Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-24 / 197. szám

1973. augusztus 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Orosz nyelvtanfolyamok indu'mk Megkezdte működését a Gorkij nyelviskola Szolnok megyei tagozata Szeptember lig lehet jelentkezni (Tudósítónktól.) A közelmúltban megkezd­te működését az MSZBT Központi Gorkij Nyelviskolá­jának Szolnok megyei tago­zata. Célja: a magyar—szov­jet barátság további elmélyí­tése érdekében az orosz nyelvoktatás kiszélesítése, orosz nyelvtanfolyamok szer­vezése. A tagozat központja Szol­nokon van, a Tiszaparti Gim­názium és Szakközépiskola gondnoki irodájában, ahol naponta reggel 8 órától dél­után 16 30-ig adnak felvilá­gosítást az érdeklődőknek. Az orosz nyelvtanfolya­mokra jelentkezhet minden felnőtt, aki az orosz nyelvet meg akarja ismerni, illetve nyelvtudását el akarja mélyí­teni. Jelentkezni lehet a Ti­szaparti Gimnáziumban, vi­déken pedig a tanácsok mű­velődésügyi osztályainál. Je­lentkezéskor jelentkezési la­pot kell kitölteni, és a tandíj első részletét be kell fizetni. A második részletet október­ben a tanfolyamok vezetői veszik át. A tagozaton szervezhetők heti 1X2 órás, 2X2 órás, 2X3 órás és intenzív heti 8— 10—12 órás kezdő, haladó, társalgó, nyelvvizsgára előké­szítő és tolmács tanfolyamok. A tanfolyamok díja a heti 1X2 órás tanfolyamoknál 220 forint, a heti 2X2 órásnál 450 forint, a többinél az óraszámmal arányosan emel­kedik a tandíj. A tanfolyamok október 1- én kezdődnek, és május 31- én fejeződnek be. A tanfolya­mok vezetői a megyei közép- és . általános iskolák legjobb oroszszakos tanárai lesznek. A tanfolyamokon a Központi Gorkij Nyelviskola által ki­jelölt tankönyveket és tanme­neteket lehet használni. A hallgatók a város vagy község valamelyik általános vagy középiskolájában kapnak he­lyet. Lapunk hasábjain örömmel üdvözöljük a Gorkij Nyelv­iskola Szolnok megyei tago­zatának létrejöttét. Az orosz nyelv elsajátításának fontos­ságát nem lehet eléggé hang­súlyozni. Amellett, hogy az orosz nyelv a világ első szo­cialista országának a nyelve, az ENSZ egyik hivatalos nyelve, szakembereink egyre kevésbé élhetnek meg e nyelv ismerete nélkül. Az a renge­teg gép, dokumentáció, ter­mék, amely a Szovjetunióból hazánkba érkezik, nem is­merhető meg az orosz nyelv tudásia nélkül. De szüksége van az orosz nyelvtudásra annak a sokezer turistának is, aki évről évre a Szov­jetunióba utazik, az ország szép városainak és tájainak megismerésére, üdülésre és pihenésre. A jelentkezések az orosz nyelvtanfolyamokra már megkezdődtek, s szeptember 10-ig fejeződnek be. Az eddig jelentkezett felnőttek nagy száma megyénk lakosságának érdeklődését bizonyítja. A Kossuth Kiadó új könyveiről Egy sorozat első darabja Jubileumi kiadvány A külpolitikai problémák iránti megnövekedett érdek­lődés kielégítését szolgálja a kérdések sorozatának — nem alapfokon, de mindenki szá­mára közérthető módon tör­ténő — megválaszolásával Púja Frigyes most megjelent könyve, a „Szocialista kül­politika” ( A szerző elemzi a szocialista országok külpoliti­kájának összetevőit, a befo­lyásoló tényezőket, az elvi alapokat és fő irányokat- a jelenlegi időszakban, s ezen belül szükség szerint kitér természetesen, az imperializ­mus nemzetközi tevékenysé­gére, s úgyszintén a fejlődő országok diplomáciai mun­kájára is. Részletesen foglal­kozik a nemzetközi erővi­szonyokkal, az úgynevezett szuperhatalmai!: kérdésével, a gazdasági együttműködéssel, s taglalja a nacionalizmus jelenségeit, a pártkapcsolta- tok szerepét. Lenin: "A tudományos munkaszervezésről** „A tudományos munkaszer­vezésről” — válogatás Lenin műveiből —, amelyhez Lázár György írt figyelmet keltő előszót — három részre osz­tott: tőkés munkaszervezés, munkaszervezés a szocializ­musban; a tudományos mun­kaszervezés fő irányai, terü­letei. A csoportosítás elősegí­ti a tematikus tanulmányo­zást, a szemelvények pedig hasznos útmutatásokkal szol­gálnak mai feladatainkhoz is. Közgazdasági ismeretek Ezzel az elnevezéssel indí­tott új sorozatot a kiadó, s annak első darabjaként Nyers Rezső tanulmányát jelentette meg „Népgazda­ságunk ' a szocializmus építé­sének útján,” címmel. Az át­tekintő és elemző munka felöleli: népgazdaságunk jellemzőit, a fejlesztési kon­cepciót és irányt a negyedik ötéves tervben, foglalkozik a termelési szerkezet változá­sával, a hosszú távú fejlő­dés vonásaival, az életkörül­mények alakulásával az 1900-as években, végül pedig a gazdaságirányítás céljait és módszertanát helyezi mérleg­re. Megjelent egy dokumen­tumkötet is — „Az 50 éves Szovjetunió köszöntése” — amely a Szovjetunió megala­kulásának félévszázados év­fordulója alkalmából rende­zett ünnepi megemlékezések anyagának egy részét fogja össze. Egyebek között helyet kapott benne L. I. Brezs- nyev beszéde a Kremlben, Kádár János ott elhangzott felszólalása, s Apró Antal beszéde a budapesti dísz- ünnepségen. A Széchenyi könyvtár restauráló műhelyében régi kéziratokat, könyveket, térképet és színlapokat mentenek meg a pusztulástól. Képünkön: A XIV. századból való pergamen kódex a Széchenyi könyvtár legújabb szerzeménye. Az erősen megrongálódott pergamen felületét restaurátor vizsgálja. A Tisza Táncegyüttes sikere Debrecenben A debreceni virágkamevál hagyományos rendezvényso­rozatának részeként immár az ötödik alkalommal bo­nyolították le a Kelet-ma­gyarországi Néptáncfesztivált. A fesztiválon, melyen tíz hazai, egy lengyel és egy ro­mán együttes indult, me­gyénk színeit a szolnoki Ti­sza Táncegyüttes, a jászsági Film jegyzet Akinek van egy nnokatestvére Bronxban Különös fiatalember az „Akinek van egy u- nokatestvére Bronxban” című film főszereplője. Derűs, jókedvű, kiegyen­súlyozott egyéniség. Sze­retik az emberek, s ahogy ez már szinte természe­tes: ő is szeret mindenkit és mindent. Legjobban persze választott élethi­vatását. Az ám, a foglal­kozása. .. Hogy is ma­gyarázzam? Szóval, gyűj­ti és értékesíti a lótrá­gyát. Egyébként megél belőle... Csak az a fránya tech­nika. Azaz oka minden­nek. Hősünket előbb egy autó üti el kevés híján, — megismerkedik egy amerikai diáklánnyal, aztán kedvenc négylábúit cserélik fel négyütemű- ekre. Az első kaland „kö­vetkezménye” szerelem, míg a másodiké mun­kanélküliség lesz. A tartalom remélem elárulja, hogy vígjátékról van szó. Ez élőbb-utóbb a filmből is kiderül. Nincs vakolatfenyegető hahota, de egy-két szo­lid mosoly azért akad. És a befejezés? Hol az a bizonyos unokatestvér? Talán csak nem...? De igen. Bronx gyászol, az unokatestvér örökre el­költözött. Azért ne saj­náljuk nagyon. Végren­delete mindent rendez. Megnyugtató a befejezés. Jobb híján... — így ajánlhatnám a filmet, de nagyon remélem, azért lesz jobb. Tá­lán. ■« Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye évenként is­métlődő rangos eseményét, a déldunántúli népművészeti napokat az idén szeptember 22—24 között rendezik meg Zalaegerszegen. A megyék ez alkalommal bemutatják jel­legzetes dalaikat, táncaikat, iparművészetüket. A Zalae­gerszegen első ízben sorra ke­rülő rendezvény központi té­mája a népi építészet lesz. Mu­zeológusok, régészek építé­szek, a műemlékvédelemmel foglalkozó szakemberek ta­nácskoznak a népi építészet fejlődéséről, ^.