Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-04 / 154. szám

1973. július 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ezer rendezvény a béke és barátság jegyében Dombormű a fővárosnak Németh János Munkácsy- és SZOT-díjas keramikus művész zalaegerszegi műter­mében elkészült a főváros centenáriumi parkjában fel­állítandó nagyméretű dom­bormű, Zala megye ajándé­ka a fővárosnak. A 15 négyzetméter felületű dom­bormű egyik oldala Zala, közelebbről Göcsej néprajzi világát ábrázolja. A dom­borművet előreláthatóan szeptemberben helyezik el a centenáriumi parkban. Sövényházi lelet A sövényházi Árpád-em­lékmű szomszédságában folytatott ásatásoknál kü­lönleges régészeti lelet ke­rült elő. Az egyik sír fel­tárásakor megtalálták egy görög-keleti főpap méltóság­jelvényét, a pásztorbotot. A vasvégű püspöki vagy apáti bot elefántcsontból készült, feje ,,T?’ alakú. A lelet for­mája arra utal, hogy a XI. század elején görög szerze­tesek építhettek itt templo­mot. A Hazafias Népfront me­gyei elnöksége mellett mű­ködő béke és barátsági mun­ka társadalmi bizottság teg­nap tartotta soron következő ülését. A tanácskozáson a nagyközségekben működő népfrontbizottságok béke­mozgalmi és barátsági mun­kájának tapasztalatairól hangzott el tájékoztató. Az előterjesztésben össze­gezték a megye 18 nagyköz­ségében végzett felmérő mun­ka eredményeit. Megállapí­tották, hogy általában > a nagyközségekben folyó ilyen jellegű tevékenység eredmé­nye, a helyi népfrontbizott­ságok a társadalmi és a tö­megszervezetek tevékeny se­gítségével megfelelő módon készítik elő a különféle ren­dezvényeket, amelyek tar­talma is kielégítő. Az elkészített statisztika szerint az utóbbi három esz­tendő alatt számos turista­találkozót rendeztek a me­gyében, továbbá 89 esetben szerepelt művészegyüttes és különféle kulturális irodák 23 nagyközségben rendeztek kulturális programokat. El­ismerésre méltó tehát a nagyközségek számszerűségé­ben is érzékelhető tevékeny­sége, és érte a munkabizott­ság elismerését fejezte ki. A tanácskozás felhívta a figyelmet, hogy javítani kell a munka folyamatosságán, továbbá elő kell segíteni a különböző, jól bevált mód­szerek általánosítását. meg kell oldani a gyorsabb és hatásosabb tájékoztatást. Végül is: az a tény, hogy az elmúlt béke és barátság hónap megyei eseménysoro­zatában ezer rendezvény volt, önmagában is beszédes és eredményes munkára vall. V. I. Észt úttörők a Tiszaligetben Baráti beszélgetésen talál­koztam azzal a húsz észt út­törővel, akik az elmúlt héten érkeztek Szolnokra, és egy teljes hónapot töltenek ná­lunk. Az úttörőle egyik kísérője Enn Körgmas, a Tallinni Te­levízió ifjúsági adásainak szerkesztője. — A Tallinn és Szolnok megye közötti, több éves ba­ráti kapcsolat keretében töl­tünk négy hetet a megyében. Mint minden második évben, most is húsz gyerek jött ju­talomüdülésre Tallinn külön­böző iskoláiból. Először já­rok Magyarországon, Szolnok nagyon tetszik, különösen a VTiszaliget, ahol lakunk. — A programot ismerik már? — Igen. Karcagon Kántor Sándor népművészt látogat* juk meg Elmegyünk a Sur- jáni Állami Gazdaságba, Ti- szakürtre, Kunmadarasra. — Elutazunk ezenkívül Egerbe, Miskolcra, Budapestre és a Balatonhoz is, — Mikor került kapcso­latba az úttörő'mozga* lommal? — Régi „úttörő” vagyok. Hét évig dolgoztam az észt úttörő elnökségnél, és ott igazán megismerhettem a