Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-05 / 155. szám

1973. július 5. \ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mikor indul? Hová érkezik? Gyakran utazom Szolnok­ról Karcagra az esti órák­ban. A közlekedés jó, hála a szegedi gyorsnak, mely 19.05-kor indul Szolnokról és nyolc óra előtt néhány perccel már Karcagon van. Néhány napja kételyeim tá­madtak, hátha a nyári me­netrend változást okozott. Vajon az én megszokott vonatomnál megmaradt-e a régi indulási időpont? Fel­hívtam telefonon a szolnoki MÁV állomás tudakozóját. Kedves női hang közölte ve­lem, hogy változás történt, 18 óra 30 perckor indul a vonatom. Gyanús volt a több mint 30 perces módo­sítás, ezért rákérdeztem: ar­ról a gyorsról van szó, ame­lyik korábban 19.05-kor in­dult? Igen kérem, arról szólt a hang, most már in­gerülten. Tudomásul vettem, és negyed hétkor elindultam az állomásra. Pechemre ép­pen nem jött busz, és mi­vel semmiképpen sem sze- ~ rettem volna elkésni, taxiba ültem. Kifizettem a 12 fo­rint taxi díjat és rohantam a peronra. Bár az órám sze­rint volt még öt perc, a pe­ron nyugalma nyugtalaní­tott. Izgatottan figyeltem az idő múlását. Végre félhét, de a vonat sehol. — Késik — gondoltam, és tovább vártam. Aztán percnyi pon­tossággal 19 óra 05-kor be­futott a szegedi gyors. Kér­désemre a kalauznő csodál­kozva válaszolt. — Nem ké­rem, az új menetrend nem érintette a gyors indulását. Fél óra ugyan nem nagy idő, de talán hasznosabban, de mindenképpen kelleme- 1 sebben eltölthettem volna az állomáson való ácsorgás- nál, és hiteles tájékoztatás esetén megtakarítottam vol­na 10 forintot, a busz- és a taxi különbözetét. Mérges voltam a kedves hangú nőre is amiért így félrevezetett. De békítgettem magám. Ö is ember, tévedni pedig em­beri dolog. S hogy mégis tollat fog­tam és a fentieket leírtam, azért történt, mert az eset megismétlődött. Egy nappal később egyik ismerősöm is ezzel a vonattal szándéko­zott Karcagra utazni. Ö a karcagi állomáson kért fel­világosítást ugyanerről a vo­natról. Az indulást 18 óra 30 percben jelölte meg az informátor. Fontos tárgyalás maradt befejezetlenül s ő is bosz- szankodott a félóráért, amit az állomáson kellett tölte­nie. Böngésztem a menet­rendet, de véletlenül sem találtam az említett időpont­ban Szolnokról induló vo­natot. Indul ugyan 18 óra 30 perckor; de nem Szolnok­ról, hanem Budapestről, nem gyors, hanem személy és nem Miskolcra megy, ha­nem Biharkeresztesre. Az az érzésem ezzel nehéz össze­téveszteni. — favári — Múzeum a vártoronyban Dunaföldváron befejezé­séhez közeledik a vártórony helyreállítása. A Duna-parti lösedombon majdnem fél­ezer éve' kiemelkedő, úgy­nevezett Öregtorony újjá­építését , több mint másfél éve kezdte meg az Országos Műemléki Felügyelőség pé­csi építésvezetősége. Az elő­zetes feltárás és az építke­zés is megerősítette, hogy a többszintes, mintegy húsz méter magas toronyépületet börtönként használták a múlt század első felében. Az egyik emeleti volt börtön­cella falán primitiv falfest­ményt is feltártak és res­tauráltak. Az újjáépített vártornyot augusztus 20-án adják át, pincéjében, boltíves föld­szintjén és emeletein hely- történeti múzeumot, tetején nedia Dresszét rendeznek be. Felvételi, jaj...! Látogatás a jászberényi Tanítóképző Intézetben Szolnoktól Jászberényig, vonattal mintegy háromne­gyedóra az út. A reggel in­duló szerelvény egyik fülké­jében ünneplőbe öltözött lányok szoronganak sápad­tan. Könyvek, füzetek jár­nak kézről kézre, időnként egy-egy sóhajtás hallatszik. — „Felvételi, jaj de fé­lek” — válaszolja érdeklő­désemre egy szőke, hosszú­hajú kislány, aztán újra jegyzeteibe temetkezik. • • • A jászberényi Tanítóképző Intézet tanulmányi osztályán nagy a forgalom. Utóvizsgá­zók szurkolják le