Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-07 / 157. szám
1973. július 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 „Oly igen szép erős Szolnok vára vala...“ i Z.-.Söt az AH basa az nagy Ámhát basát, Ó szorgalmaztatja, indítsa nagy hadát, Hogy ők megszállanák Szolnok, Egör várát, Annét nem mulatnak, mint vég Temesvár alatt. Ottan elindula az nagy Ámhát basa, Szolnokot megszálld elöl Ali basa, Húszezör népével álgyúkkal megszálld, Egy hétig lőtteté, de ő azzal nem árta. A krónikás Tinódi lantján csendül fel az ének a XVI. század közepén a szolnoki várról és veszéséről. Tinódi Sebestyén az ősi népi énekmondó hagyományokat fejleszti tovább a végvári harcok megéneklésével. Kora ifjúságában még „kardja élivei” küzd a török ellen, súlyos sebesülése és bénulása után lantjával és tollával vívja harcát. Harcoló társait, a végvárak harcosait lelkesíti, oktatja mások példájával, hősi tetteivel. Régi szokás volt ez akkoriban. Philip Sidney. a Magyarországon járt angol költő jegyezte fel a XVI. sz. közepén: „Magyarországon minden lakomán és ilyen összejövetelekkor olyan szokást láttam, hogy őseiknek a vitézségéről énekeik vannak, amelyekről ez a nagyon katonás nemzet azt gondolja, hogy a derék vitézség legfőbb lángralobbantói.” Tinódi már nemcsak a múltról énekel, hanem szinte a napi eseményeket énekli meg. A legidőszerűbb mondanivalót szolgálja, „... hogy az hadakozó, bajvívó, várak-, várasok rontó és várban szorult magyar vi- tézöknek lenne tanúság, üd- vességes, tisztösséges megmaradásokra, az pogán ellenségnek mimódon ellene állhassanak] és hadakozja- nak.” Tinódi költészetét úgy tartja számon az irodalomtörténet, mint aki előkészíti krónikás írásaival, versezetével a magyar katonai költészet szárba szökését, olyan magaslatokra emelkedését, amelyet Balassi Bálint és Zrínyi Miklós költészete jelent. Tinódig verses formában írott énekei még csupán a szó erejével ritkán jutottak el a költői magaslatokra, de dallammal, zenével lelkesítettek írástudatlanokat, iskolát jártakat egyaránt. „A költőietlen szerkezet azonban nem zárja ki egyes részletek szépségét, költőisé- gét. Ezek a megragadó részletek Tinódi költői tehetségének kétségtelen bizonyságai ... A legszebb talán Nyá- ry Lőrinc szolnoki kapitány esetének előadása, akit a körülmények különösen nehéz válaszút elé állítottak — állapítja meg Klaniczay Tibor irodalomtörténész. — Az egyszerű sorok is fel tudják idézni előttünk az üres vár kapuján búsan kiinduló, majd megálló, töprengő, s végül hősi elhatározással visszaforduló végvári kapitány alakját.” „Oft eszébe vévé Nyári Lőrinc magát, Hogy mind pusztán hagyák jó Szolnoknak várát, Azon megijede, ő sem bízá magát, Ö es pusztán hagyá az Szolnoknak kapuját. Keserög magában, megálla utóban Gondolkodni kezde az ő nagy búvában, Jobb néki meghalni Szolnoknak várában, Hogy nem szégyönére élni itt ez világban.’’