gyerekeket és az úttörőmun­kát. Pályát változtattam, de most is foglalkozom a gyere­kekkel, mert a televízió if­júsági műsorainak egyik szerkesztője vagyok. Mi ké* szítjük a televíziós iskolát, az úttörőadást, a zenés mű­sort, az óvodások műsorát. — Üti élményeiből újabb televíziós műsor szüle' tik? — Feltétlenül. Már most gondolkodom, hogyan és mi­lyen formában készüljön ez a műsor. Remélem, tanácsot adnak majd a „segédszer­kesztőim”, az a húsz úttörő, akikkel most itt vagyok! Ann Ruusmaa alacsony, szőke kislány. A bemutatko­záskor kicsit elpirult, zavar* tan ült le beszélgetni. — A tallini balettiskolába járok. Az idén hetedikes le­szek. Ez az iskola tizenegy éves, mert a harmadik osz­tály befejezése után lehet beiratkozni. — Milyen úttörömunkát végzcl? — Hároméve vagyok isko­lánk úttörőelnökségének el­nöke. Ez a legmagasabb ta­nulói tisztség nálunk. — Mit tudsz a magyar úttörőkről és a munká­jukról? — Hallottam.' hogy Ma­gyarországon negyedikes ko­rukban lesznek a gyerekek úttörők. Nálunk már harma­dikosztályban felavatják őket Tudom, hogy itt vannak kisdobosok is. Gondolom, a magyar úttörők munkája ha­sonló a miénkhez. — Szívesen utaztál ide? — Most járok először kül­földön. Nagy izgalommal ké­szültem az útra. Egy hónap alatt biztosan találkozunk magyar úttörőkkel, akik me­sélnek majd magukról és munkájukról. Nagyon örülök ennek az üdülésnek. Ohari Süld nevetős szemű, vidám fiú. — Tallinnból, a 21. számú iskolából jöttem, és mint Ann, én is most megyek he­tedikbe. Az iskolában én va­gyok a sportfelelős, — Melyik sportot szere­ted? — Általában a labdajáté­kokat, legjobban a focit, de szeretem az atlétikát is. — Találkoztál már ma­gyar úttörőkkel? — Igen. A tiszaligeti tá­borban vannak magyar út­törők. Barátságot is kötöt­tem egy fiúval. Ferinek hív­ják. és nagyon jót játszot­tunk együtt — Tudsz már valamit magyarul? — Egy-két szót már tanul­tam. Például a köszönöm, szervusz, viszontlátásra, jó, igen. Mire hazamegyek, több magyar szót is megtanulok. Remélem, hogy rriég hasznát veszem, majd ha magyar út­törők jönnek hozzánk, én le­szek a „tolmácsuk”. Sz. E. Féltékenység Királyhegyi Pál: Lázár János izgatottan szorongatta kezében az ap­róhirdetést, amelyet már ronggyá olvasott: „Ügyes, gyakorlott csapos­legény felvétetik. Jó fizetés, biztos jövő, Tompa utca 79. Sábay-sörcsarnok” Lázár János négy hónap­pal ezelőtt vesztette el csa- posi állását egy sajnálatos félreértés miatt," amelyre nem szeretett viszagondolni, mert a pénzt később meg­találták a zsebében. Egy hú­szasról volt szó mindössze, de a főnökök szeszélyesek és kiismerhetetlenek. Bizonyít­ványt is kapott azért a ré­gi helyéről, amely a gazda egyéni fogalmazásában így hangzik: „Akinek pont ő kell, az vegye fel.” Nem a legjobb ajánlóle­vél, de a helyzethez és fő­leg a kínos körülményekhez képest nem is rossz. Fő az, hogy ezzel igazolni lehet a gyakorlatot ami nélkül új állás nincs. Szorongva, alázatosan 'kö­szönt. A Sábay sörcsarnok füstös kis helyiség volt, de húsz vendég azért elfért benne, ha részegek voltak és jól össze tudtak bújni, mint a testvérek. — A csaposi állás miatt jöttem — kezdte szerényen Lázár és várt. A főnök, alacsony szúrós szemű, zömök ember volt. Szótlanul végigmérte Lázárt, aztán lassan, körülményesen rágyújtott szutykos pipájá­ra, és megszólalt. — Ügy szemre, rendes embernek látszik... — Köszönöm szépen. — Aztán tudja maga, mi a dolga a csaposnak? — Tudom. könyörgöm. Húsz éve vagyok csapos. — No. Hát akkor nincsen semmi baj. Mert nézze, fiam, én hagyom keresni a csapost. Nálam jó dolga lesz, itt nincs veszekedés, nincs összetűzés, nincs sem­mi, csak munka van. Meg­értjük egymást? — Igenis, könyörgöm. Én nagyon szeretek dolgozni. — Az helyes. Nem is lesz magának velem semmi baja. Csak egy dologra ügyeljen, fiam. Mert ebben az egy­ben nem ismerek tréfát. És­pedig arra, hogy a pincébe ne menjen le. — Igenis, könyörgöm. A pincébe nem megyek le. A főnök arcán enyhe in­gerültség suhant át: — Mert minek menne le maga a pincébe, amikor ott semmi dolga? — Nem megyek én a pin­cébe, kérem, soha. A főnök egy árnyalattal ingerültebben mondta: — Nem az árgyélusát! A pincébe aztán nekem sem­miféle csaposlegény le nem megy. r — Lázár helyeselve bólin­tott: — Én a régi helyemen sem mentem le a pincébe soha! A főnök halántékán va­SPORT, VAGY ÜZLET? Keresd az anyagi érdekeket és mindenre választ kapsz. Azt hiszem, kevés olyan dolog van, amire annyira illene ez a mondás, mint a magyar labdarúgás mai helyzetére. So­kat vitatkozunk, cikkezünk erről. Sok szó elhangzik — ha­tástalanul. A vitázó, a megoldáson gondolkodó emberek megközelítették az ügyet a sport, az ifjúság nevelése olda­láról, vizsgálták társadalmi összefüggéseiben, s az ered­mény? Az, amit látunk. Nem sok. Az alább következő néhány gondolat a sporterkölcs — ha úgy tetszik: az er­kölcs — oldaláról közelíti meg a dolgot. Nem a megoldás reményével, inkább számolva azzal, hogy ez is falra hányt borsó marad, de jó elmondani. Számolva azzal is, hogy néhány, a sport körül ténfergő, oda nem való ember átkai kísérik még a nyomdász kezét is, aki e sorokat kiszedte. Klubhűség. Közele­dett a bajnokság vége. A csapatnak még volt feljutási esélye, amikor az edző már egy másik csapathoz kacsin­gatott. Ahhoz* amelyik ugyancsak esélyes volt a fel­jutásra. Az edző később be is vallotta, hogy ott — a biztos feljutónál — jobban megtalálja a számításait. A most következő kérdés csak fikció, hisz nem lehet sen­kinek a fejébe látni: akar­hatta-e igazán, hogy saját csapata is a feljutok közé kerüljön, ha amoda köte­lezte el magát? Bizonyára nem volt véletlen, hogy kö­vetkezetesen az ötödik he­lyet hangoztatta — akkor is, amikor csapata reálisan a második helyre volt esélyes. No. de ki meri állítani, hogy a szezonvégi meglepő és megmagyarázhatatlan ve­reségekhez ennek a dolog­nak valami köze van? Gólbörze. A‘ szorult helyzetben lévő csapat ne­vében valaki titokzatos cél­lal sorralátogatta a soron- következő ellenfeleket. Az eredmény: meglepő győzel­mek, idegenben is, jobb csa­patok ellen. (A sors iróniája: már ez sem segített.) Igaz, a meglátogatott csapatok már az első helyért nem voltak versenyben, a kiesés pedig nem fenyegette őket. A pénzkereső zónában fog­laltak helyet. Ezt a kifejezést néhány évvel ezelőtt egy olyan játé­kostól hallottam, aki többed magával egy nagy csapattól igazolt át az NB I B-be. Azt fejtegette: Itt fele annyi haj­tással, mindig az élmezőny­ben vagyunk. .Mi jel nem akarjuk vinni a csapatot, ki­esni biztosan nem fogunk. Aztán jön a bajnokság vége és hozzák a pénzt. Azok, akik versenyeznek a feljutá­sért, vagy félnek a kiesés­től. Nekünk csak arra kell vigyázni, hogy kitől hány gólt kell kapnunk, vagy ép­pen kinek hány fát akasz- szunk