Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

1973. június 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szójatermesztési kísérlet AbédszaSókon Az utóbbi években szépen fejlődik a nagykunsági ter­melőszövetkezetek állatte­nyésztése. Takarmányter­mesztésük azonban koránt­sem követi ezt a lépést, fő­ként a minőséget tekintve. A fehérjetartalmú takar­mányok nagy részét ma is importálja az ország. Ez pedig sokmillió dolláros ki­adást jelent a népgazdaság­nak. A fehérjeimport legjelen­tősebb részét a szójadara teszi ki. Ezért lenne nagy ■ horderejű a szója hazai termesztése. Van is erre próbálkozás, de az eddigi kísérletek egyike sem járt még sikerrel. Az ember azonban állan­dóan tökéletesíti tudását. A nemesítők új, szárazságtű- rőbb, rövidebb tenyészidejű fajtákat állítottak elő. Fi­gyelemreméltóak az ameri­kai szójafajták hazai ter­méseredményei is. A nö­vény vegyszeres gyomirtá­sának technológiáját 1 is megfelelően kidolgozták. Épül az ország legnagyobb öntözőrendszere, a Tisza II. Közvetlen közelében a szójának kedvező éghaj­lat, talajvízszint alakul- * hat ki, s meg lesz a lehe­tőség a szója öntözésére is. Ezek alapján kezdte el szójatermesztési kísérletét az abádszalóki Lenin Tsz. a nagykunsági tsz-szövetség ajánlatára. , A Nagykunsági Főcsator­na mellett, mélyfekvésű, rétiagyag talajon egyelőre 11 hektár kísérleti terfile- *■ tét vetettek be, két ame­rikai és két magyar faj­tával. A termelőszvetkezet szak­emberei, dr. Magyar Gábor egyetemi adjunktus szakta­nácsadásai alapján mélyba- rázdás öntözéssel segítik a növény fejlődését. Eddig még szép reménnyel kecseg­tet a kísérlet. Amennyiben teljes sikerrel jár majd, a szövetkezet megemeli vetés- területét. A szója ugyanis elsősorban az évente 12 ezer A MTESZ Szolnok megyei Szervezete elkészítette a 4. Szolnok megyei műszaki he­tek rendezvénysorozatának mérlegét. Az 1973. április 12. és május 18. között, öt hé­ten át tartó seregszemle méltónak bizonyult a MTESZ megalakulásának 25. évforduójához. A prog­ramban az idén is főszerepe volt a vízgazdálkodásnak, a vízkár elhárításnak és a vízminőségvédelemnek. Kiemelkedő sikere volt a GTE törökszentmiklósi cso­portjának a Mezőgazdasági Gépgyár 125 éves jubileuma alkalmából rendezett ankét- ja és kiállítása. A több mint ötezres látogatottság jelzi a műszaki-agrár szak­emberek nagy érdeklődését és egyúttal azt is, hogy. a MTESZ helyi szervezeteiben milyen pezsgő az élet. Az agrárszakemberek ta­nácskozásai, bemutatói ez­úttal is a jövő útját, a gyors fejlesztés lehetőségét egyen­gették. Az iparszerű, zá£t hízott sertést kibocsátó sza­kosított telepüket látná el fehérjével. A környék szakemberei nagy érdeklődéssel figyelik az abádszalóki Lenin Tsz kísérleteit, hiszen vállalko­zásuk bebizonyíthatja, hogy az új feltételekkel, a Nagy­kunságban is sikerrel ter­meszthető e fontos növény. Kasuba Junos termelési rendszerek elter­jesztésével foglalkozó ren­dezvények különösen fonto­sak voltak, hiszen ez a nagy jelentőségű kezdeményezés megyénkben az elmúlt év­ben bontakozott ki. A MAE- nak is része van abban, hogy ma mór megyénkben a nagyüzemi kukorica és cu­korrépa vetésterület három­ötöd, illetve hétharmad ré­szén ilyen