Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-31 / 177. szám

1973. július 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 TISZAI LAJOS: HÁROM NAP © PETŐFIVEL Az Ifjúsági Törvényről Jó üzemi légkör — Lakásépítés vállalati támogatással — Gondoskodás a pályakezdőkről Jászkiséri tapasztalatok Jászkiséren a MÁV Építő-gépjavító Üzem gazdasági vezetése és KISZ-bizottsága elkészítette az Ifjúsági Tör­vény végrehajtását elősegítő intézkedési tervét. Összegez­te az üzemben dolgozó fiatalok helyzetéről szerzett ta­pasztalatokat, meghatározta a további feladatokat. ! A hegyek lábánál csodá­latos az alkony. A távoli, segesvári csúcso­kon hajladozó erdörengete- gek bújócskát játszanak a Nappal. Hat óra. Az ispánkútnál, ahol ki­tűnő hegyi forrást szűrnek még nemesebb vízzé a dom­bok, az emlékmű ... Aki erre jár, megáll. Csak a messzi földről jött embereknek szükséges elma­gyarázni, hogy miért is kell itt megállniuk. A magyarok, románok, környékbeli népek szótlanul az emlékműhöz jönnek ... De vajon úgy történt-e minden, ahogy tudjuk? Kósza Petőfi-legendák jár­ták a múlt századot. Hol itt, hol ott látták Petőfit, a bújdosót. A csalóka remény játéka volt... Petőfi 1849. július 31-én délután 6 órakor már átdö­fött mellkassal feküdt ebben a zsombékosban. Honnan tudjuk? August von der Heydte, az 5-ös számú Prinz Eugen dragonyos ezred őrnagya a csata után portyára indul, öt kozák lovas kíséretében. Heydte császári összekötő tiszt Lüdersz mellett köz- igazgatási feladatokat lát el. Az ispánkúthoz fél hét órakor érkezik­A kozákok a zsombékosra mutatnak. Heydte odamegy. Civilru­hás, fiatal férfi holtteste fekszik a bozótban. Mellet­te zsinórra aggatott magyar kitüntetések, összemocskolt iratok. A császári őrnagy beleol­vas az iratokba: hadparan­csok, rögtön észreveszi. A vezérkarhoz tartozhatott, gondolja. De ki lehet? Civil­ben? Heydte kíváncsi. A Seges­vár előtt elfogott honvéd­tiszteknek leírja, hogy né­zett ki a halott. __ Sovány, kistermetű, s árgás arcbőrű, hegyes, fe­kete szakáll, finom ing, fe­kete nadrág ... Nos, uraim, kire ismernek rá?! A honvédtisztek lehangol­óan mondták: _ Csak Petőfi lehetett... I Az út végén vessük össze mindazokat, amiket a szem­tanúk és a legértőbb Petőfi- kutatók több évtizedes, fá­radságos munkája révén tu­dunk a költő utolsó napjai­ról. Ha mindezeket összegez­zük, az ispánkútnál kell Rák Dezső álig múlt har­minc éves, a felesége még két évvel fiatalabb. Erre a korosztályra mondják, hogy még semmiről sem késtek le. Igaz gyerek nem volt, de őket kárpótolta a gyö­nyörűen berendezett kétszo­bás, összkomfortos, OTP-la- kás (legalábbis ezt hangoz­tatták). Utódra mostanában sem gondoltak, mert a ko­csi még hiányzott. Rák De­zső és neje távlati fejlesz­tési programjában a lakás óta ugyanis az szerepelt. Legalábbis az asszonyéban. Rák Dezső tudniillik már régóta szeretett volna egy apróságot, de a családban egyenjogúság volt: a férj tervezett, az asszony vég­zett. És Rák Dezső nem tu­dott gyereket szülni. Visszatérve a témára, a takarékban már a gépkocsi­ra is összegyűlt a pénz. Egy baj volt csupán. A kiuta­lásuk 1976-ra szólt, és az asszonynak nem volt kedve addig várni. Többszöri éj­szakába nyúló eszmecsere után végül is úgy döntöttek, hogy egy használt kocsit fejlehajtott kegyelettel meg­ellnünk. Ott halt meg a forradal­már költő-géniusz, a népek szabadságának magasztos apostola. Ezt bizonyítják a holttest mellett megtalált iratok is. Hadparancsok voltak. Tudjuk, Bem altábornagy nem tudott magyarul, né­metül is alig. Petőfivel fran­ciául beszélt. A hadparan­csokat, jelentéseket