be. (Egy kis humor: Elmondta azt is, hogy egy­szer majdnem megjárták. Az utolsó pillanatban a tartalék kapust állították be, aki nem volt benne a „buliban”. Sze­gény feje bizonyítani akart. A „szemét kivédte”, az ellen­félnek, sehogysem akarta a megbeszélt gólt beszedni. Képzelhető, hogyan izgultak a többiek a pénzükért.) EmbervásSr. ez ilyenkor folyik, amikor vége a bajnokságnak, közeledik az átigazolások időszaka. Néhány idei csemege: az egyik ifjú sztár a napokban nyilatkozott a szolnoki rádió­ban. Négy fővárosi egyesü­letet említett. akik már megkeresték. Kérdés: el­megy, vagy marad? Válasz: Még nem tudom, az attól függ. Ugyanerről az egyesü­leti vezető nyilatkozata: senki nem megy el tőlünk, csak akit átengedünk a vá­ros másik egyesületébe. Mi dönti el vajon ezt a kér­dést, mi az. „amitől függ”? Csak nem az a százezer fo­rintos ígéret, ami a „megke­resés” alkalmával elhang­zott? Ezek a százezer forintok egyébként nemcsak a szur­kolói fantáziában röpköd­nek. Le is szállnak azok né­ha a tizenkilenc-húsz éves ifjak zsebébe. Csoda hát. ha megszédülnek, s azt hiszik, hogy ők tényleg ennyit ér­nek a társadalomnak? Egy­általán nem tudom őket hi­báztatni. Másik eset. Egy egészsé­ges gondolkodású fiatalem­ber. Átlagos játékos, de az NB II-be most felkerült csapatban ő lenne a nagy játékos, ötvenezer forintot ígértek neki. Nagy pénz. Kell bútorra, vagy gépkocsira, akármire. Lehet, hogy el is fogadja. Kérdés: kik ezek az em­berek, akik ilyenkor a borí­tékokkal házalnak, s honnét veszik a pénzt? Ha egyszer valaki tényleg komolyan utánajár, megtudhatja. Ä Juventus elnöke könnyen ad százezer dollárt egy világ­nagyságért. Övé a Fiat mű­vek. Telik belőle. A hazai sportcézárok azonban ezt csak közpénzből tehetik meg. Mindaddig, amíg a körmük­re nem ütnek. Áldoznunk kell a sportért. Ezt szokták mondani. Áldozzanak a saját zsebből! Miért nem ezt vá­laszoljuk, miért teszünk úgy, mintha ez nem a szemünk előtt folyna, mint a struc- cok, miért tesszük homokba a fejünket? , A távozó edző helyett ke­resik az újat. Mondják, tíz— tizenötezer forint havi jö­vedelem alatt valamire való edző nem is tárgyal. Ne értsük félre, nem ennyi a hivatalos fizetés, bár az sem alacsony — van annyi, mint egy középüzem igaz­gatójának. A többit úgy kell „összedobni”. Van benne rendszerint egy fiktív má­sodállás, prémiumok, egyéb juttatások mindenféle cí­men. Valahogyan összeka­parják. (Fogadjunk, lesz ed­ző az eltávozott helyébe is.) A módszer azért közismert! mert a közelmúltban a Szol­nok megyei NEB — a má­sodállások vizsgálata közben — már feltárt ilyen ügyet. Nincs is itt azóta az az edző,' Mindez nem kirívó szol­noki specialitás. A labdarú-’ goknál ez a szokás, ez a „rend”. Az is marad, amíg komoly emberek, — akik a gazdasági, vagy a társadalmi élet más területén becsü­letes módszerekkel, tisztán, feddhetetlenül végzik mun­kájukat — a sportéletben megtűrik ezt a szellemet. Azt, amit a sport körül, a sportbál élősködők terem­tettek meg. A sportélet sem külön világ. Ott sem ural­kodhatnak más erkölcsök és normák, mint az éLet bár­mely területén. Súlyosbítja a helyzetet,' hogy itt az alanyok nagyobb része fiatal. Kezdjük a pré­dikációt, hogy úgy is van elég bajunk a fiatalok egy részével? Jobb, ha nem szó­lunk, amíg a sportoló fia­talok ilyet látnak maguk kö­rül. Amíg a felnőtt társada­lom nevében a gólokat, mér­kőzéseket