építészeti stílu­sok átmentéséről. és a túrkevei népi együtttes képviselte — sikerrel. A Ti­sza, műsorán Sajti-Draskóczy „Három magyarországi esz- közös kinő” és Grabóczy- Várhelyí „Jász verbunk” cí­mű tánckompozíció, a rangos mezőnyben a harmadik he­lyet szerezte meg. A Kállai János vezette kísérő zeneivar a zsűri különdiját kapta. A fesztivál nagydíját idén a debreceni Építők Hajdú táncegyüttese nyerte el, míg a második helyen a Debrece­ni Népi Együttes végzett. Jól szerepelt, közönségsikert ara­tott a jászsági és túrkevei né­pi együttes is. Mindhárom Szolnok megyei csoport részt vett a virágkar­nevál záróünnepélyén, „sta- diontáncuk” vastapsot kapott. A Tisza Táncegyüttes ha­marosan Szolnokon is be­mutatja új műsorát. Szep­tember 8-án, szombaton este 7 órakor a városi szabadtéri színpadon szerepelnek. A műsorban fellépnek Bojtor Imre és Urban Katalin dal­énekesek is. — sz o — Népmfívé'zeti napok Zalaegerszegen (Központi téma a népi építészet SZ. LUKACS IMRE: . AZ ÜT KEZDETÉN 18. „Nem sokat változott — gondolta anyja és boldogan nézett meleg szemébe — a haja elől megkopott, fér­fiasabb, érettebb az arca, fakó anyajegy díszíti. Fogai üdék, széles a szája, szédít­heti kedvére a lányokat. Édes szívem, mégis csak gyönyörűségemre születtél. Szemem csillaga, gyerekeim közül a legtöbb.” — Jól teszi. Egyen-igyon, ne sajnálja magától. — Nem is. Jöttünk a bál­ba, bekaptam a féldecimet, zsibogtam tőle. — Kávét kér? — Szeretem nagyon, gyor­sítja a szívem. Bandi örült. Szerette az anyját. Pompás kultúrháznál jár­tak. — Két hibája van — mondta az anyja. — Hiány­zik belőle a kaparógép és az orvos, hogy amit a fia­talemberek betesznek, azon­nal kiszednék. Telibeszélik a lányokat. A függönyök mögött ötösikreket csinál­hatnak. Novák Tercsi is szereti a makkot. — Múltkoriban megjár­tam a közgyűlésen. Tele a _ terem. A második sorban levő üres székre leültem, István apánk felesége meg­mérgesedett, miért foglalom el? Nem szinház ez, nincs váltott jegy, mondom. Fúj­tatott. Azért se álltam fel. Szedik az epret, havonta tízezren felül, meg mellé ke­resnek, két háztáji föld és az özön prémium. Én meg malacokkal bajlódok. Nincs takarmány, gazdulni akar mindenki, rengeteg a jószág, hajnalok hajnalán kocogok csalánért. Rossz harisnyát húzok kezemre, úgy szedem. Kérdik, minek? Eladom, negyven forintért, zsákon­ként veszi a patikus, válo­gatva. Meghallotta Bugyi Károly, a gazda, lekaszólta. — Ne vigye innen, ha pénzt csinál belőle — mond­ta a dilis. Elhitte. A kuko­ricát patikai áron adják, inkább szerzek a határban. Őszön a tanácséba téved­tem. jó termés járt, meg­szedtem a zsákot. Pedig olyan lyuk volt rajta, mint kettőnkön. A csomagtartón keresztbe fektettem, dudál­hattak utánam. Kerékpárjukat a házhoz támasztották. Esti fejés ideie közelgett, Potornainé másik ruhát húzott, széttaposott sarkú cipőt. — Megtaláltad? — kérdez­te a férje. — Zsuzsáélcnál. — Azt hittem, az isko­lában. — Előkelő embereket nem zavarok. Elfoglalta őket a munka. Bandi mosakodott. Víz, szappan, törülköző, a szo­kásos. „Ezen változtatok — gon­dolta. — Külön törülközőt használunk.” Világos barna nadrágját — tapadós terliszter anyag­ból — leporolta és szek­rénybe akasztotta, erős sza­got érzett, szellőzetlen, fül- lött, penészes holmikét. „Az ünneplőmet Zsuzsáék- hoz viszem. A viselőm? Szép cirkusz készülődik — gondolta —, megérzik rajtam az istállószag.” Fehér nylon ingét székre dobta nyakánál elmocskoló- dott, szürkés-sárga színe lett, mint a nyári mezőknek. Könyvet keresett, poros. „Itthon vagyok — jutott eszébe szomorúan —, me­nekültem, küzdöttem és visszaérkeztem a kiinduló állomásra. Mi a haszna? Okosabb lettem, boldogabb? Meaváltóztathatom a vilá­got? Saját környezetemet? Trehányság. piszok, rendet­lenség, öröklődött mozdula­tok. Kinek jó? Megszégye­nítsem őket? önmagamat is. Helyettük