. Szolnokot a török elfoglalja Tinódi Sebestyén verses krónikáit, énekeit azonban nemcsak az irodalomtörténeti jelentőségük miatt érdemes felidézni, hanem megvizsgálhatjuk úgy is, ipint történeti forrásanyagot. Ma, amikor a honismereti-helytörténeti munka országszerte olyan jelentőssé vált, számos várunk — közte Szolnok — történetéhez szolgáltat hasznos, másutt nem található anyagot. Mielőtt a Szolnok varat rintő részleteket ismertet- énk, érdemes megvizsgálni zt is, hogy ténylegesen for- ásértékű adatok, történeti észletek-e ezek. Hogy erre íegnyugtató választ kaphas- unk, vizsgáljuk meg Tinó- i módszerét, a krónikás éne- ek keletkezését. Meglepően rdekes és a honismereti- elytörténeti munkában ma ; jól használható módszere- et tanulhatunk Tinóditól, .csády Ignác, a jeles törtéész foglalkozott ezzel a érdéssel a Budapesti Szem- ; 1899-ik évfolyamában. Miel ebben a folyóiratban tör- éneti cikkek ritkán találatok, kevesen figyeltek fel á. De érdemes tanulmányáéi néhány részletre, íonto- abb megállapítására felfi- yelni, mert történetírói hírességgel igazolja mindazt, mit Tinódi az 1554-ben megfent Cronica ajánlásában legszövegezett: látván z szegin Magyarországban rely csuda veszödelmes ha- ak kezdőnek lennie: ezök- ek megírására hogy ki len- e vég emléközet senkit em hallhatók. Mindezök leggondolván, és uraimnak, arátaimnak erre való inté- öket gyakorta hallván: kén- KÖríttetvén önmagamat ez zegin eszömmel ezöknek ondviselésére foglalnom, és ez egynéhány istóriát megírnom, öszveszednöm, és az községnek kiadnom, ki lenne az több krónikák között vég- emléközet, kinek munkájába sokat fáradtam, futostam, tudakoztam. sokat es költöttem. Igazmondó jámbor vitézektől, kik ez dolgokba jelön voltának, sokat érteköz- tem; sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam, — az mi keveset írtam, igazat írtam; ha valahol penig vétők volna benne, azt ne én vétkömnek, hanem az kiktől érteköztem, tulajdonítsátok .. Acsády Ignác kifejti, hogy mivel Tinódi legjelentősebb művei Kassán születtek, ott ... „nyílt alkalma, hová részletes jelentések érkeztek a folyton folyó küzdelmekről, honnan maga is elrándulha- tott a fontosabb események színhelyére, hogy ott hivatalos jelentéseket, számadásokat, összeírásokat átkutasson és ki jegyezze belőlük a legaprólékosabb részleteket és adatokat. Csak hivatalos összeírásból vehette pl. a magyar—török végvárrendszer leírását, mellyel Varkocs Tamás egri kapitány harcairól készült énekét megnyitja. Előbb az akkori királyi véghelyeket sorolja föl, számszerűit huszonhat kisebb-nagyobb várat. Azután elmondja, hogy a török császárnak a Duna mentén harminc végháza van, és névleg megjelöli az erődítményi vonal minden pontját Budától Nándorfehérvárig. Ilyest nem írhatott hallomás után, hanem csakis azon katonai összeírások egyikéből meríthette, melyeket a királyi hatóságok készítettek, s melyek csak részben maradtak reánk,.,” Tárgyilagossága, működése egyaránt magára vonta a figyelmet. s Varkocs Tamás Eger vitéz kapitányán kívül Perényi Péter, gróf Salm Miklós, Ferdinand király fővezére is fölfigyelt Tinódi munkájára. „Habár nem mondhatni, hogy egyenesen ők íratták azt a két éneket, melyben harcaik megörökít- vék, annyi bizonyos, hogy a legnagyobb előzékenységgel támogatták munkájában a lantost, s rendelkezésre bocsátottak minden anyagot, melyet kívánt, melyből a történtekről alapos