is min­den bizonnyal fordításra, vagy megválaszolásra adta oda Bem a költőnek. S ki más lehetett az az ember, akinél ott voltak a fővezér adományozásra szánt kitüntetései? Csak a vele azonos nyelven is be­szélő Petőfi, a segédtisztje. De hói a holtteste, a sír­ja? Ezt miért nem tudjuk?! Tűz az augusztusi nap. A kozákok korbáccsal hajtják kényszermunkára a fehér­egyházi és buni parasztokat. Aki nem szalad, vagy fel­bukik, letapostatják a lo­vakkal. Jajveszékelés az égész környék. Három tömegsírt ásnak: Fehéregyháza déli határá­ban; a Csonta-kertben, az ispánkúttól fél kilométernyi­re; Héjjasfalván. A parasztok szüntelen korbácsütések közepette, ök- __ rök vontatta szekerekre rak- ’ ják fel a holttesteket. Viszik a tömegsírhoz, ahol oltott meszet öntenek rá­juk. A mozdulni sem tudó se­besülteknek is ez a sorsuk. A cár pribékjei belelökik őket is a sírba. Bemegyek a Csonta-kert- be. Hatalmas gyümölcsös. A vesznek. Kerül, amibe ke­rül ... • * * Rák Dezső az egyik forró nyári szombat délután lel­kendezve toppant be meg­hitt vity diójukba: — Nyuszikám! Nézd csak mi van a kezemben! — Mit üvöltesz, mint egy sakál! Attól a papírfecnitől van ilyen jó kedved, vagy ittál talán ? — De édesem. Hát nem látod?! Ez a jogosítványom! — Úgy. Jogosítványod már van. És rollert vagy bi­ciklit vezetsz majd? — Gyere ide szépen az ablakhoz és nézz ki. No, mit látsz? — Szemetes kukákat. — Ne arra! Amoda fi­gyelj! — Ott egy kocsi áll. Ha jól látom Polski Fiat. Na és? — Az a miénk! Egészen új, még csak huszónötezer van benne. Gyere csomagol­junk, aztán holnap reggel irány a Mátra, vagy a Bala­ton, vagy amit akarsz! / hallgatag fák valamelyike alatt nyugszik a költő. Beszúrása helyétől ugya­nis ez a tömegsír van leg­közelebb. De itt hol nyugszik? A kert több holdnyi... S hátha mégis magányos sírban alussza örök álmát? Csaknem száz jeltelen sir volt egykoron a fehéregyhá­zi csatamezőn. Ma már nyomuk sincs. A szabadságharc leverését követő korszak urainak ér­dekük volt, hogy a forradal­mi tömegek ne tudják, hol pihen legnagyobb fiúk egyi­ke. Ha nincs sír, nincs zarán­dokhely, — amely további harcra buzdítana. A költő halála után há­rom és fél évtizeddel Török Aurél budapesti egyetemi tanár meg akarta a nem­zetnek keresni a költő holt­testét. Akkor még sokan éltek azok közül, akik az elesett hősöket eltemették. A tudóst demagógiával akadályozták: nem szabad háborgatni a hősök nyugal­mát, Petőfi tömegsírt kívánt magának, — tehát maradjon jeltelen sírban ... Az ásatást megakadályoz­ták. De Petőfi emléke és gon­dolatköre elpusztíthatatlan erő maradt és marad min­den haladó ember számára. Fehéregyháza déli pere­mén, a tömegsír mellett, Petőfi-múzeum. Ez is zarándokhely, ma­gyarnak, románnak, minden forradalmi hittel elé ember­— Jó, jó. A cipődet azért levethetnéd, mert délután takarítottam. * * * — Dezső! Miért oda te­szed azt a bőröndöt? — Dezső! Vigyázz arra a szatyorra! Összenyomod az őszibarackot! — Dezső! Miért nem ve­szed már el tőlem ezt a cso­magot? — Dezső,' nem tudnál egy kicsit igyekezni? Lassan minden a helyére került. Dezső verítéktől gyöngyöző homlokkal ült a volán mögé. Elfordította a slusszkulcsot, a kocsi mo­torja halkan fölbúgott. — Indulhatunk? — Miért? Azt hitted, hogy itt akarok megöregedni? Vi­gyázz, mert neki mégy a villanyoszlopnak! — Dehogy megyek! Több mint egy méterre van tő­lünk. — Te csak ne oktass, én jobban látom. Fékezz már, elütöd azt a kerékpárost! Most kanyarodj ki! De ne Káli Ferenc főmérnök — amikor a témáról beszélge­tünk — a következőket mondja: — Üzemünkben különösen nagy jelentőségű, hogy