Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-15 / 138. szám

1973. június 15. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 3 Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka megteremteni. Most azt je­lenthetem a tisztelt ország- gyűlésnek, hogy ezt a fel­adatot teljesítettük, a költ­ségvetés bevételeinek 9,3 százalékos növekedési üte­me meghaladta a kiadások 8,8 százalékos bővülését. A növekmény egyensúlyát te­hát sikerült elérni. A ko­rábbi hiány nagy része azonban még fennmaradt Az állami költségvetést 2,6 milliárd forint hiánnyal zártuk, ami 600 millió fo­rinttal kisebb a tervezett­nél és kevesebb az előző évinél is. Ezt banki hitel­forrásokból, megtakarítá- okból fedeztük. A költségvetés bevételei 209,4 milliárd forintot értek el, ami 3,3 milliárd forinttal kisebb, a kiadások összege 212 milliárd forint, ez 3.9 milliárd forinttal alacso­nyabb, mint amennyire szá­mítottunk. A vállalati és szövetkezeti gazdálkodásról Beszédének további részé­ben forrásait elemezte, az állami költségvetés bevételei­nek kiemelvé. hogy 1972-ben a költségvetés kiadásaiból felhalmozásra 45,9 milliárd forintot fordítottunk, amely az előirányzottnál 2,3 milli- árddal kevesebb, de az előző évinél 10 százalékkal több. A nagyberuházások: lassabban készültek, mint terveztük, emiatt 1 milliárd forinttal kisebb összeget tudtak csak felhasználni. Az iparból szár­mazik a nemzeti jövedelem-. nek csaknem a fele. A költ­ségvetési bevételek növek­ményében is elsődleges az ipar aránya, sőt, nagyobb mértékű a részesedése a központi pénzalap bevételei­nek gyarapításában, mint a nemzeti jövedelem többleté­nek előállításában. A mezőgazdaság a nemzeti jövedelemhez — a tervezet­tet meghaladóan — mintegy 17 százalékkal, a központo­sított jövedelemhez 5 száza­lékkal járult hozzá. Ez az ágazat nemcsak a költségve­tési, hanem a külgazdasági egyensúly szempontjából is jelentős, mert a népgazda­ság exportbevételeinek te­kintélyes hányadát adja. A pénzügyminiszter a be­számolónak ezt a részét így összegezte: — Az 1972. évi költségve­tés végrehajtása alapján végeredményben megállapít­ható, hogy — a több szem­pontból gondot okozó 1970-es és 71-es évek után — a gazdaság fejlődésében és az egyensúlyviszonyokban ked­vező irányzatok bontakoznak ki, különösen az elmúlt év második felében megtett in­tézkedések hatására. A sike­rek láttán sem feledkezhe­tünk meg azonban arról, hogy a magasabb társadalmi, szociális célok elérésének fel­tétele az erőforrások és a jövedelmek állandó gyarapí­tása. Az elmúlt év vállalati gaz­dálkodásáról a miniszter a többi közt elmondotta, hogy a vállalatok és szövetkezetek nyeresége 93,5 milliárd fo­rint; ami csaknem 11 száza­lékkal nagyobb az előző évi­nél. , Szólt arról, hogy a mező- gazdasági üzemekben a köz­ponti áremelési intézkedések hatására és saját erőfeszíté­seik nyomán egészséges fej- ■ lődés indult meg olyan ter­melési ágakban, amelyekben korábban a munkaerőhiány és az alacsony jövedelmező­ség okozott nehézségeket. A termelőszövetkezetek bruttó jövedelme 2,6 százalékkal nőtt. A saját fejlesztési alap 9,5 százalékkal, a részesedé­si alap 3,3 százalékkal volt több, mint egy évvel koráb­ban. — A jő mezőgazdasági év ellenére is nőtt a veszte­ség és az alaphiány a szö­vetkezetekben. Az elmúlt év végén 217 szövetkezetünk volt — zömmel mostoha ter­mészeti viszonyok között mű­ködők —, amelyeknek gaz­dálkodásához majdnem 1 milliárd forint rendkívüli ál­lami segítséget kellett nyúj­tani. Ezek egyharmadánál már 1970-ben vagy 1971-ben szükség volt ilyen állami be­avatkozásra. Ugyanakkor mintegy 350 szövetkezet olyan anyagi feltételekkel rendelkezik, hogy szinte tel­jes termelését hitel nélkül, önmaga képes finanszírozni — mondotta többek között. Üzemszervezés, gazdasági szabályozó rendszer X vállalati munka- és üzemszervezést vizsgálva né­mi előrehaladásról tett em­lítést a miniszter, majd a következőkre hívta fel a fi­gyelmet: — Az előrehaladás mel­lett azonban tény az