Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-18 / 166. szám

1973. július 18.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Ami vem fér nyolc órába

Két oklevél egy keretben

— Hacsak a brigádnaplóban nincs feltüntetve...

Sajnos, nincs. Így aztán csak következtetünk. A Ság- vári körúti általános iskolában is ők készítették egy természettudományi előadótermet. Társadalmi munkájuk értéke Közel százezer forint. Nem kis összeg, annyi bizonyos. Ráadásként segítettek berendezni az iskolamúzeumot.

— Manapság annyit hall az ember a munkásgyermekek tanulásának segítéséről. A brigád példája is igazolja: minden ékesszólásnál szebben beszél a tett.

Gubái Bálint elengedi füle mellett a dicséretet.

— Meg lehet ezt csinálni mindenhol. Még faluhelyen is. A téesznek is van szakembere. építőbrigádja.

Hát igen, meg lehet, lehetne, kellene. Az ifjúság szere- tetének, jövőnk féltésének, a társadalom teherbírása helyes megítélésének kérdése ez. Meg egy kicsit a lakóhely szeretőiének is. Mintha gondolatomat lesné el Molnár Imre:

— Évente három kommunista szombat szervezését is vállalta a brigád. A munkánkért járó pénzt Szolnok jubileumi készülődésére ajánlottuk fel. (

— Miért?

Gubái Bálint kapásból válaszol: — Mert szeretjük városunkat. Molnár Imre bazsa- lyog: — Meg hát láttuk azt is, hogy van rajta mit szépíteni.

— Nincs maguk között, aki szívesebben maszekolna?

— Nem olyan szívesen maszekot az ember, mint tizenöt évvel ezelőtt — jelenti ki Molnár Imre. — Mert a keresetéből rendesen megél, ezért is drágább a szabad idő. Nem a fusizástól, hanem a kellemes időtöltéstől vonja el az embereket a társadalmi

munka. Szerintem ezért becsülendő bizonyos áldozat- vállalásként.

— Ha fusizok, csak a magam portáját "Szépítem, de másnak pénzért nem dolgozom — dohog Gubái Bálint. — Ma már nem éri meg a ráfordított időt a fusizás. Inkább a kertemben kapálok, olvasok, vagy tévét nézek.

— Mem arról van szó, megszorulhat valaki néha — folytatja Molnár Imre. — De olyankor is itt a vállalat. Itt is akad plusz munka. Ráadásul ez kétszeri haszonnal jár. Rögvest is, meg a nyereség növelésével is.

A kommunista szombatokon a legeredihényesebb a munka. Még azok is bemennek dolgozni, akik házat építenek, s távolmaradásukat senki sem nézné rossz szemmel. Gubái Bálint szívből elégedett:

— Azok is bejöttek, akik nem tagjai a brigádnak. Így például a harmadéves ipari tanulók.

Ügy látszik, nemcsak a szakmát, az emberséget is megtanulták a brigádban.

Molnár Imre hozzáfűzi: — Sikeresen vizsgáztak a harmadévesek, s mindannyian itt maradtak.

Utólag az utcám futok ösz- sze Vörös Ferenccel, a brigád vezetőjével, s újságolom, mit tapasztaltam.

— Nem elég pontos a számadás — mondja —, hiszen nem nyolcszor, hanem tízszer kapott szocialista címet a brigád.

S tegyük hozzá: nemcsak a társadalmi munkáért, hanem a termelési feladatok kiváló teljesítéséért, a közösségi szellem erősítéséért, egyszóval mindazért, amivel a szocialista címet ki lehet érdemelni.

Simoh Béla

Külföldi vendégek magyar müvésztelepeken

3

Gubái Bálint a jegyzetfüzetemre pillant. Hunyorít a szemüveg mögött, de ' nem szól.

— öreg vagyak és feledékeny — ugratom —, azért kell a jegyzet.

— Sok mindent elfelejtek én is, csak azt nem, ami a munkámhoz kötődik.

Bizonyára így vannak ezzel társai, az ÉPSZER Lenin szocialista brigádjának tagjai is, hiszen nem véletlenül szerezték meg több ízben a szocialista címet. Nézem az erről, meg az egyéb kitüntetésekről szóló, az iroda falát teljesen beborító okleveleket. Molnár Imre üzemvezető segít az összegezésben. Ö is a Lenin brigád tagja. Leltárunk szerint egyszer kaptak társadalmi munkáért arany plakettet a megyei tanácstól, egyszer aranyai majd egy bronzot a városi tanácstói. Hétszer nyerték el a szocialista címet. Gubái Bálint helyesbít:

— Nem hétszer, hanem nyolcszor. Egy keretben •két oklevél van. Másképp nem fért el, kicsi a fal.