korszerű módon folyik a termesztés. A jászberényi csoportok programjai, s a többi egye­sület (ELFT, MÉTE, OTE Szolnok, SZTE, _ PNYME) rendezvényei s jó példáját adták annak, hogy milyen hasznos az üzemek és az egyesületek közötti eleven kapcsolat. A 4. Szolnok megyei mű­szaki hetek sikerét lényegé­ben a kapcsolat egyre tar- talmasbbá és igényesebbé válása jelenti. Madarász Tibor MTESZ Szolnok megyei Szervezeténék titkára * Gazdag program, nagy érdeklődés Moszkvics-busz a szolnoki AFIT-telepen Utazó oktatóterem Szolnokon A moszkvai AFTOEXPORT Vállalat a Moszkvics 412-es autótípusának alaposabb szakmai megismertetése cél­jából az ország nagyobb vá­rosaiban a szervizek cso­portvezetői részére háromna­pos tanfolyamokat rendez, az oktatóteremnek berendezett autóbuszban. Egy Moszkvics 412-es gépkocsi szétszedett és külön-külön működő alkatré­szeinek megismerésével sok új gyakorlati tapasztalatra te­hetnek szert a szakemberek. A szolnoki AFIT-telepen a kecskeméti, nagykőrösi, szarvasi, békéscsabai és szol­noki szervizből vettek részt a bemutató oktatáson. A Moszkvics-busz Miskolc és Debrecen után érkezett Szol­nokra. A legközelebbi állo­mása Szeged, ahová tegnap indult eL Urbán László és Gál János a szolnoki szerviz dolgozóinak a szovjet szakoktató ismerteti a motor szerkezeté,', ,, ........,.^r F ejlődésünk ellentmondásai Szinte mester ő, hogy a politikailag tudatos közvé­leményben is milyen vágyó­dás él egy ellentmondások­tól mentes állapot iránt. Pedig a feszültségmentes fejlődés feltételezése nem egyéb mint illúzió. „A tör­ténelemben előbbre lépni le­het, de kilépni belőle — az­az megszüntetni a társadal­mi mozgás ellentmondásos­ságát — nem lehet! — mon­dotta Aczél György, az or­szágos agitációs és propagan­da tanácskozáson. — Az el­lentmondások nem tekinthe­tők pusztán negatívumnak, létezésük, megoldásuk és ma­gasabb szinten való újrake- letkezésük a társadalmi fej­lődés feltétele. alapja.” Alapjában téves tehát az olyan vélemény, mely sze­rint az ellentmondás a szo­cializmusnak valamiféle fo­gyatékossága, valami vélet­len dolog, vagy a vezetés hi­báiból, az emberek helytelen viselkedéséből származik. Az ellentmondások szükségsze­rűen, akaratunktól és szán­dékainktól függetlenül létez­nek a mi társadalmunk­ban is. * Miért vannak, s milyen jel­legűek a mi társadalmunk­ban mutatkozó ellentmondá­sok? Számos ellentmondás forrása a múlt öröksége, áz előző társadalomtól örökölt tényezők és a jövő igényei között feszülő ellentét. S amikor a ráült örökségét em­lítjük, távolról sem csupán a gyakran emlegetett burzsoá maradványokra, hagyomá­nyokra, tudati megnyilvánu­lásokra gondolunk. Ezek is jelen vannak még életünk­ben, szerepet játszanak, oly­kor zavarokat, konfliktuso­kat is okoznak. Különösen azért, mert hatásuk összefo­nódik a két társadalmi rend­szer világméretű szembenál­lásának és kölcsönhatásának állandóan érezhető követ­kezményeivel. A múlt öröksége sokkal szélesebb fogalom: mindazt magában foglalja, amit a kapitalizmustól egé­szen a felépült kommuniz­musig vezető átmenet során le kell küzdenünk, át kell alakítanunk, gyökeresén újjá kell formálnunk. A termelő­erőik színvonala, a munka­megosztás, az emberek