Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-20 / 142. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. június 20. Olyanok voltunk mint az állatok Amerikai katonák vallomása Vietnamról 5 — Tekintettel, hogy a je­lenlevők egyikének rövide­sen távoznia kell... te­gyük lehetővé számára, hogy elmondja, hogyan is folytak a vallatások abban az időben. — Megérkeztem a tábor­ba, a támaszpontra... gon­dolom az első táborban, amelyik a 29-es magaslaton volt. Amikor megérkeztem, felettesem, egy százados, azt mondta, hogy adatokat kell gyűjtenem ... ez pedig azt jelentette, hogy ... min­den lehető módon kikény- szeríthetem az adatokat, híreket... Azt mondta, hogy bármilyen módszert alkal­mazhatok .... Az elv pedig az legyen, hogy rajta ne kapjanak! Verhettem, vag­dalhattam ... Talán meg is ölhettem őket... Sohasem öltem pieg senkit, de... minden eszközt megragad­hattam, hogy információt csikarjak ki belőlük.. j Puskatussal vertem a fog­lyokat... revolvert is hasz­náltam, kést... mindez a 29-es magaslaton történt. Mindaz, amit tettem, azért történt, mert nyomást gya­koroltak- rám... Az, aki a kihallgatást végzi, tulajdon­képpen az is a megkínzottak közé tartozik.... Engem a 29-es magaslaton a katonai rendőrség egyik őrmestere kínzott... aki gyakran se­gédkezett a kihallgatások­nál... Éppen folyamatban volt a kihallgatás... Rend­kívüli látványosság ez... a tengerészgyalogosok körben ültek és szurkoltak. Ez az ember itt a képen egy törzs­kari tiszt, ez meg egy meg­kötözött vietnami, ezek pe­dig a katonai rendőrök... Ez az ember odajött, és egy kanalat.™ dugott a tűzbe... azzal égette a fogoly nya­kát.™ És végül az az em­ber... a feleségét féltve... bevallotta, hogy egy alka­lommal adott valamit a yietkongnak... — Ma, itt hallottam, hogy használták a CS-t. A tenge­részgyalogosok gyakran használták a CS-t (valószí­nűleg CHEMICAL SUBS- TANCE — gázzal töltött gránát)... Ez az ember npm akart előjönni az óvóhely­ről... és ők két CS-gránátot dobtak be... Én kísértem be ezt az embert a hadosztály parancsnokságára, de ha­marosan meghalt... Dehát, ha nerp a gáz ölte meg, ak­kor nem tudom, hogy mi­től halt meg... — Hogyan bírták rá az embereket, a polgári sze­mélyeket és a hadifoglyokat, akiket elfogtak, hogy ada­tokat szolgáltassanak? __ Először is, kérdéseket t ettünk fel, és amikor nem kaptunk választ, vagy azt mondták, hogy semmit sem tudnak, azt feleltük, hogy hazudnak... és megkínoztuk őket... Először a Junction City One elnevezésű had­művelet közben láttam ilyes­mit. Az egyik tengerparti tábor elleni támadás alkal­mával történt. Lesállásba mentünk... A vállalkozásban tizenöt emberünket elvesz­tettük... közülük öten eles­tek... öt-hat foglyot ejtet­tünk... és továbbítanunk kellett őket a támaszpont­ra... A főhadnagy, aki ve­lünk volt, öt napja volt ott... Azt mondta, hogy ő fogja kihallgatni a hadifog­lyokat... Mi megmagyaráz­tuk neki, hogy a támasz­ponton erre kiképzett embe­rek vannak... Ránk förmedt, hogy fogjuk be a pofánkat, ő a főhadnagy... Két-három embert kérdezgetett, azt vá­laszolták, hogy „No bet”, „No bet...”, „Mu la” vagy valami hasonlót... — És ez mit jelent? — Nem tudom. Talán azt, hogy: „Nem tudom”. Ekkor megparancsolta, hogy nyis­sák ki a helikopter ajtaját és az egyiket egyszerűen kilökte, és a másiknak ezt mondta: „Ha nem mondod meg...” és nekiszegezte a revolvert... Mi csak néztük, mi történik. Még egyet ki­lökött. A harmadik, a soron következő... beszélni kezdett, és a legutolsóra mutogatott. Miután ezt megmotoztuk, kiderítettük, hogy főhad­nagy... a vietnami hadsereg­ben... Főhadnagyunk azt mondta, hogy ha valamit is szólunk valakinek, bajbá kerülünk... Vallomásra kény­szerítette a hadifoglyokat... És azt magyarázta, hogy csakis így tudjuk elkerülni a kelepcéket... Bátofsági ér­demrendet kapott... Máskor is volt ilyen vállalkozás. Felderítő és megsemmisítő (Search and Destroy Missio- ne) küldetésekben volt ré­szünk An Kei körzetében. Elfogtuk a vietnami felszaba­dító hadsereg egy katoná­ját, aki... Hol is történt...? — Csu Ho közelében... — Mindjárt foglyul ejtet­tük. Egy főhadnagy jött... és ezt mondta: ;,Három nap szabadság annak, ki”... de három nap szabadságot csak az kaphatott, aki be­bizonyította, hogy megölt egy vietnami katonát. Há­rom nap a legközelebbi vá­rosban... És itt saját két szememmel láttam... egy őrmestert és egy főhadna­gyot, akik összevesztek, hogy ki öli meg a foglyot, akit az imént fogtunk el... Ott, előttünk akarták meg­ölni... Egyszerűen összevesz­tek, összeverekedtek, hogy ki ölje meg... Számos ilyen esetre emlékszem... de vala­mennyi ugyanarra a dolog­ra vezethető vissza... Se­gédkeztem a foglyok kínzá­sában... és egy esetben tet­tünket a bátorság bizonyíté­kának is tekintettük... vagy ahogy akarják... Levagdos­tuk a foglyok fülét... Még éltek... amikor levágtuk a fülüket. Azért, mert a viet­namiak azt hiszik, hogyha valamilyen testrészük nél­kül halnak meg, sohasem juthatnak a Nirvánába... Két-három emberrel tettük ezt, azzal a céllal, hogy a többieket vallomásra kény- szerítsük... ■— Köszönöm. — Mit mondhat a sebe­sült hadifoglyok megölésé­ről? — Háj;... június 13-án, a „Cannon Falis” fedőnevű hadművelet alatt vereséget szenvedtünk... Az egész éj­szakát a lombok közt tök töttük. Körülöttünk minden­felé halottak és sebesültek voltak. Reggel... miután fél hat tájban felszállt a köd, előszállingóztunk fedezéke­inkből és a hegy, lábánál gyülekeztünk. Meg kellett állapítanunk a saját és az ellenség veszteségét és azt is, hogy bátrak voltunk-e... Egy vietnami katona belega­balyodott a szögesdrótba és... a nyakán néhány re- peszdarab mély sebet ütött. A káplárunk, egy hústorony, kést rántott és beledöfte a szerencsétlen nyakába, és megvárta, hogy lassan elvé­rezzen, mivel nem volt haj­landó a hegyoldalon felfelé vinni. Egy sebesült, a hegy lá­bánál feküdt hason... Gya­lázatos állapotban volt... de úgy gondolom, túlélte vol­na... Hárman közülünk azon­ban több sorozatot lőttünk a hátába... Még egy sebesült feküdt a hegy tetején... Mellén és a hátán két ha­talmas seb tátongott... a ke­ze is össze volt roncsolva és könyéktől lefelé csupa ca­fat volt... Vizet kért, kato­náink azonban a szeme lát­tára a földre öntötték a vi­zet... nevettek a kínjain... és a bordáit rugdosták. Kín­jában görcsbe rándult... kín­jában felült,' a keze rángat tózott. Az a hústömeg mell­bevágta és... a vietnami meghalt Másnap a szomszédos szá­zadot... Gordon ott volt, egy fél ezred támadta őket... Nem emlékszem^ határozot­tan... de alighanem kilenc órán át harcoltak... Az őr­nagy pedig... a rádió mellett állt... A százados felhívta és sírt... kilenc órán keresz­tül lőtték őket és a légierő t segítségét kérte, s könyör- ’ gött, hogy küldjenek erősí­tést, mert közelharcban megtizedelték őket... és fogy­tán volt már a lőszerük is... Az őrnagy... elkapta a mik­rofont és beszari gyávának nevezte a századost. Ezt mondta neki: „Vietnamban sohasem vont'ak vissza egyetlen gyalogsági egységet sem” és hozzátette... „Ma­guk ott egyedül is elintéz­hetik a dolgot... Semmi kö­zöm hozzá, hogy kilenc órá­ja vagy pedig kilenc hete harcolnak”. Hozzátette még: „Ott fognak maradni, mind­addig, amíg egy katonája is életben lesz vagy amíg nem megyünk értük”. Valamivel később, még azon az éjszakán összeállí­tottam az összecsapásról szóló jelentést. Tizennégy oldalas volt... Negyvenhár­mán estek el és harmincán megsebesültek. Sokan közü­lük a barátaim voltak. A jelentésben az állt, hogy 200—300 ellenséges katona esett el. Az Stars and Stre- pes nevű hivatalos katonai lap viszont azt állította, hogy az amerikaiaknak 35 fő veszteségük volt, közü­lük néhányan elestek, a többi sebesült. (Vége) «uw»fc'i v ~ 'iéismm^^^i^i^A!^ Ez maradt az Orvosegyetem egyik épületéből — Hanoi­A Kossuth Könyvkiadó — kiráő vállalat A politikai irodalom növekvő népszerűsége Az utóbbi időben a Kos* suth Könyvkiadó sok olyan könyvet adbtt az olvasók ke­zébe. amelyek ismertetik a tudományos szocializmus ta­nításait, időtálló aktualitá­sát, alkalmazását a jelenkor viszonyaira. A kiadó ered­ményeihez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a leg­kiválóbb marxista tudós-író­fordító gárdát tömörítette maga köré. A Kossuth Kiadó „az egykori Szikra, a legjobb kiadói szakembereket nevel­te.” s úgy hozta létre a szo­cialista könyvterjesztést. — hogy a könyvek „elmentek” a munkásokhoz, a munkapa­dokhoz. Munkájának elis­meréseként — a könyvki­adók között elsőként — a Kossuth Könyvkiadó elnyer­te a kiváló vállalat címet. Az elmúlt tíz év alatt a kiadványok ívszáma 50 szá­zalékkal, • példányszáma több mint 50 százalékkal nőtt — Ezek a számok önmagukban még nem mutatói a Kossuth Kiadó általánosan elismert minőségi eredményeinek. — Ugyanis a kiadó gondozásá­ban évről évre megjelenő 200—250 könyv és a hét fo­lyóirat az ideológiai—politi­kai kérdések mind szélesebb körét öleli fel, tartalmuk egyre igényesebb. Erről ta­núskodik, hogy a kiadványok átlagos példányszáma az 1962. évi 15 000-ről, 1972-ben 21 000-re nőtt: ez jóval meg­haladja a könyvkiadás or­szágos átlagát A kiadó tevékenységének legfontosabb törekvése, hogy gyorsan és sokrétűen reagál­jon a párt tanácskozásaira, határozataira, és más politi­kai megnyilvánulásaira, . a bel- és a nemzetközi politika eseményeire. A kiadáspolitika egyre na­gyobb súlyt helyez a mar­xista filozófia, a politikai gazdaságtan, a munkásmoz­galom és a legújabb kor történelmének problémáit tárgyaló írásokra. Magyar és külföld1 szerzőktől 1962-ben 332 000, s 1972-ben mór 872 ezer példányban jelentek meg ilyen művek. A Kos­suth joggal lehet büszke a marxista—leninista elméleti és ismeretterjesztő irodalom Kiadásának föllendítésére. A korszerű világnézeti és tár­sadalomtudományi ismeret­terjesztés szempontjából kü­lönösen népszerűek a kis­lexikonok és más lexikális jellegű kiadványok. 1972-ben például öt kislexikont jelen­tettek meg, összesen 190 000 példányban, és a legtöbbnek tervbe vették újabb kiadá­sát. A kiadónál már hagyo­mánnyá vált. hogy különös figyelmet fordítanak a tár­sadalmi haladás szempont­jából jelentős magyar és nemzetközi évfordulók meg­ünneplésére. A Dózsa-felke- lés évfordulójára — három művet jelentettek meg. 35 ezer példányban, a Petőfi-ju- bileumnak öt könyvet szen­teltek, 127 000 példányban. A Szovjetunió megalakulá­sának 50. évfordulója alkal­mából hat könyvet adtak ki. csaknem 100 000-res példány számban. Minden mű — sok ember munkája — a szerzőé, fordí­tóé, szerkesztőé, lektoré, ter­vezőé, nyomdászoké, szedő­ké, korrektoroké, kötőké terjesztőké. S valalameny- nyiük ügyszeretete testesül meg egy-egy könyvben — vagy kiadványban. G. K 1 képernyője ELŐTT Es íekei a nap Kozincevet. a neves szov­jet filmrendezőt elsősorban Hamlet és Lear király című, az utóbbi időkben készült filmjéért tartja számon a mai közvélemény, s már jó­val kevesebbet tud a szovjet filmművészet egyik megújí- tójának pályakezdéséről, a modem képi kifejezésmód megteremtéséért folytatott harcáról, régi illetve régeb­bi sikereiről. Pedig Kozin- cev már a harmincas évek­ben iskolát teremtett film­jeivel, és éppen azzal a Makszim-trilógióval, amely­nek első részét szombaton láthattuk a televízió műso­rában. A film főszereplője, központi figurája a derűs, túláradó életkedvű Makszim, aki kijárva az osztályharc iskoláit öntudatlan munkás­ból, fiatal sihederből tuda­tos forradalmárrá válik, bi­zony más rendezők művei­ben is felbukkant. A har­mincas években nemcsak saját hazájában de külföl­dön is szép számmal akad­nak, akik Kozincev útját követik. Kozincev életműve tehát ez élenjáró szovjet filmmű­vészet történetének jelentős ha úgy tetszik külön, önálló fejezete. Ezért is helyénva­ló. hogy a televízió ez is­mertebb világnagyságok mellett — Eizenstein, Pu- dovkin, Dovzsenkó — Ko­zincev életútjának legfonto­sabb állomásaival, életmű­vének legjelentősebb alkotá­saival ismerteti meg a tévé a nézőket. Ezzel gazdagabbá válik a szovjet filmtörté­netről alkotott eddigi ké­pünk is. A Makszim-triló- giában a Kozincev-Trau- berg szerzőpárosnak olyan hőst sikerült teremtenie, a képzelet erejével, aki nép­szerűségben vetekedett a nálunk is jól ismert film­beli Csapajevvel. S ami ta­lán némileg meglenő, hogy a szovjet hangosfilm első periódusából való alkotás — a közbeékelt felírásos szö­veg is jelzi, hogy nemrég szólalt meg a hosszú ideig né­ma film, hisz a felírás a né­mafilmek sajátos kelléke — a képernyőn ma is jól élvez­hető volt, nagyszerűségükből, képi gazdaságukból jóformán semmit sem veszített. Megcsodálhattuk, hogy az alkotók miként tudják be­mutatni néhány ragyogóan megragadott típusban az egész társadalmat, a társa­dalom fejlődését. Semmi ne­hézkesség a történet előadá­sában, és a képi kifejezés- mód micsoda gazdagsága: a fénnyel való „írás” számta­lan változata, a képsíkok artisztikus megválasztása, és ennek ellenére- semmi mű­vészieskedés; ami a film vásznán kirajzolódik az a re­alizmus jegyében történik. Makszim megformálójában pe­dig kivételes képességű szí­nészt ismerhettünk meg; a fiatal Borosz Csirkovot, aki ugyan a Csapajev-film öreg parasztjának szerepében tűnt fel először, de igazán nép­szerű Makszim ja révén lett. Játékának egyszerűsége és természetessége ma is ma- gávalragadó. Persze e természetesség mö­gött igen sok fáradság, ala­pos felkészülés áll. Például, hogy szerepét jobban átél­hesse, Csirkov hónapokat dolgozott munkásként Le- ningrád egyik -külvárosában, Viborgban. S tálán még egy adat, amely a film korabeli rendkívüli hatását is jellem­zi : írói képzelet szülte Mak- szimhoz levelek ezreit kül­dik a nézők,' mint valóságos személyhez. Élt három jó barát vala­mikor Pétervár egyik ne­gyedében, — így kezdődik a trilógia, akárcsak egy népmese, és az is, igazi népmese. Hiszen Kozincev filmje arról mesél, hogy a cári Oroszországban a leg­kisebb fiú — a proletariá­tus — miként jut el a győ­zelemig harc és áldozatok árán, hogy vágyai betelje­süljenek. Még egyszer hang- * súlyozom, a képernyőn szin­te hiánytalanul élvezhettük a film szépségeit, erejét, sa­játos atmoszféráját és buj­káló plebejus humorát. 10x10 a tizedikre Véget ért a hetek óta tar­tó VIT-vetélkedő; megvan­nak, hogy kik utazhatnak a világ ifjúságának berlini seregszemléjére. A végered­mény szép csendben szüle­tett meg, .már híre-hamva sem volt az első adásban tapasztalt nagy nekibuzdu­lásnak. A kezdettel járó ku­darc, úgy látszik, mintha túlságosan is letörte volna a játék készítőinek kedvét, és a túlbonyolított premier után kissé szárnyaszegetten „vergődött” volna végcélja »felé az egyébként nemesi szándékú versengés. A já­ték irányítói és szervezői talán a kelleténél is jobban megadták magukat sorsuk­nak, pedig a tehetséges fia­talokból álló csapatok já­tékkedvéből — gondoljunk csak az ötletes, szellemes bemutatkozásokra — több is tellett volna a játékok fo­lyamán. Ötletesebb megol­dásokra is inspirálhatta volna a VIT-vetélkedő gazdáit. Hogy merre lehe­tett volna új utakra térni? Erre jó példa volt Pálffy József külpolitikai villámjá­téka, aki nem iskolás mó­don faggatta alanyait, ha­nem egyenlő partnerként vonta be szellemi társaságá­ba. A VIT-re viendő játékok között is akadt nem egy életrevaló ötlet. És a tán­cos percek is sok kedves mozzanattal színesítették a vetélkedő olykor egyhangú szürkeségét. Mindezeken túl azonban ami a legtöbb örö­met szerezte:. a vetélkedő folyamán sok tehetséges fia­tallal ismerkedhettünk meg. Jó tudni, hogy közülük so­kan ott lesznek Berlinben, a magyar ifjúság képvisele­tében. RÖVIDEN Ismét Szolnok megyei da­losok a képernyőn — leír­ni is jó; és látni még kelle­mesebb volt,a karcagi szakmunkástanuló intézet kórusát, amint énekelnek, dalolnak ifjonti hévvel és nagy kedvvel. A kicsit szűk­szavú riportfilm bizonyára más szakmunkásképző inté­zeteket is ösztönöz, hogy szorgalmazza dalos közössé­gek életrehívását. Hiszen ahol a zenei nevelésnek a tantervben egy szemerkényi hely sem jut, ott a kórus­éneklés is sokat segíthet a zenei ízlés alakításában, fejlesztésében. Ezért is volt jó látni a karcagi ifjúmun­kások televíziós hangverse­nyét. Színes művészegyéniség bontakozott ki a TV-galériá- jának legutóbbi adásában. Pipa Ildikó textiltervező iparművész munkáival talál­koztunk a képernyőn, s ezúttal Kocaogh Ákos sze­mélyében olyan kalauzra leltünk, aki az ismeretter­jesztésnek is szakértője, és így egyszerre adatott meg számunkra az élmények és az ismeretek szerzésének le­hetősége. Az irodalmi műhelyek be-» mutatásának sorában a Je­lenkor szerkesztőségébe lá­togatott a televízió. Ami ezt a látogatást kiemeli az elő­zőek sorából: a fejlődő vá­ros szellemi életének szinte teljes panorámáját adta, a szó szoros értelmében élő, televíziós Jelenkort kaptunk. Azt hiszem, a most útjára indult francia bűnügyi film­sorozatot nyári mulatságnak szánja a televízió. így is kell fogadnunk Arséne Lu- pin „hősi tetteit”. Egyelőre csak megismerkedhettünk vele némi bonyodalmak árán, további kalandjai ta­lán több szórakozással szol­gálnak. 4 tó mm

Next

/
Thumbnails
Contents