Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-22 / 144. szám
1973. június 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nyári szünidő Várják a diákokat a szolnoki üzemek, vállalatok A diakok megkapták az < zik a megérdemelt szünidőt, i táborozni, de vannak, akik a töltik. Az élelmesebbek még ; a munkahelyet az üzemekben, A szolnoki vállalatok, üzemek szívesen alkalmaznak diákokat a nyári időszakban. A legtöbb fiatal — száz tanuló — az idén is az építőipari vállalatnál jelentkezett. Az új lakóépületek takarítását, betonlocsolást és különféle segédmunkákat végeznek, órabérük 5—7 forint. A vállalat általában egy hónapra alkalmazza őket. A város egyik legnagyobb üzemében a Tiszamenti Vegyiművekben mintegy nyolcvan diák dolgozik a nyáron. Legtöbbjük már „régi dolgozója” az üzemnek, hiszen a munka könnyű, a kereset megfelelő. Csak középiskolás lányokat, fiúkat foglalkoztatnak, mert vegyszerekkel kell dolgozni. A munkaidő napi nyolc óra, a havi munkabér 1300 forint. A papírgyár is minden évben alkalmaz tanulókat. A fiúk a raktárban segítenek. A lányok könnyű és tiszta munkát végeznek, a papírtörölközőket csomagolják. Az idén mintegy negyven diák kap itt munkát. Számítnak a fiatalokra a cukorgyárban is. Ezen a nyárv végi bizonyítványt és élve- Sofcan már elutaztak nyaralni, nyár néhány hetét munkával . télen biztosították maguknak gyárakban. rom több mint harminc „kisegítő munkást” vesznek fel, A hatórás munkaidő alatt különböző segédmunkákat kell elvégezni és óránként 5.50—7 forintot kapnak. Aki szereti a vizet és betöltötte a tizennegyedik életévét, mehet a Víz- és Csatornamű Vállalathoz is. Idényfürdőkben és a központi vízműtelepen ötven fiatalnak adnak . munkát. A Jász-Nagykun Vendéglátóipari Vállalat eladó és üzemi segédmunkásként harminc középiskolást foglalkoztat. A munkabér 1000—1400 forint és napi 6—8 órát kell dolgozni. Az ÉPSZER és az Ingatlankezelő Vállalat főleg fiúkat vesz fel építőipari segédmunkásként. A téglagyárban tizenhat évtől jelentkezhetnek a diákok, hiszen a munka elég nehéz; téglarakás. A városi tanács vb útfenntartó üzeme harminc diáknak biztosít kertészeti és egyéb könnyű munkát. Óránként 5—6.50 forintot lehet keresni. A Tempónál is több mint tizenöt fiatal számára van munka. A 7. sz. Volán az újszászi közlekedési szak- középiskola harmincnyolc tanulóján kívül is alkalmaz diákokat. Napi hét órát dolgoznak a forgalomirányításnál az irodában, valamint a műhelyekben. Az órabér 3—4 forint. Gyakran találkozunk a nyári szünidőben fiatal fiúkkal, akik már hajnalban hatalmas táskákban cipelik az újságokat Igaz ehhez a munkához hozzátartozik a korán kelés, de iz egész délután szabad, és ami a leglényegesebb jól lehet keresni. A posta- hivatalnál a hírlapárusok és kézbesítők két- háromezer forintot is megkereshetnek. Az idén tizenöten jelentkeztek ebbe a munkakörbe. Táviratkézbesítésre öt-hat diák vállakozott. A fiatalok azonban nemcsak az iparban keresnek munkát, hanem a termelő- szövetkezetekben is. A Lenin Tsz néhány év óta rendszeresen ad munkát a szolnoki középiskolásoknak. Minden évben szerződést köt cgy- egy hónapra mintegy száz fiatallal, akik a kertészetben a paradicsom porozását végzik. A nyár második felében a paradicsomszedésben segítenek. Főleg lányok jelentkeznek erre a munkára. Napi hat órát dolgoznak nyoicforintos órabérrel. Sz. E. Lepkegyüj temény Nyíregyházán Ezernégyszáz fajta harmincezer példánya A nyíregyházi Tanárképző Főiskoláé lett a magyarországi lepkék egyik leggazdagabb magángyűjteménye. A gyűjteményt a főiskolának Szalkay József, a kitűnő szakember adta át, aki eddig a Fővárosi Állatkert rovarházát vezette, de rövidesen az újonnan épülő, megjelenésében és nevében is valóban reprezentatív Vivárium vezetője lesz. A gyűjtemény a magyar- országi nagylepkék közel 1400 fajtának harmincezer példányát tartalmazza, tehát — a molylepkéket figyelmen kívül hagyva — gyakorlatilag az egész magyar lepkevilágot képviseli. Még olyan fajok képviselői is megtalálhatók benne, amelyeket az utóbbi évtizedekben már senki sem látott Magyarországon, sőt talán a világ más tájain sem. Ezek ma már csak a vitrinekben találhatók. Megvan például az az 5—6 centiméter számyszélességű Oxytripia orbiculosa, amelyről annak idején Móra Ferenc írt egyik novellájában, de azóta már talán teljesen kipusztult. Szalkay József ezeket a példányokat is csak mint a vad nőszirom gyökerében meghúzódó hernyókat tudta „begyűjteni”, majd lepkévé felnevelni. Ilyen lepkét fél évszázada senki sem látott repülni. Ugyancsak értékes ritkasága a gyűjteménynek a Rhypariedes metelkana, amelyet Metelka alsódabasi gyógyszerészről neveztek el. Ez a lepkefaj hosszú évtizedekre „visszavonult a közélettől”, senki sem látta, és Szalkay József is a mocsárban térdig gázolva a mocsári menta éá a gólyahír leveleiről tudta összeszedni azokat a hernyókat, amelyekből a gyűjtemény 27 lepkepéldánya kifejlődött. Repülő lepkét fogni ilyen helyen általában csak a madarak tudnak, hiszen a mocsárban nem lehet utánuk szaladni a lepkehálóval. Ez a lepkefaj régebben Ócsa és Dabas táján élt, most nemrég azonban dr. Gozmán László nem messze onnan új lelőhelyüket fedezte fel. A változó fáin Szociológiai konferencia Pécsett X A Tudományog Ismeretterjesztő Társulat — a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai intézetének közreműködésével — Pécsett rendezi meg a II. országos szociológiai konferenciát Az évente sorrakerülő tanácskozás célja, hogy állandó fórumot teremtsen a hazai szociológiai kutatások legújabb eredményeinek megismerésére, az elméleti és gyakorlati szakemberek széleskörű véleménycseréjére. — Az idei — augusztus 21. és 25. között összeülő — konferencia a változó falu problematikáját, a magyar falvak társadalmi és gazdasági szerkezetének átalakulását tűzi napirendiére. Az ötnapos tanácskozáson szociológusok, néprajzkutatók, történészek, statisztikusok, településtervezők, egyetemi tanárok tartanak előadásokat. S zűkebb férfi társaságban, ahol elgyötört arcú férjek panaszolták el egymásnak házasságaik nehéz és embertpróbáló pillanatait, mesélte el Povázsai az alábbi történetet, amelynek csattanója szó szerint is egy — pofon volt. — Az úgy történt — dőlt hátra a széken Povázsai, és tűnődő arccal gyújtott rá egy cigarettára — az úgy történt, hogy házasságunk tizenötödik évfordulójára a bomlás szélére jutott már a házasságunk Mancival... A rögeszméje egyre kibírhatatla- nabbá vált... — Rögeszmés volt? Te jó isten, még az is — sajnálkozott Krampács, és titokban hálát adott az ő nem éppen kis feleségének, aki ugyan kibírhatatlan egy hárpia, de legalább nem rögeszmés. Kövérnek kövér ugyan, de nem rögeszmés! — Igen. Még rögeszmés is volt — nézett körül az arcokon Povázsai, hogy felmérje szavai hatását és történetének atmoszférája.t. — Az volt a rögeszméje, hogy fél tőlem. — Tőled? — csodálkozott Letenye. mert Povázsairól messze járnak a hírek, hogy nála csak egy alvó bálna lehetne béketűrőbb. — Tőlem. Ha iszom, akkor ő fél tőlem, mondta és valahányszor így hazakeveredtem egy-két korsó sör után mindig bejelentette. hogy fél tőlem, mert egyszer majd így megverem. Mondtam neki, ne bolondulj meg Manci. Ha részeg lennék, se tudnálak megütni, nemhogy két korsó sör után. de nem és nem, ő félt tőlem. Ezt mondta. Kezdetben csak kicsit féít, aztán, ahogyan ő mondta mindig egyre és egyre jobban. Az volt a rögeszméje. hogy egyszer majd részegen megverem. Kibírhatatlan volt, higvjétek el, kibírhatatlan volt. Már magamtól is kezdtem félni. Már a tükörben nézegettem magam, hogy mi a fészkes fér nétől vagyok én olyan ijesztő, hogy Mancinak két korsó sör után félni kelljen tőlem. De nem tudtam rájönni. Csak egyre: Ö a rögeszmés, és nem én vagyok az ijesztő.,. — Es végül elváltatok? — Várd ki a végét a történetnek — intette bölcs mérsékletre Povázsai Krampá- csot. Most jön ugyanis a csattanó. Tizenöt év után már az volt a helyzet, hogy válunk. Nem bírom tovább. Meg ő se bírja tovább. S ekkor egy este megittam három korsó sört, és még rá egy konyakot is, aztán hazamentem és adtam Mancinak egy kegyetlen nagy pofont. Tizenöt év után először. De benne volt a tizenöt esztendő minden mérge... — És ekkor váltatok el — jegyezte meg Letenyei megnyugodva. hogy lám a történetnek ilyen csattanós a vége... — Miért váltunk volna?. “ Egy pofon története Megjelent a Delta legújabb szama A durrdefektneK üzen hadat az autózás fokozott biz* tonságára törekvő technika. A hagyományos gumiabroncsot olyan újfajta kerékpént- tal erősítik fel, amely megakadályozza, hogy gumide- feat esetén a levegő hirtelen eltávozzék és a kerékpánt a talajra érjen, a kocsi kormá* nyozható marad, a nagyobb baj elkerülhető. Az új találmányról szemléletes képekkel számol be a Delta Maga* zin új száma. A címlapon egy új magyar héliumneon gázlézer fotóját közli, tudósít a rák korai felismerésének új irányzatát jelentő vérvizsgálati eljárásról. Kréta történetét feltáró új ásatásokról, a gépalkatrészeket romboló kavitáció elleni küzdelemről, s az állandó pályán mozgó, munkára fogható gázionokról, a „lengő elektronokról”. Különösen látványosak a felhő-kutatás új eredményeit illusztráló fényképek s azok a színes felvételek, amelyek a „modern Ika- ruszokról” számolnak be: a technikai civilizáció furcsa divatos sport járók a szárnyakkal repülő emberekről. Részletes cikk szól a Pécsi Orvostudományi Egyetemen folyó idegéiettani kutatásokról, a Föld magnetoszférájá- nak kutatásáról, bemutatja a lap a pilótavizsga nehéz pillanatait, — a Geraszimov- féle koponyarekonstrukciós eljárás továbbfejlesztését, — valamint a korszerűen berendezett lakás szép és jól használható fürdőszobáit. — Sok-sok hír, információ, újdonság, ötlet és találmány, továbbá Delta-lexikon s száznál több — javarészt színes — fotó egészítik ki a Delta Magazin most megjelent új számát. FERTŐZŐ SZAVAK anyanyél vünk tisztaságán. Hiszen csúnyán beszélünk, körülményesen fogalmazunk, nehézkes szó- szaporítással lopjuk a magunk és mások idejét. Az anyanyelv tisztaságának féltése, s az emberi kapcsolatok, az illendő társadalmi érintkezés óvása arra késztet, hogy — távol állván a túlzott szemérmességtől! — intő szándékkal hívjam segítőtársul mindazokat, akik sokadmaguk- kal méltatlankodnak a fület és a jó ízlést sértő rossz szokás hallatán. Fájdalmasan hasít dobhártyánkba a durva szó. Egyik-másik, nyomdafestéket sem tűrő, s a félreérthetetlen kifejezés olyannyira megszokottá vált már, hogy hovatovább „közhelynek” tűnik. Csak azért ijesztő és lesz egyre ijesztőbb, mert már nem csupán a felnőtté cseperedő ifjúság tekintélyes része tartja természetes társalgási formának a goromba szavakkal tűzdelt beszédet, hanem a még alig volt pendelyesek is. Azám, csakhogy a kölyök legtöbbször nem is tudja, mi az értelme annak a szónak, amit kimond. Valahol, valakitől hallotta. A nagyobbaktól. De a nagyobbak is hallották valahol, valamikor. Egy biztos: nem az iskolában, a magyar nyelv óráján. Hallották a maga- korúak társaságában, tőlük tovább terjedt... míg végül visszajutott oda, ahonnan eredetileg elindult: a felnőttekhez. S itt álljunk meg egy szóra! Nagyon visszatetsző, amikor fiatal fiúk és lányok durva beszédét halljuk. Darázsként röpköd a szó és csíp. Gyakran sértő arra nézve, akinek szól vagy akinek a valakijéről szól. Fel sem veszi. Természetesnek tartja. Miért ne tartaná, hiszen a válasz se különb. Az ordenáré beszéd — s a vele párosult magatartás — nyüt teret kapott: halljuk az utcán, a mozi előcsarnokában, a villamoson, a téren, a cukrászdában, az iskola előtt (!), a házibulin. Megülepszik a szokás, ami ma még „csak’: rossz, holnapra jellem-kérdéssé növekedhet Hol a hiba forrása? Hol keresendő a gyökér? Semmiképp sem a gyerekben. A gyereket az apja, az anyja, a felnőttek tanítják a beszédre, a szavakra. Az imént azt írtam: visszatetsző a fiatal fiú és leány szájából elhangzott durva, illetlen szó, ami egyben hasonló magatartással párosul. Ám sokkalta visszatetszőbb a durván beszélő és viselkedő felnőtt! Hányszor, de hányszor botránkozunk meg olyan ocsmány szavak hallatán, amelyek munkahelyeken s olykor „jobb körökben” hangzanak el. Némelyek azt hiszik sikk a durva szó, „jópofának” tűnik, aki amúgy istenigazából „magyarosan” beszél. Magyarul nem tudunk úgy istenigazából. Annál inkább „magyarosan”, ha nem tetszik valami, vagy ha tetszik valami; ha megittuk a fejadagot és kulturáltságunkat legyőzi a gátlástalanság. NemjóezígyS sem, ha csak rossz szokás, miként a cigaretta, a kávé, a féldeci. Ezekkel csak önmagunk szervezetét romboljuk; a durva szó és magatartás fertőz. Mi értelme? Semmi. Akkor meg miért van, miért tűrjük? Ne tűrjük! Csala László őrködjünk Könyvespolc Fodor András: A nemzedék hangján Á tanulmánykötet címe az 1945. utáni években induló, s mára művészeti életünk derékhadává érett nemzedékre utal. Juhász Ferenc és Nagy László sokszor méltatott líráján kívül sok más eredeti értékkel gazdagította irodalmunkat ez a generáció és a nyomában járó fiatalabbak. Fodor „az irodalmi köztudat kényelmes leikiismere- tén” szeretne könnyíteni, amikor a Kölcsönkenyér ciklusban Kormos István, Lator László, Takács Imre, Hernádi Gyula, Kalász Márton és mások művészetének jelentőségére figyelmeztet. A költő szülőföldjéről szóló szép „táj-esszén” kívül festészetről, grafikáról, népi faragóművészetről, „valacsodálkozott Povázsai. Azóta már a tizennyolcadikon is túl vagyunk. Most leszünk tizenkilencéves házasok. S nagyon jól megvagyunk Manóival ... — És a rögeszméje? — Milyen rögeszméje? — kérdezte megütközve vissza Ltetenyeit Povázsai. — Hát az, hogy fél tőled? — Á, akkor te semmit sem értesz fiacskám. A lényeg az, hogy már nyugodt. Nincs már rögeszme. Tizenöt évig azt mondta mindig, hogy fél tőlem, ha iszom... Na, megkapta végre azt a pofont, amitől félt, megnyugodott és én is. Beigazolódott előtte, hogy ő nem beteg, nem rögeszmés nő, hanem tényleg félni kell tőlem, ha iszom. S azóta persze nem is fél. Békében élünk és harmóniában. — Csodálatos — suttogta magában Krampács, és gondolatban az ő Juliskája tornyosult a szeme elé akinek ő éppen pofont ad. Ö, a Julikénak! És kiverte a veríték. Gyurkó Géza mint zenéről és filmről szőlő írásokat tartalmaz a következő két ciklus (Örökség, A nemzedék hangján). Egyéb tanulságokon kívül e cikkek érvelése azt a fontos demokratikus gondolatot erősíti, hogy korunk művészete nemcsak a kevés számú beavatotthoz szól, hogy „gyalogszerrel is el lehet jutni a modern muzsika ingoványosnak hitt világába” (Utam a zenéhez). Fodor világirodalmi érdeklőVERES PÉTER A kötetben kortársak — barátok, ellenfelek, tanítványok — Veres Péternek (1897—1970), a nagy írónak, gondolkodónak és közéleti embernek a személyiségét, műveit, cselekedeteit idézik. Az írások két részre különíthetők. Az első részbe sorolhatók azok a megnyilatkozások, amelyek Veres Péter életében keletkeztek. Találunk köztük leveleket, ismertetéseket a kezdő és a befutott író műveiről, irodalomtörténeti vázlatokat, vitacikkeket (pL Révai József, Dési Huber István), sőt rendőrségi jelentést is (Veres Péter priusza, 1940). A közlemények második, nagyobbik része az író halála után íródott, több is közülük e gyűjteményben jelenik meg előBibliktheca A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium nyomdaipari tagozatának vizsgamunkájaként az idén nyolcadik alkalommal jelent meg művészi kivitelben a „Biblintheca be- kesiensis” bibliofil kötet. — Minden eddigi kiadvány valamilyen történelmi eseményhez kapcsolódott: a nyolcadik Mezőberény újratelepítódése — Ä vers műhelyében és a Kortárs Európa c. fejezetek tanúsága szerint — három fő területre összpontosul: a modern angol lírára (Auden, Dylan Thomas), az orosz és szovjet költészet klasszikusaira (Puskin, Nyekraszov, Jeszenyin stb.) és a középeurópai népek irodalmának a magyarral rokon, vagy épp eltérésében jellemző jelenségeire (Lalic, Norwid, Rózewicz). KOSZORÜJA szőr. A magyar politikai és szellemi élet jó néhány neves képviselője — kezdve Kádár Jánossal, Kállai Gyulával és Illyés Gyulával, Déry Tiborral — emlékezik Veres Péterre, aki „a legszebb magyar karrierben sem veszítette el lába alól a földet s a gerincet testében” (Németh László). Az írások számos új vonással gazdagítják ennek a sokirányú, különös tehetségnek, „a gondra bátor, okos férfi”-nak — ahogy József Attila nevezte — portréját. A Veres Péter-i életmű iránt érdeklődőknek, tanároknak, irodalomtörténészeknek fontos művek, érdekes fényképek, s az Írások eredeti lelőhelyének jegyzéke egészíti ki. bekesiensis sének 250. és Petőfi születésének 150. évfordulója tiszteletére jubileumi kiadványnak szánták. A kötet ismerteti Mezőberény szlovák és német lakosainak letelepülését, a parasztmozgalmak történetét és részletesen taglalja Pexőfi mezőberényi kapcsolatait.
