Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-15 / 164. szám

2 8®3Ute« sft&ma i?©pi-ap 1973. július 15. HÉTFŐ: Rogers amerikai külügyminiszter tárgyalásai Prá­gában a csehszlovák vezetőkkel. — Munkástüntetés Montevideóban az elnöki-tábornoki diktatúra ellen. KEDD: Kádár János Jugoszláviába utazott. — A Szovjet­unió és a VDK vezetőinek tárgyalásai Moszkvában. SZERDA: Átadták Leonyid Brezsnyevnek a Lenin-béke- díjat. — Szadat nemzetbiztonsági tanácsadója Moszk­vába érkezett. CSÜTÖRTÖK: Walter Schel nyugatnémet külügy-minisztei Washingtonban amerikai vezetőkkel konzultált. — Nixon elnököt tüdőgyulladással kórházba vitték. PÉNTEK: Kádár János befejezte megbeszéléseit Tito elnök­kel. — Campora argentin elnök nyilvánosságra hozta lemondási szándékát, hogy Peront visszasegítse az el­nöki székbe. SZOMBAT: A szovjet—vietnami tárgyalások befejezése. — El Zajjat egyiptomi külügyminiszter bécsi megbeszé­lései után Párizsban ismerteti a kairói elképzeléseket. í«y látta a hetet hírmagyarázínk, Pálíy József: Elmozdul-e a közel-keleti probléma a holtpontról? — Ez a kérdés foglalkoztatta a héten a nemzetközi élet meg­figyelőit, hiszen nap mint ^ nap egész sor diplomáciai tárgyalás, hivatalos és fél- hivatalos nyilatkozat híre érkezett az érdekelt országok fővárosaiból. Az egyiptomi diplomácia volt a legaktí­vabb. Hafez Iszmail, Szadat elnök nemzetbiztonsági ta­nácsadója Moszkvába uta­zott, hogy a szovjet—egyip­tomi együttműködésről tár­gyaljon a szovjet vezetők­kel s egyben tájékoztatást kérjen a Brezsnyev—Nixon csúcstalálkozón a Közel-Ke­letről elhangzottakról. Az egyiptomi diplomatát — s ezt a tényt érdemes aláhúz­ni — fogadta Leonyid Brezs­nyev is. A kairói külügymi­niszter, El-Zajjat ugyanek­kor Belgrádban és Bécsben folytatott eszmecserét, majd Párizsba utazott. A jugo­szláv fővárosban teljes ro- konszenvre találhatott, Bécs­ben pedig közvetítői kész­ségre. Az osztrák kormány emlékezetes módon egy úgynevezett „szakaszos” ter­vet dolgozott ki s ezt ajánl­ja elfogadásra Izraelnek és az arab országoknak: e sze­rint a megszállók fokozato­san ürítenék ki az arab te­rületeket, illetve legalábbis ígéretet tennének a kiürí­tésre. Golda Meir izraeli miniszterelnöknek közismer­ten jó kapcsolatai vannak Kreisky osztrák kancellár­ral. legutóbb a szocialista internacionalé egy összejö­vetelén találkoztak. Ugyancsak osztrák diplo­mata, igaz, az ENSZ kék zászlaja alatt, Kurt Wald­heim, a világszervezet főtit­kára ajánlkozott fel még újabb közvetítésre. Egy New York-i sajtóebéd díszvendé­geként kijelentette, hogy a „csendes diplomácia” mód­szerét eredményesebbnek tartja, mint a Biztonsági Ta­nács nyilvános vitáit, ezért maga is kész közel-keleti körútra indulni. Az arab világ monarchi­kus és nyugatbarát felében is van mozgolódás. Erre vall Husszein jordániai király londoni útja és Fejszál. Szaúd-Arábia uralkodójának az a feltűnő nyilatkozata, hogy Európa közvetíthetne a a közel-keleti válságban. Az arab világ másik feléből idézhetjük Buteflika algériai külügyminiszter véleményét: Izraelnek mindenekelőtt a palesztinokkal kell tárgyal­nia. Ügy, mint annak idején Franciaország tette, amikor megbízottait elküldte az Al­gériai Nemzeti Felszabadítá- si Front képviselőihez. (Buteflika ezt a kijelentést Párizsban tette, ahol fel­újította az utóbbi években akadozó francia—algériai „párbeszédet” és új alapok­ra segítette a két ország együttműködését. A diplomáciai aktivitás annak előjele lenne, hogy a Közel-Keleten valóban a ki­bontakozás felé indulnak el a válság résztvevői? A ma­gam részéről ezt kétlem. Visszaemlékszem arra a hel­sinki beszélgetésre, amely­nek során, a világsajtó egyik