Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-07 / 131. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. június 7. Amerika útjain 1. Autótemetés Borisz Sztrelnyikov, a Pravda washingtoni tudósítója és Vaszilij Peszkov, a Komszomolszkaja Pravda kiküldött tudósítója amerikai országjárásuk során 16.000 kilométert tettek meg autóval az atlanti partoktól a Csendes-óceánig, és vissza. Űtközben találkoztak munkásokkal és farmerekkel, tudósokkal és diákokkal, cowboyokkal és indiánokkal. A két moszkvai lapban közölt útleírásuk, — amely az APN sajtóügynökség közvetítésével jutott el hozzánk — az emberekről és a természetről, az amerikai társadalom néhány problémájáról szók Talán két éve történt, hogy a kaliforniai egyetem diákjai temetést rendeztek egy autó tiszteletére. Az évfolyam összeadta a pénzt, vásároltak egy Ford roncsot, megásatták a sírt, a kocsit eltemették és a sírdombra kereszt helyett karót tűztek. Szomorúságnak vagy fájdalomnak nyoma sem volt, a szertartás részvevői mintha ellenségüket temették volna el. Pedig a Ford kocsi teljesen ártatlan volt. Rövid élete alatt senkit sem ütött el, senkit sem tett nyomorékká. Erős volt, szép és engedelmes, s amikor lekerült a futószalagról, mindenki gyönyörködött benne... És mégis?... Egy híres Ford reklám Első Henry Ford nem volt filozófus. Tehetséges, autodidakta technikus, élelmes és jó pszichológiai érzékkel rendelkező vállalkozó volt Az angol nyelvben a férfira és az emberre egy szó van. Egy híres Ford- reklám azt kürtölte világgá, hogy nem is ember az, akinek nincs saját gépkocsija. Henry StiU amerikai történész szerint már abban az időben olyan, mindent meghatározó szenvedély a gépkocsi birtoklása, amely születésétől haláláig minden amerikait hatalmában tartott. Teltek az évek. A gépkocsiállomány gyorsabban növekedett, mint Amerika lagumitermelésének 75 százalékát, és cinktermelésének 35 százalékát. Majdnem 13 millió amerikai, lényegében minden hatodik munkaképes ember vagy autógyárban dolgozik, vagy a javító műhelyekben, a benzintöltő állomásokon keresi mindennapi kenyerét, esetleg a gépkocsireklámban vagy az autókereskedelemben foglalkoztatják. „Állítsátok le a gépkocsik gyártásának ütemét — írta 1970-ben a „Life” folyóirat — tiltsátok meg, hogy óránként 70 mérföl- des sebességgel száguldj a- nak az országutakon, ' és majd meglátjátok, hogy a A Los Angelesbe vezető autó sztrádák egyike kossága. 1900-ban Amerikában 76 millió 995 ezer ember élt és 4192 gépkocsi futott az országúton. 1970-ben az ország lakossága már 204 miliő 765 ezer főre növekedett, s az utakon 110 millió gépkocsi futott. A gépkocsi egyre nagyobb hatalomra tett szert az emberek fölött. Először is új utakra volt szükség. 1921- ben az Egyesült Államokban az autóutak hossza 387 000 mérföld; húsz évvel később az autópályák hosz- szúságá 1.400.000 mérföldre növekedett. Ma pedig a körülbelül 4 millió mérföldet kitevő autóutak Amerika büszkeségei. Az autóhoz benzin, gumi, tartalékalkatrész és szerviz kellett. Az Egyesült Államokban több mint 300.000 benzintöltő állomás és az azokat kiegészítő szervizállomás működik. A kőolajipar évente 75 milliárd gallon benzinnel látja el ezt az autóparkot (1 gallon — 3,78 liter). Az autógyártásra használják fel az Egyesült Államok acéltermelésé- . nek negyedrészét, ''ólomtermelésének 51 százalékát, mi fogyasztói társadalmunk, amelyet mi úgy elítélünk és mégis annyira ragaszkodunk hozzá, csődbe jut, darabjaira hull, mint az 1911- es gyártmányú „Apperson— 8” — tömör gumijaival és csöpögő radiátoraival.” Az autó utazó társadalommá változtatta az amerikaiakat. Megváltoztatta az amerikai városok és települések arculatát. Megváltoztatta magát az amerikai embert is. Vegyétek el tőle a gépkocsit és többé nem lesz ember, nem lesz „szu- permen”. Elveszti presztízsét és nevetségessé válik, tehetetlenné és ügyetlenné, mint a lovasság közé keveredett gyalogos. A magánautó úgyszólván minden városban megölte a tömegközlekedést. Teljesen eltűntek az utcáról az autóbuszok, a trolibuszokra már nem is emlékeznek. Vegyétek el John Smith-től a gépkocsiját és ő égnek meredő hajjal álapítja meg, hogy nemcsak a munkaher lyétől, han£m megszokott üzleteitől, barátaitól, mozijaitól — az egész világtól elvágták. Évente 16 millió szerencsétlenség Pedig a szóbanforgó John Smith reggelenként, amikor a gépkocsi volánja mellett a New York-i forgalomban munkahelye felé igyekszik, százszor is elátkozza a széles utcákon, hidakon, alag- útakon keletkező közlekedési dugókat. Csúcsforgalomban egy-egy dugó okozta gépkocsisor gyakran eléri a 10—15 mérföldes hosszúságot. Többezer gépkocsi egymástól néhány centiméteres követési távolságra, a teknősbéka gyorsaságával halad. Az amerikai országutakon évente hozzávetőlegesen 16 millió szerencsétlenség történik, minek következtében 55—60 ezer amerikai veszti életét. 1900 óta napjainkig a gépkocsi több mint más- félmillió amerikai polgár halálát okozta. Ez több, mint amennyit Amerika az összes eddigi háborúkban vesztett halottakban. A 17 és 25 év közötti fiatalok halálának elsőszámú oka — az autószerencsétlenség. Az Egyesült Államok közlekedésügyi minisztériumában kiszámították, hogy az országban 1980-ra 138 millió, 1990-re pedig 162 millió gépkocsi lesz. De menynyi lesz ekkorra a széndioxid mennyisége abban a levegőben, amit az amerikaiak beszívnak? Los Angelesben W. Bray az ismert vegyész borúlátóan, teljes komolysággal jósolja: „Ha most azonnal nem foganatosítunk komoly intézkedéseket, pusztulásra vagyunk ítélve”. „Még 15—20 esztendő — mondja Brown, egykori kaliforniai kormányzó — és valamennyiünket pusztulásba visz a négy keréken száguldó szörnyeteg”. Kiszámították, hogy Los Angeles a szó szoros értelmében fellélegezhetne, ha 80 százalékkal csökkentenék a gépkocsik számát a város központjában. Ahhoz azonban, hogy a város mindennapi élete ne károsodjék, tömegközlekedésre lenne szükség, ami Los Angelesben gyakorlatilag nincs. .Vigyázzanak” Körülbelül 10 évvel ezelőtt került szemétdombra az utolsó városi troli. A város megkérdezett lakosságának 57 százaléka azt vallja, hogy szívesen hagyná kocsiját garázsban és menne autóbusszal munkahelyére, de autóbusz sincs. Nem véletlen, hogy az amerikai városok • polgár- mesterei olyan gondosan tanulmányozzák a, moszkvai, leningrádi és kijevi tömegközlekedés működésének tapasztalatait. Űtközben igen sok amerikai mondta nekünk: „Tudjuk, hogy hamarosan a Szovjetunióban is sok lesz a gépkocsi. Vigyázzanak, hogy ne ismételjék meg a mi társadalmunk hibáját.’’ V. Peszkov B. Sztrelnyikov Könyvjelző Tengeri szél Lassan tíz év óta könyvheti hagyomány, hogy a Körképhez hasonlóan válogatás jelenik meg a szovjet irodalom legfrissebb novellaterméséből. Ilyen alkalommal találkoztunk először Grekova és Csingiz Ajtmatov írásaival, vagy éppen a prózaíró Jevtusenkóval. Az 1971-es Galambvadászat című antológia után a sorozat tavaly megszakadt. Idén az Európa Könyvkiadó Vállalkozott arra, hogy a mulasztást pótolva az elmúlt két' év legjobb novelláit csokorba kösse. Az anyagot, népszerű zsebkönyvek sorozatában „Tengeri szél” címen jelentette meg. Kilenc, rövidebb — hosz- szabb elbeszélést tartalmaz a kötet, benne ismerős szerzőkkel, mint Akszjonov, Bi- kov, Iszkander és nálunk eddig ismeretlenekkel mint Ganyina, Velembovszkaja és Vakulovszkaja. A bevezető ajánlás jelzi, ahány elbeszélés, annyi érdekes, továbbgondolásra ösztönző történet, jelezve a mai szovjet irodalom gazdagságát, sokszínűségét. Ez persze azt is jelenti, hogy a válogatás csupán ízelítő, hiszen a soknemzetiségű irodalom bőséges termésének elenyésző része. A Nikodémusz Elli válogatta kötet egyetlen hiányossága, hogy a tájékozódást segítő kiegészítő jegyzetek ezúttal hiányoznak. A Tengeri szél egyébként igazi könyvheti ajándékként az ünnep időtartamán féláron kapható... Traktorgyártás a KNDK-ban A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban megkezdték az olyan kisebb traktorok gyártását, amelyek jól használhatók hegyes, dombos területeken, valamint a kertészetekben. A koreai gépgyártás egyik legfiatalabb ágazata a mező- gazdasági gépgyártás. A Szovjetuniótól kapott tervdokumentáció alapján kerekes és hernyótalpas traktorokat is gyártanak. Az eddig, gyártott traktorok száma meghaladja a 10 000-et. Amerikai miniszter Brezsnyev látogatásáról Leonyid Brezsnyev közelgő washingtoni látogatásáról nyilatkozott a TASZSZ hír- ügynökség tudósítójának Earl Butz amerikai földművelésügyi miniszter. Elmondotta, hogy az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának küszöbön álló látogatása és Nixon elnökkel folytatandó megbeszélései tovább javítják majd a légkört a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti együttműködéshez. Butz kitért azokra a megbeszélésekre is, amelyeket tavaly áprilisban folytatott Leonyid Brezsnyewel Moszkvában és elmondotta, hogy az SZKP Központi Bizottságának főtitkára céltudatos, jól tájékozott és éles- elméjű ember benyomását keltette benne. Butz rámutatott, hogy a két ország együttműködése mezőgazdasági téren egyebek között a tudományos kutatásokban, valamint az új tudományos ismeretek és technológiák bevezetésében valósul meg. Meggyőződésem, hogy országaink ebből nagy hasznot húznak. Ezek a közös erőfeszítések előmozdítják a kapcsolatok általános javulását a Szovjetunió és az Egyesült Államok között — hangoztatta végezetül Butz. Kínai küldöttség Nyugat-Európában Csi Peng-fej kínai külügyminiszter tegnap négynapos hivatalos látogatásra Nagy- Britanniába utazott, ahol kollégájával Alec Douglas Hojne-val és Edward Heath miniszterelnökkel folytat megbeszéléseket. A kínai külügyminiszter Londonból húsz főnyi kíséretével Párizsba utazik, ahol ugyancsak négy napot tölt. Utáltában tárgyal Kreisky Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár tegnap La Valettáha érkezett, ahol kétnapos megbeszéléseket folytat Dóm Mintoff máltai miniszterelnökkel. Napirenden szerepelnek a Kelet és Nyugat kapcsolatai és az európai biztonsági és együttműködési értekezlet kérdései. Mind Ausztria, mind Málta nagykövete által képviselteti magát a helsinki előkészítő tárgyalásokon. Erdősítés Algériában A mintegy 100 kilométer hosszú Sacomouny-hágó Algéria déli részén fekszik. A hegyoldalak egy része még zöldellő növényzettel borított terület képét mutatja, a másik része azonban