Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-12 / 135. szám

I 1973. június 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A dal ünnepe volt (Folytatás az 1. oldalról.) rust, a hőgyészi énekegyüt­test, a zákányszéki, hodászi, a jánoshalmi szövetkezet da­losait, a szekszárdi madrigál kórust és külön a távoli északról érkezett külföldi vendégeket, a finn Riihimäki városának népes kórusát. A házigazdák megkülön­böztetett szeretettel fogadták őket, ünnepélyesen a városi tanács dísztermében, ahol a vendégek stílusosan, dallal viszonozták a tanácsiak kö­szöntő szavait, majd a finn kórus tagjai a Béke Terme­lőszövetkezetbe, aztán a me­zőtúri főiskolára látogattak. Ugyanebben az időben a vá­rosi pártbizottság első titkára, Móricz Béla üdvözölte a kó­rushangversenyre érkező szö­vetkezeti dalosokat, és a fennállásának 100. jubileu­mát ünneplő Petőfi ének­kart. A baráti gesztus számta­lan megnyilvánulása után kellemes, helyenként forró hangulatú hangversenyre ke­rült sor este a színházterem­ben. A szép számú közön­ség jól tükrözte, hogy ebben a városban szeretik a zenét, (így volt ez a Röpülj páva­körök megyei seregszemléjén is.) A hangversenyen a Tak­sonyiak kórusa imponáló fér­fias hangzásával, tiszta ke­ménységével nyerte el a kö­zönség tetszését, továbbá ki­emelkedett a kórusok sorá­ból a jubiláló mezőtúri ének­kar. Elsősorban a környék népdalainak zamatos, ízes előadásával, őszinte átélt éneklésmódjukkal ragadtat­ták el a hallgatóságot, - de szakmai szempontból is egy­értelmű sikert arattak vál­tozatosan összeállított, színes programjukkal. A legszebb hangzású, a legegységesebben éneklő kórusnak illő pálmát a szekszárdiak vitték el. Kü­lönösen az ősbemutatóként elhangzott Esti zivatar je­lentett kivételes élményt: mesterien felépített, rendkí­vül ártisztikusan megoldott produkció volt. Az est ráadásaként a finn kórus szerzett felejthetetlen perceket a lelkes közönség­nek. Az egyik ma élő leg­népszerűbb finn szerző, Palm- gren Dalolj leánykám című müvével nyitották műsoru­kat, s a játékos, könnyed dalt csábító erővel és igézőén szó­laltatták meg. Nem nagy re- giszterű együttes a finnek kórusa, de zengő hangjuk, távoli fenyvesek, erdők zú­gását hozza, s lírájuk férfias költészete békés tavak csend­jét közvetíti. Az elhangzott művek Nyáresti 'szellő, az Erdő mögé .üzenet is volt a békére vágyó testvérnép ba­ráti üzenete. Szolnokon két helyszínen Szolnokon két helyszínen is dobogóra léptek az ének­karok, a Ságvári körúti is­kola és a Tiszaparti Gimná­zium aulájában. A zsűriben üdvözölhettük Balázs Árpád Erkel-díjas zeneszerzőt, va­lamint Fasang Árpád és Czö- vek Lajos zeneszerzőt is. A Ságvári körúti iskolában be­mutatkozó kórusok közül ki­emelkedett a füzesabonyi férfi kamgrakórus; rendkívül lágy. kulturált hangzásával, intonálásainak tisztaságával hívta fel magára a figyelmet a szolnoki ÁFÉSZ Kodály Kórus és a hajdúszováti szö­vetkezetek énekkara. A Tiszaparti Gimnázium­ban bemutatkozó énekkari mezőny talán még ennél is erősebb volt. A Heves me­gyei szövetkezetek kórusa Égerből, a pécsi ÁFÉSZ Ja­nus Pannonius leány kama­rakórusa, a tiszakécskei if­júsági női kar, amely szop­rán szólamának egységes, lágy hangzásával tűnt ki, a siklósi szövetkezeti vegyes­kar, amely Bach paraszt kan­tátájából adott elő többek között egy részletet igen ügyes megoldással — két he­gedű és zongora kamarakí­sérettel. A hangversenyek után Szolnpk város lakóinak négy helyszínen, esti szerenáddal kedveskedtek a résztvevők. Á béke és barátsági hónap ünnepélyes zárása Vasárnap már kora reggel énekszótól volt hangos a szabadtéri színpad környéke. A közösen előadandó kórus- művek próbájára gyűltek egybe a IV. országos szövet­kezeti dalostalálkozó részt­vevői. majd kilenc órakor el­indultak a Május 1. úton és a Beloiannisz úton át a Kossuth tér és a Táncsics Mi­hály utca útvonalán a Ti- sza-parti Lenin-szoborhoz. Ott a Himnusz nyitotta meg a béke és barátsági hónap megyei záróünnepségét, majd Balázs Árpád vezényelte az egybesereglett énekkaroknak „Jelige” című művét, ame­lyet éppen egy korábbi szö­vetkezeti dalostalálkozó al­kalmára komponált. Kukri Béla, Szolnok Város Taná­csának elnökhelyettese kö­szöntötte az énekkarokat, majd Patay János, a SZÖ- VOSZ elnökhelyettese tar­tott ünnepi beszédet, amely­ben a béke és barátság hó­nap most záruló, események­ben gazdag időszakát mél­tatta. Koszorúzás követke­zett, majd ismét közös ének­lés. Buday Péter, a KOTA megyei szervezetének titkára vezényelte Eisler Bécsi mun­kásindulóját. Az ünnepség az Intemacionálé hangjaival ért véget. Hangverseny a Szigligeti Színházban Az ünnepség után ismét hangversenyre gyülekezett a közönség, hisz a Szigligeti Színházban a találkozón részt­vevő — és az aranyérem fokozatot már előbb elért kó­rusok, amelyek szombaton még különböző helyszíneken léptek fel —■ itt most egy műsorban mutatták be „ver­senyprogramjuk” egy részét, s fellépett a hetventagú finn férfikórus is. Külön érde­kessége volt a hangverseny­nek, hogy kilenc új kórus­mű ősbemutatója is ekkor hangzott el. A Hazafias Nép­front, a Kórusok Országos Tanácsa és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Ta­nácsa ugyanis pályázatot írt ki könnyen énekelhető nép­dalszvitekre, népdalfeldolgo­zásokra, vagy pedig népdal ihletésű kórusművekre. Sok szerző küldte el pályázatát, s az előzetes elbírálás után ezek bemutatására esett a választás. Első díjat nyert Tillai, Aurél Régi erdélyi népdalok című feldolgozása (a pécsi leánykórus mutatta be), de kiemelkedő alkotás-- nak bizonyult Pászti Miklós, Balázs Árpád. Fasang Árpád és Czövek Lajos szerzeménye, illetve feldolgozása is. A ven­dég riihimäki-i énekkar mű­sorában kedves gesztussal akart örömet szerezni. Egy magyar népdalfeldolgozást és Kodály Katonadalát is elő­adták. IMivódíjat kaptak ’A vasárnap délelőtti hang­verseny után került sor a díjak átadására. A kiemelke­dő művészi összteljesítmé­nyekért nívó-díjat kapott a mezőtúri ÁFÉSZ és a műve­lődési központ Petőfi-ének- kara, a szekszárdi szövetke­zet madrigálkórusa, a szol­toki ÁFÉSZ Kodály Kórus (a szekszárdiakkal együtt két- sét úi mű bemutatására is vállalkoztak), a pécsi Janus Pannonius Leánykar. A SZÖVOSZ Országos Tanácsa is felajánlott különdíjakat — ezeket a zsűri indokolása alapján a hajdúszováti szö­vetkezetek Kodály-énekkara, a Heves megyei szövetkezeti kórus, a konyi Erkel Ferenc énekkar, a siklósi szövetkez­zetek vegyeskórusa kapta. JA—VM—KI Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban történt... (1973. május). A Szovjet- szkaja Esztonija című napi­lap cikkírója, N. Szenko május 9-i írásában feledhe­tetlen pillanatokat idéz, 1945. májusának napjait, közvetlenül a háború befe­jezése előtti történelmi ese- . ményeket. „Már januártól kezdve teljesen világos volt számunkra — írja — hogy a harcok hamarosan véget érnek. Egymás után érkez­tek parancsnokságunkra a távirati és telefon jelentések., melyekben a harcoló csapa­tok azt közölték velünk, „Már két hete, hogy Zsukov apánk vezetésével Németor­szág területén harcolunk. Jelenleg az a hely, ahol az egységeink küzdenek, mind­össze 109 km-re van Ber­lintől”. Aztán fogytak a ki­lométerek, s május 3-án reggel parancsot kaptunk, hogy a 62-es lövész hadtest harcoló egységeit vonjuk vissza az Elba partján fek­vő Bertlau nevű faluba, és ott egészítsük ki a megrit­kult sorainkat a hátrama­radt, pihenő alakulatokkal. A pihenő rövid volt. Még a délelőtti órában megtar­totta Vorobjev tábornok a felsorakozott katonák fölött a szemlét, majd elhangzott a parancs: „A teherautók­ra!”. S ez volt a négy küzdel­mes, háborús év legutolsó veszényszava. Ezután ‘már csak a május 9-i esemé­nyekre emlékszem. A Győ­zelem Napjára. A lelkes, boldogságtól síró, fáradt, kínzott arcú felnőtt férfiak­ra, akik maguk sem akar­ták és merték elhinni, hogy túltélték a borzalmas pusz­tításokat, s annyi év után letehetik végre a fegyvert. A fiatalok akkor sem tagad­ták meg magukat. Ki tud­ja honnan, honnan nem, de örökké mozgó kievi gyere­kek egyszercsak egy labdát, egy igazi bőrfotbalt várá- zsoltak elő. S néhány perc múlva már az egész ala­kulat ott rúgta, kergette, olyan izgalommal, mintha nem is a poklok poklából menekültek volna alig né­hány órája... Igazi ünnep volt. Az első gondtalan, nyugodt nap, annyi sok izgalom, szomo­rúság után. S az is maradt. Nemcsak az én számomra, de valamennyi szovjet em­ber számára. Kormányunk nemzeti ünneppé, munka- saüneti nappá nyilvánította május 9-ét, s november 7-tel és május 1-vel, a nem­zetközi munkásság e két nagy ünnepével emelte azo­nos jelentőségűvé — zárta visszaemlékező sorait a har­cok egykori résztvevője. * • * A Virui Múzeum gyűjte­ményében az évek folyamán jelentős anyag gyűlt össze az 1905—ö-os évek alatt le­zajlott parasztfelkelésekről. A dokumentumok, különle­ges érdekessége az, hogy egy jelentős részük verses formában íródott. Érthető, világos nyelvezetű írások, gördülékeny versek ezek, rríelyek a dolgozók harcai­ról, a végső győzelemről, a cárizmus megdöntéséről szólnak, s a balti bárók el­űzésére szólítanak fel. A dokumentumok egy másik része a cári hatalom és az észt nacionalisták titkos, de nagyon is veszélyes együtt­működéséről rántja le a leplet. „Legyetek óvatosak, a nacionalisták a balti bá­rók helyeit akarják maguk­nak biztosítani, és még aszóknál is keményebb el­nyomásra törekszenek!” —. olvashatjuk az egyik röpla­pon. A röplapokon — teljesen érthető és világos okok mi­att — a szerző neve nincs feltüntetve. Ezért a kuta­tóknak nagy fejtörést oko­zott mind a mai napig, ki is írta hát ezeket a verses, illetve a legalaposabb hely- zetisrheretről és szilárd marxista szemléletről tanús­kodó felhívásokat. Most, 67 év után sikerült a titokra fényt deríteni. A röpiratok szerzője egy * VIru környéki parasztgyerek: Jaan Räppo volt. Räppo az 1905—6-os években gyári munkásként Péterváron dolgozott, hogy egyetemi tanulmányaihoz a szükséges anyagiakat elő tudja teremteni. Itt került kapcsolatba a neves észt forradalmárral, Viktor Kin- gissepp-pel is, aki tovább segítette azon az úton, mely egyenesen vezetett a forra­dalmi versek és felhívások megszerkesztéséhez. Räppo Péterváron írta nevezete­sebb verseit, saját kezűleg sokszorította egy kézi sten­cilgépen, és innen juttatta a Péterváron dolgozó, Viru kerületbeli munkatársai út­ján haza, szülőföldjére. Olyan titokban végezte ezt a röplapszerkesztést, hogy csali most derült rá fény, hosszas kutatómunka után. Pedig Räppo forradalmi te­vékenysége egyébként is­mert volt, hiszen mint a polgárháború hősét, az egész Szovjetunió nyilvánossága ismerte... * » • Május 29-én jelentős ese­mények színhelye volt az észt főváros. Itt a város mustamäe-i új kerületében épített politechnikai intézet dísztermében tartották XI. kongresszusukat Európa leg­nevesebb fizikusai. Az euró­pai kongresszus fő témája a molekuláris s'pektorszkó- pikus kutatások újabb ered­ményeinek ismertetése volt. Noha csak Európa tudósgár­dája volt a kongresszus hi­vatalos résztvevője, a ven­dégek és az, érdeklődők kö­zött kanadai, ausztráliai, egyesült államokbeli és ja­pán tudósok is szép szám­mal akadtak. — Siámunkra megtisztel­tetés és öröm, hogy fővá­rosunkban üdvözölhetjük önöket, az európai tudósok legnevesebb fizikusait — mondta V. Klauson, az Észt SzSzK Minisztertanácsának elnöke megnyitó beszédében. — Ez a tény ugyanis azt is bizonyítja, hogy hazánkban a fizikai kutatások olyan eredményeket értek el, ame­lyekre joggal lehetünk büsz­kék, s amelyek a világ él­gárdájában biztosítanak szá­munkra helyet. Szabó István Ifjúsági könyvek az ajánlópolcon Osztályfőnöki órák a könyvtárban — Évente 194 ezer forint könyvekre Filmjegyzet Sherlock Holmes magánélete Vannak emberek, akikről egyesek azt állítják, nincs magánéletük. Aztán egy idő múlva kiderül, mégis volt. Bukott angol miniszterek egész sora mesélhetne en­nek kellemetlen következ­ményeiről. Sherlock Holmes, a Co­nan Doyle teremtette világ­hírű detektív turpisságaira jóval halála után derült fény. A magánéletéről ké­szült film képsorai elárul­ják, hogy Holmes — a kő­szívű, a megközelíthetetlen' — életének egy különös rossz periódusában olyan szerelmes volt, mint egy ágyú, minek következtében detektivként is orránál fog­va vezették. És a jó öreg Watson dok­tor? Nos, ő sem különb. Nem ,figyelmezteti barátját erre a valóságos elemi csa­pásra, s mi több, emlékira­taiban rútul elárulja őt. így bízza az ember másra ma­gánéletének jtitka.it... Billy Wilder, a nagysike­rű „Legénylakás” című film rendezője ezúttal köze­pes mulatságot okozott. . A sztori gyengéit — hiába ez nem Conan Doyle műve — nem pótolta a néhány iga­zán jó filmes ötlet és a ki­tűnő színészi játék sem. So­kat ront a film színvonalán a vontatott bevezető törté­net és az érzelgős befejezés. Sherlock Holmes „trón­fosztása” után szívszorongva várjuk az Angyal, Maigret felügyelő, McGill sőt Ben Qvick „bűneit”... Sh-SíS -B-Ő Az eredményekről, gon* dókról készítettek számvetést a jászberényi járási-városi könyvtárban. A város egyik legfontosabb közművelődési intézményében megvannak az eredményes munka felté­telei. A könyvtárnak tizen­hat dólgozója van. közülük tíz főhivatású könyvtáros; Az intézmény korszerű szék­házával, berendezéseivel és gazdag könyvállományával alkalmas a színvonalas, min­den igényt kielégítő könyv­tári feladatok teljesítésére. A könyvtár zenei, részleg­gel. fotó-laboratóriummal, rotaprint sokszorosítóval és kisgrafikák sokszorosítására alkalmas könyvkötészeti présgéppel rendelkezik. Eredményes munkájával 1971-ben elnyerte a Kiváló Könyvtár címet. A központi könyvtárnak a város területén 18 fiókkönyv­tára vari, közülük 12 a kül­területen működik. Könyv­állománya tavaly 86 862 kö­tet volt, 7552 kötettel több, mint egv évvel korábban. Köhyvek beszerzésére 1971- ben 176 ezer forintot, tavaly 193 857 forintot fordítottak. Az elmúlt két évben közel százhetvenezer látogató ia volt a könyvtárnak. Al olva­sók száma tavaly 6339 volt. kevesebb mint 1971-ben. A csökkenés oka, hogy kihasz­nálatlanság miatt több ta- nvai fiókkönyvtárat meg­szüntettek. A gyermekkönyvtárban á kölcsönzésen kívül különbö­ző szakkörök működnek. A cigánygyerekek olvasóvá ne­velése érdekében letéti könyvtárat hoztak létre a Kossuth úti' általános iskola cigány napközijében. A könyvtárban külön pol­cokon helyezik el a fiatalok­nak ajánlott irodalmat, és ifjúsági felelős foglalkozik az olvasókkal. Együttműkö­dési szerződést kötöttek az ipari szakmunkásképző inté­zettel, a Lehel Vezér Gim­náziummal és a Tanítóképző Intézettel. A három iskola pedagógusai az osztályfoglal­kozásokat gyakran a könyv­tárban tartják meg. A könyvállomány gyarapí­tása során gazdag gyűjte- riiényt hoztak létre hangle­mezből és magnetofonszala­gokból. Növekedett az elmúlt évben a könyvtár helytörté­neti. sajtócikk- és kisgrafikai gyűjteménye. Fontos igényeket elégíte­nek ki a 4 ezer kötetes kézi­könyvtárral. amelyben meg­találhatók a legkeresettebb műszaki és mezőgazdasági szakkönyvek, valamint a pe­dagógiai szakirodalom. Figyelemre méltó módszer­tani segítséget adnak a köz­ségi könyvtáraknak. Évente 6—7 komplex vizsgálatot tar­tanak, bibliográfiákat készí­tenek és sokszorosítanak szá­mukra. A városi-járási könyvtárban bevezetett mód­szertani újításokat, a sikeres rendezvényeket és kiállítá­sokat a községi könyvtárak­ban is megrendezik. — illés — Hézagtól! ők Bár már az elnevezés is sértő, nem találok rá jobb kifejezést. Azokról a rövid műsorokról van szó, me­lyek nem keltenek különö­sebb figyelmet, melyek, tíz-húsz esetleg harminc percben két fontosabbnak tartott, nagyobb műsor­blokkot kötnek össze. Ide sorolható talán Pet- ress István Mikrólánc cí­mű műsorsorozata is, melyről már a múlt héten írtam, de most is meg kell említeni. A hétfői adás az eddigiek között is a leg­kényesebb kérdéssel fog­lalkozott: a tizennyolc év körüliek, elsősorban a lá­nyok nemi életével. A mű­sor minden prüdériától, • szemforgatástól mentesén igyekezett feltárni a való helyzetet (ebben a kitűnő­en megválasztott' riport­alanyok is sokat segítet­tek), majd az adott hely­zet elfogadásával próbál­ta a megoldást, a segítség lehetőségéi megkeresni. Szintén rövid, ám mé­gis kedves • új színfolt a Petőfi rádión, a kívánság- műsorban jelentkező új műsorfajta, a Könyvről könyvért című tízperces irodalmi rejtvényműsor. Kistestvére az immáron nagy népszerűségnek ör­vendő Ki nyer ma? zenei vetélkedőnek. Sajnos, hogy ez a valóban érdekes apró műsor a tervek szerint egyelőre csupán hetenként egyszer jelentkezik. Azért sajnáljuk, mert áz iroda­lom népszerűsítése lega­lább olyan fontos, mint Zenei műveltségünk növe­lése. Ha a műsor gazdaí ezt egyelőre kísérletnek szánták, akkor bízhatunk benne, hogy talán egyszer majd ez a műsor is na­ponta jelentkezik. Hiszen vetélkedni Magyarországon szinte mnidenki szeret, s ha ez könyvek ürügyén történik — ennek csak örülhetünk. Örömmel vet­tük azt is, hogy ennek a műsornak nem lesz törzs­helye, „országjáró fajtá­nak” tervezik. Félórás, szintén nem hivalkodó műsor a Jelen­időben, melynek vasárnapi adásában Gácsi Sándor dokumentumműsora hang­zott el a vállalkozókróL Azokról, akik, valamilyen társadalmi igényt felismer­ve, igyekszenek, azt ki- haszriálni-kielégíteni, kü­lönösen ott, ahol az álla­mi, szövetkezeti ipar nem tud vagy nem akar gaz­daságosan termelni. Á műsor mind jogi, mind gazdasági szempontból megvilágosította ennek a „mozgalomnak” hasznossá­gát, de felhívta a figyel­met a veszélyekre is. Mert ez a vállakózás: kedv a visszaélés lehetőségeit is magában. hordozza, a vál­lalkozás jellegétől függően a gyártott termék ízlés­romboló, giccses vagy egy­szerűen életveszélyes is lehet. Néhány aprö műsorról esett szó. Olyan műsorok­ról, melyek nem hívják fel magukra a figyelmet, me­lyek két fontosabbnak tar­tott nagyobb műsorblpkkot kötnek össze. Melyekre mint a példák mutatják- mégis érdemes odafigyel­ni, mert tartalmasak, szo- rakoztatóak. — trömböczky »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents