Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-03 / 180. szám

1973. augusztus 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ajándék Szolnoknak Filmjegyzet 4z utolsó tnozielőadis Ne tessék megijedni, a cím félrevezető. Ma, holnap, holnapután és még remél­hetőleg jó darabig lesz mo­zielőadás. Erre a bizonyos utolsóm Amerikában, egy picinyke texasi városkában került sor. Az ok minden­esetre figyelmeztető: elfogy­tak a nézők... . Mindez persze mert lé­nyegtelen. Ami fontos: ed­dig, az utolsó filmelőadásig egy nyáron át nagyon sok minden történik. Kicsit ta­lán túlságosan is sok... Hosszú, forró, amerikai nyár. A televízió „jóvoltából” bőven volt ebben részünk. Szerencsére ez most valami egészen más. A film 1951-ben, a koreai háború idején játszódik. Szín­helye, mint említettük Te­xas, a cowboy, a Wildwest és a western filmek hazáia. „Az utolsó mozielőadás” hő­sei azonban nem „pionírok”, nem tüzelnek csípőből, nem vetnek lasszót és nem törnek be szilaj lovakat sem. Bá­torságot és határozottságot tekintve a „dicső” ősöknek legfeljebb korcs utódai ők. Mégis ez a bátortalanság, ez a határozatlanság teszi ro­konszenvessé a film két fő­szereplőjét, Sonnyt és Dua- net, r'dk egy affértól elte­kintve tulajdonképpen jó ba­rátok. Osztálytársak, a helyi középiskola végzős növendé­kei, s nemcsak egy életkor­váltás, de egy életforma­változás küszöbén is állnak. Sonny egy váratlan örökség révén játékterem-tulajdonos lesz, majd a csőd után olaj­munkás. míg Duane elkerül a városból, idegenben vállal munkát, de igazán mc’sze akkor kerül, amikor a be­hívóparancs Koreába szólít­ja. Sorsuk mégis közös, élet­útjuk egyformán kilátásta­lan. Peter Bogdanovich filmjét híre már megelőzte. Az Amerikai Egyesült Államok­ban Az utolsó mozielőadás­nak rendkívüli művészi je­lentőséget tulajdonítottak. A film két szereplője, Ben Johnson és Cloris Leachman Oscar-díjat kapott. Az első Sam, az Oroszlán, míg a má­sodik a futballtréner „sze­xuálisan és intellektuálisan is kiéhezett” feleségének ki­tűnő megformálásáért. Ugyancsak kivívta a kritika elismerését a két főszereplő, Timothy Bottoms és Jeff Bridges, valamint amatőr partnemőjük Cybill She­pherd. Nos ezúttal mi sem csa­lódunk. Az utolsó mozdelő- adás valóban jó film. Leg­főbb erénye a szinte kímélet­len őszinteség, pont az a tulajdonság, mely az ameri­kai filmek túlnyomó több­ségéből hiányzik. S ha vala­mit mégis a filmalkotás „számlájára” kell írnunk, az a helyenként fel-felbukkanó érzelgősség. —sz —ő Népszerű a kemping Makón, az új városközpont déli részén öt új, úgynevezett csipkés háztömb kapcsoló­dik egymáshoz. Az érdekes formájú lakóházak földszintjén összesen kétezer négyzet- méter alapterületű üzletsor kapott helyet. A mesve ifjúsági klubjainak képviseletében Megteltek az ország kem­pingjei; a több mint hatvan táborban összesen 40 ezren ütöttek tanyát, a Magyar Kemping és Karavánklubhoz érkezett becslések szerint. A hazai táborozókon kívül Európa csaknem valamennyi országából érkeznek a sáto­rozás kedvelői, — többsé­gük autóval. Jelenleg bra­zil, kanadai és francia tu­risták is laknak a táborok­ban, de legtöbbjük csehszlo­vák és lengyel. Ritka vendé­gek a ghanaiak, akik euró­pai kőrútjukon a magyar kempingekben is megpihen­nek. A kempingezés növekvő hazai kedveltségét jelzi, hogy idén már több mint Égett a tanya. Füst csapódott a marék­nyi ablakon, gomolygott a nádtető alól, lobot vetett a 30 ezer tagot számlál a ma­gyar kemping klub. A tábo­rok közül a Balaton-partia- kon kívül a harkányi, a haj- dúszoboszlói