Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-08 / 158. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. július 8. EURÓPA Kontinensünk földrajzi helyzetét illetően teljes az egyetértés. Mindenki Európának tekinti a Skandinávia és Szicília, illetve Írország és az Urál hegység közötti területeket. A föníciai etimológia, bzó- származástan szerint Európa fehérséget, tisztaságot, ártatlanságot jelent. A görög etimológia szerint távolbalátót, messzetekintőt (eurus ops); vagy eu-ropé, azaz jól öltözöttet jelent. A sémi etimológia szerint a naplemente országát (oreb = élet estéje, hanyatlás) jelent. Olyan világrészben élünk tehát, amelynek neve titokzatos. A bőséges etimológiai magyarázatokból mindenki kedve, ízlése szerint választhat. A történészek bevallják, hogy nem ismerik az Európa elnevezés keletkezését, de szerintük semmi köze az etimológiai magyarázatokhoz. A mai ismeretek szerint az Európa szó írásban időszámításunk előtt a VIII. században jelent meg Hézio- dosz görög költő istenek származásáról, a világ születéséről szóló versének 357. szakaszában. Kartográfiailag pedig Anaximandre ion filozófus (időszámításunk előtt 610—547) készített világtérképén szerepel először, ahol megkülönbözteti Ázsiát és Európát Miért szokták jelképesen bikának ábrázolni Európát, A magyarázat a mitológia világába tartozik és szorosan összefügg a föníciai etimológia említett magyarázatával. A történet szerint Agenomak, Fönícia egykori királyának, a tengerek istene fiának volt egy csodálatos szépségű leánya. A lánynak olyan szép volt a bőre, hogy elnevezték Európának, amely a föníciai nyelvben fehérséget, tisztaságot, ártatlanságot jelent. Európa királykisasszony kísérőivel virágot ment szedni a tengerpartra. A szerelemtől égő Zeusz, a görög mitológia főistene bikává változtatta magát, hogy megközelíthesse a szép föníciait A bikává változott Zeusz lefeküdt Európa lábai elé. Európa simogatni kezdte, majd a hátára ült. A bika bement a tengerbe és átúszott Európával Kréta szigetére, ahol visszaváltozott Zeusszá. Bő gyermekáldás lett a viszonzott szerelem jutalma. Mindez persze a mitológia világába tartozik, és semmi köze Európa tényleges történetéhez, amelyet a rajta élő népek, a görögök, rómaiak, a germánok, a szlávok, a magyarok és a többiek formáltak. Biztonságunkért E hét elején kontinensünk történelmének kiemelkedő eseményére került sor a baráti Finnország fővárosában, Helsinkiben. Harminchárom európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével külügyminiszteri szinten tanácskozott az európai biztonsági 1 és együttműködési értekezlet. Aligha van ember most Európában, akit ne töltene el reménnyel az értekezlet munkálkodásának gondolata. Világszerte világosan kibontakozik most a fordulat, a béke megszilárdításának, a feszültség enyhülésének, a vitás kérdések békés eszközökkel való rendezésének irányába. Megkezdődött tehát az a tanácskozás-sorozat, amelynek rendeltetése lesz kimunkálni a kölcsönös együttműködésen, a megértésen, az államok határainak, társadalmi berendezkedésének, szuverenitásának tiszteletben tartásán alapuló biztonsági rendszert. összeállításunk a szocialista közösségnek az Európa biztonságáért folytatott sokéves küzdelem áttekintéséhez ad segítséget. Budapesttől Helsinkiig 1973. JÚLIUS 3 ÄN Helsinkiben a Finnlandia-paló- tában megkezdődött az európai biztonsággal és együttműködéssel foglalkozó összeurópai külügyminiszteri értekezlet. A Szovjetunió és az európai szocialista országok 1966 óta az európai enyhülést segítő politikai eredményekkel párhuzamosan lehetségesnek és szükségesnek tartották az európai biztonsági értekezlet összehívását. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének hazánk fővárosából 1969. március 17-én kiadott „Budapesti Felhívása” együttműködésre, eredményes értekezlet előkészítésére szólította fel Európa országait. Az európai biztonsági rendszer megteremtése kontinensünk 669 millió lakosának logéletbeváeóbb érdekeit fejezi ki. Feltételezi, hogy föld131944km* fc illám terület« £230ooori* Az áííam lakossága 1372-be* &oooii$ __U/1« adat t . ' r észünkön egyetértés jön létre a kialakult helyzettel és a határok megváltozhatatlansá* gával kapcsolatban. A NATÖ- országok reakciója kezdetben negatív, később halogató volt, amely az „előfeltételeit” politikájában jutott kifejezésre. Az összehíváshoz való hozzájárulásukat olyan kérdésekhez kötötték, mint pl. a szovjet—nyugatnémet, lengyel—nyugatnémet szerződés aláírása, vagy a nyugat-berlini tárgyalások sikeres befejezése. A szocialista országok következetes politikája és hazánk vezetőinek a biztonsági konferencia érdekében népszerű megbeszélései és szervező munkája eredményeket hozott Országunk vezetői Magyarország — a békés egymás mellett élést valló — külpolitikájának megfelelően, fontos szerepet töltöttek be a különböző országok véleményének megismertetésében, koordinálásában és sokat kezdeményezett az értekezlet ügvének előbbrevitele érdekében. A szocialista országok és így hazánk erőfeszítéseit segítették azok a reálpolitikai tényezők és szerződések (így az erőszakról való lemondás, az Odera-Neise határ elismerése a két német állam és Nyugat-Berlin viszonyának rendezése), amelyek a múlt év novemberi helsinki előkészítő értekezlet megtartásához vezettek. Eredményesek voltak a szocialista országok kezdeményezései, hazánk vezetőinek azok a tárgyalásai, amelvet 30 alkalommal folytattak a biztonsági értekezlet érdekében. Ennek néhány jelentősebb állomását foglalja össze a következő összeállítás: 1969. OKTOBER 7-ÉN Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese az ENSZ-köz- gyűlés 24. ülésszakán kifejtette: „A Magyar Népköztársaság továbbra is aktívan részt kíván venni az európai biztonsági rendszer létrehozásáért folyó küzdelemben és támogat minden olyan lépést, amely ennek megvalósítását elősegíti. 1970. MÁRCIUS 4. Péter János külügyminiszter beszéde az országgyűlés tavaszi ülésszakán: „Mi bizalommal várjuk a többi európai ország kőnkét javaslatát a konferencia napirendjére, — összehívásának módjára és időpontjára vonatkozólag.” 1970. AUGUSZTUS 19. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a székesfehérvári nagygyűlésen mondotta: — „Diplomáciai tevékenységünkkel, magasszintű kölcsönös látogatásunkkal és tárgyalásokkal azon fáradozunk, hogy hozzájáruljunk az államok együttműködéséhez és barátságához, az európai biztonság szilárd rendszerének megteremtéséhez.” 1970. OKTÓBER 25. Komócsin Zoltán, az MSZMP KB titkárának beszéde az MSZMP X. kongersszusm: „Kontinensünk népei és a legtöbb ország kormánya eevetért az európai biztonsági értekez’et összehívásával. Mint eddig, ezután is ott leszünk azoknak a sorában, akik a siker eléréséért fáradoznak.” 1971. JANUR 18—22. Fock Jenő. a Minisztetranács elnöke finnországi hivatalos látogatásán kijelentette: .Álláspontunk az. hogv minden módszer jó. amelv valsmenv- nyire is előre viszi az értekezlet ügyét.” 1971. SZEPTEMBER 29. — Kádár János, az MSZMP KB első titkára mondotta a Dáliái falugyűlésen: „A történelem tapasztalatai szerint az eui-ópai háború már kétszer világháborúhoz vezetett. Mi. kommunisták, a szocializmus hívei, a szocialista országok, egv szilárdabb, biztonságosabb. békésebb Európa megteremtéséért harcoltunk!"’ 1972. NOVEMBER 14—15. Az MSZMP KB ülésén Kádár János előadói beszédében a következőket mondrtfa: — „Az euróoai biztonság ügyében haladás van... A Ma«var Népköztársaság elvi álláspontunknak megfelelően — részt fog venni ebben a munkában.” 1973. JÚNIUS 27. — Az MSZMP KB állásfoglalása: „A Magyar Népköztárssaág, miként eddig, a jövőben is felelősen, tevékenyen közreműködik az európai nének és államok kölcsönös érdekein nyugvó együttműködéséért.” A szocialista országok békeoffenzívája Történelmi tény,’ hogy egyetlen állam, vagy állam- csoport sem tett annyit az európai biztonságért, mint a Szovjetunió és vele együtt — a második világháború óta — 3 többi szocialista ország. Lankadatlan erőfeszítésüket a békeszeretet, az európai és a világ népei iránti felelősség- érzet vezeti. Ügy tekintik, hogy a kontinensünkön felgyülemlett gyúlékony anyag miatt az európai biztonság kérdése korunk egyik legégetőbb problémája. A szovjet kezdeményezés A hidegháborús korszak legviharosabb időszakában, még a szocialista tábor katonai szervezetének megalakítása előtti időszakra esik az a szovjet kezdeményezés, amely az elsők közé sorolható a második világháború után az európai biztonságért. 1954 februárjában a berlini négyhatalmi külügyminiszteri értekezleten a szovjet külügyminiszter javaslatot nyújtott át az amerikai, az angol és a francia külügyminiszternek, Európa biztonságának megőrzéséről. A szovjet javaslat a többi között hangsúlyozta: „A négy hatalom haladéktalanul intézkedéseket tesz, hogy elősegítse az európai államok kollektív biztonsági szerződésének megkötését. E célból a négy hatalom megállapodik abban, hogy kezdeményezi az európai államok megfelelő értekezletének összehívását. A jelen okmány tartalmának megfelelően — hangzott a javaslat — a szovjet küldöttség a külügyminiszteri érte; kéziét elé terjeszti az általános európai kollektív biztonsági szerződés tervezetét.” E tervezet előterjesztése után egy hónappal a szovjet kormány javasolta a három nyugati nagyhatalom kormányának, kezdjenek tárgyalást az összeurópai kollektív biztonsági szerződésről. Ez a javaslat még hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány nem látja akadályát, hogy az Egyesült Államok részt vegyen az összeurópai kollektív szerződésben. Még ugyanannak az évnek novemberében a szovjet kormány javasolja 23 európai országnak, hogy Moszkvában vagy Párizsban üljenek össze tárgyalni az európai biztonságról. Ezek a kezdeményezések azonban mind zátonyra futnak az amerikai vonalat követő nyugati politikán. Európa jövőjéért érzett nagy felelősségről tanúskodik, hogy az elutasítások ellenére 1955- ben, majd 1958-ban újabb szovjet javaslatok hangzanak el az európai biztonsági és együttműködési szerződés megkötésére. 1964-bert pedig a lengyel külügyminiszter az ENSZ-ben tett javaslatával igyekszik elindítani útjára az európai biztonságról tárgyaló konferencia ügyét. Ez a kezdeményezés 1965-ben erőteljes támogatást kap a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületétől. Ettől kezdve a Varsói Szerződés tagországai kollektiven léptek fel ebben a nemcsak kontinensünk egészét, de a világ békéjét is közvetlenül érintő ügyben. A szocialista országok az európai béke és biztonság kérdésében kifejtett kezdeményezés-sorozatának fontos állomása volt a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1966 júliusában Bukarestben megtartott ülése. A tagállamok hét pontban foglalták össze álláspontjukat és javaslataikat. Az első pontban állást foglaltak az európai államok kétoldalú kapcsolatainak sokoldalú fejlesztése mellett. Felhívtak minden kormányt, mondjanak le a diszkriminációról, hogy azzal is segíthessék az államközi kapcsolatokban a hidegháború folyamán kialakult bizalmatlanság eloszlatását. Ennek a pontnak politikai és gazdasági szempontból is nagy fontossága van. Ki tagadhatná, hogy a Német Demokratikus Köztársaság de jure el nem ismerése a nyugati hatalmak által egyik méreggóca az európai helyzetnek. A katonai tömbök ideje lejárt A közlemény második pontja megállapítja, hogy a katonai tömbök ideje lejárt. E tömbök létezése ellenkezik korunk egészséges tendenciáival. tehát a szembenálló katonai tömböket fel kell oszlatni, helyüket az európai biztonsági rendszernek kell elfoglalni. Első részletintézkedésnek elfogadható — a NATO és a Varsói Szerződés Szervezetének átmeneti fenntartása mellett — a két tömb katonai szervezetének felszámolása. Ennél a pontnál megjegyzendő, hogy ez volt az első alkalom, hogy elmaradt a javaslat a két ka; tonai szövetségi rendszer közötti megnemtámadási szerződés kötésére. Helyette a NATO és a Varsói Szerződés Szervezete egyidejű megszüntetése került előtérbe. Ez abból a meggondolásból fakadt, hogy a két katonai szövetségi rendszer közötti megnemtámadási szerződés objektíve a tömbkeretek megszilárdításának irányába hatnak és kizárná a semleges országokat. Az európai kollektív biztonság megteremtése viszont csakis valamennyi európai ország részvételével lehetséges. Egyébként is a szocialista országok politikájában Európa földrajzi és politikai képe egybeesik. „A népek tényleges és tartós biztonságát — hangzik a szovjet kormány Európa biztonságával foglalkozó nyilatkozata — csak az biztosíthatja, ha felszámoljuk a világnak katonai tömbökre való felosztottságát, ha beszüntetjük a fegyverkezési hajszát, ha kiszélesítjük a népek közötti békés, kölcsönösen előnyös együttműködését, ha az összes vitás kérdés tárgyalások útján nyer megoldást. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének bukaresti üléséről kiadott közlemény 3. pontja részletintézkedéseket ajánl megvitatásra a jelenleg adott európai hatalmi struktúrákon belül. Ezek között szerepel a külföldi katonai támaszpontok felszámolása és a külföldi csapatok teljes visszavonása a nemzeti határok mögé: a két német állam fegyveres erőinek csökkentése; az atomfegyvermentes övezetek létrehozása és a nukleáris hatalmak kötelezettségvállalása arra, hogy az ilyen övezetek ellen nem vetnek be atomfegyvert; a nukleáris őrjáratok beszüntetése Európa légiterében és a kontinens körüli tengereden. Ebből a pontból világosan kitűnik, hogy az európai biztonság felé haladva, meg kell oldani a fegyverkezés problémáját. fokozatosan el kell jutni a háború legfőbb eszközeinek — a hadseregeknek, a fegyverzetnek -~ olyan mérvű csökkentéséhez