bánato­san a vizsgapénzt, levelezők rendezik ügyes-bajos dolgai­kat, itt vannak a felvételi­zők, s ráadásul még az új­ságíró is kérdez. ■— Kétszázhatvanöt felvé­teli kérelem érkezett intéze­tünkbe — tájékoztat Tímár Mihályné tanulmányi főelő­adó. Meglepően kevés a fiúk száma, mindössze hat. Az alkalmassági vizsgán harminc felvételiző esett ki, többen nem jöttek el írás­belizni és akadt olyan is, aki a rendkívül gyenge írás­beli vizsgája miatt búcsú­zott. A szóbeli — történe­lemből — az utolsó erőpró­ba. Hétfőtől szombatig, te­hát hat napon át, három vizsgabizottság előtt tesznek tanúbizonyságot felkészült­ségükről a három megyéből — Pest, Heves, Szolnok — érkezett hallgatójelöltek. A legjobban szereplők, szám szerint kilencvenhatan, né­hány napon belül megkap­ják a felvételi értesítést is~. * * * A folyosón csend van. Az egyik sarokban kisebb lány­csoport várakozik, mint megtudjuk, tagjainak több­sége már túl a vizsgán. — Sikerült? — kérdezzük gyorsan. — Nem tudom. — Talán... — Hát persze — jönnek sorra a válaszok. Nagy Anikó, aki a szol­noki Varga Katalin Gimná­ziumban végzett, az egri Szabó Évába önt bátorságot. Talán a legjobbkor, mert nyílik az ajtó, s pártfogolt- ját szólítják. • • • — Hogy miért szeretnék tanítónő lenni? — kérdez vissza a nagykőrösi Barna Júlia. Talán azért, mert na­gyon szeretem a kicsiket. Nincs annál nagyszerűbb dolog, mint választ adni egy-egy kérdésre, megtaní­tani őket valami olyanra, amit tőlem hallanak először, érezni a szeretetüket, a ra­gaszkodásukat. Mindent el­követek, hogy ez sikerüljön. Ha kell, jövőre újra meg­próbálom. Én minden áron tanítónő szeretnék lenni... • • • — „Mert Mátyás király nem a születést nézte, ha­nem az érdemet...” Holló Teodóra, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium volt tanulója szépen, tagol­tan olvas. Jól sikerült az írásbelije, megbirkózott a történelemtétellel, most pe­dig az a feladata, hogy .Má­tyás igazságosságát magya­rázza el az aprócska növen­dékeknek. — Mátyás nem tett kü­lönbséget szegény és gazdag, úr és szolga között... — kezdi mondanivalóját, majd bátran folytatja... A növendékek szerepét ezúttal a felvételi bizottság tagjai töltik be. Bólogatá- sukból ítélve, elégedettek a mesével. • • • — Milyen társadalmi munkát végeztél a középisr kólában? — kérdezi a főis­kola KISZ-szervezetének képviselője a tápiószelei Né­meth Marikát. — Sportoltam, a honisme­reti szakkört vezettem és én voltam az osztály sajtó- figyelője is — hangzik a válasz. — Itt is számítunk rád — hunyorít vissza az „öreg” főiskolás... • • • A jászberényi vasútállo­más megtelik hangos fiata­lokkal. — Sikerült, nem nagy ügy... — nevet rám reggeli útitársam egy fagylalt mö­gül, majd hirtelen elkomo- rodik: — De jó volna visszajön­ni — mondja, s közben fel­kapaszkodik az induló vo­natra. H. D. Otthont teremtettek a fiatalok KISZ lakásépítési akció Cibakházán Cibakháza bej árátánál, a 442-es országút mellett mo­dern, kétszintes lakóépület emelkedik. Környéke ápolt, rendezett. Tágas, világos ab­lakain ömlik be a fény. Nem­rég készült el, és stílszerűen, lakói is mind fiatalok. Bent a nagyközségi tanács­házán előkerülnek a lakások tervrajzai. Miközben nézeget­jük, Fekete József gazdasági csoportvezető arról az akció­ról beszél, amelyet a KISZ kunszentmártoni járási bi­zottsága és a községi szer­vezet kezdeményezett még 1970-ben, s amelynek ered­ménye a már felépült szép, korszerű lakóház. Fiataljaink kezdeményezé­se mindenki egyetértésével találkozott — emlékszik visz- sza Fekete József. — A ta­nács kedvezményes áron ad­ta a telket, a járási hivatal­nál átdolgozták a tíouster- vet. az OTP pedig a kölcsönt folyósította. Egy lakás 204 ezer forint­ba került. Ebhez kaotak 30 ezer forint állami támoga­tást, s a megmaradt 