szak- képzettsége, műveltsége, a szükségszerűen fennmaradó áru- és pénzviszonyok és az ugyancsak szükségszerű tár­sadalmi egyenlőtlenség, az állami és társadalmi irányítás, az életmód, a szokások — hosszan lehetne még sorol­ni, milyen területeken kell gyökeres átalakulásokat vég­bevinni a kommunizmus el­éréséig, szüntelenül változ­tatva az örökölt állapotokon és egyúttal (némelyikre rö­videbb, másokra hosszú ide­ig) építve, támaszkodva rá­juk. Hogyan mehetne ez vég­be ellentétek, feszültségek nélkül, hiszen magának a folyamatnak a lényege az ellentmondás: a múlt és a jövő ellentmondásai! Ezekhez kapcsolódnak azok az ellentmondások, amelyek már magából az új társadal­mi rendből, , a szocializmus viszonyaiból fakadnak. Ezek is többféle tényezőből szár­maznak. így abból, hogy a szocializmus viszonyai között vannak bizonyos részleges el­térések, sőt ellentétek az egyes társadalmi osztályok, rétegek, csoportok, illetve az össztársadalom, a kisebb kö­zösségek és az egyének köz­vetlen érdekei között. Ellent­mondások forrása, hogy a szocializmus által i létreho­zott gazdasági és társadalmi viszonyok egyes oldalai, vo­násai. formái a fejlődés fo-. lyamán elavulnak, az előre­haladás fékjévé válnak. Vagy egyes területeken gyorsabb az előrehaladás, másutt las­sabb, s az ütem különbsége okoz ellentmondást. így ke­rült ellentmondásba például a hatvanas évek közepén a gazdaságirányítás akkori rendszere az intenzív fejlődés szükségleteivel. Ilyen ellent-, mondás tapasztalható ma több területen a termelés igényei és a dolgozók szak- képzettségi színvonala között, és így tovább. Nem lehet természe­tesen minden tapasztalt el­lentmondást a fejlődés ob­jektív, szükségszerű követ­kezményének tekinteni. Ke­letkeznek ellentmondások szubjektív okokból: hibákból, tévedésekből, kellően át nem gondolt intézkedésekből, egyes személyek felelőtlensé­géből is. Ezek közül egyik sem tekinthető szükségszerű­nek (bár az alighanem ter­mészetes és törvényszerű, hogy mindig lesznek bizo­nyos szubjektív fogyatékos­ságok és tévedések, s soha nem érhetünk el egy teljesen hibamentes állapotot). A tár­sadalom szubjektív erőin — a vezetésen és a tömegeken egyaránt! — múlik, hogy le­hetőleg elkerüljük azokat, s számuk minél csekélyebb le­gyen. A szubjektív erők szerepe azonban nem merül ki eb­ben. Nagyon fontos. hogy helyesen foglalkozzanak az objektíve, szükségszerűen ke­letkező és létező ellentmon­dásokkal. Ezeket idejében fel kell ismerni, le kell belőlük vonni a szükséges következ­tetéseket a cselekvés módjá­ra vonatkozóan, s ha meg­érett rá az idő, intézkedni kell megoldásuk érdekében. A szocialista építés számos ha­zai és külföldi tapasztalata igazolja: éppoly káros lehet a megoldás halogatása, mint a túl korán, túl radikálisan történő fellépés: konfliktust okoz az adott ellentmondás lekicsinylése, bagatellizálása csakúgy, mint a „túldrama- tizálása”, szükségtelen kiéle­zése. De még több tapaszta­lat tanúskodik amellett, hogy a szocialista építést irányító kommunista pártok képesek az ellentmondások időben történő felismerésére és he­lyes Irányú megoldására. Nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy az utóbbi csaknem ti­zenhét esztendőben ez jelle­mezte a