Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-13 / 136. szám

1973. június 13 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 / Az algyői Tisza-híd építésén mind a tizennégy pillér elkészült, s ezzel befejeződtek az alépítményi munkálatok. Most azokat az acélszerkezetű hídszakaszokat szerelik össze, amelyeket majd úszódaruval emelnek be a folyó felett. Képünkön: a pillérek | Felkészülés az aratásra Kombájnokra újabb rendelési nem vesznek fel A mezőgazdasági nagyüze­mekben javában készülnek az aratásra; a gépműhelyek­ben felújítják a kombájno­kat, kijavítják a járműve­ket. Számos gazdaság június első napjaiban újabb kom­bájnokat igyekezett besze­rezni az AGROKER-telepe- ken, ahol azonban elutasítás­sal találkoztak. Az AGRO- TRÖSZT illetékesei az MTI munkatársának ezzel kap­csolatban elmondották, hogy csakis azokat a megren­deléseket tudják kielégí­teni, amelyeket időben adtak feL Á késedeflmeskedők igényeit ezúttal nem tudják teljesíte­ni, miután korlátozott szá­mú kombájn áll a kereske­delem, illetve a mezőgazda­ság rendelkezésére. Azok a gazdaságok, amelyek még ezekben a napokban is so­ron kívül új gép beszerzé­sében reménykednek, már nem számíthatnak megrende­lésük visszaigazolására, s így arra van szükség, hogy pótalkatrészekkel hozzák rendbe régebbi kombájn­jaikat. Lehetőség van arra is, hogy az üzemek egymás közötti kooperációval segítsenek egy­máson. Végleges adatok szerint az idén 1350 új szovjet kombájnt kapnak a ter­melők, s az aratócséplő gépek túlnyomó részét már átvették a gazdasá­gok. A kombájnokat a záhonyi határállomásról célfuvarral szállítják a gazdaságokba, s a Mezőgép Tröszt szakembe­rei a helyszínen szerelik ösz- sze a gépeket, majd a pró­bajáratás után átadják a be­rendezéseket. Az NDK-ból az első negyedévben további 50-et ,várnak. Eddig összesen 65 NDK-kombájnt vettek át a megrendelők, s a többi fo­lyamatosan érkezik majd a következő napokban. A rendrcarató gépek iránt is megnőtt az ér­deklődés. Bulgáriából 360-at igazoltak vissza, s ezek a gépek is rövidesen megérkeznek a megrende­lőkhöz. Az aratásra a Mezőgép Tröszt gépjavító szervizszol­gálatot szervez és az AGRO- KER-telepeken is ügyeletet tartanak majd a késő esti órákig, illetve vasárnap és a munkaszüneti napokon. Ka csali ombinát Sikeres félév a Besenyszög- Palotási Állami Gazdaságban Nyolcszázezer kacsa öi és fél hónap alatt (Tudósítónktól) A Besenyszög-Palotási Ál­lami Gazdaság többek kö­zött arról ismert, hogy kez­dettől híve a szakosított gazdálkodásnak. Olyan ter­melési struktúra kialakítá­sára törekedett, amely biz­tosítja a helyi adottságok gazdaságos kihasználását. Az üzem területén nagy kiterjedésű vízterület van, amely szinte kínálja ma­gát víziszárnyasok tenyész­tésére. Erre alapozva az or­szág jelenlegi legnagyobb és legmodernebb kacsate­nyésztő kombinátját fejlesz­tették ki. A korszerű törzs­telepen húszezer szaporító állományt tartanak, amely­nek alapanyagát Angliából importálták. Az angol Cher- riwely kacsafajta jellemző, jó tulajdonsága, hogy negy­venkilenc nap alatt eléri a három kilogrammos súlyt. A nagytestű víziszámyaso- kat hústermelésre nemesítet­ték ki, így az ínyenc fo­gyasztók igényét is kielégí­ti, miután kevésbé zsíros. A gazdaság keltetőjében napvilágot látott kacsákat napos, jlletve előnevelt, 18—21 napos korban értéke­sítik. Három megye — Szolnok, Békés és Bács-Kis- kun megye nagyüzemei vá­sárolják a nemesített kacsá­kat, de időközönként szállí­tanak a Dunántúlra, Keszt­hely környékére is. A folyamatosan „termelő” kacsakombinát igen terme­lékeny volt az idén, öt és fél hónap alatt nyolcszáz­ezer