mi­lyen a kapcsolatunk a fiata­lokkal. Az üzem dolgozóinak átlagéletkora 30 év. a nyolc- száznyolcvanhét dolgozó kö­zül négyszázhatvankettő fia­tal. — Milyen konkrét intéz­kedéseket tettek a fiatalok érdekében? — A márciusi bérrende­zéskor, amikor ötszázhetven­hat dolgozónak emeltük a bérét, közülük háromszázti­zenöt fiatal volt. A 23. vas­utasnapon a 24 kitüntetett dolgozó közül tizennyolc fia­tal kapott Kiváló Dolgozó jelvényt vagy igazgatói elis­merést. A KISZ-szervezetek mun­kájáról Rideg Istvánné, az üzemi KISZ-bizottság titká­ra tájékoztat. — Üzemünkben háromszáz­harminchárom taggal öt alap­szervezet működik. Van' két speciális jellegű alapszerve­zetünk, a pályaépítők cso­portja, akik az ország kü­lönböző részein dolgoznak, és a szakmunkás tanulók cso­portja, ahol az alapszervezet vezetői is diákok. A vállalat mindenben támogat bennün­ket, 5—6 ezer forintot ad a KISZ-bizottságnak jutalma­zásokra, nemrég pedig kor­szerűen berendezett tanács­termet és irodahelyiséget kaptunk? — Milyen fórumokon hal­latják szavukat a fiatalok? — Ott vagyunk a gazda­sági vezetésben, a párt- és a szakszervezeti bizottságban, a munkaügyi döntőbizottság­ban. a segélyezési bizotbság­Az Becthoven-est Mar tón vásáron, a MTA Mezőgazdasági Kutató In­tézet parkjának hangver­senykertjében vasárnap es­te rendezték meg az idény első Beethoven-koncertjét. A Magyar Állami Hangver­így te ügyetlen. Majdnem a 'busz alá kerültünk! Látszik, hogy a jogosítványodon még meg se száradt a pecsét! Rántsd balra a kormányt! A kuplungra lépj már! Mi­ért nem teszed ki az in­dexet?! Kiértek a városból, ott már kisebb volt a forgalom. Csak Rákné szóáradata nem csökkent: — Ezért a vacakért adtál 70 ezer forintot? Hiszen mindjárt szétesik! Nézd, az a Trabant úgy ment el mel­lettünk mintha állnánk! Mi a fene zörög ott hátul? Te jó ég! Majdnem a kamion­nak rohantál! Nem tudsz vigyázni?! Rák Dezső nem szólt sem­mit. A lelkében évek óta összegyülemlett keserűség lassan a fejébe tódult. Az előszobában levetett cipők, a pontos hazajárás, a vasár­napi mosogatás, a tíz forin­tos napi zsebpénz, és min­den amit utált, de mindig némán tűrt, most lila köd­ként gomolygott a szeme előtt. „Nem baj — szorítot­ta össze a száját — most végre én vagyok az úr! Be­szélhet a nagyasszony, amit akar”. Keze görcsösen szorult a bán. A gazdasági vezetők ta­nácskozásaikra meghívják a KISZ-titkárt, a fiatalokat érintő kérdésekben egyenran­gú partnerekként tárgyalnak velünk. Az üzemben figyelemre­méltó intézkedésekkel segí­tik az általános és szakmai műveltség növelését. — A szakmunkásképzést, a felnőttoktatást, a szakmai to­vábbképzést, üzemünkben in­tézkedési terv szabályozza — mondja Csőke Pál, az üzemi pártbizottság titkára. Az 1973—74-es tanévtől kilenc- venegy szakmunkástanuló — közülük tizenhárom hadmad- éves — sajátítja el az új és a hagyományos pályaépítő gépek kezelésével, javításá­val kapcsolatos ismereteket. A napokban fejeztünk be egy négyhónapos nehézgépkezelői tanfolyamot, ahol negyven szakmunkás ismerkedett meg a PLASSER-gép kezelésével. — Szakközépiskolába 37, egyetemre és főiskolára pedig négy fiatal jár. Szocialista szerződést kötöttünk a jász­apáti Mészáros Lőrinc Gim­názium és Gépész Szakkö­zépiskolával, ahol hét ösz­töndíjasunk tanul, a miskol­ci Műszaki Egyetemen egy ösztöndíjasunk van. Az üze­münkben dolgozó segédmun­kások is tanulhatnak, négy­éves üzemi gyakorlat után levelező úton szakmunkás- képzésen vehetnek részt. Ivanics Gyula szb-titkár azokról a szociális juttatások­ról beszélt, amelyekkel a fia­talok élet- és munkakörül­ményeinek javulását