrük őrizte összezsugorodott tes­tüket. Közel szirénázott már a mentő, a tűzoltóság öreg kocsija nyomában, a doki autója, majd a téesz másik kocsija tűnt fel. „Hol vsyp az asszony? — gondolta. Nézett szét, nem látta se­hol. Váradiné kétségbeeset­ten tördelte kezét. Szemé­ből csatorna nyílt könnye­inek. — Hamar befejezték és csúfosul — mondta. Szánalmasak, megrendítő- ek voltak. Soha sem feled­heti. Az üszkös, fekete ta­nyát semmibe lökte a ten­gernyi fájdalom, az elégett életek. „Ez sem hitte tíz éve, hogy cselédháziák gyerekét siratja — gondolta az elnök a jómódú húsos asszonyra pillantva —•, mekkorát for­dultunk?” — Az anyjuk hová lett? — kérdezte. — Velük maradt a halál­ban, kiterítettem nálunk, az ólban. Mentősök, tűzoltók, rend­őrök tették dolgukat, Zsuzsa, a piálós Bugyi Laci előke­rült hirtelen, óbégatott ön- tudatlanul, úgy fogták le, sa­ját érdekében őrizetbe vet­ték. A doki megvizsgálta a gyerekeket. Fejét szomorúan és csüggedten ingatta, arcá­ra megfeszülő figyelem köl­tözött, kezével leintette a szipogókat, a halott' csend­ben újra meg újra vizsgál­ta a legkisebb gyereket. — Még él — mondta elvé­konyodott hangon, szürkére vált arccal —, Budapesten talán megmenthetnék. „Isteni szerencse — gon­dolta István-apánk —, hogy most nem mátyós a doki, négyből talán egy megma­radhat.” Az elnök szíve erősen meggyorsult, dobogását tisz­tán hallotta. Kezével kabát­ja alá nyúlt és dörzsolget- te szíve táját. Mérhetetlen keserűsége áradt, a nagy hi­ábavalóságok letargiája. A felhangzó szavak értelem nélküli zsongássá alacsonyod- tak, úgy érezte, egyedül van valami kilátástalan, kietlen reménytelenséget termő me­zőn, hiába minden szándék, igyekezet, ott ragasztja a kopár, füvetlen térség. Szí­ve ismét rándult egyet, oda­kapott. „Figyelmeztet — gondolta —, életünkre állandóan fi­gyelnünk kell.” Fogyatkozott a szomorú tábor. Az élet parancséit. István-apánk utoljára ma­radt. Megrugdosta a hűlő falakat, a pernye és szürke hamu alatt reménykedve ke­resett valamit. Önmagát ta­lálta. „Engem terhel? Nem is­mertem őket eléggé — gon­dolta apatikusan —, külön­ben küldök szalmát a közö­séből, s elmarad a tragédia. Elmaradhat? Egyszerű, buta dolgokon múlik az élet. Is­merjük egymást? Idegenek vagyunk saját fajtánkban, urai, ellenségei véreinknek? Lehetek abszolút tisztes­séges? A hatalom? Soha. Ki merne vádolni? Senki. Gondatlanságból történt a tűz. Borzasztó, ítélkezhetek embereken. tévedhetek, szándékosan árthatok, senki nem fogja kezem, önmagam bírája vagyok. Inkább csak leszek, ha erőt gyűjtök hoz­zá!” Irodájába menekült. po­csolya-szürkére vált az arca. Füstölt éktelenül, kávéját kavargatta. (Folytatjuk1 Tanévkezdés — öltözködés — dohányzás

Next

/
Thumbnails
Contents