Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-02 / 179. szám
Az orvostudomány a radiológia ' nélkül vak és bén: lenne Beszélgetés dr. Zsebők Zoltán p ofesszorral Manapság, civilizált világunkban már gyermekkorban találkozik az ember a röntgensugárral; hiszen -évek óta rendszeresen milliókon Végeznek un. szűrővizsgálatokat. De azt is bárki tapasztalhatja, ha valamilyen betegség miatt gyógyintézetbe kerül, az első vizsgálatok egyike a röntgen- vizsgálat, ideértve ma már a radioizotópoklial végzett visz- gálatokat is. — A budapesti Központi Röntgen Intézet 1947- ben adta át helyét a Radiológiai Klinikának. 1962. szeptember óta ennek igazgatója (és egyben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Radiológiai Tanszékének vezetője), a nemzetközileg is szaktekintélynek örvendő Zsebők Zoltán professzor, aki körülbelül négy évtizede dolgozik a radiológia (a röntgen- valamint a radioaktív sugárzások orvosi felhasználása) területén. Az elmúlt évtizedek alatt az orvostudománynak eme nélkülözhetetlen szakága óriásit fejlődött. Nagyot fejlődött a budapesti Radiológiai Klinika is, hiszen a régi Központi Röntgen Intézet még csak néhány helyiségből állott — ez év áprilisában pedig átvették az újonnan épült Klinikát, azt a hatalmas épületkomplexumot, mely négy szinten, negyven ágyas fekvő-osztállyal és külön kutatórészleggel szolgálja a korszerű betegellátás és radiológiai kutatás ügyét hazánkban. Beszélgetésünk első témája Zsebők professzorral az, hogy véleménye szerint melyek jelenleg a radiológia legfontosabb problémái? — Abból kell kiindulnom, hogy a radoilógia az orvos- tudomány leginkább „műszerezett” része. Nélkülözhetetlenek a gépek, a műszerek. Hasonlatképpen én azt szoktam mondani, hogy a betegség elleni hadviselésben a radiológia a lökhaj- tásos repülőgép. Ez köztudomásúan nagyon drága fegyvernem. Az aránylag egyszerű röntgen-gépek beszerzése is milliókba kerül. Ugyanez a helyzet a radioizotópok — egyre jobban terjedő — alkalmazásához szükséges un. nukleáris műszereknél, amelyek között nem ritka az olyan, mely 10 millió Ft-nál is többe kerül. Nos, meg kell mondanom, hogy a fejlesztést a gépek és műszerek igen magas ára kissé hátráltatja. .Nyilvánvaló, hogy a világ leggazdagabb országai sincsenek abban a helyzetben, hogy ilyen tekintetben minden kórházat tökéletesen fölszereljenek. Éppen ezért, azt az elvet kell érvényesíteni, hogy bizonyos központokban kell megteremteni a legkorszerűbb vizsgálatok minden feltételét. Oda meg kell vásárolni a legdrágább berendezéseket, és a beteget kell a géphez vinni, nem pedig fordítva. Vagy itt van egy másik probléma: hosszú éveken keresztül az emberiség egészsége, de főleg átörök- lési anyagának védelmében hangsúlyoztuk, hogy kerülni kell a fölösleges sugár-expozíciót. Vagyis azt, hogy az emberek indokolatlanul kerüljenek érintkezésbe a röntgensugárral, melynek nemcsak gyógyító, de károsító hatása is van. Ezt addig hangoztattuk, míg ez lett egyik oka annak, hogy az egész világon „hiánycikk” lett a radiológus orvos. Nem lelkesednek ezért a pólyáért a fiatal orvosok azért sem, mert itt nincsenek gyors sikerek és látványos eredmények: A beteg számára a radiológus orvos szinte személytelen: van egy gép, és azt valaki kezeli. Aztán kár volna elhallgatni, hogy a fiatal kollégáknak az anyagiak miatt sem vonzó ez a pálya. Á radoilógusoknak nincs más jövedelmük, csak a fizetésük. Szólni kell arról is. hogy más klinikai kollégák részéről kialakult hazánkban egy helytelen szemlélet, amely lenézi