Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-16 / 139. szám
/ 1973. június 16. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 5 Interjúk a munkásesfyséoről Adalékok a mimkásegyséülront és pártegvesiilés történetéhez Huszonöt év *£>£ hogy a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesítő kongresszusa a munkásosztály szevezeti egységéért folyó több évtizedes küzdelem utolsó aktusaként befejeződött. A marxista történet- írás az esemény jelentőségét nemcsak az ünnepi évfordulók és megemlékezések alkalmával méltatta, hanem a „hétköznapokon” is nagy figyelmet fordított az 1947—1948-ban bekövetkezett korszakváltás e döntő mozzanatának, s a népi demokratikus forradalomról, ilL átalakulásról szóló feldolgozásokban ~ viszonylag részletesen1 tárta fel e folyamat lényeges állomásait. Az egyesülés huszonötödik évfordulójára most megjelent „Interjúk a munkás- egységről” (1945—1948) című gyűjtemény (Kossuth Könyvkiadó, 1973. — az interjúkat Sánta Ilona készítette) — amely jellegét és tartalmát tekintve is újszerű kezdeményezés — a ma- gyaroszági munkásegység- •front és egyesülés történetéhez értékes adalékokat szolgáltat. A közel 19 ív terjedelmű könyvben közre bocsátott húsz interjú szereplő személyei az egyesülést megelőző években, évtizedekben a munkásmozgalom különböző területén és szintjén tevékenykedtek és vettek részt a politikai küzdelmekben. A szakszervezeti mozgalomról. Apró Antal és Kisházi Ödön, a kommunista párt politikájáról és a két párt együttműködéséről az akkor főtitkárhelyettesi beosztásban tevékenykedő Kádár János, a Szociáldemokrata Pártról az élvonalban küzdő Marosán György, Schiffer Pál, dr. Szalai Sándor, az ifjúsági mozgalomról Hollós Ervin mondja el. élményeit. Az üzemi életről a csepeli veteránok egy csoportja, Csi- csics Sándor, Katona Antal és Somogyi Antal beszélnek. Értéke a kJötetnek, hogy a munkásmozgalom fő kérdését, az egységet, nem kizárólagosan a munkásosztály problémájaként tárgyalja, hanem mint a népi demokratikus átalakulás egészének döntő mozzanatát, megmutatja a Kisgazda- és a Nemzeti Parasztpárt vezetőinek ezzel kapcsolatos álláspontját és nézeteit is Bognár József, akkori kisgazda- párti és Nánási László nemzeti parasztpárti politikus nyilatkozataiban. Az interjúk tartalmát a korszak eseményeit ismerő történész lényegre tapintó kérdései alapozzák meg, melyekhez többé-kevésbé mindig igazodnak a válaszok is. Az interjúk ezért szerencsés ötvözetei a történelemnek és a visszaemlékezésekre leginkább jellemző szubjektív látásmódból eredő véleményeknek, benyomásoknak, a száraz adatokat színessé varázsló hangulati elemeknek. Az átgondolt szerkesztés és tematikai csoportosítás következtében, a műfaji sajátosságok miatt egyébként nehezen kezelhető interjúk a munkásegységért folytatott harc élőképeivé válnak. Megismerjük az egyesülés történelmi előzményeit — visszanyúlva a háborút megelőző időszakokba — éppenúgy, mint az 1945— 1948 közötti évek harcait, az • 1948. júniusában lezajlott kongresszus leglényegesebb összetevőit, majd a későbbi években végbement fejlődés eseményeit egészen napjainkig. A stíluséban SZC1*S_ léletükben bizonyos vonatkozásokban egymástól eltérő, izgalmasan olvasmányos interjúkat lapozgatva, ismét egyértelműen bebizonyosodik, hogy a magyar munkásmozgalom is — a nemzetközi folyamatokkal összhangban — a harmincas évek közepétől rálépett a munkás osztály politikai és szervezeti egységéhez vezető útra, elsősorban akkor, amikor a kommunisták és szociáldemokraták, a tagok és a vezetők; a Jsözös ellen*- ség, a fasizmus elleni harcban egymásra találtak. A Kommunista Internacionálé VII. kongresszusától tudatos népfrontpolitikát követő kommunisták — mint ahogyan arról Kádár János elvtárs nyilatkozik — egyetértő harcostársakra találtak a szociáldemokrata vezetőségekben is azok személyében, akik felismerték a kommunista ellenes politika tarthatatlanságát, és fokozatosan elvileg is szembekerültek a reformizmussal és az opportunizmussal. Az őszinte hangvételű írások méginkább tükrözik, hogy a folyamat nem lehetett — éppen a társadalmi sajátosságok miatt — sem gyors, sem ellentmondásoktól mentes; egészében véve azonban mégis felfelé ívelő, egyre erősödő és terebélyesedő folyamat játszódott le. Ezt olyan kiemelkedő események és állomások jelzik, mint a háború alatt lezajlott közös megmozdulások és akciók, az illegalitásban kibontakozó közös ellenállási mozgalom, majd az akcióegység csúcspontjaként az 1944. október 10-én, Szakasits Árpád és Kállai Gyula által aláírt egységmegállapodás. A felszabadulás nemcsak a nemzet, hanem ezen belül a munkásmozgalom életében is gyökeres fordulatot eredményezett. A munkáspártok számára rendkívül kedvező politikai—társadalmi feltételek teremtődtek: a munkásosztály, pártjainak képviselőin keresztül, részesévé vált a hatalomnak. A harmincas évektől kezdve megalapozott együttműködést az új viszonyok között, a történelmi követelményeknek megfelelően, ' magasabb szinten kellett folytatni. A munkásegységfront a népi demokratikus forradalom és átalakulás hajtóerejévé, társadalmi bázisává vált. A kötet ehhez is sok újat ad. Nemcsak azzal, hogy az események eddig ismeretlen összefüggéseire és lényeire fényt derít — pl. az 1944. október 10-i egységmegállapodás előkészítésének és aláírásának körülményeiről Schiffer Pál érdekes részleteket közöl —■, hanem azzal is, hogy ,az eddig közismert mozzanatokat más oldalról, más aspektusból is megvilágítja, újabb összetevőkre irányítva a szakemberek és a szemtanú figyelmét. Az interjú el£m££ — a kommunista mozgalommal szemben is — őszintén kritikus hangvétele — különösen az 1948-at követő időszakok jelenségeire vonatkozóan — megkönnyíti az események reális és marxista értékelését. Az 1948-as szervezeti egyesüléssel meghatványozódott a magyar munkásosztály ereje, ami a személyi kultusz okozta torzulások miatt teljességében nem bontakozhatott ki. A tanulságokat levonva’ az MSZMP megvalósította a munkásosztály forradalmi erőinek összefor- rását, a harci egységet, a marxista—leninista ideológia alapján. S. E. Óvatosan magamhoz szorítottam a szakszervezet által vásárolt .dinnyebefőttet, egy köteg képeslapot és egy csokor rózsaszínű szegiűt (kis gyári hibával)) A szolid eleganciával berendezett kórteremben az ablak melletti ágyon feküdt Kondorossy kollégánk az adminisztrációból. Bágyadt kézlegyintéssel üdvözölt, én viszont harsányan felor- dítottam: — Szevasz, öreg fiú! Ez igen! Mi majd megőrülünk a vállalatnál, any- nyi a munka így a hó végén. ö meg szépen elbújik a kórházban... Hát szabad ezt? Haszontalan szimuláns. — Ne bolondozz — nyögte kissé sápadtan —, a prof szerint még kell csinálni a műtétet. — És ha meg kell csinálni? Na bumm! És akkor mi van? Tudod, mi lesz az egész? Katonadolog, gyerekjáték, ipi- apacs, egy-kettőhárom. A profesz- szor azt mondja: te vagy a fogó, aztán kész. Ekkor fehér bóbitás ápolónő lépett az ágyhoz: — Most szépen a hóna alá tesszük a hőmérőt. így ni — mondta kedvesen mosolyogva, aztán elsietett. — Micsoda nő, öregem — kacsintottam Kondoros- syra —. átkozottul jól megy a dolgod. Ne félj, láttam, hogy nézett rád ez a tündér! — Hogy nézett rám? — nyögte kétségbeesetten Kondorossy. — Engem nem tudsz félrevezetni. Mindig nagy szoknyavadász voltál. Ilyen ápolónő mellett boldogság az élet. Udvarolj csak. fiatal vagy! — intettem barátiam — Jut is nekem eszembe ilyesmi. Értsd meg, lehet, hogy még a héten sor kerül az operációra — suttogta elmerengve. — Becsületszavamra irigyellek. Mi el kell, hogy készítsük a bonyolult exportkimuta- tást, ő meg itt lazsál a kórházban. Az egész ügy gyerekjáték. Lánc- lánc eszterlánc, eszterlánci cérna... A dinnyebefőttet meg ne edd egyszerre! Tudom, milyen mohó vagy. — És ha esetleg valami komplikáció merül fel? — Komplikáció? Hogy oda ne rohanjak. Tudod, az országban hány ilyen karcolást végeznek az orvosok? A prof álmában behunyt szemmel csinálja az ilyesmit. Ott sem kell lennie, inter- urbán telefonon megcsinálja. tJgy elvégzi, hogy közben Steinbecket olvas és hallgatja a Szabó-családot, hogy mi történt az Icukával. Hiába, a sors kegyeltje vagy. Mi hóvégi hajrázunk, ö meg puha paplan, fehér ágy... Mielőtt elhagytam volna a kórtermet, tagbaszakadt ápoló lépett Kondorossy ágyához: — A kedves beteget most áthelyezzük a műtőbe — harsogta biztatóan. — Látod — mondtam irigyen —, nagy kópé vagy, mindig tudtad, hogyan kell helyezkedni...! Galambos Szilveszter Küldetésben Grafikai kiállítás nyílt Budapesten a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai kiállító-termében, Dél-Vietnám-i művészek alkotásaiból Klubról — klubra Roskadozó gerendák alatt E%y este Tiszasülyön Tiszasüly. Község a szolnoki járásban, csaknem négyezer lakossal. Vasútállomása nincs. Az utolsó autóbusz délután öt órakor búcsúzik a falutól. Utána reggelig csend van. A művelődési ház egyike a község legcsűnyább épületeinek. Vakolata omlik, a nagyterem csaknem minden szögletében egér, vagy patkánylyuk búvik meg, s az ajtókból a süllyedés miatt évenként kell levágni. A padlásra csak a gondnok^ merészkedik, ■ ő tudja, melyik gerenda nem törik... Az egyetlen igazán használható helyiség a klubszoba. Itt gyülekeznek estéről estére a falu fiataljai. A füstöt vágni lehetne, legalább negyvenen szorongunk a szobában, de az is lehet, hogy többen. Sport- vetélkedő. A játékmester Berta László, „civilben” a MEDOSZ Szolnok megyei Bizottságának munkatársa. Már az a bejelentése is sikert arat: „Az első helyezett csapat jutalma huszonöt krémes ...” Kiabálás, taps. Kezdődik a játék. Baksay Endrével, a Tisza- sülyi Állami Gazdaság főmérnökével a szurkolók között találkozunk. „Én csak vendég vagyok” — mentegeVakációzás a Vezs^nyen, az ezer lakosú községben évenként visz- szatérő gond az általános iskolások szünideji programjának megszervezése, hiszen nincs napközis tábor. Ezen a nyáron a szülők is nyugodtabban dolgozhatnak munkahelyeiken, mert tudják, gyermekeik jó helyen vannak. • A klubkönyvtár ugyanis elvállalta foglalkoztatásukat, felügyeletüket. Az új kezdeményezésről Szabó Mária, a könyvtár vezetője adott felvilágosítást: — Kedden, szerdán és pénteken délután kettőtől hatig az általános iskolások vehetik ' birtokukba a klub- helyiségeket. Az előzetes felmérések alapján mintegy ötven gyerekre számíthatunk. Itt aztán mindent megtalálhatnak ahhoz, hogy hasznosan és mégis szórakozva tölthessék el a vakáEgyhetes vendégszereplése után tegnap elutazott Jászberényből a finn Riihimäki város népi együttese. A zenekarból, énekesekből és táncosokból álló herminckét- tagú együttes a Déryné Művelődési Központ vendégeként érkezett június 7-én Jászberénybe. Az együttes műsorával ízelítőt adott a finn népzene és tánc kincsestárából* Vatődzik, s magyarázatként mindjárt hozzáteszi, „persze a korom miatt.Egyike a klub alapító tagjainak. — 1968. őszéig mint klubvezető dolgoztam. Az volt a hőskorszakunk. Sosem felejtem el, gyakran motoron hoztuk — vittük a szolnoki vendégelőadót. Egyszer, villany hiányában, petróleum- lámpák fénye mellett beszélgettünk. Az izraeli agresz- szió volt a téma. Ahogy a társaságot nézem, öten, vagy hatan még a régi gárdából is vannak. Hiába, egy jó közösségtől nehéz megválni. könyvtárban oiót. Huszonnégyféle folyóirat és újság, könyvek, pingpongasztal, társasjátékok, sakk várja őket. — Milyen foglalkozásokat terveznek számukra? — Minden szerdán filmvetítés, bábozás, vetélkedő, kirándulás szerepel a programban, ezek közül választhatnak. Természetesen nem második iskolát kívánunk a nyári hónapokban létrehozni, hanem azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekek ne unatkozzanak, jól vakációzzanak nálunk. A gyerekek szívesen járnak ide, hiszen tanév közben is sokan járnak közülük a gyermekklubba. Vezsenyen az elmúlt évben csaknem 80 ezer forintot költöttek a klubkönyvtárra. Kicserélték a bútorzatot, új felszereléseket vásároltak. B. Gy. lamennyi fellépésükön nagy sikert arattak a gyermek tánccsoport tagjai. Meglepően szép „msgyarsáegal” mutatott be az együttes kalocsai táncokat és ritkán hallott magyar népdalokat. Búcsúzáskor a finn népi együttes tagjai elmondták: Jászberényből több magyar tánccal és dallal gazdagodva temek haza* Én például — család ide, család oda — ma is bejárok rendszeresen. Megérti a feleségem, őt is itt ismertem meg... . A klubvezető stafétabotját Baksay Endrétől Nagy János vette át. Mint mondják, „pályafutásuk másban is hasonló...” — Igen, én is „klubházas, ságot” kötöttem. Itt találkoztam, először a feleségemmel. Ö tanítóként került a faluba, én pedig a zsámbéki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumot befejezve jöttem ide. Akkoriban gyakran kirándultunk, főleg nyáron. Emlékszem Pécsen voltunü együtt. — Hogy a programok közül melyik volt a legsikeresebb? Talán a játékos rendezvények. Nekünk a műfaj igazi szakértője, Padisák Mihály volt a mesterünk... Most Végh Kati a klub vezetője. Idén márciusban választották meg — közfelkiáltással. — A klub állandó létszáma huszonöt — harminc fiatal. A tagok diákok, és az állami gazdaság dolgozói. Csütörtökön van kötött programunk — előadás, beszélgetés, vita — míg a hét végén, szombat és vasárnapj főleg a szórakoztató rendezvényeket tartjuk. Tévét nézünk, zenét hallgatunk, táncolunk — és persze rengeteget játszunk. Borotváltak már léggömböt? Táncoltak már seprővel? Versenyeztek már krémesevésben? Hogy nem? Hát nálunk lehet pótolni mindezt... A napokban vitattuk meg nyári tér- veinket. Kirándulás, sport- versenyek, társadalmi munka — ugye nem fogunk unatkozni... A lármából közben arra lehet következtetni, már az eredményhirdetés zajlik. V.v* laki mellettünk azon bősz* szankodik, nem ismerte fel Hajós Alfréd, első olimpiai bajnokunk fényképét, s a müncheni ezüstérmek száe. mát kettővel többnek vélte. Varga Lajos, a művelődési ház fiatal igazgatója — ma* ga is játszott — a győztes csapatot köszönti. Kapitá nyuk, egy szőke nagyhajú fiatalember félhangosan számol: a krémesek „sorsáról* próbál igazságosan dönteni. Zene szól. A társaság lass san csoportokra bomlik! Előttünk beszélgetnek — a svéd—-magyal' a téma —• odébb kártyáznák néhányon; Fel-felcsattan a nevetés. Nyílik az ajtó, az előcsar* nokbcl pingponglabda kát* togása hallatszik. Egy este Tiszasülyön, fiatalok között. A tiszasüly! művelődési ház Juhász Gyula ifjúsági klubja idén, a kiváló címet nyerte el..« f h. n, j Elutazott Jászberényből a finn népi együttes «
