Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-15 / 164. szám
2 8®3Ute« sft&ma i?©pi-ap 1973. július 15. HÉTFŐ: Rogers amerikai külügyminiszter tárgyalásai Prágában a csehszlovák vezetőkkel. — Munkástüntetés Montevideóban az elnöki-tábornoki diktatúra ellen. KEDD: Kádár János Jugoszláviába utazott. — A Szovjetunió és a VDK vezetőinek tárgyalásai Moszkvában. SZERDA: Átadták Leonyid Brezsnyevnek a Lenin-béke- díjat. — Szadat nemzetbiztonsági tanácsadója Moszkvába érkezett. CSÜTÖRTÖK: Walter Schel nyugatnémet külügy-minisztei Washingtonban amerikai vezetőkkel konzultált. — Nixon elnököt tüdőgyulladással kórházba vitték. PÉNTEK: Kádár János befejezte megbeszéléseit Tito elnökkel. — Campora argentin elnök nyilvánosságra hozta lemondási szándékát, hogy Peront visszasegítse az elnöki székbe. SZOMBAT: A szovjet—vietnami tárgyalások befejezése. — El Zajjat egyiptomi külügyminiszter bécsi megbeszélései után Párizsban ismerteti a kairói elképzeléseket. í«y látta a hetet hírmagyarázínk, Pálíy József: Elmozdul-e a közel-keleti probléma a holtpontról? — Ez a kérdés foglalkoztatta a héten a nemzetközi élet megfigyelőit, hiszen nap mint ^ nap egész sor diplomáciai tárgyalás, hivatalos és fél- hivatalos nyilatkozat híre érkezett az érdekelt országok fővárosaiból. Az egyiptomi diplomácia volt a legaktívabb. Hafez Iszmail, Szadat elnök nemzetbiztonsági tanácsadója Moszkvába utazott, hogy a szovjet—egyiptomi együttműködésről tárgyaljon a szovjet vezetőkkel s egyben tájékoztatást kérjen a Brezsnyev—Nixon csúcstalálkozón a Közel-Keletről elhangzottakról. Az egyiptomi diplomatát — s ezt a tényt érdemes aláhúzni — fogadta Leonyid Brezsnyev is. A kairói külügyminiszter, El-Zajjat ugyanekkor Belgrádban és Bécsben folytatott eszmecserét, majd Párizsba utazott. A jugoszláv fővárosban teljes ro- konszenvre találhatott, Bécsben pedig közvetítői készségre. Az osztrák kormány emlékezetes módon egy úgynevezett „szakaszos” tervet dolgozott ki s ezt ajánlja elfogadásra Izraelnek és az arab országoknak: e szerint a megszállók fokozatosan ürítenék ki az arab területeket, illetve legalábbis ígéretet tennének a kiürítésre. Golda Meir izraeli miniszterelnöknek közismerten jó kapcsolatai vannak Kreisky osztrák kancellárral. legutóbb a szocialista internacionalé egy összejövetelén találkoztak. Ugyancsak osztrák diplomata, igaz, az ENSZ kék zászlaja alatt, Kurt Waldheim, a világszervezet főtitkára ajánlkozott fel még újabb közvetítésre. Egy New York-i sajtóebéd díszvendégeként kijelentette, hogy a „csendes diplomácia” módszerét eredményesebbnek tartja, mint a Biztonsági Tanács nyilvános vitáit, ezért maga is kész közel-keleti körútra indulni. Az arab világ monarchikus és nyugatbarát felében is van mozgolódás. Erre vall Husszein jordániai király londoni útja és Fejszál. Szaúd-Arábia uralkodójának az a feltűnő nyilatkozata, hogy Európa közvetíthetne a a közel-keleti válságban. Az arab világ másik feléből idézhetjük Buteflika algériai külügyminiszter véleményét: Izraelnek mindenekelőtt a palesztinokkal kell tárgyalnia. Ügy, mint annak idején Franciaország tette, amikor megbízottait elküldte az Algériai Nemzeti Felszabadítá- si Front képviselőihez. (Buteflika ezt a kijelentést Párizsban tette, ahol felújította az utóbbi években akadozó francia—algériai „párbeszédet” és új alapokra segítette a két ország együttműködését. A diplomáciai aktivitás annak előjele lenne, hogy a Közel-Keleten valóban a kibontakozás felé indulnak el a válság résztvevői? A magam részéről ezt kétlem. Visszaemlékszem arra a helsinki beszélgetésre, amelynek során, a világsajtó egyik