legtekintélyesebb közel-kele­ti szakértője megemlítette, hogy Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanács­adója és „sztárdiplomatája” még nem hajlandó kezébe venni a közel-keleti irat­csomót... Az említett szak­értőnek Kissinger azt mond­ta, hogy csak ha szabad ke­zet kapna és mentesülhetne bizonyos amerikai „lobby” nyomásától, akkor látna hoz­zá a közel-keleti kusza szá­lak kibogozásához. Ebben pedig burkoltan található annak közlése, hogy bizo­nyos amerikai körök ma még hallani sem akarnak arról, hogy Washington a legcsekélyebb mértékben is eltávolodjék Izraeltől s kö­zeledjék az arab országok­hoz. A közel-keleti válság an­nál plasztikusabban rajzoló­dik ki a nemzetközi horizon­ton, mennél jobban látszik az európai enyhülés, men­nél inkább mutatkoznak po­zitív jelenségek a világ más tájain is. Helsinki visszhang­ja átterjedt az elmúlt hét­re: az európai fővárosokban sorra-rendre elemezték a Finnlandia-palotában, a biz­tonsági és együttműködési értekezlet első szakaszán történteket. Általános volt a vélemény, hogy jó rajtot vett a konferencia. Az együtt­működési készség a nézetek különbözősége ellenére is meghatározó jellegű az európai kapcsolatokban. Nem kell már attól tartani, hogy a „helsinki szellem” majd csalódást hoz, mint ahogy egy-másfél évtizede a „gen­fi szellem”, majd „a Camp David-i szellem” az enyhü­lés ígérete után politikai­diplomáciai összecsapások­hoz vezetett. E sorok írója is ott volt Helsinkiben, s hallgatva a külügyminiszte­reket, akik egymás után tet­tek hitet a békés egy­más mellett élés elve és gyakorlata mellett, eszébe jutott, hogy 15 éve még a NATO folyosóján Spaak. az akkori NATO-főtitkár egye­nesen „ördögi találmánynak” nevezte a békés egymás mellett élést, amelyet ,a szovjetek a nyugat ébersé­gének elaltatására agyaltak ki... Mekkora változás ment végbe Európában! Ázsiai és az indokínai fél­sziget problémái kerültek előtérbe a szovjet—vietnami legmagasabb szintű tárgya­lásokon. Le Duan és Pham Van Dong vezetésével viet­nami párt- és kormánykül­döttség járt Moszkvában. Leonyid Brezsnyev leszögez­te, hogy miután a háború idején meggyőzően érvénye­sült a szovjet—vietnami ba­rátság hatékonysága és ere­je, most, a béke napjaiban tovább erősítik a két nép testvériségét. A Szovjetunió úgy döntött, hogy az egész eddigi segítséget, 'amit a VDK-nak nyújtott, térítés- mentesnek tekinti. azaz ajándékként adja Vietnam­nak. A héten a dél-amerikai események is magukra von­ták a világ figyelmét. Urug- uayban még tart az erőpró­ba: Bordaberry elnök és a hadsereg reakciós vezetői megkísérlik megnyirbálni a demokratikus szabadságjo­gokat, de a dolgozók nagy tömegeivel találják magukat szemben, akik általános sztrájkot hirdettek és tünte­téseken fejezik ki tiltakozá­sukat. A kis Uruguay mel­lett a hatalmas Argentína is (harmincszor akkora mint hazánk!) mozgalmas napo­kat él át. Dr. Hector Cam­pora az új köztársasági el­nök, aki alig két hónapja vonult be a Rózsaszín Ház­ba. váratlanul bejelentette lemondását, hogy így átad­hassa helyét Juan Domingo Perrónnak, Argentína • volt diktátorának. Most már lát­szik, hogy valóságos forga­tókönyv szerint történik a hatalom átjátszása a 77 esz­tendős tábornoknak. aki madridi számki ve'/sében 17 éven át várt ere a pillanat­ra. A rövidesen kiírandó el­nökválasztáson Perón már biztosra mehet azért is, mert a korábbi vetélytárs a radikális párt vezetője lesz alel nőkként jelölttársa... Ar­gentína gazdasági gondjai és társádalmi bajai indokol­ják, hogy „a gondviselés küldöttéhez” Perónhoz fo­lyamodjék az uralkodó osz­tály. Egy kevéssé ismétlő­dik meg, ami Párizsban 1958-ban De Gaulle hatalom­ra kerülésével. Magyar szempontból a hét legfontosabb eseménye Ká­dár János jugoszláviai láto­gatása, Tito elnökkel folyta­tott megbeszélés-sorozata volt. Elsősorban a két or­szág és a két párt kapcso­latainak továbbfejlesztése adta meg az eszmecsere je­lentőségét, különös hang­súlyt kaptak a gazdasági kérdések, de jó alkalom nyílt a külpolitikai és a nemzetközi munkásmozgal­mi helyzet áttekintésére is. A két vezető tévényilatkoza­tai — a közös közleménnyel együtt — jói tükrözték a megbeszélések baráti, elv­társi, szívélyes jellegét. Magyar Pham Van Dong nyilatkozat a VDK kormányának elnöke a NEFB-ben 1906-ban született, 1925 óta részt vesz a forradalmi moz­galomban. 1929 elején a vietnami forradalmi ifjúsági szövetség regionális végre- ' hajtó bizottságának tagjává választották (a szervezet az Indokínai KP elődje), majd májusban a szövetség Köz­ponti Bizottságának tagja lett. 1929 júliusában letar­tóztatták és Con Dao szige­tére száműzték. A letartóztatásból 1936 jú­niusában szabadult, azonban a francia gyarmatosítók to- felügyelet alatt tartották. 1940- ben illegálisan Kínába utazott, ahol Ho Si Minh elvtárs másokkal együtt megbízta, hogy térjen haza a forradalom előkészítésére és a Viet Minh mozgalom zászlóbontására a Kínával szomszédos tartományokban. A nemzeti kongresz- szuson, melynek döntenie kellett az általános felkelésről és a nemzeti felszabadítási bizottság megalakításáról, Pham Van Dong elvtársat beválasztották a nemzeti felszabadítási bizottságba, mely később ideiglenes kormánnyá alakult át. Az 1945. évi augusztusi forradalom győzelme, a VDK megalakítása utón pénzügyminiszterré nevezték ki. 1946 májusában a vietnami nemzetgyűlés Franciaországba láto­gató baráti delegációját vezette, 1946-ban a Fontainebleau-i konferencián tárgyaló kormányküldöttség vezetője volt. A nemzeti ellenállás idején Pham Van Dong elvtárs Dél-Vietnamban tartózkodott mint a párt KB és a kormány különleges megbízottja. 1947-ben az Indokínai Kommunista Párt (ma a Viet­nami Dolgozók Páx'tja) Központi Bizottságának póttagjává választották, 1949-ben a párt KB tagja lett. 1949 augusztu­sában miniszterelnökhelyettessé nevezték ki. 1951 február­jában, a Vietnami Dolgozók Pártja alapító kongresszusán a Politikai Bizottság tagjává választották, ezt a tisztségét máig is betölti. 1954 májusában a genfi indokínai konferencián hazája kormányküldöttségének vezetődje volt. 1955 szeptembere óta a VDK miniszterelnöke. a NEFB-ben A kanadai delegáció ma­gatartása pénteken ismét tétlenségre kárhoztatta a dél-vietnami nemzetközi el­lenőrző és felügyelő bizott­ságot. A ‘NEFB délutánra összehívott ülésén a magyar tagozat vezetője „több mint különösnek” nevezte ezt a magatartást. Utalt arra, hogy a kanadai delegáció éppen akkor tagadta meg a bizottság normális munká­jában való részvételt, ami­kor az első kedvező hírek érkeztek a két eltűnt kana­dai tiszt sorsáról, és három egymást követő ülésen foly­tatta obstrukcióját. noha pénteken reggel a DIFK-nél a tisztek átadásának helyét is kijelölte. Sőt, mutatott rá a magyar nagykövet, a pén­tek délutáni üléssel egyidő- ben elkészült az átvevő cso­port utazásának terve is. A magyar delegáció a leghatározottabban tiltako­zik Kanada újabb kísérlete ellen, amely nemcsak a „ha­táridő nélküli elnapolás” is­métlődésével fenyeget, ha­nem a diplomáciai erőszak egy formája is. •,Vajon a kanadai delegációt az az óhaj vezérli-e, hogy mielőbb visszakapja tisztjeit — tette föl nyilakoZata végén a magyar nagykövet a kérdést — vagy az a szándék, hogy távozása előtt utolsó kísérle­tet tegyen a bizottság tevé­kenységének zátonyra jutta­tására?” vábbra is szigorú rendőri Moszkvában ünnepi ülésen emlékeztek meg az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt második kongresszusáról. Az ünnepi ülést Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára nyitotta meg Magyar és fooTgár vezetők táviratváltása A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése aláírásának 25. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa, Miniszterta­nácsa, egész magyar nép A VDK párt- és kormány- küldöttsége, élén Le Duan- nal. a Vietnami Dolgozók Pártja KB első titkárával és Pham Van Donggal, a Poli­tikai Bizottság tagjával, a VDK miniszterelnökével teg­nap folytatta ismerkedését Leningráddal. A magasran­gú vendégek ellátogattak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vezérkarának színhelyére, a Szmolnij pa­lotába, s ott találkoztak az SZSZKP leningrádi városi bizottságának vezetőivel. A baráti beszélgetés során, amelyben Alekszej Koszigin Argentínában Az argentin kongresszus pénteken csaknem négyórás zajos vita után, de végül is elfogadta Campora elnök és Solano alelnök lemondását. Az alkotmány értelmében ideiglenesen a képviselőház elnöke, Raul Alberto Lasliri nevében Kádár < János, Lo- sonczi Pál és Fock Jenő táv­iratban üdvözölte a bolgár párt- és állami vezetőket. Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt első tit­kára, az Államtanács elnö­ke ugyancsak táviratban kö­szöntötte a magyar vezető­ket az évforduló alkalmából. miniszterelnök, Grigorij Ro- manov. az SZKP KB PB póttagja, Konsztantyin Katu- sev, az SZKP KB titkára, Borisz Arisztov, az SZKP KB tagja, a leningrádi vá­rosi pártbizottság első tit­kára és más hivatalos sze­mélyiségek vettek részt. A Szmolnij palotából a vietnami delegáció és kísé­rete a Piszkarevszkoje em­léktemetőbe haitatott, ahol a vietnami vendégek egy per­ces hallgatással adóztak a hősök emékének és megko­szorúzták a haza emlékmű­vét. nyugalom van vette át az elnöki teendők ideiglenes ellátását és nyom­ban le is tette az esküt. Argentínában — mint az AFP jelenti — mindenütt nyugalom honol. Az ország egész területéről egyetlen in­cidenst sem jelentettek. WASHINGTON A CBS amerikai tv-társa- ság értesülése szerint Nixon elnök fontolóra vette, hogy nemzetbiztonsági főtanács­adóját, Henry Kissingert ne­vezi ki külügyminiszterré. Rogers jelenlegi külügymi­niszter állítólag a Legfel­sőbb Bíróság tagja lesz. A Fehér Ház egyik szóvi­vője a hírrel kapcsolatban kijelentette, hogy nincs hoz­záfűzni valója „ezekhez a spekulatív értesülésekhez”. Hasonló szellemben nyilat­kozott Honoluluban Rogers is, aki jelenleg Japán felé tart. A CBS értesülése nem az első ilyen természetű talál­gatás: már korábban is napvilágot láttak olyan saj­tóértesülések, amelyek tud­ni vélték, azt, hogy Kissin­ger szeptemberben váltja fel Rogerst a külügyminisz­teri székben. MOSZKVA Tegnap Moszkvából haza­utazott Hafez Iszmail Szá­dat egyiptomi elnök nem­zetbiztonsági tanácsadója. MÜNCHEN Pénteken este — Egyesült Államok-beli látogatásának befejeztével — Münchenbe érkezett Walter Scheel nyu­gatnémet külügyminiszter. A repülőtéren várakozó újság­íróknak elmondotta, hogy „gyümölcsöző” tárgyalásokat folytatott az amerikai veze­tőkkel. PÁRIZS A nagy francia fórradalom évfordulója — Franciaország nemzeti ünnepe — Párizs­ban ^ tegnap délelőtt látvá­nyos" katonai díszszemlével és légiparádéval kezdődött. Georges Pompidou köztársa­sági elnök a Champs Ely- sées-sueárúton felállított, tri­kolorral bevont díszemel­vényről tekintette meg a felvonulást. Mellette foglalt helyet Pierre Messmer mi­niszterelnök és jelen voltak még a kormány összes tag­jai is. A VDK párt- és kormány­küldöttsége Leningrádban

Next

/
Thumbnails
Contents