Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-20 / 142. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. június 20. Olyanok voltunk mint az állatok Amerikai katonák vallomása Vietnamról 5 — Tekintettel, hogy a jelenlevők egyikének rövidesen távoznia kell... tegyük lehetővé számára, hogy elmondja, hogyan is folytak a vallatások abban az időben. — Megérkeztem a táborba, a támaszpontra... gondolom az első táborban, amelyik a 29-es magaslaton volt. Amikor megérkeztem, felettesem, egy százados, azt mondta, hogy adatokat kell gyűjtenem ... ez pedig azt jelentette, hogy ... minden lehető módon kikény- szeríthetem az adatokat, híreket... Azt mondta, hogy bármilyen módszert alkalmazhatok .... Az elv pedig az legyen, hogy rajta ne kapjanak! Verhettem, vagdalhattam ... Talán meg is ölhettem őket... Sohasem öltem pieg senkit, de... minden eszközt megragadhattam, hogy információt csikarjak ki belőlük.. j Puskatussal vertem a foglyokat... revolvert is használtam, kést... mindez a 29-es magaslaton történt. Mindaz, amit tettem, azért történt, mert nyomást gyakoroltak- rám... Az, aki a kihallgatást végzi, tulajdonképpen az is a megkínzottak közé tartozik.... Engem a 29-es magaslaton a katonai rendőrség egyik őrmestere kínzott... aki gyakran segédkezett a kihallgatásoknál... Éppen folyamatban volt a kihallgatás... Rendkívüli látványosság ez... a tengerészgyalogosok körben ültek és szurkoltak. Ez az ember itt a képen egy törzskari tiszt, ez meg egy megkötözött vietnami, ezek pedig a katonai rendőrök... Ez az ember odajött, és egy kanalat.™ dugott a tűzbe... azzal égette a fogoly nyakát.™ És végül az az ember... a feleségét féltve... bevallotta, hogy egy alkalommal adott valamit a yietkongnak... — Ma, itt hallottam, hogy használták a CS-t. A tengerészgyalogosok gyakran használták a CS-t (valószínűleg CHEMICAL SUBS- TANCE — gázzal töltött gránát)... Ez az ember npm akart előjönni az óvóhelyről... és ők két CS-gránátot dobtak be... Én kísértem be ezt az embert a hadosztály parancsnokságára, de hamarosan meghalt... Dehát, ha nerp a gáz ölte meg, akkor nem tudom, hogy mitől halt meg... — Hogyan bírták rá az embereket, a polgári személyeket és a hadifoglyokat, akiket elfogtak, hogy adatokat szolgáltassanak? __ Először is, kérdéseket t ettünk fel, és amikor nem kaptunk választ, vagy azt mondták, hogy semmit sem tudnak, azt feleltük, hogy hazudnak... és megkínoztuk őket... Először a Junction City One elnevezésű hadművelet közben láttam ilyesmit. Az egyik tengerparti tábor elleni támadás alkalmával történt. Lesállásba mentünk... A vállalkozásban tizenöt emberünket elvesztettük... közülük öten elestek... öt-hat foglyot ejtettünk... és továbbítanunk kellett őket a támaszpontra... A főhadnagy, aki velünk volt, öt napja volt ott... Azt mondta, hogy ő fogja kihallgatni a hadifoglyokat... Mi megmagyaráztuk neki, hogy a támaszponton erre kiképzett emberek vannak... Ránk förmedt, hogy fogjuk be a pofánkat, ő a főhadnagy... Két-három embert kérdezgetett, azt válaszolták, hogy „No bet”, „No bet...”, „Mu la” vagy valami hasonlót... — És ez mit jelent? — Nem tudom. Talán azt, hogy: „Nem tudom”. Ekkor megparancsolta, hogy nyissák ki a helikopter ajtaját és az egyiket egyszerűen kilökte, és a másiknak ezt mondta: „Ha nem mondod meg...” és nekiszegezte a revolvert... Mi csak néztük, mi történik. Még egyet kilökött. A harmadik, a soron következő... beszélni kezdett, és a legutolsóra mutogatott. Miután ezt megmotoztuk, kiderítettük, hogy főhadnagy... a vietnami hadseregben... Főhadnagyunk azt mondta, hogy ha valamit is szólunk valakinek, bajbá kerülünk... Vallomásra kényszerítette a hadifoglyokat... És azt magyarázta, hogy csakis így tudjuk elkerülni a kelepcéket... Bátofsági érdemrendet kapott... Máskor is volt ilyen vállalkozás. Felderítő és megsemmisítő (Search and Destroy Missio- ne) küldetésekben volt részünk An Kei körzetében. Elfogtuk a vietnami felszabadító hadsereg egy katonáját, aki... Hol is történt...? — Csu Ho közelében... — Mindjárt foglyul ejtettük. Egy főhadnagy jött... és ezt mondta: ;,Három nap szabadság annak, ki”... de három nap szabadságot csak az kaphatott, aki bebizonyította, hogy megölt egy vietnami katonát. Három nap a legközelebbi városban... És itt saját két szememmel láttam... egy őrmestert és egy főhadnagyot, akik összevesztek, hogy ki öli meg a foglyot, akit az imént fogtunk el... Ott, előttünk akarták megölni... Egyszerűen összevesztek, összeverekedtek, hogy ki ölje meg... Számos ilyen esetre emlékszem... de valamennyi ugyanarra a dologra vezethető vissza... Segédkeztem a foglyok kínzásában... és egy esetben tettünket a bátorság bizonyítékának is tekintettük... vagy ahogy akarják... Levagdostuk a foglyok fülét... Még éltek... amikor levágtuk a fülüket. Azért, mert a vietnamiak azt hiszik, hogyha valamilyen testrészük nélkül halnak meg, sohasem juthatnak a Nirvánába... Két-három emberrel tettük ezt, azzal a céllal, hogy a többieket vallomásra kény- szerítsük... ■— Köszönöm. — Mit mondhat a sebesült hadifoglyok megöléséről? — Háj;... június 13-án, a „Cannon Falis” fedőnevű hadművelet alatt vereséget szenvedtünk... Az egész éjszakát a lombok közt tök töttük. Körülöttünk mindenfelé halottak és sebesültek voltak. Reggel... miután fél hat tájban felszállt a köd, előszállingóztunk fedezékeinkből és a hegy, lábánál gyülekeztünk. Meg kellett állapítanunk a saját és az ellenség veszteségét és azt is, hogy bátrak voltunk-e... Egy vietnami katona belegabalyodott a szögesdrótba és... a nyakán néhány re- peszdarab mély sebet ütött. A káplárunk, egy hústorony, kést rántott és beledöfte a szerencsétlen nyakába, és megvárta, hogy lassan elvérezzen, mivel nem volt hajlandó a hegyoldalon felfelé vinni. Egy sebesült, a hegy lábánál feküdt hason... Gyalázatos állapotban volt... de úgy gondolom, túlélte volna... Hárman közülünk azonban több sorozatot lőttünk a hátába... Még egy sebesült feküdt a hegy tetején... Mellén és a hátán két hatalmas seb tátongott... a keze is össze volt roncsolva és könyéktől lefelé csupa cafat volt... Vizet kért, katonáink azonban a szeme láttára a földre öntötték a vizet... nevettek a kínjain... és a bordáit rugdosták. Kínjában görcsbe rándult... kínjában felült,' a keze rángat tózott. Az a hústömeg mellbevágta és... a vietnami meghalt Másnap a szomszédos századot... Gordon ott volt, egy fél ezred támadta őket... Nem emlékszem^ határozottan... de alighanem kilenc órán át harcoltak... Az őrnagy pedig... a rádió mellett állt... A százados felhívta és sírt... kilenc órán keresztül lőtték őket és a légierő t segítségét kérte, s könyör- ’ gött, hogy küldjenek erősítést, mert közelharcban megtizedelték őket... és fogytán volt már a lőszerük is... Az őrnagy... elkapta a mikrofont és beszari gyávának nevezte a századost. Ezt mondta neki: „Vietnamban sohasem vont'ak vissza egyetlen gyalogsági egységet sem” és hozzátette... „Maguk ott egyedül is elintézhetik a dolgot... Semmi közöm hozzá, hogy kilenc órája vagy pedig kilenc hete harcolnak”. Hozzátette még: „Ott fognak maradni, mindaddig, amíg egy katonája is életben lesz vagy amíg nem megyünk értük”. Valamivel később, még azon az éjszakán összeállítottam az összecsapásról szóló jelentést. Tizennégy oldalas volt... Negyvenhármán estek el és harmincán megsebesültek. Sokan közülük a barátaim voltak. A jelentésben az állt, hogy 200—300 ellenséges katona esett el. Az Stars and Stre- pes nevű hivatalos katonai lap viszont azt állította, hogy az amerikaiaknak 35 fő veszteségük volt, közülük néhányan elestek, a többi sebesült. (Vége) «uw»fc'i v ~ 'iéismm^^^i^i^A!^ Ez maradt az Orvosegyetem egyik épületéből — HanoiA Kossuth Könyvkiadó — kiráő vállalat A politikai irodalom növekvő népszerűsége Az utóbbi időben a Kos* suth Könyvkiadó sok olyan könyvet adbtt az olvasók kezébe. amelyek ismertetik a tudományos szocializmus tanításait, időtálló aktualitását, alkalmazását a jelenkor viszonyaira. A kiadó eredményeihez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a legkiválóbb marxista tudós-írófordító gárdát tömörítette maga köré. A Kossuth Kiadó „az egykori Szikra, a legjobb kiadói szakembereket nevelte.” s úgy hozta létre a szocialista könyvterjesztést. — hogy a könyvek „elmentek” a munkásokhoz, a munkapadokhoz. Munkájának elismeréseként — a könyvkiadók között elsőként — a Kossuth Könyvkiadó elnyerte a kiváló vállalat címet. Az elmúlt tíz év alatt a kiadványok ívszáma 50 százalékkal, • példányszáma több mint 50 százalékkal nőtt — Ezek a számok önmagukban még nem mutatói a Kossuth Kiadó általánosan elismert minőségi eredményeinek. — Ugyanis a kiadó gondozásában évről évre megjelenő 200—250 könyv és a hét folyóirat az ideológiai—politikai kérdések mind szélesebb körét öleli fel, tartalmuk egyre igényesebb. Erről tanúskodik, hogy a kiadványok átlagos példányszáma az 1962. évi 15 000-ről, 1972-ben 21 000-re nőtt: ez jóval meghaladja a könyvkiadás országos átlagát A kiadó tevékenységének legfontosabb törekvése, hogy gyorsan és sokrétűen reagáljon a párt tanácskozásaira, határozataira, és más politikai megnyilvánulásaira, . a bel- és a nemzetközi politika eseményeire. A kiadáspolitika egyre nagyobb súlyt helyez a marxista filozófia, a politikai gazdaságtan, a munkásmozgalom és a legújabb kor történelmének problémáit tárgyaló írásokra. Magyar és külföld1 szerzőktől 1962-ben 332 000, s 1972-ben mór 872 ezer példányban jelentek meg ilyen művek. A Kossuth joggal lehet büszke a marxista—leninista elméleti és ismeretterjesztő irodalom Kiadásának föllendítésére. A korszerű világnézeti és társadalomtudományi ismeretterjesztés szempontjából különösen népszerűek a kislexikonok és más lexikális jellegű kiadványok. 1972-ben például öt kislexikont jelentettek meg, összesen 190 000 példányban, és a legtöbbnek tervbe vették újabb kiadását. A kiadónál már hagyománnyá vált. hogy különös figyelmet fordítanak a társadalmi haladás szempontjából jelentős magyar és nemzetközi évfordulók megünneplésére. A Dózsa-felke- lés évfordulójára — három művet jelentettek meg. 35 ezer példányban, a Petőfi-ju- bileumnak öt könyvet szenteltek, 127 000 példányban. A Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából hat könyvet adtak ki. csaknem 100 000-res példány számban. Minden mű — sok ember munkája — a szerzőé, fordítóé, szerkesztőé, lektoré, tervezőé, nyomdászoké, szedőké, korrektoroké, kötőké terjesztőké. S valalameny- nyiük ügyszeretete testesül meg egy-egy könyvben — vagy kiadványban. G. K 1 képernyője ELŐTT Es íekei a nap Kozincevet. a neves szovjet filmrendezőt elsősorban Hamlet és Lear király című, az utóbbi időkben készült filmjéért tartja számon a mai közvélemény, s már jóval kevesebbet tud a szovjet filmművészet egyik megújí- tójának pályakezdéséről, a modem képi kifejezésmód megteremtéséért folytatott harcáról, régi illetve régebbi sikereiről. Pedig Kozin- cev már a harmincas években iskolát teremtett filmjeivel, és éppen azzal a Makszim-trilógióval, amelynek első részét szombaton láthattuk a televízió műsorában. A film főszereplője, központi figurája a derűs, túláradó életkedvű Makszim, aki kijárva az osztályharc iskoláit öntudatlan munkásból, fiatal sihederből tudatos forradalmárrá válik, bizony más rendezők műveiben is felbukkant. A harmincas években nemcsak saját hazájában de külföldön is szép számmal akadnak, akik Kozincev útját követik. Kozincev életműve tehát ez élenjáró szovjet filmművészet történetének jelentős ha úgy tetszik külön, önálló fejezete. Ezért is helyénvaló. hogy a televízió ez ismertebb világnagyságok mellett — Eizenstein, Pu- dovkin, Dovzsenkó — Kozincev életútjának legfontosabb állomásaival, életművének legjelentősebb alkotásaival ismerteti meg a tévé a nézőket. Ezzel gazdagabbá válik a szovjet filmtörténetről alkotott eddigi képünk is. A Makszim-triló- giában a Kozincev-Trau- berg szerzőpárosnak olyan hőst sikerült teremtenie, a képzelet erejével, aki népszerűségben vetekedett a nálunk is jól ismert filmbeli Csapajevvel. S ami talán némileg meglenő, hogy a szovjet hangosfilm első periódusából való alkotás — a közbeékelt felírásos szöveg is jelzi, hogy nemrég szólalt meg a hosszú ideig néma film, hisz a felírás a némafilmek sajátos kelléke — a képernyőn ma is jól élvezhető volt, nagyszerűségükből, képi gazdaságukból jóformán semmit sem veszített. Megcsodálhattuk, hogy az alkotók miként tudják bemutatni néhány ragyogóan megragadott típusban az egész társadalmat, a társadalom fejlődését. Semmi nehézkesség a történet előadásában, és a képi kifejezés- mód micsoda gazdagsága: a fénnyel való „írás” számtalan változata, a képsíkok artisztikus megválasztása, és ennek ellenére- semmi művészieskedés; ami a film vásznán kirajzolódik az a realizmus jegyében történik. Makszim megformálójában pedig kivételes képességű színészt ismerhettünk meg; a fiatal Borosz Csirkovot, aki ugyan a Csapajev-film öreg parasztjának szerepében tűnt fel először, de igazán népszerű Makszim ja révén lett. Játékának egyszerűsége és természetessége ma is ma- gávalragadó. Persze e természetesség mögött igen sok fáradság, alapos felkészülés áll. Például, hogy szerepét jobban átélhesse, Csirkov hónapokat dolgozott munkásként Le- ningrád egyik -külvárosában, Viborgban. S tálán még egy adat, amely a film korabeli rendkívüli hatását is jellemzi : írói képzelet szülte Mak- szimhoz levelek ezreit küldik a nézők,' mint valóságos személyhez. Élt három jó barát valamikor Pétervár egyik negyedében, — így kezdődik a trilógia, akárcsak egy népmese, és az is, igazi népmese. Hiszen Kozincev filmje arról mesél, hogy a cári Oroszországban a legkisebb fiú — a proletariátus — miként jut el a győzelemig harc és áldozatok árán, hogy vágyai beteljesüljenek. Még egyszer hang- * súlyozom, a képernyőn szinte hiánytalanul élvezhettük a film szépségeit, erejét, sajátos atmoszféráját és bujkáló plebejus humorát. 10x10 a tizedikre Véget ért a hetek óta tartó VIT-vetélkedő; megvannak, hogy kik utazhatnak a világ ifjúságának berlini seregszemléjére. A végeredmény szép csendben született meg, .már híre-hamva sem volt az első adásban tapasztalt nagy nekibuzdulásnak. A kezdettel járó kudarc, úgy látszik, mintha túlságosan is letörte volna a játék készítőinek kedvét, és a túlbonyolított premier után kissé szárnyaszegetten „vergődött” volna végcélja »felé az egyébként nemesi szándékú versengés. A játék irányítói és szervezői talán a kelleténél is jobban megadták magukat sorsuknak, pedig a tehetséges fiatalokból álló csapatok játékkedvéből — gondoljunk csak az ötletes, szellemes bemutatkozásokra — több is tellett volna a játékok folyamán. Ötletesebb megoldásokra is inspirálhatta volna a VIT-vetélkedő gazdáit. Hogy merre lehetett volna új utakra térni? Erre jó példa volt Pálffy József külpolitikai villámjátéka, aki nem iskolás módon faggatta alanyait, hanem egyenlő partnerként vonta be szellemi társaságába. A VIT-re viendő játékok között is akadt nem egy életrevaló ötlet. És a táncos percek is sok kedves mozzanattal színesítették a vetélkedő olykor egyhangú szürkeségét. Mindezeken túl azonban ami a legtöbb örömet szerezte:. a vetélkedő folyamán sok tehetséges fiatallal ismerkedhettünk meg. Jó tudni, hogy közülük sokan ott lesznek Berlinben, a magyar ifjúság képviseletében. RÖVIDEN Ismét Szolnok megyei dalosok a képernyőn — leírni is jó; és látni még kellemesebb volt,a karcagi szakmunkástanuló intézet kórusát, amint énekelnek, dalolnak ifjonti hévvel és nagy kedvvel. A kicsit szűkszavú riportfilm bizonyára más szakmunkásképző intézeteket is ösztönöz, hogy szorgalmazza dalos közösségek életrehívását. Hiszen ahol a zenei nevelésnek a tantervben egy szemerkényi hely sem jut, ott a kóruséneklés is sokat segíthet a zenei ízlés alakításában, fejlesztésében. Ezért is volt jó látni a karcagi ifjúmunkások televíziós hangversenyét. Színes művészegyéniség bontakozott ki a TV-galériá- jának legutóbbi adásában. Pipa Ildikó textiltervező iparművész munkáival találkoztunk a képernyőn, s ezúttal Kocaogh Ákos személyében olyan kalauzra leltünk, aki az ismeretterjesztésnek is szakértője, és így egyszerre adatott meg számunkra az élmények és az ismeretek szerzésének lehetősége. Az irodalmi műhelyek be-» mutatásának sorában a Jelenkor szerkesztőségébe látogatott a televízió. Ami ezt a látogatást kiemeli az előzőek sorából: a fejlődő város szellemi életének szinte teljes panorámáját adta, a szó szoros értelmében élő, televíziós Jelenkort kaptunk. Azt hiszem, a most útjára indult francia bűnügyi filmsorozatot nyári mulatságnak szánja a televízió. így is kell fogadnunk Arséne Lu- pin „hősi tetteit”. Egyelőre csak megismerkedhettünk vele némi bonyodalmak árán, további kalandjai talán több szórakozással szolgálnak. 4 tó mm
