Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-27 / 174. szám
/ 1973. július 27i SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP TISZAI LAJOS; HÁROM NAP s PETŐFIVEL Fehéregyháza, néhány kilométerre keletre Segesvártól, ma már ipari jellegű falucska: modern fajansz és üveggyára van. Gábos Dezsőt, a falu kul- turházának igazgatóját keresem meg, hogy oda vezessen a Petőfi-irodalomból már jól ismert helyekre. Felmegyünk a falu nyugati szélén lévő dombra, onnan mindent látunk — mondta kísérőm, az értő, lelkes helyi Petőfi-kutató. A környéken látottakból és a krónikások feljegyzéseiből rajzolódnak ki előttem a tragikus utolsó nap eseményei. Lüdersz cári tábornoknak reggel 9 óra tájt jelentik, hogy Bem serege keletről közeledik. — Lehetetlen----kiált fel a hadvezér — hiszen Bem tegnapelőtt még Marosvásárhelyen volt. A magyar sereg .ereje felől faggatja az előőrsökét — Háromezemyi gyalogos és lovas, tizennyolc ágyúval. Lüderszxés Szkarjatyin, a két cári vezér kacagnak: _ Micsoda csel! A főerők b izonyára észak felől támadnak. Ez csak megtévesztő támadás lesz. Ebben egyetértenek, _ és seregük felét Segesvártól északra állítják fel. Onnan jön majd az igazi támadás! — gondolják. A cári sereg másik fele szembenéz Bem maroknyi csapatával. A forradalmár tábornok a Monostorkert nevű domb fái alatt állítja fel főhadiszállását. A diáktüzérek ágyúi a domb alatt és attól jobbra vannak, az Ördögpatak aprócska folyásánál. Mögöttük a huszárok, gyalogosok. Szemben a hegyoldalban a cári sereg kozákjai. Bem tüzet nyit a kozák lovasságra. Tíz óra van. Gyalókai kocsija akkor halad el a fehéregyházi templom mellett, a falu főutcáján. Amikor Petőfi meghallja az ágyúlövéseket, szó nélkül leugrik a kocsiról és a falu nyugati széle felé szalad, előre, az első vonalba, a tüzér párviadal kellős közepébe, a Monostorkert alá. Bem a dombon idegesen topog, távcsövezi a vidéket. Dobay és Kemény segédcsapatai sehol! Petőfi látja dombon álló tábornokát, tart tőle, hogy észrveszi, visszamegy a Sárpatak hídjához, a karfára könyököl, a patak jobb partján. Nézi a tüzéreket, akik vas-záport zúdítanak az ellenségre. Odamegyek a hídhoz. Gyerekek játszanak körülötte. A fák ágai között látni az egykori csatamezőt. A híd eredeti állapotában , van. A patak jobb partján, a karfa mellett díszes, faragott kő. Itt, ezen a helyen állt, jó fél napig. A híd mögött, a patak jobb oldalán apró házak. A legszélső — leégett-ház udvarán jókora búbos kemence volt. Ennek a tetejére állt fel, hogy jobban lásson. Mit látott délelőtt? A diáktüzérek a cári ágyúk egyetlen lövésére hárommal felelnek. A kozákok vesztesége óriási. A Segesvár melletti hegy oldalában szemléző Szkarjatyin tábornok holtan esik le a lováról. Egy felpattanó ágyúgolyó öli meg. Bem rohamra küldi a bihari 27. és a szatmári 88. zászlóaljat. A roham fergeteges, a honvédok egészen a segesvári erdőig jutnak. A cári jobb szárny meginog, a kozákok' menekülnek. A diáktüzérek szakadatlanul lövik őket. A huszárok lecsapnak a visszafelé özönlő cári ármádiára. Petőfi újra előre szalad, a Rogyina dűlőig. Találkozik Gyalókayval, az utitársával. — Vihar készül — mondja a századosnak. — Az! — Mit gondolsz, kit ver mag ma az isten? — Remélem, a cáriakat — feleli Gyalókay. — Én nem remélem, de követelem! •— mondja a költő. A Monostorkert aljába megy. Bem észre veszi, dühösen rákiált: — Önnek itt nincs mit keresnie, Petőfi úr! Menjen vissza... ' Visszamegy a Sárpatak hídjához. Amit Bem mond, az szent... A gyerekek körém sereglenek a hídnál. Egy pöttömnyi, szöszt lány románul beszél hozzám. Nem értem, sajnos ... Nagyobbacska fiú az önkéntes tolmácsom: — Azt kérdezi Lívia, hogy megmutassa-e hol állt Petőfi Sándor. Gyere, mutasd meg, hiszen 6 mindenkié volt, aki emberibb életet akart a népnek. (Folytatjuk) Fehéregyháza főutcája háttérben a templom, ahol Petőfi leugrott Gyalókay kocsijáról Fal nélkül nem megy Zárt ajtók, törött ablakok, rendetlenség fogadott To- majmonostoron, a kultúra „fellegvárában”. A falon megsárgult hirdetmények mindennél ékesebben bizonyítják, itt bizony nagyon régen volt élet! Barcsa Jenő, a község orvosa. A művelődési házzal szemben lakik. — Nem igen járnak már az emberek oda — mutat az épületre. — Ha bezár a kocsma, ott a művelődési ház söntése. A fiatalok kiülnek az előtérbe, egy-egy üveg sörrel a kezünkben, és beszélgetnek, vagy táskarádiót hallgatnak. Ennyiből áll a szombat—vasárnapi szórakozásuk. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára rendezvény a művelődési házban. Elő került Juhász Mihály könyvtáros is. A könyvekkel telezsúfolt helyiségbe nem fértünk be. Az előcsarnokban kezdtünk el beszélgetni: — Látja, milyen mostohák a körülmények. Sem könyvtárnak, sem olvasóteremnek nem megfelelő ez a kis szoba. Pedig lehetne itt modern bútorokkal felszerelt könyvtár is, csak egy falat kellene felépíteni. — Egy falat? ' — Igen, de erről talán az igazgató tudna többet mondani. Kovács Béla igazgatót, a művelődési ház vezetőjét otthoni munkájában zavartam meg, a fal után érdeklődtem. — Szinte már a művelődési ház fenntartására sincs elegendő pénz, nemhogy a fal felépítésére. Gondolja csak el, tizenháromezer forintból gazdálkodunk évente. — Milyen jelentő' sége van ennek a sokat emlegetett falnak, és milyen célt szolgálna? — A n^űvelődési házat ideiglenesnek nyilvánították, mivel nincsen elegendő helyisége. Ha a nagytermet, — ahol a bálokat rendezzük, — ketté tudnánk választani egy összecsukható fallal, akkor a megyei művelődési osztálytól 80 ezer forint értékű bútorzatot, felszerelést kapnánk, és természetesen ezzel együtt több anyagi támogatást is. A fal megépítése mintegy 40 ezer forintba kerülne. Ennyi pénzünk viszont nincs. — Miért nem próbálták a környező tsz-eket is bevonni ebbe az akcióba? — Higgye el, megpróbáltuk. Nem új dolog ez már. Lassan három éve húzódik. Társadalmi munkában lehetetlen megoldani, hiszen szakipari munkáról van szó. A nyáron kellene pedig elkészíteni, hogy az. ősszel ifjúsági klubbal, öregek klubjával, olvasóteremmel várhassuk a község művelődni, szórakozni vágyó lakosait. A községi tanács egyelőre nem tud pénzt biztosítani ehhez a munkához, talán majd a jövő évben. Ennyi hát röviden egy kisközség művelődési életét gátló fal története. Pontosabban, ez a fal lendítője lehetne ezerkétszáz ember kulturális életének, csakhogy magától nem nőhet ki a földből! Társadalmi összefogással, kézi erővel felépítését nem volna mégis érdemes meg- prc&álni? B G Szolnok megyei építőtábor Lakitelken Egyet ide — egyet oda, barackot osztályoz a Nimfabrigád Szolnoktól ötven kilométerre, Lakitelken, a festői szépségű Tőserdő szomszédságában a Szikrai Állami Gazdaság a „homok ura”. Kilométereken át húzódnak hatalmas szőlő-, gyümölcs- és paprika-paradi- csomtáblái. Nagyrészt géppel művelik, de a kisebb munkákat s a betakarítást csak a dolgos kezek tudják elvégezni. Ehhez nyújtanak segítséget a diákok. Minden évben építőtábort szerveznek számukra, s itt — mint ez időben sokfelé az országban — kéthetes turnusokban érkeznek a középiskolások. A Szikrai Állami Gazdaságban már öt év óta minden nyáron, de szüretkor is Szolnok megyei táborozok jönnek. A második turnusban szolnoki, jászberényi, tiszafüredi, kunszentmártoni és kisújszállási gimnazistákkal szakközépiskolásokkal találkoztunk. lSmfáék és a Roliambri&äd A Szolnok megyei lányok most őszibarackot szednek — kaptam meg az eligazítást a táborban. Könnyű őket megtalálni, mert a barackos az út mellett van. Optimizmusom rögtön alábbhagyott, mikor megláttam a munkahelyet. Őszibarackfa, ameddig a szem ellát, sőt még azon is túl. Lányok sehol. Irány a tábla keleti vége. Nem jó. Az északiban vannak. (De ez csak a keletiben derült ki.) Na végre! — Mi vagyunk -a Nirrtfabrigád és a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolában harmadikosok leszünk, és már kezdünk belejönni a barackszedésbe, úgyhogy ma száz százalék felett teljesítettük a normát — mondja Szanda Márta leendő közgazdászhoz illő precízséggel. Ezekután már nem sok kérdeznivaló marad. Figyelni kell. Gyakorlott mozdulattal osztályozzák nagyság szerint az állványok és létrák segítségével leszedett