a radiológus munkáját, csak olyasminek tekinti, mint a hadseregben a segédcsapatot, amely nem harcoló alakulat. Pedig jelenlegi orvosi diagnosztikai tevékenységünk 75%-a radiológiai módszerekből áll! Az orvostudomány radiológia nélkül vak és béna lenne. — Hogyan látja a közeljövő reális perspektíváit? A KARCAGI DÉRYNÉ MŰVELŐDÉSI KÖZPONT az alábbi munkakörök betöltésére pályázatot hirdet: — ELŐADÓI MUNKAKÖRBE egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkezőknek előnybe részesülnek a pedagógus és népművelői végzettséggel rendelkezők, valamint — MOZOGÉPÉSZI ÁLLÁSRA, . amely betöltéséhez mozigépkezelői szakvizsga szükséges. Fizetés megegyezés szerint. A pályázatot a Déryné Művelődési Központba kérjük megküldeni. Cím: Karcag, Dózsa Gy. u. 5—7. Felveszünk rövid begyakorlás után külföldi szerelésre — lakatos, — hegesztő, — csőszerelő, — ács szak- és segédmunkásokat. Begyakorlás: a Szolnoki Cukorgyár munkahelyén. (Minden szombat szabad.) Cím: Szolnoki Cukorgyár, ÉM Gép és Felvonószerelő Vállalat kirendeltsége, 5004 Szolnok, Vöröshadsereg u. 31. Jelentkezni lehet: szombat, vasárnap kivételével minden nap 10-16 óráig. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Elektromos ionizátor — A radiológia, mint tecnikai alapokra felépülő tudomány (alkalmazott sugárfizika) a jövőben még inkább fel fogja használni az elektrónika, az elektrotechnika, a sugárfizika eredményeit. Például máris itt van az elektronikus képerősítő, mely a látott képet többszázszoros erősítéssel képes jobban láthatóvá tenni. Ennek felerősítő képessége még tovább fejleszthető. Éppen a sugárdózis csökkentése végett használható és hasznosítható igen jól az elektronikus képerősítő. Aztán a televízió is bevonult a gyógyászatba. A fejlődés szinte korlátlan. A jövő útja például affelé vezet, hogy az égy-egy tizedmásodperc- nyi helyzetet ábrázoló röntgenfelvételek helyét elfoglalják a képmagnók, al)ol nemcsak működés közben lehet látni a szerveket, hanem a képet tetszőlegesen meg lehet állítani, vissza lehet játszani, a részleteket elemezni. Hogy ezeken túl mi fog következni? Erre nem én, hanem a jövő ad majd konkrét választ. Kujbisevben érdekes kísérletet végeztek. A városi távíróközpontban mesterséges levegőionizáló berendezést helyeztek üzembe, melyet szovjet tudósok és mérnökök terveztek. Számos fiziológiai vizsgálat bebizonyította, hogy az íonizálás kedvezően hat a teremben dolgozó távirászok közérzetére és munkaképességére. Meggyorsult az egyes műveletek elvégzési ideje, csökkent a hibák száma. A berendezés egyéves működése során a megbetegedések 12 százalékkal csökkentek. Különösen feltűnő volt a légutak megbetegedésének csökkenése. Képünk a kujbisevi lávíróhivatal géptermében készült. Fent a levegő ionizálását végző berendezés látható A környezetvédelem történelmi múltja Az atmoszféra, a víz és a talaj szennyezettsége szempontjából Franciaország élenjár az európai államok között. A biológiai egyensúlyt ebben az országban egyes állatfajok túlzott pusztítása is veszélyezteti. A konferenciák korszaka mellett Franciaországban is megkezdődött a technikai küzdelem a környezetvédelem érdekében, amely több kevesebb sikerrel folyik. Egyes kutatók a múltba tekintenek és azt vizsgálják, hogyan állt a környezetvédelem kérdése három-négy évszázaddal ezelőtt, amikor itt sem ismerték a demográfiai robbanás fogalmát és a technika áldá«^s eredményei mellett a negatív tényezőket. Az embernek még nem'kellett számolni az ipar, a közlekedés okozta szennyező forrásokkal, az