napos és előnevelt ka­csát bocsájtott ki. Az idei terv azonban lényegesen na­gyobb, az év végéig nem kevesebb mint másfél mil­lió szárnyast értékesítenek, illetve nevelnek fel. Az évek óta nyereséges üzemágban — lépést tartva a nemzet­közi színvonallal — tökéle­tesítik a tartási körülménye­ket. Az előnevelőben beve­zették a dróthálós padozatú tartást, a korábbi mélyal­mos tartási módszer helyett. Az egy méter magasan lé­vő sűrű drótháló négyzet- méterein hatvan kiskacsát tudnak tartani, több mint kétszeresét a régi tartási módszernél. Előnye továbbá, hogy a szellősebb környezet­ben kedvezőbb a súlygyara­podás, a növekedés, mini­mális az elhullás. Cipők terven felül (Tudósítónktól.) A Kiváló vállalat cím nemcsak a múlt eredménye­ket ismeri el, hanem ösztön­zést ad a jelenre is. Ezt bi­zonyítja a Tisza Cipőgyár hat és fél ezer dolgozójának idei munkasikere. Az év első öt hónapja ki­emelkedő termelési ered­ményt hozott. A gyári kol­lektíva 63 ezer 800 pár láb­belivel többet készített, mint terve volt. A túlteljesítésben nagysze­repe volt a debreceni gyár­egység dolgozóinak, akik pontosan 25 ezer párral több cipőt készítettek májusig, mint tervezték. Martfűn és a gyáregységek­ben a mennyiségi eredmény mellett jelentősen javult az idén az első osztályú termé­kek részaránya is. Sz. E. Átadás előtt Az „utolsó simításokat” Is elvégezték, így hamarosan átadják rendeltetésének a jászjákóhalmi Béke Tsz sza­kosított sertéstelepét. A korszerű, nagyüzemi gaz­dálkodás valamennyi köve­telményének megfelelő tele- j pet négy évvel ezelőtt a ser- j tésprogram keretében kezd- I ték építeni. Az évi 6 ezer ; mázsa hízósertés kibocsátó- ' sára alkalmas szakosított te- ' lep 37 millió forintba került, i A határozatok sorsa Minden határozat annyit ér, amennyit megvalósíta­nak belőle — ez talán túl egyszerű, szinte közhelyként hangzik, de többnyire így vagyunk a legfontosabb dolgokkal. Se szeri, se szá­ma azoknak az elemzések­nek, felméréseknek, vizsgá­latoknak, amelyek a pártha­tározatok útjáról, sorsáról készültek az elmúlt évek­ben, mintegy választ keres­ve arra, mi a magyarázata, hogy egynémely határozat — ha megfeszülnek is — papíron marad, írott ma- laszt csupán. A probléma gyökere a határozatok meghozatalában keresendő. Pontosabban: annak konkrétságában. Szá­mos tapasztalat bizonyítja, hogy a központi pártszer­vek, vagy a megyei, járási pártbizottság egy-egy ha­tározata lényeges változta­tás nélkül lépeget mind lej­jebb a maga útján, lépcső­fokonként az alapszerveze­tekig. Ott hasonló módon általában megtárgyalják az ügyet, és ezzel a dolgot be­fejezettnek tekintik. Ki le­het pipálni, ezt a munka­tervi pontot is teljesítették. Nyilvánvaló, hogy ez a módszer nem lehet eredmé­nyes. A dolog természetéből következik, hogy az a párt- határozat, amely egy fel­sőbb pártszerv fórumán szü­letik, bármilyen tartalmas, jó és konkrét is legyen, nem hajtható végre „egy az egyben” az alsóbb fóru­mokon. Maradjunk az alapszerve­zeteknél. Sokszor tapasztal­ható, hogy a „felülről” ér­kezett határozatnak mér az értelmezésével is problémák adódnak. Mégis, a gyakor­latban alig találkozunk az­zal, hogy a vezetőség azért üljön össze, hogy a végre­hajtás előkészítése érdeké­ben tanulmányozza, megvi­tassa a felsőbb pártszervtől érkezett határozatot. Erre pedig sokszor szükség volna. Az is elképzelhető, hogy az ilyen előkészítő, értelmező vitára meghívnak az alap­szervezet tagjai közül né­hány, a témában járatosabb párttagot. Hogy példával is éljünk: Határozat érkezik az üzem- és munkaszervezés kérdésé­ről. Az üzemi alapszervezet bizonyára könnyebben eliga­zodik, hamarabb megtalálja a határozat értelmezésének, végrehajtásának útját, ha tagjai közül bevonja ebbe a munkába azokat a műsza­kiakat, akik a témát felte­hetően ismerik. Mire keresünk választ egy határozat tanulmányo­zása, értelmezése során? El­sősorban arra, hogy mit akar azzal a felsőbb párt­szerv elérni. Majd ezenbe- lül azt keressük, hogy ebből milyen részfeladat oldható meg a mi alapszervezetünk­ben. És ezen a ponton ugyancsak találkozunk hi­bás értelmezéssel. Gyakran azonos a sablon: az alap­szervezet vezetősége a tag­gyűlési napirend előterjesz­tésére készülve megismétli a felsőbb pártszerv határo­zatában foglaltakat. Ez ele­ve nem lehet olyan konk­rét, hogy azt mindenütt egyformán kelljen értelmez­ni és végrehajtani. Jól tud­juk, hogy még egy járási pártbizottság is kénytelen általánosabban fogalmazni, mert nagyon sokféle alap­szervezete van. Az általá­nosságok ismételése helyett — abból elég annyi, hogy az összefüggések, az összkép minden párttag előtt vilá­gos legyen — meg kell ta­lálni a határozatnak azt a néhány pontját, amelyet a mi alapszervezetünkben is végre lehet hajtani. (Sajá­tos módon ez a lehetőség a felismerés pillanatában kommunista kötelezetséggé- váLik.) A példához visszatérve: Az üzem és munkaszerve­zésről hozott párthatároza­tot másképpen kell tárgyal­ni a nagyüzem azon alap­szervezetében, amelyhez — ha van ilyen — az üzem- szervezéssel foglalkozó kom­munisták is tartoznak, s megint másként egy olyan üzemrész alapszervezetében, ahol legfeljebb csak a mun­kaszervezés néhány konkrét kérdéséről tudnak az egész témából kiragadva, érdem­ben tárgyalni. A határozatok ílymódon való adaptálása nem is olyan könnyű. Főként azért nem, mert — sok helyen ez a gyakorlat — a kiindu­lópont mindig az országos szerv határozata és azt megtűzdelik néhány helyi szemponttal. Fordítva ez sokkal eredményesebb len­ne. Az előterjesztés készí­tésénél mindig a sajátos helyzetből kell kiindulni. Azt kell vizsgálni, hogy az adott kérdésben a mi alap­szervezetünk területén mi a helyzet, milyen gondok, tennivalók vannak. Ennek összegyűjtése után — a fel­sőbb pártszerv határozata alapján — ki kell dolgozni a lehetséges megoldás út­ját, a konkrét, elvégzendő feladatokat. Az alapszerve­zeti taggyűlésnek ezekben-a kérdésekben kell határoza­tott hozni. Ez látszatra a határozat leszűkítése néhány kérdésre. De ez a látszat csal. Mert a pártmunka első vonalá­ban, ott, ahol a végrehajtás folyik, semmire sem me­gyünk az általános határo­zatokkal. Amíg — az előb­bi pédánál maradva — csak nagy összefüggésekben, ál­talában beszélünk az üzem- és munkaszervezés kérdésé­ről, mindenki bólogat. Az egyetértés teljes — csak ép­pen nem történik utána semmi. Nem is történhet. De ha azt vizsgáljuk, hogy a mi gyárrészlegünkben mi­lyen akadályai vannak az ésszerű munkaszervezésnek, hol lehetne azon változtatni, javítani, parázs viták kelet­kezhetnek és érdemi döntés is. Olyan, ami konkrétan megfogalmazható. Egyébként egy országos, átfogó érvé­nyű határozatot csak úgy lehet maradéktalanul vég­rehajtani, ha mindenütt azt a részfeladatot teljesítik be­lőle, ami számukra az adott, a kézenfekvő. A határozatok sorsát az eddigiekben főként a „fo­gadó” pártszerv, az alap­szervezet oldaláról vizsgál­tuk. De a konkrétság érde­kében a „kibocsátó” párt­szerv is sokat tehet. Első­sorban az alapszervezeteket közvetlenül irányító járási, városi pártbizottságokra gondolok. Nem tagadva e gondolatsor egyik korábbi megállapítását, miszerint e pártszervek a helyzetüknél fogva sem dolgozhatnak ki olyan konkrét határozato­kat, amelyek mindenütt egyformán érvényesek — jogos az igény, hogy több segítséget nyújtsanak e te­kintetben is. A járási, városi pártbizott­ságok alapvető feladata a területükön működő alap­szervezeteket segíteni, fel­készíteni az önálló munká­ra. Ennek a segítésnek egyik módja az, ha dönté­seiknél figyelembe veszik mindazokat a sajátos kö­rülményeket, amelyek kö­zött alapszervezeteik működ­nek. Ha a felsőbb pártszerv határozatát kellő elemzés után úgy „bontják” a járás területére, hogy az megfe­lelő támpontot, eligazítást adjon mindenütt a feladat helyi adaptálásához, konk­retizálásához. A már több­ször szóba hozott példával élve: Találjanak támpontot az üzem- és munkaszerve­zési feladatokat illetően mind a nagyvállalati köz­pontok, mind a gyáregysé­gek, vagy éppen a kisipari szövetkezetek területén mű­ködő alapszervezetek. Egyébként csak az ilyenmó­don kidolgozott határozat teszi lehetővé a járási bi­zottságnak a végrehajtás konkrét helyszíni segítését és ellenőrzését is. Ami a határozatok sorsát illeti, a hangsúly tehát a konkrétságon van; munka- módszereinket úgy kell fi­nomítani, alakítani, hogy az feleljen meg annak a kö­vetelménynek, amit Kádár elvtárs a KB novemberi ülésének zárszavában fogal­mazott meg: „...most nem a tűnődés, a filozófálás, az óhajok és a meddő viták időszaka, hanem a lendüle­tes munka következik.” A párthatározatnak, szülesse­nek azok bármely szintjén a pártéletnek, e gondolat maradéktalan érvényesülését kell szolgálni. VARGA JÓZSEF Ä jászárokszállási jelölőgyfilésen kérték Javul a közvilágítás — Kényelmesebb és biztonságosabb lesz a közlekedés Több mint két hónapja, hogy Jászárokszálláson is be­fejeződtek a tanácstagi je­lölőgyűlések. Hatvan jelölő- gyűlésen a választópolgárok 276 közérdekű bejelentéssel kértek segítséget a nagyköz­ség kommunális helyzetének javításához, a kereskedelmi hálózat fejlesztéséhez, új szolgáltatások bevezetéséhez. Meghaladta a félszázat azoknak a száma, akik az egészségügyi és szociális el­látással, valamint a közle­kedéssel kapcsolatos észrevé­teleket tették. A kérések többségét út-, járda- és víz­hálózat építésével, a közvi­lágítás javításával volt kap­csolatos. Ennek oka, hogy a nagyközség utcái rossz álla­potban vannak, esős időben a járművek elakadnak, gya­logosan közlekedni kényel­metlen. A tanács vb a jogos kérések teljesítése érdekében már eddig is számos intéz­kedést tett. A helyi Béke és Táncsics Tsz-től 2400 köb­méter — az utak feltöltésére alkalmas — földet vásárolt, abból tizenöt rossz állapot­ban lévő utcát újítottak feL Járda építésére az idén 10 ezer forintot fordítanak. A jelölőgyűléseken elhangzott észrevételek alapján dönte­nek arról is, hogy a rendel­kezésre álló összegből hol építsenek a közeljövőben járdát. Jogosak voltak a vízháló­zat bővítésével kapcsolatos kérések. A 12 millió forin­tos költségű szennyvízcsa­torna-rendszer építése mel­lett 4 millió forintot fordí­tanak a vízvezetékhálózat korszerűsítésére. Az 1873. évi fejlesztési alapból fél millió forintot használnak fel erre a célra. Sor kerül az idén további hét közkifolyó üzembe helyezésére. Számos észrevétel hangzott el a közvilágítás javításával kapcsolatban. A tanács meg­rendelésére azóta tizenegy utcában szereltek fel újabb közvilágítási lámpákat. Ja­vul az idén a kereskedelmi ellátás. Átadják a most épü­lő ABC-áruházat, az ÁFÉSZ a „Patak” mellett új élel­miszerboltot épít. A közlekedés javításával, az új szolgáltatások beveze­tésével kapcsolatban olyan kérések hangzottak el, mint: új autóbuszmegálló építése, liszt-cseretelep létrehozása, szolgáltatóház, mentőállomás, gyermekorvosi szakrendelő, posta építése.

Next

/
Thumbnails
Contents