szégyenkez­zem? Zsuzsának igaza van? Ugyan, vállalom így a har­cot. Alulmaradok, feladom esélyeimet a bentiekkel szemben, dolgozatokat javí­tani, órákra készülődni a majorban? Kegyetlenség. Ez itt a jól szituált magyar re­zervátum, tessék, tessék, minden megtalálható.” „Mehetnék másfelé. , Al­bérletekben jobb? Pedagó­guslakást várni? Elképesztő. Járna. Orvosnak hatalmas házat kínálnak, töméntelen pénzt, a tanár értéktele­nebb? Fizetése munkanélkü­li segély az orvoséhoz ké­pest. Lelkesedjünk, kolle­gáim, hosszantartó taps kö­vetkezik. Hódítgassuk a vi­lágot. Az ember legfőbb el­lensége: saját természete, el­szalad az eszével.” „Albérletet keresek, test­véreim, oda, miért várnák, hogy maradjak? Feláldozzam a jövőmet?” Éjszaka fáradtan estek be szülei az ajtón, anyja mo­solyogni próbált, de a mo­soly leperdült arcáról, mint őszi fák levele. Kicsi hom­lokán ráncok púposodtak, befonták két szemét, utat törtek állahegyéig. „Istenem — rendült meg Bandi —, megöregedett, és semmit nem tehettem érte. Elviszem az örömét, is.” — Eszel valamit? — Adjál — mondta Po- tornai. — Vacsoráztál, kisfiam? — Igen. Teiet. kenyeret, szalonnát, maradék húst tett asztalra anyja, két kést és vizespo­harat. Ettek. A fáradtság megölte szavukat. Apja le­húzta kopott ruháját, dunna alá feküdt, anyja elrakta az edényeket, a térítőt törölte, kibújt ruhájából, elszínező- dött, vállas ingében hajolt lavórhoz. Lábát is mosta. Szappanos vizet löttyintett a major udvarára. Az ágy szélén bontotta fo­nott haját, elszíneződött vál­las ingében lefeküdt aludni. Egymás mellett lélegeztek. Vakációkon, nyári szünetek­ben az ágy keményre tömött szalmazsákja szúrta, közé­pen leszakadt a deszka, eny­he gödör keletkezett, sokára aludt el mindig, kényelmet­lenül törte, mégis szerette. Eloltotta a villanyt. Szüleit nem zavarta a karattyoló rádió, hajnaltól éjfélig nyomta a szöveget. — Zsuzsa hív, hozzájuk, albérletbe. — Inkább, mint máshoz. — Nem haragszik, anyám? — Sok vásárt jártam. Egyik semmit se látott, a másik mindent, öregcseléd­nek nincs joga haragra. — Innen tanítsak? — Baj ott nincs, ahol nem laknak. Ahogy neked jó, úgy jó nekem is, kisiam. Fájdalom nélkül, örök egykedvűséggel mondta, mint életüket temető asz- szonyok. Vigasztaló szavakat kutatott, de anyja álmaihoz menekült. Nővére kerékpárjával a strandra járt. A központtól, a főtértől távol esett. Autó­busz közlekedett napjában többször. Csinosították, hosz- szú kabinsort építettek, fa­latozót, borozót, napernyőket szereltek, zöld padokat, ló­cákat helyeztek az öreg fák alá, virágokat ültettek. A nagy medence kellemes vize vasszínű volt. Közelben téglaház készült, a munkásőrség üdülője. Vo­nat döcögött karnyújtásnyi­ra. Bandi változó képeket őrzött erről is, hajdan szé- rűskertként szalmakazlak sorakoztak, fúrótorony ma- gaslott, parányi szürke me­dence. Ballagott vele a vo­nat, el-vissza, szabadságra, szünidőre. Fürdötti Napozott. Plédet terített a zöldre, olvasgatott. Fiatalok úszkáltak, ritkán úszómester sípja harsant, gyerekzsivaj, lubickolás. Jó volt. Elengedte magát. Ar­cát napnak tartotta, gyorsan barnult. Bántotta, hogy alig ismert valakit, az elmúlt ki­lenc esztendő eltörölt emlé­kezetéből özön-arcot. Fiata­lok nőttek, idegenek tele­pedtek le. Örült is. tanár, nem traccsolhat. A mérték- tartás kötelező. Napernyő árnyékában na­rancslevet szopogatott. Szür­ke Moszkvics fékezett, kö­zéptermetű, fiatal fiú vezet­te. a kis-elnök. ahogy a fa­lubeliek elnevezték ania után. Novák Gabit, az öcs- csét Potornai Pistát hozta a kocsival. A parkírozónál hanvaenl csapták be az aj­tókat és a <!~,-*'v7*!-ioz tar­tottak egyenesen. Sört ren­deltek. (Folytatjuk! |

Next

/
Thumbnails
Contents