már a sztyeppék szürkés színét kezdi magára ölteni. Itt terül el Médea vidéke, ahol hatalmas erdősítési program vette kezdetét. Az erdősítendő terület választóvonalat képez az egyes mező- gazdasági hasznosítású területek között. Az Aribs-síkságon létesített 40 hektáros csemete- .kertben évente 4 000 000 erdei facsemetét (Alep fenyő és ciprus) és 300 000 kis igényű gyümölcsfacsemetét nevelnek a száraz termőhelyeken történő fásítás céljára. Ez a mennyiség teljes egészében fedezi a régió csemeteszükségletét. A földdel megtöltött fehér kis tasakok erdész szaknyelven „kefe- sürűen” sorakoznak a hosz- szú és keskeny, kökeretes ágyasokban. Valamennyi ta- sakban kezd kibújni a fenyőcsemete törékeny szára. Ezeket a csemetéket használják fel az erdősítéshez. Algériában országos szinten a csemetekertek összterülete 8000 hektár, ahol évente 130 millió erdei csemetét termelnek. Gyapotszüret géppel A gyapotszedés gépesítésével sokáig nem boldogultak a szakemberek, pedig sok évtizeden át rengeteg munkát és pénzt fordítottak a kísérletekbe. A legfőbb probléma az volt: hogyan gódob közé kerülnek, amelyekből tüskeszerű nyúlványok állnak ki. Az egyik forgódob tüskéi a gubóma- radványokat, a másiké a gyapotszálakat ragadják magukkal. Ez utóbbiakról nedlehet elválasztani a gyapotot a nemkívánatos növényi részektől. A gyapottermés gépi leszedése viszonylag egyszerű művelet: többnyire szívással távolítják el a tőről a vékony szálakból álló halmazt. Eközben természetesen levél-, gubó- és szármaradványokat is beszív a gép. A ma már kialakult, általánosan alkalmazott tisztítási mód szerint a leszakított gyapotcsomók két forvesítővel. kombinált tisztítószerkezet „emeli le” az értékes fehér gyapotot, amit levegőárammal egy gyűjtőtartályba továbbítanak. A gubó- és szármaradványokat a gyapotszedő kombájn többnyire nem gyűjti össze, hanem csak kifújja. Ahol azelőtt nők sokasága végezte az igen nehéz és szaporátlan gyapotszedést, ma néhány gép rövid idő alatt elvégzi ezt a munkát Növények sugárkezelése Ausztráliában kísérleteket folytatnak annak felderítésére, hogy a lézersugarak milyen hatással vannak a növények fejlődésére. A kísérletek eredményei alapján megállapították, hogy az egy alkalommal sugárkezelt salátamag gyorsabban kicsirázik, rríint a sugárral nem kezelt mag. A. besugárzás, a sugárkezelés időtartama 10—1000 másodperc volt. Ezzel szemben a sugárkezelt zab szára, szalmája alacsonyabbra nőtt, de a szemtermésben már semmiféle változás nem volt észlelhető Juhok mesterséges termékenyítése A juhok mesterséges termékenyítését 1955-ben alkalmazták először a Német Demokratikus Köztársaságban, Drezda körzetében. 1971-ben 15 000, 1972-ben pedig már több mint 30 000 mesterséges termékenyítést végeztek a juhászatokban. Az esetek számát tekintve ez az előrelépés jelentőst de a teljes juhállománynak csak 5,3 százaléka. A szakemberek olyan berendezést szerkesztettek, amelynek a segítségével egy óra alatt 40—5o juh mesterséges termékenyítését végezhetik el. Erdei méhek rezervátuma A Szovjetunióban, a szibériai Iszilkul helység körzetében létrehozták az erdei méhek (dongók, poszméhek) első rezervátumát. Egy nyírfaliget közepén levő nagy kiterjedésű erdőirtáson néhány 1—2 emeletes apró 'házacskát helyeztek el, amelyek rekeszeiben a méhcsaládok megtelepedtek. Ezeket .a méheket céltudatosan és tervszerűen felhasználják a mezőgazdasági kultúrák, elsősorban a lóhe-^ re beporzására.’ . *