forintért adó-vevő, játékosokat vásárló — úgy­nevezett — sportvezetők vannak körülöttük. Lehet, hogy még sok ilyen háborgás falra hányt borsó marad. Az is lehet, valószínű, hogy jön valaki, s azt mond­ja: kérem a neveket, a bizonyítékokat, s eljárunk a megne­vezett esetekben. Az ilyen buzgalom is dicsérendő, de — tekintve, hogy a fentihez hasonló eseteknél nem nagyon szoktak tanút hívni — inkább csak arra jó. hogy elkenje a dolgokat. Az érdemi intézkedés leulesa szerintünk az. ha a sportéletet megtisztítjuk ettől a szellemtől, s azoktól az emberektől, akik ezt a szellemet képviselik. A sportirányítás átszervezésétől, állami kézbe vételétől most azt várjuk el­sősorban. Bízunk abban, hogy ez meg is történik. V. J. ................................................................................................... d úl kalapálni kezdett egy ér: — Hogy értsem ezt? A régi helyén nem csak éppen nálam kell lemennie abba az istenverte, gyalázatos pincébe? Lázár megijedt a durva hangtól, és még kisebbre húzta össze magát. — Dehogy, kérem. Hiszen éppen azt mondom, hogy a régi helyemen sem mentem le a pincébe, de soha, és itt sem szándékozom. Sábay arca lila lett ä visszafojtott dühtől: — Nem szándékozik? Hát törődöm én fiam a maga szándékaival? Itt parancs van, éspedig az a parancs, hogy a pince a fe-le-sé-ge- mé. Ott fejti a bort, ott vi­zitálja a hordókat, tőle ka­pom én és tőlem kéri maga! Oda maga hiába szándéko­zik lemenni, ha egyszer nem tűröm, érti? — Igenis, kérem. Oda nem megyünk le. A főnök üvöltött: — Mi az a gyünk? Én le­megyek, de maga nem megy! A másik csapost is azért ha­sítottam le a lépcsőn, fizet­tem a kórházi költségeket a betört fejéért, mert le­ment a pincébe, és ott ta­láltam beszélgetve a fele­ségemmel! Nálam ez nincsl A csaposnak itt fönn a he­lye. és a pincében semmi keresnivalója! Ha ott érem, akkor nekem hiába pofázik, hogy nem a feleségem miatt ment le, csak borért vagy sörért, mint a többiek, én se szó, se beszéd, kihajítom! Megértette? — Drága jő főnök úri Én teljesen megértettem, és csak azt tudom mondani, hogy mindenben igazsága van. A pincében nincs dol­gom, oda tehát le nem me­gyek. — Érdekes, hogy egyre azon az átkozott pincén jár az esze! Nem kérdi, hogy mennyi a fizetés, mennyi a munka, csak mindig avval a nyomorult pincével van tele! Nem estem én a fe­jemre. fiam! Tudom én. amit tudok! Másról sem tud beszélni, csak a pincéről. Pedig az én eszemen nem lehet túljárni! Nálam nem lehet kimagyarázkodni, ha­zudni, piamaszkodni ravasz­kodni! Mert figyelmeztetem,’ hogy ha megfeszül, akkor se megy le a pincébe! Már fel sincs véve! Már ki is van rúgva! Rajtam nem fognak röhögni! Engem nem olyan fából faragtak! Na, mit tátja itt a száját, takarodjon innen, amíg szé­pen beszélek, mert kivágom innen a csukott ablakon ke­resztül! Lázár még egy utolsó kfJ sérletet tett: — De drága főnök úrj bocsásson meg... én.-, A drága főnök űr azon­ban magából kikelve üvöl­tötte: — Nincs bocsánat! Nincs kegyelem! Megmondtam,' hogy az én pincémbe csa­poslegény le nem megy,' irfkább összedűtöm az egész házat! Takarodj, gazember! Egy szót se többet! Tudom én miben sántikálsz. ne félj! Na. gyerünk, pusztulj csir­kefogó! A színedet se lás­sam többé, mert kettéhasí­tom a fejedet, ha még egy­szer itt látlak a feleségem körül ólálkodni!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents