Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-29 / 176. szám
1973. július 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 TISZAI LAJOS: HÁROM NAP © PETŐFIVEL Végigbandukoltam a falu, Fehéregyháza hosszú főutcáján. Meg-megálltam, nézelődtem, A falu keleti végén megszólított egy asszony: kit keresek? Petőfi Sándort, mondtam. Bólintott, természetes egyszerűséggel, és végigvezettek azon az úton, amelyiken a költő 1849. július 31-én délután 5 és 6 óra között menekült. Az asszony azt mondta, ő még a nagyapjától tudja, hogy hogy volt. Nem árt azért a szemtanúk, Gyalókay százados. Lengyel József orvos és Pap Lajos alezredes emlékiratait is segítségül hívni, hogy pontosan tudjuk, mi is történt a költővel, akkor 5 és 6 óra között. Fél hat van, a héjjasfalvi országút szélén állok, azon a ponton, amelyet a magyar— román akadémiai munkaközösség 1956-ban megjelölt, mely szerint a lóháton vágtató Pap Lajos alezredes itt látta utoljára a költőt. Mögöttem a Kripta-dűlő, az egykori Haller sírbolt fái. Bem is lóháton menekül. Pap alezredes. Daczó őrnagy, Matskásy kapitány mellette lovagolnak. A Küküllő jobb partján kozákok vágtatnak keletnek. Kitűnő lovasok. Az a feladatuk, hogy elvágják a visszavonulás útját, a Héjjasfalva Mind gyakrabban hallani méltatlankodó panaszokat amiatt, hogy intézményesen ijesztgetik ak embereket. Az ezzel vádoltak között szerepel a sajtó, a rádió és a televízió. tehát a három legfontosabb — divatosan szólva — tömegkommunikációs fórum. S hogy mivel ijesztgetik az olvasót, hallgatót, nézőt? Vérfagyasztó közlekedési balesetekkel, amelyeket leírnak, elmondanak, megmutatnak. Ez a jelek szerint többeknek nem tetszik. A minap is egy társaságban, ahol tekintélyes. különféle értelmiségi munkakörben dolgozók beszélgettek a világ folyásáról, dühödt kirohanásokat hallgattam végig ez ügyben. A jelenlévők azt állították, hogy nem vonják ugyan kétségbe az újságírók, riporterek jószándékát, de meggondolatlanul hadakoznak a közlekedési balesetek ellen, s ez éppen az ellenkező hatást váltja ki. A rémdrámák ' ismeretében az emberek félni fognak az autótól. Ha beülnek a kocsijukba. akaratlanul is eszükbe jutnak a karambolok, amelyekről olvastak, hallottak, idegesebben fognak vezetni, s a következmény nem kevesebb, hanem több baleset lesz. A társaság tagjai különösen a televíziót hibáztatták, amely hétvégenként újra és újra elriasztó példákkal felé menekülők elé kerüljenek. A kozákokban ég a becsvágy, elfogni Bem altábornagyot, a magyar vezért! A fehéregyházi Haller sírboltnál már a menekülő magyar vezérkar előtt vannak! Daczó őrnagy veszi észre a feléjük zúduló kozákokat. A székely huszárak körbe kapják Bemet, úgy vágtatnak. Suhogtatják a kardjukat, a testükkel védik az öreget. A rohanás, vagdalkozás közben Pap alezredes meglátja a költőt: tőlük 15—20 lépésnyire, a falu ésmlz országút szélénél menekül, gyalog és fegyvertelenül. Petőfi látja Bem tábornokot, de a huszáraitól közrefogott öregember nem veszi észre a költőt. A kozákok a kis csapat halálraszánt bátorságától megtorpannak, elmulasztják a kedvező pillanatot. Bem huszárai, középen a vezérükkel, átgázolnak soraikon. A bekerítés tehát nem sikerül. De Pap alezredes nem tudja lóhátra emelni Petőfit. Bem és törzskara Héjjasfalva felé vágtat. A költő kiér az országúira. Félegyházáról ekkor indul báró Brevern gárdafőhadnagy üldöző százada. Kiérek az országúira. Kitűnő, széles aszfaltút. Cseh, magyar, román, német autók száguldanak rajta. Brassó, Ijesztgeti a vfkendre készülő autósokat, ahelyett, hogy megnyugtatná őket. Valaki gúnyosan javasolta is, hogy talán vezessenek be úgynevezett fekete totót, amelyben a televízió nézői tippelhetnének a közlekedés szombat— vasárnapi halálos áldozatainak számára. Elgondolkoztatott az indulatoknak ez a heves kitörése. amelyet nem először és minden bizonnyal nem is utoljára tapasztaltam különböző embereknél.. Ha sokan mondják ugyanazt, arra feltétlenül oda kell figyelni, de vajon igazuk van-e azoknak, akik ijesztgetésnek minősítik a közlekedési balesetek emlegetését? Ebben egyáltalán nem vagyok biztos, hiszen ilyen alapon ré- mítgetésnek fogható fel a lopásokról, betörésekről, gyilkosságokról, erőszakos bűncselekményekről szóló valamennyi rendőrségi tudósítás is, nem szólva a társadalmi élet egyes visszáságairól. Ezeket mind el kellene hallgatni és akkor egycsapásra megnyugodna a közvélemény? Nem hiszem, mert régi tanulság, hogy amiről nem beszélnék, az attól meg létezik, a kedvezőtlen jelenségekre az agyonhallgatás nem orvosság. Engem személy szerint nem annyira a súlyos közlekedési balesetekről szóló közlemények idegesítenek, hanem a Bukarest felé — onnan a tengerhez és vissza... Háromnegyed hat, de még mindig süt a nap, alig pihe- gek, úgy kifárasztott az ár- kon-bokron jövés. Az utolsó negyedóra következik. Bem és lovasai eltűnnek az úthajlatban. A kozákok utánuk iramodnak. Petőfi homályosan látja a történteket, mert izzadsága a szemébe folyik, a fáradtságtól vörös karikák táncolnak előtte. Még, még egy kis erőt! Futni, már nem messzi a kaptató! Ott a kukoricás! A zsombékos, cserjés, füzes... Mintha ólomból lennének a lábai... Zihál, levegőért kapkod, vére lüktetését az agyában érzi. Szédül... Csak a bozótosig... Még... még egy kicsit ... Még...! Előre döntött felsőtesttel vánszorog. — azt hiszi, hogy fut. Az út fordul, emelkedik. Előtte egy lovas baktat valami rossz gebén. A lóhátas visszafordul. Felismeri a költőt. Alakjáról, nyitott zubbonyáról. Fel kellene vennem, de engem sem bír a vén jószág! — gondolja... Mögöttük ordítanak a kozákok. A lovas ököllel veri a vén gebét Még egyszer visszanéz, a hajlat eltakarja a botladozva futó költőt... Azon a helyen állok, ahol Lengyel József orvos utoljára látta Petőfit, ahol a Héjjasfalvának futó országút enyhén jobbra fordul és emelkedik. Itt futott, utolsó erejét összeszedve... Élve többé senki sem látta... Túl megyek a hajlaton,. A dombok lába az útig ér. A dombtetőről vízmosásos dűlőút-féle fut merőlegesen az országúira, öreg fűzfacsonkok szegélyezik. Ha ezek a vén fatörzsek megszólalnának! Ezek mindent láttak! Zsombékos, vizenyős földre lépek... Az utolsó méterek.„ Beszélik# hogy... ' ijesztgetik az embert súlyos közlekedési balesetek. Mert a közlemény, a baleseti krónika nem ok, hanem okozat, csupán' regisztrálása a sajnálatos karambolnak. S ha olykor nem a legjobb érzésekkel ülök be a kocsiba, akkor annak semmiképpen a sajtó, a rádió vagy a televízió az oka, hanem a közutakon száguldó sok ámokfutó, akikkel találkozni kész szerencsétlenség. A múltkor úgy hozta a sors, hogy a délelőtti órákban a szentendrei úton jöttem Pest felé, mellettem végeérhetetlen kocsisor igyekezett az ellenkező irányba, a Dunakanyar felé, csúcsforgalom lévén meglehetősen lassú temnóban. Egyszercsak elhűlve veszem észre, hogy a békés karaván mellett veszett iramban közeledik egy FIAT. szembe velem, minthogy nem talált helyet a Visszasoroláshoz, annyira szoros egymásutánban jöttek a kocsik. Mit tehettem volna? Amennyire tudtam, lehúzódtam az útról, fél kocsival már a hepehupás szántóföldön zötykö- lődtem, amikor sebességének csökkentése nélkül elzúgott mellettem a szabálytalan előzés iskolapéldáját bemutató autós gengszter, fiatal férfi, ifjú hölggyel az oldalán. Annyira pillanatok alatt történt az egész, s annyira elfoglalt saját biztonságom lehetőség szerinti megőrzése, A szegedi szabadtéri színpadon újabb premier volt: a Porgy és Bess. Az Állami Operaház művészei és a fesztiválzenekar Pál Tamás vezényletével mutatta be Gershwin méltán népszerű operáját. Az érdeklődésre jellemző, hogy a négy előadásra úgyszólván elővételben fogytak el a jegyek. A Charleston szegény négernegyedében játszódó, mély emberi érzésekről és indulatokról poctikusan daloló művet általában néger együttesek szólaltatnak meg: az Operaház 1969-ben vállalkozott a bemutatására, s azóta sikerdarab, több mint száz előadást ért meg. A fiatal karmester, Pál Tamás, elmondta, hogy annak idején az eredeti kotta és a négerek előadását rögzítő, improvizálásokkal dúsított, hanglemez közösen szolgálta a felkészülést, a magyar énekesek átvettek néhány speciális megoldást, sőt maguk is kezdeményeztek, hiszen Gershwin lehetőséget adott rá. Mikó András rendező ezúttal nem alkalmazhatott statisztákat a megnövekedett játéktér benépesítésére, viszont az énekkart kibővítették — a színpad így is mozgalmas, attraktív tömegjelenetek gazdagítják az előadást. Makai Péter naturalisztikus hatású díszletei, úgy látszik, „megbarátkoztak” a templomtér emelkedettebb ihletésű környezetével, különösképpen, hogy színei a dóm tégláiba oldódnak. A főszerepeket Házy Erzsébet és Begányi Ferenc alakították. Játsszunk együtt Vakáció a művelődési házban t Lehet-e gyerekeknek a játéknál csábítóbb vakációs programot szervezni? Ügy véljük, aligha. Csak hívni kell őket. s játszótársnak szívesen jönnek. Hogy hová? Jászfelsőszentgvörgyön például a művelődési házba... * Bálint Laci nagy munkában van, rajzol. Szobáját szeretné megörökíteni. Az ágy, az asztal, a szék, sőt már a nyitott ablak is kész. Most a játszótárs, a barna maci következik. ... Mintha kissé nagyra sikerült volna a feje... No, sebaj. Rajzoljunk tovább. Olyan üres ez az asztal... egy könyvet rá. Így ni. A címe? Az egri csillagok. Nocsak, az „egri szó kifért, de hogy nem tudtam megjegyezni a rendszámát, örültem, hogy élek. Melyik autós ne tudna’tucatszám mesélni hasonló történeteket? Kivéve azokat, akik már örökre elnémultak, mert bár ők szabályosan vezettek az országúton, de valamelyik szembejövő szabálytalanul előzött és telibetalálta a vétlen jármű vezetőjét és utasait, mint ez legutóbb egy csehszlovák turista (családdal történt). Az ilyen tragikus karambolok tanulságait rendszerint úgy foglalják össze, hogy javítani kell a közlekedési morált. Holott korántsem csak erről van szó. A volán mögött tanúsított gátlástalan törtetés az esetek túlnyomó többségében olyan szemléletet tükröz, amely az élet más területén is megnyilvánul az illetők magatartásában. Ezért én, ha hatóság volnék, a különösen durva, erőszakos szabálysértéseknél nemcsak a KRESZ-t firtatnám, hanem azt is, hogy az Illető miért viselkedik tűrhetetlenül a forgalomban, milyen ember egyébként kocsi nélkül, a munkahelyén, az emberek közötti kapcsolatokban. S ha bebizonyosodik, ami alapos okkal feltételezhető, akkor az ilyen emberektől nemcsak a jogosítványukat venném el, hanem azon lennék, hogy ne legyen lehetőségük másfajta vezetésre, ügyeskedésre, vagy 'mások rovására történő érvényesülésre sem. S az a gyanúm, hogy ez esetben ugrásszerűen megjavulna a közlekedési morál is. Árkus József a csillagok... majd lerajzolom. Kész... — Tetszik? — fordul hirtelen hozzánk. — Hát persze. Nagyon.~ & Hetenként két alkalommal — hétfőn és pénteken — tartunk foglalkozást a gyerekeknek — tájékoztat Nagy Judit, a művelődési ház igazgatónője. — A délelőtti program kötetlen. Játszunk. Ha jó idő van. a szabadban; ha esik, bent a klubszobában. Tollaslabda, lengőteke, sakk, társasjátékok. Bőséges a választék. Délután csoportos foglalkozások vannak, két pedagógus, Tereba Istvánná és Hibácskó Ferencné vezetésével. Ilyenkor beszélgetés, filmvetítés, vetélkedő, mesedélután, vagy éppen kirándulás szerepel a műsoron. Egy-egy összejövetelre harminc—negyven gyerek is ellátogat. Többségükben alsósok. de akad néhány nagyobbacska is. Jövőre két csoportot, két korosztályt szervezünk. Jelentkező biztos akad. — Hát persze, hogy szeretek idejárni — válaszolja érdeklődésünkre triáérozottan az ötödikes Erdődi Laci. — Legjobb a filmvetítés, de érdekes volt a gyógyszerész néni délutánja is. Hogy ő miről beszélt? Fogmosásról, tisztálkodásról, gyümölcsevésről — meg, hogy kimelegedve ne igyunk vizet — foglalja össze tömören., — A barátaid is ide járnak? — Együtt jövünk, ebből nem lehet kimaradni... — Mit hiányolsz a játékok közül? — Egy ping-pong asztalt. Nem tudok játszani, de itt megtanulnék! Megígérték a srácok, segítenek... Hibácskó Hajnalka már a szavalóversenyre készül. Mint megtudjuk, egy szép, ,.ábé- cés’’ verset fog mondani. — Jutka néni, lehet az, hogy én egy csomó rajzlapot kapjak? Felírnám rájuk a betűket, aztán szavalás közben bemutatnám. Ügy biztos érdekes lesz. Hajnalka most harmadikos, de ezt az ötletet még egy felsős is megirigyelhetné. Szerintünk, a szavalóverseny egyik esélyese. * — Mi a pedagógus véleménye a játéktáborról? — kérdezzük az egyik „közreműködőt”, Tereba Istvánnét. — Csak a legjobbakat mondhatom. Első ízben csináljuk. s bevallom, eleinte féltünk: talán fegyelmezési gondjaink lesznek. Szerencsére ilyenre nem került sor. Ahogy én látom, a gyerekek nagyszerűen érzik magukat, foglalkozásról foglalkozásra többen jönnek, örülnek a szülők is, a gyerekek jó helyen, felügyelet mellett vannak. Felsőszentgyörgy kisközség, nincs játszótér, park, vagy bármiféle szórakozási lehetőség. A művelődési ház megpróbálja ezt pótolni. Ügy tűnik, sikerrel... Sr Talán felesleges is megerősíteni, a „játéktábor” kitűnő ötlet. Ami külön öröm, nemcsak Jászfelsőszentgyör-. gyön, de a megye jónéhány községében, városában találni hasonlót. Játsszunk együtt tehát! H. D. Tiszazugi nap A már hagyományos tiszazugi napot az idén augusztus 19-én rendezik Tiszakürtön. Reggel 9 órakor nagygyűlést tartanak az arborétum szabadtéri színpadán. A nagygyűlés előadója Szűcs János a kunszentmártoni járási pártbizottság első titkára, országgyűlési képviselő lesz. Tíz órakor kerül sor ^ Röpülj páva körök megyei bemutatójára. Délután vidám, szórakoztató rendezvények lesznek. A kunszentmártoni Harmónia áruház divatbemutatót rendez, a gyerekek pedig bábműsort nézhetnek meg. Este a tiszaföldvári színiátszó szakkör szerepel 20 órakor pedig fővárosi művészek a Százhúsz perc boldogság című zenés vígjátékot adják elő. A Tiszakürtre látogatók emellett néprajzi és fotókiállításban gyönyörködhetnek), s sportrendezvényeken szurkolhatnak.