1961 óta van együtt a brigád. Tagjai között is vannak olyanok, akik húszévi hűségükért aranygyűrűt kaptak, s olyanok is, akik nemrég szereztek itt szakmát.

Néhány évvel ezelőtt a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumnak készítettek egy természettudományi előadótermet, azért kapták a megyei tanácstól az aranyplakettet.

— Pénzben mennyit ér az a munka, amit ott végeztek el?

Gubái kérdően Molnárra néz, annak meg gyorsan a műhely túlsó sarkára téved a tekintete.

Szeged ünnepi díszben

Szeged ünnepi díszben várja vendégeit a július 20- tól augusztus 20-ig tartó szabadtéri játékokra. A városszépítő előkészületekből kiveszi részét a lakosság is. A városgazdálkodási vállalat ugyanis ingyenesen tízezer petúnia, begónia, tátika és egyéb egynyári virágtövet juttat azoknak, akik nem sajnálják a fáradozást s hajlandók házaik előtt az utcákon elültetni, gondozni. A város terein, parkjaiban, sétányain több mint 150 000 tő virág, köztük sok ezer rózsakülönlegesség pompázik.

Sülő .mitíS:

Egv napon így szólt anyám:

— Írhatnál rólunk is valami könyvet.

— Nocsak! — néztem a

szavai után, majd tréfára fogván a dolgot, azt kérdeztem boltos módra: milyen

könyv legyen az, vidám-e vagy szomorúságos?

— Igaz legyen — mondta.

Láthattam tehát, hogy Kérdésemmel az irányt elhibáztam. Anyám nem egyezkedésre gondolt, hanem — a kézmozdulatáról is ítélve — a fájdalomra a halántéka táján. Egy láthatatlan, szorító abroncsra, amelv álmából is gyakorta felriasztja. Ilyenkor arra gondol, hogy mindany- nyiunk háta mögött felgyűlt az idő; szép csendesen ereszkedünk alá, mint a harangóra súlya. Mind közelebb a földhöz, azután kopp! — megérkeztünk, s nincs kéz. amely az órát még egyszer fölhúzná. De lenne bár egy könyvecske, ó. nem vigasztalónak. hanem tanúskodásképpen egyről és másról, ami megesett velünk.

— Ez nekem is gondom — adtam meg magam.

— Hallgass arra a gondra.

A Magyar Képzőművészek Szövetségének meghívására nyáron számos külföldi — szocialista országbeli és nyugati — képzőművész érkezik nyári művésztelepeinkre.

A siklósi szobrász alkotótelep villányi „szabadtéri műtermében” nyolc szocialista országbeli szobrászművészt látnak vendégül.

A siklósi vár és a volt kolostorépület nyújt otthont a siklósi kerámia művésztelep vendégeinek, akik jús az álmod könnyebb lesz!

A könnyű álmot anyám naphasadáskor az udvaron ígérte meg a cöveklábú asztalnál, amely nyári napokon piros paradicsommal, frissen hámozott uborkával, mezőségi sajttal vár haza engem; ősszei is vár, s olyankor, ha sírós az idő, a tornác fájáról nézem, és igyekszem tanulni valamit tőle. Fűzfalábaival makacsul a földbe kapaszkodik, esőben, jégverésben tisz- . túl, s télen is vár, hóval bontottan, akár egy fehér koporsó.

Az ígéretre felkaptam a fejem, mintha tündéri szót hallanék. De a szó. mit a mesékben az égi magasság szokott küldeni, alantról hangzott, majdnem a föld porából, a mályva, porcsfű és törpebürök szintjéről, ahol anyám rongypokrócon ülve Jóska öcsém ináét foltozgatta. Ölbe emelhető kicsinységében most még soványabbnak láttam őt. Kis. pihenő szaladgálásnak a felmelegedett földön. A keszkenő alól kibuggyanó hajtincsében megszámlálhatatlanok már a fehér szálak; mint a sokat mosott vászon, a szeme

lius 26. és szeptember 1. között adnak itt találkozót egymásnak.

Tizedik alkalommal nyitotta meg kapuit a hajdúböszörményi nemzetközi művésztelep. s augusztus 7-ig 17 hazai és 16 külföldi művész számára nyújt alkotási lehetőségeket.

A nyíregyházi festőművész találkozó alapvető célja a helyi táj és az emberi környezet adta élményvilág feldolgozása.

is világosodik. Barna volt.

úgy emlékszem, a gesztenye korai változatából.

— Nézz körül az udvaron, azután a faluban, s szólj rólunk.