és a cserkesző- lői a legkedveltebb. Nemrég Aggteleken adtak át a kö­zönségnek új, korszerű tá­bort, s most épül egy kem­ping Zalakaros mellett is. A társadalmi szervezet kedvezményes elhelyezést biztosít, tagjainak a táborok­ban, s a külföldi kemping­szervezetekkel együttműköd­ve más ország kemping­jeiben is. A klubtagok 500 fős csoportja most készülő­dik, hogy részt vegyen a nemzetközi kemping szerve­zet által meghirdetett török- országi világtalálkozón. törpe épület, vad pattogással ropogott a nád. A barna aj­tó ijedten lángolt. Fekete pernye hullott, a silány kis Szigetvár címere Szigetvár város Tanácsa cí­mert alapított. A történelmi múltú ^dunántúli városkának ugyanis eddig nem volt címe­re, ünnepi alkalmakra a vár­baráti kör emblémáját hasz­nálták. A tanács\ megbízásá­ból most Sinka Mátyás gra­fikusművész megtervezte a címert Szigetvár hősi múlt­jának figyelembevételével. A pajzson kék és fehér ala­pon — ezek a város színei — harcoló arany oroszlánok állnak egymással szemben, amelyek a XVI. század két legnagyobb hadvezérének, Zrínyi Miklósnak és Szulej- mán szultánnak a küzdel­mét jelképezik. Az alsó me­zőben a híres végvár képe látható a falai alatt kanyar­gó Almás folyócskával. Szo­cialista társadalmi rendsze­rünket a címer vörös csil­laga fejezi ki. A címer nagy­méretű képét a hagyományos Zrínyi-emlékünnepség alkal­mából — szeptember 9-én — sorrakerülő tanácsülés keretében avatják fel. melléképületek sapkának használták. Annyira kicsi tanya volt, elszíneződött szürke falával, Kalocsán rendezik meg augusztus 4- és 5-én a klub­vezetők országos tanácsko­zását. A Szolnok megyei klubok vezetőit nyolctagú küldöttség képviseli, amely Kecsmarik Lászlónak, a KISZ megyei bizottsága kul- túrfelelősének vezetésével vesz részt a tanácskozáson. A Szolnok megyei klubveze­tők nem csupán jelen lesz­A Magyar Építőművészek Szövetsége és a Magyar Fo­tóművészek Szövetsége az emberi környezet védelmé­ben síkraszállt az éllen a kevéssé ismert környezet- rombolás ellen, amelyet az épületek és a természet kap­csolatának diszharmonikus jelenségei okoznak. A vá­rosképet megbontó, hivalko­dó épületek, az építészeti környezetet, és a tájat sem­mibevevő létesítmények, vagy primitív alkotások ha­tása nem mérhető, mint a fizikai-kémiai szennyeződé­sek, mert közvetett úton, pszichikailag befolyásolja az ember közérzetét, mégis szoros kapcsolatban áll a mérhető szennyeződésekkel, földes szoba kemencével, kéttenyérnyi ablakával, hogy percek alatt ellángolt. Két­ségbeesett sírás, sikoltozás, jajveszékelés hallatszott a pusztulás zajában, amit fo­kozatosan elnyomott a böm­bölő tűz, a sűrűsödő fuldok- lás. Alig röpült fel a vörös kakas, megszűnt a gyermek­sírás, kiszenvedett az énü- let, kormos, feketére égett csupasz falak meredeztek. Alacsony asszony futott a kanális túlparjáról, Hátáról a nádcivomót leszórta, er­nyedt kezéből kihullott a sarló, átgázolt a mellig érő jeges vízben. Eszelősen bá­mult a piros tanyára, ami­nek füstjét, mocskát, rette­netes nyögéseit arra vitte a hajnali szél. Némán futott az asszony, ömlött a könnye. Szemét nem tudta levenni a tanyáról, megbotlott, tovább vitte a lendület, idétlenül kacsázott és hasra vágódott. Erőtelje­sen zihált, kendőjét elhagy­ta útközben, csapzott haja a havas földet érte. Felugrott, futott a boldogtalan. Életéért futcitt. Kíméletlen lassúsággal fogyott a távol­ság és elviselhetetlen iram­ban növekedett a remény­telenség. Érthetetlen mondat­nék az eseményen, hanem aktívan be is kapcsolódnak a vitába. A küldöttség