tájékozást meríthetett. Hivatalos forrásokból dolgozott, mert az a töméntelen kútfői anyag, név, dátum, részlet csakis ily iratokból, jelentésekből, különösen pedig katonai számadásokból és zsold-lajst- romokból származhatott...” Legjelentősebb művében Tinódi, amelyben a szolnoki várra vonatkozó részlet is található, Eger vitéz védelmét örökíti meg. „Bennök Tinódi korlátlanul kielégíthette a nevek, számok, apró részletek iránti érdeklődését, s mindazt, amit innen vett, napjainkig megállta a bírálatot.” De töméntelen kisebb-nagyobb harcról lévén szó, természetesen nem mindegyikről kaphatott ilyen jellegű kútfőt. Sokszor meg kellett egyes vitézek elbeszélésével. vagy töredékes, egyoldalú tudósítással elégednie. S ilyenkor munkája hiányos vagy téves maradt, Szolnok elestének rajza is ezért vázlatos. Acsády Ignác Tínóefi történetírói módszerét megvizsgálva joggal állapíthatja meg: „Egészen olymódon járt el, mint ma a lelkiismeretes történetírók. Aki végigbú- vároljá a levéltárakat, s a kincset, melyet országszerte összegyűjtött, otthon önti formába. Tinódi is így cselekedett, művei kidolgozásánál éppen azon tulajdonai váltak különös, előnyére, melyek költői tevékenységét meddővé tették.” Egyébként Salamon Ferenc Magyarország a török hódítás korában című művében is úgy jellemezte Tinódit: „becses históriai krónika és semmi egyéb, mint maga a valóság.” Tinódi történeti munkájának, a valósághoz ragaszkodásának módszerét már koOfyfcen &per&5zbTnarcBlY4Srf így felöfoz Tift* alatta foly valx fcl&I az Szagíua alattafoly vaís. Y*r az kct víz öfi:ie Cakadua vafab Ső: azfc!ß:l felöl nagyarokía val& Ha rom Gégén három ei 5 s balíía valx^ Chíac nagy magas töltés neki fali vafr Ül:ac az tőkésből ki nem laczanac vala, Szofnoc ala Amhat bafa hogy el iuta JVIezSc egy melyföldig nepeuel ßilla» - Az ChiaUar táborát raita meg larati Üarorit vonyata Zafiloit fel aNat*,^ _ O ly nagy zöngés bongas az taborSaflraÜ- Hirangoc chienget&c ot konognac vala ßifjoc doboc rrombitac harfagnac vall. Szélér bolhát az nagy hadnac nem iatíícvjiS^ Latyac varbchcc borzadoznacvali 3Tfofonci vefiefe rnind edökbe vall O - ot alactomba fugnac hognac vafe- Hogvbölth vczery&c ninch aßt öcorpfyacvafá# * Nem admac beit világi nßcöifegnec Az chialűr hadárul 5c meg rcrtcncncc ,Azon eiel varból öc mind ki f-ökéncc 2>zcnt Mihal honac negyed napían el fcpcfleefc Ot efebe veue Nyári Lörincz magne Hó gy mind pußran hatrac io ZolnoknacWWft zon meg ijede 6 fcm bira magáé A „Budai Ali basa histőriá- já”-ból rának történetírói is felfedezték. Forgács Ferenc, majd Istvánffy Miklós, a XVI. századi klasszikus történetírók hosszan és részletesen merítettek Tinódi krónikáibóL Acsády Ignác tanulmányából tudjuk azt is, hogy a „Hadnagyoknak tanulság” című énekét 1550-ben Szolnokon vagy Kassán írta. Nem véletlen, hogy a pécsi püspöki könyvtárban ma is meglévő, hangjegyekkel ellátott korabeli kéziratnak befejező sora így hangzik: „Szolnok , alatt mást vár csinálásban.” S hogy tovább folytassuk Tinódi Sebestyén krónikáinak szolnoki vonatkozásait, híven tudósít az „Egri históriának summája” című énekében arról, hogy 7,Az ezör ötszáz iránk ötvenben, Egri sereggel felkészületben Puszta Szolnokot nagy hertelenben Vevék, épejték minden szükségében. Takarva hagyák szolnoki tisztében Zay Ferencöt nagy hívségében Mecskei Istvánt Egré helyében Dobó mellé hozták ötvenegy esztendőben.” Az „Eger vár viadaljáról téma én a magas tetőre” szóvaló ének”, amelynek dalia- veggel máig éneklik, pedig mát népdalként j,Kifeküd- már neveket is említ „Egri sereggel Szolnokot fogtalak Király akaratából meg csinálok Vitéz Zay Ferencet benne hagyák Ki jól szolgála sok jámborok vallják.” Ebben az énekben már az kapunk, Tinódi ugyanis a to- 1550-es támadásról is hírt vábbiakban azt énekli: „Az idő * közt Ali basa irata Ámhát basát begler bég őt hívatta Hogy Szolnokot Egröt ő meg szállaná Kikben tuggya egy magyar meg nem várná. Izolnok alá Ali basa beszálló Imhát basa nagy hadával eljuta Szolnokból kiszökének beleszólta Szent Mihály hónap negyed napján vala.” Részben ezeket fogalmaz- ségeit az „Egri históriának za meg, majd a vár veszte- summája” versszakaiban is: „Az Ali basa Szolnok alá szállá, Az Ámhát basa hadával juta; Basa bészálla mint egy párkánba Szent Mihály hónap negyed napján vala. Kárt nagyot válla párkán Szolnokban, Felségös király ágyú-szerszámban. Kik benn valónak az tiszttartásjban, Kisebbödének az ő mivoltokban.” , Az idézett részletek csak apró adatokat közölnek a szolnoki vár építéséről, megszállásáról és elfoglalásáról, de Tinódi a „Budai Ali basa históriája” című énekében részletesen is ismerteti a szolnoki várat és a vár vészesét. Mivel az 1550-ben megkezdett vár építéséről számos levéltári adat felhasználásával már több helyütt és többször részletesebben írtunk, illő, hogy a kardjával és lantjával egyaránt jeles Tinódi Szolnokot ismertető krónikájából az alábbi hosz- szabb leírást is idézzük: Lám benn fő porkoláb Nyári Lőrinc vala. Véle sok jó légin hetedfélszáz vala, De sok fél nyelvön való népe vala, Kik között pártolás, meghasonlás lőtt vala. Jó álgyú és taraszk huszonnégy benne vala Szolnokban szakállos másfél ezör vala Spanyol puska es másfél ezör vala, Ezökhöz való por nyolc száz mázsa ott vala. Mázsával, vas, ón, tüzes szerszám sok vala. Golyóbis és kötél számtalan sok vala. Sok ezör forintba kiválnak áll vala, Kiket az Szolnokban mind ott vesztöttek vala. Oly igen szép erős Szolnok vára vala, Egyfelől az Tisza alatta foly vala, Másfelől az Zagyva alatta foly vala, Vár alatt az két víz összeakadva vala. Sőt az felszél felöl nagy drokja vala, Három szegén három erős bástya vala, Csak nagy magas töltés néki fala vala. Házak az töltésből ki nem látszanak vala. Szolnok alá Ámhát basa hogy eljuta. Mezőt egy mélyföldig népével szdllítá, Az császár táborát rajta megjáratá. Sátorit vonyatá, zászlóit felállatái Oly nagy zöngés-bongás az táborban vala, Harangok, csengetők ott konognák vala, Sípok, dobok, trombiták harsognak vala. Szélét, hoszját az nagy hadnák nem látják vala. Látják várbéliek borzadoznak vala Losonczi veszése mind eszökben vala, Ok ott alattoniba súgnak-búgnak vala, Hogy bölcs vezérjök nincs, azt ők orrolják vala. Nem adónak hált világi tisztességnek, Az császár hadátul ők megrettenének. Azon éjjel várból ők mind kiszökének, Szent Mihál hónak negyed napján ellépének. Ott eszébe vévé Nyári Lőrinc magát, Hogy mind pusztán hagyták jó Szolnoknak várát, fjton megijede ő sem bízá magát, Ö es pusztán hagyd az Szolnoknak kapuját. Keserög magában, megálla utóban. Gondolkodni kezde az 6 nagy búvában, Jobb néki meghalni Szolnoknak várában, Hogy nem szégyönére élni itt ez világban. Éltére, beméne Szolnok kapujába. Halálát végezé nagy bátorságában; Azonban az terek indula hajnalban. Még nem tudják vala, hogy senki nincs Szolnokban. Legottan ostromnak ók megindulának Az várban nagy föstöt ám ők meglátának, Megérték, az várból, hogy kiugrottanak, Az vár kapujára ők hamar rohanónak, Vár kapuját Nyári Lőrinc megállotta, Vitéz módra velők ott viadalt tarta, Sok török elbamlá, ő fogolyá akada, A futó gyalog nép nagy sok vészé, meghald, Ezen lön öröme ott az fő basának. Hogy Szolnoki vára lön kezében császárnak, Örömökben Alláht, Alláht kiáltának, Sok szerszámot várvíváshoz ott találnának...” 5,Oly igen szép Szolnok vára vala...” — csendült fel egykor a krónikás Tinódi 'lantján az ének, s most négyszáz év múltán olvasva a nehezen gördülő szavakat, verssorokat, mégis jólesik azt tudni, hogyha a régi bástyáknak, falaknak már a nyoma is elenyészett, s csak a Tisza és Zagyva mély árkai jelzik a helyét is, nemcsak régi metszetek, írásos dokumentumok őrzik emlékét, hanem a magyar költészet és irodalom korai korszakának jeles krónikása, s az 1554- ben kinyomtatott könyve is. S ha a szolnoki vár védelme — meghasonlás, pártütés, egyenetlenség miatt — nem hasonlítható az egri JS* 1* se*né, goilifofá ISssl6a% pártos urak vannak jó szándékba^ jMind fejenként pogánra vívásban* Szolnak fdaU; pást vás cánilásban* Hadnagyoknak tanúság, amikor terekkel szömbe akarnak öklelni. (Az éneknem egykorú másolatát a pécsi püspöki könyvtárban találjuk)! lem baratfagert, fcm félelemén hamiífat be nem *am.az mi keuefer inam igazat inam, ha valahol Tig veiöc volna benne, aßt ne en verkőmnec, han az kiktől ertek&ßtcm lulaydonichyaroc; Es kérlcc töket enneköm meg bochyaíTatoc. Ha penig aűf löm hogy ezen munkám ionac es kellemctőfnce <zic tinektöc.ezvtan es ayanlom en magamat tr az vr lilén ehet ez vilagb^az iöuendö fiercnchya cs hadakat vitelíegöker, io akarattal gondvifelcíl igazan iambarul ößue ßcdn&m, írnom, es ki adm igyeközöm: Kiből az vitezbe minden igyőkbel l őHiyén módra rugyanac üdueíTcgőkrf bőlchvc tárni hadakozni:T ouabba űduoííegős eget* (cgtőket kiuanom. Erdeiben KoloO*" .«árból,Bő yt más honacxüiú napián: Chriíhis f űlc»r ffccmlo. várvédők hősi eposzához, a magyar végvári harcok legnagyobb győzelméhez, Nyári Lőrinc várkapitány magára eszmélése, s a vár kapuján beözönlő török elleni helytállása ©gy balladával felér. Nem véletlen, hogy ennél a résznél Tinódi krónikája iga-, zi költeménnyé válik. Tanulságként még annyit,’ hogy nemcsak a honismereti-helytörténeti munkában használhatjuk a fentieket, hanem a 900 éves jubileumra készülő Szolnokon irodalmi színpadok, műsoros előadások részeként is felpen- dülnek, megszólalnak Tinódi sorai.’ ^ -S * s Kaposvári Gyula t /
