Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-16 / 191. szám
1973. augusztus 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 I cnnDBRRm Hépesmp | Ha Canberrában összejönnek a legöregebb kormánytisztviselők, s az állomáshelyükön legrégebben szolgáló diplomaták, előbb-utóbb okvetlenül a hőskorra terelődik a szó. Nem is olyan távol a múltban, nyaranta cséplőgép zúgott a hivatali épületek között elterülő szántókon, s az egyik ázsiai ország nagykövete nyálra vadászott rezidenciájának ablalvóból. Két veszekedő közön Canberra fiatal főváros és keletkezése az ősi bölcsességet példázza, hogy két veszekedő között rendszerint a harmadik örül. Az Ausztráliai Államszövetségbe hat volt brit gyarmat tömörült, s a tagállamok állandóan vetélkedtek egymással. Különösen így állt ez a két szomszédvár, Üj'-Dél Wales és Victoria esetében; mindketten saját székhelyüket, Syd- ney-t, illetve Mel bt>urne-t ajánlották fővárosként. Sydney régebbi történelmére és nagyobb lélekszámúra hivatkozott — Melbourne azzal válaszolt, hogy szabad telepesek alapították és nem fe- gyencek, mint a másik nagyvárost. Sydney a pénzügyi világ központja. Melbourne Viszont a kultúráé. Sydney mozgalmasabb és életvidámabb — Melbourne tartózkodóbb és előkelőbb. Az adoma szerint Sydney-ben azzal köszönnek: „mennyi bankbetéted van?”. Melbour- ne-ben az első kérdés: „honnan származol?’’ kiküldtek egy kormánybizottságot. amely éveken át tai-tó vita után egyezségre jutott. Oj fővárost építenek, amely gyakorlatilag valahol a félúton lesz a két versengő metropolis között. Hátra volt még a kijelölés nehéz feladata, ami rövidesen botrányba fúlt különböző pénzügyi panamák miatt. A főváros-keresés hírére magasba emelkedtek az addig elhagyatott, lakatlan vidékek telekárai: vesztegetések és spekulációs üzletek követték egymást A választás, hosszas vita után, egy kellemes éghajlatú, hegyek karéjában fekvő, vízben viszonylag / gazdag síkságra esett, ahol már a bennszülött őslakók is szívesen táboroztak. Canberra törzsi nyelven halban gazdag találkozóhelyet jelent, ahol kellemesen tölthető el az idő. A kormány kénytelen volt kisajátítani a területet, nehogy egy újabb botrány idő előtt „rombadönt- se” a még meg sem épült „fővárost..,” szont gyönyörködtető látványt nyújt a diplomáciai negyed. A japánok egy igazi teaházat építettek fel — japán sziklakért övezi, ott tartják a fogadásokat. A thaiföldi nagykövetség pagoda-alakú, az indonéz akár egy Báli szigeti templom. A francia nagykövetség viszont arról híres, hogy nem kap postát, mert a muruorai atomkísérletek miatt szigorúan bojkottálják. Az új kínai nagykövetségnek egy emlékgyűjtő okozott bonyodalmat: az első napon ellopta a diplomáciai misszió tábláit... A korszerű . Canberrában is fellelhető betonba öntött anakronizmus: a parlamentet atombiztosnak mondott óvóhelyrendszer köti össze a hadügy- és külügyminisztériummal. A menedéketv amely a szakértők szerint' egyáltalán nem véd a jelenlegi nukleáris fegyverekkel szemben, a koreai háború idején építették, amikor Ausztrália konzervatív-liberális kormányai elkötelezték mftgukat az amerikai hideg- háborús irányvonal támogatására. Az új szelek csak december óta fújnak Canberrában, amióta a Whitlam vezette munkáspárti kabinet elhatározta, hogy politikájában figyelembe veszd és érvényesíti a világban és otthon bekövetkezett változásokat. i» (Jserdei du só Canberra egyik oldalán szinte még szűz őserdő terül el, csak az autópálya vágja ketté. Délután háromnegyed 5 óra tájban, araikor az összes hivatalokban nem lépcsőzetesen. hanem egyszerre leteszik a tollat, bizony Griffin széles útjain is csúcsforgalom van. Pontosabban mondva a sztráda egyik oldalán, hiszen mindenki az alvó városokba igyekszik, kifelé ... Dehát ez is Canberrái sajátosság: egy főváros, ahol őserdei dugó is látható... Réti Ervin Végülis a század elejen Griffin megsértődött Mesterséges tavacskában tükröződik a parlament épülete Búcsú a ligetben „Tavaszi szél vizet áraszt..a rögtönzött kórus tagjai vietnami diákok és magyar úttörők Három nap rövid idő. De ennyi elég volt a szolnoki tiszaligeti KISZ-tábor- ban pihenő vietnami diákoknak és a kisdobos őrs- vezetőképző tanfolyamon résztvevő úttörőknek, hogy jó barátságba kerüljenek. Esténként sokat beszélgettek. Meséltek egymásnak országukról és életükről. A tábortűznél együtt énekeltek, játszottak, mókáztak. De hamar véget ért a három nap, és eljött a búcsú. A vietnami fiatalok úgy akartak elválni a tábortól, a gyerekektől, hogy a búcsú emlékezetes maradjon. Az utolsó estére színes műsort állítottak össze. A hangulat forró és baráti volt. Szép emléke marad a fiataloknak. — szekeres — Foto: Nagy Zsolt Lesz mivel dicsekedni otthon a pajtásoknak! Aláírások, rajzok a piros nyakkendőn i — Nálunk az olyan - kisfiúk, mint te vágj), a háború alatt dzsungel-iskolába jártak. — Áhítat és csodálkozás a kisfiú arcán, míg vietnami barátját hallgatja. A búcsú! Viszontlátásra! Kiírták a tervpályázatokat és az első világháború idején elfogadták az amerikai Griffin — korát messze megelőző — elképzeléseit. Akkor még nem volt parkolási gond. közlekedési dugó, de Griffin kitűnően szervezett széles útvonalakról álmodott; nem vitatkoztak környezetszennyeződésről, de az építész száz fát tervezett minden egyes lakosra. Nem is értették meg, s a gazdasági visszaesés éveinek kényszerű takarékosságában egyre „szűkítették” az utakat. Griffin megsértődött, lemondott főépítészi hivataláról, s pályadíjának összegét arra használta fel, hogy a maga költségére kialakította dédelgetett sugárútjait. 1927-ben Canberra lakossága jóval a tízezer alatt mozgqtt, s amikor ebben az esztendőben, felépült a Parlament épülete, odaköltözött a törvényhozás — a képviselők. miniszterek alig várták a szüneteket, hogy menekülhessenek a fővárosból. Az utolsó tíz-tizenöt évben rohamos fejlődésnek indult Canberra: ma 140 ezer lakosa van, a tervek szerint évszázadunk végére 350— 400 ezerre emelkedik majd népessége. Kormányhivataloknak még mindig szűkében van: a bevándorlásügyi minisztérium ideiglenes barakkban dolgozik, a környezetvédelmi minisztérium pedig egy üzletház bérelt emeletén. A lakásgondok nem nyomasztóak. az ausztrálok által annyira kedvelt kertes, családi házakkal „alvó városok” valóságos 'láncolata alakult ki, s Griffin elképzelése szerint nyolcmilliónál több fa található a ligetekben és erdőkben. Canberra családi város, a gyermekek Paradicsoma, helyreállt a nemek közötti egyensúly is, ami a hőskorban 4:1 volt a férfiak javára. S az egyetlen főváros talán a világon, ahol nem ismerik a parkolás gondját, pedig minden második lakosra jut egy gépkocsi. Akadnak diplomaták, akik panaszkodnak: nincs éjszakai élet Canberrában. Egy brit tanácsos „koktélpartikkal súlyosbított irodalmárnak” titulálta az ausztrál fővárost. A látogatónak vi Megfelelő gyakorlattal rendelkező ívhegesztőket veszünk fel. Fizetés megegyezés szerint; 44 órás munkahét. Jelentkezni lehet: Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalat központi gyártó üzeme Szolnok, Hunyadi J. u. 4. A felszólgálónő már tudta előre, hogy mit kérnek, de azért rutinszerűen megkérdezte: — Két kávé, két cola? — Igen — bólintott a fiú. A lány elmosolyodott. — Látod, itt már törzsvendégnek számítunk. Tudod mikor találkoztunk először? — Pontosan két hónapja és öt napja. Órára is átszámítsam? — Nem kell, te buta. De azt már elárulhatnád, hogy hol dolgozol, mit csinálsz. — Ne haragudj, szégyelltem eddig megmondani. Tudod én csak egyszerű villanyszerelő vagyok. Igaz, elég jól keresek, a háromezer