mel­lett a megye két aranyko­szorús ifjúsági klubjának, a szolnoki Miniklubnak és a rákóczifalvi Rákóczi Tsz if­júsági klubjának húsz-húsz tagja is elutazik Kalocsára. A negyven fiatal jutalomból vehet részt a tanácskozáson, illetve a kiegészítő rendez­vényeken. mert azok hatását fokozza. Az építészeti környezet po­zitív és negatív hatásainak, példáinak felderítésére - és bemutatására írt ki most építészeti fényképpályázatot a szövetség. A pályázóknak a helyes építészeti-környe­zetvédelmi szemlélet kiala­kítását segítő — pozitív vagy negatív példaként be­mutatható — tájképet, falu­vagy városképet, utcaképet kell készíteniük. Pályamű­veiket legkésőbb november 23-ig kell elküldeni a Ma­gyar Építőművészek Szövet­ségének. A legjobb képek díjazására összesen 30 000 forintot irányoztak elő. A bíráló bizottság ez év de­cemberében hirdeti ,ki a pá­lyázat eredményét. foszlányok kapaszkodtak a könnyű szélbe, de elfárad­tak hamar, elvesztek a tágas határ magányában. Talán szabadulni se szerettek a kicsi, halott-fehérre búsult asszonytól, aki szüntelenül újra szülte őket és értelmét vesztve elhullaj tóttá. ...é... des... ki... esi... gye... re... ke... im... Aztán már nem maradt ereje csak a sírásra. Egye­nese-' rontott az égett ke­nyér, emberi hús-szagú ta­nyába, szenesedő gyerekeit hozta karján, ölelte öntudat­lanul. Halott gyerekeit. Az égett, kemény testeket lefek­tette az épület elé, vissza­futott a harmadik szeren­csétlenért. Csókolta, szeme záporával mosdatta őket. A legkisebb élt. Most ijesztően, a pusztu­lás dramaturgiájának meg­felelően, sikoltoztak újra a gyerekek, nyöszörögtek, csak nagyon mélyről, önmagából hallotta mindezt az asz- szony, hiszen már csend ho­nolt különben, gyászba öl­tözött a vidék. A halálhör- gésük felerősödött. elham­vadt gyufaszálak tobzódtak, s mint végső mozdulattal, földre engedte magát, kör­meit belevágta a lucsokba, harapta, tépte kínjában a mocskos talajt. Februárban a szolnoki Vá­rosi Tanács ülésén elhang­zott interpellációval indult el a telefonügy. Bodnár La­jos körzetének, a Szűcs-telep lakóinak kérését tolmácsol­ta, mikor arra kérte a taná­csot, segítsen, hogy telefont kapjon a Szűcs-telep. Nein azt kérte, hogy a 40 ezer fo­rintos telefonfülke költségeit a tanács fedezze, hiszen a városnak éppen elég a ki­adása. Bodnár Lajos elképzelése a következő volt: A legésszerűbb, legcélsze­rűbb az lenne, ha a telefont a 27-es számú élelmiszerbolt környékén szerelnék fel. Ezért arra kérte a városi ta­nács vb műszaki osztályát, hogy vegye fel a kapcsola­tot azzal a négy vállalattal (Tejipari, Sütőipari, Élelmi­szer és Vegyiáru Nagykeres­kedelmi és az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat) amelyek árut szállítanak az üzletbe, járuljanak hozzá a telefon költségeihez. A kérést a tanács támo­gatta. A vállalatok közül azonban egyedül az Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat adott pozitív választ, és 10 ezer forintot. A tanácstagnak más meg­oldást kellett keresnie, és keresett is. Orbán Józsefhez, a város egyik országgyűlési képviselőjéhez fordult, aki kérésüket személyesen tol­mácsolta a posta műszaki vezérigazgató-helyettesének. Nem kellett „üres kézzel”, mennie. Már magával vi­hette a TEMPO KSZ és a szolnoki munkásőrség szoci­alista munkavállalását. A vezérigazgató-helyettes sze­mélyében patronálóra talál­tak. A kérés így zöld úton juthatott tovább a Debrece­ni Postaigazgatósághoz, ahol vállalták, hogy — a TEMPO KSZ és a munkásőrség tár­sadalmi munkájára igényt tartva — még az idén fel­szerelik a