atomerőműveket nem hűtötték folyók vizeivel, olajszállító hajók százai nem szelték a tenger hullámait... Nemrégiben XIV. Lajos évfordulót ünnepelt Francia- ország. A „Napkirály” idejében a biológiai egyensúly kérdését még nem ismerték, az emberek nem igen törődtek a folyók szennyezésének káros következményeivel, hiszen jóval kevesebb volt a szennyező forrás. Az ország vezetői mégis gondoltak már a környezet védelmére, amit bizonyít az egykori királyi rendeletből vett idézet: „Azért, hogy a jelen edictum szavait a jelenben és a jövőben gzó szerint be is tartsák, az az óhajunk, hogy az ellene vétők elnyerjék büntetésüket. Azok az egyének tehát, akik szarvast, bölényt vagy dámvadat vadásznak a tilalom ellenére, addig vesszöztessenek, amíg a testükön kiserken a vér. Ha visszaesnek bűneikben, akkor az erdő körül kell kergetni őket és úgy vesszőzni. Ha az sem használ és harmadszor is elkövetik bűnüket, gályára kell őket küldeni. És ha a nevezett büntetések közül egyik sem lesz hatásos, akkor majd felelni fognák a végső mennyei igazságszolgáltatás során...” , XIV. Lajos idején különböző vadászati és halászati tilalmakkal igyekeztek az ország vad faunáját és halvilágát védeni. A halászati tilalmak különösen az ívás idején, halfajok szerinti felsorolásukkal, szakmai szempontból ■ szinte napjainkban is megállnák helyüket. A Napkirály udvari tanácsosai gondoltak a folyóvizek szennyezésére is: „Senki nem dobhat a folyókba, patakokba szemetet, hulladékot és a nagyobb folyókba olyan tárgyakat, amelyek akadályozhatják a hajózást...” Vagy: „Tilos a folyókbame- szet, mérgezett diót, vagy bármiféle mérgező anyagot dobni akár halászás, akár más célból...” 1669. Luis (XIV. Lajos). A probléma tehát régi, az eltelt évszázadok alatt pedig a helyzet csaknem katasztrofális mértékig súlyosbodott. Több mint félezer magyar színész a szinkron szolgálatában Eöry Éva A Táncsics Kiadó terveiből A Táncsics Kiadótól — amely a szakszervezeti témák mellett foglalkozik szépirodalmi, ismeretterjesztő, műszaki és fantasztikus könyvek megjelentetésével is, számos érdekes könyv várható még ebben az évben. Az egyik Sebes Tibor: Egy hosszúfülű a Húsvét- szigeten című útikalandja, amely az első beszámoló olyan magyar szerzőtől, aki a csendes-óceáni Húsvét-szi- geteken járt. H. Ditfurth: A világegyetem gyermekei című könyve a modern természettudományok legújabb, eddig nálunk részben még nem ismert eredményeink felsorakoztatásával bizonyítja: a világegyetem gyermekei vagyunk. Ä „Nőknek készült” címmel megjelent kiadás bővítve az idén is az üzletekbe kerül. A könyv a dolgozó, háztartást vezető nőknek szól. Érdekesnek ígérkezik Csorna Béla: Kvíz a kézben című könyve is, mely a műveltségi színvonal emelését, a népszerű ismeretterjesztést szolgálja. Bányászemlékmű A mecseki bányászvárosban, Komlón, emlékművet állítanak azoknak a bányászoknak, akik a munka frontján haltak hősi halált. A bányászmártíroknak — a munkásmozgalom bányászáldozatainak — már van emlékművük a városban. Most azok dicsőségét örökítik meg, akik munkájuk közben, bányaszerencsétlenség következtében vesztették életüket. Komló szívében szép parkot alakítottak ki, amelyet a bányász szocialista brigádok maguk építettek társadalmi munkában, ezért is kapta a Bányászpark nevet. A park közepén állíttatja fel a betonból készült emlékművet a komlói városi Tanács és a mecseki szénbányák Vállalata. Ifjú Szabó István szobrászművész bányaácsolatot szimbolizáló művet alkotott. A 6x6 méteres nagyságú építmény közepén mintegy örökmécsesként bányászlámpa világít, emlékeztetve a föld alatt meghalt munkásokra. Az emlékművet — a terv szerint — az idei bányásznapon avatják majd fel. Az első, kézzel fogható jelei mutatkoznak már az idén annak a tervszerű természetvédelmi munkának, amelyet a hortobágyi nemzeti park és a vízügy szakemberei az elmúlt év végén kezdtek a pusztán a páratlan ritkaságú madárvilág megmentése érdekében. A Nagyiványhoz közel eső kunkápolnási mocsár az elmúlt esztendők száraz, csapadékban rendkívül szegény időjárása következtében kezdett kiszáradni, pedig ez volt az átvonuló madarak legkedveltebb megállóhelye. A mocsár vizét a Tiszából vezető csatornák közvetítésével mesterségesen pótolták, s a nyár közepéig három millió köbméter vizet engedtek rá a területre. Ezzel nemcsak az eredeti állapotát kapta vissza a kunkápolnási mocsár, de a fészküket hagyott ritka madarak is visz- szatértek. A réti fülesbagoly ott neveli három fiókáját, s ismét tanyát sütött a fekete szárnyú széki-csér. amelyet utoljára 1840-es években láttak a Hortobágy környéki Tiszacsege határában. A Hortobágy másik különleges természetvédelmi területe a jusztus Fekete-rét. Ennek a mocsarát is árasztással mentik meg: 1,2 millió köbméter vizet engednek a zsámbékos, szikes területre. Kevesen tudják, hogy hazánkban már csaknem négy évtizeddel ezelőtt, 1935—36- ban komoly kísérletek folytak a szinkronizálásra. Ba logh Béla és Karla Béla irányította a munkát, amelyek azonban nem hozták meg a kívánt eredményeket, s így a szinkronfilmgyártás megszületésének időpontja 12— 13 évvel későbbre tolódott. A rendszeres — s most már eredményes — munka kereken negyedszázada, 1948- ban kezdődött meg. s elsőként a szovjet Viktor Ejsz~ mont Varjag cirkáló című filmjét látták el magyar hanggal. Az elmúlt 25 évben azután mérföldes léptekkel fejlődött a hazai szinkronfilmgyártás, amelynek igazi fellegvára a Pannonia Filmstúdió. Tizenkét szinkronrendező dolgozik itt stábjával, s négy műteremben éjjel-nappal folyik a munka. Méreteire jellemző, hogy ebben az évben a Pannónia „termése” előreláthatólag eléri a hetven mozi- és a 250 — 300 tv-filmet. 1970-ben már mintegy kétszázötven volt a közreműködő színészek száma, 1973-ban azonban már jóval meghaladja a félezret, sőt feltehetően ez évben eléri a hatszázat. A szinkronrendezők érdekes tapasztalata. hogy az esetek nagy részében a megközelítően azonos életkorú hasonló testalkatú színészek hangja közelít leginkább a ,,magyarosításra váró” külföldi színész hangjához. Jól bevált gyakorlat az, hogy ugyanazt a művészt rendszerint azonos magyar művésztársa szinkronizálja. Szabály, de erősítő kivétel persze előfordul. A nemrégiben bemutatott retrospektív Gerard Philipe sorozat felejthetetlen főszereplőjének hangját három magyar színész tolmácsolta. Mozilátogatók, tv-nézők százezrei, milliói bizonyíthatják a magyar szinkron magas színvonalát. Pedig a ,,hangátültetés” kezdeti ellenzői között a szakma olyan nagyságai is voltak, mint Balázs Béla. Szerencsére a fenntartások nem igazolódták be. Az eredetivel vetélkedő színészi hangteljesítmények jellemzik a Pannonia Filmstúdióban most elkészült, illetve készülő szinkron-produkciókat. így az Erzsébet királynőről szóló ötrészes angol tv-filmet. a Nexö-regényből, a Szürke fényből készült dán filmet, továbbá Rossellini: Rómában éjszaka volt című filmet. A folyamatos. hosszútáv ú szinkronmunkák közül természetesen nem hiányzik a népszerű krimisorozat, a Maigret felügyelő sem. Pótolták a mocsár vizét visszatérnek a madarak