mi pártunk politi­káját, s az 1972 novemberi párthatározat ezt ismételten tanúsította. Azt azonban tudnunk kell: a megoldott ellentmon­dások helyébe szükségszerű­en mások lépnek, s ha azo­kat feloldottuk, megint csak újak keletkeznek. Ez a fej­lődés egyetlen lehetséges út­ja a mi társadalmunkban is. Az ellentmondások szüntelen keletkezésén és megoldásán keresztül visz az út mind előbbre, mind messzebbre és magasabbra. De sohasem visz el egy olyan állapothoz, amelyben már nem lesznek — megoldandó és megold­ható — ellentmondások. GY. L. Félmillió apróvad gazdái Megyei közgyűlést tartottak a vadásztársaságok Szolnok megyében majd­nem félmillió apróvad — nyúl. fácán, fogoly, túzok, őz — gazdái a vadásztársaságok. Tegyük hozzá, jó gazdái. A Magyar Vadászok Országos Szövetsége legutóbbi ellen­őrzéséről készült, jelentés azt állapította meg: „A Szolnok megyei vadásztársaságok hosszú évek óta a magyar vadgazdálkodás élenjárói”. Ezt az is bizonyíthatja, a múlt évben az országban ki­lőtt és eladott vadak értéké­ből Szolnok megye „állta” majdnem az egyhatod részt. A megyében több mint száz­ezer nyulat, kétszázhuszonöt- ezer fácánt, hetvenezer fog­lyot, tizenkétezer őzet. fél­ezer túzokot tartanak nyil­ván többek között. Ma már elsősorban a vad-, gazdálkodás, a vadnevelés a feladatuk, és nem a puská­zás. Méghozzá nagyüzemi méretekről van szó.'A me­gyében például, tavaly. 82 ezer fácáncsibét, 6 ezer fo­golycsibét neveltek fel és en­gedtek szabadon. Igen érté­kes a megye őzállománya is. Tavaly történetesen nyolc aranyérmes, huszonhét ezüst- és huszonhat bronzérmes trófea került ki a megyéből. Az őzbakokat elsősorban kül­földi vadászokkal lövetik ki a megye vadásztársaságai. A vadásztársaságok tegna­pi megyei közgyűlésén, Szol­nokon’ — amelyet Bereczki Lajos, a megyei tanács el­nökhelyettese nyitott meg — arról is szó esett hogy a jö­vőben nagy fácánvadászó helyeket alakítanak ki Jász- felsőszentgyörgyőn, Jás zárok- szálláson, Jászjákóhalmán, Jászkiséren, Abádszalókon, Űjszászan, Túrkevén, Kún- szentmártonban és Öcsödön. E helyeken 300 hektárnál na­gyobb erdőségek vannak, amelyekben sok fácán tanyá­zik. s az erdő biztonságosab­bá teszi a vadászatot is. Er­ről szólva egyébként öröm­mel jelentette be dr. Dallos István, a megyei vadász in­téző bizottság titkára, hogy a múlt évben mindössze há­rom vadászbaleset — Túrke­vén, Mezőtúron és Szolnokon — fordult elő. Kettőt ebből is külföldi állampolgárok idéztek elő. A balesetek csökkentésében nagyon jó szolgálatot tesz­nek a rendszeres tanfolya­mok. A múlt évben hatvan­hétén tettek vadgazdálkodási vizsgát a megyében, az idén induló ózselejtezésf tanfo­lyamra már eddig százki- lemcvenen jelentkeztek. Mun­kácsi István, megyei főva- dász arról Is szólt, hogyan védekeznek a dúvadak ellen. Több mint negyvenekor mér­gezett tojást raktak ki s tíz­ezernél több dűvad pusztult el ezáltal. Elszaporodtak el­lenben a vaddisznók, mint­egy félszázra akadnak éven­te belőlük, ezeket tűzzel- vassal irtják a vadászok. A megyei közgyűlésen azt is elhatározták, hogy a jövő­ben több tagot vesznek fel a vadásztársaságok. Elsősorban a fizikai munkásokat és a fiatalokat várják. ,i- b. £ /

Next

/
Thumbnails
Contents