segítet­ték elő. — A napokban adtuk át rendeltetésének az ötven sze­mélyes üzemi óvodát. A szü­lési szabadságról visszatérő első Marton vásáron senyzenekar Paul Capolongo francia karmester vezényle­tével és Stefan Ruha román hegedűművész közreműködé­sével a D-dúr hegedűver­senyt és a VI. (Pastorale) szimfóniát tolmácsolta. kormányra, és egyre jobban taposta a gázpedált. A kilo­méteróra mutatója elhagyta a százat, a száztízet, a száz­húszat. A Polski Fiat meg­bolondult fantomként szá­guldott a kocsik között. — Dezső! Te őrült vagy! Lassíts már! Dezső most sem szólt semmit. Mosolygott. Úgy ahogy évek óta nem tette. Boldognak érezte magát. — Dezső! Kanyar jön! Vigyázz ! ! !,... * • • A helyi lap keddi számá­ban szinte elrejtve egy rö­vid hír is megjelent. „Rák Dezső harmincegy éves hi­vatalnok vasárnap Kistelek és Nagytelek között személy- gépkocsijával figyelmetlen­ség és gyorshajtás következ­tében kisodródott az út me­netirány szerinti bal olda­lára, és az ál-okba borult. A baléset következtében Rák Dezső olyan súlyos sé­rülést szenvedett, hogy a helyszínen meghalt. A gép­kocsi utasát. Rák Dezsőnct könnyebb sérülésekkel szál­lították kórházba...” Zámbó Árpád fiatal nődolgozók ugyanazt a magasabb órabért kapják, mint munkatársaik. Ugyan­így gondoskodunk a katonai szolgálatra bevonuló fiata­lokról is. Az elmúlt két év­ben kilenc fiatal mama, és tizenöt leszerelő katona ka­pott régi munkahelyére visz- szatérve magasabb órabért. Az idén nyolc leszerelönek, 800—800 forintos leszerelési segélvt adtunk. — Üzemünk régi telephe­lyét, a községi tanáccsal fel­parcelláztattuk, abból ház­helyet vásárolhatnak az üzem fiataljai. Vállalatunk 50 ezer forintos, 30 évre szóló ka­matmentes kölcsönnel segí­ti a lakásépítő fiatalokat. Az építési terveket a vállalat tervezőitől kapják, a föld­munkákat és a szállítást díj­talanul végezzük el számuk­ra. Az elmúlt két évben ti­zenöt fiatal" kapott építési kölcsönt. Mit mondanak az tízemben dolgozó fiatalok? Sipos József 19 éves gép­lakatos az idén Kiváló Dol­gozó kitüntetést kapott. — Két éve vagyok szakmunkás, a felépítmény-karbantartó szerviz szerelőjeként dolgo­zom az üzemben. Csopor­tunkban mindent megbeszél­nek velünk, mindenki tudja, mit kell csinálni, is ez így jó. Amikor nehéz feladat van. akkor is jó kedvvel dol­gozunk, mert ismerjük mun­kánk fontosságát és hasznos­ságát. Lakás- és óvodaépítés, jó munkahelyi légkör megte­remtése, gondoskodás a pá­lyaszerző fiatalokról — olyan intézkedésekre vallanak, ame­lyek egyértelműen az Ifjú­sági Törvény szellemét tük­rözik, belőle fakadnak. — Illés — Megkezdődött a má.-odik anyanyelvi konferencia Vasárnap Szombathelyen, a Vas megyei Tanács dísz­termében ünnepélyesen meg­nyitották a második anya­nyelvi konferenciát. A hat­napos tanácskozás nyitányára csaknem 20 ország mintegy} másfélszáz képviselője érke­zett, akiket dr. Bárczi Géza- akadémikus, az anyanyelvi konferencia védnökségének elnöke üdvözölt. Dr. Gonda György, a Vas megyei Tanács elnöke a me­gye és Szombathely város tanácsa, valamint a helyi védnökök nevében köszön­tötte a második anyanyelvi konferencia valamennyi részvevőjét. Dr. Bognár József aka­démikus, a Magyarok Világ- szövetségének elnöke, a Ha­zafias Népfront és a Ma­gyarok Világszövetsége el* nökségének üdvözletét tol­mácsolta. A konferencia érdemi munkája tegnap kezdődött a szombathelyi tanítóképző intézetben. A három munka- bizottság tevékenysége so­rán a magyar kultúra szer­teágazó, minden szakmai jellegű részletkérdését meg­vitatja. nek... VÉGE A KOCSI Ahol Petőfi elesett

Next

/
Thumbnails
Contents