174 ezer forint negyed részét kellett készpénzben befizetni, a töb­bit 30 év alatt törlesztik le. A lakásokban van két és fél szoba, konyha, fürdőszo­ba. kamra, előszoba, össze­kötő folyosó. Loggiásak. tel­jesen közművesítettek, — az alapterületűk pedig megha­ladja a 70 négyzetmétert. — A fiatalok is dolgoztak ■— jegyezte meg Fekete Jó­zsef. — ök készítették az aj­tókat. a vasrácsot. Parkettá­zást, földmunkát végeztek és rendezték az épület környé- két Á MEZŐGÉP KlSZ-fiatal­jai közül kerültek ki zömé­ben a lakók. Az új rendelet értelmében most már csalá­donként is jár a kedvezmény. S a fiatalok élnek a lehető­séggel. Megalakult egy újabb KISZ-csoport. amely a mos­tanihoz hasonló lakóházat építtet a cibakházi Vegyes­ipari Szövetkezettel. Az épí­tőanyag egy része a helyszí­nen van. rövidesen elkezdik a munkát, s jövő ősszel már szeretnének beköltözni. A KISZ lakásépítési akció népszerűségét bizonyítja. — hogy már szervezik a har­madik csoportot ÍS; (pataki) Rhoda ezer arca * Kétezren fértek be a né­zőtérre, ennyien vagy töb­ben, a színpad parkjában szorongtak. Ha stadion nagyságú len­ne a gyulai szabadtéri szín­pad, Rhoda Scott, a világ­hírű jazz-orgona művész hangversenyére talán még úgy is kicsi lett volna. Rhoda csodálatos muzsi­kája messzi földről Gyulá­ra csalogatta az embereket. • • * A kincset érő jazz-orgona, a bonyolult technikai be­rendezés, már a színpadon. A nézőtér még üres. Gazella termetű, bájos, mezítlábas, kislányos terme­tű asszony szökdell az or­gonához. Hangpróbát tart. „Is-ten-áld meg a ma­gyart ...” A dallam száll. A beren­dezés kifogástalan. Rhoda, mint egy pajkos bakfis csínytevés után igézőén ne­vet és már csillingeli is... — Nagyon érdekelnek a műemlékek, a régi templo­mok. Amikor először jár­tam Budapesten, elmentem a Mátyás templomba. Cso­dálatos muzsikát hallottam! Le akartam kottázni, de nem volt nálam se ceruza, se papír. Nekem ez az is­teni dallam kell... ! Elő­vettem a rúzsomat és a ke­zem fejére írtam fel a hang­jegyeket Kacag, szélesen, áradóan, ahogy a Mississippi vize fo­lyik. — Akkor a Benkó-diri* landdel koncerteztem. Mond­tam nekik: hallgassák csak, ezt a dallamot játszani aka­rom. Futam az orgonán ... Zavartan nevettek, majd megmondták mi ez.. • — Viszonzásképpen, most azt mondja meg, honnan el a nagy szerelem az orgoná­val. — Az édesapám lelkész volt egy amerikai kisváros­ban. A templomban mindig édesanyám orgonáit. Egé­szen kicsi korombein — le­hettem két-három éves — ilyenkor mindig az ölébe ül­tetett. Innen az ismeretsé­gem, — ha úgy tetszik sze­relmem az orgonához. Ké­sőbb Párizsban tanultam a konzervatóriumban. — Pályája hirtelen iveit magasba... — Magasba? Nem, ne így mondjuk. A zene csúcsai a magaslatok. Örülök, hogy muzsikálhatok. Nem tudom másképpen elképzelni ... Kétségtelen, hogy a Föld kétharmadát már bejártam. Önöknél most vagyok har­madszor. — Szívesen látjuk, jöjjön, mintha haza jönne ... — Erre egy példa: minden határon komplikációm van a hatóságokkal a koncertfel­szerelés miatt. Valamilyen kiviteli, vagy behozatali pa­pír mindig hiányzik, min­dig akadékoskodnak valami­ért. A magyar határon so­ha... Tényleg úgy jöhetek, úgy fogadnák, mintha haza jönnék. Tegnap különben Szegeden ünnepeltem szü­letésnapomat. Csodálatosan jó itt... — Gratulálok, művésznő, olvasóink nevében is. De ne haragudjék meg, — ^ nem születésnapi ajándékként — tovább faggatom a muzsi­kájáról: igen sok ebben a néger folklór elem., — Nem tudatos. Képzelet­világomban ösztönösen él. Különben az amerikai — Észak-amerikaira gondolok — zenében nagyon sokfajta folklór elem keveredik. Ért­hető: a pionírok sok felől jöttek. A mi hangverseny zenénkben tehát nem any- nyira egyértelmű a folklór jelenléte, mint Bartók és Kodály muzsikájában. Első csengetés. Szívem szerint maradnék, dehát az udvariasság... — Öh, még beszélgethe­tünk. így nem érzem a kon­cert előtti idegességemet. — Idegesség? — mágikus nyugalom árad ... Megint pajkos bakfisé a nevetése. — Amíg nem érzem az első futam dallamát, ideges vagyok. Aztán a dolgok megszűnnek körülöttem. Ilyenkor érzem igazán jól magam. Ha valamit sugall az egyéniségem, ha a nézők, a hallgatók ezt érzik: bol­doggá tesz. Ezért vagyok. — Személyes kérdés: ami­kor nincs koncertje, mit csinál? — Jaj, imádok „semmit csinálni”! De ez oly ritka! Igen sokat olvasok — filo­zófia történetet, krimit, min­dent — és • horgolok. Meg németül tanulok... — Milyen szokásai van­nak még, amelyek szüksége­sek a munkájához? — Olyan szokásaim van­nak, amelyek teljes harmó­niát teremtenek körülöttem. Második csengetés. — Tervei? — Szeretnék legalább egy' csak egyetlen napot is pi­henni a Balatonnál. Utána Párizsba megyek. Koncert, koncert... Harmadik csengetés. Rög­tön konferálják a műsort. A törékeny kis asszony már ott remeg a színfal mögött, mint egy ijedt kis gazella. Néhány pillanat és világ­nagyságként mosolyog á ri­valdafényben. • • • Néger spirituálé fantázia. Rhoda sír. Bach toccata és fuga. Rhoda elerhyed. Hul­ló levelek, — variáció Koz­mára. Rhoda gyötrődik, re­ménykedik. West Side Sto­ry. Rhoda haragvó istennő, villámlik. Kék rapszódi;*, Rhoda omlik. My fair Lady — Rhoda táncol, kacag ... Rhodának ezer arca van. Rhodának az egész lénye muzsikál. Rhoda varázslat és él­mény ... Tiszai Lajos Egy őrült naplója Könyvjelző mlImiim iimmn; Szkénetéka. A görög szó- összetétel jelentése színi- könyvtár, vagy méginkább színházi könyvtár. A Nép­művelési Propaganda Iroda új sorozatának címe A „Szkénetéka”, mint szer­kesztői megfogalmazzák. — megkíséri a lehetetent, az élő színház varázsát igyek­szik felidézni, a nyomtatott betű, rajz, fénykép korláto­zott lehetőségeivel. A sorozat — melynek első darabja az „Egy őrült naplója” — nem a szakembereknek szól első­sorban, nem színházelméleti tanulmányokat közöl, hanem egy-egy produkció létrejötté­nek és megvalósulásának al­kotófolyamatát, műhelytit­kait rögzíti. Az „Egy őrült naplója” cí­mű színmű „boncolásánál” keresve sem találtak volna kedvezőbb sorozatnyitási le­hetőséget. Gogol kisregényé­nek színpadi változatát több mint öt esztendeje mutatta be, és azóta egyfolytában műsorán tartja a Pesti Szín­ház. Mi az előadás sikerének titka? A kötet erre keres választ. Alkotókj közreműködök vallanak a bemutatóról. Hor- vai István megjegyzéseit, — majd rendezőpéldányát ol­vashatjuk, aztán Mezei Béla fotóművész az előadásról ké­szített fotoillusztrációi követ­keznek, s végül a főszereplő. Darvas Iván vallomása pró­zában és rajzban. Ez utóbbi alighanem meglepetésszámba megy... A minden bizonnyal nagy érdeklődésre számottartó so­rozat következő darabja Szé­kely György „Bábúk — ár­nyak” című műve lesz. Ss-sz «»is Az EXPRESS téli ajánlata A KISZ Szolnok megyei Bizottsága és az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda megyei kirendeltsége tegnap délelőtt ankétöt ren­dezett a Barátság klubban. Községi, üzemi KlSZ-bizott- ságok titkárai és ifjúsági klubok vezetői vettek részt a rendezvényen. Igaz, még a nyár közepén tartunk, de Tóth Sándor, az iroda megyei kirendeltségé­nek vezetője már az őszi és téli utazási programokról tájékoztatta • a fiatalokat. Utazni lehet a Magas Tátrá­ba, Moszkvába, Leningrád- ba, az NDK-ba. Azok a fia­talok, akik külföldön sze­retnék tölteni a szilvesztert 1000—2650 forintért 4—6 napot tölthetnek baráti or­szágokban. A belföldi utakat kedve­lőknek szerveznek túrákat a Dunakanyarba, a Mecsekbe, a Balatonhoz, a Karancsba,' Sárospatakra. Ezek az utak két-három naposak, ári’’*: 200-=400 forint i{

Next

/
Thumbnails
Contents