mindig megvan. Meg erre jön még néha egy kis maszek. — Miért mondasz ilyeneket. Én is csak egyszerű kis adminisztrátor vagyok. Különben is nem ez a lényeges. Legalábbis nekem nem... — Nekem sem... A közéjük telepedő csendet a felszolgálónő hangja törte meg: — Tessék, a kávé és a cola. Miközben a forró kávét szürcsölgették, néha szinte lopva egymásra pillantottak. A szomszéd asztalnál egy öreg nénike halkan szólt oda még öregebb élete párjának: — Látod milyen szép szerelmesek. Elfogyott a cola is. a fiú az órájára pillantott: — Későre jár. indulnunk kell. A szüleid már biztosan aggódnak. . — Igazad van. Menjünk. — Holnap a szqkásos időben várlak. — Jó. Ott leszek. V Ismét eltelt egy hónap. A felszólgálónő most már kérdezés nélkül hozta a kávét és az üdítő italt. A fiú jó darabig némán bámult a poharába. — Miért vagy ilyen hallgatag? Valami bajod van talán? — Á, semmiség. Magánügy. lek és a lakást meglepetésnek szántam volna. — Miért mondod, hogy „volna”. — Mert a lakás nem lesz készen. Legfeljebb csak jövőre. Elfogyott a pénzem, egyelőre nincs tovább. — Mennyi kellett volna még? — Körülbelül tízezer fo-. yrint. Felejtsük el, beszéljünk inkább másról. — Szó sincs róla. Maradjunk csak a témánál. Nekem ugyanis van egy tízezer forintos betétkönyvem. A CSALÓ — Mondd el nekem is. Persze, csak ha akarod. — Őszintén szólva nem szívesen. Nem akartam, hogy tudjál róla. — Miért? Valami „olyan” dolog? — Nem, nem. Tudod arról van szó, hogy én lakást építek. Óbudán örököltem egy szép kis telket, és úgy gondoltam, hogy otthont teremtek magamnak. Amióta dolgozom, folyton arra spórolok. Gyönyörű kétszobás házacska lesz, valóságos kis villa. Az épület már készén van, de még parkettázni meg festeni kell. Ügy terveztem, hogy az ősszel már be is lehetne költözni, de sajnos ... / — Mi sajnos? Ne légy már olyan titokzatos! — Ne haragudj, zavarban vagyok. Szóval, az ej olt a tervem, hogy feleségül' vesz— Csak nem képzeled? Hogy én pénzt fogadjak el tőled? Hiszen alig ismersz! És ha becsaplak? — Eléggé ismerlek már. Rendes vagy és becsületes. Az előbb akaratlanul is ki- mondtad, hogy szeretsz. Most már én is bevallom: szeretlek, és hozzád megyek bármikor. Ha mégis becsapnál? ..'. Akkor ... Akkor nem leszek a feleséged .. . Tessék itt a betétkönyv. Te is felveheted a pénzt, bemutatóra szól. Nem, ne mondj semmit! Holnap elutazom a szüleimmel. Mához két hétre ugyanitt találkozunk. ft A lány már egy órája ült az asztalnál, egyre idegesebbnek látszott. A felszolgálónő harmadszor lépett oda: — Talán mégis hozzam az egyik kávét és a colét? — Nem, köszönöm. Még várok egy kicsit. Az óra mutatója kínos lassúsággal vánszorgott a sárga számlapon, a lány gondolataiba mélyedve reflex- szerűen nézett néha rá: úgy látszik mégis becsapott. Én vagyok a hibás, hiszen ő figyelmeztetett. Ennyire nem ismerem még az embereket? Pedig milyen rendes, aranyos volt. Soha nem erőszakoskodott, még a kezemet is csak az utolsó este merte megfogni. Nem. Nem a tízezer forintot sajnálom. Azt hiszem, annál sokkal többet vesztettem... — Ne haragudj, hogy késtem, közbejött valami. A lány lassan emelte fel a fejét, hirtelen megszólalni sem tudott. A felszólgálónő asztalra tette a szokásos két kávét és a Colát. — Legyél már egy kicsit jókedvű, hiszen többet nem válunk el. Még ma este felmegyek hozzátok és megkérem a kezedet. Tessék itt a takarékbetétkönyv. — A betétkönyv? Hát nem váltottad ki? — Nem. Nem volt rá szükségem. A ház már régóta készen van. teljesen berendezve. Nézz ki az ablakon! Látod azt a zöld Zsigulit? Az is az enyém. Egyébként nem villanyszerelő vagyok, hanem főmérnök. Csak próbára akartalak tenni. — Próbára tenni? Tel.;.’ Tudod mi vagy te?! Egy utolsó szélhámos, csaló gazember! És most örökre isten veled,: „ Záiuüíó Árpád „