barackot, amelyről kiderül, hogy exportra megy, ezért jó, ha keményen szedik. Közben megbeszélik, hogy a délutáni programból ki milyen szórakozást választ. Kalicz Éva harmadéves joghallgató, a tábor kulturfelelőse aznapra lábszépségversenyt, fodrászversenyt és filmvetítést szervezett. A Nimfa-brigádban kilenc lány dolgozik. Először vannak építőtáborban, de mint közfelkiáltással mondották, nem utoljára. „Mert jó ám itt!” — Rohambrigád, melóóra! Ez a nem éppen irodalmi jellegű mondat a kunszentmártoni József Atti* la Gimnázium 13-as brigádjának „főharsogójától”, Tóth Katalintól származik. Erre kezdenek dolgozni, s a munkaverseny — mert ilyen is van — értékelése szerint nem''is akárhogyan, ők az elsők a tizenkilenc brigád közül. A gyerekek teljesítményét naponta mérik, és 3—4 naponként az első négy helyezett brigádot jutalmazzák. A tagok 90—80—70— és 60 forintot kapnak. A „Rohambrigád” a második értékeléskor is első helyezett. De nem csak a jutalompénzért dolgoznak. — Iskolák közti versenyt hirdettek, amelynek győztese a KISZ KB Építőtábort Vándorzászlaját kapja meg. Eddig mindig a kisújszállásiak nyerték, de most nem hagyjuk magunkat. Mondja Schneider Piroska, aki egyébként az iskola KISZ-titkára is. Jobb, nvnt a Ba<a onon Azok a lányok, akik már több tábort megjártak, tudnak összehasonlítást tenni. Legtöbben arra a kérdésre: Az oktatáspolitikai feladatok maradéktalan megvalósítása érdekében — szoros összhangban a Központi" Bizottságnak az állami oktatás továbbfejlesztéséről hozott elmúlt évi határozatával — jelentős miniszteri utasítás látott napvilágot. A művelődésügyi- miniszter utasításának értelmében az alsófokú oktatási intézményekben, a gimnáziumokban, a szakközép- iskolákban, valamint a dolgozók általános és középiskoláiban a tanulmányi eredmények átlagosztályzatban való kifejezése megszűnik. Az iskolai bizonyítvánvban. anyakönyvben, osztályozó naplóban, ellenőrző könyvben és egyéb hivatalos iratban tanulmányi átlagoszhogyan érzi magát itt, a tavalyi balatoni táborozást hozták fel példának. A Balatonújhelyi Állami Gazdaságban dolgoztak, ahol állandó munkaszervezési problémáik voltak. A dolgozók némelyike pedig nem segítséget, hanem konkurenciát látott a gyerekekben. A jászberényi Erősáramú és Kertészeti Szakkközépiskola, tanulói szerint a bosszúságot a Balaton sem enyhítette. Itt jobb. S hogy miért, azt Kárász Pálné táborvezető mondja el. — A lányok ismerni akarják a munkájuk eredményét. Tudatosítani kell bennük, hogy hasznos munkát végeznek. A gazdaság vezetői ezt meg is teszik. Minden turnusnak elmondják, mit, miért csinálnak, milyen segítséget jelent, ez a nagyüzemnek. Ez nem szólam, erre szükség van. Egyébként az ellátásról a legmesszebbmenőkig gondoskodnak, s nem tudunk olyat kérni, amit ne teljesítenének. Holnap például Kecskemétre viszik autóbusszal a gyerekeket, ahol a jugoszláv VIT-kül- döttekkel találkoznak. A napirend: ébresztő fél 5-kor, utána reggeli munkakezdés 6 órától, kint a munkahelyen tízórai, aztán autóbusszal vissza a tábor» ba, délután 1 órától ebéd a százszemélyes étkezdében fehér asztalnál, ^ s délután szabad program. „Kimenő” a Tőserdőre, Tősfürdőre, a Holt-Tisza-partra. S a környezetet, a nyugodt csendes partfürdőt látva elhisszük: jobb, mint a Balaton. I. Zs. tályzat nem tüntethető fel. A gimnáziumi és a - szakközépiskolai érettségi vizsga fokozatai is megszűnnek. Az érettségi bizonyítványban a vizsga általános fokára utaló szövegrészt a jövőben törölni kell, a vizsga anyakönyvébe „érettségi vizsgát tett” bejegyzést kell bevezetni. Az általános iskolák ötödik osztályában magatartásból. szorgalomból és valamennyi tantárgyból, a második osztályban nyelvtan- helyesírásból és raizból, harmadik osztályban fogalmazásból. a hatodik osz- tá’vban fizikából, a hetedik osztálvban pedig kémiából nem kannak félévi osztályzatot a diákok. Az utasítás 1973. szeptenri bér 1-én lép hatályba. Az „élmunkás” brigád; a kunszentmártoni József Attila gimnázium lányai» a vándorzászlóra pályáznak Szeptember l-én lép életbe Miniszteri határozat az átlagosztályzat eltörléséről