legtekintélyesebb közel-keleti szakértője megemlítette, hogy Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója és „sztárdiplomatája” még nem hajlandó kezébe venni a közel-keleti iratcsomót... Az említett szakértőnek Kissinger azt mondta, hogy csak ha szabad kezet kapna és mentesülhetne bizonyos amerikai „lobby” nyomásától, akkor látna hozzá a közel-keleti kusza szálak kibogozásához. Ebben pedig burkoltan található annak közlése, hogy bizonyos amerikai körök ma még hallani sem akarnak arról, hogy Washington a legcsekélyebb mértékben is eltávolodjék Izraeltől s közeledjék az arab országokhoz. A közel-keleti válság annál plasztikusabban rajzolódik ki a nemzetközi horizonton, mennél jobban látszik az európai enyhülés, mennél inkább mutatkoznak pozitív jelenségek a világ más tájain is. Helsinki visszhangja átterjedt az elmúlt hétre: az európai fővárosokban sorra-rendre elemezték a Finnlandia-palotában, a biztonsági és együttműködési értekezlet első szakaszán történteket. Általános volt a vélemény, hogy jó rajtot vett a konferencia. Az együttműködési készség a nézetek különbözősége ellenére is meghatározó jellegű az európai kapcsolatokban. Nem kell már attól tartani, hogy a „helsinki szellem” majd csalódást hoz, mint ahogy egy-másfél évtizede a „genfi szellem”, majd „a Camp David-i szellem” az enyhülés ígérete után politikaidiplomáciai összecsapásokhoz vezetett. E sorok írója is ott volt Helsinkiben, s hallgatva a külügyminisztereket, akik egymás után tettek hitet a békés egymás mellett élés elve és gyakorlata mellett, eszébe jutott, hogy 15 éve még a NATO folyosóján Spaak. az akkori NATO-főtitkár egyenesen „ördögi találmánynak” nevezte a békés egymás mellett élést, amelyet ,a szovjetek a nyugat éberségének elaltatására agyaltak ki... Mekkora változás ment végbe Európában! Ázsiai és az indokínai félsziget problémái kerültek előtérbe a szovjet—vietnami legmagasabb szintű tárgyalásokon. Le Duan és Pham Van Dong vezetésével vietnami párt- és kormányküldöttség járt Moszkvában. Leonyid Brezsnyev leszögezte, hogy miután a háború idején meggyőzően érvényesült a szovjet—vietnami barátság hatékonysága és ereje, most, a béke napjaiban tovább erősítik a két nép testvériségét. A Szovjetunió úgy döntött, hogy az egész eddigi segítséget, 'amit a VDK-nak nyújtott, térítés- mentesnek tekinti. azaz ajándékként adja Vietnamnak. A héten a dél-amerikai események is magukra vonták a világ figyelmét. Urug- uayban még tart az erőpróba: Bordaberry elnök és a hadsereg reakciós vezetői megkísérlik megnyirbálni a demokratikus szabadságjogokat, de a dolgozók nagy tömegeivel találják magukat szemben, akik általános sztrájkot hirdettek és tüntetéseken fejezik ki tiltakozásukat. A kis Uruguay mellett a hatalmas Argentína is (harmincszor akkora mint hazánk!) mozgalmas napokat él át. Dr. Hector Campora az új köztársasági elnök, aki alig két hónapja vonult be a Rózsaszín Házba. váratlanul bejelentette lemondását, hogy így átadhassa helyét Juan Domingo Perrónnak, Argentína • volt diktátorának. Most már látszik, hogy valóságos forgatókönyv szerint történik a hatalom átjátszása a 77 esztendős tábornoknak. aki madridi számki ve'/sében 17 éven át várt ere a pillanatra. A rövidesen kiírandó elnökválasztáson Perón már biztosra mehet azért is, mert a korábbi vetélytárs a radikális párt vezetője lesz alel nőkként jelölttársa... Argentína gazdasági gondjai és társádalmi bajai indokolják, hogy „a gondviselés küldöttéhez” Perónhoz folyamodjék az uralkodó osztály. Egy kevéssé ismétlődik meg, ami Párizsban 1958-ban De Gaulle hatalomra kerülésével. Magyar