Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-24 / 146. szám
1073. június 24. SZOLNOK MEG SEI -NÉPLAP Visszavonhatatlan realitás Tanaka gyengülő pozíciói Japán külpolitikai keresatúthoz érkezett. Még ebben az évben esedékes Tanaka kormányfő washingtoni, majd moszkvai látogatása. Mindkét viszonylatban a kapcsolatok rendkívül jelentős problémáit kell megoldani. Moszkvában a békeszerződés aláírásának politikai vonatkozásairól kell tárgyalnia Tanakának, ami egyben az utóbbi években remény - teljesen bővülő gazdasági kapcsolatok gyors fejlesztésének feltétele. Az Egyesült Államok tekintetében továbbra is megoldatlan és éles gazdasági ellentétek állítják szembe Tokiót Washingtonnal. Tanakának feltehetően azt is tisztáznia kell majd az amerikai fővárosban, hogy miképpen kell értelmezni a Felíér Ház új „atlanti doktrínáját”, amely Japánt is bevonta a szélesebb értelemben vett atlanti szférába. Tokió mindeddig tanácstalanul és nem kis bizalmatlansággal kezeli ezt az elgondolást. A két német állam alapszerződésének életbelépése - hosszú és bonyolult történelmi folyamát végére tett pontot. A nemzetközi jog teljes hatályosságával is rögzíti, azt a visszavonhatatlan és végérvényes realitást, hogy az egykori náci birodalom helyén két német állam létezik és él egymás mellett: a munkás-paraszt hatalmon alapuló, a szocializmust építő Német Demokratikus Köztársaság és a polgári berendezkedésű Német Szövetségi Köztársaság. A második világháború utáni események törvényszerű következménye ez. Emlékezetes, hogy a háború fő terhét viselő Szovjetunió a nácizmus összeomlása után azt az álláspontot képviselte, hogy a fasizmustól, militariz- mustól. revansizmustód megtisztított demokratikus, békeszerető és egységes Németországot kell a romok helyén teremteni. A jaltai és potsdami egyezményben lefektetett elveket azonban csak a szovjet megszállási övezetben hajtották végre, míg a három nyugati nagyhatalom a 6aját zónáiban nemcsak búj- \ tatta a háborús bűnösöket, mentette a Hitlerrel együttműködött német nagytőkét, hanem a hidegháború éveiben politikailag és gazdaságilag fokozatosan egyesítette e zónákat és 1949. szeptember 9-én létrehozta a három zónát magában foglaló Német Szövetségi Köztársaságot. Válaszul nem maradt más lehetőség, mint a Német Demokratikus Köztársaság kikiáltása 1949. október 7-én. Történelmi groteszk, hogy éppen azok, akik az NSZK-t létrehozták, több mint két évtizedig nem voltak hajlandók tudomást venni a másik német államról. Ma már csali rossz emlék az úgynevezett Halistein-doktrina, az „egyedüli képviseleti jog”, de éppen most, amikor a realitások minden következményeikkel együtt beteljesültek. nem lehet megfeledkezni arról, hogy az NSZK- ban léteznek erők, amelyek még mindig nem adták fel agresszív térveiket. Mi sem jellemzőbb erre; mint a szélsőjobboldali CSU legutóbbi két manővere az alapszerződés ellen. Miután a bonni törvényhozásban, az alapszerződés ratifikációs vitájában a Barzel—Straussirányzat vereséget szenvedett. minden józan ellenzéki politikus tudomásul vette volna a megváltozhatatlant, Barzel vesztett pozícióban a maga módján le is vonta a 1 következtetéseket és távozott a politikai vezetésből. Nem így Strauss, a jobboldaliak között is hírhedett reakciós. Az általa inspirált bajor tartományi kormányzat kétszer egymás után a karlsruhei alkotmányjogi bírósághoz fordult, követelve, hogy a bíróság nyilvánítsa törvénytelennek a parlament döntését. Majd amikor ezt elutasították, újabb beadványban azt szerette volna elérni, hogy ideiglenesen tiltsák meg a szerződésnek a ratifikációs okmányok kicserélése utáni életbeléptetését. Vajon mi volt a Strauss mögött álló erők célja ezekkel a manőverekkel? Köztudott, hogy az úgynevezett német problémacsoport nem elszigetelten, hanem az enyhülés általános európai légkörébe ágyazva, más nemzetközi kérdésekkel párhuzamosan. a négy nagyhatalom közreműködésével kontinensünk népeinek egyetértése közepette jutott el a megoldásig. Straussék nagyon jól tudják, hogy ha sikerül megakadályozniuk a két német állam alapszerződésének hatályba lépését, akkor az eu-. rópai enyhülési folyamat egyik legfontosabb, szakaszát lékkai, az ipari termelés pedig több mint 15 százalékkal növekedett. Ez utóbbi számadat a tőkés országok statisztikájában csupán 8.8 százabontják meg, aminek visszatartó hatása lehet az egész folyamatra: az európai biztonsági rendszer létrehozására, a Kelet-Nyugat közt eredményesen folyó 'párbeszéd valamennyi tételére. Aki tehát a német kérdés megnyugtató és‘végső rendezését támadja, az Európa, tágabb . értelemben az egész emberiség békéjét, biztonságát veszélyezteti. Franz Josef Strauss és a bajor CSU ezt a dicstelen szerepet vállalta most magára — és vereséget szenvedett. Törvényszerű vereség ez. Az NSZK lakossága 1909-beri, amikor a realitások elismerésére kész szociáldemokrata- szabaddemokrata szövetséget hatalomra juttatta és még inkább 1972. novemberében, amikor ezt a mandátumot nagy többséggel megerősítette. világosan kinyilvánította akaratát: békében akar élni, nem akar visszatérni a hidegháború áldatlan állapotához. A Brandt—Scheél •kormány legnagyobb érdeme, hogy nemcsak felismerte az NSZK lakosságának akaratát, nemcsak programot adott a kibontakozáshoz, hanem végig is vitte programját. Teljesen másképpen jutott el az alapszerződésig és annak életbelépéséig a Német Demokratikus Köztársaság. Nincs messze az idő, amikor — az NSZK-val együtt — elfoglalja helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében is. ipari potenciállal rendelkező tőkés országok, mint az Egyesült Államok, a Német Szövetségi Köztársaság és Japán igen intenzív érdeklődést tanúsítanak a szovjet föld tartalékai iránt és éppen a napokban tízmilliárdos szovjet —amerikai egyezményt kötöttek ebben az ágazatban. A KGST ülésszaka kellő • figyelemmel fordul e téma felé, és alapelvként fogadta el, hogv a szocialista gazdasági integráció országai együttes erőfeszítéseket tesznek a tagállamok energia- és fűtőanyagszükségletének hosszútávon biztosított kielégítésére. Ugyancsak együttes erőfeszítések útján teremtik meg a nyersanyag-ágazatok szükség szerinti fejlesztését. Az ülésszak kellő hangEmlékezetes a 27. ülésszak egy olyan döntése is, amely messzemenően dokumentálja * wBOciaíiefa társadalom huA kormány bénult Ha mindehhez hozzávesz- szük, hogy a gazdasági érdekellentétek Tokió ék a nyugat-európai integráció országai között is kiélésed te k, nagyjából képet alkothatunk a japán külpolitika előtt álló sokoldalú és terhes feladatokról.. A tokiói kormány és személyesen Tanaka gondjait' növeli, hogy a külpolitikai feladatok megoldását olyan helyzetben kell megkezdeni, amelyet a kormány eddig nem tapasztalt bénultsága jellemez! A bénultság egész sor belpolitikai vereség következménye. E belpolitikai vereségek olyan látványosak voltak, hogy sokan már azt is kérdésesnek tartották: vajon Tanaka hivatalban maradhat-e 1975-ig, amikor kormányelnöki fnegbízatása lejár. A bukást ugyan elkerülte, kérdésessé vált azonban. hogy végére tud-e járni az ország előtt tornyosuló nemzetközi problémáknak. Politikai elégedetlenség A Tanakát ért belpolitikai ^vereségek gyökere az a mély és széleskörű politikai elégedetlenség, amely a gazdaságilag hallatlan gyorsasággal fejlődő országban az utóbbi hónapokban kibontakozott. A gazdasági fejlődés most is látványos. Az átlagember azonban egyre határozottabban érzi a kcmjuktúra visz- száját. Felgyorsult az infláció és a gazdaság növekedését a lakásépítés, a közlekedés fejlesztése nem tudta nyomon követni. Mindehhez hozzájárul a környezet európai mértékkel szinte elképzelhetetlen gyorsaságú szeny- nyeződése. A lassan fokozódó elégedetlenségnek ebben a légkörében Tanaka elkövette azt a hibát, hogy lebecsülte a baloldali ellenzék, s ezen belül a kommunisták és szocialisták erejét. Nemcsak a tömegbefolyást illetően, hanem parlamenti értelemben is. Tanaka nem ismerte fel, hogy a liberális-demokrata kormánypárt megőrizte ugyan uralkodó többségét a parlamentben, a baloldal azonban eléggé megerősödött ahhoz, hogy bizonyos akciók végrehajtását meg tudja akadályozni. Az első jelzés az volt, hogy az ellenzék a pénzügyi év lezárása, március 31 után még hetekig késleltetni tudta a költségvetés elfogadását. Utána Tanaka — mint kiderült, rendkívül meggondolatlanul — idő előtt bejelentette, hogy Hirohito császár határozatot,, amely lehetővé teszi, hogy a fejlődő országok segítséget kapjanak szakembereiknek továbbképzéséhez a szocialista országok felsőoktatási intézményeiben, s ma már az 1974—75.-ös tanévtől képezni lehet ezen ösztöndíj felhasználásával a — ..harmadik világ” számára oly fontos gazdasági, tudományos és műszaki szakemberek gárdáját. Mint az ülésszakról kiadott közlemény tömören megállapítja, a tanácskozás a teljes kölcsönös megértés és barátság szellemében folyt. Aligha kell hangsúlyozni, mennyire fontos ez nemcsak a döntések meghozatalában, hanem a szocialista országok együttműködésének gyakorlatában is. hiszen az egyes tagállamok fejlődése összefügg a többivel és gyarapodásuk egyúttal o szocialista közösség növekedésiét i§ jelenti. 0. T, B.~ amérUíftí látogatást« feészui, A baloldal hevesen támadta ez utazás tervét, kifejtve, hogy a kormányfő a maga belpolitikai és, nemzetközi céljainak szolgálatába akarja állítani a császár utazását, ami ellentétben áll az uralkodó alkotmányos szerepével. Heves politikai küzdelem után Tanaka kénytelen volt bejelenteni, hogy a császár utazása elmarad. Ez természetesen igen súlyos csapást jelentett a kormány és személyesen a miniszter- elnök tekintélyére. A baloldalt ellenzék közös frontja Erre a politikai vereségre Tanaira elhamarkodott és nem taktikus módon reagált: új választási törvényt terjesztett a törvényhozás elé, hogy üymódon a jövőben lehetetlenné tegye a baloldal számára a kormány terveinek megakadályozását vagy késleltetését. A választási reform azonban létrehozta a baloldali ellenzék , közös frontját a nacionalista-buddhista ellenzéki erőkkel és Tanaka újabb politikai vereségének forrása lett. A választási reformterv benyújtása után nagyszabású utcai tüntetések robbantak ki és az ellenzék bejelentette a törvényhozás bojkottját. A nyomás súlya alatt Tanaka kénytelen volt visszavonni a választási reformjavaslatot, az ellenzék azonban a bojkottot továbbfolytatta. Két politikai jelentőségű személyi követelést támasztott: a képviselőház kormánypárti elnökének és a honvédelmi miniszternek a távozását. A kormányfő végül mindkét követelést kénytelen volt teljesíteni! Az események azt mutatják. hogy az utóbbi huszonöt esztendőben a japán konzervatív kormány most először került ilyen, belpoliti- kailag rendkívül gyenge pozícióba. Japán nemzetközi súlya és jelentősége miatt a kormánynak ez a meggyengülése hatással lehet az ország külpolitikájára és nemzetközi kapcsolatainak alakulására. Japán eddig mindig abszolút erejű konzervatív kormánnyal rendelkezett. Á Tanakát ért vereség- sorozat ezért a világpolitika új tényezőjének tekintehető. KÜLPOLITIKAI dik, hanem a fejlődés ütemét tekintve továbbra is jelentő" sen megelőzi a kapitalista világot. Az utóbbi két évben a nemzeti jövedelem a KGST egészére kivetítve 11.6 száza* lek. A távlati tervek egyeztetése A KGST legfelsőbb szervének tanácskozása az eredmé* nyék, a munka regisztrálását qly módon végezte el, hogy egyúttal a jövő fejlődés főbb irányvonalait is kijelölte. Ha ebben a rendkívül bonyolult és -szerteágazó komplexum-- bán egyáltalán lehet rangsorolni a feladatokat, akkor első helyen azt emeljük ki, — hogy megkezdődtek a tagállamok 1976—80. évi népgaz- daságfejlesztési tervek koordinálására irányuló munkák. A távlati tervezés, a népgazdasági prognózisok egyeztetése. az irányítási rendszerek tésébem. A kereskedelem fejlődése Napjainkban világszerte előrevetíti árnyékát a jövő évtizedeik egyik problémája: folytonos tökéletesítése a további fejlődés kulcsa. Ami az együttműködés fejlődésének kialakítását illeti, az ülésszak egy kiemelkedő és igen szemléltető példával szolgált: a bolgár, a magyar, az NDK-beli, a lengyel, a román, a szovjet és a csehszlovák központi tervező szervek megbízottai általános szerződést írtak alá arról, hogy együttműködnek a Szovjetunió területén létesítendő évi félmillió tonna kapacitású Kiembajevi Azbesztbányászati és Dúsító Kombinát felépiaz energia- a fűtőanyagfajták hiányénak veszélye. Nem véletlen, hogy a legnagyobb Szakemberek képzése a „harmadik világinak súllyal tárgyalta , a kereskedelem fejlesztésének kérdéseit és ismét leszögezte a KGST általános kereskedelempolitikai alapelvét: az egyenlőségen alapuló, diszkriminációk nélküli forgalmat minden országgal, tekintet nélkül társadalmi formájára! A könyezetvédelem, a levegő, a vizek, a talaj tisztaságának megőrzése minden ország feladata, de külön-kü- lön nem lehet teljes az eredmény. Éppen ezért az ülésszak — amikor felhívott á KGST-n belüli összehangolt környezetvédelmi intézkedésekre — egyúttal azt is kimondta. hogy ez összeurópai feladat, szükség van tehát valamennyi ország és a nemzetközi szervezetek jó együttműködésére. manitását, önzetlenségét, a más népek iránti mindenkori eegftőkészséget: olyan ösztön díjalap létesítésére hozott