is. hogy számos vállalat mindmáig csak az előkészítésnél tart, néhány pedig inkább csak formálisan látott hozzá. El­gondolkoztató,' hogy miköz­ben az iparban foglalkozta­tott munkások létszáma 1970 óta lényegében nem válto­zott, áz alkalmazottaké kere­ken 19 000-rel emelkedett, a műszaki dolgozók létszáma 6000-rel, az adminisztratív alkalmazottaké 11000-rel, míg a kisegítők számj» 2000- rel nőtt. Ez azt mutatja, hogy az ügyvitel korszerűsítése lassan megy, az új adminiszt­rációs kötelezettségek mel­lett nem építik le a régi. már feleslegessé vált rutin mun­kát A gazdasági szabályozó­rendszert érintő kérdésekről «szólva hangsúlyozta: 4 — Mivel a szabályozó Irendszer megfelelőéin szolgál­lapította, hogy a tanácsok gazdasági döntései az el­múlt évben megalapozot- tabbakká váltak, azonban a pénzügyi lehetőségekkel él­ve jobban figyelembe kel­lene venni — különösen a községeknél — a távlati településfejlesztési terveket, mert különben erőikét szét­forgácsolják. Javítani keli a tanácsok közötti koordi­nációt — hangsúlyozta. Beszédét így folytatta: — Az 1972. évi tanácsi gazdálkodás egyik központi kérdése a lakásépítés volt. Lakásépítésünket nagy eredmények és gondok is jellemzik. A mostani ötéves terv időszakában több mint 400 ezer lakás készül el, amiből a terv első két évé­re szóló előirányzatot csak­nem 15 százalékkal túltel­jesítettük. Különböző tech­nikai és gazdasági tényező hatására a központi kivite­lezésű lakásépítéshez a kö­zéptávra tervezett 56 mil­liárd forintnál nagyobb pénzösszegre van szükség, amit a költségvetésből kell előteremteni. A mai épít­kezéseknél a készpénzfize­tés, a jobb hitelezési felté­telek és a kamatterhek csökkentése jelentenek to­vábbi kedvezményeket, kü­lönösen a munkások lakás- építkezéséhez. — Ilyen körülmények kö-' zött — mondotta a pénz­ügyminiszter — tudomásul kell vennünk, hogy nem le­het túlzott igényű, lehető­ségeinkkel összhangban nem álló városközpontokat emelni. A kormány beszámolójá­ban elhangzott, hogy kul­turális és oktatási intéz­mények működésére, fenn­tartására 16 milliárd forint, felújítására közel 1 milliárd forint jutott. Igen kedvező, hogy a tanácsok az óvodai helyek számának növelését elsőrendű feladatnak te­kintették, 1971—72-ben már a IV. ötéves terv előirány­zott fejlesztésének csaknem kétharmada megvalósult. Az általános iskolai diák­otthonok fejlesztése Ugyan­akkor nem érte el a taná­csok által tervezettet. A középiskolai tantermek, kollégiumi helyek népgaz­dasági előirányzatának alig több mint fele valósult meg. Nem jobb a helyzet a szakmunkásképzés beruházá­sainál sem. Az építést ka­pacitások szerkezete ugya­nis olyan, hogy a kisebb volumenű beruházásokra nehéz kivitelezőt találni. Ebben segíthet a szorosabb együttműködés a tanácsi és szövetkezeti építőipar, valamint a költségvetési üzemek között, amit taná­csoknak kell összefogni. Az idén gyorsabban nő a rexiljövedeiem ja gazdaságpolitikánk való- raváltását, alapvető módosí­tását az idén nem tervezzük, tehát 1974-re nyugodtan elő­re tekinthetnek már a válla­latok. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban széles körben kibontakozó új lehetőségek rugalmasabb gazdálkodási formákat és módszereket kö­vetelnek. A fejlődés kiváltja a belső integrációs folyama­tok gyorsulását is. Az V. öt­éves tervhez kapcsolódva — az alapelvek megőrzése mel­lett — a közgazdasági, pénz­ügyi szabályozás olyan to­vábbfejlesztését tervezzük, amely mindezt, lehetősége­inkhez képest figyelembe ve­sz* A tudósításra 1975-ben kerül sor. Az időpont meg­választásával is arra törek­szünk, hogy a vállalatok idő­ben, már a változó feltételek ismeretében készíthessék el középtávú terveiket. A miniszter részletesen beszélt a költségvetést leg­közvetlenebbül érintő témá­ról, a társadalmi közös fo­gyasztásról, a költségvetési szervek kiadásairól. Megái­A szociális és egészség- ügyi kiadásokat elemezve említést tett arról, hogy 1972-ben 1260 kórházi ágy- gyal bővült a hálózat, de az 1971. évi fejlesztéssel együtt ez még mindig csak a IV. ötéves terv időará­nyos mennyiségének 60 szá­zaléka. Mi az elmaradás oka? Mint mondotta, gyak­ran az, hogy a beruházá­sok előkészítése és elhatá­rozása nem nyugszik meg­alapozott terveken. Az életszínvonal alakulá­sát vizsgálva ezeket mon­dotta: — 1971-ről 1972-re az egy főre jutó összes reáljövede­lem 3,4 százalékkal növeke­dett. Ez évre ennél maga­sabb ütem elérésére lehet számítani. A fogyasztói ár­színvonal 1972-ben, a ter­veinkkel megegyezően kb 3 százalékkal nőtt. Az ár­emelkedésnek mintegy fele ■ központi árintézkedésekkel függött össze. Ahhoz; hogy a fogyasztói árszínvonal ez év egészében a tervezett­nek megfelelő legyen, a kormány az elmúlt hóna­pokban már tett intézke­déseket, most további ki­sebb árleszállításokat hatá­rozott el. Június 18-tól 10— 15 százalékkal olcsóbb lesz több szocialista országból származó tartós fogyasztá­si cikk: hűtőszekrények, órák, lemezjátszók és 5 szá­zalékkal a hazai gyártmá­nyú hűtőgépek. Év közben még néhány más termék árát Is leszállítják. Mindez a lakosságnak egy év alatt 600—800 millió forint meg­takarítást jelent. — A pénzügyminiszter beszédét így fejezte be: — Egy gazdaságilag ered­ményes esztendő után sem a várakozás, hanem az újabb nekirugaszkodás vi­het bennünket előre. Ten­nivalóink középpontjában most a IV. ötéves terv ez évben esedékes feladatai­nak teljesítése áll. Feltétele fejlődésünk forrásainak bő­vítése, a termelési szerke­zet és a hatékonyság együt­tes javításával. Feladataink végrehajtásá­ban nőttön-nő az emberi tényezők szerepe. Államunk hatalmas összegeket áldoz a szakemberképzésre, okta­tásra, joggal várja hát mind a vállalatok és in­tézmények vezetőitől, mind maguktól a szakemberek­től, hogy mindenki képzett­ségének tehetségének meg­felelő munkát kapjon és végezzen. Az eredményes gazdálko­dáshoz — mondotta a. mi­niszter — nem nélkülöz­hetjük a korszerű, gazdál­kodási és állandóan fejlődő felfogást sem. Mindennapi gyakorlatunkban láthatunk egyes területeken kicsinyes takarékosságot, rövidtávú szemléletmódot, ami később népgazdasági veszteséget okoz; de gyakrabban talál­kozhatunk annek az ellen­kezőjével, nagyzolással, fe­lesleges költekezéssel, meg­alapozatlan . igényekkel. Mindkét magatartás és felfogás idegen szocialista gazdálkodási és irányítási rendszerünktől. Nekünk kö­rültekintően nagyvonalú és ésszerű kockázatot vállaló, a jövőbe néző és takarékos, a jelen nehézségeit felis­merő és azokat aktív mó­don leküzdeni képes hoz­záértő gazdasági vezetésre van- szükségünk mindenütt! Az 1972. évi költségvetés összeállításánál és annak végrehajtásában a kormány egy pillanatig sem feledke­zett meg arról, hogy a pénzügyi elszámolás milli­árdos száma mögött embe­rek — munkások, parasz­tok, értelmiségiek — van­nak, azok a milliók, akik előteremtették a bevételi oldal értékeit és élvezték mindazt, amit a kiadások számoszlopai mutatnak. Er­re épül az a bizalom, amelyre hivatkozva a kor­mány nevében a tisztelt országgyűlést a törvényja­vaslat elfogadására kérem. A pénzügyminiszter ex­pozéjának elhangzása után megkezdődött a vita, mely­ben felszólalt többek kö­zött dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Bencstk Ist­ván, a Hazafias Népront Országos Tanácsának főtit­kára. A kisgyepi lakótelep elő közművesítése—A megyei művelődési ház építése Barka Ilona felszólalása Tegnap szólalt fel me­gyénk képviselői közül Bur­ka Ilona, a jászboldogházi Arany Kalász Tsz tagja, akinek felszólalását rövidít­ve közöljük. A képviselőnő bevezetőként a tanácsvá­lasztások tapasztalatairól, majd a megye mezőgazda­ságának eredményeiről be­szélt. Legdinamikusabban a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek termelése növe­kedett. Emellett azonban tapasztalható a szövetke­zetek közötti további dif­ferenciálódás. A termelő- szövetkezetek árbevételének döntő hányada az alapte­vékenységből származik, a felhalmozás és a személyes jövedelem közötti arány megfelelő. A termelés nö- kedésével arányosan emel­kedett a tsz-tagok jövedel­me is. Számos esetben azonban még nem használ­ják ki kellően az -üzemi adottságokat és lehetősége­ket. Majd méltatta a Tisza II. vízlépcső jelentőségét az öntözéses gazdálkodás fej­lesztésében. A fiatalok problémáinak szószólójaként a többi kö­zött ezeket mondotta: — Képviselői munkám során gyakran találkozom fiatalokkal, akik elmondják gondjaikat, örömeiket. Ezek­ből két gondot szeretnék kiemelni, amely a gazdál­kodáshoz, de szorosan a ta­nácsi gazdálkodáshoz kap­csolódik. Ez a lakás- és a kulturális igények kielégí­tésének problémája. A beruházásokat és első­sorban a lakásépítést vizs­gálva, az V. ötéves tervre készülve, a tanácsi gazda­ságban jelentkeznek olyan problémák, amelyeket át kellene hidalni. Közismert, hogy az építési' jellegű be­ruházások jó műszaki elő­készítéséhez idő kell, ami gazdaságos megvalósításnak is feltétele. Így vagyunk az V. ötéves tervben kezdődő építkezé­sekkel is, és ezért szüksé­gesnek látszana, hogy —. különösen a tervidőszak elején induló beruházások­ra — a tanácsok kellő biz­tonsággal készülhessenek fel. Olyan létesítmények előkészítésére fordítsanak pénzt és energiát, amelye­ket már a közeljövőben terveznek, s amelyek rövid időn belül ténylegesen el is készülnek. Ügy gondo,- lom célszerű lenne, hogy a nagyobb volumenű V. öt­éves tervi beruházásokról előzetes tájékoztatást kap­janak a tanácsok. Ezzel kapcsolatosan két Szolnok megyei sajátos probléma nagy figyelmet érdemel. Az egyik a lakó­telepek előközművesítésé- nek megoldása. Különösen a megyeszékhelyen vált el­kerülhetetlenné, hogy a nagyarányú szanálások pót­lásaként új lakótelep épí­téséhez kezdjenek a követ­kező években. Az úgyneve­zett kisgyepi lakótelep elő- közművesítését saját forrá­sából sem a helyi tanács, sem a megyei tanács nem tudja fedezni. A lakótelep kialakítása sok szempont­ból előnyös lenne, így a folyamatos építkezés miatt is. Amennyiben ilyen célra a tanácsok külön támoga­tást nem kaphatnak, akkor meg kellene fontolni, hogy az úgynevezett célcsoportos lakáselőirányzat terhére le­hessen közművesíteni. Szolnok felsőfokú köz­pontnak kijelölt város.' Gyorsan fejlődik és sok gonddal küszködik, kinőtte közintézményeit. melyek többsége bővítésre, korsze­rűsítésre szorul, s ez nem kevés pénzbe fog kerülni.' A gondok közt is a legége­tőbb a Megyei Művelődési Központ hiánya, a jelenle­gi közös a szakszervezetek megyei tanácsával, az épü­let kicsi, elavult, a legmi­nimálisabb igényt sem elé­gíti ki. Most nincs lehető­ség a fiatalok összefogására,' akiknek az aránya a szol­noki lakosok között örven­detesen igen magas. A város ipari üzemei,' munkás kollektívái hozzá-, járulnak egy új művelődé­si ház felépítéséhez. A vá­ros, a megye vezetése azon­ban úgy látja, hogy csak központi, a Művelődésügyi Minisztérium segítségével oldható meg gondunk. E kulturális beruházás gazda­sági, műszaki előkészítése megtörtént, a program jó­váhagyásához az anyagi fe­dezet megjelölése szüksé­ges Az illetékesek további jóindulatú támogatását kér­jük. hogy mée ebben az öt- tervben hozzá lehes- zdeni az építkezés­Kádár János, Németh Károly és Apró-J'Y AntrJ I ftft' »$é fal /fá *4. ty-Ofty 'den lévő jelen- viselőnő elfogad­\4^^jj|KAM^űlés ma folyj IW ÄtfWjät. J .A ' (Folytatás az 1. oldalról.) XXVII. 'ülésszakáról kiadott közlemény megállapította. Az integrációval együtt jár a továbbfejlesztés igénye is, főleg az ár és valutáris rendszer összehangolása és a sokoldalú elszámolások tökéletesítése a közös valu­ta révén. Kielégítően bővülnek kapcsolataink a tőkés és a fejlődő országokkal is. Hangsúlyozta a pénzügy- miniszter, majd így folytat­ta: — A népgazdaság pénz­ügyi egyensúlyának megbíz­ható jelzőrendszere az álla- f mi költségvetés helyzete. Amikor az 1972. évi állami költségvetést előterjesztet­tem, szóltam arról, hogy az egyensúly javításának első fokozataként a bevéte­lek és a kiadások növeke­désének összhangját kell

Next

/
Thumbnails
Contents