Messzire nem kellett néznem: az udvar zsebkendőnyi. Hajdani jobbágyporta. A ház rajta: kis meleg kemence. — Nem a népies hangulat kedvéért, hanem- annak okából, amit apám lehetőségnek szokott nevezni. A harmincas években ennyire futotta, öt ablaka van. négy cserép virággal. Ha valamelyiken kikönyökölnék, a muskátlit — a népdalbelit — félre kell állítanom,

— A földre le vele — szokta mondani anyám. — Ö már eleget látott.

A ház mellett van a deszkából tákolt nyári konyha, odébb az istálló, fegyetlen tehén szálláshelye. Míg tehenünk volt, mindig megcsodáltam', hogy villás fejét ügyesen félrefordítva minő találékonysággal igazodik az ajtó méreteihez. Odébb egv koffernyi tyúkketrec, s parányi akoi a juhok számára.

A ház és az istálló között ki feszített dróton nyargal a kutya. Tízméteres szabadságának határait ki tudja hányadszor veszi már számba. Ahogv a messzeségnek nekinekilódul. a lánc a levegőbe kaoia, torkát fojtogatja. Ettől köhög, és furcsamód Prüszköl, mintha szőrt nyelt volBIZTATÓ

Nyelvtanulás üdüléssel

Szovjet és magyar diákok táboroznak a Tiszaligetben

Ha valaki a napokban betéved a szolnoki KlSZ-tá- borba, már a kapunál szokatlan kép fogadja. Háromnégy lány ül a bejárat előtt könyvvel, füzetekkel, szótárakkal körülbástyázva, és lelkesen magyaráznak egymásnak, s mikor a jövevény a közelükbe ér, ráköszönnek, hogy zdravszt vjtye, s pillanatokon belül azt is elmondja valamelyik, hogy ő nem ügyeletes, mint a töb- - bi táborban a kapuszolgálatos, hanem gyezsumüj, és ha odabent kérdezősködni akarunk, akkor vszjo pa russzki, azaz mindent oroszul kell mondani, mert ott most orosz nyelvi táborozás van magyar középiskolások számára.

munkán vesznek részt. Az orosz tananyag pedagógiai tervezetét, szószedetét az OPI állította össze, míg a táborozok részleges programját a KISZ kb dolgozta ki. A három megye gimnáziumaiból és szakközépiskoláiból jött tanulókat előzetes felmérés alapján tudásszint szerinti csoportokba osztották, ami lehetővé teszi a folyamatos munkát. A csoportoknak szovjet és magyar vezetőjük van, akik a minden napra meghatározott témában irányítják a tanulást.

A szocialista országok közt először hazánkban

Erdős Judit, a tábor vezetője elmondotta, hogy a Művelődésügyi Minisztérium, a KISZ-kb és az OPI (Országos Pedagógiai Intézet) által meghirdetett háromhe- , tes orosz nyelvtanfolyam az !

1972. júniusi párthatározat megvalósításának újabb lépcsője. A fizikai dolgozók gyerekeinek segítését szolgáló táborban Szabolcs-Szat- már, Hajdú-Bihar és Szolnok megyei II. osztályt végzett több mint kétszáz középiskolása vesz részt, hogy három héten át száz szovjet pedagógus és egyetemista segítségével gyakorolják az orosz nyelvet. Nálunk hasonló kezdeményezés még nem volt. A szolnoki tábor, amelyet kifejezetten nyelv- tanulási céllal hoztak létre, nemcsak idehaza, hanem a szocialista országok közt is tűseiként megvalósult képzési forma. Itt egyszerre oktatnak és mozgalmi munkát

na; Anyám neveti, s rászól:

— Bolond, repülő kutya.

A kert végében szunnyad a kút. Egyetlen embernek az arca fér meg a tükrében. A vizet csak lopni lehet tőle. Szinte lábujjhegyen közeledünk hozzá a vederrel, mivelhogy minden erélyesebb mozdulatra felkavarodik, elsötétül. békanyálat bugyborékol. Kegyelmünkből került a kutak sorába.

Itt látható továbbá egész sornyi félberekedt próbálkozás.

A padlás szájában egv hajdani tajkoló-műhely szer* számnjaradványai: apám iparos korszaka. A kert fejében három rozoga kaptár, meg egy kucsma formájú, agyaggal tapasztott méhkas: a méhész korszak. Ezt a foglalatosságot 1927-ben kezdte apám három családdal. Azóta — negyven év alatt — négyre szaporodott az állomány. Az istállóban egy emlékbe költözött tehén teisza- ga a harmincas évekből; ez a földművelő korszak. A nyári konyha padlásán cséo- lőgép-alkatrészek; a nagy vállalkozások korszaka A tornác végében egy széMelesett kicsi szőlőorés: a szőlősgazda korszak. Megannyi kudarcos életforma jelei. Rímpróbálkozások egy vershez, amelynek boldogság kívánkozik a végére.

Miközben így nézelődtem.

Is végeznek. Ennek keretében három nap társadalmi

Trojka, gruppá és a diákok

A délelőtti foglalkozások a KISZ-tábor egész területén kisebb-nagyobb csoportokban sétáló, pádon, fűben vagy kerti asztaloknál ülő fiatalokat látunk. Mindenütt orosz kifejezések „repkednek” a levegőben, néha egy-egy ismeretlen szó után tollat ragadnak, és gyorsan szótárba rögzítik.

Egy asztalnál három lény beszélget az általános és a középiskola tantárgyairól, a magyar és a szovjet iskola különbségéről. Ez a téma szerinti program.

— A mi trojkánk most gyakorolja azt az anyagot, amelyet az előbb a gruppéban együtt vettünk — mondja Rákosi Márta, aki Berettyóújfaluból jött. Látva

fokozatosan erősödő, dallamos zúgás keletkezett a fejem fölött. Apám futólépésben közeledett a kert aljából. Diadalmasan jelentette, hogy rajzanak a méhek. Akkor a harangok is megszólaltak egv ifjú traktorista emlékére; ezzel a halál is megjelent, és anyám gondjai között Gergely öcsém esküvője. A dombon, az állami gazdaság udvarán, felbőgött a generátor. Asztmásán pöfögött a malom, s a falu kikiáltója új rend eletekkel gyarapított bennünket. Egy román asszony— a traktoris- tának valamely hozzátartozója — sírva botorkált átal a rétén. Anyám fölegyenesedett, hosszan és együttérzéssel nézett utána. Az úton 3 cigány muzsikált, két legény — a hangot háromfelé tekerve — keservesen énekelt. A cigányok, fejüket a hegedűre hajtva, fél szemmel az eget kémlelték, mintha éppen annak a méhrajnak muzsikáltak volna, amelyet apám elszalasztott a kaptárból. Nézelődtem minden irányba. A könnyű álom reményében ett kellett kezdenem az osztozkodást az otthoni gondban, hogv magam i<? futásnak eredtem a szálló méhraj után.

(Részlet a szerzőnek a Krite- rion könyvkiadónál a közelmúltban Ú1ra meelelent — „Anyám könnyű álmot ígér” című könyvéből.)

értetlen arckifejezésemet, a mellette ülő lány. Szepesi Ágnes, a debreceni Tóth Árpád Gimnázium tanulója ad magyarázatot.

— A trojka a tábor legkisebb egysége. Három ember tartozik ide, méghozzá egy szovjet és két magyar diák. Így többet tudnak velünk foglalkozni. Tíz trojka egy gruppét, azaz csoportot alkot. A 'mi csoportunk az Auróra. A trojka vezetője Gálja Rudakova orosz—francia szakos tanár; Szeptembertől a Szovjetunióban tanuló külföldiek nyelvi előkészítőjén oroszt tanít. Ez az előgyakorlata, s mint a tanítványai mondják, naponta jelesre vizsgázik.

A programok közt orosz dalok, játékok tanulása is szerepel, A csetvjortaja gruppá, vagyis a négyes csoport éppen a „Patakocska” nevű játékot játsza, amely a mi „Bújj-bújj zöld ág” játékunk orosz testvére. Ez sem csupán szórakozás, hanem újabb lehetőség a nyelv elsajátítására, hiszen oroszul mondják el a szabályokat, s játék közben számtalan új szó elhangzik. A Gajdar nevét viselő csoport tagjai közül többen orosz szakos tanárok szeretnének lenni. A nyíregyházi Fe- renczi Éva hasonlóan a hajdúböszörményi Kiss Máriához tanárképzőn felvételizik két év múlva magyar—orosz szakon. Ács Julianna, a jászberényi Lehel vezér Gimnázium tanulója még gondolkodik a másik szakon, de abban már biztos, hogy oroszt akar tanítani.

A táborozok nem csupán a nyelvórákon és beszélgetéseken vesznek részt, hanem az egésznapos program vetélkedőket, sportversenyeket, műsoros esteket kínál számukra.

A tábor kísérleti jellegű, s a jövőben ennek tapasztalatait felhasználva újabb, nagyobb létszámú magyar- szovjet táborokat terveznek, amelyek hatékonyan segítik a magyar fiatalok nyelvtanulását és nem utolsó sorban a magyar—szovjet barátság elmélyítését.

Zs.