szempontból a hét legfontosabb eseménye Kádár János jugoszláviai látogatása, Tito elnökkel folytatott megbeszélés-sorozata volt. Elsősorban a két ország és a két párt kapcsolatainak továbbfejlesztése adta meg az eszmecsere jelentőségét, különös hangsúlyt kaptak a gazdasági kérdések, de jó alkalom nyílt a külpolitikai és a nemzetközi munkásmozgalmi helyzet áttekintésére is. A két vezető tévényilatkozatai — a közös közleménnyel együtt — jói tükrözték a megbeszélések baráti, elvtársi, szívélyes jellegét. Magyar Pham Van Dong nyilatkozat a VDK kormányának elnöke a NEFB-ben 1906-ban született, 1925 óta részt vesz a forradalmi mozgalomban. 1929 elején a vietnami forradalmi ifjúsági szövetség regionális végre- ' hajtó bizottságának tagjává választották (a szervezet az Indokínai KP elődje), majd májusban a szövetség Központi Bizottságának tagja lett. 1929 júliusában letartóztatták és Con Dao szigetére száműzték. A letartóztatásból 1936 júniusában szabadult, azonban a francia gyarmatosítók to- felügyelet alatt tartották. 1940- ben illegálisan Kínába utazott, ahol Ho Si Minh elvtárs másokkal együtt megbízta, hogy térjen haza a forradalom előkészítésére és a Viet Minh mozgalom zászlóbontására a Kínával szomszédos tartományokban. A nemzeti kongresz- szuson, melynek döntenie kellett az általános felkelésről és a nemzeti felszabadítási bizottság megalakításáról, Pham Van Dong elvtársat beválasztották a nemzeti felszabadítási bizottságba, mely később ideiglenes kormánnyá alakult át. Az 1945. évi augusztusi forradalom győzelme, a VDK megalakítása utón pénzügyminiszterré nevezték ki. 1946 májusában a vietnami nemzetgyűlés Franciaországba látogató baráti delegációját vezette, 1946-ban a Fontainebleau-i konferencián tárgyaló kormányküldöttség vezetője volt. A nemzeti ellenállás idején Pham Van Dong elvtárs Dél-Vietnamban tartózkodott mint a párt KB és a kormány különleges megbízottja. 1947-ben az Indokínai Kommunista Párt (ma a Vietnami Dolgozók Páx'tja) Központi Bizottságának póttagjává választották, 1949-ben a párt KB tagja lett. 1949 augusztusában miniszterelnökhelyettessé nevezték ki. 1951 februárjában, a Vietnami Dolgozók Pártja alapító kongresszusán a Politikai Bizottság tagjává választották, ezt a tisztségét máig is betölti. 1954 májusában a genfi indokínai konferencián hazája kormányküldöttségének vezetődje volt. 1955 szeptembere óta a VDK miniszterelnöke. a NEFB-ben A kanadai delegáció magatartása pénteken ismét tétlenségre kárhoztatta a dél-vietnami nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságot. A ‘NEFB délutánra összehívott ülésén a magyar tagozat vezetője „több mint különösnek” nevezte ezt a magatartást. Utalt arra, hogy a kanadai delegáció éppen akkor tagadta meg a bizottság normális munkájában való részvételt, amikor az első kedvező hírek érkeztek a két eltűnt kanadai tiszt sorsáról, és három egymást követő ülésen folytatta obstrukcióját. noha pénteken reggel a DIFK-nél a tisztek átadásának helyét is kijelölte. Sőt, mutatott rá a magyar nagykövet, a péntek délutáni üléssel egyidő- ben elkészült az átvevő csoport utazásának terve is. A magyar delegáció a leghatározottabban tiltakozik Kanada újabb kísérlete ellen, amely nemcsak a „határidő nélküli elnapolás” ismétlődésével fenyeget, hanem a diplomáciai erőszak egy formája is. •,Vajon a kanadai delegációt az az óhaj vezérli-e, hogy mielőbb visszakapja tisztjeit — tette föl nyilakoZata végén a magyar nagykövet a kérdést — vagy az a szándék, hogy távozása előtt utolsó kísérletet tegyen a bizottság tevékenységének zátonyra juttatására?” vábbra is szigorú rendőri Moszkvában ünnepi ülésen emlékeztek meg az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt második kongresszusáról. Az ünnepi ülést Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára nyitotta meg Magyar és fooTgár vezetők táviratváltása A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése aláírásának 25. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, egész magyar nép A VDK párt- és kormány- küldöttsége, élén Le Duan- nal. a Vietnami Dolgozók Pártja KB első titkárával és Pham Van Donggal, a Politikai Bizottság tagjával, a VDK miniszterelnökével tegnap folytatta ismerkedését Leningráddal. A magasrangú vendégek ellátogattak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vezérkarának színhelyére, a Szmolnij palotába, s ott találkoztak az SZSZKP leningrádi városi bizottságának vezetőivel. A baráti beszélgetés során, amelyben Alekszej Koszigin Argentínában Az argentin kongresszus pénteken csaknem négyórás zajos vita után, de végül is elfogadta Campora elnök és Solano alelnök lemondását. Az alkotmány értelmében ideiglenesen a képviselőház elnöke, Raul Alberto Lasliri nevében Kádár < János, Lo- sonczi Pál és Fock Jenő táviratban üdvözölte a bolgár párt- és állami vezetőket. Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt első titkára, az Államtanács elnöke ugyancsak táviratban köszöntötte a magyar vezetőket az évforduló alkalmából. miniszterelnök, Grigorij Ro- manov. az SZKP KB PB póttagja, Konsztantyin Katu- sev, az SZKP KB titkára, Borisz Arisztov, az SZKP KB tagja, a leningrádi városi pártbizottság első titkára és más hivatalos személyiségek vettek részt. A Szmolnij palotából a vietnami delegáció és kísérete a Piszkarevszkoje emléktemetőbe haitatott, ahol a vietnami vendégek egy perces hallgatással adóztak a hősök emékének és megkoszorúzták a haza emlékművét. nyugalom van vette át az elnöki teendők ideiglenes ellátását és nyomban le is tette az esküt. Argentínában — mint az AFP jelenti — mindenütt nyugalom honol. Az ország egész területéről egyetlen incidenst sem jelentettek. WASHINGTON A CBS amerikai tv-társa- ság értesülése szerint Nixon elnök fontolóra vette, hogy nemzetbiztonsági főtanácsadóját, Henry Kissingert nevezi ki külügyminiszterré. Rogers jelenlegi külügyminiszter állítólag a Legfelsőbb Bíróság tagja lesz. A Fehér Ház egyik szóvivője a hírrel kapcsolatban kijelentette, hogy nincs hozzáfűzni valója „ezekhez a spekulatív értesülésekhez”. Hasonló szellemben nyilatkozott Honoluluban Rogers is, aki jelenleg Japán felé tart. A CBS értesülése nem az első ilyen természetű találgatás: már korábban is napvilágot láttak olyan sajtóértesülések, amelyek tudni vélték, azt, hogy Kissinger szeptemberben váltja fel Rogerst a külügyminiszteri székben. MOSZKVA Tegnap Moszkvából hazautazott Hafez Iszmail Szádat egyiptomi elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. MÜNCHEN Pénteken este — Egyesült Államok-beli látogatásának befejeztével — Münchenbe érkezett Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter. A repülőtéren várakozó újságíróknak elmondotta, hogy „gyümölcsöző” tárgyalásokat folytatott az amerikai vezetőkkel. PÁRIZS A nagy francia fórradalom évfordulója — Franciaország nemzeti ünnepe — Párizsban ^ tegnap délelőtt látványos" katonai díszszemlével és légiparádéval kezdődött. Georges Pompidou köztársasági elnök a Champs Ely- sées-sueárúton felállított, trikolorral bevont díszemelvényről tekintette meg a felvonulást. Mellette foglalt helyet Pierre Messmer miniszterelnök és jelen voltak még a kormány összes tagjai is. A VDK párt- és kormányküldöttsége Leningrádban