nyilvános telefont a Szűcs-telepen. Ez az a ajándékuk a 900 éves jubi­leumára készülő Szolnoknak. A telefonügy öt hónapja egy tanácstagi interpelláció­val kezdődött. A gyors ered­mény — a debreceni igaz­gatóság nemes gesztusa —• bizonyítja, milyen sikerrel járhat, ha a tanácstag nem­csak tolmácsolja, és kéri ű választók egy-egy jogos igé­nyének teljesítését, hanem maga is utána jár és keresi a megoldást. K. K. — Várjál, isten — verte öklével később a földet, há­tára hemperedett és fenye­gette az eget. — Cirkuszt csinálunk. Lerántotta a kaK'fir’f bugyolálta legkisebb gyere­két, eszelős pillantással vé­gigmérte a halottakat és fu­tott a távoli tanyába. A szomszéd Váradiné, ami­kor észrevette a lohadó tü­zet, szaladni kezdett. Tanyá­jukhoz közel találkozott á gyászoló asszonnyal, aki már alig tudta értelmesen elnyö­szörögni, mi történt. — Futok a sertéstelepre, ott van telefon —, kiáltot­ta Váradiné, és teljes erő­ből megindult. Novák Böske nem fordult vissza tűzbeveszett gyerekei­hez, sietve erős zsineget ke­resett, az istállóban felkö­tötte magát. István-apánk lecsapta a telefont, kirohant az elő­szobába. tJ0vákné Potomai Zsuzsának ezeket mondta. — Azonnal hívja a men­tőket, a dokit, meg akiket kell, leégett egy tanyánk a sertéstelep közelében, kis gyerekek voltak benne, a maga rokonsága, ha jól tu­dom. (Folytatjuk.!) Bemutatjuk Sz. Lukács Imrét Csak azoknak kell őt bemutatni, Sz. Lukács Imrét, akik lapunknak nem rend­szeres olvasói. És neve csak azok szá­mára nem cseng ismerősen, akik az utób­bi időben vették kezükbe a Szolnok me­gyei Néplapot. Hiszen a jelenleg a Dél- magyarország szerkesztőségében dolgozó író-újságíró pályájának egy meghatáro­zott szakaszában — 1965-től 67-ig — la­punk munkatársa volt, mitöbb, első írói próbálkozásait is ez a megyei sajtóorgá­num publikálta. Azóta, hogy eltávozott a szerkesztőségből, az utóbbi öt esztendő­ben is mindegyre csak küldte riportjait, tárcáit, írásait — üzeneteit, — mert bár­hová is vitte útja, ez a táj mindigre is megmaradt szellemi otthonának. Ez a vi­dék, a miénk, még közelebbről a Nagy­kunság. Ide köti gyermekkorának yilága — Kunhegyesen született — s az itt szer­zett élmények rakódtak le benne, a lé­lek legmélyebb rétegeibe. Ide húzza' sze­gények sorsához fűződő makacs szerelme. Az íróknak abból a fajtájából való4 akik az újságírás mindennapi penzumá­ban szerzik meg a valóságlátás és a va­lóság megformálásának képességét. Lapok­ban, folyóiratokban megjelenő riportjai, épülő életművének szerves részei, építő­kövek egy nagyobb épülethez, amelyet Sz. Lukács Imre szenvedélyesen építget, s amely, ha elkészül, prózai eposza lesz majd a sokáig elmaradott, félfeudális lel­ki terheket hordozó, de sorsfordító, tör­ténelmi változásokat megélő tájnak, a Nagykunság népének. Szegények króniká­ja, Elvesztett szegénység, Szép szegénység — íme a születendő épület három része. Egy-egy könyv mindhárom. Az első már két éve megjelent, a második éppen út­ban van, és a harmadik most formálódik Sz. Lukács Imre tolla alatt. Háromrészes krónikájában — bár a kró­nika historikus műfaj és száraz tényekre épül, — Sz. Lukács rendkívül érzékeny módon ábrázolja a magyar falu életének változásait, fordulóit, nem hallgatva el a történelmi váltással szükségszerűen együttjáró egyéni tragédiákat sem. Elöljáróban a’ír kötetből, az El­vesztett szegénységből vett részletek út- rabocsátásaként — úgy hiszem — talán ennyi elegendő is. V. M. 1. Az út kezdetén Építészeti fotopályázat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents